Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

Rendszeresen értékelik Meggyőzés érvekkel A meggyőzés alap.ia a pu- Titikai műveltség, a gyors tá­jékozódás. Szinte ugyanezek­kel a szavakkal magyarázta több párttitkár is, milyen feladatot ró a kommunisták­ra az, hogy sokkal művel­tebb, politikai szempontból tájékozottabb közegben tevé­kenykednek az üzemben, a szövetkezetben, a község­ben is. Érvekre, tényekre támaszkodva változtathatják meg az emberek nézetét, szemléletét. Mi sem természetesebb, , hogy éppen ezért egyre na- ''gyobb a szerepe a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő művek terjeszté­sét társadalmi munkában vállaló aktíváknak. Hatszáz­ra tehető azoknak a száma, akik pártmegbízalás alapján eredményesen ajánlják tár­saiknak a brosúrákat, köny­veket. Sok terjesztővel be­széltem, nem egyről írtam is, így jól ismerem egy csöppet sem könnyű mun­kájukat. Az üzemi, hivatali munkájuk, teendők mellett, egy-egy félólát elcsípve in­dulnak körútjukra, köny­vekkel a hónuk alatt. Magam is tapasztaltam, hogy a szalag mellett dol­gozó munkasokkal a gépe­ket túlkiabálva győzték meg, vigyek el ezt vagy azt a po­litikai művet, hiszen szemi­náriumra járnak, így na­gyon jól felhasználhatják ismereteik bővítésére... Az ilyen kapcsolatok alapja a bizalom, aztán egy bólintás, máris odakerül a kismamák könyve, a háztartási tudni­valók mellé a brosúra is. E politikai munka haszna épp azon mérhető, hány mun­kás, termelőszövetkezeti tag válik olvasóvá, majd a po­litika; művek rendszeres vásárlójává. Minden Kossuth-könyv terjesztője számtalan szép példát tud mondani arra. ki mivel kezdte s milyen köny­vek olvasásáig jutott el. Pél­dául nem egy betanított munkás igy kapott kedvet az esti egyetem, majd a szako­sító elvégzésére. A politi­kával rendszeresen foglalko­zók közül sokat párttagnak ajánlhatnak. Az egyik mar­cali terjesztő az önkéntessé­get tartja a legfontosabb­nak. Nem lehet senkire sem ráerőszakolni e műveket, mindig figyelembe kell ven­ni, hogy kinek milyen a műveltsége, az érdeklődése. Aki meggondoltan hívja föl a agyaimét egy-egy könyv­re. mindig tarlós sikert ér el. A pártszervezetek ma már rendszeresen értékelik a Kossurh-könyvek terjeszté­sét, változatos eszközökkel támogatják a megbízott ak­tívákat. Különösen jó az a módszer a több egységből álló üzemekben, intézmé­nyekben, hogy az egész munkát összefogó terjesztőn kívül másokat is megbíznak — pártmunkában — a po­litikai irodalom népszerűsí­tésével. Egy területen erősítésre van szükség, szinte minden­hol, Még mindig kevés a pártfolyóiratok előfizetőinek száma. Márpedig a munka­társak meggyőzésében éppen azok az elméleti cikkek ad­hatnak segítséget, amelyek a Pártéletben, a Társadalmi Szemlében jelennek meg. Némelyik helyen még a na­pilapok figyelemmel kísé­résére is úgy noszogatják a párttagok egy részét. Már­pedig csak akkor lehet ér­velni, meggyőzni a környe­zetet, ha a kommunisták napra készen tájékozottak az ország, a megye s ter­mészetesen a világ dolgai­ban. I- G. Azt tettem, ami a kötelességem... Több száz szakembert nevelt Ifjúsági díjjal tüntették ki a fiatalok nevelésében,- az ifjú­ságpolitikai feladatok megoldásában végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül Matécz Jánost, az Épgépmbarcsi gyára tanműhelyének vezetőjét. Megnyerő, barátságos mo­dora mögött ötvenhat év ta­pasztalata, s az emberek, fő­ként a fiatalok szeretete. Ez jellemzi leginkább Matécz Jánost. Ezért vállalta öröm­mel e megbízatást is: tíz esztendeje az Épgép barcsi gyárának vezetői rábízták a tanműhely irányítását, s így a leendő szakmunkások ne­velőjévé, „atyjává” tették. — Fityeházi kubikos volt az apám; heten voltunk test­vérek. Lakatosnak tanultam, de bizony, elhelyezkedni so­káig nem tudtam. Hát én is kubikoltam apámmal együtt. Pedig mennyire szerettem volna tanulni... Édesapja révén korán meg­ismerkedett a munkásmozga­lommal: őt e tevékenységéért ti. jbször letartóztatták, be­börtönözték. Érthető, hogy Matécz János 1945-ben már ott volt a kommunisták so­raiban. Többféle beosztásban is dolgozott — volt belügyi dolgozó, kihelyezett tsz-elnök, majd bányalakatos —, míg barcsi születésű felesége ösz­tönzésére 1964-ben itt, a Drá­va partján telepedtek le. La­katos lett az Épgép akkor szerveződő gyárában, s kita­nulta a hegesztést Volt mű­vezető, tíz éve pedig átvette a tanműhely vezetését. bácsinak szólítják a gyárban — így ismerik a vá­rosban, s mindenütt tisztelet­tel köszöntik. Szerkezeti la­katosokat egyedül csak ná­luk képeznek, s a végzettek közül sokan megtalálhatók Barcs üzemeiben, az ipari es a termelőszövetkezetben. Küzdelmes életút áll Ma­técz János mögött, nem múl­tak el nyomtalanul azok az évek, amikor egészségét nem kímélve fáradozott a közös­ségért. Többször leszázalékol­ták — ezért hagyta ott a komlói bányát —: egy alka­lommal három évig nem dol­gozhatott. Ám maradása nem volt: visszajött, s ma is töb­bet vállal, mini a nála fiata­labbak. — Személyes példamutatá­sa kommunista, emberi és tanműhelyvezetói tekintélyét is erősíti. Ezzel érdemelte ki, hogy idősebbek, fiatalabbak egyaránt tisztelik — mondta róla.Maróit .Béla párttitkár. S ezt erősíti .meg Czakó Já­nos gyárigazgató is. Mindket­ten hozzáteszik: Jani bácsi olyan ember, akire kora, rossz egészségi állapota elle­nére is mindenben lehet szá­mítani. A gyár döntőbizottságának elnöke, s évek óta bírósági népi ülnök. Itt is, éppúgy mint a fiatalok nevelésében, kamatoztatja életének ta­pasztalatait. Arra törekszik, hogy tanítványai ne csak jó szakemberek, hanem a társa­dalom ügyei iránt is érdek­lődő felnőttek legyenek. Soha nem mulasztja el, hogy ne beszéljen fiatalságáról, az akkori és a mai lehetőségek­ről. Több száz szakembert nevelt a gyárnak és a város többi üzemének; s figyelem­mel kíséri életútjukat. — Örültem — mondja be­szélgetésünk végén —, ami­kor átvettem a Parlamentben a kitüntetést; bár különöseb­bet nem tettem, csak azt, ami a kötelességem volt. S na­gyon jólesett, hogy munka­társaim, tanítványaim együtt örültek vélem... Sz. L. ZENES HÉTVÉGE Hagyabonyíól Jeruzsálemig A hét vége eseményei mintha igazolták volna a francia impresszionista köl­tészetnek azt a gyakran is­mételt tételét, mely szerint a tavasz más érzékek mel­lett — a fület is aktívabb cselekvésre serkenti, s az ember a természet ébredé­sekor minduntalan zenére vágyik. Megyénk lakossága annyi szép muzsikában gyö­nyörködhetett pénteken és szombaton, mint máskor egy hónap alatt sem. S a műfa­jok változatossága ellen sem lehet kifogásunk. A rendezvények sorozata pénteken délután a Latin- ca Sándor Művelődési Köz­pontban kezdődött egy if­júsági hangversennyel, me­lyen a Kaposvári Szimfoni­kus zenekar, valamint az Állami Operaház és a pé­csi operatársulat három mű­vésze adott elő „kereszt- metszetet” Kodály Háry János című daljátékából. Sajnos, a Merényi György által vezé­nyelt együttes játékán le- törölhetetlen nyomokat ha­gyott a korábbi napok ki­lenc előadása okozta fáradt­ság: a produkciót annyi el­késett vagy elsietett belépés, hangszeres melléfogás tar­kította, amennyit a zeneitar utolsó öt-hat filharmóniai koncertjén sem számlálhat­tunk volna össze. Számadó Gabriella, Tamás Endre és Domahidy László teljesít­ményére szintén érdemes a feledés fátylát borítani. Ér­demes elgondolkodni azon is, vajon színpadias fogá­sokkal a zene szeretőiére nevelhetjük-e a gyermeke­ket, s éppen a Kodály-cen- tenáriumon. Annál inkább örültünk, mikor Siófokon a Dél-balato­ni Kulturális Központ szín­háztermében pénteken este a Nabucco nyitányának lendületes, csu­pa szenvedély dallamai csendültek föl. Hatszázan Az MTESZ az energiatakarékosságért A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetsége ebben az évben is meghirdette energiatakaré­kossági pályázatát a magyar műszaki, gazdasági, agrár- és természettudományi szak­emberek részére. E pályázat célja továbbra is olyan reá­lisan és rövid időn belül megvalósítható szervezési vagy technológiai eljárások, intézkedések, üzemviteli új konsitrukdók, berendezé­sek, készülékek kidolgozásá­nak és megvalósításának az ösztönzése, amelyekkel az energiagazdálkodási kor­mányprogram végrehajtá­sa meggyorsítható vagy ha­tékonysága növelhető. Főként olyan javaslatokat várnak, amelyek lehetővé teszik az energiafölhaszná­lás, illetve a technológiai folyamatok energiaszük­ségletének csökkentését import energiahordozó! hazai helyettesítését, helyi — eddig kihasználatlan — energiaforrások hasznosí­tását, A pályázat feltétele, hogy műszakilag kidolgozott és gazdasági számításokkal alá­támasztott javaslatot tar­mimazzoo, » meghatározza a megvalósítás reális lehe tőségét, megjelölje idejét. A pályázatokat az MTESZ végrehajtó bizottsága által megbízott bíráló bizottság folyamatosan értékeli, és to­vábbítja az érdekelt válla­latoknak, intézményeknek — bevezetésre, illetve a ha­tóságoknak intézkedés cél­jából —. s még az ered­ményhirdetés előtt javasla­tot tesz a hasznosításra is. Az október 1-ig beérke­zett, értékelt és hasznosít­ható jav' közül az MTESZ a legjobbakat 50. 30, illetve 20 ezer forinttal díjazza. verték paprikavörösre a te­nyerüket a felvonások vé­gén, s hatszázan vitatták lelkesen a szünetekben azt a nem mindennapi élményt, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház híres — az utóbbi években külföldön is nép­szerűvé vált — operatársu­lata nyújtott. Igaz. a hu­szonnyolc esztendős Verdi eme hihetetlenül érett és szuggesztív szabadságope­rájával a zeneesztéták sze­rint bárki és bárhol „biz­tosra mehet”: a kiapadha­tatlan bőséggel áradó meló­diák, az osztrák elnyomás alatt sínylődő olaszokat küzdelemre jiívó indulók, az érzelmes áriák, a félel­metes hatású finálék a hu­szadik század racionális em­berét is pillanatok alatt le­veszik lábáról. Horváth Zol­tán rendezése azonban az a szépség, amit pénteken kap­tunk. bármely nagy opera- háznak becsületére vált volna. Cser Miidós. a fiatál karmester szinte megbabo­názta a Szegedi Szunl'oniku- kus Zenekart és a ragyogó­an képzett kórust, vehemens, tudatos, szigorú vezénylésé­vel; s a három főszereplő produkciójából is annyi bib­likus fenség sugárzott, amennyiről talán Verdi sem álmodhatott, amidőn Strep- ponira, Koncomra és De Ki- cii re osztotta a szólamokat száznegyven esztendeje Mi­lánóban. A külföldön mű­ködő Németh József — aki öt előadást vállalt a szege­di társulattal — annyi színnel, dinamikai linom- sággal keltette életre Na­bucco, a rettenetes zsarnok­ból humánus emberré meg­tért babiloni király nehéz szerepét, amennyit manap­ság csak egy Milnestől, egy Manuguerrától várhatunk. Zakariást, a rabságba hur­colt zsidók főpapját Gregor József alakította — viszony­lagos rekedí.ége ellenére is monumentális nagyszerű­séggel. Ám a legnagyobb meglepetést a pályakezdő Halászi Éva szolgáltatta Abigél, a szerelem és a bosszúvágy malomkövei kö­zött őrlődő királylány jel­mezében. Pianókultúrája bámulatos, a nagy finálék­ban szinte magától értető­dő természetességgel énekli keresztül az énekkar és a zenekar fortissimóit, s szí­nészként is döbbenetes pil­lanatokat tud szerezni. Sem­mi kétség: rengeteget fo­gunk még hallani róla. S nyilván tőle is, hiszen — a minden várakozást fe­lülmúló siker következtében — a siófoki művelődési köz­pont vezetői a jövő évadra máris lekötötték a Szegedi Nemzeti Színház Bohém­élet-, Lammermoori Lucia- és Don Carlos-előadásait. Kevésbé fennkölt, de nem kevésbé bensőséges él­ményhez jutott a tudós'- szombaton Marcaliban, a hat somogyi zeneiskola di­ákjainak kamarazenei találkozóján, melyen harminchárom együttes — összesen száz­húsz gyermek — vett részt, Már maga a szám is impo­náló, ha tudjuk: tavalyelőtt mindössze tizenhat, tavaly huszonhárom együttes, je-, lentkezett a vetélkedésre, és — Friss Gábornak, a Zene- akadémia professzorának, a bíráló bizottság elnökének véleménye szerint — a szín­vonal is szép reményekre jogosít. Akadt persze ,.alibi- részvétel” is. A zeneiskolái -tanárok többsége azonban a két korábbi kezdeményezés nyomán belátta: a zenei tu­datosság, az alkalmazkodási készség és a hangszeres technika fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a „kama- rázás”, annak ellenére, hogy a tantervek meglehetősén mostohán bánnak a muzsi­kának ezzel a válfajával- Az általában’- magasszínvonal mél tatása utáni--a- zsűri-., af­féle szépséghibaként köny­velhette el csupána,-. kor- társ magyar- művek csekély számát. A marcali városi tanács patrónusi lelkiisme­retéről és a helyi zeneisko­la fiatal 'tanárainak szerve­zőkészségéről is tanúskodó találkozón a kaposváriak „arattak"; ök nyerték el a vándorserleget és a két kü- löndijat. Az ifjú muzsikusok produkciói közül néhányat hamarosan hallhatunk majd a rádióban is. ..Monstre” díszhangver­senyen lépett föl szombaton, délután a kaposvári Mun­kácsy gimnázium aulájában az a tizenhat somogyi álta­lános és középiskolai ének­kar, amely az Éneklő ifjúság mozgalom korábban meg­rendezett városi és járási ve­télkedésein a legsikereseb­ben szerepelt. A KISZ és a vendéglátó intézmény ál­tal gondosan szervezett hangverseny — hála első­sorban a kaposvári és a csurgói diákénekkarok tel­jesítményének — ismét büszkeséggel tölthette el azokat, akik felelősséget éreznek az ifjúság zenei neveléséért, legföljebb azt érdemes a következő, ha­sonló rendezvény előtt megfontolni: elbír-e csak­nem négyórányi „extra” ze­nei terhelést az átlagos hall­gató. Az év kórusának járó megtisztelő kitüntetést,' a Tóth Lajos Általános Isko­la Zákányi Zsolt által veze­tett énekkara kapta. Lengyel András NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom