Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

így látja a tanácstag Értelmes célért örömmel mire használjuk azt a 70 ezer forintot, amit a nagy­községi tanács rendelkezé­sünkre bocsátott... — Végül mit határoztak?. — Folytatjuk a járdaépí­tést. Ez a pénz csaknem kétszerese a múlt évinek, mégis csak anyagra, cement­re, kavicsra eleg. A lakos­ság most is szívesen vállal­ta: társadalmi munkában el­végzi a járdaépítést, ha biz­tosítjuk az anyagot. Persze nemcsak a járda fontos. A művelődési ház udvarára kutat furatunk, hogy az épü­letbe bevezethessük a vizet: építünk egy gázcseretelepet — az oda vivő utat társadal­mi munkában —, mert je­lenleg úgy szállítják ide te­herkocsival a palackokat, s a járat néha késik, ez pe­dig télen hidegben, vagy eső­ben nem kellemes. — Nem nehéz az embere­ket egy-egy társadalmi fel­adatnak megnyerni? — Értelmes célért, a kö­zösséget gazdagító feladatok elvégzéséért szívesen jönnek. Amikor a posta, a művelő­dési ház vagy az új sátor­üzem előtti járdarészt kel­lett megépíteni, olyanok is dolgoztak ott. akik a község más részében laknak. Töb- büket is dicsérhetem, akik tavaly meg a korábbi évek­ben tevékenységükért Kiva­ló társadalmi munkás kitün­tetést érdemeltek ki. Ilyen ember Mészáros József, a tsz párttitkára, tanácstag,, Pintér János, a tsz állat- gondozója és Mojzer János, a Betonútépítő Vállalat dol­gozója. Király Jánost vasúti mun­kája, közéleti tisztségének el­látása leköti ugyan, no meg a kert is időt vesz el, mégis ott látni őt is, ha a község fejlődéséért, társadalmi munkában kell dolgozni. — Elégedettek a község­nek adott támogatassa!.? — Megértettük, hogy első­sorban a székhelyközségben szükséges az előrelépés, il­letve az egészségügyi, a kul­turális és a kereskedelmi hálózat fejlesztése., az ipáro­sítás; ám a lehetőségekhez mérten talán még a mosta­ninál is többet várunk, hi­szen csupán az itt befizetett községfejlesztési hozzájáru­lást kaptuk vissza az idén. Nem, nem lehetünk elége­detlenek. Tavaly varroda lé­tesült a községben, s 35—40 asszony, leány számara nyílt helyben munkalehetőség. A fogyasztási szövetkezet uj élelmiszerüzletet. presszót épített, az idén pedig a gázcsereteiepet közösen a tanáccsal... S tudom, még , jó néhány olyan, nálunk ki­sebb település tartozik • Tabi Nagyközségi Tanácshoz, .ahol szükség van a fejlesz­tésre. Jól látja Király János az igényeket és a lehetősége­ket. S ezért a végrehajtóbi- zottsagi üléseken soha nem törekedett arra, hogy az al- tala képviselt Somogymegy- gyesnek más települések ro­vására csikarjon ki előnyö­ket. Helyette inkább azt kí­vánja elérni, a többi tanács­taggal közösen: a részükre biztosított pénzt „toidják meg”, összefogva a községü­ket szerető emberekkel. Szál a i I.atzló ugyanis így a fiatalok újabb rétegeihez lehel eljutni. Fontos feladatot vállaltak magukra a szakszervezetek, amikor elhatározták, hogy az ötnapos munkahét ta­pasztalatait állandóan figj’e- lemmel kísérik. E heten az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága tűzte na­pirendre, milyen hatása van az ötnapos munkahétnek a kivitelező építőipari vállala­tokban. ( A testület megállapította, hogy a fizikai állományú dolgozóknak az új rendszer­re való áttérés, nem jelentett gondot. A vidéki bejárók, a kisgyer­mekes szülők azonban szó­vá tették az óvodák, a böl­csődék nyitvatartását. így aztán nem egy dolgozó kért és kapott az általánostól el­térő munkaidő-beosztást. A munkafegyelem egyébként javult, a dolgozók jobban kihasználják a munkaidőt. A vállalatok minden al­kalmat megragadnak arra, hogy ne csökkenjen a ter­melés. A Sáév szalagrend- szerűen, folyamatos munka- módszerrel építi a lakóháza­kat Kaposváron. A Közúti Építő Vállalat az égyszerűbb betonelemeket saját maga gyártja. így azonnal ellátja anyaggal a munkahelyeket. L*jos Gesa Két éve mélyponton volt a görgeteg! tez. Az azóta tör­tént* erőfeszítések eredménye­ként — az egyik járási veze­tő szavaival élve — már si­került megkapaszkodniuk az árokszélen. A további „ka­paszkodást” nehezíti, hogy a nyereségükből képződő fej­lesztési alapot 1990-ig teljes egészeben a kapott beruházá­si és szanalási hitelek visz- szafizetesére kell fordíta­niuk. Rendkívül nagy szüksége van tehat a gazdaságnak újabb, biztos — az időjárás szeszélyeitől sem függő — nyereségforrásokra. Idei ter­veikben ezért szerepel ki­emelt feladatként a mellék­üzemági tevékenység fejlesz­tése. A szigetvári cipőgyárral kötött megállapodás alapján már megkezdődött a dolgozók betanítása a termelést jú­niusban kezdő cipőfelsőrész- üzemben. A csaknem ötmil­liós költséggel létrehozott, korszerű gépekkel fölszerelt üzemcsarnokban 25 asszony dolgozik majd. Nagyobb ré­szük eddig csupán a falutól 15—20 kilométerre talált munkaalkalmat. 1983-íg hat­Oszlojierdő A víztároló tetejéről belát­ni a böhönyei termelőszövet­kezet egész szőlőbirodalmát. Az egymást követő három lankás domb, olyan mint a szelíden hullámzó víz, s a lankák hátán, ameddig a szem ellát, nyílegyenes, ka­tonás szőlősorok. A lemetszett venyigéket már rég eltakarították, a rend, a gondos munka képe mindenfelé. Az egyik parcel­la szélén, két-három szőlőso­ronként, táblák, rajtuk egy- egy név. — Ez a csaknem tizenöt hektárnyi anyatelep, az aianyvessző-termelés jelen­tette a legnagyobb gondot — jegyzi meg Heizer Járuié, a szőlészeti ágazat vezetője: — A kézi munkaerő, mint min­denütt, itt is fogy, pedig fo­lyamatos, gondos munkára van szükség. Néhány helyen már csinálják, gondoltuk, megpróbáljuk mi is vállalko­zásként kiadni dolgozóink­nak.. lyú vesszőkért ötven fillért kap. Mivel ez az anyatelep most fordul termőre, úgy tárgyaltunk tagjainkkal, hogy lehetőleg ne egyéves kapcso­latnak tekintsék ezt, fianem legalább középtávú, öt évre szóló megállapodásnak. Ez is­mét csak érdeke a szövetke­zetnek, de legalább ennyire érdekelt benne a vállalkozó is. A termőre fordulás után ugyanis évről évre több vesz- sző termeszthető és természe­tesen a szőlőnek is hasznos, ha ugyanaz a kéz munkálja tartósan. Egy nagy good oldódott meg ezzel a szövetkezet sző­lészetében, mint ahogy em­beri erővel szinte megoldha­tatlan feladatot végez a ta­valy telepített huszonkét hek­táros ültetvényrészen a nagy­atádi meliorációs főnökség­nek egy nagyszerű gépe. A lánctalpas traktorra szerelt hidraulikus' berendezés olyan, mintha székely kapu lenne. Egyszerre két oszlopot nyom pillanatok alatt a puha föld­be, s mindössze négy ember szükséges hozzá segítségként. Teljesítményére jellemző, hogy egy tizenkét órás, nyúj­tott műszakban kétezer-két­száz oszlop kerül tökéletesen egyforma mélységben a he­lyére. — Ez az eszköz szavakkal ki nem fejezhető értékes munkát végez — mondta az ágazatvezető. — Manapság más módón és ekkora terüle­ten egyszerűen nem lehetne ellátni ezt a feladat»!. A víztároló tetejéről szét­nézve, a száz hektáron végig­futó katonás szőlősorok, ápol- tan, gondozottan várják a jó időt, a napfényt, a meleget. Munkahelyen, a sonrogy- meggyesi állomáson hiába keresem Király Janos veze­tő állomáskezelőt. Szolgá­latban levő társa mondja: — Ma szabadnapos; az apósánál bizonyára megta­lálja. Palántáznak. Valóban ott volt. A hir­telen megeredő eső miatt a káposztapalánta-ültetést kel­lett félbeszakítani. Van hát idő munkájáról meg közéle­ti’ tevékenységéről szót vál­tani. S van is miről: a har­madik ciklus, hogy a megy- gyesieket képviseli a ta­nácsban. Tabhoz tartoznak, s tagja a végrehajtó bizott­ságnak, a községi népfront­bizottságnak pedig nyolcadik éve elnöke. Egyúttal tanács­tagi csoportvezető is. Épp harminc esztendeje, hogy gyakornokként dolgoz­ni kezdett a vasútnál, jelen­legi beosztásában 1960 óta van. Elég sokat túlórázik, 50—60 órát egy hónapban. Hiaba, a vasútnál is mun­kaerőgondokkal küzdenek. S főként egy ilyen kieső ál­lomásra nem szívesen je­lentkeznek. — Reggelenként meg este az elutazók vagy a hazaté­rők gyakran megszólítanak különböző ügyekkel, amikor szolgálatban vagyok. Néhány napja három tanácstagi kör­zet idei, első negyedévi be­számolóját tartottuk meg a pártklubban. Elég sokan jöt­tek el, hogy megbeszéljük a községfejlesztési feladato­kat, s hogy döntsünk, arról: Gyorsmérleg az első negyedévről azok a küldöttségek, ame­lyek Somogybán jártak. Na­gyon eredményesen fejező­dött be a mongóliai testvér- város, Darhan delegációjá­nak a látogatása. Köztudott: Kaposvár es Darhao váro- ok kapcsolatát az alapozta meg. hogy a húskombinát szakmai segítséget adott a mongol város húskombinát­jának fölépítéséhez, a szak­munkások kiképzéséhez, a munka megindulásához. Így mi sem természetesebb, hogy a mongol küldöttség megis­merkedett a húskombinát életével. A mongol nagykövetség munkatársai szinten ott voi­SOMOGYI KRÓNIKÁJA Cipővarrást tanulnak a görgetegi asszonyok van főre növelik a létszámot, s addigra az üzem termelési érteke eléri majd az ötmillió forintot. Nem kevésbé kecsegtető a még idén létrehozandó bur- gonj’afeldolgozó terve sem. Régi gondja volt a gazdaság­nak, hogy a burgonyatermés mintegy harmadát kitevő ap­ró gumókat nem, vagy csak alacsony áron tudták értéke­síteni. Az új feldolgozó ezt a veszendőbe menő részt ifi piacképes termékké teszi, nagyban javítva az ágazat jövedelmezőségét. A mini üzemben 10—12 ember évi 120 vagonnyi burgonyát dol­goz föl és csomagol majd öt­milliót meghaladó termelési értéket előállítva. . E kezdeményezésnek a már meglévő szőlőkarókat gyártó fűrészüzemmel együtt várha­tóan mintegy 3—4 millió fo­rint tiszta nyereséget hoznak majd, alapvetően javítva a tsz gazdálkodási esélyeit. Egy nappal rövidebb volt ez a hét a szokásosnál a írás veti ünnepek miatt A négy munkanap azonban belpolitikai szempontból na­gyon mozgalmasnak bizo­nyult. A külföldi küldöttsé­gek látogatásától a megyei nőpolitikái aktíváig, a nép­frontelnökség ülésétől a szakszervezeti tanácskozá­sig sok minden belefért a csonka hétbe. Hírünket elvitték a világba tak a delegáció programjá­nak egy részén. A darhani vendegek jártak a tejipari, a sütőipari vállalatnál, a ru­hagyárban, eljutottak Szen­nára, a Balatonra, megnéz­ték a színház egyik előadá­sát. Itt-tartózkodásuk során aláírták az 1982—83-ro szóló együttműködési szerződést is. Ennek alapján a két vá­ros szakembereket cserél, közösen, vállaltak üdültetést. Szó van arról, hogy kölcsö­nösen fotókiállítást rendez­nek, filmet mutatnak be a testvérvárosról. Jövőre Ka­posvárról látogat küldöttség Darhanba. A fiatalok életével, helyzetével ismerkedett a DlVSZ-küldöttség, az NDK- beli delegáció, amely ugyan­csak ezen a héten járt Ka­posváron. A dél-amerikai vendégek például a legna­gyobb elismeréssel szóltak hazánk, megyénk eredmé­nyeiről. Azt ígérték, hogy odahaza minden fórumon el­mondják mit láttak, mit ta­pasztaltak nálunk. Fontos retege megyénk lakosságúnak a bejaro-elja­ró dolgozók egyre növekvő tábora. A Hazafias Népfront megyei elnöksége az SZMT- vel közösen évek óta rend­szeresen szervez fórumokat e dolgozóknak. A népfront­elnökség ülésén, amelyen az országos tanács főtitkára is jelen volt, összegezték e fórumok tapasztalatait. A testület elismeréssel szólt arról, hogy nőtt a résztvevők, a véleményt nyilvánítók száma a somo­gyi községekben. üzemek­ben tartott tartalmas fóru­mokon, sokszor szenvedélyes eszmecseréken. Sok a kifo­gás a közlekedéssel, a kis­községek ellátásával kapcso­latban. Azok, akik nem a lakóhelyükön dolgoznák, szí­vesen vállalnának társadal­mi munkát, ha ezt a hét végére szerveznék meg. Érdemes ilyen fórumokat szervezni, hiszen erősiti a bizalmát a község, az üzem vezetői és a dolgozók között. A KISZ megyei bizottsága szintén bekapcsolódik a szervezésbe a jövőbe», SOMOGYI NÉPLAP — Herrn volt kézi mttttka- erö, és ügy mégis lett? — Igen. Mert más terű le­teken dolgozók — a belső el­lenőrtói kezdve jómagámig — szívesen vállalkoztak erre a munkára. Mindenkivel szer­ződést kötöttünk, egy-egy ember fél-egy hektár terü­letre kötelezte el magái — Mi a módszerük lé»ye- ge? — A gépi immkákat, bele­értve a vegyszerezést, per­metezési a szövetkezet vég­zi. A vállalkozó tag látja el a műveléssel kapcsolatos va­lamennyi kézi feladatot és legfontosabb személyi érde­ke, hogy minél körültekin­tőbben, pontosabban el is vé­gezze, ugyanis az első osztá­Az igák áfásé szék- helyközsegé- ben levő két legnagyobb üzletében, az iparcikk és az ABC-áruházban jó áru­ellátás és nagy forgalom mellett telt d az idei első negyedév. Az iparcíkkboftban 1981 ­ben 22 millió forint értékű árut adtak el. és ezzel tel­jesítették a tervüket. Az árukészletük 4.6 millió fo­rint volt. A múlt évi for­galom megismétlését tűztek ki célul 1982-re is. Műszaki cikkeket, ruházató árukat, bútort és a kistermeléshez szükséges eszközöket értéke­sítenek itt Az áruk döntő többségét a naigykereskedel­mi vállalatok kaposvári le- rakatainél szerzik be. Külö­nösen gyümölcsöző a kap­csolatuk a textil, a cipő. a Titán és az Agroker válla­latokkal. Az ev efcó 3 hónapjában 4.7 milHó forint forgalmat értek el és ez 400 ezer fo­rinttal több az előbbi év ha­sonló időszakáénál. Sokat segített az a vásár, amelyet- márciusban rendeztek, azért, hogy a kisgazdaságokat el­lássák a munkájukhoz szük­séges árukkal. A kiállítás­hoz és vásárhoz nagy se­gítséget adott a Somogy megyei Agroker, a növény 7 védő állomás és a gabona­forgalma vállalat. Nem ke­vesebb, mint 28 kisgép, Ro­bi, Honda es más gépek ta­láltak gazdára a hozzájuk szükséges munkagépekkel együtt. Két hét alatt 600 ezer forint volt a vásári for­galom. A viszonylag jó el­látás ellenére nagy szüksé­gük ienfie fejőgépekire. ke- ritesfonatra, kapálógepekre és néhány .menő” kis mo­torkerékpárra. Az áruházban működő szocialista brigád sokat tett a siketért. Az ABC-áruházban' 1981- ben 13 millió forint értéket adtak eL 1 millió forinttal többet az előző évinél. Az áruellátás szinte kifogásta­lan volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom