Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

Sándor, József, Benedek Jeles napok márciusban rájuk egy-egy szarv, akkor a burlanderónak ne­vezett védőfal mö­gé guggolnak, és ott várják ki, amíg tisztább lesz a le­vegő. Amikor úgy tű­nik, hogy már a toporzékolásig in­dulatos a jövendő áldozat, megjele­nik a lovas pica­dor, aki — nevé­hez illően — szur- kálni kezdi a ve­hemens négy­lábút. Bökései nyomán már vér folyik. Az általa ejtett sebeket az­tán a banderille- rók, a zászlócska- döfők szaporítják meg. akiknek egyen kint hárona pár kis, hegyes Elsőként a lovas picador döfései (lá­gerük az állatokat. Tavasz közeledtén. már- rnp« iegnépszerübb, legjele­sebb napjaira, a Sándor, Jó­sáéi, Benedek — Zsákkal hoeza a meleget kétsoros mondóka emlékezteti a leg­több embert. A tavasz eljö­vetelét ősidők óta ünnepli az emberiség, s ez az ünnep a különböző kultúrákban sajá­tos szokásokat, hiedelmeket teremtett. Mar a télbúcsúztató far­sangi vigasságokban, továb­bá a húsvét gonoszt, beteg­séget elűző, tisztító Htusai- ban. szokásaiban is megta­lálhatók a tavaszt, a termé­szet megújulását, a termé­kenységet köszöntő motívu­mok. A tavaszkezdet, a tavaszi napéjegyenlőség dátuma maeeius 21-e, Benedek nap­ja. ennek ellenére számos vtdÄen József napja, már- ei«w 19-* számít ta.vaszkez- deenek- Sok helyen ezen a »apón eresztik ki a raéheket Göcsejben a gazda József- nupkor nem megy el hazul­ról, hogy naéhei rajzáskor visszajöjjenek. Eger környé­ken a szőlő nyitását javasoló regula így szólt: „Szent Jó­Eu-rópa több országából is érkezett hír arról, hogy vál­lalkozó kedvű fiatalok vas­korszakot „játszanak”. Dániából. Koppenhágától 4á kilométerre vaskorszaki falut építettek a hajdani élet tanulmányozására. A ' házfalakat agyagból, a tető­ket fűből rakták. Családok egy-két hetet tölthetnek eb­ben a faluban, s közvetlen tapasztalatból ismerhetik meg a vaskori ember élet­módját. A földeket kezdetle­ges ekével művelik meg, a gabonát tűzkőből készült sar­lóval aratják le. Rekonstru­ált vaskorszaki égetőkemen­cékben e kor fazekasmun­káinak másait állítják elő, festésre a helyszínen falai-. ható növényeket használnak fel, az akkori idők módsze­reivel kovácsolnak szerszá­mokat, stb. A falu mindin­kább a történelemoktatás in­tézményévé válik, évenként mintegy 80 000 látogatója van, s közel 400 iskola küld oda csoportokat saját ta­pasztalatok szerzésére. Angliában öt házaspár és egy háromgyerekes család vett részt abban a kísérlet­ben, amelyet a BBC szerve­zett, hogy filmsorozatot ké­szítsen az i. e. III. század­ban élt britek életéről. A kelta kultúra tanulmányozá­sa után korabeli eszközökkel maguk készítették el lak­helyüket, ruházatukat, esz­közeiket, es egy éven át él­ték elődeik életét, őseikhez hasonlóan a kísérlet résztve­vői nyílt tűzön, nyárson * zsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad!” A nép ugyanis egyházi hatásra ezen a napon Józsefnek, a názá­reti ácsnak a névnapját kö­szöntötte. Ez a nap Szeged környé­kén is ünnepnek számított. Tömörkény István így ír er­ről: „Szent József odakint a tanyán igen' nagy tisztelet­ben van. A kalendáriumban nincsen a neve piros betűk­kel írva, azonban annak tar- tatik. Nincsen ember, aki ezen a napon dologba állna. József napján a földet szer­számmal durkálni nem sza­bad”. A csengődi homokra települt parasztok szerint viszont Sándor és József a szegény nép ellenségei. Ugyanis Ilyenkor fújnak a böjti szelek, s a házakon ki­kezdik, megbolygatják az öreg. rozzant szalmatetőket Március 21-én, a tavasz el­lő napján Tápé öregasszo­nyai hagymát duggattak. Ez volt a „benedöki hajnaa”. Bertalan napján, augusztus 24-én kellett felszedni. Sze­dés után hét napig a házte­tőn szárították, majd zacskó­ba gyűjtötték, tífuszos beteg közös lakóépületben készítet­ték ételeiket, sót viszont cse­rekereskedelemmel szerez­Csipkés szélű, különlege­sen szép motívumokkal dí­szített tányérok, nagyméretű, zöld, barna, kék virágoktól pompázó paraszttálak, má- zatlan vörös földdel színe­zett, fehér díszítéssel „meg­írt” vizes korsók, s más múlt századi mintákat, for­mákat felelevenítő cseréptár­gyak készítését kezdték meg a Dunántúl hajdan legna­gyobb „gölöncsérfalujában”,' Csákváron, a Székesfehérvá­ri Univerzál Ipari Szövetke­zet kerámiaüzemében. Az utódok elhatározták, felelevenítik az évszázados csákvári mintákat, felkutat­ják a jnár elfelejtett motí­vumokat, formákat, s fel- használásukkal a hajdani hírnévhez méltó míves kö­csögöket, tálakat, tányéro­kat készítenek. Múzeumok­ban és a helytörténeti gyűj­teményben tanulmányozták a hajdani mesterek munkáit, utánozták különleges virág- és levéldíszeiket, s a kutató­munka eredményeként egy­re több. a hajdani remekek­re emlékeztető tál. kóeaog. kancsó születik * korongo­kon. hasát, fejét mosogatták, ke- negették a főztével. A szá­zad élején. Göcsejben feene- dek-napkor zsírt és fokhagy­mát szenteltettek: görcs, ha- sogatás, daganat orvosságá­nak hitték. Azt tartották, a vele megkent jószághoz bo­szorkány, rontás nem fér. Márciusban még néhány naphoz kapcsolódnak tavasz­kor szokásos kerti, mezei munkák kezdetét jelző nép­hagyományok. Március 2- höz — írja Bálint Sándor — kalendáriumi ihletésű regula fűződik: a baranyai Mária- kéménd német gazdái jelké­pesen megmetszik a szőlős­kert négy sarkában levő tő­kéket, hogy bőséges szüret- jük legyen. Pincehely szőlő­munkásai ugyanezt a műve­letet március 10-én végzik' el. Időjósló napokat jelző rig­musként, hosszú tapasztalás, megfigyelés alapján mond­ják meg: Mátyás, Gergely — két rossz ember. Vagyis feb­ruár 24 és március 12 kö­zött — ezekre a napokra esik a két névnap — gyak­ran nagy hideg szokott len­ni. tek: tojásért, baromfiért vet­ték a televíziós stáb mun­katársaitól. A mai gölöncsérek is a ha­gyományos módon, kézzel végzik a formálásukat, díszí­tésüket, festésüket. A tech­nikát csupán a korongokat hajtó villanymotor és az elektromos fűtésű égetőke­mence képviseli Csákváron, s a régen festésre szolgáló ürgefarkot helyettesítették a könnyebben beszerezhető ecsettel. Csákváron a XVIII. szá­zad végén indult fejlődésnek a fazekasság, s a múlt szá­zadban a mezővárosi rangú település már az egész Dunántúlon ismert volt ké­szítményeiről. A mesterség fénykorában kétszázan fon gatták a korongokat. Minden második házban izzott a tűz az égetőkemencékben, s a család szinte minden tagja részt vett a korongolásban, festésben, a minták rajzolá­sában, az égetésben és az- edényeit piacra szállításában. A fazekasok céhé a legna­gyobb. legtekintélyesebb céh volt Csakvaroa es kornyé­kén. A Hfc, "**eeea* * többi iparos egresriies, előírta a A közelgő idegenforgalmi szezonban bizonyára ismét sokan utaznak Spanyolor­szágba. ahol turistaprogram­jukból aligha felejtik ki égy bikav’iadal. megtekintését. Afféle szertartás ez a Pire­neusi-félszigeten1: a számta­lan arénák egyikét, a nekiva­dított szarvasmarhák néhány példányának elpusztítását látni kell! Nos, aki befizet az ilyen gyilkolósdira. bizonyára nem sejti, hogy voltaképpen egy ősi áldozat túlélő változatát látja. A mai bikaviadal a régi rómaiak és görögök vér­folyató hálaadásaiból. ki­engeszteléseiből formálódott át veszélyes játékká oly mó­don. hogy szép lassan eltűnt belőle a vallásos tartalom — a jószágok elveszejtésével ugyanis szép isteneik vala­melyikének a kegyeibe akar­tak férkőzni —, míg ellen­ben egyre több lett a látvá­nyos körítés. Lássuk is, miképpen megy végbe manapság egy ilyen mutatványsorozat! Először i* elfoglalja helyét a közönség, amelynek vékonyabb pénz­tár cájú fele a napos oldalon — spanyolul úgy mondják ezt. sol /—, míg a tehetősebb­je az árnyékos traktusban — sorabra — várja, hogy meg­kezdődjön a bevonulás. Ez a paseillo vagy más néven desfile, harsány zeneszóra történik, mégpedig a tane­vemen y ékről jól ismert pose doble, azaz kettős lépés át­nevezést! nóta dallamára. Legelöl a picador, már­mint a szürkéié halad pán­céllal, bőrleplekkel védett lován, hátul meg az espa- dák, azaz a kardosok cso­portja lépdel. Középütt pe­dig a banderillerók — a zászlócskadöfök — integet­nek a nézőknek. E főszerep­lőket jókora távolságból a* arénasegédek szerényebb küllemű brigád}« követi. Amikor a díszpáholyból a felvonulók lába elé hullott a viadal kezdetét engedélyező jelképes kulcs, ki-ki elvonul, hogy végre nekiszabadulhas- son mind az előre kiéhezte­tett állatokban, mind a szép pénz reményében életüket kockáztató emberekben föl­gyülemlett Indulat. Nyílik az arénaajtó, és be­ront az első bijca. (Itt jegy­zem meg, hogy mindegyik viadalon hat állatot kell agyonszúrni.) Egy másiké ré­sen köpenyesek, a caperók ólálkodnak be, akiknek az a tisztük, hogy a jószágokat még ingerültebb állapotba hozzák. Ha netán úgy vélik, hogy túl közel került hoz­remekek készítését. A csák­vári vizsgafeladat egy, leg­alább hatvan iccés — ötven literes — fazék és egy „réfes” tál, azaz egy rőf (hat­vanhárom centiméter) átmé­rőjű tál készítése volt. A legény annál ügyesebbnek számított, minél nagyobbra sikeredett a remeke. Kima­gasló „remekölést” hajtott végre 1889-ben Sebestyén Lajos, aki 63 centiméter át­mérőjű, gyönyörűen „meg­írt” tálat készített, s a 19 éves Medgyesi István, aki 66,5 centiméter nagyságúra korongolta vizsgaremekét 1886-ban. A hajdani gölön­csérmúlt emlékeit fazekas ház, a helytörténeti múzeum­ban pedig gazdag gyűjte­mény őrzi. A hanyatlás hosszú évei után napjainkban újjáéledt a csákvári fazekasság. Foly­tatói az Univerzál Ipari Szö­vetkezet műhelyében dolgozó fiatalok. Ma már az is el­mondható, hogy róunkáik méltók a híres elődök re­mekeihez. végű zászlót kell beledöfni­ük az állat nyakába. Ez a mutatvány a legizgalmasabb; a viadaloknak ezek a részt­vevői szinte balettművészi mozdulatokkal siklanak, röp­pennek ide-oda, míg cask a fej mögötti részt pontosan el nem találják. Távozásuk után tűnik fel a híres vörös posztó. Ezt szintén egy gyalogos vitéz lengeti, mégpedig úgy, hogy lehetőleg csak a legutolsó pillanatban tér ki a mind vészesebbé* fújtató bika elől. Ennek a torrerónak — ölőrvek — a kezében már ott a vékony pengéjű kard, amely majd halálos döfésre lendül. Ennek is meg kell azonban adni a módját, mert a torrero csak féltérdre ereszkedve bökhet, miután az. áldozata megroggyant. Ha a szúrás sikerül, az aréna föl­zúg: descabello, descabelk) — itt a vég, itt a vég! A tetemet aztán körbe­vonszolják az arénában, így adva meg neki a végtisztes­séget. Münde* átlagosan 15—26 perc alatt zajlik le. és amint eltűnik az első áldozat, máris ott ficánkol a következő, amelyre — ha kétlábú ellen­felei kellőképpen ügyesek — megint csak a bosszantás«*), kínzással megelőzött bálái vár. Ha Vett ők éppé« »gyesek... Gyakorta megesik ugyanié hogy a pieadorok. a« esp* dák. a banderiellirók **b. közül valaki áldozattá válik. Vagy csupán megsebesül, vagy esetleg bele is hal * hegyes szarvak szúrásába, a paták rúgásaiba. Hogy *z esetleges sérüléseket miha­marabb megreparálják, va­lamennyi arénában jól fel­szerelt műtőt tartanak ké­szenlétben. Mindemellett azt is szigorúan megkövetelik, hogy egyik viador se egyen 6—8 órával a porondra lé­pés előtt, mert kevésbé ve­szedelmes dolog megoperál­ni üres gyomorral. Végezetül még esak amwft, hogy aki idehaza szeretné át­élni a bikaviadalok hason - líthatatlan hangulatát. az sem marad élmény nélkül, mert Hemingway Fiesta cí­mű regénye vagy Frederic* Garcia Lorca számos írás­műve oly tökéletesen idézi meg az arénák világát, hogy az olvasó szinte az arcában érzi a hörgést. a lihegést, » látja, mily szánandóan rogy- gyannak meg a feszes tarta­sd térdek. ^4, I— A végső döfést a vörös posztót lengető torrero adja meg. KERESKEDELMI VÁLLALAT pályázatot hirdet — üzemgazdasági főosztályvezetői munkakör betöltésére. Feltétel: közgazdaségi egyetem vagy más szakmérnöki egyetem é* 1*—IS éves gyakorlat. — Közgazdasági osztályvezetői munkakör betöltésére. Feltétel: közgazdászi vagy özemgazdásal képesítés és iá éves gyakorlat. — Számviteli osztályvezetői munkakör betöltésé«*. Feltétel: számviteli vagy egyéb felső fokú képesítés és Iá éves gyakorlat. A pályázatokat részlet« önétetrajz eoatolásával a Magyar Hirdető Somogy megyei Kö«so«íjába, 104516-os szamra kérjük lesduL Vaskorszak a XX. században? Art angol vaskorszaki kísérlet résztvevői szalmakunyhóik előtt. Elfelejtett motívumok nyomában Csákvári gölöncsérek utódai B, E, Öld meg a bikát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom