Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

Film és közművelődés Az aprófalvas megyek sa­játosságai gazdag csokorba foglalhatók: gondoljunk csak a körzetesített tanácsok munkájára, feladataira, a közlekedésre, az ellátásra, az iskoláztatásra, nem utolsó­sorban a ' közművelődésre. Ez utóbbi körből ragadjuk ki a mozit, ezt az összetett művelődési formát. A film­színházakról, azok állapotá­ról és estéről estére tartal­mas programról a moziüze- mi vállalatok kötelesek gon­doskodni. Nem mindegy, milyen körülmények között ülünk be a moziba; műso­ron lehet akár Oscar-díjas film is, ha fagyos és rideg a helyiség, a vásznon ugrál a kép vagy rossz a hang minősége. Somogybán két kezünkön megszámlálhatjuk azoknak a filmszínházaknak a szá­mát, amelyek a vállalat ke­zelésében állnak. Annak vi­szont nehéz utánaszámolni, hogy hány helyen vetítenek megyénkben. Nem mond’ana pontosat az se, ha adatként elfogadnánk: ahány telepü- 'és. annyi helyen, mert ezenkívül számos intéz­ményben, iskolában, óvodá­ban. művelődési házban is nereg a film időnként. De beszéljünk azokról a kis te­lepülésekről, ahol — ahogy A vállalatnál mondták — már csak az utolsó „felleg­vár” a mozinak bérelt he­lyiség. Ezek a fellegvárak azonban aligha számítanak a nézők ostromaira, közmű­velődési szerepük ténylege­sen már nincs is. Azazhogy pillanatnyilag ez a helyzet. A mai kép megtévesztő le­hetne, s ha a vállalat nem gondolna a kultúrpolitikai célok megvalósítására, alig­ha áldoznak rájuk mégis. Egyedül képtelen teljesíteni azokat a feladatokat, ame­lyek kötelezik a településen élőket is, akár a legkisebb társközségről legyen szó, A mozi üzemi ; vállalat mindaddig nem vonul ki a bérelt moziteremből. míg azt tizenöt-hús^ néző meg­tölti heti egy-két alkalom­mal. Lehet ennyi nézőt re­mélni? (Az ilyen nézőszám mellett még a bérköltségek sem fedezhetők, ám nem ez a döntő szempont.) Mi tehát a teendő? Ezek­ben a kis községekben fönn kellene tartani a moziba járás ..szokását”, illetve közművelődési feladattá tenni a filmművészet ter­jesztését. Gyakran nagyobb településeken — ahol mű­velődési házakban vetíte­nek — sem törődnek a köz­művelődés irányítói a mozi-, val, kultúránk egyik sajá­tos ágával. Mit remélhetünk az aprócska falvakban. Úgyanazt: szemléletválto­zást itt és ott egyaránt, A technikai adottságról is szólnunk kell. A vándormo­zik újra divatba jöttek, és * lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. Olyan vetítőberendezések­re van szükség, amelyek könnyen szállíthatók, ugyan­akkor igazi művészi él­ményt képesek nyújtani. Sajnos, az ilyen gépek utánpótlása megoldhatat­lan. Nem született még dön­tés afelől, hogy mi legyen a jövő útja. Ha a harmincöt milliméteres vetítőgépek­re esne a választás, úgy ezeket kellene sürgősen be­szerezni. és egységes gép­parkot létesíteni. Ha a ti­zenhat milliméteres gépeké lesz a jövő, akkor a film­gyártáson lesz a sor, hogy korszerűsítse ezt a típusú filmjét. Közművelődési szemlé­letváltozás, vándormozá- rekonstrukció — elválaszt­hatatlan egymástól. Talán egyiket sem helyezhetjük a másik elé fontossága miatt. Hiszen a korszerű vetítés — élvezhető előadás — is hozzájárulhat egy egészséges szemléletváltozáshoz: igényt támaszthat az emberekben a filmművészet iránt. A személyes meggyőzés szere­pét ez nem csökkenti. A közművelődés irányítói iga­zán jobban ráirányíthatnak a kis települések figyelmét a filmkultúrára, melynek oktatási, közművelődési fontossága aligha szorul bi­zonyításra. H. B. KAMERA-KÖZELBEN Riporter kerestetik! — hirdeti az új vetélkedő címe. és mi, akik már is­merjük a játékszabályokat, hiszen nem először izgulunk végig hasonló versenyt — már tudjuk, a riportert nem is kellene keresni, ott van a jelentkezők között, inkább ki kellene választa­ni, Csakhogy ez nem is olyan könnyű. Marad tehát a műsor, pontosabban mű-_ sorsorozat, avagy sorozat­ni üsor... Most, január 16-án, szam­ba' délután hangzik fel el­ső alkalommal/ a Riporter kerestetik! szignálja — és indul „harcba” az a szeren­csés 13 ifjú és leány, akit a hatszáznyi jelentkező kö­zül erre legalkalmasabbnak ítélt a szakmai zsűri, meg­lehetősen kemény és nehéz szürővizsgák után. Minden­féle írás- és szóbeli feladat megoldása után alakult ki a most már nyilvános ve­télkedő mezőnye. Mint az -adások vezető-szerkesztője, Pomezanszki György el­mondta — az immár ötö­dik kiadásához érkezett mű­sor igyekezett megszívlelni a közönség tanácsait — éppen ezért tág lehetőséget bizto­sítanak a publikum számá­ra is: a beküldött szavaza­tokkal maga is finisbe jut­tathatja a számára legszim­patikusabb, legtalpraeset- tebb fiatalokat, azaz bele­szólhat a zsűri munkájába, amelynek elnöke dr. Pálfy József, a MUOSZ elnöke lesz. (Az új műsor érdekessé­ge, hogy ezúttal valamivel több lány nevezett be, mint korábban — remélhetőleg nagyobb sikerrel is.) Az egyenként 90 perces adások megoszlása a tervek szerint a következő: három elő- és középdöntő, illetve két döntő hivatott gondos­kodni a tévés utánpótlás „megoldásáról”. A három elődöntő szombat délutá­nonként jelentkezik majd a képernyőn — első alkalom­mal az új budapesti Sport- csarnokból, valamint a vá­rosligeti Műjégpályáról. Ezt követően a zalaegerszegi Csipkeház és a nyíregyházi új művelődési otthorl lesz a Riporter kerestetik! színhe­lye. Ezután a bonyhádi f művelődési ház a paraszt­bál alkalmából, majd a bu­dapesti taxisok központját kapcsolják. Ha az elődöntőkön első­sorban a riportkészítés a vetélkedő fő feladata, akkor a középdöntőben mi más le­hetne, mint éppen a tévés- újságírói ismeretekről való számot adás? A nézők ad­nak megbízatást egy-egy munkára az új tehetségek­nek. A műsor* stábja reméli, sikerül erre a csütörtök es­tére — mert a középdöntő­ket ekkor adják — tényleg szolgáltatóműsorra átala­kulniuk ... Ugyancsak fel kell keresniük a játékosok­nak a továbbiakban a fő­városi Lapkiadó Vállalat központját, illetve az Athe­naeum nyomdát is, bemu­tatva a különböző napila­pok, képes újságok születé­sét, útját az olvasókig... A Riporter kerestetik — végül is — előreláthatólag egy szombat délutáni és es­ti adással ér véget, a nagy­szabású döntővel, ahová már csak a legügyesebb négy je­lentkező juthat el. N. Gy. Oránáffégtg sebek a falon Visszatérés A beszélgetés nem úgy in­dult, nem azzal a szándék­kal ültünk asztalhoz, hogy fájdalmas emlékeket hoz­zunk felszínre, mégis: az emlékezök el-elcsukló hang­ja, fátyolos tekintete jelezte, hogy a visszatekintés még most, harminchét év távolá­ból is sebeket szakít föl. A ház falón még ott vannak a gránát okozta sérülések. Az emberekben él s érzelmeket kavar a múlt emléke: a há­ború borzalma És figyel­meztet ... • * * Frontvonal. Nem válogat, merre húzódjon; csak kü­lönleges térképeken jelölik, „alkalmi céllal”, hiszen ál­landóan változik. A vonal pines tekintettel arra, mi található az adott területen: erdő, szántó, rét. szőlő, fa­lu... A somogyi megyeszékhely már felszabadult. Mikébe 1944. december 6-án érkez­tek az első szovjet katonák, tehát a kisközségben is el­kezdődhetett a rendterem­tés. Böhm József és felesé­ge két apró gyerekkel, a szü­lőkkel és a nagyszülőkkel lakott abban a házban, ahol most is élnek. Már elmúltak a karácsonyi ünnepek, ami­kor: — Kadarkúton kellett je­lentkeznem, az orosz kom­mandónál — meséli a kato­nai szolgálat alól akkor föl­mentett, most már régóta nyugdíjas gazda. — Onnan Szigetvárra vonultunk, ahol megmutattam az elbocsájtó papíromat, és hazajöhettem. Többedmagammal vágtunk neki gyalog az útnak, siet­tünk, hogy minél előtt ott­hon legyünk. Csak Kőikúton pihentünk meg, a pálinkafőző Var- gáéknál: akkor már ugrásnyira voltunk Mikétől. Itthon éppen hogy kipihentem ma­gam, menekül­nünk kellett. Itt húzódott a front­vonal ... Az apó­somat, Makk Já­nost bízták meg, hogy értesítse a lakosságot a kite­lepítésről. Ö volt akkor a falu bí­rája. .. A kocsi elé fogták a lo­vat, a saroglyához kötötték a tehenet; az oldalközbe egy zsák abrakot dobtak, föl­hányták a legfontosabb ru­haneműt, némi ennivalót, s indultak Böhmék is a töb­biekkel. Szerencsétlenségük­re már a falu végén össze­tört a kocsi az autók vágta kátyúban — az asszony öl­ben vitte egyhónapos gyer­mekét Magyarladig. Itt szál­lásolták be a mikéi mene­kültek egv részét. — A faluban csak az öre­gek maradhattak, így tőlünk is a hetvenen túli nagypapa maradt a házban. Öik dobtak némi eleséget a saját jó­szágnak, meg azokénak, ahonnan mindenki elment. A papa két hét múlva utánunk jött, később az otthon ha­gyott állatok kiszabadultak az istállókból, ólakból, sok megfulladt a halastóban, a mocsárban. A napok hetekké, a hetek hónapokká nyúltak, s ők a magyarladi Katona Jánoséit- . nál kényszervendégesked­tek. A tél már az utolsókat rúgta, amikor a kisbíró elő­Elöadás a szülőknek Részvények a gimnáziumban A siófoki Perczel Mór Gimnáziumban az 1980—81- as tanévben kezdett dolgozni 3. szülői munkaközösség vá­lasztmánya, mely a különbö­ző Xpladatok mellett hasznos rendezvényekkel segítette a szülői ház és az iskola kap­csolatának erősítését. A szü­lők, de a város közvélemé­nye is nagy érdeklődéssel fordult a gimnázium felé, melynek vezetősége, tanár kara, áz említett választ mánnyal — sőt. nemegyszer Siótok művelődési in;ézmé- nyeivel közösen — színvona­las ankétokat, pedagógiai lélektani előadásokat rende­zett. A múlt tanévben pél­dául emlékezetesen sikerült az az ankétjeUegű rendez­vény. melyet a városi könyv­tárral közösen szerveztek a lerdülőkorúak pszicho­szexualis nevelésével kap­csolatban. Dr. Rantschburg Jenőt hívták meg erre az alkalomra előadónak, vita­vezetőnek. Ugyancsak ered­ményesnek bizonyult * fa­kultációs oktatás szükséges­ségéről. metodikájáról tar­tott ismeretterjesztő előadás. Az idei tanévben folytat­ják ezt a tevékenységet Legutóbb dr. Szebényi Pé­timé. a Magyar Tudományos Akadémia kutatója tartott előadást a személyiségfejlő­dés témaköréből, a nevelés- tudomány iránt érdeklődő szülőknek. Az idén is meg­rendezték a Perczel-diákna.- pok rendezvénysorozatát, mely alkalommal a gimnázi­um jól szerkesztett diákúj­sága is külön kiadásban je­lent meg. A diákok háromórás vi­dám műsorral készültek a Perczel-napokra (tanulók ír­ták, rendezték, játszották a jeleneteket), s különféle kul­turális vetélkedők, sportver­senyek színesítették a prog­ramot. E hét végén a szülök kérésére megismételték a háromórás műsort, melyet a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban több mint három­százan néztek meg. Hamaro­san még egy anikétot tarta­naik majd a fakultációs ok­tatással kapcsolatban; ez al­kalommal eddigi tapasztala­taikat értékelik, beszélik meg a pedagógusok és a szülök. Á föld kérdőjelei Apáink, nagyapáink idejé­ben gyakran megtörtént, hogy csörrent az eke. és va­lami rozsdás vasdarafo for­dult ki a barázdából. Szőlő- kapálás közben sima, formás kövek kerültek elő a föld­ből, középen átfúrva, látszott rajtuk az emberi kéz mun­kája. Egy kavicsbányában meg rozsdás sarkantyút ta­láltak egyméternyi mélység­ben. Hát az sem a mai na­pon került oda. öregjeink hazavitték a ta­lált holmikat. A középkori aratósai'ló darabját a geren­dára tették, hátha jó lesz még valamire. A kőbaltát az istálló vasablakába helyez­ték, hogy az épületet meg­védje a villámcsapástól. A török sarkantyút mindenki­nek mutogatták, míg egy városi ember pár forintért megvette, és elvitte otthoni gyűjteményébe. Az emberek nem egyfor­mán bánnak a megtalált holmival. Egy ember római kori kőkoporsó fedelét szán­totta le ekéjével, megnézte az üreget, és tovább szán­tott. Az arra menő gimna­zisták mentették meg az ér­tékes leletanyagot, s így a múzeumba került. De az a több százéves ágyúkerék, melyet a har­mincas években a Rába sod­rása mosott ki a partból, már porában sincs meg. Mi­kor megtaláltak egy árvíz után, elvitték a bíró udva­rába és ki tették a napra szá­radni. A szentgotthárdi csa­ta idejéből (1664) származó ágyúikerék, úgy látszik, ré­gen látott napvilágot, mert olyan mohón szíyta magába a napsugaraikat, hogy telje­sen kiszikikadt, és harmad­napra apró szilánkokra hul­lott szét. Ezeket az eseteket tanulságként hozzuk fel. Napjainkban olyan hatal­mas méretű földmozgatáso­kat végeznék, amilyenekre még nem volt példa. A sző­lők és gyümölcsök telepíté­sénél, a lakóházaik, tsz-léte- s ítmény ek, gyárépületek alapjainak ásásánál, a köz­művesítés munkálatainál, az utak, hidak, vasutak építésé­nél, az árvízvédelmi gátak víztározók építésénél, új ho­mokbányák nyitásánál bár­mely percben jelet adhat a föld. A porhanyó földből váratlanul, eddig ismeretlen formájú és rendeltetésű tárgyak kerülhetnek elő. Ezek a tárgyak a föld kér­dőjelei. Csak a szakember és a tudós tud a kérdésekre választ adná vagy választ keresni. A munkás ember, »ki a gödörben áll, a felfedezés örömével kiáltja:' „Ide néz- zeték, mit találtam!” Azután a tárgyat kiíeszitett tenyere középére teszi. A többiek odasereglenek. és megindul- Oak a találgatásak; mi lehe­tett ez, ér-e valamit, mit csinálunk vele. Érthető, mert ilyenféle ismeretekre őket soha nem tanították. Mennyi leletet verték szét. mennyi veszett el a hozzá nem ér­tés miatt. Miilyen jó, ha a lelet körül csoportosuló em­berek közül csak egy is akad. aki ilyenkor felemeli szavát, és szólni mer: „Ne verjétek szét, ne dobjátok el! Jelentsétek a tanácsnak, iskolának vagy a múzeum­nak !” Ha a jó szóra hall­gatnak, a lelet meg van mentve! Ezek a tárgyak, munka­eszközök vagy emlékek elő­deink életéről, vagy talán még az előttünk itt élő né­pek valamelyikéről beszél­nek. Ma már mindenkinek tudni illik, hogy minden kincs vagy régiség, ami a földből előkerül, a ma­gyar állam tulajdona Azt elidegeníteni, megcsonkíta­ni, elrejteni vagy vele ke­reskedni nem szabad, mert a törvény szigorúan bünteti. Sok még a tennivaló ezen a téren. A saőlősigyöröki ho­mokbányában leomló sírból római kori aranyedényeket hurcoltak szét a közeámúlt- ban. Hallottunk olyan eset­ször kidobolta, hogy melyik napon melyik faluba térhet­nek haza a menekültek. S a kocsikaraván ismét útnak indult, de mo6t már az el­hagyott falu, Mike felé húz­tak a lovak. Akik a bajkon ültek meg a kocsiderékban, vagy a lőcsbe és az oldal­deszkába kapaszkodtak, tele voltaik szorongással: vajon mi várja őket otthon? Hogyan kezdhetik újra az életet, a munkát a földeken, hiszen már kinyüt a tavasz? « — Jóformán csak az ma­radt meg, ami rajtunk volt, meg amit magunkkal vit­tünk — emlékezik Böhmné. — Az edényeinket egy hor­dóba tettük és elástuk, tgv dugtuk el a ruhát is, de alig találtunk belőle valamit, amikor visszaérkeztünk. Üres volt a sertésól, elpa­kolták a pajtából a hatszáz zsinór dohányt. Mondták azután, hogy ez mind a ka­tonák műve. Lehet, hogy igazat mondtak ... — Teljes fölfordulás fo­gadott bennünket — vette .vissza a szót a gazda. — A lakás üres volt, az épületen lövedékek becsapódásának, gránátszilánkoknak a nyo­mai; odakint elhullott álla­tok . .. Lovaink voltak. a gazdasági fölszerelés egy ré­szét is megtaláltuk, de hát veszélyes volt akkoriban a határt járni — még öt-hat évvel később is pusztítottak az aknák. Tizenkilenc ka­taszteri szántó és három hold erdő volt a család tulajdonában, ezen próbál­koztunk az újrakezdéssel. Vetőmagnak vadét találtunk a felbontott prizmákban — nem vitték el, és nem is fagyott meg mind. Meleg­ágyat készítettünk a do­hánynak, elvetettük a ma­got. Mert mihelyt kitavaszo­dott, jöttek a dohánybevál­tótól szerződést kötni, s er­re adták a magot. Dolgoztak a földeken — de előbb napokon át azzal volt elfoglalva mindenki, aki ásót tudott fogni a kezébe, hogy betemesse a futóárko­kat a határban, a bunkere­ket az udvarokban. Aztán rokonok, ismerősök párba fogták azt az egy-egy lovat, melyet megkímélt a háború, de nem egy udvarból úgy döcögött ki a kocsi, hogy egy ló meg egy tehén húz­ta. Asszonyok markolták a gyeplőszárat, a kaszanyelet... — Én is kaszáltam, mert másképp nem boldogultunk — mondta Böhmné. — Aki fogaterőt adott, annak a se­gítségét gyalogmunka val vi­szonozták. Amikor a mene­külésből visszatértünk, azt hittük, itt még egyszer már nem leszünk képesek újra­kezdeni — mégis sikerült. Negyvenöt telén már hízót vágtunk: ezt azokból a sül­dőkből hizlaltuk, amelyeket induláshoz vettünk. És vet­tünk egy birkát is tenyész­tésre, hogy legyen gyapjú amiből a gyerekeknek haris­nyákat, tutyikat köthetek ... Csak háború ne legyen még egyszer, hogy senkinek se kelljen ilyen, megpróbáltatá­ről is, hogy egy útépítésnél a brigádvezető, de még süti -.sokat átélni... jelenlevő mérnök sem töró-o .1 _ „ dött az előkerült értékes Ja-" Hernes* Ferenc letek sorsával. Pedig minden megmentett lelettel gazda­gabb lesz a szülőföld, a tu­domány, a társadalomi P&w Dessl SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom