Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
KERESKEDŐBÚCSÚZTATÓ Amit mondott, úgy mondta. hogy közben egy percig sem gondolt arra: ő már nyugdíjas. Nekünk, mi, a i mi cégünk . . . Többes szám első személyben. S lehetett volna még hosszú ideig beszélni a szakma fortélyairól, ám a belépők után a lelépő műs-zaktól i® búcsúznia kellett. Az idősebb hölgyek hamar élpityeredtek. de a fiatalabbak sem bírták sokáig szí - pogas nélkül, a zord férfiak meg furcsán dörzsölhették az orruk és halántékuk táját. A Főnök pedig búcsúbeszédet mondott, de a vege mar neki is el egge nehezen ment, el- etezorult a torka. Történt, mindez a minap műszakváltóskor Kaposvárom, a Csemege ABC-ben. Természetesen a kulisszák mögött zajlottak az események, a vásárlók semmit sem vettek észre ebből, ám valószínű. hogy néhány nap múlva észbe kapnak a „törzsvendégek”, hiányzik innen egy megszokott arc, egy segítőkész kereskedő. Méghozzá a vezető, akit a legtöbben csak _A Fodor” néven ismertek. Fodor István, ha a tanuló- évéket is beszámítjuk, negyvenkét. év után mondott búcsút a szakmának. Kaposvár közismert embere a megvessek hely régi kereskedőinek utolsó mohikánjai közt ment nyugdíjba. A búcsúzáskor sem tagadta meg önmagát, rögtönzött, szónoklatában meghagyta a fiatalabbaknak: első a vásárló, második szintem ő . .. És a maradók bólogattak. — Ma reggel először nem csörgött a vekker, mégsem aludtam egy perccél sem tovább a megszokottnál. Pedig szerettem volna. mondtam magamnak: nem kell bemenni. maid csak délben, akkorra szól a meghívás... Akik meghívták: az ABC szocialista brigádja. Szép ajándékkal és kedves szavakkal búcsúztak tőle. valaki még azt. is mond ta: a fő- nöknek köszönhetjük a négy kiváló áruház címet... Ezt már nem állhatta szó nél- k ii l: — Nem nekem. Én. köszönöm a társaságnak, akiket jó volt vezetni. A rövid ünnepség után arról kétdeztük: hogyan is lett kereskedő? — Apámnak nagyon nehéz szakmája volt, gépészként és gépkocsivezetőként dolgozott, az első kaposvári sörgyárban, én meg vékonydonga jú '©'erek voltam. így ő azt mondta, amikor a polgárit befejeztem: menjek könnyű szakmába, kereskedőnek. No hát mentem a könnyű szakmába, s hogy az milyen nehéz, azt nemcsak apám nem gondolta, hanem én sem. Sok tapasztalatot., gyűjtött a háború előtt segédként, azután amikor visszaérkezett Kaposvárra 1947-ben, egy pillanatig sem gondolta, hogy más foglalkozásra kellene átnyergelni: — Mindig is ebben a városban akartam maradni, és annak ellenére, hogy abból a bizonyos könnyűségből semmi sem lett. ebben a szakmában megállapodni. Különösebbet erről nem mondhatok. mint azt. hogy tetszett, így azuitán az államosítást követően szívesen vállaltam az első népbolt vezetését. Az afféle gyakorló, vezetőképző üzlet is volt, mert akik a céghez kerültek és valamelyik bolt főnökségének várományosai voltak, azok nálunk töltöttek néhány hónapot. Sok üzletvezető került, ki a keze alól. Azóta is. amióta az 1974-ben átadott, na©' Csemege ABC főnöke lett. A A múlt évben kezdte meg működését a Lady ruházati szövetkezet béke-füredi szolgáltatórészlege. Női méretes felsőruhát, kosztümöt, kabátot, női és férfi kötritl holmikat és ha- risnya-szemfelszedést végeznek itt. A nyitás óta százezer forintot forgalmazott a részleg. Most a Munkácsy gimnázium tanulóinak készítenek formaruhát. Kaposvár közismert jó kereskedője. Karácsony előtt, amikor nagy rohamok vannak. még bizonyára találkozunk vele személyesen is, mert akkor visszahívják a nyugdíjasokat Addig pedig — reméljük —- „örökül hagyott” módszereivel, tanulóinak. munkatársainak átadott „kincseivel” találkozunk, ha ő maga nem is lesz ott. búcsúztatón is számlálgatta munkatársaival, hogy kik mentek el máshová, s kiből mi lett. Aztán arról is szó esett, hogy a csinos asszonyok es lányok — a jó megjelenés egyébként alapkövetelmény a cégnél — majdnem mind Fodor István irányításával töltötték a gyakorlatokat a tanulóévek alatt. — A kereskedelemben fontos a jól összekovácsolódott gárda. Ezért igyekeztünk jó tanulókat magunk köré gyűjteni és azután is itt tartani őket, ahogy megkapták a szakmunkás-bizonyítványt. Sokszor kesergek, hogy ma nem túl nagyok a követelmények, amikor kereskedő- tanulókat vesznek föl. És mi tagadás, itt, ha csak lehetett, csináltunk egy második „rostát”. A Csemege Kereskedelmi Vállalat az egyik legpatinásabb szocialista kereskedelmi cég. tehát — talán nem túlzott dicsekvés — mindig egy kicsit a hasonló vállalatok előtt kell járnunk. Persze nekünk is jót tett, ho©' új szervezetek alakultak. például a Skála, és a régebbiek is elkezdtek versengeni. Nem ülhettünk a babénainkon. A FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ TARTALÉKAI (II.) Együtt élni, együtt dolgozni A foglalkoztatási rehabilitáció racionális megoldása külön figyelmet igenyel a munkaképes korú dolgozók eseteben. Szamukat mintegy félmillióra becsülik, (ök tehat munkaképes korban vannak. viszont munkaképességük egy részét, elvesztették.) A m-unka viszony ban álló csökkent munkaképességű dolgozók létszáma országosán mintegy kétszázezer. A rokkantsága nyugdíjasok III. csoportbeli (legenyhébb) rok- kantjai közül a fiatalabb korosztályokat számolva majdnem százezer lenne lóg- laikozbatható. A' üzemek egy részében igyekeznek megválni a fogyatékos emberektől, a dolgozók egy része is inkább rokkantsági nyugdíjra törekszik. A rokkan usági nyugdíjban levők nem egy esetben olyan munkát vállalnak, amelyért kapott fizetésük kiegészíti ugyan a nyugdíjukat. de egészségi állapotukra nézve e munka káros. Sokan kapcsolatba hozzák •a foglalkozási rehabilitációt a mindenkori imunkaerő- heiyzet.t.el. Szerintem ez a kapcsolat nem tekinthető szorosan összefüggőnek, s a W)-*s évek gazdálkodása nem is igényli a foglalkozási rehabilitáció megoldásával nyerhető munkaerőtartalékok felszínre hozását. A rehabilitáció nemcsak gazdasági, hanem társadalmi-szociális kérdés is. Egyes vállalatoknál így gondolkod nak: amíg egészséges emberekből is van elég, miért bajlódjunk a csökkent munkaképességűekkel ? . . . Ez » felfogás csak részben helyt álló. Erkölcsi kötelesség A vállalatnak erkölcsi kötelessége, hogy a nála csökkent munkaképességű vé vált dolgozó számára próbáljon egészségi állapotának megfelelő munkát és életlehetőséget adni. Ez az igyekezet találkozik az egészséges dolgozok helyeslésével is. Megtalálhatók azok a munkák és munkahelyek, ahol a csökkent munkaképességű dolgozók is kamatoztathatják tudásukat, s így foglalkoztatásuk — szigorúan gazdasági szemmel nézve is — több haszonnal jár, mint a foglalkoztatás feltételeinek költsége. Mit tehetnek ma a vállalatok a foglalkozási rehabilitáció tartalékainak föltórá sáért? Mindenekelőtt föl kell újítani a csökkent munkaképességűekkel foglalkozó vál- lalató bizottságok tevékenységét E bizottságokat 1967- ben kellett megalakítani; mindenhol megalakultak, de néhány év alatt tevékenységük formálissá vált, a bizottságokban dolgozó szemé l.yek gyakori váltakozása miatt a tevékenység nem volt folytonos, elsekélyese- dett. Ma mái- az üzemorvosoktól igényelhető, hogy a betegállomány lezárása előtt ne általában könnyebb munkakörű foglalkoztatásra tegyenek javaslatot a munkáltatónak: e helyett konkrétan megjelölhetik (a dolgozó megmaradt munkaképessége és rátermettsége alapján) az. altala hatékonyan ellátható munkakört, beosztást. Szokás meghatározott munkaköröket csökkent munkaképességű dolgozókkal betölteni. Ez önmagában heves, azonban nagyon leszűkíti a foglalkoztatást. hiszen ha az iskolai végzettség lehetővé teszi, akkor a csőként munkaképességű kvali- ikált. esetleg szellemi munkaterületen is foglalkoztatható. r Átképzés új munkakörbe A hatékony fogialkoztatae fontos feltétele az új követelményeknek megfelelő át képzés. Mindenki tudja, ho©' felnőtt embereket, (akiknek többnyire iskolás korú ©rer- mekeik vannak) nehez iskolapadba ültetni. A vállalatok e©’ részé azonban megtalálta azokat az átképzési formákat (például holtszezonban vállalati üdülőben), ahol az érdekellek adottságaihoz mértén továbbképzésen vagy átképzésen vesznek részt. Az átképzés akkor eredményes, ha ahhoz a dolgozónak is kedve van. ha új munkaterületén biztonságra, legalább a rokkantsági nyugdíj összegével fölérő keresetre számíthat. Azonnal kihasználható tartalékot, jelent az orvosa és munkaügyi szervezet közötti együttműködés javítása. Indokolt, hogy hosszabb ideiig tartó táppénzállomány esetén, még a táppénzes állomány befejezése előtt sor kerüljön a rehabilitációs beszélgetésre. Ez akkor indokolt, ha a betegség során világossá váljk, hogy a dolgozó korábbi munkakörében már nem foglalkoztatható. E beszélgetésen részt kellene venni a kezelőorvoson kívül a foglalkoztatónak, esetleg a pályaválasztást tanácsadáshoz értő pszichológusnak is. Évente mintegy fi—7 ezer személynek jár le ideiglenes rokkantsági stá túsza. Ezek az emberek aktív korban vannak, egészségi állapotuk javult, ezért nem kapják tovább az. ideiglenes rokkantsági nyugdíjat, tehat dolgozniuk kell. Ilyenkor talán nem kerülne túl nagy fáradságba, ha a társadalombiztosítási Börtönből börtönbe „Az egészet csak kitalálták” — Mit akarnak tőlem? — Szeretnénk egy kicsi/ beszélgetni. — U©'an miről? — Mondjuk arról, miért van most itt, és arról, ■ milyen volt az élete eddig. — Arról nincs mit beszélni. Nem vagyok én híres ember, vagy rablógyilkos. — Pedig itt Marcali környékén. legalábbis a rendőrök, jól ismerik a nevét. — Akkor se érdekes. — Attól fél, hogy maga után szólnak az utcán? — Ettől aztán igazán nem kell félnem. Ez a veszély tényleg nem fenyegeti Pápai Gézát. A 40 éves, alacsony, sovány férfi ugyanis ritkán fordul meg a környék utcáiban. Ha mégis, akkor kerüli a társaságot, aztan hosszabb időre eltűnik az emberek szeme elöl. Nem azért, mert szégyenében búj- kál, hanem mert rázárják a börtön kapuját,. — Hány évet ült eddig? — Mii tudom én? Sokat. Legalább tizenötöt.. — És hányszor büntették meg? — Nem számolom, de gondolhatja. ha ennyit ültem, akkor sokszor. — Arra talán emlékszik, mi volt az a leghosszabb idő két büntetés között, amit szabadlábon töltött. — Arra igen — derül föl az arca —: 17 hónap. — Legutóbb mikor szabadult? . — Tavaly novemberben, aztán januárban már be is hoztak. Két hónapot voltaim kint — És most miért van itt? ■— Fogalmam sincs. Semmit nem csináltam. Egyszerűen nem tudom, hogy miért hoztak ide. Azaz tudom, mert rám akarnak varrni mindent. de hát mit tegyek, ha semmit nem csináltam. — Egyszóval tévedés? — De még milyen! Azt mondják, hogy például tyúkot loptam. Én? Soha az életben. Én mindig egyszerű besurranó tolvaj voltam. Nem az voltam, hadnagy úr? — fordul a mellettünk áPó rendőrtiszthez. A nyomozó bólint, persze hogy az, meg még más is, — Aztán ezt. az erőszakos közösülést j.s rám varrják. szervek döntésükről időben értesítenék a munkáltatót, esetleg a területileg illetékes munkaerőközvetítő hivatalt vágj’ tanácsi rmmkaü©'j osztályt, A rokkantságból visz- szatérők foglalkoztatásához mindenképpen segítséget kell nyújtani, hiszen . a néhány évvel korábban e dolgozók munkakörét a vállalatok időközben betöltötték. Hitelpályázat 1982-re Az Állami Fejlesztési Bank erre az évre is meghirdeti a foglalkoztatás bővítését szolgáló hitelek pályázatának lehetőségét. Érvényűén vannak, esetenként növekedtek a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásával összefüggő és a vállalatokat megillető pénzügyi kedvezmények. Több megyeben bővítik, fejlesztik a szociális foglalkoztatókat. A csökkent munkaképességű emberek számára a biztonságos életvitel döntő feltétele a megfelelő munka és jövedelem. Ez szükséges ahhoz is, ho©- senkiben se merülhessen föl a kiszolgáltatottság érzése. Ügy gondolom, hogy az üzemorvosok, a munka ügyi osztályok, a szakszervezeti tisztségviselők összefogásával érdemes minden munkahelyen újra áttekinteni a csökkent munkaképességűek helyzetét, es se- i gíteni racionális foglalkoztatásukat. Ez vállalati es nép- gazdasági érdek is. (Folytatjuk.) Dr, Rúzsa .József, ac Álliami Bér- és MunRauiC'i Hivatal főosztályvezetője Hogy én tajtr észégre jfarttes a nőt hogy aztán azt csináljak vele, amit akarok- Hát maga szerint, le teb®t úgy itatni egy nőt? — Nem tydom. — Na látja. Nem lehet. A* egész persze az élettársam miatt. van. aiki inkább föladta magát, csakhogy enges« is belerántson. Most sík mondja, hogy én csináltam * tyúklopást meg a kabáídol- got. meg mindent. — És miért teszi ezt? — Mit tudom én. ö csinálta az egészet, amikor már együtt voltunk, — Maga nem szolt, hóm/ baj lesz? — Szóltam, de hiába. — Hát akkor miért nem hagyta ott? — Mért, mért — «onogatja a vállát. — Azért, mert szerettem. — Amikor kiszabadni*,, nem. gondolta, hogy el kellene helyezkedni valahol? — Megpróbáltam mindewt. de sehol nem vettek föl. Kinek kell e© ilyen ember* — És miből élt? — Hát hoztam is megámmal pénzt a börtönből, eztán a keresményekből is haza szoktam küldeni a rokonokhoz, az is megvolt. — Szakmája nincs? — Á, nekem? — De a nyolc általánost elvégezte? — Azt bizony et. — Hol? — Különböző börtönökben. Mindig ott jártam iskolába, ahol éppen voltam. — Ott szakmát is tanulhatott volna . . . — Igen. de minek. Ameny- nynt én kint vagyok . .. Pápai Géza szerint azt., amit rá akarnak bizonyítani, csak kitalálták. Ho©'benyúlt a lezárt. Trabantba? Ez igaz! Nem igaz a borlopás, a baromfi-lopás. es nem igaz a többi sem. Sajnos, a tanúk mást mondanak, sőt a bizonyítékok is. És amilyen „pechje van". meg nekik lesz igazuk. Hisrzen csak a balszerencséjének köszönheti. hogy amióta büntethető, azóta utazgat, E©ik börtönből a másikba. Dán Ti bee Kaposmérői Latinra Mg. Termelőszövetkezet fölvesz autó-, motorszerelőt, ácsot, kőművest, hálózati villanyszerelőt, gáz- és olajkazánfútőt és takarítónőt. Jelentkezni az úimajori telepünkön lehet. (204332) Megnyílik! Siófokon a Batthyány tér 1. sz. alatt 1982. március 1-én a JEANS” divat-ajándék üzlet NADRÁGOK. PULÓVEREK, PÓLÓK, BLEZEREK, RUHÁK nagy választékban. (119^ Azonnali belépéssel fölveszünk egy építész tervezőt és egy építész szerkesztőt Jelentkezés: SZÖVTERV Kaposvár, Május 1, u. 7. MESZÖV-székház III. emelet. (204298)
