Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
gyermekeknek Két róka Januári kirándulásunkkor nem magaslesre ültünk, hanem a balogdi dűlő mellett, levő szalmakazalra kapaszkodtunk föl. A kazal dé- • li felének jó: részét elhordták; szinte kínálta magát, mint egy kényelmes karos- szék. Lackót figyelmeztettem, hogy ne mozogjon, mert a szalma zizeg. A hideg északnyugati szél nem ért bennünket, mert védett a kazal teteje. Felhős volt az ég, párás, ködös a levegő, ennek ellenére jól lehetett látni az erdő szélén legelő őzeket, noha több mint egy kilométerre voltak tőlünk. A nagy búzatábla és az erdő szemben volt velünk. Kelet felé néztünk. latéi pajtás fokozódó kíváncsisággal nézett felém, mert azt ígértem neki, hogy rókát fogok hívni- Januárban — februárban van a párzási idejük; ilyenkor többet mozognak nappal is. Lackó az őzeket nézte; Kinek ci kezébe való? A felső rajzon hat kéz, latható különféle tartásban, csak éppen az odaillő eszköz hiányzik belőlük. Azt, hogy ki mit csinál, illetve melyik kézhez milyen tárgy tartozik, megfejthetitek, ha az alsó ábrákat megpróbáljátok képzeletben elhelyezni a hat kézben. A feladat tehát: párosítani a számokat a betűkkel. (A 10. oldalon ellenőrizhetitek a helyes párosítást.) nem vette észre, hogy szám- ha vettem a nyúlsiró sípol. Meg is ijedt, amikor megszólalt a szorongatott nyiíl keservesen könyörgő hangja. Néhány perc szünet után újra megfújíarp a sípot, es szinte egyszerre emeltük szemünk elé a távcsövet, mert az égeres szélén megjelent egy róka. Nem ok nélkül nevezték el a rókát ravasznak; ez is beb1 kinyitotta. Nem szaladt egyenesen a hang leié, hanem a szél utón futott vagy háromszáz métert, és a búzatábla közepén, felénk fordulva nyugodtan leült. Újra bel'efújtam a sípba, el is indult a koma, de hamarosan megállt, és leült; megnyalta a száját, piroslott a nyelve- A Ikeresőtávcsövet leengedtem; óvatosan emeltem a puskát. Felére zsugorodott a fegyvertávcsőbew a róka. Háromszáz méter nagy tá- .volság, nem szabad rálőni —, figyelmeztetett az óvatosság, ezért mozdulatlanul vártamNagy csapat vadliba repült délkelet felől a búzatábla fölé. A róka lehasalt, szinte belébújt a zöld vetésbe. Nem tudta vörös bundájának színét eltüntetni; észrevették a libák. Nagyot kerültek a levegőben, aztán a tábla déli szélén — tőlünk vagy két kilométer távolságra — leszálltak. Rövid ideig feküdt a róka lelapulva, amikor az utolsó liba is leereszkedett a vetésre, fölkelt és elindult lassan az égeres felé. — Hát ez elment —, jegyezte meg Lackó csendesen és jó ideig nézte a távolodó rókát. — El, — feleltem röviden — de ott a másik, és ha igaz ez talán közelebb is jön -«• muta im a dűlő mellett felénk tartó sötét színű rókát. Ez már csak százötven méterre lehetett tőlünk! A felhők közül kibújt a lenyugodni készülő nap; Verbőczy Antal Szaturnusz Kilenc lányka ingó-bolygó táncát lejti-lejti régen, fényben tündöklő hódító vonzásának bűvkörében Valamennyi kedves néki, lángol értük s mind a foglya, halvány orcájukat égi sugarával beragyogja. S mert Ámor az űrben is csodákat művel el is jegyzett egyet csillogó gyűrűvel. aranyport hintett a tájra, az özek tükre szinte világított. A hátunk mögött mérgesen ugattak a böhönyei kutyák. Kieset sípolt a vonat, aztán motor berregett és egy nagy csapat veréb rászállt a kazalra- Csiripeltek néhány percig, aztán eltűntek a szalmában. Eltűntek a rókák is; a napot eltakarták a felhők, homály borult a táj ra. Lackó szorgalmasan számolta az erdőből kiváltó özeket: — Tizenkettőt látok már —, súgta csendesen, de elakadt a hangja, mert alig nyolcvan méterre tőlünk megjelent a sötétbundás róka • a dűlőút mellett. Lassan emeltem a puskát, közben a róka felé fordultam. Lehet, hogy észrevette mozdulatomat; megállt, de már csattant is a lövés, melyet többször visszavert az erdő. Fölugrott a róka, szaladt néhány métert és eltűnt • •. — Na, ez megvan! Már azt hittem zsákmány nélkül megyünk haza •*-, jegyezte meg Lackó hangosan és fölállt. Lecsúsztunk a kazalról, a zsákba került a róka, úgy vittük a kocsihoz. — Az a vörös az nagyobb volt —, jegyezte meg Lackó, amikor kiszállt itthon. — Igen, az egy öreg ravasz kanróka volt —, feleltem — talán majd sikerül még egyszer behívni és akkor elejthetjük ... Tóth Ferenc A főszereplő a labda Olyan játékokat ajánlok ’ nektek, amelyeket labdával lehet játszani. S bizonyára van köztük olyan, amelyet még nem ismertek! Labd »staféta Alakítsatok két csapatot! Utána kövekből, botokból építsetek akadálypályát, amelyek között a labdát végig kell vinni. Ha az első játékos teljesítette a feladatokat, visszaszalad a labdával, és jöhet a következő. Akadályok lehetnek: egy szakaszon kézzel labdapat- togtatás, a lerakott kövek között labdavezetés hullámvonalban, keresztben lefektetett léc alatt átgurítani vagy átemelni a labdát. Feladat lehet: két térd közé szorított focival ügetni, előre rajzolt hullámvonalon végigvezetni a labdát. Befejezésként egy kis kapuba gólt rúgni. Egy rúgás két találat A játékhoz egy kiskapu kell. (De két bot letűzésével is megoldható a dolog.) A kiskapu elé tegyetek le két méterre egy focit- Ezután a versenyző egy másik labdával hátramegy öt méterre. Feladat: úgy kell megrúgni a labdát, hogy eltalálja a kapu előtti focit, és az menjen be a kapuba- Minden érvényes találat 2 pontot, minden gól 5 pontot ér. A TAB ÉS VIDÉKE ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET pályázatot hirdet ipari előadói munkakör betöltésére Pályázati feltételek: villamos üzemmérnöki vagy villamosipari technikus végzettség. Bérezés: a 34/1980. (KIK 19.) MüM sz. rendelet szerint. Jelentkezés személyesen az áfész ipari osztály vezetőjénél. (50919) Tájékoztatom az érdekelteket, hogy a megyei kórházban Kaposváron a látogatási rend IHtkh április l-tol a következőképpen alakul: szerdán: 15-tól 16 óráig, pénteken: 16-tól 17 óráig, vasárnap és ünnepnap: 10 tol 11 óráig. FŐIGAZGATÓ FŐORVOS ____ (66205) E gy csokor hóvirág Kaposvár külvárosában szállt fel a barcsi buszra és Ladig váltott jegyet mind a 15 piros nyakkendős. Csizmásán, hócipösen, kosárral, hátizsákkal. Vajon hova, indulhatnak? Kirándulni ebben a borongós időben — nem valószínű. Az elcsípett félmondatokból már Bárdudvarnok fele derengeni kezdett az igazság. Kinek az ötlete volt, hogy elhatároztátok, — elegyedek szóba az egyik kisebb csoporttal. A Béla meg az Imre találta ki, mondják, s egy kucsmás, • melegítőnad- rágos, és egy overálos fiúra mutatnak a busz hátuljában. — Amolyan haveri kör ez, többen közülünk egy úttörőcsapatban vagyunk — mondja Kádár Beta, hetedikes. — Amikor ünnep közeleg vagy a ballagáskor fel kell díszíteni az iskolát, mi nem otthonról kérünk pénzt, virágot, hanem elmegyünk, s megszedjük magunk. No nem azért, mert nem futna a zsebpénzből egy osokor virágra, de" szerintem aki kapja, így az is többre becsüli, meg hát nerp mellékes szempont a kirándulás sem ... Orosz Imre arról mesél, tavaly is sjkert arattak a lányoknál, amikor elmesélték a nőnapi vrrágazedés kalandos történetét. — Szerintem az apró dolgoknak is lehet örülni, ha az ember szívből adja. Mi ezt így csináljuk anyák napja előtt vagy, ha valakinek névnapja van a suliban, s már nyílik valamilyen virág. Amolyan „jó hecc” ez, hiszen megfelel egy őrsi órának, megismerjük a megyét, kint vagyunk a szabad levegőn. — Az édesanyámnak is szoktam szedni virágot, persze nem a parkból, hanem eljövök ki az erdőbe — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Zoli. — A nővérem bezzeg mindig nagy ajándékkal lepi meg. A múltkor is hajszárítót vett a születésnapjára, persze a pénz jé részét aputól kérte rá, aztán leintett engem, hogy mit akarok én azzal a csokor fonnyadt hóvirággal. Szerintem anyu az én pár kókadt szál hóvirágomnak is örült annyira, mint a hajszárítónak. — Egy időben a suliban is az volt a divat, hogy névnapokon „hatalmas” bonbonokat, meg mindenféle flancos dolgot vettünk egymásnak, aztán valaki kitalálta, hogy így is lehet... Amikor kijön a jóidő, ezeket a kirándulásokat összekötjük szalonnasütéssel, játékkal, hozunk labdát, elhívjuk még a lányokat is — mondja ismét Orosz Imre. — Most miért Ladra jöttök? — A Sóvári Feri nagymamája mondta, hogy itt rengeteg hóvirág nyílik, ide érdemes kijönni. Gyorsan elszaladt az idő, már leszálláshoz készülődnek a srácok, akikkel visszafelé is találkoztam. Kipirultad, egy kicsit vizesen, de nagyon jókedvűen indultak vissza Kaposvárra. K. Zs, Március és a pásztor Olasz népmese Volt egyszer egy pásztor, aktnek több juha és kosa volt, mint égen a csillag. Mégis folyton-folyvást attól rettegett, hogy elhull valamelyik. Kémény tél volt, és a pásztor mást se csinált, mint könyörgatt a hónapoknak: —■ December, légy irgalmas hozzám'■ Január, az állataimat faggyal el ne pusztítsd! Ha jó vagy hozzam, február, mindig tisztelni foglak. A hongpok meghallgatták és kegyesen teljesítettek a pásztor könyörgéseit, mert amilyen erzekenyek voltak, megkövetelték maguknak a tiszteletet. Nem küldtek az állatokra sem esőt, sem jég- vihart, sem betegséget, a juhok es kosok egesz télén folyvást legeltek, meg csak meg sem hűltek. Eljött Március is, amelyik a legkiszámíthatatlanabb hónap, és rendben telt el. Elérkezett a hónap utolsó napja, és a pásztor most már nem félt többé semmitől; tüstént Április lesz, tavasz, a nyáj megmenekült■ fiihagyta szokásos könyörgéseit, gúnyolódni és hetvenkedni kezdett: — Ó, Március! Ú, Márbius! Te, aki a nyájak réme vagy, azt hiszed, fél valaki tőled? A kisbárá- nyok? Eh, Március, nem félek már tőled. Tavasz van, többé nem hozhatsz ránk bajt, kapcabetyár Március, elmehetsz most már a pokolba' Március meghallván, hogy az a háládatlan igy merészel beszelni vele, ágy erezte, mintha bolha csípte volna meg. Sértődöttén hazarohant a testvéréhez, Áprilishoz, és azt mondta neki: Ú, jó testvérem, Április, Három napot adj kölcsön, Megbüntetem a pásztort máris, Azt akarom, megbűnhodjon. Április, aki szerette Március testvérét, adott neki három napot. Március először is végigszaladt az egész világon, összegyűjtött szelet, vihart, dögvészt, amiket csak sorra talált, s a pásztor nyájára eresztette mindet. Az első napon azok a juhok és kosok hullottak el, amelyek gyengén álltak a lábukon. A második napon a bárányok következtek. A harmadik napon nem maradt egyetlen eleven allat sem az egesz nyájból, és a pásztornák csak a két szeme maradt — a siratna. Fejelőiskola Egy labdával egyszerr* hárman játszhatták. A feldobott labdát felrúgás után a legügyesebb fejeli be a függő kosárba. Minden hármas csapatnak öt kísérlete van. Utána a csapatok cseréljenek. Győztes az, aki a legtöbbször tudta a labdát befejelni a kosárba. Ki a ruganyosabb? A versenyző feldobja a labdát, s amíg az visszaesik, a játékosnak gyorsan kell leülnie és felállnia, hogy újra elkapja a labdát. (Hogy meddig dobható felfelé a labda, abban a versenyzők állapodjanak meg.) A nagyon ruganyosak próbáljanak kétszer is leülni és felállni egy feldobás alatt. Találj bele! A versenyzőktől 6—10 méterre kisebb-nagyobb köröket kell rajzolni. (Minél kisebb a kör, annál nagyobb a pont értéke.) Ezután valamilyen akadály fölött (léc, pad, élére állított létra stb.) a játékosok rúgják át a labdát úgy, hogy a labda valamelyik körbe essen le. Az öt rúgás utáni összponlszána adja a helyezéseket. Egyszer pattan a labda A gyerekek a játékvezetőt öt méter sugarú körben kö- rüláliják. A játékvezető felrúgja a levegőbe a labdal, és valamelyik gyereknek kiáltja a nevét. A szólított versenyző erre odaszaiad, és egy pattanás után megpróbálja elkap0' a labdát Minden sikeres megmozdulásért 2—2 pont jár. Csigavonal ü y T Ö K CS U G i G A f Ó G” pö L R A Z A 0 □ A / A SZ / A jE* D H N Q G A D r M 1 A K K Ti K*A R A D A M Induljatok el az ábra mértani középpontjából, és csigavonalban haladva olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok végig, Tompa Mihály A madár, fiaihoz című verséből kaptok idézetet. Hogy szól ez az idézet ? Beküldési határidő: 1982. március, 29., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: „Gyermekkeresztrejtvény”. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1982. március 31-én az Otthon és család című összeállításunkban közöljükSOMOGYI NÉPLAP I
