Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

I

smerik « mesét? Sokan tal.án nem, hí •. szén meszi röl bocsátott* szárnyra a képzelet, messairől, valahonnan Indiából. Arról szól, hogy egyszer egy alvó ember szájába bemászott egy kígyó, a gyomrába kúszott, s ott megtelepedett. Mikor az ember felébredt', borzadva kellett ráébrednie: vége szakadt , addigi • szabad életének. Ettől kezdve léte a kígyó kényétől-kedvétől függött, A kígyó pedig gonosz és zsarnoki teremtés volt. Mérhetetlen szenvedések sújtották az embert, ha nem teljesítette az állat parancsait. Nem vihetett véghez egyetlen önálló cselekedetet sem, élete az elképzelhető legteljesebb rabsággá változott. De a mesékben minden bűn elnyeri büntetését, Indiában sem történhetett ez másképp: telt-múlt az idő, s hősünk tragikus lidércnyomásában a pillanatokat óráknak, a napokat éveknek érezte. Ám egv reggel arra ébredt: a kígyó nincs többé, s ő újra szabad! Üjra azt tehet, amit akar! Először kimondhatatlan boldogság fogta el, a megszabadulás öröme. Ám csakhamar rájött: nem tudja. mit tegyen. A kígyó örökül hagyta lelkében a zsarnokságot, megszokta, hogy akaratát- és kívánságait a kígyó akaratának és kívánságainak rendelje alá, elvesztette képességét . arra, hogy akarjon, hogy törekedjék valamire, hogy önállóan cselekedjék. Szabadság helyett. ürességet talált

S most hallgassák' meg Teri István hajdani summás életének történetét. Kezdjük a végén: a sírjánál, ahol kevesen búcsúztak tőle. Ahol a fakereszt mintha kétségbeesetten magához akarta volna ölelni a világot, melynek szeletét" Téri István sor ha sem tudta magának megkaparintani. Támasszuk fel a póznaegyepes öregembert, simítsuk le ősz hajszálait, egyenesítsük ki márványke- meny tenyerét, az ujjakat, melyek mintha mindig ásót,

I ipát. szorongattak volna.

Élni is...

Mesélje el életét, ahogy

egykor — a bicegő lábú asztalra támaszkodva, sötétsárga homoki bor mellett r— nekem mesélte. Kilencedik gyerek volt, de jöttek utána még, egészen tizenkettőig. Kezén számolja, ki hogyan halt meg: az apja aratás közben kapott a gyomrához, az anyja gyökérarccal a kórházi ágyból ment a sírba, két testvére csecsemőkorában hagyta ott. őket, három bátyját a háború vitte el. ö maga öt osztályt járt, aztan kivetette az iskolapadból a dologidő, vissza se tért oda többé,. Kellett a kenyér, keresői kevesen voltak, a nincstelenseg a napszámba vájta a reményt. Az életre valót a vékony, leányszalag- nyi föld jelentette, melyet ütni-verni-rabolni kellett ahhoz, hogy adjon is valamit.

Idős Téri István a savanyú borba csippent nyelvével úgy folytatja életének meséjét, mint egy kocsmai történetet: „Mi csak a*katonai behívókból értesültünk, mi történik a földünkön kívül . . Aztán már a halálból is. Három bátyja életére tört a fegyver. Az első világégés után az öreg a bányába szegődött, hogy eltarthassa nagybeteg anyját, testvéreit. Fiatal feleségét várta a föld művelése. Minden ment a maga rendje- módja szerint, érkeztek a gyerekek, terebélyesedett a család, s a szalagnvi földhöz még egy szalagnyit gürcöltek össze; mert szemükben a föld volt a kincs, a kenyeret adó. A bánya nem tűrte sokáig Téri István egészségét, vesegörcsök kezdték kínozni, reuma fészkelt a lábába, „Kiköpött - engemet a báftya" — mondja, súlyos tenyerét az asztalra ejtve. A felszabadulás a földjén érte. Rövidesen kapott hpzzá még két szalagnyit. Ország- nyi volt az öröm: megművelni semmi volt, élni belőle

jobban lehetett, mint eddi* bármikor. De zokszó néfkfll adta a közösbe négy szalag - nyi földjét, csúfolódtak is vele elegen„Megtört a bánat tégedet'...’’ Téri Jstvan dolgozott tovább, úgy mint eddig — a napra is ritkán nézett, órája meg soha sem volt.

Gyűlt a pénzé, új házat épített, de a vályogban aludt, amíg a hajlék egy őszi dél- élöttön össze nem roskadt. Az új otthon kényelemmel várta, villannyal, vízzel, amivel a faluban már szokásos volt számolni. Téri István gyermekei addigra a környező gyárakban dolgoztak, d^ulán fogtak csak kapát. Volt pénz. volt is mire költeni — a három testvér közös kocsit vett. Kirándulásra? Nem, csak az árút a piacra vinni. „Furgonos kocsi volt az ...” — morzsolja a szót Téri István.

Népszínmű sem találhatott volna érdekesebb eseményt, mint amit a fiatal szövetkezeti elnök — elküldte a tsz nyugdíjasait a Balatonra. Téri István is beutalót kapott. Forgatta kezében a papírt, közben a földre gondolt, hogy annak nemcsak délutánonként kell a munkáskéz. S ki ügyel a jószágokra? Ezt már nem idős Téri István meséli, hanem legidősebb gyereke, aki villanymotorokat tekercsel a közeli műszergyárban. „Alig tudtuk rávenni apát, hogy pihenjen... — a fiúnak még a mondata is csodálkozó. — Koffere sem eolt, mi vásároltuk neki össze a szükséges holmikat A für- dönadrágot is, amire aatán még ránézni sem volt hajlandó.” Téri Istvánnal napsütéses reggelen, aggodalmakkal telve indult a vonat, nem tudta, hová; nem tudta, minek, hiszen azt sem ismerte, hogyan kell pihenni- A népszínmű-ízű történet most eftomorodi k, mert

„A Vorgáék kertje alatt...”

Találkozásom a zenetudóssal •

TOmérdek fekete szőlőt ériéit az augusztus vé® meleg a* udvar lugasán. Nagyanyámmal beszógettünk

alatta. Ezerkilencszázhar- mincküencet irtunk. Tényleges katona voltam, s rövid szabadságomat töltöttem I>rava-parti falumban, Bélává ron. Nagyanyám volt a falu kocsmárosa, a mindenki által szeretett Kati néni.

A Dráva felől még küldte sugarait a nap; Egyszer csak egy bricsesznadrágos, szakállas úr tért be a lugas alá. ‘ ,

— De meleg van.

— Meleg — mondta a nagyanyám, — Hogyan jutott a falunkba?

— Az apostolok lován — mosolyodott el a szakállas ember. — Amolyan vi- iágcsavargó vagyok. Most éppen Somogyudvarhelyről jöttem.

— Hogyan ? Udvarhely messze van: hét kilométer Bélavárig!

— Annyi. Én meg «Sak

úgy gyalogoltam a melegben, Vasúti sin ugyan van errefelé, csak épp állomás nincs; se ott, se itt... Maga a kocsmárosné? t

— Az volnék. "

— Hogy hívják a néném- aesaomyt ?

— Kati, Kata.

Az idegen énekelve mondja: — A bolhási kertek alatt, Kata ...

Fölfigyelek, a dalra.

— Az édesanyám Bolháson született — mondja a nagyanyám.

— Katának hívták?

— Nem; Tévéznék.

— Hm Kocsmárosné, drága Kata asszony. Iégvén szíves. hozzon nekem egy pin- cehxdeg fröccsöt! Meg valami meleg ételt, ha kaphatnék.

— Kolbászt, szalonnát tudok sütni tojással. Van hozzá céklasaláta.

— Az jó lesz.

Néztem az idegent. Vajon

ki lebet? Az ábráanta ismerős. De honnan1 A hosz- azú, őszülő baj, a szakáll es a bajusz. Akkoriban ritkaság volt a szakállas ember. Ki lehet? Újságban láttam a fényképét? Lassan derengeni kezd, aztán hirtelen bizonyossá válik: ő az!

— Egészségére, fiatal barátom ! — és nyújtja felém a poharát.

— Egészségére mester...

— Maga ismer engem.?

— Ha nem tévedek, Kodály Zoltán tanár űr.

— Valóban az vagyok. — Kézfogásra nyújtja a kesaét. — Kodály.

Bemutatkoztam én is.

— Tudja, fiatal beíratom, érdekes ez a somogyud várhelyi „hosszá furuglás". Kíváncsi voltam rá, hogyan csinálja. Ez az ember művésze a népi hangszerkészítésnek.

— Én is megbámultam már. Bodzafából készíti.

— Abból. Nagyon nézett, amikor közöltem, vele, milyen egyedülálló ez a munka. Csak itt. Somogybán ismerik, Játszani is tud a furulyán. Csináltam nála néhány felvételt.

Nagyanyám kihozta a rántottat és a takarosán megtérített asztalra helyezte:

—\ Kata néném, ez nagyon finom — jegyezte meg udvariasan. S amikor befejezte az evést, 'azt kérdezte:

— Van-e a faluban Olyan idős ember, aki tudja az öreg 'nótákat?

— Akad — feleltem. A Ősik Pali bácsi. Itt lakik az utcában, elmegyek érte.

Pai bácsinak egy kis félelem bujkált a szemében;. a nacLrágos emberek nem szoktak jót hozni a falunkba.

— Mit akar velem?

— Kodály, Zoltán szeretné meghallgatni Pali bécsit, hogyan nótázik.

— Dobok a teheneknek egy kis szénát, és mehetünk.

Kis idő múlva elindultunk.

Húrt* mellettem a eartt* hibát- Belépünk a lugas alá.

— Hallja-«, barátom; úgy tudom, hogy maga saépen

tud énekeLná.

— Hát tudok — felelte Pali bácsi, es ültében is kihúzta magák

— Énekeljen nekem egy

régi nótát!

Az öreg ki itta poharát, és rázendített: — Piros pünkösd napján imádkoztam érted ...

A mester idegesen megranditorta, a vállát, de kivárta az első verssaak véget. Csak akkor szolt:

— Én valami régi, öreg nótát szeretnék hallani.

—i Öreget? Hisz akad az is. — És rázendített: — A Vargáék kertje alatt Bodri kutya szörnyen ugat; Dínom, dánom, som, som, som ...

Kodály papírt, ceruzát vett elő a hátizsákjából, es mar írta is a kottafejekei. A dal végén Pali bácsi bámult, hogy a pesti úc a papirosig tekintve mormolja a dallamot. — Most már csak a szöveg kellett. Kodály boldognak látszott, hiszen egy számára új népdalt jegyezhetett le.

Másnap reggel korán mentem a nagyanyámhoz. Tudtam, hogy a vendég ott- tölti az éjszakát. Várt rám a lugasban.

— Jöjjön csak, Feri barátom; at kell mennünk ébbe a zsúpíedeies házba. Hallom. érdekes dolgok vannak a konyhában.

Nyakába akasztott fényképezőgéppel átmentünk a szemben levő hazba, Viteli- c-sékhez. Lefényképezte a házat. Engedélyt kértünk, hogy a konyhában is készíthessen néhány felvételt; Érdeklődéssel nézegette a régi használata eszközöket, kiváltképp a fekete vasedényekel Aztán visszamentünk. Kifizette számláját, és elégedetten köszönt el tőlünk.

Monon Ferenc

ott haft meg a Balaton pártján. az üdülőtől nem messze, egy hétvégi ház telkén, ahol munkát vállalt: napszámban irtotta a gyomot.

Szakköri munka lakon

A mese itt fog kezet a

valósággal. Szomorú ez a kézfogás, mert arra okit: élni is meg kell tanítani azt. aki nem szokott hozzá, hogy fekve fogadja a napot. Téri István történetének végén szinte már cukortzűnek hat a befejezés: hagyatékában száztízezer forintra leltek, amiről senki sem tudott. Mire költötte volna?

Miért időzöm olyan hosz- szán Téri István sírja mellett? Mert ha jól utánagondolok, fiai is hasonló módón élnek. Természetes, hogy rájöttek a korszerűbb élet kínálta portékák használatára, de csak a dolog szolgálatába állítják őket, kényelmükön alig-aüg javít. A „furgon” hétköznapjaik áruszállítója, vasárnap ott áll a ház előtt. Elterpeszkedő ikerházukban szent hely a „tiszta szoba", úgy, mint hajdanán. Fürödtek már strandon, láttak már belülről mozit, de a napok mégis a munkába temetkeznek, a szabad időben csak a bor ízét érzik igazán, a szórakozásét még nem. Dolgos munkás mind a két fiú a gyárban, a két feleség a földet, a jószágot látja el. Délután a két férfi is kapát fog. „Már a híradónál elalszunk” — mondja egyikük, az esti fáradtságot ecsetelve. Majd hozzábiggyessti: „Jó tévé a miénk, a legdrágábbat vettük ..Bizonyos: apjuk, a múlt hagyta örökül számukra ezt az életformát, az önkényesen választott kalitkát, melynek ajtaja már évek óta tárva- nyitva. Ki fogja őket kézen fogva kivezetni belőle? Gyermekeik? Talán.

O

rr k már ismerik a vakációk szabad csa lángolásait, a pihenés örömét. A két apa. furcsa módon, a gyerekek kezébe még egyszer sem adott kapát. Az asszonyok dicsekedve mondják: „Ügy bánunk velük,

mint a hímes tojásokkal... Éljenek, ba mar nekünk ez jutott...” Mi jutott? — kérdezném, de tudom, sorolnák a munkát,, estéig sem jutnának végére. Inkább arra vagyok kíváncsi, voitak-e maf a Balatonon.

.Egyszer” — felelt az idősebbik testvér. — „Amikor apánk haláláról értesítettek, rohantunk oda a furgonnal.” A fiatalabb a mondat végébe vág: „De akkor is átszaladtunk Pesten, hogy valamit — már nem emlékszem, mit — megvásároljunk.”

Tamás Ervin

Huszonnégy szakkör működik a Tahi Általános Iskolában

Fenntartásukhoz jelentős segítséget nyújtanak a helyi üzemek is. Képeink a barkács és a természetkutató szakkörök foglalkozásainak jellegzetes mozzanatait mutatják be.

Fotó: Király Béla

Baráti segítség

Nyugdíjas barátom addig célozgatott bőséges szabad idejére és a kerti munkában való jártasságára, amíg elfogadtam ajánlkozását, s kivittem * hegyi«, egy kis tavaszi munkára.

A rituális birtokbemutatás, a borok megkóstolása es a napi munka tervem vázolása után ásót adtam a kezébe, és kijelöltem az első gödör helyét.

Barátom komótosan felvonult a „munkahelyre”; a bo- roskancsót maga mellé állította (kár a pohárral vesződni), és az ásót a földbe szúrva megkérdezte:

— Mit akarsz ide ültetni?

Büszkén mutattam föl egy

frissen szerzett pandimeggv- tát.’ *

— Te nem vagy észnél — borult el az arca. — Ide a szőlősor mellé két méterre...? Hiszen ez két-harom év múlva akkora lesz, hogy akár már most kivághatod alóla a szőlőt. Tudod, mit ültetnék' én ide? Mogyoróitok rókát! Azok nem ölnék cl a szőlőt, és ha termőre fordulnak, dől érte a pénz. Persze a döntés a tied. Én csak segíteni akarok.

— Hát akkor talán egy másik gödröt ássál ki — hajlottam a szavára.

Beletaposva ásóját a földbe. megkérdezte:

— Hát ide mit akarsz „örökíteni”?

— Egy papírhéjú-diófát.

— Ide? — hördült föl. — Hát te nem nézed a Tv Kertünk, udvarunk riportjait? Talán még a Kertbarátok Magazinját sem olvasod... Diófát, ide, az aljba.. . Soha nem ered meg. Ide inkább leketeribizlrt ültetnék Fertődi 1-et, Fertődi Il-t... Tudod mit teremne itt már a harmadik évben? Kalapot emelne érte a felvásárló. De te tudod ...

Nyugalmat erőltettem magamra és még egy gödör kiásatásával próbálkoztam. Kajszibarackfát akartam ültetni bele.

■— Tudod, hogy minden

talpalatnyi földet ésszerűen kell kihasználni! És mit ér. ma a sárgabarack? Mennyit kapsz érte? De hát a tied a birtok ...

Negyedik javaslatomat viszont minden ellenvetés nélkül elfogadta. Ez pedig így szólt:

— Ha már ennyit dolgoztunk, falatozzunk egyet.

A tervezett menü sült szalonna volt. Lévén alföldi ember, mindeddig abban a hitben éltem, hogy legalább i ennék az elkészítéséhez ko- nvítok valamicskét. Hamar rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Már a nyárs hegye- zése közben rám formedt.

— Hogyan faragtad meg?

Hol van a „kanala”, hogy a

szalonna ne foroghasson rajta? A hagymát nem a végere szúrjuk, mert ott menthetetlenül elég. Ne úgy vagdald be azt' a szalonnát! Így a tűz eszi meg a zsírt. Haránt húzd a kés élét! Csurgóra , ..

A végén csak sikerült a sütés. A második kancsó bór után barátom elnézést — meg egy pokrócot i— kért mondván: amióta nyugdíj,»«, mindennap pihen egy órácskát

Három óra tájban ébredt föl. Jóízűen kiitta a kancsó alján maradt bort, és munka ra készen kérdezte:

— No, kenyeres, mivel folytassuk?

— Elég volt mára. Hiszen holnap is nap lesz — mondtam, és hozzátettem: — Elvégre nyugdíjasok vagyunk, nem muszáj hajtani magunkat És békésen hazakocsi- ká ztunk.

Búcsúzáskor illendően megköszöntem közreműködését, mire így köszönt el: ’

— Nyugodtan szólj máskor is, ha segítségre lesz szükséged!

Dr. Szondi József