Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-15 / 12. szám
Megüti az első fakombájn Téli munkák az erdészetben Jó néhány éve már, hogy az erdőigazdasási munkák, közűi a fakitermelés elvesztette idényjellegét, s a vágás- területeken évszaktól függetlenül — ám télen mégiscsak az időjárástól, a hóviszonyoktól függően — folynak a munkák. Ugyanígy g műszaki erdészet műhelyeiben sincs holt szezon, hiszen ennek az egységnek az a feladata a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál, hogy kiszolgálja a megye minden részén megtalálhátó hagyományos erdészeteket. Erről a folyamatos szolgáltatásról beszélgettünk a Se- íag műszaki erdészetének vezetőjével, Ratkóczy Miklóssal. — Szolgáltatóegység a miénk, s ez azt jelenti, hogy gépeket javítunk és építés^ megbízásokat teljesítünk. Vannak azonban olyan magas- és mélyépítési munkák, melyeket nem mi végzünk, mert az erdészetek is képesek megoldani, vagy olyan jellegű a beruházás, amely már meghaladja a mi képességeinket — ilyen volt például a barcsi panel parketta- üzem, amely már igazi építőipari feladatnak számított. Ami a gépjavítást illeti, az erdészetek csak karbantartást és elemi hibaelhárítást végeznek — erre vannak berendezkedve —, a többi ránk vár. Kivétel ez alól a nagybajomi erdészet: ők maguk javítják a gépeiket. Ez a törekvés általában .jellemző az egységekre, de most is van es mindig lesz olyan géptípus, melyet a műszaki erdészet műhelyedben tesznek rendbe, mert itt áH rendelkezésre a megfelelő kapacitás — és ez szakemberekre, fölszerelésre egyaránt vonatkozik. Így aztán például a darut a bajomiak is a műszaki erdészet kaposvári műhelyében javíttatják, ahol egyebek mellett — az 1975-ben megvalósított tipizálás, eredményéként — a motorfűrészeket, speciális közelítő gépeket is „gyógyítják”. .A nagyatádi műhelybe jobbára traktorokat visznek, s ott hozzák rendbe a kérgező gépeket. A ZIL gépkocsikat Szán- tódpusztán javítják. A munkamegosztás a három műhely között sok szempontból előnyös, hiszen így összevonhatják a szakembereket egy- egy feladat megoldására, észszerűen tárolhatják és csoportosíthatják az alkatrészeket. és jobban kihasználhatják a berendezéseket. — A munka egész éven át folyamatos, amit azonban külön is érzékelünk: az azonos időpontban vásárolt gépeket nagyjából egyidőben hozzák javításra az erdészetek, s ha elromlottak az útviszonyok, ezt abból is tudjuk, hogy megsokasodik a műhelyudvaron a munkás- szállító járművek száma ... Ezt tapasztalhatjuk napjainkban is a kaposvári központi műhely csarnokai előtt, és azt is, hogy nemcsak erdészeteknek dolgoznak: vontattak be erdőgépeket termelőszövetkezetekből és állami gazdaságokból is. A megyei integráció keretében ugyanis — szerződés alapján — nekik is javítanak például motorfűrészeket, erőgépeikre fölszerelik a csörlő- ket, sőt a dunántúli agroke- rek által a magánszemélyeknek értékesített, svéd gyártmányú Husquama motorfűrészeket is itt hozzák rendbe. A növekvő feladatokhoz igazodva bővítik a .javítóteret, állandóan korszerűsítik a fölszerelést. A központi műhely udvarán érdekes gép hívja fel magára a figyelmet. A monstrum csak ideiglenesen „tartózkodik” itt, a viszontagságos kirakodás és szállítás után egyelőre az a dolguk vele mindössze, hogv tisztán tartsák, letazaritsák róla a havat, amíg sor kerül a „bevetésére” valamelyik erdészetnél. Ratkóczy Miklós így „mutatja be” a gépóriást: — Jobb elnevezés híján fakombájnnak hívjuk a svéd Kockums cég gyártmányát, mely decemberben érkezett hozzánk. Ez az első ilyen munkaeszköz a megyében, s a nagybajomi erdészetben végzett próbák után — ott ugyanis bemutattak már ilyen gépet, s kísérletképpen dolgoztak is vele — nagy a bizalom iránta Jóval több mint tízmillió forintba került... — S mit „tud”? — A motorfűrésszel ki- döntött fát legallyazza, és a kívánt hosszúságban darabolja, vagyis a legnagyobb időigényű munkát kiveszi a2 ember kezéből, — Nyilvánvalóan speciális képzettségű szakemberek dolgoznak majd vele ... — Három dolgozónk — köztük egy mérnök — most utazott Svédországba, három héten át tanúimé nyozzás a gépet, és a gyakorlati alkalmazásával is megismerkednek. Kiképzésük után egy svéd szakember érkezik hozzánk, s ő ugyancsak három hétig oktatja a mieinket Mindez a Sefag költségén történik, és nagyon fontos befektetés, mert hozzáértő Saját tervezésű cipők A Duna Cipőgyár tervezői évente majdnem kétezer darab modellt készítenek. Ebből a kollekcióból válogatják ki a különböző bemutatókon és börzéken a mintadarabokat. A múlt évben négymillió-hatszázezer pár cipőt készítettek (MTI-fotó — Tóth Bálint felv. — KS) Visszatérő zawer az ellátásban Ismét kevés Tabon a pb-gáz Akár csak tavaly, az idén is komoly gondot okoz a ta- bi lakosságnak a palackos gáz cseréje. A nagyközségben élők már hetek óta izgatottan figyelik a palack tartalmának fogyását; ugyanis a csereért rendszeresen órákat kell sorbaállni, öt- ször-hatszor a cseretelepre menni — ennek ellenére gyakori, hogy a fogyasztók nem kapnak gázt. Lapunk 1981. február elsejei szamában már foglalkoztunk a tabi gázellátási gondokkal. Akkor az álész kereskedelmi osztályának illetékese elmondta, hogy a téli hónapokban évek óta ellátási nehézségek vannak, mert a Kögáz kevesebbet küld a megrendeltnél. A töltőállomás vezetője úgy tájékoztatott: a tavalyi problémákat a nyersanyaghiány és a pontatlan rendelés okozta. Véleményünk szerint: a megoldás az ellátásért felelős vállalat és a szövetkezet vezetőinek kezében volt. Sajnos, egy év elteltével ismét arról kell szóira, hogy a megoldás várat magára. Tabon 1981-ben 77 többszintes társasházba költözéshez adott ki a tanács lakhatási engedélyt, magánépítkezéssel 22 családi ház kér szült el. Így a gáfogyasztók száma — egy palackot számítva családonként — csaknem százzal nőtt. Mindez természetesen tovább fokozta az ellátási feszültséget... Ma már a lakosság egyre türelmetlenebb. — Az a feladatunk — mondta a töltőállomás vezetője —, hogy a körzetünkhöz tartozó községek pro-' pán—buíán-gázellátását biztosítsuk, mert ezt alapellátásnak tekintjük. Sajnos, ennek a téli hónapokban nem mindig tudunk eleget tenni, mert az újudvari töltőállomás — mint az elmúlt hetek is bizonyítják — rend- szertelenül szállít. Az is hozzájárult a hiányhoz, hogy tárolókapacitásunk nem tartott lépést a nagyközség fejlődésével. Várhatóan ez a gond az év végére megoldódik, mert bővítéssel növeljük a telephely befogadó- képességét. A jelenlegi és a későbbiekben is várható gondok elkerülése érdekében azt tudnám javasolni a lakosságnak, hogy aki teheti, vásároljon pótpalackot. így jelentősen lehetne csökkenteni az ellátási nehézsége-; ken... Tájékoztatást kértünk az űjudvari töltőállomástól is. Horváth Zsigmond üzemvezető-helyettes az alábbiakat közölte: a palackcserét gázhiány, illetve töltési zavar nem akadályozta. Ellátási nehézség főleg az év végi ünnepek, valamint közlekedési nehézségek (havas, jeges utak) miatt fordult elő. Ilyen körülmények között pótkocsis rakományt nem indítottak. Jelentős eltérés a tabi rendelés és a szállítás között csupán három alkalommal fordult elő: december 29-én, január 3-án és 12-én. Azt is el kell mondani, hogy naponkénti szállítást továbbra sem tudnak ígérni. Megoldást a tabi tárolófca- citás növelése hoz. K. J. A fakombájn egyelőre csak teli gondozást igényel emberek kezébe akarjuk adni a nagy értékű munkaeszközt, hogy a tényleges teljesítőképességét a lehető legjobban kihasználhassuk. A gép menetközén áll. Sokan megnézik, de hogy mi mire való rajta, csak kevesen tudják. A bizonyítás várható időpontja: február vége. H. F. Tervezés közben — A nagyberki stsz-ben három üzemgazdász is van — ami sem Somogybán, sem másutt nem bevett szokás. Miért? — Az üzemgazdász dolga olyan, mint a súgóé a színházban — mondja Széphalmi Pál, a nagyberki Kapós- völgye Termelőszövetkezet vezető üzemgazdásza. — A döntés a felsőbb vezetés dolga, de ennek fontos feltétele, hogy jól súgjon a súgó, azaz a döntések előkészítése körültekintő és minden szempontból megalapozott legyen. Mert irányítani csak úgy lehet, ha megalapozott, reális dokumentumok állnak rendelkezésre a döntéshez. Nagyon sok gazdaságban egy-egy ember vállára több munkakör nehezedik, köztük olyan is, ami egyáltalán nem rá tartozna. Ha mi jó előkészítő munkát végzünk, akkor a felsőbb vezetés nem veszik el a részletek között, koncentrálni tud a lényegre, arra, ami a dolga. — A döntéseket tehát itt készítik elő, s terjesztik a „felsőbb szint” elé. Menynyiben szólhat bele mindebbe az „alsóbb szint”? — Erre szolgálnak a munkahelyi közösségi gyűlések, amelyeken mindenki véleményt nyilváníthat. Ez nagyon fontos, mert azt, hogy miért pusztult el a malac, éhes-e, és mennyi takarmány kell neki, az tudja legjobban, aki mellette van. Nálunk a tervezés lebontott módszerrel történik — ez sem sok helyen szokás —, a brigádvezetőtől kezdve az elnökig mindenki tervez. Hogy érezze mindenki a felelősséget, vesse papírra az elképzeléseit, de azokhoz _ tartsa is magát. Ha a tervek " elkészültek, akkor kezdődik a harc. Harc az egyes tervekben javasoltak és a központi elképzelések, a lehetőségek között. Ez több napig tartó (koordinációs értekezlet formájában zajlik — s ha befejeződött, a tervek az idei éppen most lesz —, újra visszakerülnek az érdekeltekhez, immár konkrét irányszámokkal, döntésekkel. Ezután az üzemgazdászok újra formába öntik, s így kerül majd a zárszámadó — s egyben tervtárgyaló — közgyűlés elé. Ezért húzódik el nálunk a tervezés másfél-két hónapig is. A tervteljesítésre prémiumokat is kitűzünk, hogy abban mindenki érdekelt legyen. Természetesen, ha a közgazdasági vagy a természeti feltételek az év során közbeszólnak, a terveket módosítani kell. — Hogyan érintik a tsz-1 a legutóbbi szabályozóváltozások? — Nálunk nincs melléküzemág, csak alaptevékenység —, így meglehetősen érzékenyen. Fejlődési lehetőségeink szerények. Mi éppen akkor fejlesztjük a szarvasmarha-állományt tejelő irányban, amikor a tej- prémium lecsökkent. Hiába a szabályozóváltozás, mert a bérgazdálkodás erősen szorít minket: most háromszoros bérből hozunk negyedannyi árbevételt, nyereséget, mint majd a leendő telepen. 3472 hektáros szántónk és 886 hektár gyepterületünk van, erre építve bővítjük a szarvasmarha-állományt. A szántót nem tudjuk növelni, a gyepterületeket pedig hasznosí- tand kell mindenképpen. Ha most átállnank a húsmarhá- ra, a plusz hat forintot csak jó pár év múlva tudnánk realizálni (tehát amit elvettek a tejen, azt mégsem adták vissza a húsmarhán), s mi a 4000—4500 literes tejtermeléssel és az önköltség csökkentésével jóval nagyobb nyereségszintet érhetünk el. A korábbi 420-szal szemben ezer tehén lesz az új telepen. Most épül, három év múlva lesz készen, de már szeptemberben ott szeretnénk fejni 200 marhát, fokozatosan bővítjük az állományt, hiszen a beruházást nem szabad állni hagyni, az akkor jó, ha rögtön használatba veseik— Nagy sertéstelepük is van, pedig a sertésre is „rájár a rúd” az utóbbi években. — Igen, de ezt is úgy bővítettük, hogy gazdaságosan termeljen. A nagy mennyiségű kibocsátás mellett jó mutatószámokat értünk el, alacsonyra szorítottuk le az önköltséget. Két kocaszálHúsmarhahizlalás abrak nélkül A VI. ötéves terv a korábbinál 8 százalékkal több hús előállításával számol. Óriási feladat ez, hiszen egy eleve magas szintű termelést kell a gazdaságoknak 70 ezer tonnával növelniük. A terv e cél elérésének fő forrásaként a tudomány újabb eredményeinek gyakorlati hasznosítását jelöli meg. E munka részeként az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ két jelentős programot dolgozott ki. Az egyik gyakorlati alkalmazásában a Balatonná gybereki Állami Gazdaság különösen figyelemreméltó eredményt ért el. Az Újítók Lapjában tájékoztat erről ár. Sárái Ottó, a központ kooperációs és szaktanácsadási osztályának vezetője. A tömegtakarmányra és melléktermékekre alapozott hús- és tejtermeléssel kapcsolatban 46 gazdaságban folytak kísérletek. A takar- mánytermő terület kihasználásában valamennyi közül a nagyberekiek bizonyultak legjobbnak. ▲ most befejeződött kísérletsorozafban he- reford bikákat hizlaltak gazdasági abrak fölhasználása nélkül, kiváló eredménnyel, az egy tonna élősúly eléréséhez szükséges takarmánymennyiséget a korábbiaknál 30 százalékkal kisebb területen állították elő. Hasonló kísérletben vett részt a Szekszárdi Állami Gazdaság is, ahol silókukorica szilázs etetésével 20 százalékkal kisebb termőterületet foglalnak le takar- manyiermeles céljára. lást építettünk, és a sertéskibocsátás 700 tonnáról 900 tonnára nő. Mindenütt bővítjük a létszámot, a sertéseknél, a szarvasmarháknál és a juhoknál egyaránt. Természetszerűen így a növénytermesztés árbevétele csökken, hiszen a termés nagy részét az állatokkal etetjük fel. A búza, kukorica területét csökkentjük a napraforgó és a cukorrépa javára, mert utóbbiak hektáronkénti nyeresége még a mostani búzaprémdum ellenére is jóval nagyobb. A szőlőterületet is bővíteni fogjuk, mert vannak jó szakembereink, régi hagyományaink és jó minőségű boraink. Idén beléptünk a VITICOOP-ba, és 35 hektárnyi szőlőt telepítünk. A jelenlegi 54 hektáros területet százra akarjuk emelni a hatodik ötéves tervben, a későbbieket majd meglátjuk. — Hogyan látja a tsz jövőjét? — Olyan ágazatokat fejlesztünk most, amelyek látszólag perspektíva nélküliek, de úgy érezzük, hogy csalás komplex ágazatokkal lehet igazán jól, eredményesen termelni az állattenyésztésben és a növénytermesztésben. Nem szabad egy-egy területre ráállni, arra tenni fel mindent, mert akkor a tsz elveszti rugalmasságát, ami pedig egyre fontosabb. Meg kell találná az utat, amellyel egy ágazat az adott feltételek között is nyereségessé tehető. Mi csak akkor szeretnénk melléküzemágakat indítani, ha az alaptevékenységekben már valóban nem tudunk tovább lépni. Ügy gondolom, egy vezetőnek figyelembe kell vennie az árviszonyokat, a szabályozók változását, de nem törvényszerű, hogy ennek megfelelően kapkodjon ide-oda: meg kell tartania a maga stílusát. M. E. SOMOGYI NÉPLAP
