Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-06 / 4. szám
Gazdaságpolitikai feladatok 1982-ben Egyensúly, életszínvonal A megyei pártbizottság Somogy idei gazdaságpolitikai feladatait ágy határozta meg, hogy teljesítésük járuljon hozzá a népgazdasagi egyensúly javításához, biztosítsa az életszínvonal megtartását, valamint az életkörülmények szerény mértékű emelését E feladatból adódik, hogy minden területen erősíteni kell az olyan gazdálkodási magatartást, amely a népgazdasági eredmények javulását segíti. A testület úgy foglalt állást, hogy álljon az 'idén is az anyagi ágazatok és a gazdálkodó szervek munkájának középpontjában a termelés és a termekszerkezet korszerűsítése, a gazdaságos termelés, az export dinamikus növelése, az importigény mérséklése, a hatékonysági és minőségi követelmények gyakorlati megvalósítása. A termelés növekedésének módját az élőmunka termelékenységének emelésépen es a meglevő eszközök fokozott kihasználásában jelölte meg. A jövedelmező, versenyképes termékek arányának javítása megköveteli a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítását, a műszakigazdasági követelmények alapján való folyamatos minősítését és a műszaki fejlesztés lehetőségeinek jobb kihas ználását. Takarékosan Valamennyi ágazat számára kiemelt feladatként jelölte meg a megyei pártbizottság az anyaggal és az energiával való ésszerű takarékosságot, a hulladékok es a másodlagos nyersanyagok fokozatos hasznosítását, a készletgazdálkodás javítását. A gazdasági feltételek gyors változásával az idén is számolni kell. Ezért fordítsanak több figyelmet az ár- és szabályozórendszer változásaira, javítsák a gazdálkodás színvonalát. Ennek megvalósításához nagyobb alkalmazkodóképességre, rugalmasabb vállalkozási magatartásra, alternatív tervezésre. biztonságosabb gazdálkodási gyakorlatra, valamint, szemléleti és cselekvési egységre van szükség. Slkaiffiazkoflésj képesség A megyei pártbizottság határozata kimondja, hogy az irányítási és szervezeti rendszer korszerűsítése során alapvető követelmény: segítse elő a gazdálkodó egységek önállóságának, rugalmasságának, érdekeltségének, valamint munkájuk hatékonyságának javítását. A versenyképesség fokozása. a társadalmi szükségletek jobb kielégítése, a gazdasági követelmények érvényesülése érdekében segíteni kell a nagyüzemek elsődlegessége mellett, ezek kiegészítőjeként, az új szocialista vállalkozási formák elterjedését. A teljes foglalkoztatottság — mint alapkövetelmény —. mellett felhívta a figyelmet a testület a gazdaság szerkezeti változásaival Összhangban álló, azokat elősegítő munkaerőmozgásra. Fontos követelményként fogalmazta meg, hogy a szükségessé váló munkaerőátcsoportosítások előkészítése legyen átgondolt, végrehajtása pedig szervezett. A gazdálkodó egységek feladata, hogy biztosítsák az üzemen belüli feltételeket átcsoportosítással, átképzéssel, a munka. szerinti elosztás következetesebb érvényesítésével. A megyei pártbizottság megállapította: a beruházásokhoz és a fejlesztésekhez az idén is korlátozottabbak az erőforrások: ezért — szigorú rangsorolással — hatékonyan kell őket fölhasználni. Részesüljenek előpy- ben a konvertálható, exportárualapot növelő fejlesztések, a kiemelt társadalom- politikai célkitűzések megvalósítását szolgáló járulékos beruházások. Az építőipari kapacitásokat ezekre, valamint a folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezésé)» kell koncentrálni. Fordítsanak nagyobb gondot a megváltozott építési igények jobb kielégítésére — nemcsak a kivitelezésben, hanem a tervezésben, az előkészítésben és a lebonyolításban is. fl vezetek felelőssége Az 1981-es év tapasztalatait összegezve értékelte a megyei pártbizottság a vezetői munka színvonalát, s azt állapította meg, hogy a vezetők többsége lépést tart a megnövekedett követelményekkel: érti és helyesen képviseli a párt politikáját, kellő szakértelme van a termelési és gazdasági folyamatok változó feltételeinek megssmeréfiéhez. Az felti esztendő feladatait meghatározta, hogy a szigorodó gazdasági követelményekhez való alkalmazkodás minden vezetői szinten fegyelmezett, következetes és eredményes irányítómunkát követel. Ügy ítélte meg, hogv az egyszemélyi felelősség következetes érvényesítése érdekében emelni kell a vezető, irányító, szervező és végrehajtó munka színvonalát, jobban kell támaszkodni a dolgozók javaslataira, aktivitására. Hangsúlyozták a kockázat- és ‘felelősségvállalás, valamint a vezetői érdekeltség jobb összhangjának szükségességét, ,A feladatok megoldása azt is szükségessé teszi, hogy a vezetés egyértelműen fogalmazza meg a munkaverseny tartalmi célját. Jól munkaszervezés A jó áruellátás, a szolgáltatások színvonalának emelése, a lakosság közérzetét kedvező irányban befolyásoló tényezők javítása — az életszínvonal stabilizálása érdekében — alapvető politikai feladat. A megyei pártbizottság határozata szükségesnek tartja, hogy a jövedelmek növekedése tükrözze jobban a végzett munka társadalmi hasznosságát, a hatékonyság és jövedelmezőségi követelmények érvényesülését. Az általános gazdaságpolitikai feladatokat meghatározva a testület határozata foglalkozik az ötnapos munkahétre való áttéréssel is, hangsúlyozva, hogy önerőből, a munka szervezettségének javításával, a munkaidő jobb kihasználásával kell ezt a feladatot .megoldani, megkülönböztetett figyelmet fordítva a lakosság ellátására és ügyeinek intézésére. Megkezdődött a nagyjavítás A megye gazdaságának minden ágazatában keresni kell — a rendelkezésre álló eszközök igénybevételével — az export, főleg a tőkéskivitel növelésének és az import hazai termékekkel való helyettesítésének lehetőségeit. A termelést a gazdálkodó szervezeteknek elsősorban azokon a területeken kívánatos növelni, ahol lehetőség nyílik a nem rubel- elszámolású kivitel dinamikus emeléséi». A testület határozata szol arról is, hogy biztosítani kell a rubelelszámolású export tervszerű alakulását; a vállalatok erősítsék a piacmegtartó képességet a korszerű és a jó minőségű termékeik részarányának növelésével, pontos teljesítéssel, az igényekhez történő rugalmasabb alkalmazkodással is. Tárják föl a termékek űj piacon történő értékesítésének lehetőségét. Az űj esztendő első napjaiban kezdték a téli nagyjavítást a vései termelő-5 szövetkezet gépműhelyében. Huszonhat tehergépkocsi és negyven kisebb-nagyobb erőgép vár javításra. A tervek szerint április negyedikére már be is fejezik a munkát a szerelők. A géppark életkora viszonylag kedvező. Számos új gép van most a tsz-ben, igaz viszont, hogy az MTZ— 50-es traktorok már mind elöregedtek. Az alkatrész- ellátottság is elég jó, a vé- seiek ugyanis már előre, a nyár vegén megvásárolták a legfontosabb alkatrészeket; volt rá anyagi fedezet. A gépműhely épületei meglehetősen elavultak, a huszonkét szerelő nehéz körülmények között dolgozik már 'évek óta, ezert korszerű, új üzemcsarnok építését tervezik Vesén — ez majd 1985-ben készül el. Utóvizsgálat utérezgés@kkel Mindennapi bosszúságaink; lekesett autóbuszok, megközelíthetetlen, de néhány kilométeres távolságok, órás veszteglések, bűzös vonatok ... Efféle gondokkal naponta találkoznak, akik saját jármű hiányában tömegközlekedési eszközeinket veszik igénybe. Szeretnék, ha a nap minden órájában, félórájában és perc-eben ■ busz vagy vonat indulna üti céljaik felé. Mi tagadás, tűJaott igények ezek. De valljuk be, hogy nem minden igényünk az... Bizonyíték rá a népi ellenőrzési bizottságok egyik legutóbbi vizsgálata is, amely számtalan közlekedési hiányosságot, jogos sérelmet fedett föl. Orvosolták-e — erre voltak kíváncsiak a népi ellenőrök,, amikor a közelmúltban utó- vizsgálatot kezdtek többek között a nagyatádi járásban is. A megkérdezettek korábban sokat berzenkedtek a Nagyatád és Somogyszob között közlekedő személy- vonat miatt: vasútmúzeum- ba illő matuzsálemek jártak arrafelé. A járási és városi népi ellenőrzési bizottság még jóformán napirendre sem tűzte a témát, mikor a MÁV már cselekedett: november 26-a óta kényelmes csehszlovák szerelvény jár a két állomás között... Ürülnénk, ha másik kérésünket is teljesítette volna a MÁV. Még mindig nincs magasított peron az atádi állomáson. Mint hírlik, anyagiak hiányában egyhamar nem is lesz. Nemcsak a vasutat korholták azonban eddig a járásbeliek, Mint az utóvizsgálat jegyzőkönyvéből kiderül, épp elég gond volt a Volánnal is. A hírek mindenesetre megnyugtatóak: a most életbe léptetett új menetrendben már figyelembe vették a panaszokat. Sőt! Arra is gondot fordítanak, hogy a késedelemmel érkező vonatokhoz legyen autóbuszcsatlakozás. (Ez annál is fontosabb, mert mióta átépítik a Budapest és Gyékényes közötti pályaszakaszt, néha a világrekordok könyvébe illő dolgok történnek.- A Somogy expressz például Kaposvárig mindössze huszonöt percet késik, de Nagyatádra néha több mint egyórás késéssel lehet eljutni ugyanerről a vonatról. A dél-somogyi város és a vasúti csomópont között közlekedő vonat, gyakorta ennyit vesztegel Somogy- szobom. Az utóvizsgálat jegyzőkönyvének végén ez olvasható: „A lefolytatott utóvizsgálatot a vizsgált szervek megfelelően fogacfták, segítőkészségük a helyszíni vizsgálat egész időszaka alatt átlagon felüli volt, a realizálási javaslatainkat csaknem teljes egészében elfogadták és intézkedéseket is tettek azok végrehajtására ..Megnyugtató megállapítás. Csakhogy... A közelmúltban a csurgói gimnáziumban jártunk. Az oktatási intézmény igazgatója keserű szájízzel panaszolta: ifjúsági parlamentjükön. a legtöbb felszólalásban a közlekedést tették szóvá; még olyan is előfordul, hogy épp a menetrend miatt nyolc órakor Aem lehet megkezdeni a tanítást... Az utóbbi hetekben több falugyűlésen is részt vet- • tem; szinte mindenütt szót kértek a közlekedés miatt. Amikor az egyik dél-somogyi kisközség közművelődési lehetőségeit kutattuk, hallottuk, hogy egy „jó" autóbusszal orvosolni lehetne mindent. Tudjuk, néha túlzott igényeket támasztunk a tömegközlekedés iránt. Néha azonban nem ártana, ha az illetékesek eljutnának egynéhány falugyűlésre vagy az ifjúsági parlamentre, netán klubba — hogy szót válthassanak az utazók gondjairól, gondjainkról. Tudom, épp az említett gimnázium esetében már szerveztek egy kerekasztal- beszélgetést. Csakhogy - azóta sem történt semmi! Pontosabban — a NEB utó- vizsgálata szerint is — csak valami történt. Nagy J«»é Ünnepek síén I gen, hétköznapok következnek. S az ünnepek nagy részét egyre többször pihenőnapnak hívjuk majd. Hogyan ünnepeltünk? Szépen, jól, S a legfontosabb: békében! Vágyunk és akaratunk, hogy a hétköznapokon se — és sohase — rémítsen minket a fegyverek .zaja. A munka ritmusának zenéje, megnyugtató harmóniája töltse be életünket. Panaszra nem volt különösebb okunk; -a megélhetés „gondjait” inkább csak növekvő, néha túlfokozott igényeink motiválhatták. Ünnepeltünk: jutott a fenyő alá, a gyomorba. Egy kicsit el is engedhettük magunkat. Nem baj. Karácsonykor, újévkor az emberek mértékletessége, beosztása, takarékos életmódja kissé csorbát szenved. Történelmi okai, előzményei vannak; jól bevált vagy meg- csontosociott szokások járulnak hozzá, hogy ha tehetjük, ilyenkor egy kicsit jobban élünk. Többet pihenünk, olvasunk — van rá idő. Bacchus oltárára is rendszerint több jut ilyenkor. Ámbár ki tudja? Lehet-e egyáltalán még többet inni szilveszterkor, mint amennyi szeszt magihoz vesz szeretett népünk a munkás hétköznapok forgatagában...? Olvastam az újságok beszámolóit, a kereskedelem, a vendéglátóipar adatait, a kijózanító állomások, a mentők, a pezsgőgyárak statisztikáit: sikeresnek mondták az esz- tendöfordulót, A világért sem szeretnék álszentnek látszani, mégis felötlött bennem: vajon fogyott-e annyi tej, mint pezsgő, s ébredtek-e annyian józanul az új esztendőre, mint ahányon mámorosán vagy másnaposán tekintettek előre — ha láttak egyáltalán? Nem vagyok ellensége az ünnepeknek, ámbár megvallom — vessenek meg érte —: számomra kedvesebbek a hétköznapok. Szeretem őket, mert igazabbak és kifejezőbbek; mindennapiak, tehát értékesek. Nem is tudom, hogyan került éppen .Seneca Luciliushdz írt levele a kezembe, éppen az év első napjának délelőttjén. Ezt olvastam benne: • „Sokkal derekasabb a részeg s öklendezö tömeg közepén józannak s száraztorkúnak maradni. Nagyobb mérsékletre vall, ha nem különülsz el, nem különbözteted meg magad, ugyanakkor nem is vegyülsz el mindenkivel, hanem ugyanazt csinálod, de nem ugyanolyan módon: hiszen kicsapongás nélkül is megülhetjük az ünnepnapot.” Azt hiszem, Seneca, a nagy római bölcselő már időszámításunk előtt is jó tanácsot adott, hogy mértéktartó, azaz emberebb legyen az ember. Tudjon örülni és ünnepelni, kerülje az aszkéták magatartását éppúgy, mint a gyönyörben bujálkodókét: legyen józan, fegyelmezett és mértékletes, ha örül, ha bánkódik, ha egyedül marad, s ha társak, barátok veszik körül; ha sikereket ér el vagy épp ■ sikertelenség, átmeneti kudarc árnyékolja be életútját. Gondolom, senki sem vitatja, hogy Seneca okfejtése ma is időszerű. Szeretünk ünnepelni, és kell is. Kicsapongás nélkül, szerényen, ha van rá okunk. Ezeket az okokat azonban ■ rendszerint nem a piros betűs napok szolgáltatják. Ali adhatunk igazi alkalmat az ünneplésre. Munkával, emberséggel; egymásért és önmagunkért való rokonszenves cselekedetek sokaságával. Azzal, ha — nem túlzottan — megtermékenyítőén tápláljuk önmagunkban a saját munkánk iránti elégedetlenség lángját; ha nem nyugszunk és nem békü- lünk meg elért felkészültségünkkel, képességünkkel, eredményeinkkel; ha kiirtjuk az önelégültség csíráit is, amelyek fékeznek, visszavetnek alkotó tevékenységünkben. S irtanunk jó az ellenségeskedést, az irigységet, a féltékenykedési egymás iránt; az úrhatnámságot — hiszen társak vagyunk a munkában, a közéletben, az örömökben is. H étköznapok következnek az ünnepek után. Ha tehetném, a hétköznapokat, az értékteremtő munkát ünnepelném (nemcsak május elsején!), amikor esténként kissé fáradtan ér haza az ember szerettei körébe. Ünnepelném naponta a munkát, ha azzal tudnék elszámolni önmagámnak, lelkiismeretemnek, hogy ma is — becsülettel, odaadással, szenvedéllyel és felelősséggel — megtettem a magamét. Az esti számadások az ember legnagyobb ünnepei. Mert ha bárki békével tuöja álomra hajtani a fejét, nyugodt éjszakája lesz. Derűs ébredése, friss elméje és energiája a következő hétköznapon is ahhoz, hogy megújítsa önmagát. Nem hiszem, hogy van az alkotó munkánál, a tiszta lelkiismeretnél nagyobb érték az életben. Hétköznapok következnek. Ismét tele gonddal, bajjal, feszültséggel és örömmel. Előre látható. A bizalom és a bizakodás azonban bennünk s a levegőben van. Mindig örönt- re, boldogságra vágyunk, nem kudarcokra; de ha tesszük a dolgunkat, ez utóbbiakat is könnyebben elviseljük. Azt hiszem, a pezsgő nélküli hétköznapokon még nehezebb embernek maradni, hiszen nemcsak torkunkat, gyomrunkat ostromolják a „kísértések”. S ami nehezebben elérhető, az mindig szebb, fölemelőbb cél. Aligha hiszem, hogy hiányát szenvednénk ... Az idézet pontos lesz, amit a televízióban hallottam; arra is emlékszem, hogy nemrég egy nyugatnémet állampolgár mondta. De hogy pontosan mikor és milyen összefüggésben hangzott el. azt úgy látszik, nem tartottam fontosnak megjegyezni. Az a mondat — megvallom — elgondolkoztatott. Először ugyan kérkedést éreztem ki belőle, később fölleltem igazságtartalmát, mert munkáról vallott nézetünket is tükrözte. így szólt: „Nem azért dolgosunk, hogy éljünk, hanem azért elünk, hogy dolgozhassunk.” Rémlik, mintha más is kifejezte volna ezt a gondolatot, másképp; de most nem ez a fontos. Megragadott, mert lényegét ezernyi példával és nemcsak a nyugdíjasokéval bizonyíthatjuk, akik akkor élvezik igazán megérdemelt pihenésüket, ha közben van még hol tevékenykedniük, ha nem fertőzi tétlenség és unalom békés napjaikat. Hogy is van ez? Azért élünk, hogy dolgozhassunk. Azaz: egyre jobban élünk, ha jobban dolgozunk. Magyarországon képességekből, adottságokból, de munkaalkalmakból sincs hiány! Szervezésből, pontosságból, lelkiismeretből és fegyelemből, felelősségből és odaadásból még akad javítanivaló. Akit hagynak dolgozni tisztességgel, akinek csakugyan megteremtik a munka feltételeit, légkörét, az nem él vissza a lehetőséggel. Estéről estére elszámol magával, és szereti nyugodtan alomra hajtani a fejét. Néha megcsodáljuk külföldön munkálkodó hazánkfiait. Nemcsak a művészekre, a muzsikusokra, a festőkre, a szobrászokra gondolok; nemcsak azokra, akik alkotó munkájukkal terjesztik a világ minden táján hazánk értékeit, öregbítik hírnevét. Azokról a tervezőmérnökökről, munkásokról is szó eshet, akik a fokozottabb követelmények mellett, a kapitalista világban is kitesznek magukért: fölkészültségük, szakmai ismeretük, fegyelmük és minőségi munkájuk elismerést szerez. Nyilvánvaló, hogy itthon sem vallanának szégyent, és senki sem, ha a tervezők, szervezők, irányítók mindig és mindenhol megteremtenék a minőségi munka feltételét. A munkában a hétköznapok örömét, gyönyörűségét lelhetjük meg, gyakran még akkor is, ha terhes körülmények vagy nem éppen felhőtlen munkahelyi légkör közepette dolgozunk. A hétköznapokét, amelyek nélkül nem lehet ünnep, nincs kiegyensúlyozott élet; biztonság, béke, egyéni és társadalmi boldogság. Ezek jutottak eszembe az ünnepek puha nyugalmából felocsúdva, az év első munkanapján. Jávori Bél*
