Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

Akác hívén Április-esti dal A fecskék még alig jelezték tenyérnyi létezésüket. Fsát ittak a levelecskek. Fényt sóhajtottak a fiivek. Csatornák lágy ívén, « falnak áldott, szerelmes hangja lett . . . S illatozó, szelíd fuvalmak lengtek a vonzó sár felett! Oláh János Fehér éjszakák Hegyi Gábor futója megállók nincs tovább kabátom is iires a feher éjszakában föltámadó szelek egyetlen lebbenéssél fölisszak mindenem Föld S. Péter HaccsoBtam Uj könyveltrSl hlépi lakáskultúra A tárgyi néprajz körébe tartozik K. Csilléry Klárá­nak az Akadémia kiadónál megjelent könyve A magyar lakáskultúra kialakulá­sának kezdetei című mo­nográfiája. A szerző elsőnek tesz kísérletet arra. hogy a *• finnugor kortól kiindulva összefoglalóan bemutassa a népi lakáskultúrát a sátor­tól egeszen a gazdagon pompázó „szépszobáig”. A történeti folyamat rekonst­ruálásához az összehasonlí­tó • néprajz módszereit vette igény be. nem nélkülözve a nyéívószet. a régészét s a művészettörténet eredmé­nyeit sem. A kronologiku­san fölépített szerkezetben megismerkedhetünk a népi bútorok, a lakáshaszmalati eszközök fejlődésével a böl­csőtől az asztalig, a fejalj- lói az ácsolt ládáig. Hat. ' ismét jó estét kava­rtok . kedves nézőink, remé­lem. nem kaptak tavaszi fá­radtságot, nem lenne jó, mert szenzációs' bejeleitté- sem van, ide is írták a pa­píromra, hogy rögtön a mű­sor elején közöljem; szóval, képzeljék csak, több mint tíz és félmillió helyes meg­fejtés érkezett be legutóbbi rejtvényünkre. Kibéreltük a nemzetközi vásár összes üres pavilonját, oda állítottuk föl az 5647 szerencsekereket. Sárika. Marika, Tátika. Lá- rika és Fari ka már napok óta húzzák a nyertesek ne­vét. Ügy időzítettük, hogy hamarosan befejezzék. Ad­dig feladom a mai telefon-, számlát, pardon, számot.. . az első négy szám az én irányítószámom, osztva néggyel; ha megvan, kérem, értesítsenek, mert mindig elfelejtem azt a fránya sza­mot. Az ötödik szám: ennyi lánya volt Csicsónémak, amikor az utolsó kettő még nem született meg. És végül a hatodik, ami most termé­szetesen az első: Gábor diák iskolai bizonyítványának átlaga, harmadik négyzet­gyök alatt. Megkérném budapesti né­zőinket. ne telefonáljanak, ne telefonáljanak! Még csak annyit a levelek nagy szá­máról, hogy ezt a roppant mennyiséget — mélyebbre js nyúljon, Lárika! — csak úgy kaphatta meg a Tele­vízió. ha a katonák és a gyesen levő kismamák is kézbesítettek. Közben tár­csáznám az első számot ; egy budapesti szám .. . Biztosan sokan nézték a krimit, ab­ban is tárcsáztak. — Jó estét! Ronhang Kö­zépszer háztűznézőt keresem. — A férjem nincs itthon. Milyen ügyben ke »esi ? — A Haecsoliámtól. Hogy­hogy nincs odahaza vasár­nap este! Jut is eszembe. Asszonyom! ön a férjének a felesége? Igen? Nem akar velem játszani? — Sajnos, moot nem le­het, épp vannak nálam, ét már javában játszunk. — Akkor most nem is za­varok. Kézcsókom... Vidéki szám. — Kérem, most már az se telefonál­jon. akinek görcsöt kapott a keze. Egy kedves kis város, mindjárt önök is meghall­jak. Na...? — Hello! Here Mr. Hwaft is speaking. May I help you? — Yon know we have a play in Hungary, Haccsol- tam... I beg your pardon bírt. . . — Mr. Huzat Is speaking from the. States. — It is not Zalaegerszeg? — Mr. Huzath from Ohio. Who is Mr. Zalaegerszeg? — Sorry Mr. Huzath. R is a mistake . . . Megpróbál­juk meg egyszer, talán most nem németül válaszolnak .., — Halló, Göndör! — Na végre! Egyenesben vagyunk. H* tudná, mennyi­re örülök . . . Elhiszi? Min­dig örülök, de most komo­lyan. Ha megkérhetném, menjen egy kicsit hátrább a képernyőtől, nagyon ger­jed .. . — Nem tudok, kicsi a lakásunk. Azért is telefonál tunk, kedves Gyuri, ha eset­leg segítene ... — Hát hogyne, nagyon szívesen! Állítsák lejjebb a hamgszínt! — A francot érdekel a hangszín! Egy nagyobb la­kás kellene, ebben segítsen. — Értóe meg, esc itt a Haccsoltam, nem a lakás­hivatal ... Egyébként a ked­ves családja is ott van? — Nem mindegy az ma­gának ? Ha nem segít, nem játszunk. — Űgv látszik, ez letette Hiába. Pest az Pest. Most egy külföldi számot tárcsá­zók. Fárika, Tátika, nyúlja­nak lejjebb is! Megkérném kedves külföldi nézőinket, most már ne nézzék a tele­víziót. Ügy van Sárika, most nagyon jó... — Kovám Longobárczot keresem! — Itt Kovács Lo n gobér ez egyetemi hallgató. — Egy ábrát lát a képen... — Nenn látok semmit, eb­ben a pillanatban kezdődött az áramszünet. Teljesen sö­tét van ... Félek ! — A telefon még műkö­dik? Hívja ki a szerelőket! Tálán legközelebb nagyobb szerencséje lesz, addig is választhat egy elektromos szakóca és két darab félli­teres patkányfesték között. A harmadik borítékban egy zsákbamacska van, két kis­egérrel. Használja ki az áramszünetet, nem kell mindig a televíziót nézni: amíg nem lesz villany, ol­vasson, művelődjön .. . Saj­nos, a műsoridőnk lejárt. Még feladom a jövő heti rejtvényt; találják ki, mi a különbség a Hét és a Rét között, szorozva néggyel. A megfejtéseket legkésőbb holnapi'"-'n délig kérjük sa­ját kezűleg behozni a Tele­vízióba, a posta ugyanis ezentúl nem vállalja a hoz- zánk érkező levelek továb­bítását. Címünk változatlan: 1376 Budapest, második eme,let kettő. Tessék vigyáz­ni, mert képcső, akarom mondani, lépcső van! £ gy ködös hajnalon a Felhőgomolyító Vál­lalat nekeresdi tele­pén a hivatalsegéd ragyogó arccal tűzte ki a bejárat fö­lé a nemzetiszinű zászlót, meg a cég sok vihart és di­csőséget megért üzemi lobo­góját. A szakszervezeti bi­zalmi ezalatt körbejárta a telepet, s csodák csodájára mindenki, a zsebebe nyúlt, kisébb-nagybbb bankjegye­két adott át, amit a bizalmi akkurátusán feljegyzett egy ébre. A kultúrteremnek ki­nevezett szobát is ünnepivé tették. Ünnep közeledtét je­lezte minden. Már kora dél­előtt mindenki tudta, mit, illetve kit ünnepelnek. Most mar el is árulhatom.: rendhagyó ünnepre készül­ték a felhőgomolyítók. Dilett Anti, a széles körben ismert univerzális antitálentum két ev óta a vállalatnál a ..fém­ről 'szóltak érte’’ elnevezé­sű egyik státust foglalta el, és ez idő alatt hét beosztás­6 SOMOGYI NÉPLAP Benedek Miklós VÁNDORZSENI ban bizonyította: teljesen mindegy, melyik munkakör­be osztják be, számára min­den munka egyforma, azaz egyforma távolságra van igényeitől, elképzelésedtől. felkészültségétől, ami viszont nincs is. Dilett Anti ugyan­is zseni volt, és ebből élt. fis mert sokáig így egy hely­ben nem lehet élni, hama­rosan vándorzseni lett belő­le: hol egyik. hol másik vállalatot boldogította, s mindenhol a mar említett ..felülről szóltak érte” elne­vezésű státusra alkalmazták. Így került a Felhőgomo- lyitó Vállalathoz is, két éve. Eleinte különös tiszteletben tartották. mert „fentről” olyanvalakinek a titkárnője szólt érte, alát tiszteim il­lik. Az olyanvalaki időköz­ben más beosztásba került, s ez némileg csökkentette Dilett Anti megbecsülését, de mert sosem lehet tudni, hát tovább** it próbálkoz­tak vele ilyen meg tápon munkakörökben, s — ha semmit sem csinált, azaz nem csinálhatott rosszul . semmit, úgy — még pré­miumot is kapott. Aztán meghallotta. hogy nemcsak a telepen lehet ilyen munkakört betölteni, hanem a városban burjánzó üzemi központok sűrűjében is. S mert közeli ismerőse, Ügyet Lenke nemrég kapott statust egy városi központi helyen — ahová leszóltak irrte, mondván, korábban mi nem tudtunk vele mit csi­nálni, most pedig ti, alá­rendelt szervezet foglalkoz­tassátok tovább illő módon, de ne felejtsétek el, hogy tő­lünk. tehát fentről került le hozzátok —, hát Anti is nyakába vette azokat a he­lyeket, ahonnan le ' lehet szólni valahová. Volt, ahol rövid úton elküldték, volt ahol jól fizető segédmun­kási állást kínáltak ■ számá­ra. Több hasonló inzultus ér­te, de végül csak akadt va­laki, aki szólt egy másik valakinek, hogy ugyan néz­zen már utána, mit lehetne ezzel a Dilett Antival csi­nálni, mert már lerágja « fülét, s hát alapjában ren­des ember, az Országos Bűn­ügyi Nyilvántartó is igazol­ja, hogy nyilvántartásban nem szerepel. Mire ez az „átszólás” a negyedik állomásához érke­zett, már úgy módosult, il­letve deformálod ott: egy meghatározott fővalakinek kifejezett kívánsága, hogy Dilett Anti számára adottsá­gainak megfelelő munkakör kerestessék. S mert adottsá­gai igen tágak es körülha- tárolhatatlanok voltak, a munkakör kiválasztása nem okozhatott gondot, hamaro­san bekerült munkakönyvé­be az „áthelyezés” bejegy­zés, merthogy. így kívánta a népgazdasági érdek. Drvot - vagy közösségteremtő erő? A fiatalok és a népművészet A huszadik életéven innen és túl sajátos szerepet kap az ének és a tánc. A fiatalok izmaiban annyi a mozgásra szánt energia, sodró lendü­let. hogy ellenállhatatlan kényszer viszi őket a ritmus és a dallam hullámaira; eb­ben a korszakban a tánc, a mozdulat az önkifejezésnek is eszköze. így voltunk ez­zel mi, mai felnőttek is, koplalós. fázós, háború utáni egyetemi éveinkben annyit táncoltunk, hogy nagy határ mezőt meg lehetett volna művelni armyi energiával. De a mi ifjúságunk idején még „közösségi” jelleget vi­selt minden táncos alkalom, lányok és fiúk nem a pár­jukkal, hanem diáktársaik­kal, csoportosan mentek szó­rakozni. „Hej rózsa, rózsa, ékes vagy„.~ Az idők során' aztán ki­alakult a szórakozás páros formája, az „együtt járás”, s ezzel az elszigetelődés, né­ha a páros magány is. De sok kislánynak hullott le szerelem nélkül a pártája, csupán azért, hogy legyen kivel diszkóba járnia! És de sok unott, fásult párt le­het olykor táncos helyeken látni, akiknek akkor sem lenne mondanivalójuk egy­más számárra, ha története­sen nem harsogna túl min­den emberi közlést a zene üvöltése. Pár éve azonban az igé­nyesebb, közösségbe vágyé fiatalok — néhány művelő­dési ház megértő vezetői­nek segítségével — meglel­ték a magukhoz méltó for­mát az érdéig táncházak itthoni meghonosításával. A fiatalok és a fofklór tet­virágaó kapcsolata nem di­vatból, nem is nosztalgiából született, hanem elsősorban a közösség és a szórakozás esztétikus formái utáni »agy­ból. A táncházba nem kefl partnert vinni, annyi a cso­porttánc, hogy még az sem marad kettesben, aki már karikagyűrűt hord; a zene nem üvölt, s ha elhalkul a közös dalolás, beszélgetésre is nyílik alkalom (a tánc­házba járóknak kicserélen­dő gondolataik is vannak); ott nincs alkoholfogyasztás, különben is a népművészet­ből az azt létrehozó szelle­miség árad: ott mindenki rendesen, illedelmesen vi­selkedik, annál is inkább, mert nincs sorompó a nem­zedékek között, oda a népi kultúrához vonzódé felnőt­tek is bebocsátást kapnak, s A távozásnak moot jóét e1 « napja. Ezért volt örömün­nep a Felhőgomolyító Válla­lat nekeresdi telepén, ezért nyúltak örömmel a zsebükbe a munkatársak, és ezért tűz­ték ki a bejárathoz az öröm- ünnep lobogóit. városban meg a Köd­fényesítő Vállalat in­tézményi központjá­ban azon a ködös reggelen a hivatalsegéd fekete zász lót húzott a bejárat főié, azt is félárbocra. Mert ott már tudták, hogy Dilett Anti, ez az univerzális vándorzseni néhány nap múlva nálunk foglalja el a „felülről szól­tak érte” elnevezésű státus­helyek egyikét, s megint nem tudják fölvenni kisebb fizetéssel azokat a ködfénye­sítő szakembereket, akikre pedig igen nagy szükségük lenne. Csak abban bíznak, hogy Dilett Anti következe­tes vándorzseni, és a fiú elégedetlen lesz munkakö­rével, s népgazdasági érdek­ből áthelyezik valami wtás, I fontosabb beosztásba. I előfordul, hogy a nagypapa az unokájával ugyanabban a körtáncban térül-fordul. A táncház a legdemokratiku­sabb közösség is, ott senki sem kérdi, ki milyen isko­lát járt, milyen munkát vé­gez, a népzene szere Jete az összetartó erő. Amilyen gyors sikerrel terjed a táncház-mozgalom a városokban, sajnos, épp­oly tartózkodó vele szemben a falu. Mintha a falusi fia­talok félnének, hogy elma­radnak a „világszínvonal­tól”, ha újra befogadják, ami korábban az övék volt, és inkább füstös diszkókban, rövidital mellett üldögélnek, vagy faarccal vonaglamak a zajos zenére, A népi kultúra tehát a táncházból kiindulva nyerte meg a szebbre vágyó fiata­lok szívét, és innen indult a tárgyi népművészet diadal- útja is. Ez utóbbinál már a világszerte hódító divat ia szerepet kap, de száz mé­terről meg lehet látni, hogy a hímzett kendőt, széki szok­nyát viselő kislány valame­lyik táncház közösségébe tartozik-e vagy sem. Mert a dalokon, balladákon ed­zett ízlés nem tűri a stüus- talanságot. A kifinomult szépérzék már vigyáz a ru­hadarabok összhangjára, »rí­nék, motívumok harmóniá­jára. Akadnak fiatalok, akik a tárgyak gyűjtésében csak divatot követnek, ám a folklórt felkaroló többség fokozatosan hozzánő a mű­vészethez, melyet önmaga számára felfedezett. „Szivárvány havasém felnőtt rozmaringszál. ▼annak, akik vi-tnwtl» wrast gyanítanak a népi kul­túra felvirágzásában. Másak anakronizmust emlegetnek, mondván, ha nincs már pa­raszti életforma, akkor olyim a népművészet, miatt a vá­gott virág a vázába».-. Csakhogy a nép par «Mg életforma nélkül is nép ma­rad. A nép: mi vagyunk, mindannyian. Szivünk jog«, hogy felmenőink kultúrájá­nak gyökereiből szívjuk él­tető nedveinket, hogy tiszt* forrásból merítsük Halunkat. A népművészet pedig min­den ellenkező hiedel emmd szemben: interraacionális. Motívumaiban, formáiban, jóllehet jellegzetes, saját«*, de életérzésében, természet­közelségében, finom bájában a különfélé népek érzései­nek azonos elemeit hordóé­rt. Ki tudná szétválasztaatt a szivárványhavas kőt ok- dalán felnőtt rozmaringszá­lat. ha csak sont nézné, hogy milyen harmat csillogásé a • dallam, milyen gyöngéd a szerelmesen epekedő szó. milyen mély húrokon zúg a bujdosó bánat? A népművészet földközeli és emberi. A városok kőten­gerében felnőtt fiatalnak napfényt, kék eget, erdőzú­gást ad. önvédelmet, immu­nitást életformánk ártalnmi ellen. És főként: közösséget egy atomjaira seéthuiló, el­idegenedő világban. Menek­vést a magány elől. A pá­ros magány elől is. Végűi: a cselekvés lehetőségét A népművészetet alkotni lehet: az alkotók kedvet kapnak a faragáshoz, hímzéshez, snö- véshea. Munka közben be­szélgetni, dal ólra « lehet. Megannyi alkalma mindé« a közösségtereratésnek. A népi kultúrára rálett fiatalok a harmóniát is meg­lelik maguk körül és ön­magukban. Bár segítenék őket ebben mindazok, akik­nek módjuk és lehetőségük van rá. Két munkás. Baresay Jenő festménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom