Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
ÜGYEK ÉS INTÉZŐIK Korszerűsítési eredmények a tanácsi munkában Színes fotókból és táblázatokból összeállított tablók fogadták a megyei tanács legutóbbi ülésére érkezőket. A különböző kiképzésű, új ügyfélszolgálati irodaK. szinte vonzzák a nézőt: ezekbe a. hivatalos helyiségekbe minden bizonnyal a szorongás legcsekélyebb jele «él-, leül lehet belépni, hiszen az ott ülők várják az ügyfeleket. Nem mellékesen fogadják az érdeklődőket, a panaszosokat, a kérelmezőket — kelletlenül féiretolva az előttük levő egyéb munkát — hanem csak rájuk figyel- pe, az ő szolgálatukra rendelve foglalkoznak velük. Igaz, a még oly elegáns és célszerű berendezés, technikai felszerelés sem változtatja meg önmagában a tanácsi ügyintézés minőséget. De a tárgyi, feltételek nélkülözhetetlenek a frontáttöréshez — hangsúlyozták többen. a tanácsülés vitájában, melyet a tanácsi munka korszerűsítéséről, az ügyintézés egyszerűsítésének tapasztalatairól folytattak. Négy évvel ezelőtt a megyei tanács feladattervét fogadott el a hatósági, a testületi munka lényeges javításáról. Az azóta eltelt idő eredményeit, a tevékenység irányait, módszereit tekintették át Lapu tikban több ízben adtunk hírt a törekvésekről és azok megvalósításáról, így ez alkalommal elsősorban a vélemények, a felszólalások alapján foglal- •juk össze a feiadatterv végrehajtásának gondjait, eredményeit, fogadtatását, A vitában résztvevők megalapozott, széles körű véleményt közvetítetitek. Hiszen például mielőtt az ügyrendi bizottság — amely korábban is élénik figyelemmel kísérte és segítette e munkát ■— megtárgyalta volna az elő-, terjesztést, a helyszínen tanulmányozta a barcsi kísérletet meg a nagyatádi szervezeti felépítést, és vetette össze a nehezebb, mostohább körülmények között működő apparátusok lehetőségeivel. Vagy az iskolaigazgatónő is számos társának véleményét tolmácsolva sorolta a bürokratikus követelményeket, a formaságokat, az írásbeliség túlburjánzását, melyek ugyan részben túlmutattak a tanácsi tevékenységen, de lényegében nem választhatók el attól. Hallottunk a barcsiak tájékozódó felmérésének eredményeiről, melynek során a város gazdasági, mozgalmi vezetői, lakossági képviselői mondtak kedvező véleményt a kísérlet első tapasztalatairól. Az összegezés egybecsengett a beszámoló és a hozzászólók tartalmával: változatlanul meghatározó szerepe van az emberi tényezőknek. A még oly meghitt hangulatot arasztó bútorok között is ülhetnek csupán jogszabályokban gondolkodó előadók, akik nagy gyakorlatra tettek szert a rendeletekre, utasítókra váló hivatkozásban. Pedig a korszerűsítés a jogalkalmazásban is új minőségű munkát követel — egyedi, körültekintő foglalkozást az iratok gyártása, a felelősség áthárítása helyett. Hogy az ügyfél érezze: a tanácsi irodában érte van az illetékes hivatalnok, az ő szolgálatára állították, és ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy mennél gyorsabban és rövidebben intézze el ügyét. Ehhez természetesen szervezeti átalakításra is szükség van, de ezzel együtt új szemléletre, illetve magatartásra is. (Ebből azonban az ügyfél sem maradhat ki — ezt szolgálja az egyre szélesebb körű jogpropaganda.) Az áttörés megtörtént, a korszerűsítés a tanácsi munka szerves részévé vált. Az ebben élenjáró tanácsok jó példával szolgálhatnak társaiknak — természetesen nem másolásra, hanem a tapasztalatok egyedi körülményekhez szabott hasznosítására gondolok. A további feladatok változatlanul szerteágazóak, nehezek, és nem csak a hatósági munka, hanem a közéleti tevékenység . több területét érintik. Gondoljunk csali a társközségek és a tanácsok kapcsolatainak nehézkességére, kialakulatlanságára — amint ezt a Hazafias Népfront megyei titkára is részletesen elemezte — vagy a tanácstagi csoportok, tanácsi bizottságok tartalmasabb működésének segítésére, általában a testületi tevékenység gazdagítására, a képviseleti aktivitás növélésére, amely szorosan összefügg a korszerűsítési folyamattal. Arról is hallottunk a vitában: egyes ágazati főhatóságok. megyei tanácsi osztályok — a körükben kialakulatlan nézetek miatt — nem mindig segítették kellően, inkább gátolták a helyi törekvések gyors kibontakozását. Bizonyára ezentúl is lesznek az újtól idegenkedő, a korábbi beidegzett- ség által fogva tartott _ illetékesek. A korszerűsítés mindig harc árán születik. Eat vállalni — bármilyen szinten és . beosztásban — legalább olyan emberi, politikai erény, mint a pontosság, a szabályok alapos ismerete, a határozatok támadhatatlan megfogalmazása. P. L. Ismerjék meg a dolgozók! Közértlielegk a vállalati alkotmányok Helyesen döntött az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága, amikor fölkérte a jogi albizottságot, hogy vizsgálja meg törvényességi szempontból az 1981—85-re kötött kollektív szerződéseket és az úgynevezett munkaügyi szabályzatokat. A szakszervezeti tagok érdekeinek védelmét is szolgálta, hogy a vizsgálat tapasztalatait a megyei bizottság ülésén összegezték. Ezenkívül nagy segítséget nyújtott az idei módosításokhoz. A vállalatok körültekintően készítették el a kollektív szerződéseket. Ez annak is köszönhető, hogy felhasználták az előző időszak tapasztalatéit. Az ágazati irányelvek, a részletes módszertani útmutatók időben megérkeztek, s azokat a szerkesztő bizottságok általában figyelembe vették. A vállalati alkotmányok és a munkaügyi szabályzatok nem tartalmaznak lényeges, felsőbb jogszabályba ütköző vagy azzal ellentétes szabályozást. Erényük e dokumentumoknak, hogy áttekinthetőbbek, közérthetőbben fogalmazták őket, mint korábban. Arra is törekedtek, hogy ne legyenek terjengősek, fölöslegesen se ismételjék a jogszabályokat, hanem csak a jogszabályhelyekre hivatkozzanak. E szerződések alapvető feladatuknak megfelelően elsősorban a sajátos szabályozásokat tartalmazzák. Figyelemre méltó, hogy a kollektív szerződésekben megtalálhatóak azok a szabályozások, amelyek a • munkaerő megtartását, a szakmunkás-utánpótlást, a fiatalok beilleszkedését szolgálják. Jugos észrevétel, hogy egy-két vállalat alkotmánya nem tartalmazza a megismertetés módját, az egységenkénti elhelyezést. Más-, hol csak általánosságban határozták meg ezt, például . olyan szöveggel: a vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a kollektív szerződést minden dolgozó megismerje és kifüggesszék a munkahelyen. Ez sem kielégítő, mert ebből épp az nem derül ki, hogy pontosan kinek a feladata a megismertetés, milyen formában. Az szintén túl általános, hogy ki kell függeszteni a munkahelyen A megyebizottság tagjai közül többen hivatkoztak az ülésen arra, hogy a kollektív szerződést megkapják a bizalmiak. A testület helyesnek tartotta ezt, mégis fölhívta a figyelmet arra, hogy minden dolgozó ismerje meg a vállalat alkotmányát. Az ugyanis nem elég, hogy a bizalmi megkapja. Most, a módosításkor mindenképpen foglalják az úgynevezett záradékba: meddig kell kihirdetni s mikortól hatályos a kollektív szerződés. A vállalatok általában helyesen írták le a kollektiv szerződésben a szakszervezet jog- és hatáskörét. Kivételnek számít a KPM Közúti Igazgatósága, ott ugyanis a na unkaügyi szabályzat csak általánosságban utal orra, milyen jogaik vannak a bizalmiaknak a bérek és a jutalmak elosztásában. A vizsgálat hasznát a jogi albizottság ajánlásai bizonyítják. Azt javasolták például a Közúti Építővállalatnak, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak, hogy részletesebben szabályozzák azoknak a körét, akik jogosultak a saját személygépkocsi használatára, beleértve az átalány alkalmazását, mértékét is. Több kollektív szerződésben felsorolják a kitüntetéseket es a velük járó pénzjutalmat. Ha már ezt leírják, akkor a jutalom összege is legyen helyes, feleljen meg a jogszabály előírásainak. Ezt szintén a Közúti Építő- vállalat figyelmébe ajánlották. Nagyon helyes, hogy az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága napirendre tűzte ezt a témát — olyan időszakban, amikor a vállalatok épp a kollektív szerződés módosításán dolgoznak. így egyrészt kijavíthatják a hibákat, másrészt figyelembe vehetik a testület ülésén elhangzott ajánlásokat is. Nemcsak ezen a területen, hanem máshol is megszívlelhetik azt a javaslatot: vigyázzanak a kollektív szerződések áttekinthetőségégére. Az évenkénti módosítások ugyanis „átragasztásokat”, kiismerhetetlen „kiigazításokat” \ hoznak magukkal. Ez semmiképp nem szolgálja azt a célt, hogy mindenki könnyen eligazodjon a vállalati alkotmány szövegén. Épp ezért mindenhol vigyázzanak arra, hogy a szövegekben áttekinthetően javítsák át a mostani módosításokat. I Lajos Géza II Sok fiatalt rr Másodszor keressük otthonában Berta János bácsit, a göllei termelőszövetkezet nyugdíjasát. — Még mpsit sincs itthon; de kár, hogy nem jöttek előbb egy negyedórával^ — fogad könyökig feltúrt pulóverben, kipirulton .János bácsi menye, Berta Sándomé —, mert épp most született egy kisborjú — Betyár —, egyedül segítettem a világra. Hiába futottam át a szomszédba, közel-távol nem volt senki, aki jöhetett volna! Egészséges lett, már áll is a lábán ... Időközben Berta János is hazaérkezik, megörül a jó hírnek. Tehát tizenkettőre emelkedett a „szarvasmarha- létszám” a ház körül. János bácsi három évé ment nyugdíjba —' fogaíos volt —, de most is bejár mindennap a tsz-be dolgozni, s emellett gondozza az állatait, műveli az otthoni földet. Mint elmondja, ez neki és a feleségének is — aki még dolgozik — mór évtizedek óta reggel-este körülbelül négy órát, napközben a tsz-ben nyolcat, azaz összesen napi tizenhat órányi munkát jelent. — Nem sok ez egy kicsit egy embernek? — Amíg egészség vám, — és bízom benne, hogy lesz sokáig —, addig az a gyanúim, sok fiatalt lepipálunk mi, mármint a mi nemzedékünk, ha munkáról van szó — mondja sapkáját megigazítva. — Segítenek itthon a fiatalok is? — Persze. A fiam darál, szecskát vág, ha kell, a menyem pedig vezeti a háztartást, ezt a terhet levette a váll u n kiről. Nem kis dolog ám egy ekkora házat ellátni, nevelni a két gyereket, és még dolgozni is a gyógyszertárban! — Mennyi állat van itthon? — ötven sertés, tizenkét szarvasmarha — ót tehén, két növendék üsző és három kisborjú — s persze baromfi is. Van veiüik munka: négykor kelünk, etetés, fejes, irány a tejcsamok, aztán a tsz. A kezdet kezdetén még csak egy tehenünk volt és egy disznónk a szaporulatával. Később, amióta már lehet több állatot tartani, ennyi szokott lenni, mint most. — Megéri a sok szám ólat" lan óra, amit erre fordítanak? Mennyit hoz egy évben a háztáji? —7 Ez sok mindentől függ. Ha a saját munkámat nem számítjuk, ha nem kell ai- latorvos, ha nem jón betegség, átlagosan nyolcvanezret. Persze ehhez nagy- befektetés is kell: t két vagon kukoricát, egy vagon búzáit vettünk tavaly a tsz-tői, a háztájiban is termett takarmány, kukorica, lucerna, répa. A takarmány 80 százalékát a tsz-től vesszük, 30 százaléka itthon terem. Nem mindegy, hogyan gondozzák, takarmány ózzák az állatot, de az, hogy egy ev hogyan sikerül, a szerencsétől is függ. Sokat számít, hogy jön-e betegség — volt év, hogy egy kanál orvosságra sem volt szükség —, eszik-e jól a malac vagy nincs étvágya, megfelelő-e az idő; a hidegben például nem hízik olyan jól, és sok más ehhez hasonló. Az biztos, hogy törődni kell az állattal. — Ha az említett tizenkét óra után marad szabad idejük, mit csinálnak? — Iparkodni kell, hogy a tv-híradóra elkészüljünk esténként, mert azt nagyon szeretjük nézni. Ha valami jó táncdalműsor vagy korcsolyaverseny van, azt is. És néha, ha tudunk szakítani időt, elmegyünk Harkányba, van ott egy saját nyaralónk már tíz é\e. — És a fiatalok? Tartanak majd ennyi állatot? — Majd amit levágunk — válaszolja Berta Sándomé, it fiatalasszony. — Az időnk nem engedi, munka, gyerek mellett. Pihenni, szórakozni is kellene egy kicsit. Apósomék is munka, gyerek mellett csinálták,, igaz, de ők ebbe születtek. m. E. Elmulasztott lehetőség Véget értek a zárszámadó közgyűlések, falvai nk évenként visszatérő jelentős társadalompolitikai eseményei. Szövetkezeti tagok és alkalmazottak, meghívott vendégek és barátok — sok tízezer ember őriz emlékezetében egy-egy pillanatot, az adott számvetésre jellemző tanulságot. Minden évben ran zárszámadás, de két egyforma nincsen, mint ahogy nem létezik két azonos gazdasági év. Mindegyiknek megvan a maga sajátos tanulsága, és minden induló évnek adottak az új sajátos feladatai. Ami állandó, az egy-egy közösségre jellemző, hagyományos szép emberi szokás — például a nyugdíjasok köszöntése vagy a tagság ilyen vagy olyan módon való megvendégelése. Szövetkezetenként változó ez a gyakorlat — így a példák, a szokások sorát lehetne idézni. Anélkül, hogy véleményt mondanék ezekről a hagyományokról, az kívánkozik ki belőlem, amit hiányoltam. Sehol sem találkoztam a könyvvel, a szakirodalommal, a nélkülözhetetlen szellemi táplálékkal. Talán nem volt közgyűlés, ahol a beszámolóban, a vita során ne került volna szóba az,' hogy a termelési, gazdálkodási feladatok telr Afész-fiatalok tanácskozása Csaknem kilencven tagja van a barcsi áfesz nemrég elkészült ifjúsági klubjának — hagzott el a fogyasztási szövetkezetek középszintű ifjúsági parlamentjén. A felszólalásból azt is megtudhatták a tanácskozás résztvevői, hogy a fiatalok jelentős értékű társadalmi munkával alakították ki otthonukat. A helyiség önmagában csupán lehetőség: a klubot tartalommal megtölteni legalább olyan erőfeszítést kíván, mint a tárgyi feltételek megteremtése. Fontos mozgalmi feladat tehát a változatos program kialakítása és általában a színvonalas, vonzó klubélet megszervezése. Ahogy a tanácskozást hallgattam, az jutott, eszembe: egyáltalán nem alacsonyo- dott le panasznappá, mint ahogy egyik szervező aggódását fejezte ki emiatt, A fiatalok — három és fél ezer társuk képviseletében — felelősséggel és a jobbítás szándékával tárták fel gondjaikat, akár a kisközségekben lakók művelődéséről, szórakozásáról, akár arról szóltak, hogy például Barcson és Nagyatádon a végzős kereskedő szakmunkásoknak mintegy a fele helyezkedik el a szakmában, többnyire megfelelő munka- alkalom hiánya miatt. Igaz, várják a jó kereskedőket, partpn, sőt Kaposváron is a kisközségekben, a Balaton- vendégiatósokat, ott viszont a kedvezőtlen életfeltételek, illetve a magas megélhetési költségek nem kedvezőek a fiatalok letelepedéséhez. Figyelmet keltett A hónap legjobb előadója című mozgalom meghirdetése, amellyel az egyik barcsi áruházban próbálkoznak. A fiatalok kifejezték tanácstalanságukat is: a munkaverseny- es a brigádmozgalom formái, módszerei elavultak, és így jórészt hatástalanok. E tekintetben az idősebb, tapasztalt szakmunkásokhoz, mozgalmi vezetőkhöz fordultak kéréssel: segítsék ötleteikkel, megfelelő ösztönzés, érdekeltségi rendszer alkalmazásával a mozgalom megújulását, fellendülését. a z. jesítése hovatovább elképzelhetetlen a szakmai ismeretek szélesítése, a legújabb tudományos eredmények alkalmazása nélkül. Ha kérdőíven mérnénk fel. hogy a februári számvetéseken hányán hallották ezt a mondatot: „a tegnapi munka, a tegnapi ismeretanyag a mai feladatok elvégzéséhez kevés” — bizonyos vagyok, hogy sok ezer igenlő válasz érkezne. És abban is bizonyos vagyok, hogy nem csupán gyakran hajtogatott frázisok, divatos szavak ezek, hanem tudatosan felismert, átérzett követelmények, amelyeknek érdekében épp úgy kell tenni, mint ahogy a? aratásért el „kell vetni először a magot. A zárszámadó közgyűlések időszaka most is, mint minden évben, egybeesik a mezőgazdasági szakiroda- lom ünnepi hónapjával. És a közgyűlési színhelyeken sehol sem találkoztam egy asztallal, egy pulttal, amelyen felkínálták volna a szellem legfrissebb táplálékát. Pedig ez az az esemény, amely a legtöbb embert mozgatta meg a falvakban 'és itt mod lett volna arra, hogy a számvetéseken elhangzottak szellemében felkeltsék az érdeklődést, kínálják a legújabb ismereteket nyújtó műveket, kiadványokat Nem az a hiba, hogy szendvics, virsli, ebéd vagy vacsora követte a zárszámadást — inkább az, hogy az ismereteket gyarapító táplálék maradt el! Az nem lehet érv, hogy nincs hoz^p hely, hiányoznak a bemutatás, az árusítás feltételei, hiszen ahogy a legszűkösebb viszonyok között is megtalálták a megvendégelés módját, jó szándékkal, ötlettel bizonyosan erre is megoldást lehetett volna találni. Minden évben van zárszámadás. A mostaniak befejeződtek — de hiányzott belőlük ez a mozzanat. El kellett mondanom. Mert jövőre is lesznek zárszámadások. V. M.
