Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
I NEM TEKINTHETEK KAMPÁNYNAK Javítani kell a munkahelyi rehabilitációt Ami a színészből megmaradt Bemutatjuk a Bajor Gizi Színészmúzeumot Az 1981-es évet az ENSZ a rokkantak évének nyilvánította^ s így mind hazánkban, mind más országokban kiemelt feladat lett a rokkantakkal való törődés, helyzetük felülvizsgálata, ha szükséges, annak javítása, érdekvédelmi szervezetek létrehozása. Megyénkben e feladatok megoldására a múlt év elején koordinációs bizottság alakult; elnökétől, dr. Balassa Tibor megyei tanácselnök-helyettestől kértünk tájékoztatást a rokkantaik évének somogyi értékeléséről, a további teendők- ' ről. — Somogybán körülbelül ötezer rokkant ember él. Ha rokkantakról beszélünk, figyelembe kell vennünk azokat is. akik a környezetükben élnek; a rokkantak fogalomkörébe tartoznak a mozgás- és látássérültek, a vakok, az értelmi fogyatékom sok és a halmozottan fogyatékosok. Somogybán a rokkant emberek többsége mozgássérült vagy értelmileg fogyatékos. Körülményeik felülvizsgálására, javítására koordinációs bizottság alakult a megyei tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ és a Vöröskereszt képviselőiből. — Hogyan értékelte e bi- zottság a rokkantak évének somogyi eseményeit? — A mozgalomba miniden korosztály, minden retteg bekapcsolódott; rendkí- tviil széles körű volt a tár- ísadalmi segítség. A legjelentősebb esemény a barcsi gyermekotthon létrehozásának megkezdése volt. Az építéshez már több mint négymillió forint g.'ailt olaszé. A támogatás folyamatos lesz mindaddig, amíg az otthon el nem készül. Kiemelt. rendezvény volt a rokkantak napja, ezen belül a rehabilitációs ankét, s elismerés illeti az úttörők segítségét is. Ezek az események alkalmasak voltak arra, hogy fölkeltsék az érdeklődést, ébren tartsák a gondolatot. — Milyen érdekvédelmi szervezetek alakultak? — A vakok, a siketek egyesülete már régebben is működött, ebben az évbep megalakult a mozgássérültek megyei és országos szervezete. Ez utóbbi szervezetnek létrejöttekor mindössze harminc tagja volt. ma már ki- lencszáz. Somogybán e szervezetek együtt dolgoznak, segítik egymás munkáját, ami igen jelentős dolog, hiszen ezzel könnyítik a szociális beilleszkedést is! — Mit értünk el az idén a rehabilitáció területén? — Itt is volt előrelépés, maradtak azonban további tennivalók. Az egészségügyi és a szociális rehabilitáció között kezd kialakulni az együttműködés. A legkevesebbet a munkahelyi rehabilitációban értük el. Ennek egyrészt gazdasági, másrészt szemléletbeli okai vannak. Nem teszik érdekeltté a rokkantakat a munkavállalásban, s a vállalatok sem fordítanak rá kellő figyelmet. A lehetőségeket a jövőben egyeztetni kell.. Somogybán talán a VBKM az egyetlen olyan munkahely, ahol a gondoskodás túllépi az anyagi érdekeltséget. — Hogy alakul a rokkantak munkavállalása Somogybán? — Mint mondtam, megyénkben ötezer rokkant él; gzeknek az embereknek húsz százaléka nem dolgozik munkahelyen. Somogybán háromezer-kilencszázhar- minckilenc munkakör van, ahol a rokkantak foglalkoztathatók, s ebből kétezer hely van betöltve. A Kaposváron és Csurgón működő szociális foglalkoztató háromszáz embernek ad mün- kalehetőséget. Az okok egyrészt a munkahelyi rehabilitációban keresendők. Ahol van üzemorvos, ott jobb a munkahely és az egészségügy együttműködése, de ezen a téren is van még tennivaló. A munkára való fölkészítést már a gyógyulás folyamatába kellepe beilleszteni. — Milyen változások várhatók a következő évben? — Elkészült egy fölmérés a megyében — az országban az egyetlen —, amelynek adatait a SZÜV KISZ-esei társadalmi munkában, dolgozzák föl; ennek birtokában teljes képet kapunk a rokkantakról, körülményeikről. További munkánknak ez az alapja. A legfontosabb» hogy a gondoskodás ne kampányjellegű, hanem folyamatos legyen. Már az is nagy eredmény, hogy segélyezésre a tíz évvel ezelőtti egymillió helyett több mint tizenhét millió forintot fordítunk. A rokkantak megyei egyesületei hamarosan önálló helyiséghez jutnak, s az sokkal jobb feltételeket teremt a kapcsolatteremtéshez. A. A. A közművelődés közügy Munkahelyi művelődési bizottságok A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és az Országos Közművelődési Tanács elnöksége 1976-ban közös határozatot hozott a vállalati művelődési bizottságok létesítéséről. Ez a határokat a munkásművelődés hatékonyabbá tétele, a vállalati gazdasági és mozgalmi vezetés művelődési tevékenységének jobb összeharigolása céljából született. A nagyatádi városi pártbizottság mellett működő agi- tációs-, propaganda- és művelődési bizottság a közelmúltban fölmérést végzett. Az volt a célja, hogy megállapítsa: hol, hogyan, milyen hatékonysággal működnek az üzemi művelődési bizottságok. A bizottság — aktivisták bevonásával — a konzervgyárban, a cérnagyárban, a Danuviában, a nyomdában, az áfésznél, a kórháznál és a Komfort Ipari Szövetkezetnél tekintette át a munkát. Mintegy ötezer embert foglalkoztatnak e helyeken, és a létszám a városban munka- viszonyban állók hatvan százalékát teszi ki. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy az üzemi művelődési bizottságok a nyomda és a Komfort ISZ kivételével érdemi munkát végeznek, eredményesed segítik a művelődési célok valóra váltását. de útmutatásra, tanácsra, a jó tapasztalatok közreadására szükségük van. A bizottságok működése természetesen eltérő képet mutat. Általában munkaterv szerint tevékenykednek. Évente 3—4 alkalommal üléseznek. Legfőbb feladatukat — hogy egységes, átfogó művelődési programmá alakítsák a különböző oktatási, képzési, közművelődési terveket — nem mindenütt látják pontosan. A bizottságok létrehozására vonatkozó határozat azt is megfogalmazza, hogy az üzemi művelődési bizottságok véleményező, javaslattevő és koordinációs feladatokat ellátó testületek. E tekintetben is tapasztalható bizonytalanság a működésükben. A cémagyári bizottság például szinte teljesen magára vállalta az operatív, napi közművelődési feladatok végzését, szervezését, s azt is mondhatnánk, hogy az üzemi népművelő helyett dolgozik. Jelenleg ebben az üzemben nincs függetlenített közművelődési szakember. A bizottságok közreműködnek a munkahelyi kulturális rendezvények, író—olvasó-találkozók, ismeretterjesztő előadások, ankétok, kiállítások sikerének a biztosításában is; kezdeményezői az általános és szakmai műveltség fejlesztésének, támogatják a szocialista brigádok tagjainak művelődését, az olvasómozgalmat, a rendszeres és igényes olvasók számának a növelését. Nem kis részük van abban, hogy a nagyatádi három nagyüzemben — a konzervgyárban, a cérnagyárban és a Danuviában — 1300 tagja és rendszeres látogatója, olvasója van a könyvtáraknak, s évente átlag 13 könyvet kölcsönöz és olvas el egy beiratkozott tag. Sajnos, a Komfort ISZ-ben és a nyomdában — noha valamikor megalakították e bizottságokat — egyáltalán nem működnek. Ez rá is nyomja bélyegét a köz-művelődési munkára: alig lehet itt munkahelyi művelődésről beszélni ... A munkabizottság a tapasztalatok összegezésekor felhívta a figyelmet arra is, hogy a művelődés jelentőségének íölismertetésében és elismertetésében rendkívül fontos a pártszervek követelményt támasztó és orientáló tevékenysége. Szükséges, hogy az üzemi pártszervek és alapszervezetek segítsék a vállalati művelődési bizottságokat munkájuk kibontakoztatásában; adjanak az eddiginél több komr.iunistának kulturális jellegű pártmegbízatást, képviseltessék magukat a bizottságokban. Sokai tehetnek a pártszervek annak érdekében, hogy a művelődési bizottságok rangja emelkedjek, működésük feltételeit biztosítsák a gazdasági vezetők. Közös erővel és cselekvő részvétellel mindenütt megoldható, hogy a munkahelyi művelődési tevékenység színvonala javuljon. Ebben jelentős szerepet játszanak a művelődési bizottságok. D. S. „A múzeum létrehozásában az vezérelt bennünket, hogy pályatársainkkal, akik előttünk jártak, a maguk idejében fénylő csillagok, néha sarkcsillagok voltak a nemzeti kultúra egén, ne menjen el nyomtalan az idő hajója” — így ír Cobbi Hilda a színészmúzeumról most megjelent útikalauz előszavában. A „szép nagy ház”, atnelyről egykoron Déryné álmodozott, ma ott áll Budapesten, a XII. kerületben, a Stromfeld Aurél utca 12. szám alatt, egy szép nagy parkban. Színészmúzeum — hangulatos környezetben, gyönyörű helyen. — Ez a villa valamikor a tragikus körülmények között elhunyt nagy színésznőnek, Bajor Gizinek adott otthont — mutatja be dr. Cenner Mihály színháztörténész, aki maga is részese volt az itt kialakított „színháztörténeti” világ megszületésének — Gobbi Hilda, aki rendkívüli módon rajongott Bajor Giziért, szorgalmazta szívvel, lélekkel ennek a múzeumnak a megteremtését. Ö mondta: „Ne engedjük elveszni azt, ami a zínészből megmaradt”. A múzeum több szakaszban íyílt meg. Az első megnyitó- a 1952-ben került sor. Azóta a földszinti részt tovább bővítették — újabb három szobával és a loggiái folyosóval. A négy szoba berendezését meghagyták az első elképzeRészleí az „operett-teremből’’. lések alapján, az újonnan megnyitott múzeumi helyiségeken viszont huszonnyolc színész és színésznő „osztozik”: olyan rangos egyéniségek, remek művészek, mint Somlay Arthur, Tímár József, XJray Tivadar, Tőkés Anna, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő, Rátkay Márton, Ödry Árpád, Sugár Károly. S folytathatnánk a rendkívül előkelő nevek sorolását... Fotók, szerepek, relikviák! Huszonnyolc színészcsaládot mozgósítottak az ügy érdekében. S megszületett a múzeumi emelet! A földszinten főleg személyi emlékek halmozódtak föl, fent műfajok szerint elrendezett szobákba nézhetnek be a látogatók. Somogyi Honismereti Híradó Fókuszban a Balaton Balatoni számot jelentetett meg a Somogyi Honismereti Híradó szerkesztő bizottsága. A tematikus szám sokrétűségével emelkedik ki a sorból. A szerzők közül egyesek a történelem, a helytörténet tárgyköréből merítették témájukat, mások a néprajzi kutatásaik eredményét publikálják, de névtani, nyelvjárási kutatások eredményeiről is képet kap az olvasó. Dr. Magyar Kálmán például Egy középkori falu, mezőváros képe a Dél-Ba- laton vidékén címmel a Szántód környéki faluképet vizsgáztatja. Dörgicse, Teleki, Kőröshegy, Zamárdi stb. középkori településviszonyairól, gazdálkodásáról, kúriáiról, a vásárokról kapunk színes képet. Varjaskér történelmi emlékeiről írt dr. Bogdán Tibor. Ebből idézünk: „Vára is volt a falunak. Földbe temetett alapfalai a varjaskéri határban ma is láthatók. Elnevezése gráci vár, gráci domb, ritkább elnevezéssel törökhagyás. A grác név önmagában is várat (kisvárat) jelöl.” Horváth József a XVIII. századi dél-balatoni egyházi viszonyokról publikált az új számban. Nagy Károly a siómarosi Kos- suth-szobor történetét dolgozta föl: szinte helyszíni tudósításnak érezzük írását, annyira friss, annyira láttató. Nagy János pusztulásra ítélt helytörténeti földrajzi neveink megmentéséért vett tollat a kezébe, A nagyüzemi táblarendszer eltünteti a korábbi dűlőnevek, régi Naplójegyzet Nagybátyám vadászni ment Csendesen beszélgettek. Nem a vadászatról, mert itt vérbeli vadász volt mindenki. Az igazi „vádolok” pedig ritkán mesélnek a kalandjaikról. Született hanságiak várakoztak az épület előcsarnokában, olyan vadászok, akiket már kölyökko- rukban foglyul ejtett a szenvedély. Odaszülettek az égererdők és a savanyúid» vés legelők világába, ahol a majorok, tanyák közé vetett kukoricásokban mindennapos hívatlan vendég a vaddisznó, ahol októbertájt el- elbődülnek a szarvasbikák. Ezek a férfiak gyermekkorukban apjukkal lopakodtak a sűrűbe, járták a legelőket. s nyiladozó értelmük első fénye a „csapát'-’ pásztázta meg a rabsiepuskát. amit a kazal aljából vagy a kamrazugból emelt ki alko- nyattájt az apa vagy az idősebb testvér. Valami vizsgáztatót vártak a megyeszékhelyről. mert vizsgát kellett tenniük abból, amit az öreg Hánytól tanultak, amire a természet képesítette. szoktatta őket. Nem volt vadászkülsejük. Legalábbis nem viseltek tollaskalapot, bilgeri-csizmát, egy csöppet sem hatottak vadregényesen. Mozdulataik, tekintetük egy-egy szűkén szabott mondatuk sejtette csupán amely mindnyájukban Jtözos és kitörölhetetlen. Vadászszenvedély? Igen, de ez a kifejezés csupán a töredékét fejezi ki annak a tartalomnak, amely a Hány környéki ember lelkivilágát, egész lényét betölti. Űzik, ölik a • vadat, szinte szomjazzák a pillanatot, amikor a golyóspuskából biztos halál dörren a szarvasbikára, de ugyanakkor szemük fénye a vad, tisztelik, áhítattal beszélnek róla. Mint távoli Ő6eik a totemállatokról. Az igazi vadász nemcsak a vaddal van így, hanem mindennel, ami az őt körülvevő sajátos világból való. A halak, a madarak, a vizek, a legelők, a nádasok és a szántóföldek ugyancsak kedvesek, tisztele tretméltóak az ö szívének. A hansági emberekben — a majoriakéban, a pusztai tsz-tagban, a kisfiús, mosolygó határőr főhadnagyban és a fekete, tünk arcú járási titkárban egyaránt (akik óit. az előcsarnokban a vizsgáztatóra vártak) ez a közős, szeretet- re méltó vonás. Nem tudom, milyen érdemjegyet kaptak végül. En akkor mögéjük néztem. A vadászterületekre indultam" velük, fülelve a gallymocca- násra, árgus szemmel ügyelve a vaddisznónyQmra. Egyik nagybátyám jutott eszembe, aki tetőtől talpig másféle ember volt, mint ezek a vadászok, de valahogy mégis hozzájuk hasonló. Afféle régivágású diplomás, közgazdász, aki a számoszlopok és a kettős könyvvitel rubrikái közül néha kitört a szabadba, s olyankor fáradhatatlanul, szinte dühöngve járta a határt, a vízpartot, a nádasokat. Vadászott, horgászott, nyulakat tenyésztett — mikor mire volt lehetősége —, fácánt nevelt, fát ültetett, s mindezt oly tiszteletet parancsoló szótlansággal művelte, mint pogány táltosok a varázslatot. Olyankor neki minden sikerült. Ha vadászott, bőven volt zsákmánya. Ha horgászott, füzérszám fogta a csutkát. Az életben egy csöpp szerencséje sem akadt, de a vadász—horgász szerencse sosem hagyta esetben. Ö a ..középosztálybeli' akit a szellem istenítésére es a kétkezi tevékenység táblák nevét; a feladat «ék megőrzése. A néprajzzal foglalkozó dolgozatok közül utalunk dr. Sági Károly Adatok a Kis-Balaton halászatának történetéhez című munkájára, Dégi Zoltán ordacsehi vonatkozású, halászati publikációjára és Lohr Jenőné gyűjtésére a kötcsei ker- bajtról. (Kerbajt: az evangélikus gyülekezet templomának felszentelési napja.) Dr. Király Lajos a Balaton környékének nyelvjárásairól írt dolgozatot, míg Pillér Dezső a Balaton-vi- dék helységneveit veszi sorra Siófoktól kiindulva. A honismereti híradó űj számában a soroltakon kívül is számos értékes publikáció vonzza majd a megye múltjával ismerkedni kívánó olvasókat. megvetésére neveltek» különös érzékkel használta a kezét Egy időben festegetett is. A századeleji főgimnáziumok rajzóráinak stílusában szülőföldje fűzfáit, vízpartjait örökítette meg sárgás- fehér rajzlapokon. Ezekben a képekben is rejlett valami sajátos kis elem, amely félreérthetetlenül az övé volt. A vadászok között eszembe jutott a nagybátyám. Gondolkodni kezdtem a sorsán, különös, ellentmondásos életén, annál is inkább, mert tudtam, hogy súlyos betegen fekszik valahol a Rábca közelében. A következő napokban, amikor a gyászje- lentó telefonüzenet elért, elképzeltem az ő számára leginkább megfelelő mennyországot. Azt kívántam neki, hogy olyan világban telepedjék le, ahol nincsenek hivatalok és nem ismerik a kettős könyvelést. De legyen erdő! Dús, vadas. És legyen folyó: keszegben, csukában bővelkedő! És legyen nádas, olyan hatalmas, lenyűgöző, mint a Hányban volt valaha. Találja meg régi vizsláit is, az okos, hűséges társakat, akik bizonyára türelmetlenül várják már, hogy vele indulhassanak vadkacsa lesre. Srapndi András SOMOGYI NÉPLAP
