Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
Kilenc diákszínpad jelentkezett Csurgóra Áprilisban találkoznak A nyolcadik alkalommal Csurgón megrendezésre kerülő országos Csokonai diák- azin játszó napokat április 318-tól május 2-ig tartják mag. Megkezdődtek az előkészületek. Kilenc együttes küldte el már jelentkezését. Kőszegről, Egerből, Szegedről, Pécsről, Székesfehérvárról, Paksról jönnek vendégek, valamint három somogyi középiskolai irodalmi színpad: a kaposvári Táncsics, a siófoki Perczel és a boglárlellei szakmunkásképző együttese már javában próbálja a Csurgóra készülő darabokat. A megyei művelődésügyi osztályon elmondták, hogy még nem zárult le a jelentkezési határidő, további együttesek jelentkezésére is számítanak. Űj emlékérem készül a találkozóra — ezzel a munkával Csikszentmihályi Róbert szobrászművészt bízták meg. A csurgói művelődési központ is megszépül, mire megérkeznek a fiatalok. Már javában végzik a festést, belső tatarozási munkákat. Meghívták az ismerkedési estre a határőrség zenekarát, hogy a fiatalok kedvére muzsikáljanak; cserébe az egyik diák- színjátszó együttes műsort ad nekik. A vendég együttesek programjában szerepel többek között a nagyatádi szoborpark megtekintése. Nagyatádon és Barcson is bemutatkoznak a szereplésre vállalkozó együttesek. Két csurgói üzem is várja a fiatalokat, s levetítik majd nekik a két évvel ezelőtti találkozóról készült, videokazettára rögzített filmeket A záróprogramra Cseh Tamást várják és videodiszkós esti bállal búcsúznak majd ps ürgétől. Dunaújvárosban a Munkás Művelődési Otthon aulájában rendezték meg Pölöskei József Munkácsy-díjas ötvösművész kiállítását. Képünkön: egyik műve. (MTI-fotó— Bárándi István felv.—KS) Tavaszi forduló Elment az öreg. Utolsó gondolatában talán még megbillentette alig-karfmás kalapkáját, azután sarkon fordult, s néhány lépéssel távolabb egy apró kézmozdulattal jelezte: nem feledkezett meg rólunk. Elment. Pedig már készülődtünk az újabb fordulóra, már számlálgattuk a napokat. Már beígértük a mellénk készülődő legifjabb jelöltnek, hogy ennyit, meg ennyit kell csak aludni, és megláthatja, hová is indu- Utnk a csöndes vasárnapi ebédek után. Készülődtünk. Som vettük, hogy megvannak-e a megszokott párnák. Tizedszer is megállapodtunk arról, hogy miként találkozunk majd. Nem mintha S2tiksé- ges lett volna ez, hiszen oly magától értetődő volt délutáni gyülekezésünk. De hát jólesett beszélni a dologról. Sorra vettük a lehetőségeket, többnyire derülátón, néha elcsüggedve s legtöbbször tréfálkozva Csak semmi idegeskedés, a játék a fontos, meg a jó levegő. Es persze a társaság, a beszélgetés. Egy kis vitával meg a kötelező megegyezéssel: ha nekünk áll az eredmény, akkor jó a gárda, ha meg nem nekünk, akkor az csakis a balsors igaztalansága. Többnyire derülátón indultunk. Ha másért nem, hát azért, mert jól el lehet szórakozni a többi kiabáló humorán vagy sületlenségein. Mert jó pár ismerőssel — az öregnek különösen sok volt — szót válthatunk. Ha többet nem. hát annyit: hogy vagy? Jól. A család is. Hát az unokák? Azok csak a nagyszerűek! És a csapat? Gyehenna alakok ezek mind! Avagy: Jól hajtanak, van bennük szív. Indultunk. A Csöndes, aki néha az orra alatt morgolódott, de igyekezett mindig a jót észrevenni, a Flegma, aki mindig rosszmájú megjegyzéseket tett, de titokban azért bizakodott, az öreg, aki nyugodtan, bölcsen torolta a tényeket,, és ha kijött a sodrából — nagy ritkán —, akkor is hamar m egnyugodott néhány csípős szó után. No meg én, az izgága, kiabálás, akit tán őzért fogadtak maguk közi, hogy mosolyoghassanak állandó mérgelödésemen. A Csöndessel meg a Flegmával — és talán az idén már a legkisebbel is — megint elindulunk majd. Egyre közelebb van a tavaszi forduló. Készülődtünk, most nem beszélünk a dologról. Abbahagytuk a lehetőségek latolgatását. S először — azt hiszem — nagyon csöndben találkozunk, szótlanul ellenőrizzük, hogy megvannak-e a megszokott párnák. Kevesen leszünk. Talán az idén jobban pattog a labda, gyorsabban futnak a fiúk, s bizonyára akadnak majd derülátó pillanatok. Akkor balra néznénk, könyökünkkel megböknénk a mellettünk ülőt. De félúton megáll a mozdulatunk, mert az öreg helyett valaki idegen van ott Idegen. Akit nem kínálunk szotyival, s aki nem hárítja el mosolyogva: „Tudod, hogy én nem élek vele.” Aki nem dúg az orrunk alá cigarettát: „Ezt szívd el, ne ordítozz, még megüt a guta.” Akit nem lehet visszakínálni: „Most nem, most dobtam el, ezt is csak módjával szabad élvezni.” Pattog a labda. Valahol már pattog, valahol már készülődnek. Csak mi igyekszünk most nem gondolni a tavaszi fordulóra. Túl nagyot fordultak a dolgok. Túl gyorsan fordult sarkon az öreg. Túl nagyra sikerült az a kézmozdulat„ amivel jelezte: nem feledkezett meg rólunk. Elment. Es most hiába teszünk neki titokban szemrehányást — majdnem úgy, ahogy akkor, amikor egy- szer-egyszer valami miatt nem tartott velünk —, hiába, megmakacsolta magát, és nem jön többet Közeleg a tavaszi forduló. A pálya mellett föltűnik egy alig-karimás kalapka, lendül egy kéz... De nem. Csak egy fura formájú bokor űzi tréfáit a párásodó szemüveggel. Elment az Öreg. Maradtunk hárman, a Csöndes, a Flegma meg én, az izgága. És talán a legkisebb, akit az öreg is hivott: „Szeretnélek már látni ott.” Most láthatná. De hát elment. fis közeleg, mindjárt Itt lesz a tavaszi forduló. Lnthár Péter ,/ii ember szive tele félleiemmel / fii nem beszélhet senkivel, aki / Nem komoran és nem rettegve néz rá.” (Második polgár) Tirannusok születése, tündöklése és bukása a történelem folyamán képletté egyszerűsödött. (Hogyan hogy mégsem tanul e közhellyé redukálódott felismerésből az emberiség?) Minden évszázad megtenni a maga korszakos zsarnokát valamely földrészen és mindennap megszüli a maga mini cézárját az emberi mikro- körnvezetben. Ahhoz, hogy valaki magasabbra lépjen, az előtte állónak hullnia kell, s nem feltétlenül a halál jegyében. A III. Richard című Shakespeare-drámában az a szörnyű, hogy a hatalomra törő Gloster nemcsak az ellenségnek nem kegyelmez, hanem a szövetségesnek, barátnak, testvérnek sem. A rózsák háborújának talán legkomorabb fejezete ez. Shakespeare Glosterénél sötétebb gazembert aligha hordhatott hátán a föld. Noha a III. Richárd néven'’fölként király portréja töprengő, tiszta arcú férfit mutat, a shakespeare-i ábrázolásban sátáni torzó vált belőle, jellemtelenség Mount-Eve- restje, jellemszínészi bravúrokkal elfedve egészen a koronázásig. Nem csoda, ha az ismert feldolgozásokban Richárd krampusz, púppal, lőcslábbal, ordító pofával. A kaposvári bemutató Richardus rexe világfi, divatférfiú hozzájuk képest. Szép arcú, entellektüel gazember. A kaposvári Gloster- nek lelki púpja van. Csak akkor válik láthatóvá, ha különösen kegyetlen tettre készül; akkor kezd sántítani Kortalan — vagy korunkhoz közeli? — Richárdot látunk a Csiky Gergely Színházban. Aki visszaemlékszik Babarczy László Shakespea- re-rendezéseire, az a stílu- ban megleli a rokon jegyeket; annak nem okoz traumát a felugató géppuskahang. az ismeretlen ismerő« gyászinduló (Hevesi András kitűnő háttérzenét szerzettD, a géppisztoly Richárd kezében, az egyenruhák vegyes- sége. Elidegenítés és testközelbe emelés ez egyszerre: olykor ironikus felhangokkal igyekszik hatni ránk. A színpadkép — Szegó György tervezte, akárcsak a kosztümöket — récshátterű világ, zöld diszletelemekkel. dör- renve becsapódó kapukkal, irattartó szekrénnyel, kályhával, melyben lángok lobognak az autodafé-jelene- tekben. Itt minden szót följegyeznek, itt hallgatsz, ha nem akarod, hogy adandó alkalommal a fejedre olvassák. A zsarnoki diktatúrák lényege ez az intézményesiA FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ TARTALÉKAI (III.) Rokkantság helyett aktív munka Az utóbbi években eléggé á-itaiianos tapasztalat, hogy évről évre indokolatlanul gyorsan nőtt a rokkantsági nyugdíjasok száma. (Számuk megközelíti a 4(H) ezret.) Ha összehasonlítjuk a velünk azonos fejlettségű országokkal, nálunk ez a szám aránytalanul nagy. S azzal az általános magatartással magyarázható, hogy a munkáltatók és a dolgozok egyaránt jobb megoldásnak tartják a rokkantsági nyugdíjba helyezést a foglalkoztatási rehabilitációnál. Legalábbis a cselekedetek mögött« gondolatokban és indítékokban fölismerhető e motiváció. A munkáltatóknál ez arra utal, hogy egyfelől valóban jelentősek a munkaerő-tartalékaik, a dolgozóknál pedig az tapasztalható, hogy a foglalkozási rehabitltació bizonytalan útja helyett szívesebben választják a rokkantsági nyugdíjazást. Ez a helyzet semmiképpen nem jó — sem az egyénnek, sem a társadalomnak. Változnia kell az emberek és a munkáltatok szemle le lenek, de szükség van bizonyos központi intézkedésekre is. Az alábbiakban ezek közül sorolunk föl néhányat. Központi intézkedések Mindenekelőtt szükséges fokozatosan kiépíteni a rehabilitáció központi és területi szervezetét. A felső szintű munkaügyi igazgatás 1981. évi átszervezésével a rehabilitáció első számú köz.pon- ti felelőse az egészségügyi hálózat lett; ez jó lehetőséget teremt a rehabilitációs folyamat komplex kezelésére, az egészségügyi és foglalkozási rehabilitáció szerves összekapcsolására. Ezen intézkedés kapcsán várhatóan kialakul valamilyen központi módszertani—metodika« központ és talán megerősödik a helyi szervezet is. Ebben szerepet kell vállalnia a tanácsok egészség- ügyi és munkaügyi, valamint oktatási részlegeinek. A mai világban, anukor a seervezetek, az igazgatás és az ügyintézés egyszerűsitésére, költségeinek csökkentésére törekszünk, nem valószínű új szervezetek létrehozása. Ügy gondolom azonban, hogy a meglevő szervezeteken belül is erősíthető ez a funkció, találhatók olyan szakmunkásképző iskolák, ahol szervezhetők majd rehabilitációs átképző-továbbképző tanfolyamok. Mindenki tudja, hogy jobb lenne az ilyen képzést speciális intézményekkel, speciális feltételekkel lebonyolítani. Amikor ilyenek nincsenek, lehetőségeinket kell jobban kihasználni. Szociális biztonság Gondoskodni kell a foglalkozási rehabilitáción túljutó dolgozók szociális biztonságáról. Ennek egyik feltétele, hogy olyan szakmát tanuljanak, amelyben lakóhelyükhöz viszonylag közel, tartósan és jo anyagi kondiciók- leal tudnak, dolgozni. Számolni kell azzal is. hogy teljesítatiényük egy ideig — különösen idősebb korban — nem éri el nem fogyatékos mukatársaik teljesítményét és keresetet. Ezért a társadalombiztosítási ellátások körét ki kellene bővíteni az életkortól és a munkaképesség-csökkenés mértékétől függő, munkára ösztönző kereseilúegészítéssel, amely a munkabér mellett a szociális biztonságot is garantálja. Csak így várható el igazán, hogy a csökkent munkaképességű dolgozó saját érdekének tekintse a rehabilitációt, erre törekedjek inkább és ne a rokkantsági nyugdíj megállapítására. Idővel változtatni kell majd néhány ide kapcsolódó társadalombiztosítási rendelkezésen, többek között felül kell vizsgálni a táppénz és nyugdíjjogosultság mai feltételeit. Ma a dolgozó táppénzre jogosult (egy, illetve két évig), ha betegsége miatt munkáját, ellátni nem tudja. Ha a betegseg állapotváltozást, jelent és srr. véglegesnek iekmthetó, a reIII. RICHÁRD tett „éberség”, ez az állandó megfigyelés: a rettegés birodalma Anglia. Az a három hivatalnok — igazi „angol szabású” úriemberek —, noha „szolgálatos fül” mindegyikük, maguk is egymás által megfigyeltek ... A bör- tőnrács körbekeríti az egész államot. Shakespeare korai műve ez, amikor még csak ígéret a Hamlet. A szerző színészként sem volt utolsó; sajnálta volna a játszó személyeket megfosztani egy-egy hatásos monológtól. Emiatt van sok ismétlés a darabban; még a clarence-i látomás is megkétszereződik, másodszorra már Richárd jelenéseként. A bonyolult, szövevényes rokoni és nem rokoni szálakat nehéz fölfejteni a nézőnek, ha éppen nem tanulmányozta át előadás előtt a York-ház és a Lan- caster-ház családfáját. Egyszóval: nehéz dráma ez, színészt és nézőt roppanthat... Lesznek, akik föladják a befogadásért folytatott küzdelmet. A III. Richárdot pillérként esúcsjelenetek tartják. Ilyen gham ravasz trükkje! — kicsi, tehát könnyen elintézhető küldöttséget javasol a trónörökös mellé, a megfélemlített Lord Mayor (Papp István szavak nélkül is beszédes némasága!), Stanley hosszú tűrése, Bourchier bíboros konformizmusa (Somogyi Géza), Erzsébet (Lázár Kati) tehetetlensége, Richárdot szinte ők állítják a majdnem vérfertőzésig futó szennyes mozgólépcsőre. Mondom, nem könnyen befogadható, inkább a türelmet próbára - tevő előadás ez. Az is érzékelhető, hogy egy fáradt színészi gárda próbál helytállni. Közülük sokan az évad majdnem minden produkciójában jelentős feladatot kaptak, energiatelepük kimerülőben . . . Talán emiatt maradt színtelen, megoldatlan néhány főszerep. Egy-egy kulcsjelenet hiányérzetet hagyott bennem. (Lady Anna elcsábítása!) Majdnem bizonyos, hogy a jelentő* színészek halványabb jelenléte ugratta ki az epizódszerepet kapó, részben még ismeretlen kaposvári színészek Richárd és Lady Anna: Rajhona Adám és Básti Juli a glosteri nócsábitás (Lady Annát férje és apja gyilkosa a koporsójuknál kéri meg). Edward béketeremtési kísérlete, az a pokoli komédia, amit Buckingham és Richárd játszik el a londoni nép előtt a koronáért, óe Richárd újabb leánykérése, látomása, illetve Richmond trónra- lépése is. A kaposvári előadásban vannak nagyszerű pillérjelenetek és vannak hatástalanok. Tudom, furcsa, ha olyasmit ismerek el, ami Shakespeare müvében nincs benne: számomra a legemlékezetesebb jelenetek egyike Anna megkoronázása. Básti Juli szabotáló zokogása motiválja a richárdi döntést: Annának i* halnia kell! Ugyanilyen felfedezés az előadásban az, hogy Gloster hatalmát mások ácsolják. Az emberi gyengeség tuszkolja egy-egy lépésnyire „följebb * lejtőn”: Lady Anna váratlan maga megadása, BuckinbabfStáció keretébe* a <MB<rao új munkaterületre kerül. s így nem i ndokoét, az egy, illetve két év kivárása. Kik döntsék el? A rokkantsági fettételeken annyiban kellene majd változtatni, hogy rokkantsági nyugdíj megállapításéra csak olyan eseten kerüljön sor, ha a dolgozó nem rehabilitálható. A rokkantság elbírálásában a rehabilitálható- ság felülvizsgálatában az orvosokon kívül részt kell vegyenek társadalombiztosítási és munkaügyi szakemberek is. A fentiekben vázolt elgondolásokról illetékes szakemberek között már több vita volt. Valószínű, hogy az év végéig a viták eredményeként a konkrét elgondolások is megvalósulnak. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a rehabilitációs tartalékok jelentős része már ma — minden központi intézkedés nélkül — föltárható a munkáltatóknál. Ezt a folyamatot csak föterösibhetik a központi intézkedések, ha a tervidőszak középén vagy második feleben életbe lép ! nek. Dr. Rozsa József. *7. Ailamj Bar- es Munkaügyi Hivatal föflaralyvezelőtt alakításait Nagy Mari ká»- Edwárdjét, akiben meg ereszük Richárd veszélyes ellenfelét. Lukács Csilla is jó a kamasz yorki herceg szerepében. Krum Ádám Rivers grófjára is fölhívom a figyelmet. Karácsony Tamás mesterember gyilkosa csillagos jegyű alakítás, akárcsak Gyuricza István Tyrrelje. Ifj. Somló Ferenc kettős énú Brakenburyjét is föl- jegyeatem. Kása Béla Ricb- mondként ígéret a következő évadokra. A robusztus Rózsa Tibor vagy Hunyad- kürti György és Tótó Béla hivatalnoka sem hagyott hiányérzetet. Spindler Béla kulesjelenete, szerencsére, ma nem aktuális, de így is remek. A IV. Edwardot megformáló Gőz István is jó munkai végzett. Lukáts Andor Clarence-ében sem csalatkoztunk. Kottái Róbert szürke eminenciás Buckingham- je akkor a legjobb, mikor a kortesbeszédet idézi föl. Megérdemelt tapsot arat az agg Margitét alakító Czako Klara, aki nem a szokványos jeremiádákat üvöltő királynőt állítja elénk. Rajhona Adám útban van Richárd felé. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Küzdelmet folytat ezért az egyedi védjegyű Glosterért; ledobta magáról azt a batyut, amelyben a két-három évaddal ezelőtti, gyakran játszott „fölösleges ember” figuráinak színészi eszközei voltak és megpróbálta azt az eszköztárat igénybe venni, amelyből remekké formálta az Eltört korsó, a Nők iskolája, az Egy hónap falun karaktereit. Alakításának csúcsai és síkságai vannak. Folyik a küzdelem a csúcsokért — meggyőződései», hogy sikerrel. Az előadás legjobb alakításának a matróna York hercegnét elénk állító Pogány Juditét tartom. Ö egy nem „rá szabott” figurában hanggal, mozgással és gesztusaival képes ennek a sokat látott matriarchának keménységét, sebezhetőségét, fájdalmát is fölmutatni. Egy anya, aki a poklot szülte a világra ... Lesfeó László SOMOGYI NÉPLAP
