Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

Ä szellem birtokreformjáról Talpalják a szeszes meggyet Téli munka az üdülőkben Egy kis túlzással akár a Az általános iskolák álla­mosítása mérföldkő a ma­gyar közoktatásban. Ahogy dr. Törley Dénes megfogal­mazta Somogy közoktatási és közművelődési helyzete es fejlődése 1945-től 1948-ig című dolgozatában: a szel­lem birtokreformja volt ez gz esemény. A háború súitotta ország­ban az iskolákban is nehe­zen indult meg az élet, je­lentősek voltak a károk. Az '„örökség”, amit átvett az új társadalom: elpusztult hetven oktatási épület, száz- harminchat megrongáló­dott. használhatatlanná vált. Iskolarendszerűink pedig nem volt egységes; megteremtése szükségessé tette a sokféle fenntartás megszüntetését. Az osztályharc részévé vált az általános iskola megte­remtése. Magyari András 1945-től otthon van a szakszerveze­tek székiházában, jelenleg is — már nyugdíjasként — a Pedagógusok Szakszerveze­tében tevékenykedik. Annak idején, a bizottság titkára­ként vett részt az iskolák államosításában. Ügy vettem ki szavaiból, hogy a pedagógus-szakszer­vezet 1945-ben kezdett szer- vezése előzménye volt az is­kolai élet átalakulásának, demokratizálódásának és így magának az államosításnak is. Hiszen nemcsak átszer­vezésre szőrűit az iskola- rendszer. hainam a pedagó­gusokat is új feladatok elé állították. — A somogyi tanítóik két­harmada felekezeti iskolá­ban dolgozott. A szakszerve­zetet Vajtho Zoltánnal kezd­tük szervezni. — Ínséges időket éltünk akkor. Ez is hozzájárult, hogy' a pedagógusok köré­ben érzékelhető volt a bi­zonytalanság. — Kaposgyarmaton egy al­kalommal meglátogattam Marsall Lajos kollégámat; sült krumplival kínált. Mi­lyen jólesett akkor! Sose éreztem olyan ízesnek a krumplit. Látta, mennyire élveztem, s egy negyed zsák nyers burgonyát tett föl a biciklimre, hogy vigyem el a kaposvári tanítóknak... 1947,48-ra olyan három- száznyolcvan tagja lehetett a szakszervezetnek. Várnai László tanfelügyelő javasol­ta, hogy szervezzenek egy esti találkozót a pedagógu­sokkal. — A Berzsenyi iskolában került sor erre; meghívá­sunkra a város majdnem minden tanítója eljött. Vár­nai (később ő lett a megyei főigazgató-helyettes, mai ki­fejezéssel az osztályvezető helyettese) sokat segített ab­ban. hogy megteremtsük az egységet a tanítók körében. Aztán a színházban rendez­tünk nagygyűlést; ott a résztvevők állast foglaltak az iskolák államosítása mellett. 1948-at írtaik akikor. — A színházból a Fő ut­cára vonultunk, mintegy de­monstrálva akaratunkat. Magyari András feladatá­nak tartotta az utóbbi évek­ben, hogy összegyűjtse a so­mogyi iskolák államosításá­nak dokumentumait, emlé­keit. Ezek egy részét az Or­szágos Pedagógiai Múzeum­ban őrzik. Mintegy száz új­ságcikket gyűjtött össze eb­ből az időből és erről a té­máról. — Milyen erőfeszítésekbe került most már közvetlenül az államosítás mellett szer­vezkedni ? — Szinte minden nagyobb településen tartottunk gyű­léseket. Két-har<>m kivétel­lel mindenhol olyan állásfog­lalás született, hogy egyet­értenek az iskolák államosí­tásával. — A felekezeti iskolák ál­lamosítása mellétt a szelle­met is meg kellett változtat­ni az is kólák bain. — Mindjárt az volt az el­ső kérdés, hogy a tanítás előtt kell-e imádkozni, avagy gém. Nem kaptunk rá vá­laszt hosszú ideig, mígnem egy alkalommal, nagygyű­lésre hozzánk érkezett a mi­nisztériumból Rózsa András. (Később a pedagógus-szak­szervezet somogyi titkára.) Megkérdeztük tőle is. Ö volt az első, aki ki merte monda­ni a nemet, noha erről még nem szólt rendelet — Megváltozott az okta­tás is. — A tanítókat bevonték * továbbképzésekbe, Buda­pesten a szakszervezet orszá­gos központja hathe.tes bent­lakásos iskolát szervezett számunkra. 1948 augusztusá­tól a következő esztendő el­ső két hónapjáig kilenc so­mogyi vett reszt. Ezután itt­hon mi vezettük a szeminá­riumokat. A központi elgon­dolás sokszor görcsöt is oko­zott az emberekben, a „nem tudom” . válasz mögé bújt egyszer az egyik előadónk, mikor megkérdeztük, hogyan is van a társadalmak fejlő­dése. — Ma választ erre nem adhatok — mondta —, maid holnap megkérdezem a köz­pontban __ — További új intézkedé­sek, amelyek az iskolákat érintették? — Járhatnak-e templom­ba a gyerekek? A gyárakban agitáltuk a szülőket, hogy ne járassák a gyerekeket hit­tanra, — És milyen lett az új iskola, az első általános is­kola a magyar oktatásügy történetében ? — Először is általános, nyolc osztályú. Azfan beve-' zetlék ötödik osztálytól a fi­zikát. Kísérleti eszközöket kaptunk a természettudomá­nyok oktatására. Nagy súlyt helyezett az oktatásügy rög­tön a természettudományos műveltség megalapozására. Bandi bácsi lelkesen be­szélt, órákig, a szellem bir­tokreformjáról. a pedagógu­sok helyzetének megválto­zásáról, a bizalom megszer­zéséről és a népiskolák álta­lános. iskolákká válásáról. Egy történelmivé vált idé­zet a korabeli somogyi új­ságból összegezi talán a leg­jobban, amiről beszélt; „A tanulni vágyó ifjúság érdek­lődésénők előterében az ál­talános iskola állt. A szé­les népi rétegek magasabb műveltséghez jutása érdeké­ben született meg az általá­nos iskola. Az általános is­kola hivatása kiküszöbölni a társadalmi különbségeket, megszüntetni az osztálybeli tagozódásokat, megvetni az egységes közműveltség alap­jait, általánosan fölemelni a kétkezi dolgozó rétegek, fő­ként a parasztság és a mun­kásság szellemi színvonalát.” Ehhez a gondolathoz kap­csolódnak Párkányi Ferenc nyugalmazott tanító, jelen­leg múzeumi teremőr szavai: , — Töröcskén tanítottam negyven évig. 1948-ig együtt az egy-nyolcat. Az iskolák államosítása után Kaposvárra külön autóbusz vitte már a felsősöket, így többet foglal­kozhattam a megmaradt osz­tályokkal. Elődeim nem na­gyon dicsekedhettek azzal, hogy tanítványaik továbbta­nultak. A kezem alól átlag három, négy vagy még ta­lán öt is jelentkezett, hogy továbbtanul. Aztán egyre többen követték példájukat. Megváltozott a kis település­nek az élete is. 1954 előtt a lakosság 97 százaléka föld­műveléssel foglalkozott, so­kan erdei munkások voltak. Mi lett később g töröcskei- ekkel? Kaposváron dolgoz­nak már. Csupán a régi is­kolaépületet sajnálom, hogy árva... magyar csokoládegyártás fellegvárának is nevezhet­nénk telente a déli Balaton- partot. Ilyenkor a SZOT üdülési igazgatóságának dől. gozói többnyire a Magyar Édesipar munkásai lesznek — azok, akik nyáron a ven­dégeknek főztek, tálaltak, a nyaralók kényelméről gon­doskodtak. Sok téli üzem működik a parton, közülük kettőt ke­restünk föl; az egyik leg­régebbit és egy vadonat­újat. Siófokon a SZOT Épí­tőmunkás üdülőjében a Du­na csokoládégyár Gourmand nevű desszertjét készítik és csomagolják harminchár­mán. Stefán Lászióné, aki nyáron a cukrászüzem veze­tője, most a csokoládékészí­tést irányítja: — Egy kicsit nehéz volt az indulás, mert itt először foglalkozunk csokoládéval. Több helyről gyűltek össze az emberek, s mindenkinek meg kellett találni a meg­felelő munkahelyet Az át­állás nehézségein szeren­csére túl vagyunk; többnyi­re elkészül az előírt meny- nyiség naponta. Hordókban érkezik ide a csokimassza, s vakolókanál­lal löttyintik tálcákra, az­után fagyasztják, s még egy csokoládéöntet-réteget húz­nak rá. Kocsis Rózsa „fé­nyesítette” így a dermedt csokoládélapokat. — Nyáron mit csinál? — Fölszolgáló vagyok. Azt jobban, is szeretem, mert szép munka, de azért itt is megtalálom a helyem. Dol­gozni kell. Viszont nagy baj, hogy még ma is kevés, a téliesített üdülő: sokkal jobb volna télen is a pihe­nő embereket szolgálni. A Gourmand ezután egy vágógépre kerül, majd für­ge kezű asszonyokhoz, akik alig látható mozdulatokkal sztaniolba burkolják, és fé­nyes, feliratos sárga papír­ba. — Ízlik is, amit csoma­golnak ? — Nem nagyon. Eleinte majszolgattuk, de ma már unjuk. Én jobb édességet csinálok — mondta Ring- hoffer Józsefné mosolyogva. Azt is megtudtuk, hogy nyá­érdekes magyarázatot aöóit a csokoládé rejtelmeiből. Hogyan is N készül a ko­nyakos meggy? A legtöbb ember azt nem érti —s ha van ideje morfondíroz egy sort rajta —, hogyan teszik bele a szeszt a „csokoládé­tartályba”? Hát nem teszik bele! A meggyet hetvenszá­zalékos alkoholban tartják, aztán egy magozógép kilö­völdözd belőle a magot. Ezt a meggyet fehér masszába — fondánnak hívják — márt­ják, majd „megtalpalják” csokoládéréteggel a sima ré­széi E talpalás nélkül a si­ma felület behorpadna. Ezt követi a teljes csokoládébe­vonás, majd egy nap szünet után a csomagblás. Végül az utolsó művelet; a szta­niolba burkolt csokoládégo­lyóbisokat egy rézüstben szójabab közé teszik, s há­Horányi Barna Politikai, szakmai fölkészülés Pártszervezet az idegenforgalomért Nagy feladat hárul a Sio- tour pártalapszervezetére, az ott dolgozó negyvenhat kom­munistára. Főként a nyári szezonban, amikor a Bala­tont elárasztják a hazai, a szocialista és a tőkés orszá­gokból érkező vendégek. Kaposváron. Barcson, Nagy­atádon és Igáiban ugyan­csak sok hazai és külföldi látogató fordul meg. Sokoldalú fölkészítés Az alapszervezetek titká­rával, a Siotour ellenőrzési csoportjának vezetőjével, Zádori Jánosáéval beszélget­tünk.' A siófoki városi párt- bizottság nemrég megtár­gyalta a szezon politikai ta­pasztalatait. Szó volt erről a beszámoló taggyűlésen is. — 886 állandó dolgozón­kon kívül a szezonban még hétszáz időszakos munka- vállalót foglalkoztatunk; kempingjeink, kirendeltsé­geink, irodáink száma ötven­egy. Az idegenforgalom ta­valy kedvezőbben alakult, mint a korábbi években — mondotta Zádori Jánosné. — Arra törekszünk, hogy azokat % dolgozókat, akik közvetlenül a vendégekkel foglalkoznak, politikailag jól fölkészítsük. Tervsze­rűen, szervezetten végezzük a politikai nevelést. Alkal­massá tesszük őket felada­taik ellátására, pártunk po­litikájának mindenkori kép­viseletére. Évente hetvenen vesznek részt a pártszervezet, a KISZ- és a szakszervezet politikai oktatásán. Három évig kihelyezett marxista középiskola is volt a Sio- tournál; az állandó dolgo­zók közül hetvenötén végez­ték el. A beszámoló taggyű­lésen határoztak arról, hogy a kihelyezett marxista kö­zépiskolát az idén újból megindítják. Huszonhármán marxista esti egyetemet, ti­zenhármán pedig szakosítót végeztek; többen részt vesz­nek állami oktatásban is. Előadás és védnökség Minden év májusában meghívott előadó tart bél­és külpolitikai tájékoztatást; értékelik az előző év ta­pasztalatait, megbeszélik a feladatokat. Nyáron sok egyetemista és főiskolás vállal szezonmun­kát; azt tapasztalták, hogy az egyetemi, főiskolai KISZ- szervezetek nem mindenütt készítik föl a fiatalokat. Ezért — a pártszervezet ja­vaslatára — a hivatali KISZ-szervezet kapcsolatot teremtett a pécsi Janus Pannonius Tudományegye­tem Ifjúsági szervezetével; megállapodtak, hogy nyári munkára elsősorban tőlük várnak hallgatókat. A Sio­tour KISZ-szervezete vállal­ta fölöttük a védnökséget. Tevékenyen működik a három párlcsoport, a gazda­ságpolitikai és agitációs és propaganda-munkabizott­ság. A hivatal vezetőségével — bevonva a gazdaságpoli­tikai munkabizottságot — évente rendszeresen ellenőr­zik a hivatal különböző egy­ségeinek munkáját. — Hasznos ez, mert a ta­pasztalatokat taggyűlésen vitatjuk meg, s ez segíti a hivatali munka eredménye­sebbé tételét. A tervszerű, kiegyensúlyozott munkává, a pártszervezet, a pártveze- toseg jo partnere a hivatal vezetőinek. Jó ifjúsági élet alakult, ki maiunk. A párt- szervezet aktív, a közélet iránt érdeklődő KlSZ-tagok- ból nevel utánpótlást — mondotta dr. Fodor János igazgató. Barátokat szereznek Évente milliók látogatnak hazánkba. Az idegenforga­lom dolgozóira hárul a fel­adat, hogy segítsék őket a valóságos kép kialakításá­ban és abban, hogy minél több barátot szerezzenek hazánknak. Ez fogalmazó­dott meg a pártszervezet legutóbbi taggyűlésén a be­számolóban és a felszólalá­sokban is. Rendszeres lesz az idén a gazdaságpolitikai ellenőr­zés. Folytatódik a politikai nevelő munka, elkezdték a marxista középiskola szer­vezését, a hallgatók kivá­lasztását. Tovább erősítik kapcsolataikat az idegenfor­galom által legjobban érin­tett területek pártbizottsá­gaival, tanácsaival és a tár­sadalmi szervezetekkel. Sz. L. ron a konyhán dolgozik. Azt mondta: jobb finomságokat főzni a vendégeknek, mint nyalánkságot csomagolni. Ebben van valami. De a balatoni idény és holtszezon ilyen törvényt szab. S min­den asszony hozzátette: vé­gül is munka, bármi legyen is, fontos, hogy van. Balaton bogláron a szak­munkásüdülőben a Csemege Édesipari Gyár régi „ven­dég”. Ez a legtöbb embert foglalkoztató téli üzem. Ti­zenegy éve ötvenen kezdték itt a munkát; most, 190 em­ber készíti és csomagolja a konyakos meggyet. Banyák István üzemvezető elmondta: — Az édesipar is egyre több automata géppel dolgo­zik, ám néhány terméket nem lehet gépekkel csinál­ni, csak kézzel. Igaz, hogy van gépi konyakmeggy, de az meg sem közelíti a kéz­zel íormázottat, és nem is lehet olyan jól eladni. A mi gyártmányunkat keresik belföldön és az exportáló vállalatok is. Ha kétszer ennyit csinálnánk, az is el­kelne. Az üzemvezető néhány éve települt ide Budapest­ről. Régi édesipari „róka'; s rom percig forgatják. A babszemek simítják a cso­kira a sztárból t. Kész a konyakos meggy! S a „konyak” még nincs benne. Hanem szép lassan a fondán, a meggy sav­anyaga és a beléivódott szesz alakul át finom likőr­ré a csokoládézárkában. Fábián Istvánná, a leg­ügyesebb mártó elmondta: — A munkát szeretem, mert tudom, és jól lehet ke­resni vele. Az édességet meg nem szeretem. Így „gazdaságos” munkaerő va­gyok: nem eszem meg, amit termelek. Miközben magyarázott, boszorkányos gyorsasággal rakta a meleg maászába á talpalt, fondános meggysze­meket. Aztán — hogy köz­ben mi történt, azt neon le­hetett látni, oly sebesen zaj­lottak az események — egy­szer csak mellette volt a tálcán a kész csokoládé a jellegzetes kis kacskaringó­val. Lothar Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom