Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
Megnovefecdett igényit - szökős lehetSséfek Méltánytalan transzformátorok ViUanykályhagondok Kaposváron Szarvasmarha- és sertéstenyésztő szakcsoport, zöldségprogram, nyúlprogram, kereskedelmi ágazat a fel- \'ásárlásra, értékesítésre... Az utóbbi időben megnőtt a kereslet a hőtárolós villanykályhák iránt. Az olaj drágulása és az olajfűtés sok hátránya miatt egyre többen próbálkoznak azzal, hogy családi házuk, lakásuk melegét éjszakai árammal működő, energiatakarékos hőtárolós berendezésekkel oldják meg. Ez sem a legolcsóbb „mulatság”, de az olajnál mindenképpen gazdaságosabb, a szén- vagy fafűtésnél tisztább, egyszerűbb. Körülbelül a gázzal lehet egy szintre sorolni a villanykályhát. Sebestény Gyula, a Dé- dasz üzemigazgaitója elmondta : Kaposváron jelenleg több mint kétszáz lakásban van ilyen fűtés és hatezer otthonban van éjszakai árammal működő villany- bojler. Az igények ugrását bizonyítja, hogy az idén márciusig már százan jelentették be nálunk, hogy hőtárolós. kályhákat szeretnének fölszerelni: tavaly az egész evben volt ennyi kérelem. — Miért ke ü kérelmezni a fölszerelést? — Azért, mert sajnos nem mindenütt van lehetőség erre a, fűtési módszerre. A kályhák csak. előzetes engedélyünkkel szerezhetők be — egy, a kereskedőkkel kötött korábbi megállapodás szerint. Sajnos e megállapodást időközben el-elíelejtet- ték, s előfordul* az is, hogy a több tízezer forintos vásárlás után döbbent rá a vevő, hogy nem szerelheti föl a berendezéseket Pedig az előzetes engedéllyel mi a vásárlók javát kívántuk szolgálni. Ugyanis a kaposvári villanyvezeték-halozat olyan, hogy jó néhány területen nem bírna el azt a terhelést, amit a -villany- kályhák jelentenek. Most újra fölhívtuk a kereskedők figyelmét arra, hogy csak akkor adják el a berendezéseket, ha a vásárlónak van Dedasz-papírja. — Hol reménytelen a Pil- lanykályhat kívánók dolga? — Ezt nem lehet pontosan meghatározni. Elsősorban a légvezetékkel ellátott területeken, ahol a 15—20 kilowattos terhelést nem viselné el a vezeték. De itt is vannak eltérések, előfordulhat például, hogy egy utcában két szomszédos házban „csodálkoznak”, mert az egyikben lehet villanyfűtés, a másikban pedig nem. Sajnos épp az ilyen légvezetékes területekről érkezik a legtöbb igénylő, mert ezeken a helyeken — Ezt tudjuk, és anyagi erőinkből egyre többet fordítunk a városi villanyhálózat megújítására. Ám ez a munka nem megy egyik naoról a másikra. Az érdeklődőknek arra már tudunk válaszolni, hogy e pillanatban hol lehet villánykály- hát fölszerelni és hol várható. hogy néhány éven belül lesz ilyen lehetőség. A Gelka forgalmaz villanykályhákat, és be is szereli őket. Domokos András. a Gelka vezetője elmondta:-—. Együttműködünk az áramszolgáltató vállalattal. Aki nálunk megrendel egv ilyen berendezést, annak beszerezzük a Dédász-enge- délyt, s „szállítjuk” a lakás teljes fűtését. Ám egy tévhitet el kell oszlatnunk: nekünk sincs az áramszolgáltatónál protekciónk. Sőt, a feireertesek elkerülése végett rendelkezésünkre bocsátottak azt a jegyzéket, amely tartalmazza azokat a területeket, ahová lehetetlen villanyfűtést fölszerelni. — Szerkesztőségünkben is többen panaszkodnak villany kályha-ügy ben. Sebesteny Gyula: — Sajnos, a mi ügyfélszolgálatunkat is sokan megkeresik. Közöttük sok olyan, akinek gondját értjük, igényét jogosnak törtjük, csak épp segíteni nem tudunk. Többen hoznak például orvosi igazolást, hogy betegek, csökkent munkaképességűek, és csak villannyal tudnának fűteni. Sajnos hiába, mert az ember ugyan segítene, de a villanyvezetékek és a transzformátorok nem ismernek méltányosságot, csupán a fizika törvényeit. — Mi a helyzet az új építési területeken? — Jó volna, ha az illetékesek már a tervezés során foglalkoznának a De- dasszal is, mert ha az előzetes elképzelések kialakításakor eldöntenék, hogy egy családi házas területet a villanyfűtésre is alkalmassá kell tenni, akkor mi is körültekintőbben dolgozhatnánk. A közművesítést valamelyest megdrágítja, ha többet bíró hálózatot építünk ki, viszont ezzel meg lehet előzni a később esetleg jelentkező gondokat. És a címszavaknak még nincs vege. A háztáji gazdálkodás támogatásával minden tsz foglalkozik, de annyira sokrétűen mindenre kiterjedően, mint ez a szövetkezet — kevesen. — Miért kap ekkora hangsúlyt a háztáji Btffesákon? — A bérszínvonal-gazdálkodás erősen köti a kezünket, a béreket csalt a szabályozók adta lehetőségeken belül növelhetjük — mondta Ecséri László, a buzsáki tsz elnöke. — Aki tisztességesen végzi a dolgát, annak a fizetséget is meg kell kapnia: a bérekkel az említett korlátok miatt nem tudjuk kellőképpen emelni tagjaink jövedelmét, ellensúlyozására azonban, alkalmasnak látszik a háztáji gazdálkodás feltételeinek, a falvak ellátásénak, az emberek életkörülményeinek a javítása. Kereskedelmi ágazatunk megszervezésének is ez volt egyik célja — Eszerint több célja is volt? — Természetesen, s ezek nem is függetlenek egymástól. A háztáji állatok, termények felvásárlásán és értékesítésén kívül saját terményeink eladásáról is gondoskodnunk kellett. A nagykereskedelemmel való kapcsolatunkat évtizedek óta sok gond terhelte, s végülis úgy gondoltuk, megpróbáljuk magunk: 1979-ben kereskedelmi ágazatot szerveztünk és saját boltokat nyitottunk. Az ágazat 1980-ban 22 millió, tavaly pedig 26 millió forintos forgalmat bonyolított le. Ma ott tartunk, hogy terményeink zö~ mét — a búzán kívül szinte mindent — vagy egyenesen a fogyasztónak, a felhasználónak vagy a kiskereskedelmi vállalatoknak adjuk el. — Nyilván többet kapnak érte, mint korábban. Menynyi hasznot hoz a kereskedelmi ágazat ? — Általában jó árért adjuk el terményeinket, a keresleti—kínálati viszonyoknak megfelelően. Saját boltjainkba, ha lgell, naponta szállítunk árut, így frissen kerül a fogyasztókhoz. A haszon azonban nem a kereskedelmi tevékenységen L. P. van: a lényeg az, hogy SZILI FAVÁGÓK többnyire gáz sincs. nagykereskedelmi árkülönbözet nálunk marad, a többlet azé az ágazaté, amelynek a terményeit értékesítettük. És itt kapcsolódnak egymáshoz az említett célok: mindez a gazdálkodás eredményének növelése révén szintén tagjaink gyarapodását, életkörülményeinek javítását szolgálja. — Hogyan szervezték meg a széles körű felvásárlást, értékesítést? Vannak-e emiatt összeütközéseik a helyi áfésszel ? — Az utolsó kérdésre a válasz: nincsenek. Ami van, az egészséges verseny. Tudomásul kell venni: azé az áru, aki ügyesebb, aki többet ad érte és jobban kiszolgálja a termelőt. Mi állandó felvásárló- és értékesítőhelyeket létesítettünk mindhárom faluban — Öreglak és Táska is hozzájuk tartozik —; itt egyrészt szinte mindent megkap a kistermelő, amire a gazdálkodás során szüksége van, másrészt megvesszük tőle az árut, a legkisebb tételben is. Az értékesítés már a mi gondunk. Jó kapcsolatokat építettünk ki a kiskereskedelemmel, mondhatnám úgy is: az egész Dunántúlon „terít j ük” terményeinket. S még valami: nincs olyan, amit ne tudnánk eladni. Az emberek számíthatnak rá, hogy munkájukért, fáradságukért megkapják, a fizetséget, akkor la, ha orszáigszer- te értékesítési gondok vannak. A nyáron például 22 vagon meggyet értékesítettünk, és a legkritikusabb napokban, hetekben is folyamatos volt a felvásárlás. Piacot kerestünk az árunak ... Nem véletlen, hogy e falvakban egyre bővül a háztáji, egyre több a kezdeményezés, egyre nagyobb kedvvel foglalkoznak mindennel az emberek. Sorra alakulnak a szakcsoportok vagy hasonló jellegű termelői közösségek. Két hónapja Öreglakon sertéstenyésztő szakcsoport alakult, Bu zsákon most szerveznek egyet a sertés- és szarvasmarha-tenyésztőknek, Táskán pedig egy tisztán szarvasmarha-tenyésztőit. Nemrég jöttek az emberek a tsz-einökhöz, hogy jó lenne szervezetten foglalkozni a méhészettel meg a juhászattal is ... M. E. — Mindenképpen szükség van tehát a hálózat korszerűsítésére. M^ímszorozédolt a iiúsexpcrl az NSZK-ba Egy év alatt megháromszorozódott a magasabb fokon előkészített, úgynevezett darabolt sertéshúsok kivitele a Nemet Szövetségi Köztársaságba. NSZK-beli vállalatok vezetői, megbízottai, jelenleg is Magyarországon tárgyalnak a Terimpex, valamint.az Adatforgalmi es Húsipari Tröszt illetékeseivel a szállítások bővítésének lehetőségeiről. Wolfgang Weil, a 30 ezer húsbolíot ellátó es 120 körzeti szövetkezetei egyesítő frankfurti Central szövetkezet húsosztályának igazgatója ismét sorra látogatta á magyar húsipari üzemeket. Évente mintegy 14 ezer tonna húsárut : vásárol a szövetkezeti központ a Terimpex közvetítésével a magyar húsipartól, amely jó minőségű árut szállít és — ami szintén fontos — folyamatosan. egyenletesen malija, a szállítmányokat. A fák az utcán hevernek, azaz ami a törzsükből maradt. Hajdani óriások, árnyékot adók, levegőt tisztítók. Hangos motorfűrészek „szelték le” őket a tönkről, mert a fák valakinek, valamiért útjában álltak. Hát egyszerűen kivágták őket a somogysziliek. Persze nem mindenkinek tetszett a dolog, akadt, aki írógéphez ült, s levelet írt: hát így is lehet? Az út mentén álló óriásokat bárki kidöntheti? Hiszen az árok menti fa nem egy ember, hanem mindenkié. Vagy aki kivágta, az is így gondolta, s ézert tette? — Az Alföldről kerültem a községbe — így a levélíró. — Ott saját erdőm volt, de iát csak engedéllyel vághattam ki. Itt meg bárki megteheti, akinek erre támad kedve. Az igali tanácsnál érdeklődtünk, mit tudnak a dologról. Kiderült, hogy semmit. Azaz valamit mégis: azt, hogy a községben nagy társadalmi akció zajlott — fásítási akció. És nem is eredménytelenül: az utcákat fenyősorok díszítik. Ennek örül. a tanács. A fe- .nyok mögött ott. .a cégi tosor. melyben néhány óriásnak a sorsa megpecsételődött, mert ágaik a villany- vezetékbe kapaszkodnak. Egyszóval néhányat „törvényesen” is kivágnak majd. Addig viszont útját kell állni a fapusztításnak. A tanács megbünteti azokat, akik úgy gondolják, ha egy fát ültettek, párat kivághatnak helyette. Ezzel talán véget ér a szili favágók ténykedése. Meddig mehetünk? A társadalom fejlődései illetően a „csillagos ég'1 a határ. Más tekintetben néha úgy érzi az ember: jó volna szigorúbb korlátokat szabni (természetesen elveink szellemében, megértőén, emberségesen). Azt a címet is adhattam volna mai jegyzetemnek, hogy „Az állampolgárnak, rnindent szabad?” Meddig mehetünk? Nem kellene néha jogvédelmet biztosítani a hatóság számára? Nem gondolják, hogy időnként eltúlzott „jogtudatunk” miatt szabadul el a pokol?. Megvallom, nem volt epületes olvasmány, ami a napokban a kezembe került. A vaskos dossziéban 56 ügyirat lapult egyetlen témáról, összesen 106 gépelt oldalon. Az egész „mindössze” 53.5 dekát nyomott (vékony papírral számolva nem- is kevés). A felületes szemlélő nyomban rányomhatná a bélyeget: íme, a tömény bürokrácia. Jómagám azonban „csak” nyolcvanegy pecsétet számláltam össze az iratokon, mert a dokumentumok nagy része másolatban húzódik meg, szégyenkezve az irdatlan kötegben. Rá kellett jönnöm — és nem először! —. hogy az aktagyártásra gyakran a „Tisztelt Állampolgár” kényszeríti a hatóságokat. Nálunk ugyanis korlátlanul lehet háborogni, beadványt szerkeszteni, fellebbezni és panaszt tenni — egyidőben több országos, megyei szervhez is. És büntetlenül „ki lehet osztani” a hatóságot; vádakkal, rágalmakkal. személyes sértésekkel illetve dolgozóit. Meddig mehetünk? Valamikor „tyúkpernek”, nevezték a hasonló piszkáló- dást, ma az építési hatóságok munkájának, energiájának több mint a felet ilyen ügyek kötik le. Pedig más volna a leiadatuk. Arról van sző, hogy egy kaposvári állampolgár — dr. Paal Jenőnek hívják — baiatönföldvári telkének t,eszméi felét” újságban meghirdette és eladva társát keresett. Talait is vevőt üakó Károlyne szentendrei állampolgár személyében. Együtt terveztek, építettek egy ikervillának nevezett (később kiderült: az osztatlan, közös tulajdonú telken „kétegységes nyaralóépület” -nek minősíthető) házat. Képtelenség leírni, hogy mi minden történt 1978 és 1982 között. De higgyék el: gyötrelemmel végigbogarásztam a 106 gépelt oldalt. Csak a leglényegesebb mozzanatokat említhetem föl. Tíz határozatot, kilenc föllebbezést és panaszt, felülvizsgálati kérelmet számoltam össze, a többi levél. Közülük nem egy vádaskodó, rágalmazó, becsületsertö megjegyzések sorozatától terhes. Balatonföldvár, Ady Endre utca 80. Építésrendészeti ügy. Csaknem a kezdettől napjainkig. Paái Jenő címzettéinek sora a községi, a járási, a megyei tanácstól a megyei pártbizottságig, a minisztériumig és a népi ellenőrzésig terjed: Dakónéé a Minisztertanácstól a Népfront Országos Tanácsáig. Már csak az ENSZ van hátra. Nem lehetetlen, hogy „jogvédelem” címén és a „törvénytelenségek sorozata elleni föllépésként” oda is beadványt készít a magyar állampolgár. Meddig mehetünk? A vita okai, részletei hét gépelt oldalon olvashatók. Dakó- né többszörösen becsapva érezhette magát, tervmódosítást kért; Paál Jenő szerint utólag, a már végrehajtott módosítás legalizálására. Dakóné megkapta az engedélyt, Paál fellebbezett. Es mindig ezt tette, valahányszor nem saját elképzelése és személyes érdeke szerint döntött ez vagy az a hatóság. Ö ugyanis azt érzi: egy neki nem tetsző terasz, korlát, lépcső vagy bármi más — a társ nyaralóján — személyes jogait es érdeket sérti. Nosza hát! Törvényes tend uralkodik hazánkban. Igaz! Általában mindenki egyetért a törvényekkel, a jogszabályokkal. Csak akkor van „baj”, ha iájuk is !vonatkozik. Ilyenkor háborognak, vádaskodnak, föllebbeztíek, acsarkod- nak; a hatóság meg évekig magyarázkodik, hogy ugyanis a törvények szellemében járt el. A többszörös panasz utáni felülvizsgálat eredménye. A bajok igazi forrása: „Az első fokú hatóság oldalhalárra adóit ki ikernyaraló építésére (és akkor már nem is ikernyaraló!) engedélyt”. Ez csakugyan hiba volt. Mindkét tulajdonos elfogadta. A másik: „A korábbi jó viszony megszűnt: a tulajdonosuk olyan vádakat emelnek egymás ellen, amelyek se hatósági, se bírósági eljárással nem rendezhetők.” Amikor már teljesen elszabadult a pokol, ezt olvasom egy újabb vizsgálatra szól!tás sorai között: „A társtulajdonosok állandó panaszlevelekkel árasztják el a különböző szerveket. Egymás közötti nézete Kérésükét a hatósággal ki vonják megoldatni.” A megyei hatóság vizsgálatok, helyszíni szemlék után megszüntette — késő ob meg egyszer! — az építés rendészeti eljárást. Az állampolgárnak azonban mindent szabad! A minisztérium is vizsgálódott, és helyben hagyta a megyei álláspontot. Ország- gyűlési képviselő és minisztertanácsi államtitkár, megyei párt- titkár sérült az ügy sodrásába. Ahogy ilyenkor lenni szokott — más ügyekből jól ismerjük a módszert — (mert nem igaz, hogy megszűnt már az uram-bátyámos dzsentrimentalitás!), a magjar állampolgár keresztnevükön nevezve is kész a kormány lagjait, államférfiakat, vezető politikusokat hivatkozási ■alapként — belekeverni boihapiszkos egyéni ügyeibe. Úgy látszik, nincs megállás. A most szereplő állampolgár fenyeget! „Ha Somogybán nem, kapok jogorvoslatot, kénytelen leszek országos szervhez fordulni” — írja egyik helyen Paál Jenő. Azután felsorolja: „hét törvénysértés, hét rendeletszegés és hét szabálytalanság” terheli a hatóságot. Ö pedig — a magyar állampolgár — a tanácsi szervek állandó tortúrájának van kitéve. „Elég zavaros”-nak minősíti a megyei tanácstitkár indokolását; kioktatja: mit kellett volna tennie, mi a kötelessége. (Hússzor annyi rendeletszámot olvastam a panaszos beadványaiban, íöilebbezéseiöen, mint amennyit találtam a hivatalos határozatokban.) Aztán már nemcsak a hatóságot, hanem az egyes vezetőket is törvényszegéssel vádolja. ír a miniszterhelyettesnek, „jogi nonsense”-xtek minősítve a minisztériumi főosztály — megyével egyetértő — álláspontját. Az alkotmányra, a törvényekre hivatkozik, mintha minduntalan a főhatóságok, a megyei, járási, községi szervek szegnék meg előírásait, s az állampolgár — aki egyébként kijátszotta társtulajdonosat — az igazság bajnoka lenne. A határozatok indoklását valótlannak minősíti. Azt kérdezi a községi tanács elnökétől: „Szeretném megtudni, hogy az ön vezetése alatt álló tanácsnál mikor kerül sor a törvényes rendelkezések betartására?” Kétségbe vonja az építési hatóság jogait. A minisztérium főosztályát a „mundér becsületének-védelmével” vádolja, s valamiféle „misztikus érdekek” óvásával. „Szubjektív alapon hozott törvénytelen döntés”-nek nevezi az ÉKV- osztaly határozatai. „Semmitmondó válasznak” a megyei tanácstitkár érvelését. Megvádolja a megyei első titkárt tanácsai miatt. Meddig mehetünk? Csakugyan elképzelhetetlen, hogy jogrendünkben — hasonló esetek kapcsán — a hatóságok indítsanak rágalmazási vagy becsületsértési pert a magyar állampolgár ellen? Az ellen, akinek úgy látszik, fogalma sincs: mennyi hasznos munkától „kíméli meg” évekig a hatóság embereit. Meddig mehetünk? H a ezek után a vádlottak padjáról kellene szembenéznem e magyar állampolgárral, nem csodálkoznék. Bizonyára az lenne a fő vád: nem ismerem a törvényt, nem váltottunk szót a jegyzet megírása előtt. Azt válaszolnám: Tisztelt Bíróság! A minősítést az állampolgár önmaga állította ki magáról; kommentárra nem volt szükség. Magatartásjegyei, felfogása, módszere tisztán olvashatók a 106 oldalas dokumentumban. Kérem, tekintsenek az ügyiratokba, es döntsenek pártatlanul. Meddig.mehetünk? ^ Jávori Bel* Fáradságért fizetség
