Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-12 / 9. szám

páltaválaszt/íj előtt Az érem két oldalán Ú] mggygr fffmek Az életre kelt múlt és a megfaggatott jelen 1. Dédelgetett kedvenceink Egy kicsit zsúfoltra sikerült a Dédelgetett kedveceink. Van berme minden, ami a falut a városinak, egzotikus­sá teszi: ellési jelenei, bú­csú. baromfivágás, cigánydal, traktoros panasz, megesett lány, lakódalom — ez a betét olyanra sikerült, mint egy rossz riport. Egy kicsit bazárszerű lett ez a falu, ez­zel sajnos a hitele is csök­kent. Pedig kevés kivétellel remek amatőr szereplőket találtak. Képünkön a két kamasz: Jóray Csilla és Rin­ger Péter. 2. Kettévált mennyezet Gábor Pál és Vészi End­re találkozása — ez már bi­zonyosság — törvényszerű volt: egy. a munkáséletet tökéletesen ismerő író, és egy „ennek ábrázolására vállalkozó”, társadalom- és történelemkritikus rendező kapcsolatáról immár a har­madik film született. A Tiltott terület, az Angi Vera és most a Kettévált meny- nyezet, melyet a hétvégén Kaposvárén láttunk. A Til­tott terület nyomozás egy tűzben eltűnt ember szemé­lyisége után. Az Angi Vera egy gerinctörés története; hogyan válik akarat nélküli bábbá — s Így tulajdonkép­pen megalkuvásával a tor­zult hatalmi viszonyok aktiv kiszolgálójává — egy fiatal lány. A sok díjjal méltán jutalmazott filmről még most is érkeznek a világ sok tájáról elragadtatott hangú kritikák. Az ötvenes övéknél: emle­getett — de tulajdonképpen 1949 és 56 közötti szakaszt átfogó — időszakról szól Gábor Pál űj filmje, a Vész» Endre kisregényéből forga­tott. Kettévált mennyezet is. A cselekmény 1953-tól 1956- ig ivei. Jakab Juli, a Ketté­vált mennyedet fiatal mun­káslánya nem azonos Angi Verával; igaz. olyan éles határvonalra nem is jut, mint Vera. Jakab Juli kicsit messianisztikus ösztönleny, segitökészsége a falusi kö­zösség — korábbi élete — talajában gyökerezik. Egy kelmefestő munkáslány házi mindenesként belecsöppen egy rózsadombi állami vil­la lakóinak életébe; a haj­dani nagy reményekre jogo­sító. de félig-meddig már bukott emberré vált Széli mérnök meglehetősen ellen­séges gyerekeinek sorsát próbálja rendbe hozni. Ál­dozata félsikerrei jár. Széli fellobbanva a lány iránt, ki­használja a kényelmes lehe­tőséget, ‘amikor szerelmi vi­szonyt kezd Julival. Itt. azonban „Angi Vera" Széli Árpád: egy nagy árulás óta — amikor professzorát, „második apját” adja ki — kisebb árulások tucatjait kö­veti el. Természetes, hogy Julit is „felváltja” egy iz­galmas egyéniségű en tellek- tüell nőre. Jakab Juli bele­pusztul az erejét meghaladó önfeláldozásba. Az ötvenes évek love sto- ryját rendezte meg Gábor Pál. Korántsem olyan hú­sunkba maró dráma ez, mint az Angi Vera, mely szinte egyetlen közösségben játszódott, a káderképző tanfolyamon, s így lehetőség teremtődött az árnyalt jel­lemábrázolásra, sorsok üt­köztetésére. Ügy is fogal­mazhatnánk: Jakab Juli, az ötvenes évek munkás kamé- liás hölgye .. . ’ Széli Árpád jellemének alaposabb kibon­tására, a munkahelyi kör­nyezet élővé tételére nem marad rendezői erő. így válhat egy mellékszereplő — Jakab Juli — főszereplővé; csakhogy a valódi társadal­mi, történelmi mozgásokban passzív szerepet játszó sze­mély sorsa kevébé alkalmas arra, hogy rá figyeljünk. Ülepítjük egyik * legfonto­sabb mérföldkövéhez érkez­nek a következő hetekben az általános iskolák nyolcadi­kos tanulói: dönteniük kell a továbbtanulásról. Sok ott­honban. rendszeres időtöltés­sé válik ilyenkor a böngész­getés a pályaválasztási pros­pektusokban, meredeken ivei fölfelé az üzemlátogatá­sok statisztikai görbéje, a középfokú oktatási intézmé­nyek vezetői pedig gyakran kelnek vándorútra. hogy utánpótlást toborozzanak. A családlátogatásokon, szülői értekezleteken számos illú­zió foszlik semmivé — vagy ellenkezőleg: az anyuka és az apuka csak most. a vá­laszút előtt döbben rá cse­metéjének képességeire. Egyesek előtt sztrádává szé­lesedik az ösvény, mások előtt kis csapássá szűkül a sztráda is, a tanulmányi eredményektől, a pedagógu­sok helyzetfelismerésétől, a szülőik realitásérzetétől füg­gően. Csak egy dolog biztos: a döntést nem lehet tovább halogatni. A pályaválasztást megha­tározó tényezők — évszáza­dos szokások, rétegtudait. di- vatáramLatők stb. — elem­zésével szociológiai irodal­munk még mindig adós, ezert hát nem törekedhet a teljességre az újságíró sem. akii egy átlagosnak vagy is modell jellegűnek számító .somogyi települést szemelt ki tapasztalatszer­zésre. Böhónye, háromezer lakosával, kommunális szín­vonalával. a munkaalkalmak számával és minőségével valahol a félúton áll a kis­község és a nagyközség kö­zött. Az iskola tanulóinak összetétel* nem tér el .jelen­tősen a megyei átlagtól: 365 tanulóból 320 fizikai dolgo­zók — zömmel, mezőgazda­sági munkások és úgyneve­zett kétlaki életet élő beta­nított munkások — gyer­meke, Egyharmaduk hátrá­nyos helyzetű vagy veszé­lyeztetett. Ugyanilyen az arány a mostanában döntés­re kényszerített negyvenhá­rom nyolcadikos között. ,A böhönyei tendenciák ezért nagyjából — egészéből a mai somogyi faluban elter­jedt pályaválasztási szoká­sok hű keresztmetszetét ad­ják. Barát Lászlóné igazgató — huszonnyolc esztendő peda­gógiai tapasztalataival fel­vértezetten — azzal kezdi- a beszélgetést: a gyermekék gondolatvilágából csaknem teljesen el tűnt a románt! ciz- mus. s az előzetes „szándék- analízisek” is azt bizonyít­ják: senki sem kapaszkodik a festett egek felé, senki sem óhajt autóversenyző, első osztályú manekea. vagy filmcsillag lenni. Mintha megkopott volna az úgyne­vezett borravalós Szakmák varázsa is. Ketten akarnak autószerelőnek tanulni, egy fiú rádió- és tévészerelőnek, egy kislány pedig pincér­nek. Kedvezői jel, hogy a diákok fele — jórészt a szü­lők rábeszélésére! — a me­zőgazdaságban szeretne elhe­lyezkedni állatgondozóként, traktorosként, mezőgazda­sági gépszerelőként. A so­káig megalázónak, alacso­nyabb rendűnek elkönyvelt mezőgazdasági munka vonz­ereje tehát — nyilvánvaló­an a gazdasági ágazat meg­erősödésének következmé­nyeként is — visszanyerte becsületé* az ifjúság előtt. A szakközépiskolát — többnyire a közgazdaságit és a mezőgazdaságit — ti­zenhármán választották: kilencen fizikai dolgozók, négyen az úgynevezett al­kalmazotti réteghez tartozó szülők gyermekei. Egyetlen értelmiségi sem adta áldását Böhönyén arra, hogy sze- mefénye ebbe az egyre vita- tottabb értékű, egyetemi és főiskolai felvételre csak ke­vés esélvt adó iskolatípusba iratkozzék be. Előfordult, viszont, s nem is ritkán, hogy az apa — mert gör­csösen ragaszkodott ahhoz, hogy gyermeke minél hama­rabb biztos kenyérkeresethez jusson — lebeszélte kiváló­an tehetséges utódját a gimnáziumi tanulmányok­ról. Ez utóbbi mellett egyébként mindössze hatan döntöttek, közülük hárman értelmiségi családból szár­maznak. Igazoltnak látszik tehát a napisajtóban és a szakirodalomban manapság oly gyakran emlegetett tény: a falvakban a parasztság és az értelmiség viszonylatában lelassult vagy megrekedt a társadalmi mobilitás: a fia­talok hatalmas többsége ugyanabban a rétegben ma­rad. amelybe beleszületett. A gimnázium sokak szemé­ben még mindig afféle fény­űzésnek. hazárdjátéknak szá­mít falun. A mobilitás lelassulására egv másik — poratívarí és negatívan egyaránt értékel­hető — bizonyíték, hogy a negyven nyolcadikosból mindössze ketten szándékoz­nak úgynevezett nagyüzemi szakmát választani, aminek egyik lehetséges magyará­zata : a helyi mezőgazdasági üzemek vonzereje, a másik: a megszokás és a féléién» az ismeretlen várostól. A „státuszváltoztatás" és a községi oktatási intézmények hátrányos helyzetének ösz- szefuggese: válnak világossá egy. az igazgatónő által el­mondott példából. Két-há- rom esztendeje a nyolcadi­kos leányok még tömegesen jelentkeztek óvónői és egészségügyi szakközépis­kolába. de csupán elenyésző részűket vették föl — holott a böhönyei iskola tantestü­letének képzettsége és a ta­nulmányi eredmények átlaga szemernyivel sem rosszabb a megyei átlagnál. Nyilván eme sokkhatás eredménye a jelentkezések idei megoszlá­sa. Az érem másik oldalán tehat: a faluban rejlő lehe­tőségek felismerése, a me­zőgazdasági munka vonzere­jének erőteljes növekedése. A másikon: tanulási és mű­velődési szempontból > hát­rányos helyzet, s a társadal­mi rétegek közti mozgás le­lassulása. !„ A. Takaros fcis szoba, ké­nyelmesnek látszik, mind­járt előtte az erkély. Ni- csak, mekkora tükör, gard­rób szekrény! Ez is rendben volna, de a kakas csípje meg: itt két ajtó van, bár­mikor rá nyithatnak az em­berre. No sebaj, majd te­szünk rá égy pokrócot. Ez lesz az én fiókom, és stipi- stopi, ez az én ágyam. Raj­ta. kezdődhet a pakolás ... Biztos voltam benne, hogy a legjobb helyet foglalja el. Hogy minek késett az a nyavalyás vonat! Tudtam, persze, hogy a legfelső fiók lett az övé! No, majd te­szünk róla. Űristen, micsoda önző nő! És ezzel lakjam együtt? Hát nekem már csak az a hely maradt, amit hagytak. Mindegy, jó lesz így is, a lényeg, hogy megférjünk egymássalMajd meglát­juk. — Tényleg van egy lá­nyod? Állati! És milyen? Mut. a fényképét! A, de szép. Rád, hasonlít vagy az agyara? Üj hangot, új képi látás­módot képviseltek a Dárday- Szalai alkotó páros filmjei a magyar filmművészetben; gondoljunk csak a Juta lom­utazásra, a Filmregényre vagy a Harcmodorra. Sike­rük egyik összetevője az volt, hogy e munkákkal rendkívül nagy problémaér­zékenységről tettek tanúbi­zonyságot napjaink társa­dalmi ellentmondásait ille­tően. A siker- másik kompo­nense a stílus! Ez a cinéma vértté, azaz az ellesettség érzetét adó módszer bátor alkalmazásából, a cseh új hullám — ebből is főként Formán, Menzel, Passer — eredményeinek felhaszná­lásából, illetve a magyar elődök, így píidáu.l Gazdag Gyula munkásságának bizo­nyos értelmű asszimilációjá­ból táplálkozott. A Dár- day—Szalai páros mellé fel­zárkózott többek között Vi­tézt/ László a Békeidővel, András Fergnc a Veri az ör­dög a feleségéi című filmjé­vel, Tarr Béla a Családi tűzfészekkel. Viszonylag gyorsán jött létre a magyar filmművészetben az az irányzat, melyet dokumen- tarizmusnak nevezünk; s a legjelesebb alkotókból új stúdió alakult. A dokumentaristák új filmjét, a Dédelgetett ked­venceinket a hét végén Ka­posváron is bemutatták. Ez­úttal — s először rendező­ként — Szalai Györgyi a Dárday-filmek forgatókönyv írója jelentkezett; most Dárday István vállalko­zott a forgatókönyv el­készítésere. Az alkotófolya- maitban azonban a két funk­ció bizonyára keveredett... Természetesein az álneafista filmben is amatőrök iátez- szák a szerepeket. A cselek­mény tulajdonképpen nem túl igényes: úgy vélem, az alkotók eppen a közhelysze­rű élethelyzet felmutatásara törekedtek: egy városi csa­lád falun nyaral — ez a film alaphelyzete. A pesti bak fis és a' falusi kamasz között szerelem szövődik. A. nyaralás véget ér, és ők el­válnak, hogy saját útjukat járják. Szalai és , Dárday a kétféle életmódot ütközteti; a különbséget még avval is fokozzák, hogy a fővárosi famíliában az anya ismert tévériporter, az apa talán külföldi tudósító, de leg­alábbis világot járó valaki.« A faluval ismerkedünk a filmben; a hagyományos pa­raszti életmód változásával — háttérgaadalkodassa ala­kul lassan a paraszti mun­ka —, .az ingázó sorssal , egy tragikus eset kapcsán stb. — A te szüleid hol dol­goznak? Laktál már albér­letben? Te se? Látod, épp ettől rettegtem. Otthon a szobám közelébe se engedtem senkit, úgy szeretem, ha bé­kén hagynak. Egyébként, nézd: ez a fiúm!... Ha eljön, bemutatom. Marha jó fej! — Meglátjátok, hogy jól megleszünk. Együtt tanu­lunk, meg főzünk, meg el­megyünk szórakozni. Oké?... Visszasírjuk még ezeket a szép éveket! 'Nyugodtan vágj még a szalámiból, ilyet úgy­se eszel mindig; Ez origi- nált hazai. — Andrea, úgy emlék­szem, számtalanszor megkér­telek, hogy a fésűdet ne a pokrócom mellett pucold. Kérvényt nyújtsak be vagy szíveskedsz magadtól megje­gyezni? — Ki használta el a sam­ponomat? Édeském, próbáld meg összekaparni azt 8 tí­zest, es lódulj el venni, meri hajat óhajtók mosni! Vilá­gos? — Ha még egyszer ittha­gyod a papucsodat a szoba közepén, úgy hozzád vágom, hogy szétmegy. Muszáj a rendetlenséged miatt kitör­nöm a nyakamat? — Azt hiszem, már meg­magyaráztam, hogy a felső polcon az én kajám van. Jó lenne, ha abbahagynád a lopkodást, mert egyszer ciánnal etetlek meg. — Láttam! Igenis, lát­tam!! Méghogy nem szemez­tél vele?! Azt hittem, itt vá­god magad hanyatt a gyö­nyörűségtől... Nem elég, hogy megszabadítottál egy ötszázasomtól, most még a fiúmat is el akarod csaktiz- ni?! „Azon kéréssel fordulok tisztelt főigazgató elvtárs­hoz, hogy engem a nappali tagozatos hallgatók sorából a levelező hallgatókhoz át­tenni szíveskedjék. Indokom a következő: idős, beteg szü­leimnek anyagi támogatásra van szükségük, ezért dolgoz­ni szeretnék. Másrészt al­bérleti társaimmal viszo­nyunk a tetlegességig fajult, velük tehát egy napig sem vagyok hajlandó együtt lak­ni Tiszte téttel:—" Ambrus Agnes Bős ti Jttli letette névje­gyét a magyar filmművé­szetben Jakab Julival: alá­zatos szerelme, kiszolgálta­tottsága, önfeláldozása je­lentős alakítás, filmkarriert ígér. Jan Nowicki, akit el­sősorban Mészáros Márta filmjeiből ismertünk. Széli mérnök eléggé vázlatos fi­guráját némi tétovasággal kelti életre. A filmet ifj. Jancsó Miklós fényképezte rendkívül kvalitásosán, Leskö László Utazó színház odáig, hogy mindért község­ben jól felszerelt művelődés) ott un működik majd. kor­szerű világító és egyéb be­rendezésekkel a színpadon, kellemes fűtéssel az öltözők­ben. m közönség minden ké­nyelmi igényé* kielégítő f«é- s zenélésekkel a nézőtéren. Vagy tóiét, bogy ellenteezó- leg «lakni a helyzet: akit a színházi előadások érdekei­nek, estefelé beül a kocsi­jába családostul, s beszalad a legközelebbi városba, ahol már jó előre megváltotta je­gyet az esti szimelóadasra. Hadd legyünk egyszer jó­sok. Valamelyik a fenti két megoldás közül bizonyára eljön majd. Lehet, hogy a 21. században, vagy meg ké­sőbb. Ma viszont mér ott tartunk. hogy Déryné Széppatéki Rózának es vándorszínész társainak késői utódai jár­ják az országot. Megszűnt a Faluszínház — éljen a Népszínház! Valaho­gyan így hangzott néhány éve a „jelszó”, némileg mó­dosítva az angol királyok - személyének változásakor hagyományos felkiáltást. Nem volt ugyan ennyire egyhangú a lelkesedés, sok kétkedő hang is hallatszott, mondván: hogyan lehet ösz- szeegyeztetnd a budai Vár­ban. a pesti Józsefvárosban és az ország számos helyén szanaszét játszó társulatok müsorpolitikáját, hogy az mégis egységes egész legyen. Ebben az évadban öt uta­zó társulat járja az orszá­got: három prózai, egy ope­ratársulat, egy táncszínház és egy animációs-báb társu­lat. S ha már a számoknál tartunk: az országnak min­den tizedik helyére jutnak el. összesen 290 városban- községben tartanak évente csaknem 800 előadást. Egymagában is tiszteletre méltó teljes itmenyt mutat­nak esek a számok. Ma már ugj'an a falusi színházi elő­adások jelentős részét a me­gyei társulatok adják, a Népszínház művészei és se­géderői számára «aonhan még így m jut elegendő hely. Olykor tol sok U. Hi­ssen vwnnak megvék. ahol a székhelyen működő társulat — élve a helyismerettel — „kimazsolázza” az úgyneve­zett jobb helyeket. Bizony, nem könnyű — például — Schiller Ármány és szerelem című „szomorú- játékát” előadni úgy. hogy a drámai jelenetek közben re­csegnek a székek ivagy a padok), új nézőik érkeznek, mások távoznak. Vagy egy­két négyzetméteres színpad- részre kell összetömörülni a művészeknek. mert csak annyi megvilágítható. S ha ehhez hozzávesszük azt is. hogy egy-egy előadásért a tavalyi idényben átlagosan 386 kilométert kellett utaz­niuk a prózai társulatoknak. 450-nél is többet az operai­nak — elképzelhetünk vala­mennyit a Népszínház ne­hézségei bői. Mégsem a panaszkodás a jellemző rájuk. Alá vállal­ja. hogy szeptember máso­dik felétől június közepéig — éppen csafc a karácsonyi- újévi időszakot kivéve — járja az országot, elviszi a kultúrát Szabolcs-Szatmártól Zaláig mindenfelé — első­sorban hivatástudatból teszi. A Népszínház célja: közel vinni a színházművészetét a legszélesebb tömegekhez. ' Érthető színházat adni, meg­ismertetni és megszerettetni a művészetet olyan embe­rekkel is. akik korábban legfeljebb hírből ismerték Vagy — a televízióból. Itt nincs és még sokáig nem is lehet heti 42 órás munkaidő, hiszen a műsza­kiak előadás után még két- három órát kénytelenek rá­dolgozni: felépíteni és lesze­relni a díszleteket. S akkor még nem is szóltunk az oly­kor több órás hazautazások­ról... De tavaly 18. az idén pe­dig 15 színész kötött szerző­dést a Népszínházzal, túl­nyomó többségében fiatalok, pályakezdők. Ami bizonyít­ja, hogy — addig is, amíg a bevezetőben említett idő elérkezik !— van jövője, perspektívája a Népszínház, utazó együtteseinek. T. t. Albérlet, lányokkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom