Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-15 / 87. szám
Megőrzés és megújulás Ti® esztendő az oktatás- fc«*i meglehetősen tetemes Swiő, még akkor is, ha tudjuk, hogy énnél hosszabb azakaszokra tagolódik az •fctatásügy története. Hiszen a meg oly jelentős változásolt sem szüntetik meg a/, előző korszakok továbbvihe- tw hagyományait. Ugyanakkor egy évtized a tanulók jelentős részének csaknem a teljes iskolában töltött idejét jelenti, a pedagógusok pályájának pedig negyedét- harmadát. A, Magyar Sao- eiaŰMta Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. június IS-i határozata az állami oktatásról tehát méghatárö- ao jelentőségű; végrehajtásának eredményei, fogyatékosságai hatással voltak és ■•annak a tanulóifjúságra, a, pedagógusokra, s — miután közvetve vgy közvetlenül •aAanvennyien érdekeltek vagyunk — az egész társadalomra. Ez a felismerés magyarázza egyebek, kozott az oktató-nevelő munka iramé megnyilvánuló széles teörfi érdeklődést, a termi- vaiokrol folytatott viták sorát. Mát hozott «z elmúlt tfa év a magyar oktatásnak? A Központi Biaotteag április 7-i ölesén tárgyait a t»- pasrtaáatofcröl és a további feladatokról. Ax eredmények közül «ásóként a mennyiségi fejlődés érdemel említést. A óéi ax ugyan, hogy ax iskola a jelen és a jövő fei- aártamak megoldására ké- penoen-neveljen, * ez tenmé- ezetsaerűleg minőségi és nem mennyiségi kérdés, ára as is nyilvánvaló, hogy ■sessyuk g és nm&óaég kóBeéseségnevefésS konferenciát tartottak tegnap Kaposváron, a gyermek- és ser- diílőkoruakra irányítva a figyelmet. Azt tartva szem előtt, hogy milyen feladatok vannak e korosztály fokozottabb egészségvédelmé- beo. Egészségügyi szakemberek, pedagógusok cserélték ki tapasztalataikat, mondtak véleményt a teendőkről. A családnak, az iskolának, az egészségügyi hálózatnak, a művelődési intézményeknek összehangolt tevékenysége lehet csak záloga az egészséges ifjúság nevelésének. Az óvodai és iskolai egészségnevelésről adott tájékoztatást Sótonyi Sándor, a megyei művelődésügyi osztály vezetője. Megállapította, hogy megyénk intézményeiben rendkívül nagy színvonalbeli külön bségekaött szoros összefüggés v»n. Nevezetesen: az általános iskola mindaddig egyenlőtlen feltételekkel volt kénytelen ■számolni, míg az óvodai hálózat nem épült ki, amíg a gyerekek iskolára való előkészítése hiányos volt. Évről évre gyarapodott az óvodák szama, az idén első osztályba lépők több mint kilencven százaléka járt óvodába; tanult verset, éneket, megfelelő szintre fejlődött beszédkészsége. S nem idegen számára a közösség. Következésképpen az első osztályokban magasabb szinten kezdődhet az oktatás. A nyolcosztályos általános iskola pnár a felszabadulás óta kötelező. De valóban általánossá — abban az értelemben, hogy a gyerekek nemcsak elkezdik, hanem tanköteles korban be is fejezik tanulmányaikat — csak az utóbbi években vált. A 95 százalékos arány figyelemre méltó siker; kiváltképp, ha számításba vesszük, hogy veszélyeztetett gyerekek — akik a szőlői háztól igencsak gyér biztatást kapnak — a többiekhez hasonlóan megszerzik az alapműveltséget. Olykor a környezet visszahúzó erejét legyőzve. A nyolc reztaly hiányát eddig is, ezután is pótolhatják felnőttként, a dolgozók iskötójáfoan — a wocia lista iskolarendszer egyik sajátossága a hátrányos indulás fölszámoláséra való készség —, ám tagadhatatlan, hogy a pályaválasztás, a továbbtanulás tobbnytos teteme*** korban m ei. Be a mawarMtf kát megdöbbentett ér. ©*- váth Ferenc docensnek, a kaposvári tanítóképző tanszékvezető tanárának a válasza; egy hat-nyolc éves gyerek egy délután húszhuszonöt kilométert is képes futni. Ezzel szemben homo leden* ftilő ember) lett a ma gyermeke. A gyenge állóképességű gyerekeken is könnyen és gyorsan lehet azonban segíteni, ha koruknak megfelelő mozgást biztosítanak számukra. A gyermek- és serdfllöko- rúak egészségnevelését előmozdítani hivatott tanácskozás hasznát abban látjuk, hogy fölhívta a figyelmet a teendőkre. Ám ezeknek a megfogalmazása nem elég — tettekben is meg kell nyilvánulnia. HL B. teszi majd lehetővé a minőségi követelmények növelését. Az általános iskolákban is. Ma még előfordul ugyanis. hogy a szakmunkásképzők pedagógusai számtani alapműveletekre, folyamatos olvasásra-írásra kénytelenek tanítani növendékeiket. Az elégséges általános iskolai bizonyítvány elégtelennek bizonyul, ha elfogadottá vált — márpedig az adatok szerint . azzá vált —, hogy az alapismeretek elsajátítása nélkül senki nem boldogulhat vagy nagyoh nehezen boldogulhat az életben, akkor ragaszkodni lehet és kell ezeknek az ismereteknek az elsajátításához, számonkéréséhez. Könnyű belátni, hogy az általános iskolai oktatás színvonalától függ a közép iskolák tevékenysége. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy mindinkább szükség van a középfokú tanintézetekben elsajátítható ismeretekre, műveltségre. A középfokú képzés belső arányai a következő években ax érettségit adó középiskolák javára módosulnak. Mindaz, ami az oktatáspolitikai határozat végrehajtása közben eHvtbázottnek bizonyult, a társadalmi igényekkel valamilyen módon ellentétes intézkedésből származott. Az iskolának — valamennyi főkön — szüksége van a folyamatos megújulásra, de szüksége van az állandóság™ is, ez értékek megőrzésére. E nélkül bi- zonytalatvná válik a pedagógus, nehezen érti, követi ae iskola szándékait a szülő. A mostani központi bi- acrtságí ülésen elfogadott irányelveik elsődlegesen ax attain* teendőket, ax oktatás tárgyi és személyi feltételeiről való gondoskodás*, a központi irányítással és a helyi öntevékenységgel kapcsolatos feladatokat összegzik. Mégse** csak szűk s®ak- maí körhöz szólnak. Politika és társaelalmi szervene- tefcnek, mozgalmaknak és az egyéneknek is megvan a maguk felelőssége az iskolák további fejlődésében. Ho®r mást ne említsünk; a szülőd gondoskodást, a esalád ösztönző példáját semmilyen intézmény nem pótolhatja. A pedagógusoknak elismerést, megbecsülést mi, az ifjúság sorsát magunkénak érző felnőttek adhatunk. A tudás, a műveltség értékét a gyerek azon méri le, hogy mi, az előző nemzedékek menynyire tartjuk fontosnak. Ax iskola esek velünk együtt győzheti meg növendékeit a tanulás hasznosságáról. Tőlünk is függ tehát, hogy a megalapozott elképzelésekből, tervekből mi válik variéra, hogy milyenné lesz a következő években, évtizedekben az iskolai oktatás- nevelés hatásfoka, társadalmi presztízse. M. B. Egészségnevelési konferencia A zománckép művésze — Ügy tudom, a kecskeméti túzzománc-alkotótelep — amelynek a munkáját Kátai Mihály irányítja — az ember és a természet harmóniáját próbálja a művészet oldaláról megközelíteni. Hogyan? A galériáról * Dunám látni, a Parlamentre, a pe» ti oldalra. Bent nagyon szűk a tér, talán ha 25 négyzet- méter. Ez. szolgál konyhaként és dolgozószobaként is. A szűk kis lakásban a falakon mindenütt zománcképük. Kisebbek, nagyobbak. Csillogó fényüket, ikon szerű ragyogásukat jól fogják vis-z- sza a nemesen szép régi szőttesek, hímzések. S valami megmagyarázhatatlan, keleties hangulatot áraszL Saóvá is teszem. — Bizonyára így van — néz körül a lakásban a nagykunsági, Karcagon *zü- letett festőművész, Kátai Mihály. — De ex csak annak lehet szokatlan, aki ne™ járt még régi falusi házakban. Egykor a parasztember együtt élt a terméseiét tel. Felfogása a körülötte levő világról, szőkébb és tágabb környezetéről azonos volt a keleti emberekével. — Mégpedig? — Az ember is a természet része, nem pedig ura (leigázója). Egymással mellérendelt viszonyban álltak. Ez a szemlélet volt jellemző a világképükre, a művészetükre. — Miméi magyarázható, hogy a népművészet évszázadok során életképes maradt. és .,modelt* volta ma is érvényes? — Olyan formákat őr nőtt meg, amelyek az ember és a természet viszonyának optimális képletei. Ezek a forAlfőldl látomás. Tűzzománc-kép. — Az 1975 óta nyaranként itt dolgozó magyar és szovjet alkotók a népművészethez, mint az ember és a természet viszonyának vizuális modelljéhez fordulva, abból merítve végűk munkájukat. Az ökológiai célkitűzéseknek, programnak megfelelően próbáljuk munkáinkkal a környezetet gazdagítani, az utcaiképek monotóniáját feloldani. •e. mák mmcfig praktikus eszközökön jelentek meg. A használati tárgy jfes a dísztárgy a népművészetben, a népi kultúrában — s ugyanígy az ókori magas kultúrákban — nem vált külön, a hétköznapokra és az ünnepekre szánt darabok között nem volt lényegi különbség. Amit ma művészetnek nevezünk, akkor része volt az életnek. — Kátai Mihály a táblaképek helyett miért a tűzzománcot választotta? Honnan ered ez a toehm- Képtartó idol ka? — Mezopotámia bem jelent n»eg először. Ügy tudom, a sumer művészettől vették át az egyiptomiak, majd a sumerok elvándorlása után kerülhetett Ázsiába és az unal-altáji területekre. A népvándorlás-kori törzsekkel kerülhetett aztán a Kárpátmedencébe, ahol leginkább Erdélyben használták. A tűzzománcokon nincs külön háttér és figura — egyenlő erővel élnek. — S ez jellemzó népművészetünkre, faragásainkra, hímzéseinkre is. -. — Igen, és mindazon ősi népek művészeiére, asm lyekkel motávumkin esünk állandó elemei és témavilága rokonságot vagy még hv- kább, azonosságot mutat. Szerintem a Kárpát-medence népeinek etnikai jellege és vezető kulturális rétegeinek műveltség-eszmény között sajátos feszültség tapasztalható évszázadok ót*. Ez a feszültség a magyarok néprajzi örökségének és a nyugat-európai szemlélet; hatásának az ellentétéből fakad. — 1KB ennek az étieméinek a lényege? — Az úgynevezett nyugati szemléletben az ember és ax emberen túli világ, a természet egésze elkülönül. Központba kerül az ember, mint a természet fölé rendelt úr. A világ emberen túli része háttérbe swrul, az ember nem veszi azt figyelembe. kel valósul meg az egészséges életmódra nevelés, eltérőek a személyi és tárgyi feltételek. Az óvodák eredményeit tartatta biztatónak. Az általános iskolában, s főleg a középfokú oktatási intézményekben nem tartják kielégítőnek a fiatalok testi fejlődését, fizikai állóképességét. Nem kedvező a Helyzet a higiénia terén sem, a gyerekek helytelen életmódjának pedig számos nem kívánt hatása van. Legsúlyosabb gond a korai dohányzás, majd az alkoholfogyasztás. A szabad időt sem használják ki sokan megfelelően. Négy előadás hangzott el az egészségnevelési konferencián. Dr. Ittzés Balázs gyermekgyógyász, csoportvezető főorvos a osecsemőkorú gyerekek egészségneveléséről számolt be. Elismeréssel szólt a kaposvári védőnői hálózat tevékenységéről, s ezt adatokkal is jellemezte; a csecsemőhalálozás a megveszek helyen az országos adagnak csaknem a fele. A különféle szűrővizsgálatok pedig elejét vehetik a későbbi, már kialakult károsodásoknak. Szólt az iskolaorvosi hálózat rendkívül nagy szerepéről is. Mennyit kellene rpozognia egy általános iskolás korú gyereknek? Bizonyára sokaRozsdás kulcsok Jöttek a locsolók. Egyik kezükben kölnisüveg, a másik kezükben huszas. Fölhívás, nem keringőre... Nekem rögtön nem tetszett a feffe- gő kékhasú bankó. De hát mit kezdjek a locsolókkal, akik sebezhető lelküíétű gyermekek és különben sem hozzám jöttek, hanem a ház asszonyához ? Ráadásul ezek jóravaló emberkék, látásból ismerősök. Hát csak kerüljenek beljebb, locsolják meg a nénit (úgyis elég illatos már az előző locsolkodók jóvoltából) aztán az ünnepelt majd eldönti, hogy mi is legyen az enyhének épp nem mondható célzással, amely a praclikban szorongatva megtestesül. Jobb ilyenkor a háttérben maradni és átruházni a felelősséget. A kölnitől csöpögő, enyhén csapzott delikvens súlyos pedagógiai meghasonlá- sok közepette fölfedezte, hogy nemcsak kettős hanem sokas nevelés esete is lehetséges. így mellőzve a különösebben mélyértelraű társalgást, nemét meghazudtolva »alarmom döntést Hozott. Versmondás és talpraesettség megdicsérve, több kedveskedés, kevesebb pénz; huszas helyett ötös. Az legalább csillog. Imigyen született meg a kompromisszum. Tán nem terjesztik el, hogy smucigok vagyunk. Ha igen, hát fene bánja. — De rossz szag van — szögezte le a történteket gyorsan elemezve az otthoni nézőközönség. (Valamivel fiatalabb évjárat, mint a szereplők, akik már valahol másutt csöngettek.) De folytatta: — Én is locsolni megyek. Püff neki! További pedagógiai demagógiára kényszerültünk volna. Inkább maradt a hallgatás. „Menj csak, jó is az.” Egyébként meg se bü, se ba. Tanács nincs, bár kellene... Eltelt két fertályóra, és befejeződött a kiküldetés. Megjött az útbaigazítás nélkül elbocsátott ifjonc (sőt legifjonc). Előszedett két megviselt — kissé töredezett — piros tojást, valamint néhány szerény képviselőt a részleges konvertibilitásra várakozó fizetőeszközből. (Forint). Azóta is tart a nagy mimákolás és a nevelési tanácstalanság 'minálunk. Aki tud jobbat az jelentkezzék. • * • — Csodálatos, hogy a gyerekek milyen hamar barátkoznak. Egy-két perc, és összemelegednek! így nézegettük a® erkélyről az ismeretlen ismerősök rendkívül érdekes es szerteágazó 'tevékenységét. Ennek több haszna is volt: egyrészt levegőztünk, másrészt nem a tévét néztük. Azután abbahagytuk, mert mégiscsak furcsa lett volna, ha mi az erkélyen bámulunk, a vendégek pedig a szobában egymással beszélgetnek. Meg aztán épp eljött a többedik bendőtöltes ideje, mivelhogy nirtes húsvét jó nagy zabálások nélkül. A sár jak viszont maradtak kint. ök ledolgozták a menüt. Később értesültünk a játék: kezzelíoghalo eredményéről. — Találtunk egy kulcscsomót meg egy bukszát — közölte diadalát a zsákmánnyal és több réteg kosz- szal hazalátogató ifjúúr. — Azt vissza kell adni jogos tulajdonosának! — zengett az ítélet. (Milyen becsületesek vagyunk.) — Nem lehet — görbült sírásra a vitéz szája. — Miért nem? — Mert megosztoztunk. Enyém lett a kulcscsomó. Nézzük csak. No, ez eléggé rozsdás, ,bobb hónapja veszthették el, a kutya sem keresi már. Félig megköny- nyébbültünk. — No, és a bukass milyen volt? — Ócska, rongyos. Azért kellett a kulcs. Tárcám kettő is van, mindegyik jobb, mint amit találtunk. Totális megkönnyebbülés. Egészem addig, amíg valaki élt a gyanúperrel s megkérdezte, volt-e valami a tárcában. — Volt hát; egy huszas. — Te, milyen sx-ine volt annak a húszasnak? — Hát lila. Erre ' előkerült az összes tárca, ami csak volt, és megkezdődött az összehasonlító elemzes. Ki is derüli hogy arra a „húszasra” Ad> Endre képét festették, S elvitte az ismeretlen ismerős. Hiába, 6 volt a lány. Élelmes. Tartott a diskurzus, a talált tárgyak osztálya közben valahogy elveszett a ködben. A gyerek meg játszott. Látszólag oda se figyelt. Mégis kihüvelyezte a dolgot az érthetetlen magadatok szövevényéből valahogy : — Akkor a bukszát bakiéit volna választaná? És megint jött a sumátao- lás. Meg a sokas nevetés, mert nagy a rokonság. Este elalvás elöttre maradt egy kis próbálkozás; — Egész jő kulcscsomód tett. — Ugye? Lehet vele csörömpölni, meg stusszkuü csolni a rollert; meg bele lehet tenni a régi bukszámba. A húszast meg csak nézni lehet. Jó! jön az ünnep végén egy kis lelki béke. Elalvás előtt, amikor az ember elcsüggedve azt hiszi, hogy hiaba minden szó, az már a veszett fejsze nyele... Laifhár Péter SOMOGYI NÉPLAP
