Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
\ KÖSZÖNTjÜK A NŐKET A z etető emberi lény. akivel találkoztam, nem férfi volt. hanem sMBSaony: a baba, aki megállapította, hogy huszártiszt és a nők kedvence lesz belőlem. (Mindkettőben tévedett) Nő volt az a parasztlány is, aki beszélni és járni tanított. (Járni még tudok, beszélni már nagyjából elfelejtettem.) Termetes, szép asszony volt a tanítónő, aki elsőként beszélt nekem a nyelv titkairól, és aztán délutánokra bezárt valamelyik szertárba. (Azt rpondta: rossz vagyok, mint egy kö- lyökördög. És megcsókolt egy-egy bemutató magyaróra után.) Nő volt — szerencsére — akibe először szerelmes voltam, és női módon hüppö- gött, amikor egy füstös reggel bejelentettem, hogy elutazom, és csak hóesés formájában jövök vissza. (Már voltam hóesés, de Sz. város-, kában azóta sem jártam.) Nő volt az a bíró is, aki jó szüleim válását kimondta. Asszony volt, aki — feketén mint a varjak — isko- latársaim sírgödre mellett állt sírva, rogyadozva. (Fia volt az első velemkorú, akit meghalni láttam.A gyertyák értem is égtek.) Nő volt az ápolónővér, aki a fejemet Csokor fogta, mialatt az orrom vére a lavórba csörgött. (Hogy megvan-e még a lavór vagy sem: nem tudom. Remélem, kidobták.) Nő (asszony) volt az az egyetemi oktató is, aki névtelen csomagot küldött a kutyaszagú albérletbe, ahol egyetemi polgár koromban laktam... (A házat azóta már lebontották, mert ösz- szedülőfélben volt. Lehet, hogy miattam. De a csomagban kapott könyv még most is megvan; a nagysága alkalmassá- teszi, hogy otthont adjon egyméteres unokahúgom növénygyűjteményének.) Asszony volt a törzs- örmesternő is, aki úgy lengett be az alakulatunk kapuján, mint egy egyenruhás erdei tündér. (Akkor már harmadik hónapja szolgáltam egy világvégi őrszázad- bán, és soha nem fogom elfelejteni azokat a szőrpihé- kel, amelyeket az egyen- szoknya és az egyencipö között láttam.) Nő, nő, nő, mindig, mindenhol. A villamos vezetőfülkéjében, ahogy úgy tekergetik a kart, mintha a Nehéz évek után könnyebben Barna. élénk tekintetű fiatalasszony síuhan át a szobán. — Rögtön jövök, még el kell intéznem valamit! — mondja bocsánatké- rően. Pár perc múltán már újra itt van, kezében testes • iratcsomó. — Mióta dolgozik a tszben? — Itt még csak hat hete — mondja / Szabóné Simon Rózsa, a hete» termelőszövetkezet takarmánygazdálkodási ága- /atvezetóje. — Most ismerkedem a munkával es az emberekkel. — Hová valósi? — Somogyfajszoi? születtem, és ott is éltem mostanáig — a falu a pusztakovácsi termelöszö- vetkezethe)' tartozik, .ott dolgoztam tizenhárom esztendeig. — Milyen beosztásban dolgozott a régi munkahelyén? — 1968-ban végeztem a Kaposvári Mezőgazdasági KoiSKolan gyakornokként. kerültem a tsz-be. Egy évig a baromfitelepet- vezettem,, majd a sertéstelepet bízták a gondjaimra — ezt négy évig csináltam —, majd az utolsó hét esztendőben a szarvasmarhatelepet vezettem. — Jó, ha valaki az állat- tenyésztés több területét is megismeri? — Ezt inkább a körülmények hozták így. A sertéstelepről elment a vezető, kértek, hogy vállaljam el. Aztán, amikor felépült újonnan a szarvasmarhatelep, oda kellett vezető. Nem mondom, hogy haszontalan több területtel foglalkozni, de mégis jobbnak tartom, ha egy dologra áll rá az ember, kevesebbet markol, és több marad a kezében. Nem hiszem, hogy. .ebben a- gyorsan alakuló világban igazán jó univerzális szakember lehet valaki. — Hogyan látja a vezető beosztásban dolgozó nők helyzetét a mezőgazdaságban? — Anyagi szempontból nem tapasztaltam hátrányt, viszont az állattenyésztésben dolgozni nagy megterhelést jelent egy nőnek. És a furcsa helyzet, hogv a gyermeknevelés, a rsalad, a háztáji ellátása mellett, illetve éppen emiatt többet kell bizonyítani a munkahelyen ... Volt egy elnököm, aki soha senkit nem dicsért meg: mikor mégis kiharcoltam magamnak az elismerő szót, úgy éreztem, jóval többet kellett érte tennem, mint másnak. — Mivel tölti, ha marad szabad ideje? — A régi tsz-emben nőbizottsági elnök’ voltam, tanácstag, az iskolában a szülői munkaközösség elnöke. Szerveztünk kirándulást, színházlátogatást a tsz-asz- szonyokkal, nekem szintén ez jelentette a szórakozást. Olvasni nagyon Szerettem, de alig jut rá időm,, csak gyűlnek a könyvek a polcon. Tálán most a jobb időbeosztás és Kaposvár, ahova nemrég költöz.tünk, több lehetőséget ' kínál. Szeretnék több időt tölteni 11 ■ éves kislányommal is, akit hat. éve apa nélkül nevelek. — Hogyan illeszkedett be az új munkahelyére? — Otthon mindenkit névről ismertem, itt mindenki új. Igaz, hét emberrel bizonyara kevesebb gond lesz, mint a régi huszonöttel. Az első benyomásom nem rossz, törődnek az emberrel, segítik a beilleszkedést. Itt a takarmánygazdálkodást irányítom, a keverőüzemet vezetem. Sokáig gondolkoztam is. elvállaljam-e. hiszen nehezen tudom elképzelni a munkát alia tök nélkül, mindig azt csináltam. Ebbe is bele lehet azonban tanulni, bízom benne, hogy sikerül. Még Az Agraregyetem elvégzése is, amit célul tűztem td. M. E. V férjük nyaka len««. A fodrásznál, ahol különös gonddal nyirbálják a fül körüli hajrészeket, és néha rrvegkérijc a vendéget, hogy húzza beljebb a könyökét. Az éttermekben, ahol a szé- gyenlősebb vendégek földre sütik a szemüket, amíg g pincérnő a palack nyakát fogdossa a dugó kihúzása közben. A szerkesztőségekben, ahol ők örülnek a legkevésbé, ha ki kell rúgni egy ifjú litérálort, és dohányos hangjukon vigasztaló mondatokat mondanak a kifelé botorkáló szerzőnek. A gépírószobákban, ahol két kézzel négykezest gépelnek, és még mindig marad két kezük a pohár és a telefon- kagyló számára ... Kik a kedvenceim közülük? (Most csak azokról a nőkről Írok, akik külső kedvenceim: belőlük ritkábban válik ellenség.) Elsősorban a házmesterné, aki éjszakán- kint olyan álmosan nyitja a kaput, hogy mindig újra el kell határoznom: a tyúkokkal fekszem a jövőben. Azonkívül a szőke rendőrnő, aki úgy pereg-forog az úttest közepén, mint egy jól öltözött, szélfútta jelzőtábla, melynek lába az aszfaltba gyökerezett, de a két keze fürgén mutogat az összes világtáj felé. Aztán a szerkesztőségi titkárnő, aki földöntúli kedvességgel mondja a telefonba: „fáradjanak be” ide és ide; a szakácsnő, aki az önkiszolgáló ablaka mögött áll, gömbölyű és szőke, mint egy kalács, és hasát a meleg ételtartályhoz nyomja a merőkanál kezelése közben; a védőnő, aki ősz, mint a korai tél, és ö az egyetlen, akit már nem ugatnak meg a kutyák a faluvégi sorokon; a cipőgyári ■ munkásnő, aki szalagon dolgozik, és a szája elé lógatott zacskóból szívja ki a tejet, üres kéz híján.; az orvosnő, aki egy időben úgy vagdalta belém a tűt, mintha egyetlen döféssel meggyógyíthatott volna; a falusi asszony, aki még akkor is kínál, amikor a vendég már hízott ártány- hoz hasonlít a rengeteg evés után; az öreg apáca, aki úgy fogadta a mellrák hírét, hogy a sarokba térdelt és mosolyogva imádkozni kezdett; a bikinis manöken, aki — kép formájában — az ágyam felett lóg, és a domborulatai olyan öröknek látszanak, mint mögötte a balatoni hegyek; igen, és még kedvencem az az öngyilkos nő is, akit egy töltésen találtam, éjszaka, árúikor már közelebb volt a pusztuláshoz, mint hozzám, és akit úgy tartottam az ölemben, mintha egy furcsa, fordított Pie- • tá-t játszanék ... A mozdulatsor, amellyel befejeztem ezt az írást, legyen a nők köszörftése. Szerény, legyőzött fejhajtás; hamarjában összeszedett tavaszi virágcsokpr. | B P. Virágné tea a bétán «znbadfiágot vett ki, így na* a gyárban találkoztunk, hanem a kaposvári La tinea Sándor utcai «népen berendezett otthonában. Sok elfoglaltsága volt ezekben a napokban, kedden ott volt a Magyar Nők Országos Tanácsának ülésén a Parlamentben, szerdán pedig a 'Nőtanács megbízásából egy anyagot készi-1^ tett a saját mun- ” kahelyen, a ruhagyárban, a nők vezetővé válásáról. — Milyen tapasztalatokat szerzett? I 1 — Hát nem olyan rózsás a helyzet nálunk... Talán az is oka lehet, hogy mi nők érzékenyebb idegrendsze- rűek vagyunk, mint' a férfiak. Ez persze az egyéniségtől is függ. Aztán ott vannak a fiatalok ... Nekik még kisebb a tűrőképességük. Több mint tíz éve ismerjük egymást, találkoztunk már a szalag mellett, párttaggyűlésen és különféle vállalati rendezvényeken. Virág Józsefné nemcsak a gyárban, hanem a városban is megbecsülést szerzett közéleti tevékenységével. — Mióta dolgozik a ruhagyárban? — Tizennyolcadik éve vagyok varrónő. Szeretek varrni... Nemcsak bent, itthon is. ' Ez így van, láttam a varrógépét a konyhában. Három' lányának és magának is mindent megvarr rajta. — Milyen a benti gépe? Az igen, mondja. — Úgynevezett stopmotoros varrógép. Kevés ilyen van az országban, Nálunk jól be is váltak ezek az NDK-gépek,, ötvenkétezer forintba kerül egy ... Szívesen elfogadnám itthon ra — mosolyog az ötletéhez. — Most mit csinálnak? — Bőrkabátokat varrunk szovjet .exportra. Aztán van angol, NSZK-bérmunka is. Milyen asszony Virág Jó- zsefné? Mindig szerény, csendes, ha .szükséges, mégis határozott, ö azzal egészíti ki a jellemzést, hogy víg kedélyű. Odabent is mindig vidámak a munkatársnőivel. A mozgalommal az első munkahelyén került kapcsolatba. Vonattal járt * be Nagybajomból* . Kaposvárra, a Hűtőipari Vállalathoz. A ruhagyárban dolgozó nagybajomi lányok és asszonyok annyi szépet mondtak a munkájukról, hogy ő is kedvet kapott hozzá. Mégiscsak közelebb áll a varrás egy nőhöz, mint a mirelit áruk csomagolása. Akkor még úgy volt, hogy három hónapig várt az értesítésre. Nagy szorongással lépte át a gyárnál tapasztalata* tárgyaltuk meg. .Sok embernek lett volna még mondanivalója, de hát rengetegen Voltunk, az idő is korlátozott — Von Hszrtsége? még valamilyen kaput, dfe azután minden ment simán, hiszen tudott varrni. Tizennyolc évvel ezelőtt lett párttag. A ruhagyárban gyorsan jöttek a megbízatások. Ahogy odakerült, már két év múlva beválasztották a • pártvezetőségbe. Akkor tömegszervezeti felelős volt, most pedig nőfelelős az álapszervezetben. Tagja az üzemi pártbizottság mellett tevékenykedő közművelődési bizottságnak. Négy éve a Magyar Nők Országos Tanácsának is tagja. — Nagyon sokat tanultam ebben a testületben ... Ügy van, hogy ott első szájból halljuk a véleményeket. Most például a közművelődési törvény végrehajtásáMoeolyogva igenei. —A Lenin szocialista brigád vezetője vagyok 1975 óta. Hol engem, hol Koszto- lánczi Jánosné országgyűlési képviselőt szólitja el a köt.élesség. Olyankor egymás helyett is ráhajtunk. F.z természetes olyan helyen, ahol norma van. A férje gépkocsivezető a Tanépnél. Néhány éve költöztek ebbe a szép lakásba. A három lány közül Ibolya már dolgozik, ó is a ruhagyárban. Vőlegénye éppen felszaladt egy kicsit, nekünk is beköszönt. Zsuzsa az idén végez az egészség- ügyi szakközépiskolában, utána a kórház rehabilitációs osztályán dolgozik ma jd. Erzsébet még csak ötödikes. Velük él a hetvennégy éves nagymama, ő is sokat segít. A mindennapok öröme mellé most egy igazán ünnepi párosult. Virág József- né meghívót kapott a Parlamentbe a nőnapi ünnepségre!. Holnap veszi át a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nagyon boldog, hogy elismerik a munkáját Amikor megmutatta a meghívót, egészen belepirult. — Én ezt nagyon n»gy dolognak tartom ... I A.jn« fiára Pákolitz István Nő, virággél a zöldarany sugarak fodrain a zömmögö méhek, pillék, bogarak szárnyrebbeneseihen, a megújuló életet hirdető allelujás föltámadásban, rendíthetetlen nyugalommal az örök időben; nő, virággal . a nefelejcs-szegélyezte vízparton, pillantásában a menekülő özek riadtsága; (mert nefelejcsből-margarétából virágkorbácsot fon a szerelem: virágból korbácsol, hogymegűzessék-hajszolódjék halálig, aki a szerelem mérgező-éltető italát szomjúhozza) virágkoszorúsan-liliomosan borzongó Bárány a nászindulót hallucináló boldog-boldogtalan zűrzavarban; nő, virággal a virágtól roskadozó barack- és mandulafák zuhatagos sziromzápor ábwn, a héthatáron nyíló szerelem bujtó lázában; kigyúlt tekintetében és alabástrom-amphora-testének varázsában a torokszoritóan boldog ifjú tavaszok döbbenetével; olyan csókra-ölelésre váró-biztató igézettel, j hogy a reszketö-féltö ragyogásban csupán véletlenül nem rogyj le a májusi mennybolt encián-kupolája; nő, virággal a biborszirmú rózsák érett csókú stigmáival, nem megalázkodással és megalázottsfiggal, de a futótűz-nyár istenük gőgjéből kikristályosodott odaadó alázattal, hogy a szépség-jóság — testet öltven — köztünk Lakozzék; hogy egyenjogúságában Is nő maradhasson, hogy ne csak ünnepi fölbuzdulásban rebegjünk róla, de hétfötöl-szombatig lássuk benne az embert, ki büszkébb-rátartibb is lehetne gyönyörű vállalására: ó az örök folytatás gyümölcsér lelő, dajkáló-ringató édesanyja, nő, virággal, a békét hozónak pálmaágat lengetve vigyázza a nyugodtszuszogású kisdedek álmát: átkot szórva a világ tébolyult ámokfutoira, virágözönt zúdít az ágyúk halált akadó torkába; szünet nélkül zsöngja-sírja-kiáltja litániáját, hogy méhének áldott gyümölcs* értelmesen-szép emberi életet és megtartó soysot örökölhessen. Barbara óvodába megy i Anyukának” harmincnégy gyermeke van j» Gyakorta anyukának szólítják. Már csak .üyen«k a kicsinyek: néha összetévesztik az igazit az óvónénivel, Haris Máriával, aki persze cseppet sem haragszik ezért, hisz a megtisztelő jelző a szeretet bizonyítéka. A kaposvári Arany János utcai óvoda kiscsoportjának Mária nénije negyven évéből huszonhármat töltött kicsinyek között. Ahogy ő meséli, mindig óvónőnek készült.. . ’■— 1947-ben a Felvidékről került családunk Somogyba, pontosabban Mikébe. Lehet, hogy némelyek • szemében közhelynek hangzik. én azonban mindig is szerettem a' gyerekeket, Összegyűjtöttem az utcánk picinyeit, cipeltem őket magammal. Szüleim megértették a von- zódá.somat, így kerülhettem Kapós-varra, az óvónőképzőbe. Akkor még nem volt főiskolai szintű képzés. Három év után kaptunk diplomát. Előbb Bolháson helyezkedtem el, majd a megyeszékhelyen. A mi családunk mindig családközpontú volt. Két nővérem akkoriban Kaposváron lakott, ezért jöttem ide, hogy együtt lehessünk. Tizenegy éve — amióta felavattak — dofgozom az Arany János utcai óvodában. Ügy mondja, soha sem tudna elképzelni másféle hivatást, mint: a gyerekekkel való törődést. Most harmincnégy „csemetéje" van a kiscsoportban — és egy otthon. Barbara a kislányuk három évvel ezelőtt született Mari»’ óvónő osztott műszakban dolgozik. Délelőtt, az ovieoskal, délután otthon Barbarával, aki ugyancsak oviba készül. Persze nem a mamához. — Nem lenne jő, ha Barbara hozzánk jönne .— mondja. — Biztos gondot okozna, hisz melyik szülő nem rohangálna percenként, hogy megnézze a kislányát. A( többi „gyerekemmel’’ is éppen elég probléma van. A három és a hat év közötti gyerekek a legfogékonyabbak. Velük kell a legtöbbet törődni. Sokszor éppen azért, mert idejük nagyobb részét itt töltik az óvodában, nem a család között Iszonyatos felelősség ez — csak az tudja fölmérni. aki gyerekek között él a hivatásának... Hans Maria szert«*. a gy erek kel való törődés mellett a legfontosabb az ovó»ők és a családok közötti kapcsolat. Csak a kölcsönös bizalom segíthet a gyermekek érdekében. Ha a sasülők elfogadják az óvónőt, akkor megfogadják a tanácsait is, és ez nagyban hozzá járulhat a kicsinyek fejlődéséhez. Nemcsak a családlátogatásokkor, a nyílt napokon, vagy a fogadóórákon kell találkozniuk: az óvoda és a szülői ház kapcsolatának élőnek, mindennapinak kell lennie. Nőnap lévén minden bizonnyal Haris Máriát is virágcsokorral fogják köszönten!, mint ahogy a kiscsoportosok köszöntik édesanyjukat. A munka elismerésének mégis az a legsviebő tükre, ha Mária nénit nééia édesanyának, szólítják . .. ' N. J.
