Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-18 / 41. szám
A SZÁMVETÉS ÜNNEPEI Biztató eredmények Ünnepel a falu. Nem mért, mert a zárszámadás mindig ünnep, hanem azért, mert 1981-et szövetkezeteink döntő többsége olyon eredménnyel zárta, amely méltó az ünneplésre. A hetvenkilenc termelő- szövetkezetnek több mint a felében már lezajlott a zárszámadás, de jó néhányon még csak készülődnek a számvető közgyűlésre. Somogy termelőszövetkezetei az előző évinél csoknem ötszázmillióval több, várhatóan hatmilli- órd-hétszázötvenkilenc millió forint termelési értéket állítottak elő, s történetük legjobb eredményét, mintegy 540-550 millió forint nyereséget értek el. Voltak kiemelkedő teljesítmények, és ami külön öröm: olyan kedvezőtlen adottságok közepette is, ahol sokáig csak a helyben topogást vagy a veszteséget ismerték. Ide sorolható a nagyatádi szövetkezet öt-, a meszteg- nyői tíz-, a lábodi nyolc- és a nagybajomi szövetkezet tizenhétmillió forintos eredménye. Ez természetesen nem feledteti a gondokat, azt, hogy előreláthatólag három gazdaságban nem kerülhetik el a szanálást és nem végleges adat szerint kétszer ennyi a pénzügyileg hiányos szövetkezetek száma. Az őszinteség, a nyíltság, a holnapért való felelősségérzet hatja át a számvetéseket. Összeállításunkban a falu ünnepnapjaiból igyekeztünk megörökíteni néhány pillanatot. — Azzal kezdeném, hogy az utolsó önálló évben elég jó eredményt értünk el Rák- siban. A majdnem négymillió forint nyereség egy ilyen kis szövetkezetben igazán szép dolog. Én elégedett vagyok, a számításomat megtaláltam. Harminc év óta a férjemmel együtt az állat- tenyésztésben dolgozom, sót négy éve már a fiam is. Es nem azért mondom, mert évtizedek óta ebben az ágazatban találjuk meg személyes boldogulásunkat, de tény, hogy a ráksi szövetkezetben az állattenyésztés hozott sokat, döntő módon ennek köszönhető az eredmény, a jó osztalék. Mert bizony, a növenylermelésben voltak hiányok. Most, hogy egyesültünk Igallal, bízunk abban, hogy változás lesz e téren, mert itt igen jó a szakembergárda. Hogy is van ilyen utolsó önálló zárszámadáson? Az ember gondolatában végigszalad a sok évtized, mint minden újtól van egy pici szorongás is, és az embert főként az foglalkoztatja,. hogy is lesz tovább. Én azt mondom, jól döntöttünk, a holnap felé ez az út lesz a legjobb. A nagyobb gazdaságban nagyobbak a lehetőségek is, ha jól élnek vele. — Ha írni kellene a múlt évről, azért én egy kicsit messzebb kezdeném. Olyan ösvényen járunk most, amelyről először le kellett taposni a tüskéket. A hetvenes évek próbatétele, a nagy veszteségek miatt bizony, sokan feladták, hátat fordítottak. Hiaba próbálta mondogatni az ember a társaknak: tartsatok ki, egyszer egészen biztos ki tudunk lépni a sárból, fölöttünk is kisüt a nap. Nem hittek. És lám, nekünk lett igazunk! A törekvésnek, a szorgalomnak, a jó vezetőknek köszönhető, hogy az utóbbi három-négy évben évről évre folyamatosan följött ez a szövetkezet, és a múlt év májusában megízleltük a tiszta öröm ízét; a sokat hányatott Aranykalász kiváló címet kapott. Én Töretlen ívű fejlődés Viant Jánosnak, mint minden évben, most is volt mondanivalója a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén. — Nincs olyan évzárás — hallottam —, hogy a János bácsi ne fűzné hozzá a maga véleményét a gazdálkodás értékeléséhez, és mindig olyat mond, amire érdemes odafigyelni. Mostani mondanivalója röviden ez volt: — A huszonegyedik zárszámadásunkat tartjuk, és csak köszönetét lehet mondani magunknak, a vezetőinknek, hogy ilyen évet zártunk. Mert nem volt mindig ünnep, kivált ilyen szép ünnep ez a nap. Még vagyunk egypáran, akik leraktuk ennek a gazdaságnak az alapjait; és lehet-e jobb érzés, mint azt látni, hogy ilyen egészséges, eredményes szövetkezet épült erre a jó darabig eléggé sáros alapra. A mi munkánk van ebben... Az elégedettség szavai ezek. És nem véletlen, hogy János bácsi értékítéletének ezúttal az elismerés volt a tartalma éppúgy, mint Király Ferenc, a marcali városi—járási pártbizottság első titkára és Balogh Andor vései tsz-elnök mondanivalójának. Az egyik téma, ami köré csoportosult Kovács Zoltánnak, a szövetkezet elnökének beszámolója, az volt, hogy a nehezebb gazdasági feltételek és a kedvezőtlen időjárási viszonyok sem törték meg az Aranykalász fejlődésének lendületét. Bevételüket egy év alatt mintegy kilencmillió forinttal növelték, több mint két- százlizennégy millió forint árut értékesítettek. Ugyanakkor a költségek jóval mérsékeltebben emelkedtek, nem érték el az ötmilliós növekedést. Döntő része van ennek abban, hogy a tervezettnél csaknem tízmillióval (!) több, huszonhat- millió-negyszázhuszonki- lencezer forint lett a nyereség. Ez az eredmény mindenképpen feltételt teremt a gazdálkodás további tervszerű fejlesztéséhez. Csakhogy — és ez volt az értékelés másik nagy témaköre — mind a vezetők, mind a tagok tisztában vannak azzal, hogy még ezek az eredmények sem arányosak az adottságokkal, a lehetőségekkel. Van mit javítani az irányító, a szervezőmunkán, nem hibamentes a vagyonvédelem és megvan a módja a költségek további csökkentésének is. A kethelyi szövetkezetben fő követelménynek tartják a hibák, a nehézségek nyílt feltárását, mert azt vallják: csak az az ember tud tiszta szívvel, jó szándékkal munkálkodni a nehézség megszüntetésén, aki összefüggéseiben is látja a változtat- nivalókat. Az eredményes munkáért mindenki kitüntetést nem kaphat, de az a tizenöt dolgozó, aki az Aranykalász 81-es évzárásán a szövetkezet kiváló dolgozója lett, a jók között is legjobb volt. Az ő elismerésük társaik munkájának elismerését is jelképezte. Nehéz és szép év volt 1981. — tartalmas, emberi és bensőséges számvetés készült róla. Az asztalon piros szekfű, fehér kála és zöld aszparágusz — kicsit úgy érezte az ember, fényesebben ragyog a szövetkezet nevét jelentő aranykalász. mondom, nem üres szólam volt, amit akkor megfogadtunk ; mindent megteszünk, hogy ehhez az elismeréshez méltók maradjunk. Most már bevallom, nem bíztam még a nyár végén sem abban, hogy tartani tudjuk ígéretünket. És sikerült! Nem tudom szavakban kifejezni azt a jó érzést, mikor ültem a zárszámadáson és hallgattam a beszámolót, hogy csaknem mindenből a tervezettnél nagyobb termés lett, hogy egyik évről a másikra hét és fél millióról több mint tízmillióra nőtt az eredmény. Ez a mi közös igyekezetünk, őszinte akarásunk gyümölcse! Értelme volt, van, és biztos vagyok, hogy lesz is á küzdelemnek, (Sebők József elnök végighallgatta a szóban „írt” krónikát és annyit fűzött hozzá: „önmagunkhoz mérten az Aranykalász történetének legszebb esztendeje van mögöttünk, egy év alatt harminc százalékkal tudtuk növelni az eredményt. Köszönhető ez a bizalmon alapuló, nyugodt légkörnek, az összekovácso- lódott gárdának és annak is, hogy ősszel kétszázhuszon- négy aktiv dolgozónk közül százharmincnak kellett meghívót küldeni az ifjúsági parlamentre ...) Az utóbbi évek legderü- sebb zárszámadó közgyűlése volt Segesden a mostani, s ez korántsem csak az elnöki beszámolót megelőző irodalmi színpadi műsornak köszönhető. 1975 és 1980 között háromszor billent meg a se- gesdi tsz gazdálkodási egyensúlya. A mélyponton munkába álló új vezetőség mindenekelőtt a jövedelmezőség követelményei alapján módosította a termelési szerkezetet. A változások sora után 1981-től várhatták az első bizonyító erejű eredményeket. Csakhogy tavaly újabb próbatétel következett. Az önálló, eredményes gazdálkodásra képtelennek bizonyult somogyszobi tsz 1981. január 1-től beolvadt a segesdibe; ez munkaszervezési. irányítási, tervezési gondok sorát zúdította ismét a már-már föllélegző vezetők nyakába. A bizonyítás e nehézségek ellenére is jól sikerült. Csaknem ötmillió forint nyereséggel zárta az évet a megnagyobbodott gazdaság. Mint Borbély András elnök elmondta: ez az év azt is megmutatta, hogy a somogyszobi tsz-tagok munkája, akarása nem marad el a többiekétől. Nem rajtuk múlt, hogy évről évre apadtak önálló gazdaságuk esélyei. A segesdi tsz tavaly 11 százalékkal növelte termelési értékét s, egy híján elérte a „bűvös” százmilliót. E növekedés azonban egyes ágazatok kiemelkedő, s mások gyöngébb eredményeinek átlaga. Ezen a tájon soha nem látott jó eredményt értek el például a szántóterület 27 százalékán termelt kukoricával; a tervezett 3,7-tel szemben 5,3 tonnát takarítottak be hektáronként. Búzából ugyanakkor a szerény 3,3 tonnás tervtől is elmaradtak 7 mázsával. A számok azt mutatják, az itteni adottságok között az időjárás sokkal érzékenyebben hat a termésátlagra, mint a megye más területein. A tehenészet 32 százalékkal javította eredményét; ez külön is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy két-három éve is utolsók között voltak a megyében tej termelési eredményeikkel. A javuló eredmények fölsorolása mellett az elnök hangsúlyozottan szólt a költséggazdálkodás javításában rejlő lehetőségekről. Jócskán lehetne lefaragni például a tej 9 forint 50 filléres literenkénti önköltségéből. Joí szolgálta a gazdaság eredményességét a májusban búvárszivattyú-javító részleggel is bővített ipari melléktevékenység, valamint a rendkívül dinamikusan fejlődő, tavaly már 16 milliós értéket előállító háztáji ágazat. A községben öt tsz-föl- vásárlóhely működik, s ezek 30 féle termék átvételével foglalkoznak. Az új szabályozórendszer az idén ötmillió forinttal növeli a tsz kiadásait. A tavalyinál jobban kell tehát dolgozniuk, hogy megőrizhessék a kezdeti eredményeket, s hogy tovább szilárdulhasson a gazdálkodás egyensúlya. Atejtermelés átlaga óvatos tervek szerint is eléri majd a 3700 litert. Ezen a területen a kezdődő rekonstrukció eredményeként javulnak a termelési és munkafeltételek is. A 24 milliós beruházási terv fontos része a meliorációs program, mely a növénytermesztők reményeit teszi még megalapozottabbá. A közgyűlés hangulata és a hozzászólások is azt mutatták, az irány módosítás utáni első jó eredmények önbizalmat, lendületet adnak a segesdi embereknek. Régi gondon enyhített a múlt évben épült ÚJ terménytároló Ha sok ember egyet akar — Már több közgyűlésen elmondtam és örömmel ismétlem — fejezte be az elnök —, hogy az a termelőszövetkezet, ahol az egyetértés és a szorgalom találkozik, ahol sok dolgos ember egyet akar, ott a nehezebb körülmények között is van gyümölcse a megfeszített munkának. szép termést hozott az őszibarack és a szilva, A barack betakarításában a íöágazat dolgozóin kívül a melléküzemágak és — hagyományosan — a békéscsabai szakközépiskolások is segítettek, így minimális volt csak a betakarítási veszteség. Az értékesítési gondokon a nagyatádi konzervgyár segített. A szilvát a Siófoki Altiam i Gazdaság géprendszerének segítségevei veszteség nélkül betakarították. A szőlő is igen szép eredményt hozott, különösen az új telepítésű. Az erdészet is jól zárt, annak ellenére, hogy ez az ágazat küzd a legnagyobb munkaerőhiánnyal, tervezett termelési tervenek a kétszeresét „hozta”. Az állattenyésztési főágazat eredményekről számolhatott be. A szarvasmarhaágazat 600 ezer helyett kétmilliós eredményt ért el. A juhászaiban sikeresen megoldották a munkaszervezési gondokat, s 600 ezer forintos eredmény született. A melléküzemágak — a cérmá- zó és a kártyaüzem — is többet hoztak a vártnál. Végül is a termelőszövetkezet 1981-ben 14 millió 683 ezer forintos nyereséget ért el. Zsúfolásig meglelt a terem. Több mint háromszázán gyűltek össze a bala- tonszárszói termelőszövetkezet huszonkilencedik zárszámadására. — Ötödik ötéves tervünk fő célja a biztonságos gazdálkodás megalapozása volt, s a beruházás már kedvezően hatott az 1981. évi gazdálkodásra — mondta Bognár József, a tsz elnöke. — Reméljük, hogy ez a jövőben még tovább kamatozik. Összességében a tervezettnél jobban alakulí gazdálkodásunk, s ha a növénytermesztést nem sújtja a rendkívül mostoha időjárás, akkor év végi nyereségünk meghaladta volna az 1980-asat. A nyolcvanas ősz rendkívüli rossz időjárása kedvezőtlen feltételeket teremtett a tavaszi induláshoz, s ezt csak odaadó, jó munkával lehetett enyhíteni. A legnehezebb feladat a növénytermesztői íóágazatra várt, hiszen mintegy 1200 hektár őszi mélyszántás maradt tavaszra. Ez, és a kora tavaszi feladatok elvégzése nem egyszer éjt nappallá tevő kemény munkát igényelt a tagságtól. A vetéssel azonban idejében végeztek. Az időjárás, a csaknem ötven napos aszály azonban újra közbeszólt, s a terméskieséseket nem lehetett megakadályozni. Mindenesetre a Íöágazat dolgozói a betakarítási, szállítási, szárítási költségek csökkentésével sokat tettek azért, hogy a veszteség minél kisebb legyen. Az őszi mélyszántást, a vetéseket ezúttal — a szép időnek is köszönhető — idejében elvégezték, így az idén lényegesen jobb körülmények között kezdődhetett a munka. A kertészeti főágazatban (Decemberben a ráksi és az igali szövetkezet közgyűlése kimondta az egyesülést. Ha krónikás lenne, az utolsó önálló évről így írna a ráksi pálosi Józsefné és az igali Sörös Lajos.) fi küzdelem értelme
