Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

KEGYELMESEK KONFLIKTUSA Mennyit és hogyan dol­gozunk ? A kérdés első felé­re könnyebb a válasz. Mun­kahelyünkön 42 órát heten­te, s ezen felül — fölméré­sek, becslések szerint — na­ponta átlag két-három órát. Az utóbbihoz sokféle tevé­kenység sorolandó, az adat tehát pontatlan és túlontúl általános. Van, akire négy­öt óra is jut, van akire sem­mi. Különben is: mérhető-e és munkával töltött időnek számitjuk-e, ha valaki csak gondolkodik a tennivalói­ról?... S vajon hogyan dol­gozunk? Mindannyian lát­tunk már lógósokat, ta­pasztaltunk hanyag munka­végzést, találkoztunk ked­vetlenül, tessék-lássék mó­don dolgozókkal. És isme­rünk munkájukba belefeled- kezőket, sőt megszállottakat is. Kinek van igaza, kit be­csüljünk többre. Hát persze, hogy a sokat és a jól dolgo­zókat. Ilyen egyszerű volna? Vélhetően nagyon kevesen vallanák be — akár csak ma­guknak is, nemhogy nyilvá­nosan —: nem szeretnek dol­gozni, utálják a munkát. Azt már valamivel többen, hogy szeretnek ugyan dolgozni, csak éppen azt a munkát nem kedvelik, amiért a fizetésü­ket kapják. Rosszul válasz­tottak pályát, munkahelyet, ám nem változtatnak, mert a változtatáshoz erőfeszítés kellene, s egyelőre ennyiből is megélnek. 1 Nyilatkozatok, riportok visszatérő fordulata: „sze­rencsés vagyok, mert a munkám hobbim is”. Ha jól belegondolunk, egyetlen passziónkra, szenvedélyünk­re sem fordíthatunk annyi időt, mint amennyit munká­val töltünk. Szabad időnk­ben ritkán csinálunk olyas­mit, amit nem kedvelünk. Sajnáljuk rá azt az egy-két . órát is. Jól tudora persze, hogy a munka elsősorban megél­hetésünk forrása. És aki mondjuk, lakásra gyűjt, aligha engedheti meg magá- , nak, hogy a többletjövede­lem megszerzését attól te­gye függővé, tetszik-e neki vagy nem tetszik a tisztes- . seges pénzszerzés adott módja. De a választott szak­ma, a hivatás is csak any- nyit jelentene, hogy csiná­lom, mert muszáj, mert va­lamiből meg kell élnem? Aligha! Példák sokasága bizonyít­ja, hogy dolgozni igenis le­het szenvedéllyel. És ugyan­csak példák — sajnos, gya­rapodó példák — figyelmez­tetnek rá, hogy e szenvedé­lyünknek is határt kell szab­nunk. Mert a túlzott ter­helést nem bírja szerveze­tünk. Fenyegetően sok az infarktus, a korai halál. Okai összetettek, magyará­zatuk szakembert, orvost illet. Laikus legföljebb arra vállalkozhat, hogy az okok egyikén töprengjen. Neveze­tesen azon, hogy vajon ki és miért kérül úgynevezett konfiiktushelyzetbe. miért él feszültségben. Nézzük csak: X szereti és kiválóan végzi munkáját. Következéskép­pen mindig valami újat, a korábbinál hasznosabbat akar. És ütközni kényszerül, amit már-már természetes­nek fogadunk el, mondván: az újért meg kell küzdeni, az újat nem értheti meg mindenki azonnal. Ez jói hangzik, csak nem a teljes igazság. Mert az új. a jobb nem mindig bonyolult, nem mindig nehezen követhető. Mindössze a kényelmesektől avagy a kedvetlenektől kí­ván többet: azonosulást, a tőlük idegen felfogással. Márpedig a kényelmesség, a kedvetlenség aligha fogad­ható el természetesnek. Az ütközés, a feszültség is el­kerülhető lenne, illetve az volna az ideális, ha a ké­nyelmesek ütköznének, mert őket kényszerítené rá a köz­felfogás, ha minden esetben önös érdekük is magatartá­suk megváltoztatását dik­tálná. Nem valószínű, hogy belerokkanna a változásba, aki energiájának felét-har- madát emésztette föl koráb­ban. Az effajta „kényszerí­tés” ma nagyonis „benne van a levegőben”. Feszült­séget oldó hatását is remél­hetjük, nem beszélve a vár- I ható gazdasági eredmények- 1 ről. Nem áRítbatjuk persze, hogy ennek a feszültségnek az oldódása mindenkit meg­óv a túlhajszoltságtól. Konf­liktusok nélkül is lehet „két végén égetni a gyertyát”. Anyagi javakért, sikerekért, hiúságból. Hogy hol az ész­szerű határ ? Nincs értelme a hajszának, ha „gyümöl­csét” -r az anyagi javakat vagy akár az erkölcsi sikert — nem tudjuk élvezni. Mennyit és hogyan dol­gozunk '? A személyre szóló válaszhoz kinek-kinek egyes szám első személyben kell föltennie a kérdést: „Meny­nyit és hogyan dolgozom?” S mindjárt utána: „így he­lyes, így tisztességes va­jon?” ML D. Moszkva, a Szovjet­unió fővárosa A moszkvai napok buda­pesti rendezvénye alkalmá­ból nagyszabású kiállítás nyűit a Műcsarnok összes termében Moszkva, « Szov­jetunió fővárosa címmel. A kiállítás sokoldalúan és szé­leskor űen mutatja be Moszk­va mindennapi életét: iparát, tudományát, közleke­dését, egészségügyi és okta­tási ellátottságát művésze­tét, építészetét divatját. A leglátványosabb er. a legnagyobb érdeklődést kel­tó tárgyak az űrhaj ozással kapcsolatosak. Különösen figyelemre méltó a Luna— 16, amit a magyar közön­ség eredetiben most lát elő­ször. Itt van az Ekran ne­vű mesterséges hóid is, amelyet tévéKözvetátések le­bonyolítására használnak Szibériában. Ürhajósoltöze- tek és a Luna—21-es auto­mata üra Hamas modellje bővítik, a sort Itt sorakoz­nak. a lézer- és nukleáris kutatás eredményeit meg­testesítő gepek, makettek. A híradástechnika, a mű­szer- és számítógépipar produktumai töltik meg a Egy atomerőmű reaktorának makettje A Lena—16, a kiállítás „slá­gere” következő termet: számító­gépek, színes televíziók, fényképezőgépek, precíziós műszerek. A kétezer négyzetméteres bemutató legnagyobb része Moszkva építészetéről, vá­rosfejlesztéséről ad képet. A városrekonstrukció és -építés terveivel ismerked­hetnek meg itt a kiállítás látogatói makett és rajz for­májában. Impozáns azoknak a gyer- rnekintézményeknek a ter­ve. amelyeket az ezredfor­dulóra megvalósítanak a szovjet fővárosban. Megtud­hatjuk, milyen lakásokban élnek a moszkvaiak. Beren­deztek egy háromszobás, 65 négyzetmeteres házgyári la­kást — ezt három személy számára tervezték. A búto­rok, a használati tárgyak mind a lakáskultúra fej­lettségéről tanúskodnak. A mozgalmas kiállításon élő divatbemutató tarja a látogatók elé a szovjet divat legjellegzetesebb modelljeit, a gyönyörű szőrmékét, a hímzett és népi motívu­mokkal díszített ruhákat. A képző- és iparművészet is helyet kapott a bemutatón: festmények, szobrok M oszk- varól es Moszkvából. A ha­sonlíthatatlanul egyedi lakk- les lesek, matrjoska bábák, üveg- és kerámiatárgyak töltik meg a vitrineket. A kiállításon szafctárlat- vezetők tájékoztatják az ér­deklődőket. S naponta több­ször is vetítenek felnőttek­nek es gyerekeknek ismeret- terjesztő, rajz- bábfilmeket. K. M. * Fiatalos számvetés Ülésezett a mezőgazdaságban dolgozók megyei ifjúsági parlamentje Csaknem kilencezer. a megye mezőgazdaságában és élelmiszeriparában dolgozó fiatal képviselői tanácskoz­tak és vitatkoztak tegnap a Kapos válón megrendezett középszintű ágazati ifjúsági parlamenten. Véleménymon­dásra késztető eredmeny és gond bőven volt a legutóbbi hasonló fórum óta eltelt csaknem ivegy evben. 1978-ban a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok szamá­nak csökkenése volt az egyik figyelmeztető jel; az­óta csaknem fétezerrel nőtt a megye gazdaságaiban dol­gozó fiatalok száma. É javu­ló arány eléréséhez azonban több mint 1500 fiatalnak kel­lett munkába állnia, időköz­ben a harminc éven aluliak közül ugyanis több mint ez­SOMOGYI KRÓNIKÁJA Téllel és társadalmi éle­tünk több jelentős eseményé­vel búcsúzott február utolsó hete. A megyei tanacs testü­leté a közegészség-, és jár­ványügy helyzetének, felada­tainak megvitatása mellett más, jelentős témákat is na­pirendié tűzött. Áttekintet­ték a megye lakossága egé­szét érintő, a tanácsi munka korszerűsítése, az ügyintézés egyszerűsítése érdekében végzett munka ta­pasztalatait, és határoztak a feladatokról. Megállapították, hogy ez a tevékenység, a vb-halározat alapján, széle­sebb ‘körűvé vált a megyé­ben, tartalma, színvonala egyenletesen javul. Az ügy­félszolgálatok tevékenysége eredményes. Kedvezőek a rö­vidített ügyintézés tapaszta­latai is. Ahogy a testület töb­bek között elhatározta: a mostani tervidőszakban még hatékonyabbá kell tenni a tanácsok közötti kapcsolato­kat és a hatósági tevékeny­ségben erősíteni kell a szol­gáltató jelleget, tobozai a jogpropagandái Ec utóbbi­ban igen fontos szerepe van a népirontmozgaiomnak. Nem egészen három év után ugyancsak a múlt héten te­kintette át a Hazafias Nép­front megyei elnöksége a jog- propaganda érdekében kifej­tett tevékenységét, s feladat­ként határozta meg, hogy to­vább szélesíti az egyes réte­gekhez szóló jogi ismeretter­jesztést. E célokra felhasz­nálják a különböző fórumo­kat, falugyűléseket. Igény az is, hogy a népfrontmozgalom a korábbinál jobban kapcso­lódjon be a tanácsok közre­működésével a tanácsrende­let-tervezetek társadalmi vé­leményezésébe. Fontos része ez a szocialista demokrácia szélesítésének. A népfrontmozgalom egy másik, fontos hivatása a társadalmi munka szervezése. Kaposváron szép eredményeket hozott a múlt évben a lakosság társadalmi tonniakarása — állapította meg hét közepi ülésén a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága. Az előző évinél kilenc százalékkal több. mintegy harminchét millió forint ér­tékű társadalmi munkával, önkéntes támogatással segí­tette tavaly a lakosság a va­ros különböző fejlesztési cél­jainak megvalósulását. A társadalom pótolhatatlan értékű segítségére igen nagy szükség van nemzeti kin­csünk, a Balaton megmentése, környezetének vedelme érde­kében is. A déli part több mint száz tanácsi és nep- frontvezetője e heti tanács­kozásán nem elsősorban a gondokról, hanem a meg­szüntetésük érdekében vég­zendő, sokoldalú társadalmi tennivalókról váltott szót. Még pihen a Balaton a jég­páncél alatt, de ők mar la­tolgatják azokat a feladato­kat, amelyeket — jelentős anyagiak mellett — csak az itt élők, az ide látogatók ön­zetlen. széles körű támoga­tásával lehet megvalósítani. Hó alatt pihennek még a vetések, ám a földet műve­lők szinte pillanatnyi szünet nélkül munkálkodna* —, hogy a magvakból minél gaz­dagabb termés legyen. Né­hány kivételtől eltekintve februárral befejeződtek a zárszámadások, s ezzel pár­huzamosan már javában tart a tavaszi feladatokra való előkészület A megyét jaró ember tanúja lehetett, hogy a múlt heten is folytat­ták az üzemek a műtrágya szórását, s bizonyara nem­csak a marcali termelőszö­vetkezet az, ahol a napokban már sor került a tavaszi munkák részletes ütemezésé­nek megvitatására is. A föl­készülés részé az is, hogy e heten megtartották a nagy­üzemekben dolgozó műszaki irányítók továbbképzését, s szoba került mindaz, amivel eredményesebbé valhat a ki­kelettel meginduló mezőgaz­dasági munka. A szellemi „karbantartáshoz” gondolati­lag csatlakozik az is, hogy a mezőgazdasági könyvhónap egyik rangos esemenye zaj­lott le a héten: a megyei könyvtarban átfogó kiállítá­son mutatkozik be a Mező­gazdasági kiadó, keresztmet­szetet adva huszonöt év munkáiból, bemutatva a mostani könyvhónapra meg­jelent műveket. Holnap március lesz. És reménykedünk a tavaszban, valamint abban, hogy „jég­törő Mátyás” valóban meg­törte a tó jegét. Márta ren távoztak el a mezőgaz­daságból. Ez lényegében azt jelenő, hogy csak mindén harmadik fiatalnak sikerült gyökeret vernie. Ebben az egyetlen tényben ellentmon­dások, gondok sora összeg­ződik. A gazdaságok vezetői jól látják: a fejlődés kulcskér­dése. hogy a mezőgazdasá­got mennyire sikerül vonzó­vá tenni a fiatalok számara és hogy milyen huszonéves szakembereik közérzete. Az ifjúsággal való törődést he­lyenként mégis csupán „ki­pipálandó”, az ifjúsági par­lamentek hónapjaiban „ese­dékes” feladatnak tekintik. Ugyanakkor a fiatalok is tudják, hogy' milyen sok függ kezdeményezőkészsé­güktől, szorgalmuktól, néha mégis visszahúzódás, sőt kö- | aömbösség is tapasztalható soraikban. A fejlődés elemzése mel­lett e két ellentmondásra is utalt beszámolójában dr. Győri József, a megyei ta­nacs mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője. A mezőgazdaságban dolgo­zók harmada harminc éven aAüti; a fiatalok munkájá­nak süt várói többet mond azonban, hogy köztük leg­magasabb — több mint 50 százalék — a szakmunkások aránya, legnagyobbrészt ők irányítják a milliós értékű gépeket, berendezéseket. A fiatalok ötödé rendelkezik felsőfokú képzettséggel, s csaknem hatszazan töltenek be különféle vezető beosz­tásokat. A VI. ötéves terv feladatainak teljesítése te­hát elképzelhetetlen a fiata­lok odaadó munkája nélkül. Ez magyarázza, hogy orszá­gos és megyei szakiirányítók mellett sok tsz-elnok és más gazdasági vezető is eljött a tegnapi fórumra Valameny- nyien fontosnak erezték, hogy meghallgassák a fiata­lok véleményét. Az ágazatban 90 munka­helyi ifjúsági parlamentre került sor, s ezeken 604 fel­szólalás hangzott el. A te­mérdek véleményt jól össze­gezték a küldöttek hozzászó­lásai. Gulyás Katalin, a siófoki tsz üzemgazdásza azokról a megyeszerte egyedülálló le­hetőségekről beszélt, ame­lyeket gazdasága fiataljai kapnak. Hozzátette azonban, hogy többszörös különbségek vannak az erős és a gyenge tsz-ek által a fiataloknak biztosított feltételek között. Kovács Ferenc tahi tsz-el- nok egyebek mellett arról szólt, hogy módot Kell kel resni a ma belepő fiatal tsz- tagok vagyoni kötődésének erősítésére. A homokszentgyörgyi Sze- licz János elmondta, hogy 1978 óta 23 százalékkal nőtt gazdaságukban a fiatalok szama: már minden második, dolgozó 35 éven aluli. Tol­mácsolta társai véleményét, miszerint a lakásvásárlási szociálpolitikái kedvezmé­nyek köret ki kellene ter­jeszteni a falusi fiatalokra is. Részben ehhez kapcsoló­dott Kusz József, a megyei KISZ-bizottság titkára. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok között alacsony a KISZ-tagok aránya; a vál­toztatásért a szervezet és a gazdasági vezetés egyaránt sokat tehet. Torma Sándor somogyjádi képviselő a köz­vetlen munkahelyi vezetők gondjairól beszélt. Horváthné Szűcs Erika — a megyei növenyvedeimi es agrokémiai állomásról — visszásnak mondta, hogy mi­kor a fiatal szakemberek la­kásgondjáról beszélnek, mindenki csekk a felsőfokú végzettségű szakemberekre gondol . .. A plenáris ülés után a megyei parlament szekciók­ban folytatta munkáját. A műszaki és ipari ágazatok­ban dolgozó fiatalok közöl legtöbben a szakemberván- dorlás okairól szóltak. A növénytermesztési és állatte­nyésztési szekció résztvevői a középvezetők helyzetét és az állattenyésztés ronilo sze­mélyi feltételeit tartották legfontosabb kérdésnek. Itt hangzott el, hogy a megfe­lelő érdekeltség hiánya mi­att sok helyen formális a patronáló módszer. Az admi­nisztratív és igazgatási dol­gozók szekciójában egyebek között az ösztöndíjrendszer visszásságairól esett sző. A vitákban összesen negyve­nen kértek szót. A parlament az országos fórum küldötteinek megvá­lasztásával délután ért vé­get. B. F. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom