Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

ÁRAK. BÉREK - ÉS A TÉNYEK növekedés ütpme a számí­tottnál is mérsékeltebb volt”. Azonnal adódik a kérdés, hogy miből és ho­gyan fedezték a vállalatok a tervezettnél nagyobb ará­nyú bérnövekményt? Miből és hogyan fedezték, amikor bizonyítható, hogy az átlag­bérek és az egy foglalkoz­tatottra jutó termelés növe­kedése közötti arány — az első negyedévben különösen — kedvezőtlenül alakult Az átlagbér 1981 első negyedé­ben 106,4 százalék (az elő­ző év azonos időszakának százalékában), az egy foglal­koztatottra jutó bruttó ter­melési érték pedig — ugyanilyen viszonyításban — meg a különbö-^ 104,2 százalék volt. Továbbá: bizonyítható az is, hogy a munkabérek és a munkateljesítmények közötti kapcsolat változatlanul' laza. A népgazdasági terv a múlt évben a szocialista ipar egé­szére majdnem azonos üte­mű (3—4 százalék körüli) bérnövekményt, illetve telje- sítménynövekményt vett számításba. A bérek növe­kedése, már az első negyed­évben is 2,3 százalékkal volt nagyobb, mint a termelés növekedése. A szakemberek esetleg vitatják az ilyen összeha­sonlításokat, mondván: a termelés növekedése mint mennyiségi mutató nem ha­sonlítható össze a bérek nö­vekedési ütemével. Való igaz: a kevesebb termelés is lehet nyereségesebb ter­melés, következésképpen na­gyobb béreket indoklé ter­melés. De mert a minőségi munka egyelőre nem általá­nosítható jellemzője a hazai vállalatoknak, fogadjuk él, hogy a termelési érték még­iscsak kifejezi a munkatel­jesítmények alakulását. Kanyarodjunk vissz* azonban az eredeti kérdés­Közéleti magánbeszélge­téseink agyon koptatott közhelye: ..aki á(r)-t mond, mondjon b(er)-t is!” Áz ef­féle jópoíáskodásra már eyak légy inteni szokás. Leg­följebb jelentőségteljes só­hajjal jelezzük: ,.Ugyan ké­rem. hol vagyunk m'i már az arak és a bérek kívána­tos összhangjától?” Ez- az ár-ber párhuzam persze ki­egészíthető (s ily módon esetleg közéleti magánbeszél­getéseink/ i* élénkíthetőek), például a bér és a teljesít­mény párhuzamával. Sőt: az egész összefüggésrendszer­kiterjeszthető áz árakra is, hiszen összességében mégi- esak * munkateljesítmények határozzák r.Ó árakat. Ennek taglalására azonban magántársaságokban ritkáb­ban vállalkoznak vagy ép­pen soha. Talán azért, mert kinek-kinek inkább vannak információi ac árakról ég a berekről, > mert mindenki azt hiszi magáról. hogy a lehető legtöbb és legnagyobb teljesítményt nyújtja a mun­kahelyén. A kommentátor ezt nem is kétli, ám azért hadd adjon némi ténybeli adalátot. kizárólag a bérek es teljesítmények összefüggé­seinek értékeléséhez.- '-tt a tisztikar közhely, bogy tavaly a lakosság jövedel­me nagyobb volt a terve­zettnél. A bérnövekedés évi attaga is meghaladta a ter- venett négy százalékot jól­lehet a gazdaság növekedési üteme a számítottnál * mérsékeltebb volt. Válasszunk ki «gyeden időszakot as esztendőből, mondjuk ■« munkateljesít­mények szempontjából leg­kedvezőtlenebbnek látszó első negyedévet. Nos, a sta­tisztika) adatok szerint 1979 első három hónapjában 35, 1980 azonos időszakában 35.9, tavaly pedig január és áp­rilis kozott 37,5 milliárd fo­rintot fizettek ki bruttó munkabérként a vállalatok es a szövetkezetek. A tava­lyi első negyedévre jellem­ző bérnövekedési ütem nemcsak az egy évvel ko­rábbi 2,3 százaléknál, hanem az egész 1981-es évre terve­zet* négy százaléknál is gyorsabb volt. Mindez persze nem volna különösebb baj, ám hadd idézzem újra az iménti fél­mondatot: . .a gazdasági hez: honnan van az imén- . ti számokkal jelzett bérnö­vekmény! Egyszerű a vá­lasz: a bértartalékokból. E tartalékok többnyire — há- rommilliárd 745 millió fo­rint értékben — a bértö-. meggazdálkodás szabályai szerint gazdálkodó vállala­toknál képződtek. Nem any- nyira a megfontolt és ra­cionális létszámgazdálkodás, még kevésbé^a bérkeretspó- rolgatás révén: inkább az 1980. évi termelői árválto­zások és az ezekhez kapcso­lódó bérfejlesztési mutató- módosítások és nem a nö­vekvő munkateljesítmények által meghatározott nagyobb gazdálkodási eredmények hatására. A tartalékokat gyorsan és ötletszerűen használták föl a gazdálkodó egységek? Gyor­san és ötletszerűen. Míg 1979-ben inkább csak az év második felében szánták el magukat a bérfejlesztésre — amikor nagyjából sejtet­ték az év végi eredménye­ket —, tavaly már az első három hónapban gyorsan kifizettek minden kifizethető pénzt Ezek a tények. ís semmi értelme, hogy vitába bonyo­lódjunk e tények által jel­zett vállalati magatartás — vagyis a teljesítményfe­dezet nélküli bérfeljesztés — megítéléséről. A bérsza­bályozás olyan, amilyen. S a kínálkozó lehetőségeket miért ne használnák ki a vállalatok? Különösen mi­kor a legmagasabb átlag­bér — a szállításnál és a hírközlésnél — 4181 forint, s a legalacsonyabb — a bel­kereskedelemben — 3498 forint De azért ne feled­jük: az árak és a bérek egybevetése mellett időn­ként nem ártana a bér- és munkaiéi jesítménv-növeke- dé'st is összevetni. T. C*. Módosították a házadórendeletet A Mi Tviszrtertanó es módoeá- totte a hazad óró l és a ház- éröékadonól szóló remdeűetet. Az 1982. január 1-től érvé­nyes rendelkezések értelmé­ben — az arányos közteher­viselés biztosítása medileitt: — Piaci körkép Felszöktek az árak A tavaszi napsütésben „tchurult” a kaposvári heti­piac. Elénk volt a forgalom, a vásárlók azonban itt-ott hüáedeztek a magasra szökő arak láttán. Az egyik kiskereskedő reggel 8-kor 34 forintért arulta a zöldséget. Fél órával később — mint megtudtuk, korántsem a lelkiismeret szavára hallgatva — enge­dett négy forintot A sárga­répát mindenütt 20-ért árul­ták, a fejes káposzta 25 fo­nni volt A rossz példa ragadós: egy bet alatt a savanyúkáposzta arat is „sikerült” 22-ről 28 forintra föltornászni. Továbbra sincs paradi­csom; paprikából viszont már választék is volt. Nehéz eldönteni, hogy a kilónként 119-ért vagy a darabonként 9-ért vegyünk-e. Hasonló gondot okoz a 99 forintos uborka és a 12 forintos fe­jes saláta összehasonlítása. A legtöbben — józan mérlege­lés után — egyikből sem vettek. Igaz, 70-ért is volt uborka és 7-ért is fejes sa­láta, itt azonban riasztó a minőség. Ínycsiklandóbb ilyenkor — és kapósabb is volt — a hónapos retek cso­mónként 5 forintért és a zöldhagyma 4-ért. Patikamerlegen mérték a sóskát meg a spenótot: tíz deka 7—8 forintba került. Tormát 44-ért láttunk. Aki SOMOGYI NÉPLAP korán kelt, fele annyiért ta­lált kelt. Huszonkét forin­tért kapható a lila, 13-ért a főző-, 44—46-ért a fokhagy­ma. Kistermelő legyen a tal­pán, aki a dúghagymaárakon eligazodik! Fajtától függően 25—60 forintot is kérnek ér­te. A burgonya ez egyedüli, amelynek változatlan az ára: 5.50—6 forint. Meglepő, hogy a gyümölcs- piacon újra sok helyen volt körte 16-ért, 18-ért. Az al­maárusok, úgy látszik, ráún- tak a 14—15 forintos árra, a javát már csak 18—20-ért adták. Ennyiért szerezhető be egy kiló héjas dió is. A pucolt 80—90 forint. Még volt 70-.ért mogyoró és a 46 forintért aszalt szilva. A sü­lötök darabjáért most is 5—< forintot kértek. Egy hét alatt kétszeresére duzzadt a baromfipiac. Égy pár csirkére 110—135 forin­tért tehettünk szert; egy ka­kas 120-ért, egy tyúk 90 fo­rintért talált vevőre. Kacsa mindössze három volt, s 220 forintnál kezdődött az alku. A boltokban változatlanul 2 forint a .tojás, pedig' a piacon már sehol sem kerül 1,40-nél, 1,50-nél többe. Nagyban 1,10-ért is hozzá lehetett jutni. A nőnap elmúltával négy­ről egy forintra esett a hó­virág ára, az ibolyáért azon­ban változatlanul öt forintot kérnek. Egy szál szegfű to­vábbra is 18 forint, a tuli­pán 2—3 forinttal olcsóbb. Az aranyesot 6-ert, 8-ert vet­tek, s, r. emelkedik az öteswbás és árunál nagyobb lakástulaj­don, valamint • négy- és többsaobás üdülőtulajdon után fizetendő hazadó. Az emelest a s-zobák száma sze­rint differenciálták; például egy budapesti öuszobés la­kás után az eddigi 910 fo­rint helyett 1500 forint lesz az évi házadó. A kisebb szo­baszámú lakások és üdülők tulajdonosait az intézkedé­sek nem érintik. Az új rendelkezés jelentős adókedvezményt nyújt az olyan lakóépületekre, ame­lyeknél * tulajdonos által eltartott családtagok száma indokolja a nagy szobaszá­mot. Egyidejűleg hatályon kí­vül helyérték a házérték- adóról saőló korábbi rende­letét. A módosításokat a Magyar Közlöny március 12-i száma tartalmazza. Készül a műszőrme. A Szombathelyi Lakástextil-vállalat törzsgyárában *J szalagkötőgépet helyeztek üzembe — a jelenleg hiánycikknek számító felsőruházati mű­szőrme gyártására, A próbaüzem után a gép évente 358 ezer négyzetméter műszőrmét késéit Börze a tolvajoknak Nyitott ajtók, vetett ágyak, bőséges „választék” Nem múlik el nap. hegy ne toppannának be kétségbe­esett emberek a Kaposvári Városi—Járási Rendőrkapi­tányságra — azzal, hogy tolvaj járt a házban, ellop­ták a kempingkerékpárt, * babakocsit, avagy: elvitték a pincében tárolt kolbászt, a kismotort... A rendőrségen fölveszik a panaszt, aztán kezdődik a nyomozás. A be­jelentő esküszik, hogy lezárt pincében tartotta a holmiját, sót a kerékpár, a motor még külön is le volt zárva, s lám, mégis eltűnt. Ha kézre kerül a tettes, ő szintén es­küszik — méghozzá arra, hogy semmi nem volt lezár­va, tehát könnyű dolga akadt. Rászántunk ml is egy éjszakát, hogy a rendőrök­kel végigjárjuk a lakótelepe­ket s megnézzük, vajon mit és hogyan „kínálnak" a tol­vajoknak. Elöljáróban annyit: h* rossz szándékkal érkezünk, több teherautónyi holmit szedhetünk össze zavartala­nul ... Kaposváron, a Kinizsi vá­rosrészben járunk. Nyitott ajtók fogadnak. Egyszerű be­jutni a pincébe. Senki nem veszi észre a négy embert, amint fölkapcsolva a villanyt az ajtókat nyitogatja. Az egyik pinceajtó mögött — amelyet csak úgy tessék-lás- sék hajtottak be, — Jawa Mustang kismotor. Szinte vadonatúj. Semmi mást nem kellene tenni, mint felülni rá. és elrobogni vele. A fal­nak támasztva két kerékpár csillog. Tényleg kedve len­ne az embernek magával vinni . ., Kttűnő állapotban van mindkettő, és ha innen viszi a biciklire vágyó, in­gyen van. A pincében dróthálóval et- rekesztett kis boxok, bennük a legkülönfélébb holmik. Az ajtajukon gyenge lakat. De azzal nem is kellene foglal­kozni: elég átnyúlni a vá­laszfaj fölött, s lehet „rá­molni". A másik lépcsőházban még a pincéig sem kell lemenni, már a lépcső előtt ott a zsákmánynak való. Kerékpá­rok, szebbnél szebb babako­csik. Az egyikben még a plédet is benne felejtették. A következő lépcsőházban vadonatúj konyhaszekrény- sor elemei, heverök meg egy fél Trabant beborításához elegendő karosszériaelem ... Szándékosan nem maradunk csendben, még egy kicsit meg is mozgatjuk a bútoro­kat. A házban azonban sen­ki nem mozdul. Akár pakol­hatnánk is. Tizenegy óra körűi az egyik épület pincéjében idő­sebb férfival találkozunk. A hóközpontok kezelője, A szi­vattyúkat kapcsolja le, mert most már vége a melegvíz­szolgáltatásnak. No, de hogy jut be a házakba? — Egyszerűen — tárja szét a kezét —, hiszen nin­csenek bezárva az ajtók. Egy olyan eset volt csak, hogy zárva találtam a bejárati aj­tót. — És nem fél, hogy tolva­jokkal, rosszban sántikálók- kal találkozik a pincékben? — Mondták, hogy sok csö­vező húzódik meg ilyenkor ezekben a házakban; én még A Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága ÉRTESÍTI a tagjait, hogy a szövetkezet 1981. évi munkájának értékelésé­vel, az 1982. évi feladatok, továbbá a VI. óteves terv jóváhagyásával és a körzeti küldöttek választásával kapcsolatosan 1982. március 14-cn, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Kaposváron az alábbi helyeken RÉSZKÖZGYŰLÉSEKET TART, melyre a szövetkezet tagjait tisztelettel meghívja és megjelenésüket kéri. Berzsenyi Dániel Általános Iskola, Lenin u. 29/c. Textilművek Leányotthona, Fürédi út. s II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Kanizsai u. 67. Vörös Hadsereg úti Ált. Iskola, Vörös Hadsereg útja 45. Bartók Béla utcai Általános Iskola, Bartók Béla u. 10. Badacsony étterem, Budai Nagy Antal u. 9. Cser vendéglő, Cseri út, 15. sz. italbolt, Szigetvári u. 104. Kaposszentjakab, művelődési otthon. Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága (961631 EIVRT Elcktroncsőgyár vezető állású dolgozó mellé ■ *■1 w rr m titkárnői beosztásba középfokú végzettséggel rendelkező munkavállalót keres Jelentkezés a gyár munka­ügyi osztályvezetőjénél, Kaposvár, Gyár u. 64—68. Telefon: 12-280/54-es mellek. «819» nem találkoztam veHöt **?» szer utánam eredt egy fér­fi, akkor bizony megmarkol­tam a zsebkésemet, de az­tán lemaradt... A Béke utca egyik házé­nak pinceajtaján kis labla, magyartalan szöveggel: „Kér­jük az ajtót• bezárni!” Az ajtó természetesen nyitva. Szépen kitakarított helyi­ségbe toppanunk, a falak mentén pinceklub hangulatát idéző padok. Egy másik he­lyiségben újságpapírból „ve­tett ágy”, megint másutt zsákokból „ágyaztak meg”. Nem valószínű, hogy a la­kók járnak Ide aludni; kö­rözött személyek, tolvajok szokták meghúzni magukat errefelé. Olyan emberek, aki­ket keres a rendőrség. A la­kókat persze, mindez nem zavarja, és az is nyilvánva­ló, hogy nem féltik tőlük ér­tékeiket. A futkosás akkor kezdődik, ha eltűnik a holmi. Az egyik lépcsőházban számkombinációs zárral le­zárt kempingkerékpár. IgT is könnyű elvinni, de azért megpróbáljuk kinyitni a zá­rat, Negyven másodperc alatt sikerül. A tolvajnak nem kellene ennyi idő sens, mert minden bizonnyal job­ban ért a zárakhoz . .. A tetőn levő liítházakat is meglátogatjuk. A jelekből nem nehéz arra következtet­ni, hogy nemcsak mi fordu­lunk meg itt, A Kalinyin városrészben sem jobb a helyzet. Arról nem is' szól­va, hogy a lépcsők alatt a pincékben nemcsak „vetett ágyakat”, összedobált holmi­kat találunk. Néhány hely inkább nyilvános WC-hez hasonlít; olyanhoz, ahol bej van a vízöblítéssel. .. Zárt ajtókra ritkán bukka­nunk. A tolvajoknak valóban nincs nehéz dolguk errefele. Ezen a napon is két fiút vett őrizetbe a rendőrség. Dél­után vittek el két kerékpárt az egyik házból, s nyugod­tan biciklizgettek az utcán. A véletlennek köszönhető, hogy kézrekerültek. Kerékpárok, motorok, ba­bakocsik, drága alkatrészek és szerelvények, könnyen mozdítható, vadonatúj búto­rok — egyszóval: kinek mi kell. Mint egy nagy börze. A különbség csupán annyi, hogy eladók egyáltalán nin­csenek, a holmi ömlesztve várja a „vevőket” ■— és nem is hiába. A „vevők” szinté minden éjszaka megérkez­nek. és elviszik, amire szük­ségük van vagy amit jó pénzért továbbadhatnak. Pe­dig nem kellene más, mint egy biztonságos zár. A leg­több helyen van ilyen. Csak hát ez is akkor érne vala­mit. ha estenként a házmes­ter vagy egyik Lakó ráfordí­taná a kulcsot Dán Tflw* 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom