Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
Akác hívén Április-esti dal A fecskék még alig jelezték tenyérnyi létezésüket. Fsát ittak a levelecskek. Fényt sóhajtottak a fiivek. Csatornák lágy ívén, « falnak áldott, szerelmes hangja lett . . . S illatozó, szelíd fuvalmak lengtek a vonzó sár felett! Oláh János Fehér éjszakák Hegyi Gábor futója megállók nincs tovább kabátom is iires a feher éjszakában föltámadó szelek egyetlen lebbenéssél fölisszak mindenem Föld S. Péter HaccsoBtam Uj könyveltrSl hlépi lakáskultúra A tárgyi néprajz körébe tartozik K. Csilléry Klárának az Akadémia kiadónál megjelent könyve A magyar lakáskultúra kialakulásának kezdetei című monográfiája. A szerző elsőnek tesz kísérletet arra. hogy a *• finnugor kortól kiindulva összefoglalóan bemutassa a népi lakáskultúrát a sátortól egeszen a gazdagon pompázó „szépszobáig”. A történeti folyamat rekonstruálásához az összehasonlító • néprajz módszereit vette igény be. nem nélkülözve a nyéívószet. a régészét s a művészettörténet eredményeit sem. A kronologikusan fölépített szerkezetben megismerkedhetünk a népi bútorok, a lakáshaszmalati eszközök fejlődésével a bölcsőtől az asztalig, a fejalj- lói az ácsolt ládáig. Hat. ' ismét jó estét kavartok . kedves nézőink, remélem. nem kaptak tavaszi fáradtságot, nem lenne jó, mert szenzációs' bejeleitté- sem van, ide is írták a papíromra, hogy rögtön a műsor elején közöljem; szóval, képzeljék csak, több mint tíz és félmillió helyes megfejtés érkezett be legutóbbi rejtvényünkre. Kibéreltük a nemzetközi vásár összes üres pavilonját, oda állítottuk föl az 5647 szerencsekereket. Sárika. Marika, Tátika. Lá- rika és Fari ka már napok óta húzzák a nyertesek nevét. Ügy időzítettük, hogy hamarosan befejezzék. Addig feladom a mai telefon-, számlát, pardon, számot.. . az első négy szám az én irányítószámom, osztva néggyel; ha megvan, kérem, értesítsenek, mert mindig elfelejtem azt a fránya szamot. Az ötödik szám: ennyi lánya volt Csicsónémak, amikor az utolsó kettő még nem született meg. És végül a hatodik, ami most természetesen az első: Gábor diák iskolai bizonyítványának átlaga, harmadik négyzetgyök alatt. Megkérném budapesti nézőinket. ne telefonáljanak, ne telefonáljanak! Még csak annyit a levelek nagy számáról, hogy ezt a roppant mennyiséget — mélyebbre js nyúljon, Lárika! — csak úgy kaphatta meg a Televízió. ha a katonák és a gyesen levő kismamák is kézbesítettek. Közben tárcsáznám az első számot ; egy budapesti szám .. . Biztosan sokan nézték a krimit, abban is tárcsáztak. — Jó estét! Ronhang Középszer háztűznézőt keresem. — A férjem nincs itthon. Milyen ügyben ke »esi ? — A Haecsoliámtól. Hogyhogy nincs odahaza vasárnap este! Jut is eszembe. Asszonyom! ön a férjének a felesége? Igen? Nem akar velem játszani? — Sajnos, moot nem lehet, épp vannak nálam, ét már javában játszunk. — Akkor most nem is zavarok. Kézcsókom... Vidéki szám. — Kérem, most már az se telefonáljon. akinek görcsöt kapott a keze. Egy kedves kis város, mindjárt önök is meghalljak. Na...? — Hello! Here Mr. Hwaft is speaking. May I help you? — Yon know we have a play in Hungary, Haccsol- tam... I beg your pardon bírt. . . — Mr. Huzat Is speaking from the. States. — It is not Zalaegerszeg? — Mr. Huzath from Ohio. Who is Mr. Zalaegerszeg? — Sorry Mr. Huzath. R is a mistake . . . Megpróbáljuk meg egyszer, talán most nem németül válaszolnak .., — Halló, Göndör! — Na végre! Egyenesben vagyunk. H* tudná, mennyire örülök . . . Elhiszi? Mindig örülök, de most komolyan. Ha megkérhetném, menjen egy kicsit hátrább a képernyőtől, nagyon gerjed .. . — Nem tudok, kicsi a lakásunk. Azért is telefonál tunk, kedves Gyuri, ha esetleg segítene ... — Hát hogyne, nagyon szívesen! Állítsák lejjebb a hamgszínt! — A francot érdekel a hangszín! Egy nagyobb lakás kellene, ebben segítsen. — Értóe meg, esc itt a Haccsoltam, nem a lakáshivatal ... Egyébként a kedves családja is ott van? — Nem mindegy az magának ? Ha nem segít, nem játszunk. — Űgv látszik, ez letette Hiába. Pest az Pest. Most egy külföldi számot tárcsázók. Fárika, Tátika, nyúljanak lejjebb is! Megkérném kedves külföldi nézőinket, most már ne nézzék a televíziót. Ügy van Sárika, most nagyon jó... — Kovám Longobárczot keresem! — Itt Kovács Lo n gobér ez egyetemi hallgató. — Egy ábrát lát a képen... — Nenn látok semmit, ebben a pillanatban kezdődött az áramszünet. Teljesen sötét van ... Félek ! — A telefon még működik? Hívja ki a szerelőket! Tálán legközelebb nagyobb szerencséje lesz, addig is választhat egy elektromos szakóca és két darab félliteres patkányfesték között. A harmadik borítékban egy zsákbamacska van, két kisegérrel. Használja ki az áramszünetet, nem kell mindig a televíziót nézni: amíg nem lesz villany, olvasson, művelődjön .. . Sajnos, a műsoridőnk lejárt. Még feladom a jövő heti rejtvényt; találják ki, mi a különbség a Hét és a Rét között, szorozva néggyel. A megfejtéseket legkésőbb holnapi'"-'n délig kérjük saját kezűleg behozni a Televízióba, a posta ugyanis ezentúl nem vállalja a hoz- zánk érkező levelek továbbítását. Címünk változatlan: 1376 Budapest, második eme,let kettő. Tessék vigyázni, mert képcső, akarom mondani, lépcső van! £ gy ködös hajnalon a Felhőgomolyító Vállalat nekeresdi telepén a hivatalsegéd ragyogó arccal tűzte ki a bejárat fölé a nemzetiszinű zászlót, meg a cég sok vihart és dicsőséget megért üzemi lobogóját. A szakszervezeti bizalmi ezalatt körbejárta a telepet, s csodák csodájára mindenki, a zsebebe nyúlt, kisébb-nagybbb bankjegyekét adott át, amit a bizalmi akkurátusán feljegyzett egy ébre. A kultúrteremnek kinevezett szobát is ünnepivé tették. Ünnep közeledtét jelezte minden. Már kora délelőtt mindenki tudta, mit, illetve kit ünnepelnek. Most mar el is árulhatom.: rendhagyó ünnepre készülték a felhőgomolyítók. Dilett Anti, a széles körben ismert univerzális antitálentum két ev óta a vállalatnál a ..fémről 'szóltak érte’’ elnevezésű egyik státust foglalta el, és ez idő alatt hét beosztás6 SOMOGYI NÉPLAP Benedek Miklós VÁNDORZSENI ban bizonyította: teljesen mindegy, melyik munkakörbe osztják be, számára minden munka egyforma, azaz egyforma távolságra van igényeitől, elképzelésedtől. felkészültségétől, ami viszont nincs is. Dilett Anti ugyanis zseni volt, és ebből élt. fis mert sokáig így egy helyben nem lehet élni, hamarosan vándorzseni lett belőle: hol egyik. hol másik vállalatot boldogította, s mindenhol a mar említett ..felülről szóltak érte” elnevezésű státusra alkalmazták. Így került a Felhőgomo- lyitó Vállalathoz is, két éve. Eleinte különös tiszteletben tartották. mert „fentről” olyanvalakinek a titkárnője szólt érte, alát tiszteim illik. Az olyanvalaki időközben más beosztásba került, s ez némileg csökkentette Dilett Anti megbecsülését, de mert sosem lehet tudni, hát tovább** it próbálkoztak vele ilyen meg tápon munkakörökben, s — ha semmit sem csinált, azaz nem csinálhatott rosszul . semmit, úgy — még prémiumot is kapott. Aztán meghallotta. hogy nemcsak a telepen lehet ilyen munkakört betölteni, hanem a városban burjánzó üzemi központok sűrűjében is. S mert közeli ismerőse, Ügyet Lenke nemrég kapott statust egy városi központi helyen — ahová leszóltak irrte, mondván, korábban mi nem tudtunk vele mit csinálni, most pedig ti, alárendelt szervezet foglalkoztassátok tovább illő módon, de ne felejtsétek el, hogy tőlünk. tehát fentről került le hozzátok —, hát Anti is nyakába vette azokat a helyeket, ahonnan le ' lehet szólni valahová. Volt, ahol rövid úton elküldték, volt ahol jól fizető segédmunkási állást kínáltak ■ számára. Több hasonló inzultus érte, de végül csak akadt valaki, aki szólt egy másik valakinek, hogy ugyan nézzen már utána, mit lehetne ezzel a Dilett Antival csinálni, mert már lerágja « fülét, s hát alapjában rendes ember, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó is igazolja, hogy nyilvántartásban nem szerepel. Mire ez az „átszólás” a negyedik állomásához érkezett, már úgy módosult, illetve deformálod ott: egy meghatározott fővalakinek kifejezett kívánsága, hogy Dilett Anti számára adottságainak megfelelő munkakör kerestessék. S mert adottságai igen tágak es körülha- tárolhatatlanok voltak, a munkakör kiválasztása nem okozhatott gondot, hamarosan bekerült munkakönyvébe az „áthelyezés” bejegyzés, merthogy. így kívánta a népgazdasági érdek. Drvot - vagy közösségteremtő erő? A fiatalok és a népművészet A huszadik életéven innen és túl sajátos szerepet kap az ének és a tánc. A fiatalok izmaiban annyi a mozgásra szánt energia, sodró lendület. hogy ellenállhatatlan kényszer viszi őket a ritmus és a dallam hullámaira; ebben a korszakban a tánc, a mozdulat az önkifejezésnek is eszköze. így voltunk ezzel mi, mai felnőttek is, koplalós. fázós, háború utáni egyetemi éveinkben annyit táncoltunk, hogy nagy határ mezőt meg lehetett volna művelni armyi energiával. De a mi ifjúságunk idején még „közösségi” jelleget viselt minden táncos alkalom, lányok és fiúk nem a párjukkal, hanem diáktársaikkal, csoportosan mentek szórakozni. „Hej rózsa, rózsa, ékes vagy„.~ Az idők során' aztán kialakult a szórakozás páros formája, az „együtt járás”, s ezzel az elszigetelődés, néha a páros magány is. De sok kislánynak hullott le szerelem nélkül a pártája, csupán azért, hogy legyen kivel diszkóba járnia! És de sok unott, fásult párt lehet olykor táncos helyeken látni, akiknek akkor sem lenne mondanivalójuk egymás számárra, ha történetesen nem harsogna túl minden emberi közlést a zene üvöltése. Pár éve azonban az igényesebb, közösségbe vágyé fiatalok — néhány művelődési ház megértő vezetőinek segítségével — meglelték a magukhoz méltó formát az érdéig táncházak itthoni meghonosításával. A fiatalok és a fofklór tetvirágaó kapcsolata nem divatból, nem is nosztalgiából született, hanem elsősorban a közösség és a szórakozás esztétikus formái utáni »agyból. A táncházba nem kefl partnert vinni, annyi a csoporttánc, hogy még az sem marad kettesben, aki már karikagyűrűt hord; a zene nem üvölt, s ha elhalkul a közös dalolás, beszélgetésre is nyílik alkalom (a táncházba járóknak kicserélendő gondolataik is vannak); ott nincs alkoholfogyasztás, különben is a népművészetből az azt létrehozó szellemiség árad: ott mindenki rendesen, illedelmesen viselkedik, annál is inkább, mert nincs sorompó a nemzedékek között, oda a népi kultúrához vonzódé felnőttek is bebocsátást kapnak, s A távozásnak moot jóét e1 « napja. Ezért volt örömünnep a Felhőgomolyító Vállalat nekeresdi telepén, ezért nyúltak örömmel a zsebükbe a munkatársak, és ezért tűzték ki a bejárathoz az öröm- ünnep lobogóit. városban meg a Ködfényesítő Vállalat intézményi központjában azon a ködös reggelen a hivatalsegéd fekete zász lót húzott a bejárat főié, azt is félárbocra. Mert ott már tudták, hogy Dilett Anti, ez az univerzális vándorzseni néhány nap múlva nálunk foglalja el a „felülről szóltak érte” elnevezésű státushelyek egyikét, s megint nem tudják fölvenni kisebb fizetéssel azokat a ködfényesítő szakembereket, akikre pedig igen nagy szükségük lenne. Csak abban bíznak, hogy Dilett Anti következetes vándorzseni, és a fiú elégedetlen lesz munkakörével, s népgazdasági érdekből áthelyezik valami wtás, I fontosabb beosztásba. I előfordul, hogy a nagypapa az unokájával ugyanabban a körtáncban térül-fordul. A táncház a legdemokratikusabb közösség is, ott senki sem kérdi, ki milyen iskolát járt, milyen munkát végez, a népzene szere Jete az összetartó erő. Amilyen gyors sikerrel terjed a táncház-mozgalom a városokban, sajnos, éppoly tartózkodó vele szemben a falu. Mintha a falusi fiatalok félnének, hogy elmaradnak a „világszínvonaltól”, ha újra befogadják, ami korábban az övék volt, és inkább füstös diszkókban, rövidital mellett üldögélnek, vagy faarccal vonaglamak a zajos zenére, A népi kultúra tehát a táncházból kiindulva nyerte meg a szebbre vágyó fiatalok szívét, és innen indult a tárgyi népművészet diadal- útja is. Ez utóbbinál már a világszerte hódító divat ia szerepet kap, de száz méterről meg lehet látni, hogy a hímzett kendőt, széki szoknyát viselő kislány valamelyik táncház közösségébe tartozik-e vagy sem. Mert a dalokon, balladákon edzett ízlés nem tűri a stüus- talanságot. A kifinomult szépérzék már vigyáz a ruhadarabok összhangjára, »rínék, motívumok harmóniájára. Akadnak fiatalok, akik a tárgyak gyűjtésében csak divatot követnek, ám a folklórt felkaroló többség fokozatosan hozzánő a művészethez, melyet önmaga számára felfedezett. „Szivárvány havasém felnőtt rozmaringszál. ▼annak, akik vi-tnwtl» wrast gyanítanak a népi kultúra felvirágzásában. Másak anakronizmust emlegetnek, mondván, ha nincs már paraszti életforma, akkor olyim a népművészet, miatt a vágott virág a vázába».-. Csakhogy a nép par «Mg életforma nélkül is nép marad. A nép: mi vagyunk, mindannyian. Szivünk jog«, hogy felmenőink kultúrájának gyökereiből szívjuk éltető nedveinket, hogy tiszt* forrásból merítsük Halunkat. A népművészet pedig minden ellenkező hiedel emmd szemben: interraacionális. Motívumaiban, formáiban, jóllehet jellegzetes, saját«*, de életérzésében, természetközelségében, finom bájában a különfélé népek érzéseinek azonos elemeit hordóért. Ki tudná szétválasztaatt a szivárványhavas kőt ok- dalán felnőtt rozmaringszálat. ha csak sont nézné, hogy milyen harmat csillogásé a • dallam, milyen gyöngéd a szerelmesen epekedő szó. milyen mély húrokon zúg a bujdosó bánat? A népművészet földközeli és emberi. A városok kőtengerében felnőtt fiatalnak napfényt, kék eget, erdőzúgást ad. önvédelmet, immunitást életformánk ártalnmi ellen. És főként: közösséget egy atomjaira seéthuiló, elidegenedő világban. Menekvést a magány elől. A páros magány elől is. Végűi: a cselekvés lehetőségét A népművészetet alkotni lehet: az alkotók kedvet kapnak a faragáshoz, hímzéshez, snö- véshea. Munka közben beszélgetni, dal ólra « lehet. Megannyi alkalma mindé« a közösségtereratésnek. A népi kultúrára rálett fiatalok a harmóniát is meglelik maguk körül és önmagukban. Bár segítenék őket ebben mindazok, akiknek módjuk és lehetőségük van rá. Két munkás. Baresay Jenő festménye.
