Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-17 / 40. szám
Kezded sz esvefliogúsághoz Táppénz, nyugdít, családi pótlék kistermelőknek Már vagy tíz-tizenöt éve hogy a kistermelők sokszon megkérdezték: miért nem értékelik az ő munkájukat úgy, mint .az alkalmazottakét, a szövetkezeti tagokét, miért nem szerezhetnek nyugdíjjogosultságot társadalmilag elismerten hasznos munkájukkal? A kérdés jogos volt, hiszen a kistermelők állítják elő a mezőgazdasági össztermék harmadát, s ha szükséges a kistermelés, akkor a kistermelő miért nem egyenjogú dolgozó másokkal? Kiket érint? Annak tudatában is fontos kérdés volt ez, hogjt nein túlzottan sok embert évint. Például nem érinti a szövetkezetek tagjait, az üzemekben dolgozókat, az állásban levőket, a már nyugdíjasokat, hiszen az ő társadalombiztosításuk már rendezve van. Érinti azonban a pályakezdő fiatalt, aki lehet, hogy csak átmenetileg, de kistermeléssel kíván foglalkozni, a szövetkezeti tagok családtagjait — feleségét, felnőtt gyerekét — és azokat is, akik>»egészségük romlása következtében vagy „csupán” azért, mert belefáradtak az ingázásba, felmondták volna korábbi állásukat, hogy az otthon végezhető kistermeléssel foglalkozhassanak. Nem tehették eddig, mert a kistermeléssel nem szerezhettek nyugdíjéveket, s akiknek már volt, sajnálták veszni hagyni. Január elsejétől új helyzet állt elő. Az 51/1981. (X. 27.) MT sz. rendelet alapján társadalombiztosításra jogosultságot szerezhetnek mind a szövetkezeteknek a közös munkában részt vevő családtagjai, mind a mezőgazdasági szakcsoportok tagjai, ha az előírt követelményeknek eleget tesznek. A szövetkezeti tagok családtagjai, ha a nagyüzemmel nounkamegaílapodást kötnek, s az év folyamán a íéftiak 150, a nők 100 tízórás munkanapot teljesítenek, nyugdíjjárulék fizetése lejében nyugdíjéveket, baleseti ellátásra, családi pótlékra, anyasági és temetkezési segélyre is jogosultságot szerezhetnek — úgy,' ahogyan *a szövetkezetek tágjai. Fontos intézkedés, hogy akik 1982. január 1-t megelőzően családtagként részt vettek a szövetkezetek munkájában, s évenként 150, a nők 100 tízórás munkanapot teljesítettek, legföljebb öt korábbi év beszámítását kérhetik a szolgálati, időbe. Az ilyen kérelmet a szövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz kell eljuttatni. Előfordul, hogy a munkanapot nem a családtag, hanem a szövetkezet tagjának a nevére írták jóvá annak idején; a családtag kérheti ennek tényleges helyzet szerinti megváltoztatását. Akik korábbi évek munkájának beszámítását kérik, két éven belül tehetik. A szakcsoportok A mezőgazdasági szakcsoportok tagjaira más szabályok vonatkoznak. A rendedet szerint lársadalombiztosí- lási juttatásokra az a szak- \soporttag jogosult, aki a kistermeléssel legalább évi !6 ezer — havi 3000 — fo- ■ rint jövedelemhez jut és eleget tesz a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének. (Olygn szakcsoporttagra, ■ aki már nyugdíjas vagy egyéb munkával szerez nyugdíjjogosultságot, nem vonatkozik a rendelet.) Egyénileg és minden év január közepéig kell a • szak- ! csoporttagok előző évben elért jövedelmét megállapítani, s ez a szakcsoport vezetőjének, intéző bizottságának ■i feladata. Az értékesítési izonylatok, átvételi jegyzé- ,ek ennek az alapjai. Nemcsak az állami és szövetkezeti felvásárlóknak, hanem magánkereskedőknek eladott, Sőt a piacon értékesített áruk értéke is beszámítható a jövedelem alapjául szolgáló bevételbe. A mezőgazdasági szakcsoportok tagjai, akik ily módon kívánnak gondoskodni a társadalombiztosítási jogosultságról, havi 800 forint járulékot, fizetnek, minden hónap 10-ig. Ezáltal szerezhetnek nyugdíjéveket, baleseti táppénzre. baleseti nyugellátásra való jogosultságot, a családi pótlékon, anyasági és temetkezési segélyen kívül. A szakcsoporttagok is kérhetik 1983. december 31-ig legföljebb öt év szolgálati időnek a beszámítását, ha szakcsoporttagok voltak, és igazolhatóan szert .tettek évi 36 ezer forint jövedelemre. Ebben az esetben az utólag beszámított évekre is meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot. E kérelemmel a szakcsoport székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz lehet fordulni. Kinek előnyös? Nagyon jó, hogy a rendelet megszületett — még akkor is, ha nem elégít ki minden várakozást. Nem oldja meg például azoknak a kistermelőknek a gondját, akik nem szövetkezeti tagok családtagjai, de nem is szakcsoporttagok, mert vagy nincs a lakóhelyükön szakcsoport, vagy olyan tevékenységgel foglalkoznak — szarvasmarha- avagy juhtar- tással —, amelyre nem alakultak szakcsoportok. A rendelet — úgy látszik — azoknak előnyös, akik kistermeléssel kezdik életpályájukat, jó azoknak is, akik pályamódosítás, munkaviszony megszakítás esetén foglalkoznak kistermeléssel. Egyértelműen jó mindazoknak, akiknek családi körülményeik s egyéb viszonyaik folytán egyetlen lehetőségük a kistermeléssel való foglalkozás. A kistermelők, akár a szövetkezetekhez kötődve, akár szakcsoportok keretében dolgozva számot vethetnek a már rendelkezésre álló lehetőségekkel. Akinek módja van a termelés bővítésére, bizonyára meg is teszi — hogy megszerezze a társadalombiztosítási járulék fizetésének feltételét, az évi 36 ezer forint jövedelmet n. i. A Madách Színház a napokban mutatja he Shakespeare Makrancos hölgy című vígjátékát. A rendező: Szirtes Tamás. Képünkön: Tóth Enikő és Gáti Oszkár (MTI-fotó — Pólya Zoltán fein. — KS) Új tévéfilmeket forgatnak A Waterlooi csata Több új tévéfilm, -dráma felvételed kezdődnek meg a közeli napokban. Tahi László vállalkozott arra, hogy a század első felében rendkívül népszerű színházi szerző és filmíró Lengyel Menyhért kesernyés komédiáját, A Waterlooi csatát átdolgozza. A történet szerint egy Amerikából hazatért szűcsmes- tert pénzes filmembemek vélnek, ö belemegy a játékba, és máris filmvállalatalapítási tervek, szakmai és üzleti intrikák kellős közepén találja magát. Amikor a készülő Napóleon-film főszereplője lemondja szerepét, ó ugrik be helyette ... Márkus Lászlót, Kállai Ferencet, Hernádi Juditot, Sulyok Máriát, Körmendi Jánost és Sinkovits Imrét látjuk majd a darab szerepeiben. Lengyel Menyhért komédiáját Lengyel György viszi képernyőre. Illés Endre Festett egek című drámája siker volt a színhái&án. Ebből Gaál Albert rendez tévéjátékot. Adám mérnök munkahelyi és magánéleti kudarcait álmokkal kompenzálja; így korrigálja mindazt, amit életében elrontott. Találkozása Júliával azonban kíméletlenül szembesíti a valósággal. Balkay Géza alakítja a fiatal mérnököt, Júliát Veuczel Vera személyesíti meg. Fontos szerepet kapott Borbás Gabi és Tyll Attila is. Zimre Péter az ítélet előtt című tévés sorozat részére írt forgatókönyvet. A pártfogó hőse egy mozgalmi veterán, aki fogadalmat tett, hogy a koncepciós perek idején ártatlanul kivégzett társa fiának sorsát figyelemmel kíséri. A fiú azonban bűnözővé válik. Pártfogója mégsem nyugszik bele az ítéletbe, melyet a bíróság a fiúra büntetésül kiszab. Ezért fordítja a fegyvert a bíró, majd saját maga ellen a veterán. Kun Vilmos, Balkay Géza, Bálint András, Benkő Gyula és Ambrus András alakítja a szerepeket a Horváth. Adávn rendezéseben képernyőre kerülő műben. Alekszandr Vampilov, a fiatalon elhunyt szovjet drámaíró Kaland a főmettőrrel című vígjátékót Málnay Levente rendezi. A mű egy szállodai szobában játszódik, ahol a túlbuzgó szállodai detektív — Kalosin a neve — mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Potapov és Viktória egy szobában tartózkodjon este 11 után, holott Potapov csak a futballmérkőzést óhajtotta meghallgatni bájos szomsízédnőjénél. A félreértésből számtalan bonyodalom származik. A gyerekekre is gondolnak a televíziósok. Köves József A közös kutya című forgatókönyvének „hőse” egy lakótelepi talált kutya, melyet a gyerekek vesznek védelmükbe, s ez „beláthatatlan” következményekkel jár. Bo- hák György rendezi a tévéfilmet, az operatőr Ráday Mihály lesz. Gerencsér Miklós A KIÁSOTT — Halló: Tudja Isten, hányféle? Van olyan is, a mely- lyel mi fogunk, s olyan, melylyel minket fognak meg! A valódi hállót leginkább a Balaton és Dráva partokon látjuk, s az elsők már csak annyiban is nevezetesek, mert a fogasokat ezek ejtik fogságba. Sző a szerelem is hállót. A sors — e nagy keresztespók — is elégszer behálóz bennünket, s jaj annak, ki e mérges pók körmei közé kerül!... Hal: A Balaton nem csak Somogyot, hanem a szomszéd megyéket is ellátja hallal. Ponty, csuka, keszeg, harcsa, fbgas — bőségben találhatók. Legtöbb van azonban garda, különösen Tihany vidékén; van időszak, hogy fellegkint lepik el a víz színét jókora darabon, s a tihanyi ember ekkor még imádságát is fél— benhagyja, s megy a — „Gardára”. Hajdina: Éghajlatunkat és földjeinket igen szereti; nagy takarmánypótlék a gazdákra, több helyen kását is készítenék belőle. A kanizsai piacon kelendőségnek örvend. Egy nagy ellensége van: virágzás szakában, vagy a mag teljességében a — dér. Hajó: Bizony csak úgy ér valamit — ha jó! hajóink a múltban kisszerűek, s ezek is hibásak voltak; ha az ember vízre kelt, elébb végrendeletet kellett tennie, mert volt eset, hogy bár a Hajóban a kocsi tetején ült az ember, számtalanszor kupán és hátba verte a ra- konczátlan hullám a Balatonon. Ez azután szép mulatság, kivált deczemberi napokban. Hát még lerugol- dozni a csizmát, kiszállni a vízbe, s kigyalogolni a kikötőbe — ez még szebb!! Hetes: Falu, közel Kaposvárhoz, 1268 körül már ismeretes hely. A közel múltban élénk lófuttatásairól volt nevezetes, melyeket a megye székhelyén népvigalmak követtek. A lónemesítésre e futtatások nagy előnynyel voltak; Aszaló ennek elég bizonysága, melynek polgárai a pesti kiállításon is szép lovakkal köszöntöttek be. Hetest gr. Somsich bírja; szép gazdaság, most csak a múlt babérjain nyugszik. Hír: E télen nyáron velünk lakó czifra madár, jobbára a népesebb helyekre veszi magát, itt azután szárnycsattogásának mi sem áll ellent. Ápolják, nevelik az öregasszonyok, honnma- radt lányok — mind megannyi élő telegráf. Hírlap: Bár még a megyében senkit sem szállt meg a szerkesztési düh (mentsen az isten), de azért szeretjük az újságot — nyomtatva is. A megye lelkes fiai nem maradnak hátra ott, hol a közügynek áldozni kell. ígéret: Ha jő hitelezőnk, nagy bókkal fogadjuk, / És a tárcza helyett csak az — ajtót nyitjuk. / „Két hét múlva meglesz a pénz emberséggel” — / S szegény hitelező tele van reménynyel!... / Midőn áldozni kell a hon oltárára, / Sok ember még dobot is vesz a hátára / Trombitál, hadonáz; nem ád, s nem szerepel / S irányukban a hon tele van remenynyel!... / Ha az ipar szólít, ott vagyunk a gáton; / Dolgozzék a cseléd! mi megyünk lóháton, / Nem a gazdaságba, hanem őz s nyúl után! / El is fáradt toliam ennyi remény után!... Kard: Még Győr alól hoztuk haza, / Azóta a rozsda marja. / Rajta itt-ott fran- czia vér, / Mennyi dicsőséggel felér?! / „Pedig az ágyú nem is szólt, / Már a papa rég itthon volt.” Kancsó: Hol az ég annyi jó borral megáldotta a vidéket, mint itt is, ott gondolni sem lehet, hogy a kancsó hanyagolva van; ha napjaink rosszul folynak, iszunk nagyot. Ha a öröm — e véletlen vendég — meglep, iszunk még nagyobbat. Ha adósságot kérnek tőlünk, iszunk búfelejtőt; ha lefizettük, azért iszunk, hogy új adósságra legyen kedvünk; azután meg: „Kancsót, fiú, veszendő Az élet is .. Kazay: Elismert fertői tehetség; csak egy hibája van, hogy nem csak mint magyar, hanem mint festő is jobban szereti hazája fővárosát München- vagy Rómánál, pedig a művészet koszorúiba arra kifelé szedik a babért. Köttse: Falu a Balaton- parttól egy órányira. Vendégszerető népe, kedélyes, jó mulató fiatalsága, s „csillagói” jó bora már elég arra, hogy az abc-ben megemlítessék. Itt született a köny- nyü röptű s mély lelkű köl- tönő, „Atala”, (Folytatjuk.) Melléktantárgy Űjabb téma szorította ki az Utóbbi napokban a se téli, se tavaszi időjárás és a tévéműsor pocskondiázását a harmincasok, negyvenesek beszélgetéseiből: a félévi bizonyítvány osztás. Némelyek szégyenlősen húzzák össze magukat, mások büszkén egyenesednek ki, amikor csemetéjük tanulmányi eredményeiről kérdezősködnek barátaik, ismerőseik. S akadnak — nem is kevesen —, akik sajátságos módon magyarázzák a bizonyítványt. Valahogy így: „Tudod, Jóska a főtantárgyakból remekelt, csak a melléktantárgyakból kapott négyest, hármast. Hiába, az énekhez, a rajzhoz, a testneveléshez, a fúráshoz-faragáshoz külön adottság kell...” A kudarc „megideologizálása” rendszerint azzal folytatódik: nem baj, ha Jóskából nem lesz festő, zongoraművész, ezermester vagy dekoratív izompacsirta, a földi üdvözüléshez elég a matematika, a fizika, a történelem, az idegen nyelvek szorgos tanulása. A valóság igazolni látszik e különös elméletet. Tény, hogy többnyire nem vagyunk Menuhinok, Picassók és Papp Lacik; tény az is, hogy a hazánkban számon tartott több mint kilencszáz szakma elsajátításához nem alapkövetelmény a kottaismeret és a biztos éneklés, a rajzkészség és, a festészeti stílusok ismerete, és nem anyag a felvételi vizsgán a hátrabukfenc vagy a biciklicsel sem. Az a szemlélet, amely az iskolai tananyagot fő- és melléktantárgyakra osztja, mégsem veszélytelen. Mélyén kezdetleges gya- , korlatiasság rejlik, rossz beidegződés, amely csupán azt tartja igazi értéknek, amiből a gyermeknek egy—- két évtized múltán a boríték vastagságával mérhető haszna származik. Az ismereteket jellegük szerint osztályozó szülő ily módon épp azt teszi a selejtes áruk listájára, ami az élet savát-borsát adja: a szépséget, a látás, a hallás, a játék, a mozgás, a bütykölés-barkácsolás örömét. Azaz: előre megfontoltan szegényíti el gyermeke érzés- és gondolatvilágát, a: - zal a sematikus és rendszerint hamis érveléssel, hogy a sporthoz vagy a művészethez valami különleges tehetség vagy készség szükséges. Innen a másik elterjedt m,ég- határozás is: „készségtárgy”— A szépséget persze nehéz a hasznosságtól elválasztani: a két fogalom szorosan ösz- szetartozik. így van ez esetünkben is. Hadd hivatkozzunk itt bizonyítékként csupán a melléktantárgy-szem- léletnek azokra az áldozataira, akik huszonéves korukban már izomsorvadásban szenvednek, mert „lazsáltak” a tornaórán; azokra, akik a legcsekélyebb szín- és arányérzék nélkül voltak kénytelenek berendezni otthonukat, mert a rajz nevezetű „melléktantárgy” óráin lustálkodtak annak idején; azokra,, akik akkor is szakembert hívnak, ha egy szöget kell beverni a falba és azokra, akik jelmez nélkül küldik gyermekeiket a farsangi ösz- szejövetelre, mert ők maguk gyógyíthatatlanul ügyetlenek. Énekügyben pedig hadd idézzük Liszt Ferenc egyik híres mondását: „A csiszolatlan hallású ember a családi életet sem élvezheti igazán. Kedvese suttogását, gyermeke csacsogását csak a vájtfülű fejtheti meg.” Vajon ki könyvelné el holmi melléktantárgyként a gyermeknevelést — és a szerelmet? L. A. SOMOGYI NÉPLAP mai kommentárunk
