Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

150 éve fsait meg J. W. Goethe Párbeszéd » mxantszétfvárak bűzött Gépésznap Kaposváron Három iskola diákjai találkoztak Johann Wolfgang Goethe, • klasszikus német irodalom •gyik legkiválóbb alakja 1749. augusztus 28-án szüle­tett a Majr.a folyó menti Frankfurtban, jó módú pol­gári család első gyermeke­ként. A lipcsei egyetemen, majd 1770-től Strassburg- ban tanult jogot, ahol a kö­vetkező évben ügyvédi dip­lomát szerzett. 1771 telén rö­vid időre visszatért Frank­furtba, s itt apja ügyvédi irodájában dolgozott. Az 1770-es évek elejére Goethe már országszerte is­mert költőnek számított, s ebben az időben az ún. „Sturm und Drang” irodal­mi mozgalom köréhez állt közel. Ennek a periódusnak sajátos terméke az'1774 ta­vaszán megjelent „Az ifjú Werther szenvedései ”c re­génye, amelyet azonban er­kölcsrombolás címén a lip­csei hatóságok azonnal betil­tottak. 1774-ben Goethe egy hét alatt írta meg ú,(abb remek­művét, a „Clavigo”-t amely egy hűtlen szeretőről és an­nak halálos bűnhődéséről szól. A költő életében fontos ál­lomást jelentett az 1776-os esztendő, amikor a 18 éves Karl August weimari herceg felkérésére hivatalt vállalt az udvarnál. A következő évtizedekben a herceg és a költő igazi jóbarátok lettek, s ez nem kis mértékben já­rult hozzá Goethe további fénye« karrierjéhez. Kari August herceg a költőt 30 evesen udvari tanácsossá ne­vezte ki, majd újabb 3 év múlva II. József császártól nemesi címet szerzett számá­ra. 1815-től pedig Goethe a weimari herceg államminisz- tere lett. Életében fontos sze­repet játszottak svájci és ,Mní k lenyűgözötten...” — ezzel az érzelemdús fél­mondattal kezdte értékelését a zsűri elnöke tegnap kora délután a kaposvári ifjúsági házban, az Éneklő • ifjúság kórusmozgalom városi be­mutatója után. S a tudósító perceken át jegyezhette to­vább Emődi Györgyinek, az Országos Népművelési Inté­zet szigorúságáról ismert munkatársának elragadta­tott kijelentéseit. „Ennyi szép zenei élményt egyetlen megyében sem hallottam ed­dig.'' „Itt csak igazi meste­rek vannak jelen.” „Több ki­emelkedő művészi produk­ciót élvezhettünk." „Ami itt történik, valóságos csoda. Köszönöm?” S a nagyobb plenum tájékoztatására hi­vatott, tehát szükségszerűen több tárgyilagosságra kötele­zett krónikás szemernyi túl­zást sem találhatott a meg­állapításokban. A tizenöt ál­talános iskolai énekkar négyórás koncertje, melynek szervezésében a megyei út­törőszervezet vállalt orosz­lánrészt, a legkényesebb igé­nyeket is kielégítette. Lassacskán már beidegző­déssé válik, hogy dióhéjba szorított ismertetésünket ez­úttal is a Tóth Lajos iskola úttörőinek produkciójával ketl kezdenünk, ám ha ed­dig bárkinek is kétségei tá­madtak volna, most meggyő­ződhetett arról: Zákányi Zsolt személyében egy or­szágos viszonylatban is ki­emelkedő művészegyéniség tevékenykedik megyeszék­helyünkön, aki — például Kodály Hegyi éjszakák című iszonyatosan nehéz, kompo­zíciójának betanításával és irányításával — a legjobb profi énekkarok színvonalára hozta fel növendékeit. Nem tudjuk, vajon az ö fantasz­tikusan magas mércéjéhez való alkalmazkodás kénysze­re okozhatja-e, de tény: egy­re több kaposvári gyermek­kórus zárkózik fel ehhez a színvonalhoz. A Hámán Ka­tó és a II. Rákóczi Ferenc Általán« l»kola együttesei mellett — melyek most is hagyományosan igényes pro­itáliai utazásai, amelyeket legtöbbször a herceggel kö­dösen tett. így az 1786—1788- as itáliai út során készült el Goethe az „Iphigénia”, a „Tassó” és az „Egmont” c, műveinek vázlatával. Ez idő alatt született a „Római elégiák” néven ismeretes versciklusa is. Az áilamügyek illetve a költéczet mellet! Goethe geológiai, geodéziai, botani­kai és régészeti kérdésekkel is foglalkozott élete során. 1784-ben világraszóló ered­ményt ért el az emberi ko­ponya ún. köztes csontjának lel fedezésével, amely, mint tudjuk, az ember és az ál­latvilág kapcsolaténak egyik döntő bizonyítéka. Goethe 1788. június 18-án érkezett vissza itáliai útjá­ról Weimarba, és még ez év július 12-én házába fogadta Christiane Vulpiust, egy rendkívül bájos művirágké­szítő leányt, s ezáltal vállal­ta a „rangon aluli” viszony teljes nyilvánosságát. A ,kö­vetkező év karácsony nap­ján ebből a kapcsolatból szü­letett August fia, aki azon­ban még a költő életében, 1830-ban meghalt. Az 1739-es francia polgári forradalom viharai Weimart sem hagyták érintetlenül. Goethe Karl August herceg kíséretében 1792-ben részt vett a franciaellenes had­járatban, így a Valmy mel­lett lefolyt véres ütközetben. Goethe életének kiemel­kedő eseménye a nála tíz évvel fiatalabb Schillerrel történő megismerkedése; 1794-től szoros barátságot kötöttek. Goethe 11 éven ke­resztül őszinte barátsággal segítette Schiller drámáinak (Teli Vilmos, Wallenstein, Haramiák, Ármány és szere­lem, Stuart Mária) színrevi­dukciójukat nyújtották — kellemes meglepetést okozott a Gárdonyi és a Berzsenyi iskola énekkara, a „zrínyi- seké” pedig egységesen pozi­tív előjelű döbbenetét keltett a zsúfolt nézőtéren, hangzá­sának fényével, a dallamíor- máiás gondosságával, a szép szövegkiejtéssel — ami mód­felett ritka manapság —, s nem utolsósorban az ének­lésbe belefeledkezett gyer­mekek látványával. Ugyan­ezen okok miatt érezhettünk elégedettséget a Kiénusz Já­nos iskola diákjainak halla­tán. A Vörös Hadsereg úti iskola nebulóinak kórusát egyelőre ígéretnek kell tar­tanunk, a „gyakorlós” úttö­rőkét pedig nagy ígéretnek. Bári nem egyforma eséllyel indullak — a gyakorlóisko­lásokat például hátrányo­san befolyásolta egy csúnya szervezési malőr —, a három kisdoboskórus produkciója sem maradt el a formálás igényességében és a dalolás egészséges spontaneitásában az úttörőkétől. Mi sem jel­lemzi markánsabban a váro­si bemutató szintjét, mint az, hogy valamennyi kórus arany vagy ezüst minősítést kapott — bronzot egy sem. Jogosan keltett viszont visszatetszést a gyermekek és a szülők körében — a kó- rusvezetök között pedig egyenesen felháborodást —, hogy egy ilyen, országos mércével is magasan érté­kelhető hangversenynek nem találtak előnyösebb helyszínt az ifjúsági ház borzalmas akusztikájú és szellőztethe- tetlen nagyterménél. Érthe­tetlen az az ellentmondás, hogy egy városnak ugyan van lehetősége egész sor ra­gyogó gyermekkórus szerve­zésére, de arra nincs, hogy hordozható széksorokat vá­sároljon olcsó pénzen me­gyeszékhelyünk egyetlen, énekkari találkozókra alkal­mas helyiségébe, a Munká­csy gimnázium aulájába. Az állandósult gond megoldásá­ra tegnap hivatalos ígéretet kaptunk. L. A. telét a weimari színházak­ban, amelyeknek ez idő tájt igazgatója volt. Az 1800-as évek elején Goethe a „Wilhelm Meister” c. művével lépett az olvasó- közönség elé, alkotása min­den hűvös intellektualiz- musa ellenére mintaképe lett a német romantikus regény­nek. 1803-ban készült el, s egy évre rá jelent meg a sokat vitatott, különös dráma: „A természetes leány", amely összefoglaló számvetésnek készült a XIX. század elejé­nek történelmi és társadal­mi kérdéseiről. Schiller halála (1805) sú­lyos csapást jelentett Goet­he számára, de egyben bizo­nyos felszabadulást is . ho­zott, mivel új korszak kez­dődött el életében, a versen­gés nyomasztó terhe nélkül. 1808-ra készült el a neveze­tes „Szonett-koszorú”, majd 1810-ben jelent meg a „Szín­elmélet” c. műve, amelyben Newton fénytani tételeit igyekezett megcáfolni. 1308. október 2-án Goethe Erfurtban találkozott a győz­tes francia császárral, Napó­leonnal. Bonaparte különös érdeklődésével és a becsület- renddel tüntette ki a „köl­tők fejedelmét”. Goethe 1814-ben ellátoga­tott a Rajnai—Majna vidé­kére, ahol a kései szerelem nagy fellángolása várt rá: a költő ugyanis beleszeretett a 30 éves Marianne von Wil- lemer asszonyba, egy frank­furti bankár feleségébe. 1823-ban pedig az öregedő — ekkor 74 éves — költő egy 17 éves leányba (Ulrike von Levetzon) lett szerelmes, akinek a kezét is megkérte, de az kikosarazta. Goethe az 1820-as évek második felétől élete fő mű­vén, a „Faust” c. munkáján dolgozott, amelynek három változatát készítette el. A klasszikus német iroda­lom nagy alakja 1832. már­cius 22-én délben, életének 84. évében halt meg Wei- marban. Az utókor számára írott végrendeletének gon­dolatai még ma is megszív­lelendők. „Bőséget, áldást bölcsen élvezz; mindig fordulj a józan észhez, hol a létnek élet örül. Élőn őrződ meg igy a voltat, mádban előre él a holnap, s a pillanat megörököl.” Mi történt? S ami történt, lezárható-e egyszer s min­denkorra? Avagy e 'változás egv könyörtelen és vissza­fordíthatatlan folyamat ki- teljesedése, s még távolról sem érkezett végéhez? Va­jon beteljesül-e a kitűnő geológus, Kéz Andor komor, 1931-es jóslata? Úgy véleke­dett, hogy Zala-medence feltöltődése után a Kis-Ba- latonra került sor ... De semmi sem tart örökké. A Kis-Balaton hamarosan te­metkezni fog, de nyomában az emberi beavatkozás jó­voltából sokkal hamarabb, mintsem gondolnánk, a Keszthelyi-öbölben, a fenéki part előtt meg fog születni az új mocsárvilág az új Kis-Balaton.” A következőkben ezt vesz- szük sorra. Zala és Somogy megyék területét jellegzetes északi­déi! ■ tájolású (meridionális) völgyek szabdalják kisebb- nagyobb árkokra, gerincek­re. A minden kétséget ki­záróan földkéreg-rétegződé­sek (tektonikus mozgások) során kialakult vonalak men­tén szélbarázdák keletkeztek; ezek Zala délkeleti é« So­mogy északnyugati részének Szekszárdi és zalaegersze­gi társakat köszöntöttek ma reggel a Kaposvári Gépé­szeti Szakközépiskola taná­rai és diákjai. A tolnai me­gyeszékhelyről a Rózsa Fe­renc Finommechanikai es Műszeripari Szakközépisko­la küldöttsége érkezett, Za­lából pedig a Ganz Ábra­hám Gépészeti és Közleke­dési Szakközépiskola képvi­selői látogattak Kaposvárra. Negyven diák és tizenkét tanár jött mindkét intéz­ményből a vendéglátókhoz, hogy részt vegyen a gé- pesznapan. Ez az első ilyen rendezvény, ám valószínű, hogy néhány év múlva már hagyományos találkozóként fogják emlegetni. Christ Lászlómé, az iskola igazga­tóhelyettese elmondta; — Lehetőségeink most ér­tek meg arra, hogy „kilép­jünk a megyéből”, és tar­talmas kapcsolatokat épít­sünk a szomszédvárakkal. Otthont tudunk adni egy- egy ilyen nagyobb rendez­vénynek. Levélben kerestük meg nem is oly rég a ro­kon iskolákat, és igen ked­vező fogadtatásra talált kez­deményezésünk. Mindjárt érdemi válaszokat kaptunk, és azután közösen megbe­széltük a programot, A za­lai és a tolnai társintézmé­nyeken kívül a baranyaiak Is jelentkeztek. Sajnos, a pécsi iskola diákjai és ta­nárai az idén egyéb kötele­zettségeik miatt még nem tudtak eljönni. A szombat­helyi gépeszek pedig későn tudták meg, hogy mit terve­zünk, ám jelezték: 1983-ban dk is szívesen csatlakoznak hozzánk, együtt a pécsiek­kel. A gépésznap a berátko- zást és a vetélkedést szol­gálja. A kaposvári iskola díszes vándorser leget aján­lott föl; megalapította a gé­pész-kupát. Ezt a sokféle versenyben legkiválóbban szereplő iskola tanulói őr­zik majd. A következő ilyen rendezvény vendéglátói jö­vőre a szekszárdiak lesz­nek, ott találhat új gazdára a kupa. A tegnapi megnyitó ün­nepségen Németh Tibor találkozásánál is rendkívül tisztán kivehetők. A Balaton felől tekintve hatalmas gyümölcsgerezdek­hez hasonlóan sorakoznak a hátak egymás mögött, észak­déli irányban. Nyugatról a Principális völgye után hú­zódik az impozáns Zalaapá- ti-hát, Zalabértől 75 kilomé­ter hosszan a Dráváig. Et­től jó néhány kilométerre keletre — beomlott, lesza­kadt löszfalával vakon a Balaton vize fölött mereng­ve — húzódik délnek Be- rénytől a Marcali-hát. Ket­tejük között találjuk a ha­talmas síklápot: a Kis-Ba- latont és a szintén ide tar­tozó Alsó-Zala-völgyet. A tányérsimaságú vidéket két további, keskeny, az elő­zőeknél alaésonyabb gerinc szeli több darabra. Az egyik a zalavári, másik a keszthe* lyi. A zalavári északon, Tűr­je környékén indul és mesz- sze nyúlik délre, Belső-So­mogyba. egészen Inkéig. Ba- latonhídvég'nél azonban a Zala keresztültöri egy kes­keny szoroson. A másik . a keszthelyi halomgerinc. A hasonló nevű hegységtől in­dulva Fenékpusztánal egy­két kilométerre megszakad, majd Somogybán folytatódik — bár határai elmosódottak igazgató köszöntötte a ven­dég iskolák igazgatóit, ta­nárait és diákjait, ö is el­mondta, hogy milyen nagy öröm a baráti vetélkedés. A kaposvári diákok nevében Sülé Károly, az iskola KlSZ-bizottságának titkára szólt az egybegyűltekhez, majd megkezdődött a tanu­lók bemutatkozó műsora. Ezt a versenybe is beszámí­tó ismerkedést követően kezdődött meg a „harc” több fronton. A szakmai elméleti és gyakorlati ismereteket, a társadalomtudományi mű­veltséget és a természettu­dományokról szerzett tudást fölmérő vetélkedés zajlott egyidőben. Kosárlabda- és futballcsapatok is összemér­ték erejüket, sőt a tanárok is vetélkedőn vettek részt; a és szintje nnánd alacsonyabb —■, egészen Nemesvidig. A hátak között 3—5 kilo­méter széles, hatalmas tek- nők húzódnak. A teknők legalacsonyabb — agyag-, homok- és homokkőalapza- tú pontjai a Balaton tenge­lyében feküsznek. A két ki­sebb —• keszthelyi és zala­vári — halomgerinc között található a Kis-Balaton me­dencéje. Ez a három láp­völgy legnagyobbika. Hévíz­től északra, Egregy község határában kezdődik és 32 kilométer hosszúságban dél­re nyúlva Somogysimonyinál ér véget. Nagyjából a köze­pe táján csillog ma némi víztükör, a lápteknő itt éri el legnagyobb, öt kilométe­res szélességét. Teljes kiter­jedése 41,5 négyzetkilométer. A völgyet itt metszi az úgy­nevezett Somogy—Zalai ha­tárárok. Mint a neve is mu­tatja, a meder mezsgye a két megye között. Zalára 31, Somogvra 10.5 négyzetkilo­méter jut a lápból. Mint minden lápvölgyet, ezt is sűrűn szegélyezik te­lepülések, kisebb faluk, je­lentéktelen puszták, és Keszthely városa. Zalában: Egregy. Keszthely, Alsópá- hok, Sármellék (Égenföld), Somogybán Csákány, Szöke- dencs, Sávoly, Vörs és Fé­nyed Étitől nyugatra, a zab*vári dombok másik oldalán a Zala (ma már rendezett kul- túrtáj képét mutató) alsó folyásának hajdani. nagy kiterjedésű lápjait találtjuk, mintegy 18 kilométer hosszú­ságban. E lápvölgy Hídvég- nel aeűk torokkal függ osz- sze az etöbtaanL mókás, tréfás versengés sem hiányzott a sorbóL A rendezők gondoltak az érdeklődők seregére is. Min­den iskolából negyven diák versenyzett, a többiek szur­koltak nekik, avagy egyéb elfoglaltságot is találhattak, így például szakmai isme­retterjesztő filmeket vetítet­tek az egyik tereimben, A délutáni eredményhir­detéskor kapta meg minden verseny első három helye­zettje az okleveleket. A ver­senyeken elérhető pontokat összeadták, és a legjobb összteljesítményt nyújtó csa­pat lett a gépész-kupa őr­zője. A gépésznap „befutó­ja” a kaposváriak együttese lett; egy évig őrzik a serle­get, amelyre elsőként vésik rá a mostani győztes nevét E lápteknőt is községek füzére kíséri. Zalaapáti, Esz- tergály, Zaläszabar. Nagy- rada, Garabonc, Balalonma- gyaród, Szentgyörgyvár. Za- lavár és Sármellék határai­ba esik e 14.5 négyzetkilo­méter területű teknő. Így alakult ki a táj jellegzetes, régi térképeken négy kes­keny, rovarszárnyhoz ha­sonló képe. A teljességhez tartozik. hogy keleten még egy szűk lápvölgy csatlakozik a Kis- Balatonhoz: a főnyedi. Ez Somogybán van. Fónyed, Sávoly. Szőkedencs. Csá­kány, Felsőzsitfa és Somogy- sámson között. A mindösz- sze négy négyzetkilométernyi síkláp Fényednél elszűkülő torokkal függ össze a közép­ső lápvölggyel. Az így, együttesen (W) negyzetkilometer területű lápcsoport szerves egészet al­kot. A tözegrétegek megsza­kítás nélkül összefüggenek, anyaguk is azonos. Sőt még a tőzegtelep mélységi viszo­nyai is hasonlóak. A balatoni medencék ke­letkezésének idején a tekto­nikus hatások ereje itt már nem érvényesült úgy, mint keletebbre. Az árkok, süly- lyedékek sekélyebbre „sike­rültek”. S a csekélyebb me­dencék vízi élete jobban kedvezett a tózegkép/.ödós- mek, láposodásnak. Lássuk ennek menetét’ Éneklő ifjúság FELZÁRKÓZÁS T. Molnár Iiszl« CSUPOR TIBOR KIS-BALAT0NI BARANGOLÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom