Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-23 / 45. szám

Mozgalom, szolgálat, kutatómunka

Nemrég levele! kaptam egykori gimnáziumi osztálytársamtól, benne kandidátusi értekezésének tézisei és a Tudományos Minősítő Bizottság vitájára szóló meghívó.

A feladót — Beneze Lászlót — sok mindennek el tudtam képzelni diákkorunkban, csak éppen tudományos kutatónak nem. örökmozgó, vidám fiú volt, emlékezetem szerint nem kiemelkedő, de jó tanuló. Cipészmester apját a kaposvári munkásott- Tion egyik jeles vezetőjeként ismerték, mozgalmi tevékenysége miatt évekig állt rendőri felügyelet alatt. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt városi titkáraként tevékenykedett és tagja volt a debreceni ideiglenes nemzetgyűlésnek is.

ia 16 éves korában lépett be a pártba. Ennek részleteiről azonban hadd beszéljen 5 maga, a Hadtörténeti intézet csendes kis szobájában, ahol a tudományos minősítés megszerzése után néhány nappal fölkerestem.

— A Füredi utcai alapszervezetbe vettek fel, 1949. augusztus 28-án. Pártmun- ' át természetesen az ifjúsági mozgalomban végeztem, egyrészt a Táncsics gimnázium DISZ-szervezetében, másrészt a népi kollégiumban. És a szabadságharcos-szövetségben, ahol egyebek közöli ejtóernyős-taníolyamot vegeztem.

— Nem emlékszem rá pontosan: eredetileg is történésznek készültél?

— Bár * történelem a legkedvesebb tárgyaim közé tartozott, de én filmrendező szerettem volna lenni. Édesanyám azonban — aki akkor már ugyancsak a mozgalomban dolgozott — azt mondta: ez nem komoly pálya, nézzek más után. így kerültem az akkor induló Lenin Intézetbe. De valahogy nem tudtam megszokni a légkört Még az ősszel tiszti iskolára toboroztak nálunk is. és elsősorban párttagokat kerestek meg. Jelentkeztem. Pécsen avattak tisztté, majd három évig Kapolyban voltam csapatszolgálaton. 1955- ben a Rákóczi katonai középiskolába helyeztek, neve- lőtisztnek. Akkor iratkoztam be a bölcsészkar esti tagozatára, s magyar—történelem szakon tanári diplomát szereztem, ezt később filozófiával egészítettem ki. De akkor már Békéscsabán teljesítettem szolgálatot Ott kerültem kapcsolatba az ismeretterjesztéssel,: Ehhez egyébként máig sem lettem hűtlen: megalakítottam a TIT hadtörténeti szakosztályát, amely természetesen a társ- tudományok behatóbb tanulmányozására is ösztönzött. Ottani munkásságom alapján ajánlottak íöl kutatói beosztást a Hadtörténeti Intézetben.

— Milyen témával kezd- tél foglalkozni?

— Akkor az 1918—19-es ellenforradalmi elit. az úgynevezett „kapitányok csoportja” megalakulásának okait, körülményeit kutattam. Ebből doktoráltam 1970-ben.

— A szálak — Prónay révén — nyilván Somogyba is elvezettek.

— Igen, de .a csoport tevékenységének vizsgálata már meghaladta ' feladatomat, ezzel egyébként is sokan foglalkoztak már. Így terrorcselekményeikre csak utaltam a . dolgozatomban. Most azonban szeretném ismét elővenni és bővíteni a témát.

— Hogyan jutottál el 1919- től 1878-ig yagy ha úgy tetszik, Dél-Magyarországról .a Balkánhoz? Kandidátusi értekezésed címe ugyanis Bosznia és Hercegovina okkupá- ciója.

1970-ben megbízást kaptam arra, hogy a bécsi osztrák—magyar közös tulajdonú levéltár honi anyagát gyűjtsem, filmezzem, rendszerezzem, felügyeljem stb. Ez hatéves külszolgálatot jelentett. Emellett szerettem volna folytatni eredeti témám kutatását; ennek során dokumentumokat kerestem Prónav, Gömbös és társai tiszti iskolai magatartásáról. Így bukkantam rá egy Boszniában kelt, igen érzékletes leírást tartalmazó jelentésre, amely egy súlyos ütközet utáni szörnyű állapotokról adott bírt. E szerint sebesültek százai haldokoltak vagy kóboroltak az erdőkben, mindenféle segítségnyújtás nélkül, a lakosság gyilkoló dühe által pusztítva. Megtudtam, hogy az egyen- képt átlag ezer iratot tartalmazó 31 dokumentumcsomag teljesen érintetlen. Évekig tartó olvasás — mondanom sem kell, hogy az iratok többsége az akkor használatos gót betűkkel volt írva — és mikrofilmezés után állt össze a négyszáz oldalas tanulmány. Magát a témát a

szakemberek — így az opponenseim is azért tartják fontosnak, mert a nemzetiségi állapotokat, kapcsolatokat és mozgalmakat . igyekszik föltárni egy jelentős háború kapcsán, természetesen

marxista szemlélettel. Az okkupációs harcokban részt vett mintegy 270 ezer katona többsége ugyan magyar volt, de a háború a lengyel, a cseh, a szlovák, a szerb, a horvát, az osztrák - és a román nép történetének is része. A Duna táji népeknek ugyanis lényegében közös volt a sorsa, mégis — a nagyhatalmi dinasztikus érdekek szolgálatában — az osztrák uralkodó köröknek sikerült szembeállítani őket egymással. Éppen akkor, amikor megerősödött a nemzetiségtudatuk. E konfliktus — mely a későbbi évtizedekre is kihatott — föltárása a történész dolga. Ö segítheti elő, hogy a jelen múltból származó feszültségei enyhüljenek, illetve megszűnjenek.

A kis szoba szembeötlő " darabja egy íróasztal fölött . elhelyezett hatalmas térkép. Európa domborzati viszonyait ábrázolja, plasztikusan, emellett érzékeltetve a földszelet görbületét is.

A térképészeti világkiállításra készült, onnan szereztem. Ha rátekintek, előttem vannak hazánk tájai, termékeny éveim városa, Bécs és környéke, meg a Balkán zord hegyei, az 1878-as véres csaták színhelyei. Ha rátekintek a térképre, gyakran végigélem az elmúlt évek munkájának egy-egy részletét.

Búcsúzóul — akár csak találkozásunk perceibe^ — ismét szülővárosára terelődik a szó.

— Szüleim és apósomék,— a feleségem, akinek sokat

köszönhetek azért., hogy eddig eljutottam, donneri lány volt — időközben Restre költöztek, és öcsém is fővárosi lakos, rokonaim azonban élnek Kaposváron. És megvan az a kis Buzsálü utcai házrész is, ahol gyerekeskedtem. Az új városrészt — ha nagyritkán arra vetődöm — mindig megcsodálom. Lehet, hogy ti, ott lakók sok kivetnivalót találtok az épületekben, azok elrendezésében, de én csak lelkesedéssel tudok beszélni a város arculatának változásár ÓL

Paál I,ászló

Gerencsér Miklós

a másmí

Szépség: A kinek vadregé- nyesség kell, nézze meg télben Zselic erdőkoszorús hegyeit, fehér hólepellel, s nem egy könnyen fogja feledni e kis Montenegrót. Ki a szelídebb táj szépségeit szereti, ott a Balaton déli partjai, a Dráva mente, hol a viránvok közé előront a hegyekből e szilaj folyam, mint az őrült ember lelke ... mindig zavarog, küzd, soha sincsen tisztába magával! Az emelkedő hegyek, a virágos völgyek, mind megannyi szépség! s kinek még több kell, az nézze meg az élő szépségeket, szép hölgyeit e vidékeknek.

Szélmalom: Még van néhány a megyében, s ez is többnyire áll; nem ugyan azért, mintha itt soha nem fújna szél, hanem mert a rakonczátlan erő nagyon gorombán szokott bánni a kül- es bel malomszerkezettel.

Sétatér: Mind a kaposvári, mind a marczali sétaterek, méltók arra, hogy megem- litessenek, bár a szorgalom meg itt is sok szép virágot nevelhet»# » közönség vagyainak. S ezt annál inkább kívánhatjuk, ha rágondolunk. hogy csak egy forró nap heve alatt is mit ér az árny üdítő lege?

Színház: Állandó színházunk ugy^n nincsen, de a nép szívesen látja a nemzet e szenvedő apostolait, csak azt vegye észre, hogy nem a dologkerülés, hanem a művészet ihlete adott nekik életet a színpadon. Kaposvár szép példával ment elő 1359-ik év telén, s adja ég. hogy Somogy más vidékei se maradjanak soha hátra e szép téren.

Sörnye: Marczali és Kaposvár közti falu, jó termő szántófölddel. Itt lakik a derék Somssich Miklós, az országgyűlések egyik erősebben dobogó szive, emelkedő lelke. Ki mindig ott van, hol áldozni kell, hogy az eszmék versenyterén irányt adjon jó s nemesben az utódok számára. Most egyszerű falusi gazda; egyik fő öröme, ha mint munkás honpolgár itt is betöltheti hivatását. Szép aczélos búzaja messze kereskedők előtt, ismeretes, es namdig keresett.

Éltess^ még az isten sokáig a hazának!

Szomorúság: Nincsen akkora élőfája a megyének, mely oly nagy árnyat vetne, mint ez lelkünkre. Sokszor kellene négy-öt nap, csak egy ember lelkén megvilágo- sitani az éjszakát! Olyan nálunk a szomorúság, mint az iszalag, bár hol ejtsék el, megered, s a mely lelket egyszer körül font, azt el nem ereszti, még csak látja a terebélyes fán az örömnek egy repkedő aranybogarát!... Még a szomorúság is milyen következetes önmagával?...

Társaság: Még néhány évvel is ezelőtt fűszere, gyógy - ereje volt az életnek. A szórakozás, jó bor, élez, mind megannyi varázs-szer, melyeket csaló messziről keltett mutatni a bú- és fájdalomnak; már futásnak eredtek, mint a csatát vesztett katona. Most beleütött a bizalmatlanság villáma; a kedv és élezek gyújtó szikrái csak magányban lobbannak el, mint hulló csillagai az éjszakának . . Szegény öröm.,, szegény kedv!. .. h koré* te- Iwllott csillagok!

KdMYYISPOLC

Refl^ktúrfényb^n:

napjaink művészete

A múvészetpolitika aktuális kérdései sok embert érdekelnek. Ezt tartotta szem előtt a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, amikor dr. Varga Imre szerkesztésében és összefoglalóival a Táncsics Kiadónál a témában rendezett nyílt viták szövegét megjelentette. Ez a második ilyen jellegű összegzés, mely napvilágot látott nyomtatásban is. A címe: Művészek, társadalom, művészetpolitika.

Olyan fontos, lényegbevágó kérdésekkel foglalkozik a kiadvány, mint a munkásábrázolás és ízlés, a szocialista életmód, az alkotói szabadság, a művészeti érthetőség, a művészi érték, a szórakozás, a kritika, a demokratizmus, a társadalmi érdek és a művészet stb. Az eddig megtartott tizenhárom vitaülés 'tömör összegzése áttekinthető képet ad a Fészek- művészklubban lezajlott eszmecserékről. A kiadványhoz Simó Tibor írt előszót, a vitákban pedig egy-egy részterület avatott szakemberei, elismert tekintélyei, művészek, politikusok, írók, népművelők vettek részt. Gondolataikat. eszmefuttatásaikat rögzíti a kötet.

Ügy vélem, egyik legizgalmasabb téma a munkásábrázolás a művészetben. Erről Fukász György, a filozófiai tudományok doktora. Aradi Nóra művészettörténész, Ma- rótliy János zenetudós, Hermann István filozófus és Gero János író cserélt eszmét. Az MSZMP budapesti oktatási igazgatósága esztétikai tanszékének társrendezésében lefolytatott nyílt vitán hangzott el: „ ... minden

művészet, minden igazi művészet kegyetlen. Ez vonatkozik a munkásábrázolásra is. Sokáig a vallásos bárgyú- ság alapján próbáltak munkásábrázolást nyújtani, nem a lényeget, a szellemi arcot ragadták meg — pedig ezt kell munkásábrázoláson értenünk.” Egyik véglet az volt, amikor a munkást „beleragasztották” környezetébe, és naturálisán fogalmazták az olvasó elé. A másik: idealizált, hamis munkásképet jelent. Ezeknél többről, másról van szó — szögezték te a- vitában — a legforradalmibb, a leghaladóbb osztály világnézetének, erkölcsének, tulajdonságainak és konfliktusainak kell teret adni az irodalomban, de a társművészetekben „is.

Tartós: Az idén csakugyan tartós volt az eső (46 napos). A kaposvári szűr tartós; a tabi bocskor, marczali csizma, böhönyei teknő, kishegyi, surdi s gombai borok mind eltarthatok, kivévén azon esetet, midőn a gazda íinancziális tekintetnél fogva — nem .tarthatja.

Tej: Van tehén-, bival- és juhtej nagy mennyiségben; Kaposvár 'különösen nevezetes sok és jó bivaltejékől. A sok tej mellett nem készítünk azonban sajtot elegendőt; vagy nem akarunk, vagy nem értünk hozzá. Az első megrovandó hanyagság, a másik könnyen helyreüthető.

Tévedt: Nemcsak az tévedt el, ki bemegy a Hárs- ágyi-erdőbe, s a helyett, hogy falut érne, 4—5 szegény legénynyel találkozik .. . Vagy ki sötét éjszakában egy kis gyertyafény után megy. s midőn közeinek véli már, egy ordas farkas szórja szeme közé a havat. .. Vagy ki ködben felül Szántódnál a Balatonra, s Tihany helyett Badacsonynál köt ki .. . Hanem téved az, ki azért házasodott, hogy majd „ternót” csinál. Ki májusban el nem adta eleségét. Ki Füred zajába indul, s az úton- élját- sza költségét. Ki megijedve a háborútól, elássa pénzét, s midőn jó idő múlva keresi; se habom, se pénz!

(Fc4vUttrvX.)

Fontos téma az ízlés, az ízlésfejlesztés is. Ancsel Éva így vélekedett: a tetszés, nemtetszés kifejezései abból a ma már tarthatatlan esztétikai felfogásból maradtak ránk rossz örökségként, amely a művészetet a szép ábrázolására szűkíti, az esztétikumot a széppel azonosítja, következésképpen a tetszést azonosítja a szép jelenségnek szóló reakcióval... A nagy műalkotás az embert felzaklatja, feldúlja, nem egyszerűen gyönyörködteti.”

A művészeti közérthetőségről is vitatkoztak. Nem új tepia ez, századunkban pedig még inkább viták kö- zépponljáoa került. Szilágyi Pétert, a Magyar Iparművészeti Főiskola kandidátusát idézem, aki szerint m,a nálunk alapvetően különbözik a helyzet minden eddigi korszaktól, hiszen minden ember találkozik valamilyen formában a művészetekkel, ugyanakkor viszont a befolyásolásí szint n«m túlságosan magas. Közelebb kell kerülni az emberhez — fogalmazott Hermann István, - A művészet _ közérthetőségén azt a kölcsönös küzdelmet érti, amit a művész és a közönség folytat az egymás- ratalálásért.

A művészet és elkötelezettség tulajdonképpen rokontéma az előbbivel. A kiadvány egyik fejezete erről is számot ad. Tóth Dezső esztéta, miniszterhelyéttes zárszavából idézek: „A művészetnek komplex hatása, a világnézetnek a teljessége az élet és művészet összefüggésében azlt jelenti: az elkötelezettség, a pártosság alapján a művészetnek minden egyes alkalommal valamilyen érték jegyében, érdekében állást kell foglalnia.”

A vitaösszegző kötet szellemi élmény az olvasónak, és eligazodást megkönnyítő forrásmű napjaink művészeti, közművelődési kérdéseiben, I* L.

A Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban a napokban nyitották meg a Bolgár Fotóművészet című kiállítást. A képen: Yaszko Bankov alkotása

Az ezüstróka nem lelt gazdára

Talált tárgyak a vonaton

A jegykezelők kocsiról kocsira járnak, fölkeltik az alvókat, s miután a beérkező vonatról leszáll valamennyi utas, otthagyott tárgyakat keresnek. Ugyanezt leszik a kocsivizsgáló lakatosok is, majd a takarítónők következnek. X kaposvári állomáson az utóbbi időben nem nagyon fordult elő, hogy .üres kézzel .tértek volna vissza. A talált tárgyakat tételenként beírják egy füzetbe, aztán várnak a jelentkezőkre, Sokszor hiába.

*

— ElsőSprban az időjárás határozza meg, hogy mit telünk a szerelvények fülkéiben — mondja Siszler László kereskedelmi állomásfő- nök-helyettes. Télen a sapkák, sálak, kesztyűk vezetik a sort, esős időszakban az esernyők, de akadnak hanglemezek, magnók, kisrádiók, szemüvegek is. Sok a pádon felejtett csomag a legkülönbözőbb tartalommal, főként ruhákkal, mindennapi használati tárgyakkal-, bizonyítvánnyal, útlevéllel. Gyakran elhagynak személyi igazolványt is. Ez elég sok gonddal jár. mert a türelmi idő lejárta után a kiállítóhoz kell visszajuttatni az ország különböző részeibe.

Kishonti Józsefné ügyintézőnek sem éppen a legjobbak a tapasztalatai.

— Elsősorban azokon a vonatokon találunk sok elhagyott tárgyat, amelyeken két-három órát is utaznak az emberek. Ha a holmik között van a tulajdonosra utaló név, cím, akkor levélben értesítjük a kárvallottat, hogy a vonaton felejtett holmiját nálunk átveheti. De sokszor válaszra sem méltatnak bennünket, mert ha nem nagyon értékes a dolog, mar pótolták is. Van azonban ellenkező példa is. amikor még köszöaőtevelei is Ernák az emberek,

— Mi történik akkor, hu

az utas még a vonalon észreveszi, Hogy valamelyik poggyászát az előző szerelvényen felejtette?

— Az elveszett tárgyat bármely állomáson be tehet jelenteni. Az ott dolgozók kötelesek írásban értesíteni a telephelyeket, kutatni a tárgy után.

— Mi lesz a sorsa a gazdára nam lelt tárgyaknak?

— összegyűjtjük, és havonta a pécsi központba szállítjuk, ahol három hónapig megőrzik. Ha akkor sem keresi senki, értékesítik a bizományi áruházban, a kisebb tárgyakat pedig elárverezik. Most is találtunk egy nagyon értékes ezüstróka prémet, de úgy látszik, nem hiányzik senkinek, mert nem keresték. A talált tárgyak fő „szezonja” a fizetés utáni időszak, amikor vagy az öröm vagy egy kis itóka veri ki az emberek fejéből, hogy tulajdonképpen hány csomaggal is indult útnak.

Nemcsak a vonatokat, hanem az állomás egész területét is ellenőrzik a vasutasok. Ha a tulajdonos pontos leírást tud adni, elismervény ellenében megkaphatja holmiját. A távol lakóknak portos csomagban adják lel a tárgyat.

A talált tárgyak füzetében a tételeket minden évben új sorszámokkal kezdik. Most már a harmincadiknál tartanak, pedig még alig léptünk 1982-be. Beszélgetésünk végén, mintegy az elmondottak megerősítéseként fiatal- asszony kopogtat az iroda ajtaján. A kucsmáját felejtette a vonaton, mondja, azt keresi. S hogy ez mikor történt? Novemberben!

A, A-