Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-07 / 5. szám
99 Öregek Hányán vannak? Számukat csak föibecsülni lehet, pontosan leírni nerrf. A pie- gyei társadalombiztosítási igazgatóság legutóbbi tájékoztatójából megtudtuk — ez 1080. évi adat —. hogy a megye összlakosságának 21,5 százaléka, vagyis 76 ezer ember, nyugdíjas. Az arány jóval nagyobb az országosnál. A nyugdíjasok száma egv év alatt 1700-za! emelkedett, s tavaly arányaiban és abszolút, számokban is fokozódott a növekedés. Valóban ennyien lennépek? Nem. ezek az adatok csak azt mutatják, hányán élvezik — nyugdíjasok, öregségi járadékosok — megyénkben azt a társadalom- biztosítási jogon alapuló ellátást, amelynek összege egy év alatt jóval másfél milliárd forint fölött van..., öregek napja, nyugdíjas- találkozo — megannyi munkahelyi és települési rendezvényt tartottak, illetve tartanak e ..címszó’' alatt a téli hónapokban megyeszerte. A részvételre hetvenhat- ezernél" jóval több öreg embernek lenne joga. sokan azonban valamilyen oknál fogva nem szereztek nyugdíjjogosultságot. Különösen faluhelyen találni olyan idős embereket, olyan csaladokat. ahonnan csak a fiatalok léptek be annak idején a termelőszövetkezetbe, a szülők nem, s akadtak olyan területek is. amelyek kimaradtak a téeszszervezés- hől. Az ott élő parasztemberek megmaradtak magarv- saadafkodórnak, vállalva a következményt, hogy — miután nem fizettek nyugdíj- járulékot — nem támaszthatnak igényt nyugellátásra, öregségi járadékig. A fiatalok köztien elhagyták a szülőházét. máshová mentek dolgozni és másutt választottak helyet a fészekrakáshoz. Az öregek magukra maradtak. Persze támogatják ókét a gyerekek anyagi etikai, s ha ők nem fizetnek,** "helyi tanács utal ki nekik rendszeres vagy rendkívüli segélyt (néha akkor is megkapjak: ezt. ha a hoz- zatartozók is segítenek, de ezzel együtt sincsenek meg az ellátottság alapvető feltételei.) . Ezek trtctn úgy vélhetnénk, felhőtlen asz öregek élete. Mert annak kellene lennie.! De tudatéi, nem így van. Ha öregek napközi otthonainak lakóival beszélgetünk, szinte bárhol a megyében, örömtől sugárzó arccal dicsérik az ellátást, a társas pihenést, a gondúző időtöltést. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a rászorulóknak csak töredéke élvezi vagy élvezheti ezt az ellátást. Maguk a napközibe járók a megmondhatói, hány es hány elesett, öreg ember él magányosan — és szűkösen — lakóhelyük közelében, aki anyagi nehézségek miatt vagy rátartiságtoól — őt ugyan ne szólja meg senki, amiért másokra szorult! — nem él a fölkínált lehetőséggel. Mások meg azért nem élvezhetik ezt a szociális szolgáltatást, mert a településen nincs napközijük az öregeknek. Pedig lehetne! Tényleges igény is mutatkozik és helyiség is akadna. de hogy az ellátásért cserébe bizonyos összegekkel megterheljék az ingatlanukat s azt így kapják meg majdan az örökösök, nem. erről hallani sem akarnak... S ez hátráltatta több helyütt az otthon létrehozását, illetve indokolta a már működő napközi megszüntetését, Így aztán jó néhány portán gyűrik-szemvedik az időt az öregek. Szociális gondozónőt üzemek, intézmények — köztük tanácsok — alkalmaznak. ám ez sem oldja meg a gondokat. A lakó- és m.unkahelyek gazdasági és társadalmi szervezeteinek kellene még jobban figyelni az időé emberekre, sorsuk alakulására. életkörülményeikre. Túl az öregek napjának megrendezésén, a nyugdijastalálkozóiion — az ünnepléseken. Ez is kell, de több ú kell ennél! tt. F. Eh’éssséges lokálpatriotizmus Á szőkébb haza szeretete Nem gondolt büszkélkedő szó használatára az a négy-, ven év körüli, községi iskolában tanító pedagógus, akivel rnyltkor együtt utaztam, s beszélgetésünk közben említést tett egyfajta jelenségről. A „lokálpatriotizmus szót pedig már csak azért sem használta a mondottakkal kapcsolatban, mert alighanem nagyképűségnek vélte volna. Egyszerűen csak elmesélte, hogyan akadályozták meg megyéjében kis ■ügyességgel és leleménnyel az egyik szép fekvésű falucska elnéptelenedését. Üdülőhellyé „képezték ki”! Megvásárolták az apró parasztházaikat, fölújították a kerítéseket, a kapukat, takarítottak. berendezkedtek vendégfogadásra. Magukénak tartották meg — nem adva át sem az enyészetnek, nem a hétvégi telekre vágyó, ám folyamatos törődést nem vállaló, a megyéért áldozatokra . aligha hajlandó idegennek, más tá.jbélieknek. A szűkebb haza szeretete korunkban sokféle új vonást, motivációt hordoz.. Nevezzük a hely, a locus iránti vonzalomnak, hívjuk esetleg a szűkebb pátria szerete- tének, egyre megy. Mindenkor egyfajta ragaszkodás. Érzelmi tartalma mellett azonban — se jelenségnek sok városi, megyei, községi tanácsi tisztségviselő, népfrontban és másutt tevékenykedő, falugyűlések hangulatát mérni tudó szakember tanúja napjainkban — más „töltése” is van. Erről is érdemes szólnunk. A tisztes és egészséges kötődés a „kisebb hazához”; a lakóhelyül szolgáló helység, országrész, tájegység iránti ragaszkodás napjainkban mind több helyütt fejeződik ki konkrét tettekkel, kisebb és nagyobb vállalkozásokkal, kezdeményezésekkel. Példaként említenénk néhány ilyen formát. Az egyik fővárosi felsőoktatási, intézményben nemrég verbuválódott össze az a harmadévesekből toborzódott kis „csapat”, amely már jelezte is az egyik északi megyének : mindannyian otthon akarnak majd dolgozni; időben jelentkeznek munkahelyért. megbízásért. vegyék őket előjegyzésbe. Nincs munkahelyszűkében az említett terület, tehát nem kizárólag anyagiak utáni vágyakozás foglalkoz- latja a fiatalokat. Egyszerűen az történik, hogy visz- szakívánkóznak a szülői ház ..özeiébe. mert lehetőséget látnak arra, hogy ott elképzeléseik szerint élhetnek. Feltétlenül ilyennek tarthatjuk azt a — vállalkozó szellemre, a kor igényét értő gondolkodásra is valló — „brigádötletet”, amelyet a gödöllői egyetemen hallottam. Vagy tíz végzős — köztük más egyetemről valók is — sajátságos kisvállalkozást tervez megyéjébe hazatérve. Egyazon községben kívánnak megtelepedni, vendéglőnyitástól. orvosi praxis kialakításáig a képzettségükhöz mért legkülönbözőbb boldogulási formákat tervezik, egy helyen, egymást is segítve. S a lehetőséget valóban érdemes fontolgatni, hiszen sokféle okos forma segíthet, hogy kézzel fogható haszonnal is járjon a kötődés a szűkebb hazához. Az emberek, a helyi lakosok java, személyes gondja közepette sem zárkózik el attól, hogy tegyen valamit falujáért, városáért — anélkül, hogy ezt így, egyértelműen megfogalmazná. A cikkben említett példák inkább azt kívánják jelezni, hogy — például — nemcsak a társadalmi munka forintokban is értékelhető meny- nyisége lehet a szülőfalu, a lakóhely iránti jó érzelem, a kötődés megnyilvánulása. Egy ifjú értelmiségi, baráti társaság vonzó szellemiségén, kellemes társaságbeli mivoltán kívül eszével, tudásával, lelkesedésével* és jó ötleteivel is gyarapíthatja városát, faluját. Sokasodnak — örömünkre — a jelek a kisebb és nagyobb településeken, arra mutatva, hogy erőseiéinek a szűkebb hazához fűződő érzelmi szálak. Gazdasági és politikai vezetés dolga is, hogy ki-ki tiszte, hatásköre szerint, intézkedéseivel és döntéseivel további utat adjon ezeknek a kezdemenye- zéseknek. V. M. Kiállítás a Volánnál A Mephisto jelmeztervezője Kaposváron Színházi díszletekből és jelmezekből — a világhíressé vált Mephisto című film jelmeztervezőjének. Gyarmathy Ágnesnek a munkáiból — bemutató nyílt tegnap délután Kaposváron, a Volán Vállalat Füredi úti központjában. Weiss, Williams, Kreza — sorolhatnánk tovább is — műveinek ihletett díszlet- vág'’ jelmeztervezőjét ismertük meg. Kaposvárhoz fűződő kapcsolata: Komor István fölkérésére az Éjjeli menedékhely díszleteit tervezte. Gyarmathy Ágnes színházi r r kaptam tőle. Ritka jelenseg ez a -mi életünkben. Nagy élmény volt számomra ez a munka, a siker pedig rendkívüli örömmel tölt él. — Képző- és iparművészet. valamint film és dráma. Mindez együtt nyilvánul meg az ön munkásságában. Szereti külön-külön a filmet es a <jrámát? — Szeretem a filmet is, a drámát is, föltéve, ha jó. A Mephistót említhetem ugyancsak jó példának. A tervezésben egyébként minden esetben a dramaturgiából indulok is. Én színekben és különféle anyagokban látom a drámát... — A magyar színházi díszlet- és jelmeztervezés hol tart? — Nem lehetünk túlzottan elégedettek. Nyugaton sok bóvlit látni, de nálunk is sok a gyenge munka. Úgy látom, mi „utánfutók” vagyunk, pedig a legfontosabb feladat az lenne, hogy egyedit hozzunk leire. Fő, hogy n^ másoljunk! — Egyáltalán: ismerik egymás . munkáját a magyar színházi díszlet- és jelmeztervezők ? ,— No látja, épp itt az egyik hiba! Nem ismerjük eléggé egymás munkáit. És nem tudjuk, hol helyezkedünk el a tágabb palettán. — Példaképe? — Festőket nevezhetek csak meg. Salvador Dalit, Cniricót: hajlamos vagyok egy kicsit a szürrealizmusra, de imádni tudok egy Remb- randt-kepet is. Órákig tudok állni . egy-egy ilyen mester müve előtt. Nyitottnak érzem magamat minden jóra, szépre. Barmikor készen vagyok a íölíedeMAZSOLÁKAT SZÉDÍTŐ SZÖVEG Reggel indítani akarom a Trabantomat, de a kutyafáját, nem indul. Hörög, kerreg, bágyadtan ugrálnak a dugattyúk. Hiába, Kicserélem a gyertyákat — az sem segít. Körüljárom, rágyújtok, tapogatom a karosszériát. Nézem; szikra van, gyújtás rendben, ennek ellenére hörög, kerreg, és nem indul a nyomorult . . . Kész, hívhatok egy szerelőt. — Hadd nézzük ezt a kis járgányt! — mondja Lan- csák úr, aki civilben egy Afit-telep szerelőbrigádjának oszlopos tagja, szabad idejében pedig messze földön híres fusizó. Most ez utóbbi minőségben tette nálam tiszteletét. — Nagy baj van? — kérdem mély alázattal a mestert, mert egy ilyen aranykezű varázslónak kijár a tisztelet. — Uram. nézzen csak be ezen a nyíláson! Látja ott azt a kopott részt? A kettős kónusszal kiképzett kúp- henger amortizációs analizátora nem nivellál rendesen a szinuszkerék nume- rusz kurrensével. Ki kell cserélni a kúphenger analizátorát, meg a nuvrerusz kurrensét. Ez. kérem, testvérek között is munkadíjjal együtt * nyolc kiló. azaz nyoícszáz forint. De ha rám hallgat, az olajszűrőt is kicserélteti, mert átereszt, és egy ezresből megússza . .. — Lancsák úr! Én négy napig dolgozom ezer forintért. Sok. — Ügy kell magának. Ha meggondolta, szóljon; este otthon vagyok. Holnap egykettőre megcsinálom. Oké? — Szomszéd, hallgasson rám! Ne bízza ilyen gátlástalan fusizókra« a kocsiját! — mondta Tarhonya Vendel a földszint kettőből, amikor látta, hogy Lancsák úr dől- gavégezetlenül távozott. — Miért nem szól nekem? Hiszen szomszédok vagyunk, segíteni kell egymást. Uram, és harminc éve dolgozom az autósszakmában. Nekem gyerekjáték, elhiheti. Ha elhiszem, ez a gyerekjáték nekem ■ ezerötszáz forintomba kerül. Ugyanis Tarhonya Vendel vizsgálódása alapján közben kiderült, hogy nem az amortizációs analizátorral meg a szinuszkerékkel van baj, hanem anyagfáradás következtében az erőátemelő len- dítökerék kevés olajat kap és recesszíven perfektuál, ezért az egészet magággyal együtt ki kell cserélni. — Én nem verem át magát. szomszéd. Hozok számlát mindedről, s itt maga előtt mcgrpperálom a mcM«- nát. All az alku? — Tmdia, most pillanatnyilag nincs ezerötszáz ... meg a feleségemmel is meg kell beszélnem ... — Igaza van, aludjon rá egyet! Aztán, majd szól. Itt lakom a földszint kettőben. Este a feleségemmel úgy döntöttünk, kisiparost keresünk. Az legalább garanciával dolgozik, es nem kitalált összegekkel szédíti az embert. — Ne nevettessen, jó uram, mert megszakad bennem valami — mondta teli szájjal kacagva Gázon úr, véradó oklevéllel is többszörösen kitüntetett kisiparos. — Méghogy kettős kó- nuszú kúphenger meg szinuszkerék, hahaha! Jaj istenem! Már szúr az oldalam ... És maga elhitte, hogy a lendítökerék recesz- szíven ... Mit csinál, .hogy mondta a pasas? Perforál? Ezen a kocsin nincsenek ilyen marhaságok, ez csak naiv mazsolákat szédítő szöveg. kedves uram! Szerencse. hogy hozzám fordult, én majd mindent rendbe teszek ezen a gépen. Persze egy dolgot máris tisztázzunk: számlával vagy számla nélkül csináljam, mert nem mindegy. Irányárként két és fél ezer forintot számolok, de ha számlát, kér. akkor három és fél a nóta, vege, mert ugye, akkor forgalmi adót. SZTK-járulékot. műszakpótlékot, amortizációt, községfejlesztési hozzájárulást is föl kell, számolni. És ez nagy munka. Le kell cserélni a fékolajat, új kuplungtárcsa kell, meg leve- göszürö. | — Tessék várni, gondolkodnom kell az ajánlatán! Estefelé még mindig gondolkodtam. amikor mérnök barátom beállított hozzánk. A többnapos kálvária hallatán jót kacagott. Aztán körbejárta a kocsit. valamié matatott a műszerfal alatt, s igy szólt: — Ülj be, és próbáld indítani! , Indítottam. Egyet-kettőt kerregett a motor, aztán beindult. — Mt baja volt ennek a nyomorult dögnek, áruld el! — Neki semmi. A memóriáddal van baj. Elfelejtetted kinyitni a benzincsapot. * * * Ma reggel ismét kocsival jöttem dolgozni. Azonnal rohantam a személyzeti osztályra: kértem, iskolázzanak be egy autós esti iskolába. Átképzem magam. A személyzetis gratulált az ötlethez. Neki is most robbant le n Trabantja. Megígértem. hogy munka után megnézem.. Kiss György Míhalj zésre. A 13-as Volán kaposvári központjában csaknem ■ egy éve avatták föl az ú,i művelődési központot. Ez volt az első képzőművészeti kiállítás a vállalat életében. H. R. Emlékezés Darvas Józsefre Darvas József íróra, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb, marxista szemléletű részvevőjére emlékeznek februárban — születésének 70. évfordulója alkalmából. A Mező Imre úti temető ben levő sírjánál koszorúzá- si ünnepséget rendeznek. Az Irodalomtörténeti Társaság az évforduló alkalmából vándorgyűlést rendez az író szülőhelyén, Orosházán. A tervek szerint a Viharsarok irodalma, népe. társadalma címmel rendezendő vándorgyűlésen idézik majd Darvas József alakját, elemzik, értékelik munkásságát, helyét a magyar irodalomban. tanulmányait Lengyelországban végezte. — A lengyelországi Poznanban g képző- és iparművészeti főiskolán tanultam, ahol a díszlet- és jelmeztervezést együtt oktatják. Ennek óriási a jelentősége. Ami a színházban vizuális élményt ad, egységében ismerhettük meg. — Húsz éve tervez. Számos hazai és külföldi díj, siker fémjelzi munkásságát. — Terveim általában táb- laképszerűek. A mozgás pedig bele van építve a jelmeztervekbe. tulajdonképpen ezek mobiloknak is felfoghatók. — Mely munkái a legkedve-. sebbek? — Nehéz Válaszolni rá. Nagyon szeretem a Kreza Golgotáját, Weiss Marat, halálát, újszerű feladat volt Jókoi Barangok című művének színpadi megjelenítése. — És a Mephisto? — Igen, fordulópontot jelentett ez a film az életemben. Olyan c. 'Otóközösség- ben dolgozhattam. amelyiknek nemcsak én adhattam, hanem én is sokat