Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-09 / 57. szám

K ismamák beszélik, hogy amikor a szülő­ágyon jajgattak, a szülésznő, sokáig rájuk sem hederftett. A terem sarká­ban tett-vett, s pontosan ak­kor ért hozzájuk, amikor kellett. Pedig — legalábbis így emlékeznek — kínlódá­suk egybefolyt az egyedüllét félelmével és a fájdalom­mal. Mégis: a szülésznő hál­tál nekik — jóllehet az idő s más objektív tényezők tu­datában —, a hangokból is megérezte, mikor van szük­ség őrá. mikor szólhat az qr- wsoknak. Megkülönböztet­ni az egyik jajgatást a má­siktól látszólag egyszerű. Ér­zék, gyakorlat dolga. Jelek, hatások ezrei érik naponta az embert. Válogat közöttük, mit ejt el, melyik­kel foglalkozik behatóbban, s ^melyet elemez apróléko­sam. A felhasználás és az ertelínezés sorsokat alakító tényező. Néha azonban úgy tetszik, hogy míg a magunk érdekében olvasunk, olvasni próbálunk a jelek között, addig a közösség életét be­folyásoló jjgtások viselkedé­sét kevésbé ismerjük. Igaz, ezek megfejtése nehezebb. De sokszor perdöntő, mert közérzetet formáló, pályákat módosító, terveket gáncsoló, ha néhány jelt — elemzés, értelmezés nélkül — eleresz­tünk a fülünk mellett vagy a szentünk előtt. Nem aka­rok továbbra is képletesen beszélni, elő hát a példák­kal. * Az első régebbi törté­net, de megér egy misét. Az egyik alföldi színház életé­ben egyre gyakoribb volt a hullámvölgy, s egyre ritkább a siker. Kevés közérthetőbb jelet ismerünk, mint a né­zőszámot, a tapsot, a han­gulatot, mégis úgy tűnik, nem is olyan könnyű belőle olvasni. Szinte már játéko­san fellengzős nyilatkozatok próbálták bedugaszolni a fü­leket, ám a szem így is ész­lelhette: nincs valami rend­ben. Panaszkodott (súgva) a színész, a díszletmunkás, az enekes, vizsgálatok is ké­szültek a javítani akarás szándékával, s évek óta ugyanazok a határozatok születtek —• jórészt ered­ménytelenül. De kifakadt a seb. Az egyik fiatal színész, akit mint ígéretes tehetsé­get, „értékes” szerzeményt üdvözöltek a társulat tagjai­nak sorában, egy hónap múlva felmondott. Ez még nem is okozott volna akkor fejtörést — történt e szín­ház életében már hasonló eset —, de tapasztalatairól nyilatkozott is. mégpedig nem a leghízelgőbben. Nos, ettől fakadt ki a seb, s me­netrend szerint érkezett, a színházi „ellennyilatkozat’', melyből két mondatot idé­zek: „lehangol viszont az a félművelt, provinciális, izgá- . ga törleSzkedés, ha kollégá­im példák és eszmények bő- vüieteben mondjuk Peter Brookot emlegetik. Csák azokat a mestereket szabad elfogadni, akik minket is elfogadnak.” A két mondat — a jel. A két mondat mö­gött: a színház valamennyi féltve titkolt szakmai-emberi hibája. A társulat produk­cióinak színvonala pedig azóta még tovább romlott... E gy másik példa: Ké­nyelmetlenül érzi ma­gát ismerősöm, ciga­rettáit úgy nyomja el a ha­mutartóban, mintha kézi­gránátokat hatástalaníta­na. Szembekerült egy jóvá­hagyott rendezési tervvel, s ha ez még nem lenne elég — egy tanácsi vb-határozat- tal is. Hátrálni nem hátrál­hat, cége hibáztatná, hiszen nagy pénzről, s tulajdonkép­pen egy terület jövőjéről van szó. ' A családi házak építését támogatni kell. Ezért született a kezdemé­nyezés, miszerint az OTP parcelláztassa a tanács tel­keit, neki van pénze köz- művesíteni is, s majd elszá­molnak. Jó ötlet, kifogásolni­valót benne senki sem lát­hat. A tanács szakigazgatási szerve kijelölte a területet — a városka legszebb részét —, s az ajánlás annak rend- je-módja szerint vb-ülés elé került. Idézek az anyagból: „A nyílt szelvényű csator­nahálózat kiépítésével a ta- lajvízszint süllyesztés nélkül megoldható. így a földszin­tes családi házak szennyvi­zeit megfelelő ülepítés után 1 szikkasztókutakban el lehet helyezni.” A végrehajtó bt­JELEK zottság döntött: az OTP- nek ötszáz előközművesí- tett parcellát kell rövide­sen kiosztania-eladnia a ve­vőknek. Cseng is a tele­fon azóta a takarékpénztár­nál. mikortól vásárolhatók meg a telkek. Ismerősöm a fejét fogja. A tanács szak- igazgatási szerve műszakilag nem mérte fel elég alaposan a területet, s kiderült, hogy a talajvíz, szintje jóformán a talaj szintjén van. így — idézem őt — „a telkenkén­ti szennyvíz-elhelyezés, a szikkasztás nem lehetséges”. Kezdődhet hát az agytépés, harc a lelkiismerettel, ho­gyan bújjunk ki a slamasz- tikából? Az első kínálkozó megoldás: csatornázni. Csakhogy a telkek ára így kétszeresére emelkedne, s ha megcsinálnák, Se tudnák a szennyvizet hová vinni, mert a folyó béketűrése is véges. De ha el is látnák csatornával az egész terüle­tet, fölvetődik a másik kér­dés: szabad-e egy területet ekkora ráfordítással családi házas övezetnek fenntartani, hiszen a lakótelepeknek is kell a hely! _ G azdaságosabb, ha tár­sasházak, OTF-la- kások épülnének ... Fölmerülhet: létesítsenek gyűjtőkutakat a szennyviz- nek, amelyet rendszeresen ürítsen ki szippantókocsi. Ám ez a megoldás is olyan anyagi terhet, jelentene a családi házak lakóinak, amelyeket aligha viselnének el. Kinyílt a képzet: a felü­letes tájékoztatás hibás dön­téshez vezetett. Képes-e hát a hivatal a gyors és rugal­mas „pályamódosításra”? A szakigazgatási szerv, bár igyekezett menteni a lobo­gót, megtorpedózta — a vb által is megerősített saját ja­vaslatát. Sokáig folyt a vi­ta, a ‘tanakodás, míg vjsz- szakozlák, s az is igaz, hogy finom szóval illették, hibáju­kat: „felül kell bírálni” a már- meghozott határoza­tot: Ismerősöm így is nagyot sóhajtott, hiszen fölmerült az is, hogy újabb megbízást adna* a tervezőknek, hátha le­het valamilyen más mód­szert kieszelni, u építész, tudja, nincs gyógyír erre. Szobájában megcsörren a telefon, hogy . mikor’ osztják már azokat a fránya télke­ket? — Egyelőre nem — üti el ő is az egyenes választ. Történetünk már bonyo­lultabb jelt közöl: azt, hogy a felületes elemzés után mi­lyen nehéz szakmailag- emberileg utolérni a hibát, s ezáltal fény derülhet ar­ra is, hogy milyen felelős­ségteljes vállalkozás egy-egy anyagot határozathozatal­ra letenni a bizottság aszta­lára. Mert a bizottság hiába tá­jékozott, ha nem felkészült, hiszen nem polihisztorok ül­nek a testületben. A problé­ma megannyi aga-bogát az asztalra kerülő jelentésből fogják megismerni, s hin­niük kell abban, hogy készí­tői megalapozottan, s körül­tekintően foglalkoztak vele. A bizottság dönt. Határoza­tai egyéni tapasztalásokra, véleményekre épülnek, ame­lyet sokszorosítva megkap­tak. Persze a döntés nem megváltoztathatatlan, ám a visszaút már sokkal nehe­zebb — az emberi hiúság, a félelem, a konok meg- gystdietetlenség megaka­dályozhatja az objektív (lép­teket. V áratlanul kipattant botrányokban nem , hiszek. Akár az or­vos a hirtelen ágyhoz sze­gező, súlyos betegségben sem. Vannak tünetek, be­szédes jelek, amelyeket ér­telmezni keli. B. maszek lett. Mondják, azért, mert neki így a jobb, ő akarta. B. a hatvan felé ballag, a fele életét szövetkezetben töl­tötte, Így a jobb? Felesége sír, az öreg kitüntetéseit ve­szi elő, mindenféle igazoló iratot mutat. Így a jobb? Nem váltotta volna ő ki az ipart semmi áron. csakhogy a becsület nem áru. Hosz- szú, évekig tartó machiná­cióval tették lehetetlenné helyzetét, szakképzetlene­ket ültettek a fejére, akik nem értettek a munkához, de értetlek a. hízelgéshez. Nem volt más választása, felmondott. Az ipari tanuló­kat azért még ő tanítja, sze­reti csinálni, s különben sincs helyette más. A szö­vetkezetiek széttárt karral sajnálkoznak: B. maszek akart lenni, hiába marasz­talták. S. nem volt rest. nemré­gen váltotta ki az iparenge­délyt. Pecsenyesütő lett az egykori üzemmérnökből. Ré­gebben a húskombinát ösz­töndíjasaként tanulhatott a főiskolán, a diploma után egyik beosztás , sem tetszett, vezetési stílusa pedig az embereknek nem volt ínyére. Végül a raktárban dolgozott, s anyja sütödéjéhez vitte a „jobbakat” ünnepekkor — kisegítőnek. Gyakorta lehe­tett látni az üzemmérnököt is a fortyogó zsír felett. Per­sze a húsgyárban eltöltött évek nem voltak haszontala­nok — munkáslakást kapott, az üzemtől kamatmentes kölcsönt, s csak ezután állt tovább. „Túlontúl szerette a pénzt — tárja szét karját az igazgató. — Nem baj, hogy elment.” A végeredmény te­hát B. és S. esetében azo­nos, könnyen összecserélhét- nők hát a jeleket is. Pedig mennyire más a két törté­net, a két életút. A jeleket elemezni illik, a tanulságok levonása csak. így születhet meg: amíg B. mögött a munkahely ludassága, ad­dig S. mögött a pénzéhség, a ’mindent kihasználó önzés húzódik meg. Véletlenül sem szabad hát közös nevezőre hozni a kettőt. E gyik napról a másikra fogta az orvosi tás­kát M„ és elment ab­ból a városból, ahol szüle­tett, tanult, ahol apja, test­vére él. Ki kérdezte, hogy miért? T. gyárban a vezetők egymást marják, a termékek kelendők, az üzem „hozza magát”, de felszökőben a fluKtuációs grafikon, s min­denki tudja, hogy ‘kétszer annyit termelhetnének, ám nincs idő a fejtörésre, a ke­nyértörések miatt. Figyel­meztetik-e majd őket? Érzékszerveink észlelik a tüneteket, megemésztenie azokat tudatunknak kell. És a jelek nemcsak értelmezést, hanem gyakran intézkedést is sürgetnek. A szülésznő kénytelen a jajgatások hallatán ítélni, hiszen az anyának a gyer­mek világrajötte nemcsak örömmel, fájdalommal is jár. A hétköznapi életben azonban nem szabad a fi­gyelmeztető jeleket jajgatás­sá fajulni hagyni. Tamás Ervin Történelem étet közelben Találkozások a kor tanúival Mln-d több szó esik az uloo.oi időben a fiatalok történelmi szemléletéről, a hiányosságokról, melyek el­sősorban az elmúlt o'j év iá- meretében mutatkoznak. Ezt a mulasztást szeretné vala­miképpen pótolni a decem­berben elindult kezdeme- nyezes, melynek Ötletét a megyei KISZ-bizottság ve-, tette fel, s felkarolta a me­gyei pártbizottság is. Régi mozgalmi embereket, idős kommunistákat kerestek meg és kértek fel a fiata­lokkal való találkozókra, be­szélgetésekre/ Banka Margi- tot, a megyei KlSZ-bizolt- ság titkárát arról kérdeztük, hogyan indult útjára az öt­let, milyenek az első ta­pasztalatok. — A forradalmi ifjúsági 'napok idején eddig is (sor került hasonló találkozók­ra, de nem ilyen szervezet­ten. A fiatalokat érdekli az utóbbi 35 év történelme, ezt az igényt akarjuk kielé­gíteni. A Politikai Bizott­ság határozatot hozott, ar­ról, hogy a politikai neve­lőmunkában, az agitáció- ban fel keli vallatni a tör­ténelem megismertetések Célunk, hogy a személyes beszélgetések során életkö­zeibe hozzuk a múlt esemé­nyeit, s a fiatalok, ne csak az évfordulókról, hanem a fontosabb fordulópontokról is tudjanak. Jó tapasztala­taink vannak a rendezvé­nyekről; ki kell emelni Sió­fokot, ahol rendkívül nagy az érdeklődés, a fiatalok ké­szülnek a beszélgetésekre. A megyében njjntegy 160 regi párttagot.» a politikai, társadalmi életben egykor es ma vezető szerepet betöl­tő embert keitek fel ezek­re a találkozókra, s gondos­kodtak a felkészítésükről is. Ez utóbbival Szabó Györ­gyöt, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságánaK munkásmozgalom-történeti tanszékvezetőjét bízták meg. Az ifjúsági mozgalomban személyes tapasztalatai van­nak. a KISZ 1957-es szerve­zésekor a csurgói járás KiSZ-titkára volt. — Néhány helyen, veterán találkozóknak nevezik a be • szélgetéseket, de a megfo­galmazás nem jó. Találóbb lenne a kor tanúi kifejezés. Ezek az emberek jelen vol­tak a népi demokratikus átalakulásnál, részt vettek a későbbi politikai események­ben.1 irányító szerepet töl­töttek be, vagy a karhata­lomban teljesítettek szolgá­latot. Felkészítésüknél külön hangsúlyoztuk, hogy mindig a személyes élményekből in­duljanak ki: nem általános képet vagy értékelést kell adni. hanem az átélt ese­ményeket közelebb .hozni. — Mi érdekli leginkább a fiatal hallgatókat? — A kevésbé ismert, so­káig „rázósnak” tartott pontok, mint a Rajk-per, Rákosi és környezete, a Rat- kó-korszak, a tsz-szervezése, de gyakran kérdezősködnek a régi ifjúsági mozgalmak­ról is. Fölvetettek, az ötve­nes evek párttagságának szerepét, hogy vajon volt-e visszajelzés a felsőbb veze­tőségnek a helytelen politi­kai döntésekről. Felmerült a kérdés, hogy elhibázott vagy helyes volt-e a nagyarányú iparosítás politikája, s ter­mészetesen izgatják ókét az lüátt-oe esemenyek. — Milyen a mai fiatalok történelmi ismerete, szemlé­lete? — E 'több mint két évtized alatt, a konszolidáció idő­szakában elmaradt az ese­mények magyarázata, a fia­talok ismeretei hiányosak, felszínesek. Nagy a történel­mi adósságunk,, a törlesztés időszerű feladat lett. A ta- jékbzatlanság nem az ifjú­ság hibája, hisz most is ki­derült, hogy érdeklődnek, igényük vám. a tények fel­tárására, a magyarázatra. Ezt nagyban elősegítik a kor tanúival, részeseivel való ta­lálkozások. — Ajánlanak-e valamilyen irodalmat a korszak megis­meréséhez a fiataloknak? — Értékes könyvek je­lentek meg, melyeknek elol­vasását ajánljuk, sót remél­hetően hamarosan találkoz­hatunk a boltokban Hollósi Ervin új könyvével, mely az ellenforradalom negyedik okát. a külpolitikai helyzetet mutatja be. Erre külön is felhívtam a figyelmet. A KISZ-nek és a Kossuth Könyvkiadónak is készül­tek kiadványai; magnószala­gok. dokumentumok, ezeket erdemes megismerni. Ha azonban a múlt tárgyalásá­ról beszélünk, akkor nem szabad elfelejteni egy fon­tos szempontot: ki kell tér­nünk arra is, hogy az egy­kori hibákat mennyire si­került helyrehozni mai po­litikáinkban. Nemcsak a múlt, a jelen is foglalkoz­tatja a fiatalokat. Hallanak, olvasnak- a világ eseményei­ről, ennek megértését, el­helyezését a történelmi kép­ben ugyancsak segítenünk kell. I. £ IA varrás tudományát tanulják Üj tanműhelyben sajátíthatják el a szabás—varrás minden titkát Barcson a Dráva ipari Szövetkezet szakmunkásta­nulói. Egymillió-nyolcszázezer forintos költséggel nemrég adták át rendeltetésének a korszerűen berendezett, minden szakmai igényt kielégítő tanműhelyt, ahol Pozsonyi János­áé szakoktató irányítása mellett hatvan fiatal készül a szakmára. (Cyertyás László felvételei) BNV-dijas konyhabútorokat gyártanak A legutóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy­díjat kapott konyhabú­tor sorozatgyártását kezd­ték meg a Tisza Bútoripari Vállalat Szolnoki Gyáregy­ségében. A konyhabútorok szalagparketta és műanyag borítólapok felhasználásával díszes homlokfelülettel ké­szülnek. ébenfekete, geszte­nyebarna, fenyőzöld és nap­sárga színekben. A Nikolet­ta gyártmánycsalád legújabb tagjának egyedi jellemzője, hogy a variálható elemeket a modern konyhában ma már nélkülözhetetlen ház­tartási gépekkel is fölszere­lik. A Jászberényi Hűtőgép­gyár a konyhabútorba be­építhető hűtőszekrények kü­lönböző változatát fejlesztet­te ki. a Papai Elektermax Vállalat a villamos tűzhe­lyekről gondoskodott, a pá­raelszívó berendezések a Mechanikai Művektől szár­maznak. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom