Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

Irány Irak Ülésezett az SZMT Két műszakot szerveztek a vezetéképítők Új táborok — Gépkocsik rekordja A „kikapcsolt” tél Száz munkás utazott Ii-ak- ba a hét végén a siófoki Kőolajvezeték-építő Válla­lattól, hogy folytassák a de­cemberben abbahagyott mun­kát. A most útnak indult hegesztőket, csőfektetőket és gepKocsivezetőket újabb hat­vantagú csoport követi a hét második felében. A vállalat egy 270 kilomé­ter hosszú — 350 milliméter átmérőjű — távvezetéket épít Nasszíri és a Babilon melletti Hilla között. A mun­kát novemberben kezdték el. Ez a második megbízatá­sa a vállalatnak, és az elő­zőtől sok mindenben külön­bözik : korábban olyan mun­kájuk volt, amely lehetővé tette, hogy egy táborban él­jenek az emberek. Most két új tábort is építettek a ké­szülő vezeték mentén, Nasz- szíriában pedig a szovjet építők mellé települtek. Az itt élő emberek az orosz konyha ízei szerint főtt ételt eszik majd. A másik két tá­borban pedig a győri Grafo- plast trópusi kivitelben ké­szült csarnoksátra alatt tá­lalják az ebédet. A vezetéképítöknek három nagy folyó, többek között az Eufrátesz medrén kell ke­resztülhúzni a csővezetéket. Speciális berendezést vásá­roltak erre a célra. Nem egyszerű feladat a cső szál­lítása sem: a Bahra mellett tárolt acélcsöveket légkon­dicionált vezetőfülkével ellá­tott nagy Man-teherautók szállítják a helyszínre. A feladatot jól jellemzi egy adat: a gépkocsik teljesít­ménye napi ezer kilonieter körül van A téli hónapokban — ami­kor sokkal kedvezőbb az időjárás — két műszakot szerveztek a vezetéképítők. Nyáron ugyanis a nagy hő­ség miatt napközben dolgoz­ni sem tudnak. — A két műszakot úgy tudtuk megszervezni — mondta Zdb rák Sándor, a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat igazgatója —, hogy több embert vittünk és vi­szünk ki. Az év első negye­dében itthon nem lehet je­lentősebb munkához fogni: kisebb megbízatásokat telje­sítünk, útátfúrásokat vég­zünk csak. Egy nyári hónap teljesítménye nagyobb itt­hon, mint egy téli negyed­évé. Ezért döntöttünk úgy, hogy — kihasználva a föld­rajzi és ezzel együtt az idő­járási különbségeket — a munka szempontjából itthon kedvezőtlen téli hónapokban több embernek adunk mun­kát Irakban. Dr. K. I. Térítés az eredményből Nőtt a bárányexport Számítanak a véleményükre A terveknek megfelelően fejlődött tavaly megyénk juhtenyésztése. Az Oviscoop megyei juhtenyésztési társa­ság harmincegy taggazdasá­ga az előző évhez viszonyít­va lényegesen növelte a te­jes- és a pecsenyebárány- exportját. összességében csaknem harmincegyezer bárányt ér­tékesítettek exportcélokra, majdnem hatezerkétszázzal többet, mint egy évvel ko­rábban. A társulattal együtt­működő húskombinát vette át az Oviscoop taggazdasij- gaitól a bárányok többséget, alig több mint négy és fél ezret értékesítettek csupán a gyapjúforgalmi vállalatnak. A piac igényeihez való ru­galmas alkalmazkodás fon­tos törekvése a társulatnak, jo bizonyítéka ennek a múlt ev. amikor is a kis súly he­lyett, a nagyobb súlyú bárá­nyok iránt nőtt meg a kül­lőiéi kereslet. Ennek tulaj­donítható, hogy az előző övivel szinte azonos anya- létszám után súlyban 154 százalékkal több húst érté­kesítettek külföldön. Ésszerű szakosodás indult meg a társulat üzemei kö­zött tavaly. Az osztopáni és a görgetegi szövetkezet vál- .alkozott arra, hogy a saját alapanyag mellett a társ- gazdasagoktol is átveszi a oárányoKat hizlalásra. így az exportra közvetlenül ér­tékesített pecsenyebárányok mintegy felét ebben a két gazdaságban állították elő. Az Oviscoop-rendszer és a húskombinát között az ér­tékesítésben, közös érdekelt­ség alapján olyan hosszú tá­vú együttműködés alakult ki. amely biztosítja, hogy a gazdaságok szoros kapcso­latban a felvásárló, forgal­mazó iparral rugalmasan alkalmazkodjanak a min­denkori piaci igényekhez. Figyelemre méltó és jó ösz­tönző, hogy a húskombinát a mindenkori felvásárlási alapárból és áz export után- fizetésből összetevődő átlag­áron felül, további ered­mény-visszajuttatást is tizei az export bárányok után a minőségtől függően. A múlt évben mintegy 8t—hatszáz­ezer forint került ilyen ói­mén az Oviscoop taggazda­ságaíhoz. A mozgalom tevékenysé­gének tavalyi eredményeit összegezte a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tegnap dél­előtt. A tapasztalatok birto­kában határozta meg a leg­fontosabb feladatokat. Az SZMT ülésén részt vett Bo­dies Jánosné, a megyei párt- bizottság munkatársa. Gelen­csér Györgyné, a SZOT közgazdasági, életszínvonal- politikai osztályának mun­katársa. Dr. Szerényi János, az SZMT vezető titkára kiemel­te: tavaly elsősorban az jel­lemezte a szakszervezetek munkáját, hogy mindenhol mélyebben megismerték, ele­mezték a kongresszusok, a küldöttértekezletek anyagait., határozatait, s hozzáfogtak a végreha j táshoz. A mozgalom minden eddi-, ginéi tevékenyebben részt vett a VI. ötéves terv ki­dolgozásában, az elképzelé­sek megszületésétől a vég­leges döntésig. Nagyon fon­tos. hogy most majd össze­gezzék a területi terv meg­valósításának tapasztalatait. A testület egyetértett azzal hogy jelezzék az akadályo­kat, ilyen esetben szorgal­mazzák a gyors intézkedést. Az ötnapos ! munkahétre való áttérés előkészítésében szintén részt vettek. A me­gye dolgozóinak 90 százalé­ka dolgozik már ebben a rendszerben. Most különösen fontos, hogy azonnal feltár­ják a nehézségeket, hibákat. Jók a tapasztalatok az új szakszervezeti rendszer első I éves működéséről. Mindösz- sze bizonyos kisebb kiegé­szítéseikre volt szükség. So­kat lendít az ügyön, hogy az SZMT az idién nagy fi­gyelmet fordít a bizalmiak tevékenységére, a bizalmi testületek jogainak, felelős­ségének érvényesítésére. A szakszervezet, a munkahelyi demokrácia érvényesülését ennék szellemében szorgal­mazza. Az SZMT vezető titkára az eredmények közé sorolta a tex-ületi tevékenység kiterje­dését a megyei tanács és a szakszervezetek közötti együttműködés alapján. A most újjászervezett Szakma­közi bizottságok tevékenysé­ge szintén ezt segíti majd. A mozgalom az úgyneve­zett jelző szerepével is élt. Ebben valamelyest előbbre jutottak, mégis az a követel­mény, hogy még színvonala­sabban tegyenek eleget e kötelességüknek. Ezt az is indokolja, hogy a megyei pártbizottság bizonyos témák tárgyalásakor testületi véle­ményt kért a szakszerveze­tektől. A mozgalom több terüle­ten előbbre szeretne lépni. Ezért tűzte ki céljául a szo­cialista munkayerseny to­vábbfejlődésének, az újító tevékenység föllenditésének szorgalmazását. Csak akkor lehet javítani a helyzeten, ha a vállalások a vállalati tervre épülnék, a gazdasági vezetők pontosan megfogalmazzák, mit várnak a munkaverseny-mozgalom- tÖl. „Adjanak fel megrende­lést'’, mondják meg, hogy mit kell megvalósítani. A szakszervezeti mozgalom fel­adata az, hogy erre. találja meg a vállalkozókat. Ez az igazi munkamegosztás. Ezen­kívül továbbra is szükség van a dolgozók kezdemé­nyezéseinek fölkarolására. A testület megtárgyalta a lakásépítés és -gazdálkodás helyzetét Szabó Gyulának, a megyei tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztály­vezetőjének előterjesztése, dr. Müller Lajos SZMT-tit- kár kiegészítése nyomán. Az SZMT fölmentette dr. Vidik Györgyit SZMT-el- nökségi tagsága alól, mi vel a fővárosba került. Helyére utódját, Kocsis Dezsőt, a Közalkalmazottak Szakszer- yezetének megyei titkárát választotta meg. I.. G. 1,5 millió csirke Az állattenyésztési ágaza­tok ma általában sok te­nyésztési és értékesítési koc­kázattal, ugyanakkor sze­rény érdekeltség mellett dolgoznak. Legtöbb gonddal mégis a baromfiágazat küzd. Rendkívüli pélául a terület külpiaci érzékenysége. Ter­melésük kétharmada kerül exportra. Egy főre jutó ki­vitelünk meghaladja a 13 kilót, ugyanakkor a legna­gyobb exporttermelő Egye­sült Államokban ez mind­össze 1,5 kiló. A számok arra utalnak, hogy a nemzetközi piac bármi okból bekövetkező „borulása” esetén komoly értékesítési gonddal kéne számolnunk. Az ebből következő koc­kázatok mellett az ágazat másik, a termelő gazdasá­gok nagy részét érintő ne­hézsége az aránytalan jöve­delemelosztás. A naposcsi­be, illetve a tojás szabad­áras, ugyanakkor a barom­fihús ára szabott. Arányta­lanul alacsonyabb tehát a hizlalás jövedelme: országos átlagban nem éri el az öt százalékot. A megye legnagyobb ba- romfih ús -termelője, az Üreglaki Állami Gazdaság is érzékeli ezeket a hátrá­nyokat. Csak tetézte a gon­dokat az elmúlt hetekben a/, ipar földolgozó kapacitásá­nak „dugulása”. A kénysze­rűségből időn túl tartott baromfi takarmányköltség'' néhány szállítmánynál föl­emésztette a nyereséget. A naposbaromli sem érkezett meg mindig időben... Végül is a baromfiágazat ma egyetlen választási le­hetőséget nyújt: abbahagy­ni vagy jobban csinálni. Az öreglakiak az utóbbi mel­lett döntöttek. A vázolt ne­hézségek ismeretében ered­ményük már tavaly ifi elis­merést érdemlő volt. ösz- szesen 1,3 millió csirkét ér­tékesítettek úgy, hogy a termelés nyeresége megha­ladta a 8 százalékot. Az ér­tékesített baromfiak átlag­súlya 1,45 kilogramm volt. azaz takarmányköltség szempontjából a legkedve­zőbb. Az elhullás aránya több mint 2 százalékkal maradt az országos átlag alatt Idén további 200 ezerrel kívánják növelni baromfi- termelésüket. Éves termelé­si értekük így varba loan el­éri majd a 70 millió forin­tot. A jövedelmezőség javítá­sa érdekében, mindenekelőtt az egy kiló élősúly elérésé­hez fölhasznált — jelenleg 17 forint 35 filléres — ta­karmányköltséget kívánják mérsékelni. Céljaik között szerepel az elhullás további mérséklése is. A 45 dolgozót foglalkoztató öreglaki ba­romfiágazat éves termelése a terv szerint idén elérj a 2200 tonnát. Összesen más­fél millió csii'két szállítanak ez évben a zalaegerszegi BOY fekioigozo üzemet«#. Türelmesei) Síén a zt mondta a napokban egy hozzám közel álló, gaz­daságpolitikus ismerősöm: „A nagyközönség ma sem tudja, hogy milyen új vállalkozási formák lép­tek életbe; . miben egyeznek, miben különböznek egymás­tól.” Kissé ironikusan válaszoltam: pedig már a vízcsapból is kisvállalkozás folyik. Replikázott. „Hiába is beszélsz: a tájékozatlanságért a sajtószervek a felelősek!" Igaza lehet. Ámbár szeptemberben kezdtük — és folyamatosan tesszük — ebbéli dolgunkat, a helyi irányító szervek meg csak (de­cemberben láttak hozzá. De ne vitatkozzunk ezen. A tájé­koztatás hatását amúgy is nehéz fölmérni. Írhatja az újság, mondhatja a rádió, attól még előfordulhat, hogy nem ol­vasta, nem hallgatta mindenki. De nincs kizárva az sem, hogy nem elég közérthetően tártuk föl az új formák jelleg­zetességeit, a szocialista gazdasággal való összefüggésüket. Mégsem ez a fő téma. A döntéshez időre, megfontolásra van szükség. A türel­metlenségnek nincs helye! A vállalkozáshoz lehetőséget kell teremteni. A lassú ébredés restséghez vezet — és fordítva! A lehetőségteremtéshez jogosultságot kell szerezni (a gyá­rak, gyáregységek vezetői számára). Az én házam, az én váram — felfogás csak szocialista töltéssel élhet tovább! Az új fonnák indulásához, működéséhez bizalom kell. Ne ag­gályoskodjunk hát! A kezdeményezés társadalmi haszna csak később lesz mérhető. Várjunk az ítéletekkel! A bizal­matlanság, a kishitű szocializmus-féltés indokolatlan, s mint ilyen, visszahúzó erőként léphet föl. Várjuk ki türel­mesen: milyen eredményeket hozhatnak az új vállalkozási formák a népgazdaság és mindannyiunk számara. Bizonyára torzulások is mutatkoznak majd, de lesz erőnk a leküzdé­sükhöz. Olvasom az újságokat, híreket, információkat gyűjtök; nem lehetünk elégedetlenek az eddigi mozgolódással. Persze hogy sok még a bizonytalanság, nemcsak a leendő vállalko­zókban, hanem a lehetőség megteremtőiben is. Nem mond­ható még mindenoldalúnak — azaz minden új lehetőséget és követelményt „ostromlónak” az érdeklődés sem. Ezt is természetesnek tartom, hiszen még épp hogy érvénybe lé­pett a rendelet. Es annyira nem hajt minket a tatar, hogy kapkodva, megfontolatlanul hibát hibára kellene hal­moznunk ahelyett, hogy felelős irányítással, figyelemfelkel­téssel oda összpontosítsuk a vállalkozói kedvet, ahol arra a legnagyobb szükség, s a teljesítőképesség kihasználatlansága folytán a legnagyobb lehetőség van. Egy percig sem sza­bad ugyanis megfeledkezni az érdekviszonyok lényegéről, sorrendjéről. Ezért gondolom, hogy türelmesebben kell fog­lalkoznunk a témával. Erről beszélgettünk, s azt mondta rá egy gyáregység­igazgató : „Csakhogy a lassú viz partot mos!” Igaz. S bár nem vagyok a lassúság híve, a „partmosás” mindenképp idő­szerű. Jogos igények kielégítetlenségének partjait akarjuk mosni. Szélesíteni a háttéripar meglehetősen szűk „csator­náit”. Elhódítani valamit a „szűk keresztmetszetek part­vonulataiból úgy, hogy a meder széle egyenes vonalú, „vize” mély és hajózhatóbb legyen — ha már a hasonla­toknál maradunk. Meg azután teljesítőképességük nemcsak a gazdasági szervezeteknek van, hanem az egyéneknek is! Nos hát, hadd mutassuk meg, mire vagyunk képesek a szo­cializmus építésében. Csupán a gondolkodást féltsük és vi­gyázzuk! A közösségi szellemet, az egymásért munkálko­dás szándékát és vágyát. A tudást és kultúrát, amely csak közvetetten lehet „üzlet”, amennyiben haszna megtérül a mindennapi munkában, az értékteremtésben. Ezekben a té­makörökben nem türelemre, hanem figyelemre és elővigyá­zatosságra kell intenünk, H ol tartunk ma? Nehéz volna pontosan megmondani. Ügy látszik: megyénkben sem lesz hiány a vállal­kozói kedvből. Az építőiparra gondolok, ahol az évtizedes gyötrelmet, a szakszerelőipar hiányait szeretnék leküzdeni általa; a szolgáltatásra — különös tekintettel a kisebb községeinkben még nehezen megfogalmazható, de létező és változó igényekre; a közlekedésre, amelyről már hírt adtunk lapunkban is. De azt hiszem, nem világos még: a tizenegy új vállalkozási forma közül kilenc egyszerűen nem létezhet, nem jöhet létre a szocialista üzem kezdemé­nyezése, közreműködése és engedélye nélkül. (Csak a kis­ipar, s a gazdasági munkaközösség tekinthető a szó szoros értelmében magánvállalkozásnak!) A többinek szocialista üzemhez, gyárhoz, szövetkezethez kell kapcsolódnia. Nekik kellene megfontoltabban és — bár türelemre Intünk — kissé gyorsabban feltárni lehetőségeiket, amelyektől elsősor­ban ők, majd a közösség, s végül az egyén gazdagodhat odaadó munkája nyomán. Tehát az egyének szocialista vál­lalkozásainak sokaságáról van szó. A megyei tanács illetékesei, az érdekképviseleti és tár­sadalmi szervek különböző tájékoztatókat tartanak e téma­körben. Ismertetik a kisvállalkozások jogi, vagyonjogi tud­nivalóit, a működéssel összefüggő adó- és jövedelemszabá­lyozás rendszerét, a munkáltatói és munkajogi kérdéseket nemcsak a tanácsokban dolgozóknak, hanem a gazdasági szervezetek vezetői számára is. A szövetkezeteknek — moz­gékonyságuk révén — nagyobb lehetőségeik vannak, gyor­sabban is reagálnak, mint az állami szektor! Persze óvato­san, a számukra biztonságosabb, egyszerűbb, kisebb gondot okozó megoldásokat választják. A Balaton Ipari Szolgáltató Szövetkezet (Boglárlelle) 1978 előtt több gebines üzletet mű­ködtetett. Akkor (állami '„baki”) föl kellett számolni őket. Most húsz átalány-elszámolásos üzlettel foglalkoznak (Majdnem azonos a gebines-rendszerrel!) Igaz, más forma is alkalmazható lenne, de mivel azoknak nincs múltjuk, fáznak például a szakcsoportok szervezésétől. Somogybán egyébként — öt ipari szövetkezetnél — gon­dolatban már közel állnak az új formákhoz. Az állami vál­lalatoknál azonban csak elvétve tapasztalni mozgolódást. Egyesek azt mondják: „Érnie kell a dolognak”, s ez igaz. Akkor van csak baj, ha nincs, ami megérjen! Várják a mankót. Pedig az állami — helyi — vezetés kezében nincs ilyen eszköz a „mozgássérültek” számára. A szocialista nagyüzemek — nagyrészt gyárak, gyáregységek vezetői tá­jékozottabbak, képzettebbek, mégis nehezebben fogadják el a „külső” (teszem azt: megyei tanácsi) javaslatot, véle­ményt. A szövetkezeteknél nagyobb az irányító szerv tekin­télye, beleszólási (nem joga!) lehetősége is. Ily módon pa­radox helyzet: úgy látszik, mintha a szövetkezetek vezetői képviselnék a korszerűbb gondolkodást. A gyáregységek ve­zetői azonban alig kapnak szabad kezet ahhoz, hogtl saját területükön elemezzék az új lehetőségeket, s alkalmat te­remtsenek dolgozóik számára a „házon belüli” vállalkozá­sok sorozatához. Pedig van fölös kapacitás — sokszor egy technológiai folyamaton belül is van! —, amelyet ki lehet­ne aknázni. A z egyén töpreng, hiszen — valljuk be — korábban sok korlátja volt az egyéni ötletnek, kezdeménye­zésnek. Most ,gumiból” vannak ezek a korlátok. Mintha sokan megijedtek volna tőlük. Mintha az egyén job­ban érezhetné. hogy saját bőrét viszi a vásárra, nem úgy, mint a nagyüzemi „vállalkozók”. Ne csodálkozzunk hát a töprengésen. Ügy gondolom: az elhatározás tartalmi célja miatt az eddiginél is nagyobb — és több állami, szocialista — kezdeményezést követel ax új vállalkozási formák be­járnirá Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom