Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
A mai fiatalokat, gyakran éri a szemrehányás, hogy könnyen tegezeidnek. A pertuban lévők a köszönéssel i* utalnak a tegeződésre; más szavakkal: az üdvözlésnek van jellegzetesen tegező, illetve magázó formája. Ez alól talán csak a jó reggelit a kivétel, hiszen mindkét esetre alkalmazhatják. Nem egészen új fejleménye nyelvünknek a tegező köszönés, voltak előzményei. Régebben eat mondták: isten hozott, búcsúzáskor: isten veled, isten'áldjon; avagy egy klasz- szikus. példa: Balassi Bálint ír egyik ismert versében. „Viitézlő oskola, immár isten hozzád!” Ezek a formák ünnepélyességet sugallnak; napjainkban alig-alig használjuk őket, helyükbe mások léptek. Nem is gondolnánk, hogy a ma oly gyakran hallható szervusznak erősen feudális színezete volt. Eredeti alakja a latin servus humilli- mus (legalázatosabb szolgája!. Ezt magyarra is lefordították: alázatos szolgája (rövidebben: alá’szolgája). Az így köszönő felettesét üdvözölte ekképpen, tehát tegezésről szó sem lehetett Az alázatos szolgája a fel- szabadulásit követően teljesen eltűnt. A szervusz azonban maradt, s már a múlt században is alkalmas vote a tegezésre. Rövidesen — mintegy igének fogva fel — kialakult a többes számú alakja is: szervusztok. E szónak ma már több változata él: szerbusz (kissé népies), szevasz (elsősorban a nagy városi nyelvre volt jellemző), sziasz, szia, szió, sóit újabban van egy szirupos alakja is: szióka. Az olasz filmek hatására vált ismertté a szervusz itáliai leszármazottja, a esae (csauk Közhely már, amikor azt mondjuk, hogy a nyelv mindig változatosságra törekszik; s ez a köszönésekben is megmutatkozik. Legfeljebb a stílusértékűk más és más. Kissé bizalmaskodó a köszöntelek, üdvözöllek, üdv; sót — a szellemeske- dés fokozására még meg is toldják: üdv a dolgozónak, harcos üdvözletem stb. Az üdvözlégy eredetileg Szűz Máriára vonatkozott; kissé megváltoztatva a kifejezést: légy üdvözölve lett belőle — kissé bizalmaskodó. Jellegzetesen női köszönéssé vált a következő gyermeknyelvi szó: pá, pápá (rendszerint hozzáteszik: édesem) — de még nélküle is édeskés. Nemcsak a ládán hatott nyelvünkre. Tréfálkozva szoktuk használni az arab szélem alejkumot (béke veled), a szlovák dobry ve- cert (jó estét). Gyakran halljuk mostanában az angol hellót; ez mór bizonyos műveltségfitogtartást mutat. Búcsúzáskor ezt is mondják tizenéveseink: báj-báj. Az igaz, hogy elárul némi bá- jolgást is, mégsem ebből származik, hanem az angol good bye kifejezés utótagjából. Ennek hatására keletkezett a szervuszból a vusz-vusz. Az elmondottakból világos, hogy még tegeződve sem mindegy, hogyan köszönünk. Az üdvözlést fogadó ’ fél csupán a köszönési formulából is azonnal tudja, hogy kivel áll szemben. Mindig meg kell találni a helyzetnek megfelelőt, avagy néhány formulát nyugodtan elhagyhatunk. Elvégre „mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki” — miként a közmondás mondja. , M. L. hatják át, műven értékeket tud felmutatni. Az országos tárlat, az ösz- szegzés, az összefoglalás a 19. század óta hagyomány hazánkban. Az akkori tárlatok nem a magyar művészet képét adták, hanem a művészeti közállapotok rajzát, az akkori mecénások konzervativizmusát tükrözve. Az országos tárlatok fölelevení- tését most, egy évtized után újra az összegezés igénye hozta létre. Mert a műfajok szerint tagolt egyéni és csoport kiállítások mellől egyre jobban hiányzott az elmúlt tíz évben az összegzés. Ezért határozott úgy a Művelődési Minisztérium, hogy ezentúl évenként váltakozva képző-, illetve ipar- művészeti országos tárlatot rendeznek. A kiállítás célja, hogy rendszeresen fórumot teremtsen a magyar képzőművészet eredményeinek bemutatására, tükrözze kulturális politikánk álláspontját és segítő szándékát, lehetőséget biztosítson a maradandó értékek bemutatására. Az i-lyen reprezentatív kiállítás — mely ezúttal az első, de a továbbiakkal együtt hivatott a művészet és a valóság kölcsönös viszonyának bemutatására, a kartárs magyar művészet feltárására. A tárlat — lehetőség az áttekintésre, az Ü ruta sok, figyelem! Vallató Géza Kosztolányi Dez$6 Ha más nyelven... Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elíogódott lessek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában az* tapasztaltam, hogy a kellemetlen dolgok — föl- momdfiTii egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy «zerződes kétes pontjairól, gonornbáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot — könnyebben mennek más nyelvem. Szereimet vallani az anyanyelven óhajtok, de szakítani idegen nyelvem. Verset írni magyarul, de kritHteát lehetőleg portugálul. Szlrmay Endre Áz anyanyelv dicsérete » „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.” (Nagy László) ANYANYELVŰNK: minden csodák csodája, minden varázslatok varázslata. A világra eszmélés egyetlen, csalhatatlan és helyettesíthetetlen eszköze. Vele tárul ki a világ. Vele gyúlnak ki a fények, vele harangoznak a mélységek. Ö segít megismerni a virágok szirmának bársonyát, és ő azonosítja a vért a vérrel.'A bizalmat a bizalommal, a végzetet a végzettel. Vele ismerjük meg, hogy az ITT az az innen soha-el- nem-mozdulás; hogy az OTT az elérhetetlen vagy megfoghatatlan messzeség. Ö tárja fel, hogy az idő az életünk bezárt körülhatárolt és körbeégetett egysége, hogy a tér az olyan végtelen, mely bennünk kerekedett, és belénk zuhan mindörökre. G ragyogtatja fel mindannyiunknak azt, ami igaz; vele feketül el minden, ami hazug, ami álszent. Benne mossuk meg naponta hitünket, és vele töröljük le verítékünket, borzalmaink izzadtságcseppjeit. ANYANYELVŰNK: azonosulás a világgal és önmagunkkal. Benne vagyunk igazán önmagunk, vele vagyunk igazán az emberi teljesség. Emlékeink füzére, látomásaink fényszőtte lánca, a sejtések bíborló zászlaja. Vele villogtatjuk a felismerés tükreinek pajkos, nebuló-fényeit; benne takarjuk barlang- mozdulatlanságúvá a feketeséget. * Ö a mosolyunk, a megnyugvásunk, a megcsillapodásunk. Csak vele tudunk kacérkodni, csak vele tudunk játszani. Benne bontakozik ki emberségünk, szerelmünk, sorsunk tisztasága. Az a teljesség, amelyben legigazabban önmagunk lehetünk. Országos képzőművészeti kiátlitás Egy évtizednyi szünet után, évszázados hagyomány jegyében Országos Képzőművészeti Kiállítás nyílt a Műcsarnok összes termeiben. Azzal a bevallott és vállalt céllal rendezte meg ezt a tárlatot a Művelődési Minisztérium megbízásából a Műcsarnok és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, hogy képet nyújtson arról, milyen a mai magyar képzőművészet. Milyen élő, eleven törekvések értékelésre, a bizonyításira és az orientációra. Egyben íz- lésformáló és közvélemény- alaüdtó is. Művelődés pol itt kán kkal összecseng a rendező ehrt társadalmi életünk, szocialista társadalmi rendünk képzőművészeti tükröződését, támogatását várja el. S a művészet közelítését a társadalomhoz és a társadalomét a művészethez. A kiállítás hivatását így összegzi a katalógus előszava: „szolgálni ... az ember és az érte születő művészeit, a szocialista magyar művészet találkozását ... megmutatni, mire .képes a magyar festészet, szobrászat, grafika, mit tud mondani korunk művészete, korunk emberének — és egyszersmind felhívni a figyelmet enne a mondanivalóra”. A sokoldalú, stílusokat és technikákat felvonultató kiállítás érdekes, vizuális élmény. Éppen sokszínűségével, az alkotók és az alkotások különbözőségével (olykor összetéveszthetőségével) tanulságos látvány — közönségnek és szakmabelieknek egyaránt. » Szépen magyarul — szépen emberül Hogyan (he) köszönjünk? Arányaiban a festészet araija a kiállítást — színvonalában, a grafika és a plasztika. Vannak remekműrakt kompozíciók. Olajak, akvarellek, montázsok, fotófestmények, rajzok, nyomaték és mestermunkák, sikeres vagy „sikkes” alkotások, eredeti ötletek, szakmai tévedések, unalmas utánérzések, de szemet-szívet gyönyörködtet» művek is. Figu-- ralis, absztrakt és félabszttok, bronz, márvány szobrok, fa-, acél-plasztikák, a pályázati feltételek szerint három évnél nem régebhi munkák. Az Országos Képzőművészeti Kiállításon 135 festményt, 2 tűzzománcot, 95 grafikát, 110 szobrot és 54 érmet mutatnak be, összesen 236 művésztől. Az alkotók sokan vannak jelen — de sajnálatos módon hiányoznak nagy nevek és remény- teljes ígéretek is, akik nélkül nem teljes a kép. Vajon saját elhatározásukból maradtak távol, vagy a zsűri jóvoltából?! A tárlat célja a mai magyar képzőművészet értékednek felvonultatása. Merjük remélni, hogy képzőművészetünk gazdagabb, sokszínűbb és talán értékesebb is a kiállított anyagnál. Kádár Márta ikrek. Mitsui Sen japán művész szobra, (A hazánkban élő alkotó művelnek MáttftásdróJ.) Szepesi Attila Bolond Istók írva nevem falevélre patak habjára s a szélre járom a városokat kóró hátán lovagolva leskelek utcasoron kémény kürtőn bedudálok s mint a bagoly huhogok éjjel á házereszen ül vigyorogva a sok golyhó ha megállók előtte bár tudom én -ha legyint rám foga koccan a félsztöl mert mind sejti kopott gúnyám bíbor maradéka s rejt • bohoC5Üvegem rozsdaütott korosát Sok vélemény szerint a hosszú távú űrutazás nem tréfadolog. A mai kényelmes űrhajókban az ember elszokhat a fizikai aktivitástól, ezért nagyon fontos a testedzés, amelynek számos formáját ismerjük. Legjobb, ha mindennap foglalkoztatjuk izmainkat. Súlyos lélektani károkat okozhat a magány. Igaz, a nagyobb űrhajókban nincs ilyen veszély, de ezeken meg nagyon fontos az együtt utazók kiválogatása. Csak azok induljanak el hosszú távú űrutazásra, akik jól tűrik egymást, akik elviselik a másik kisebb-nagyobb rigolyáit. Nagyon fontot « rendszeres életmód, « rendszeresen végzett munka. Aki nen* dolgozik — bármennyire is hihetetlen —, akár bele is bolondulhat, mert nincs ami kitöltse életét. Segít elviselni a hosszú távú űrutazást, ha nem szűnik meg a kapcsolat a rokonokkal, régi ismerősökkel, barátokkal, ha az utasok rendszeresen kapnak és ktildének levelet. Kell még némi vidámság és derűlátás, valamint az űrutazás értelmébe vetett hit. Mindenki könnyebben viseli el az utazás kellemetlenségeit, ha mindezekkel bír. Ha. ezeket az intelmeket megszívleljük, nagyon kellemes lesz, és akár nyolcvan évig is eltarthat utazásunk a Föld nevű űrhajón. Gáz József ELHITTÜK mégis A fahéjitlatú éj öntőformáit csordultig töltötte ezüsttel, aztán a remegő gyémántlánfpákat sorra eloltotta a Hold. Tündérszárny-derengésben virágzott arcod lilioma. Vérünkben már nem a dobpergés . .. lant zendült lágyán. Időtlen lebegtünk az aranypart szitáló ég alatt, pedig tudtuk, reggelre nem marad más, csak a tenger parttalan hullámverése, csak a sirályokkal küldött titkos üzenet, csak a kódolt fényjelek, ét néhány kőbe vésett, visszhangtakin szó. Tudtuk, eggyé vált testünket néhány óra múlva ketté■ szeli lángoló szikéivel a Nap. Tudtuk, igen, mi m ár tudtuk, hogy a törvény erősebb, mint a szerelem ... Fihittük mégis: ezegyszer nem törik el, nem hasítja fel húsunk a pillanat üveg-ága.
