Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

MRÖZEK GYŐZÖTT Arany és ezüst a Fonómunkás Kisszínpadnak Fürnek, sorozatok a Tv műsorán Onedintől Heyerdahlig Az idő múlását lassan már nem is annyira a na­pok, mint inkább a soroza­tok múlásáva'l mérjük . A kedd este a hömpölygő, szé­les ívű meséké. Akad ebben persze ■ könnyed komédia, mint a legutóbb indított Nem kell mindig káviár és olyan, a legmagasabb rangú irodalomból fogant mű, mint a Tfcomas Mann regétjye nyomán feldolgozott Bud­denbrook ház. Bizonyára szivébe zárja majd a publi­kum a csehszlovák Kórház a város szélén című sorozat hétköznapi hőseit, hiszen e mű már sikerrel fut jó né­hány európai országban. A film 13 részben 'meséli el egy kórház életének esemé­nyeit. A Régens herceg cí­mű nyolcrészes angol film a régmúltat idézi. IV. György királlyá válásának históriáját. Ugyancsak kosz­tümös produkció a franciák hatrészes filmje. Voltaire- ről, a nagy gondolkodóról, akinek mozgalmas gondola­taival csak mozgalmas élete vetekedhet. És ismét vendé­günk lesz — tizenhárom hé­ten át — Onedm kapitány... A közvéleménykutatások bizonyítják, egyre nő a so­rozatok népszerűsége — a többi estéken is. Így nincs semmi meglepő abban, hogy hét végén, a megnövekedett szabad idővel számolva, újabb és újabb folytatásos filmprogram kap helyet Szombat délutánonként ke­rül majd képernyőre az az NDK-mű. amely 13 részben meséli el a partizánok küz­delmét egy titkos náci irat­tár megszerzéséért. Roman­tikus kalandfilm szól Curro Jimenezről. a tizennyolca­dik századi spanyol betyár­ról és társairól, s ide sorol­hatjuk az olaszok Pagandni- életrajzát is. Huszonhat al­kalommal tűnik föl a leg­frissebb Don Quijote-adap- táció szereplőigárdája — kel­lemes perceket ígérve nem­csak a felnőtt, hanem a leg­ifjabb korosztálynak is. Szombat éjjelenként a szer­zői sorozatok kínálatában Amdrej Tarkovszkij, Kovács András, Michelangelo An­tonioni nevével találkozunk, illetve egy, a lengyel film­nek szentelt válogatással. A dokumentumfilmek kö­zül különösen figyelmet ér­demel az a 12 részes soro­zat. amely nemzetközi ösz- szefogással készült és a vi­lág nagy városait mutatja be. A franciáktól jutott hozzánk A hajózás története című négyrészes film. amely a repülés, az autózás histó­riájának föltárása után most a vízi járművek vilá­gába kalauzol. Az olasz Folco Quilici alkotása, Az európai ' ember 50 perces adásokban járja körül az európai népek, népszoká­sok kialakulását, sajátossá­gait. Az élővilág kulisszái kö­zé vezet a Heyerdahl-expe- díció útját megörökítő nyu­gatnémet film, a négyrészes Tigris. A tengerparti népek, kultúrák képes ..összefogla­lója” — az olasz Folco Quilici munkája, a hétrészes Az óceánok és az emberek. N. Gy. Az ülnök Minősítő bemutatóra szólt a meghívónk a kaposvári Latmca Művelődési Házba, ahol a Fonómunkás Kisszín- pad csütörtökön este „meg­méretett”. ... Az est prog­ramjában öt produkció sze­repelt az országos zsűri előtt. A bíráló testület elnöke Máté Injos, az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetségének titkára, a Népművelési Inté­zet munkatársa volt. Részt vett a zsűrizésben Spindler Béta, a kaposvári Csiky Ger­gely Színház színművésze és Eless Béla, a Magyar Rádió rendezője, a Perem Színpad vezetője is. A Fonómtmkás Kisszínparf tett ház előtt régebbi sike­reivel és újabb előadásokkal szerepelt Elsőként Major Nándor jugoszláviai magyar író abszurd tragikomédiáját, A hóembert adták elő. (Ol­vasható az Álmok szírt jén című hangjáték-antológia­hait) ISfiször 19*59 májusában matatta be az Újvidéki Rá­dió mint pályázati első díjas művet Bizarr hangvételű, leginkább az akkoriban di­va ins német abszurd dara- t bokra emlékeztet Egy isten hát* mögötti tanyán játszó­dik, ahol egy szörnyű házas­pár — a kétnemű Halál? — pusztulásba beszéli a hóvi­harban eltévedt utast A tör­ténés idején mér a hatodikat Vértes Elemér — egy kivé­telével valamennyi produk­ció rendezője — pókhálódísz­letet terveztetett. Pókasszony végül saját hímjét is „fölfal­ja”. A műfaj egyik vonulatá­nak sajátossága, hogy mé­lyebb jelentésrétegeket fölös­leges bennük keresni, ezek vagy kihulltak történelem fordulván, vagy bennük sem voltak...- Tóth Anna intim környe­zetet vagy stúdiót kívánó versmontázst adott elő — Tóth Éva költeményeiből —, s noha a körülmények most nem szolgálták ezt a műfajt, sikerült a nézőtérrel kontak­tust találnia. A színjáték és a „monodráma” után a pó- diummüfajt, az oratórikus előadásmódhoz közel álló stílust képviselte Kiss Dénes Verscsöndftője, ez a mai Petőfi-sirató. Engem — aki először láttam — megkapott Mások — akik mér ismerték — arra esküdtek, hogy „volt jobb”. Slawomtr Mroiek A nyílt tengeren című abszurd tragi­komédiája új színekkel, új játékokkal gazdagodva ara­tott nagy sikert Szerepátvé­tel is javította a produkciót, és valódi színjátszást kap­tunk, olyat, amilyennek szí­nészét a zsűri elnöke a leg­utóbbi Színház folyóiratbeli tanulmányában így határozta meg: „hivatásos és amatőr színész között csak. annyi a különbség, hogy az utóbbi nem művészi tevékenységé­vel keresi kenyerét.” A Fo- wómunkás Kisszínpad tavaly Jelenet A hóember című egy- f el voná.sósból. 109 előadást tartott, már-mát hivatásos színházi előadás­szám ez. Galkó Bence, a Csiky Ger­gely Színház művésze ren­dezte Mrozak Károly című egyfelvonásosát, ezt a gro­teszk, egyszer-egyszer viszont szinte nemes kabaréhumorú játékot. Arra a reményteli megjegyzésre biztat a pro- dúkció, hogy a kaposvári színház és az -amatőr együt­tes közötti kapcsolat még.sok jót ígér. Remek szórakozás volt, de a mrozeki figyelmez­tetés miatt, bizony, epekese­rű maradt a szánk: aki meghunyászkodik az ember­telenség — a fasisztoid kény­szerítés — előtt, az eiőbb- ulobb kiszolgálójává is zül- lik. Máté Lajos összegzésében a zsűri nevében kiemelten dicsérte a „játszó személye­ket”; s valóban nagyszerű alakításoknak tapsoltunk. Nem reménytelen addig az amatőr színjátszás helyzete, amíg Kaszás Ferenc, Tóth Anna, Kovács László, Hor­váth Péter és Máté József, Friss László hajlandó játsza­ni. A nyilt tengeren arany fo­kozatot, a Károly ezüstöt ka­pott a zsűritől. Lesko László — Ez a papírlap véletle­nül került a kezembe teg­nap, a beszélgetésünk után. Az ügy legfontosabb mozza­natai szerepelnek rajta. Azoík a kérdések, amelyekre ok­vetlenül meg keltett találni a választ, hogy megfelelően dón th essünk. Pecze Lajos beleolvas ak­kori jegyzetébe, s máris eszébe jut a tárgyalás. — Nagyon súlyos eset volt — mondja. — A siófoki me­zőőr meggyilkolásáról van szó. Ebben az ügyben is ül­nök voltam a kaposvári Me­gyed Bíróságon... A mezőgazdasági főiskolán beszélgetünk. Néhány évvel ezelőtt még itt tanított, s most nyugdíjasként is bejár dolgozni. Hosszú éveket töl­tött együtt a fiatalokkal, tizen- és huszonévesekkel foglalkozott; a bíróságon ül­nökként is elsősorban olyan eseteiknél ült a bíró oldalán, ipikor fiatalok fölött kellett ítélkezni. ,— 1973-ban választottak meg népi ülnöknek. Eleinte szorongva mentem a bíró­ságra. Természetesen tudtam, mi a feladatom, ám az em­I ber hajlamos arra. hogy az ülnököt úgy képzelje el, mint az esküdtet, vagyis az igazságszolgáltatás valami­féle passzív résztvevőjét. Pe­dig a népi ülnök szerepe más ... A népi ülnökök az »első fokú bíróság munkájában vesznek részt. Hogy mi szük­ség van rájuk? Segítséget nyújtanak a szakbírónak a történtek alapos tisztázásá­ban. és ők képviselik a dol­gozók véleményét, elősegítik, hogy a bíróság munkája, az ítélkezés ne szakadjon el az élettől. A felszabadulás után hazánkban is népbiróságokat szerveztek a háborús bűnö­sök \ felelősségrevonására. Ezek szaikbírókból álltak és a politikai pártok küldöttei­ből. 1947-ben a gazdasági jellegű bűncselekményekben külön tanácsok ítélkeztek, s ezekben ott ültek a nagyobb ipari üzemek munkásai. A jelenlegi népi ülnöki rend­szer tulajdonképpen 1949— 50-ben jött létre. — Évente egy hónapot töl­tök a bíróságon. Ez alól természetesen • van kivétel, mert megeshet, hogy tovább tart egy ügy tárgyalása, de olyan is volt, hogy a járás­bíróságon kellett ülnököt he­lyettesítenem. Legtöbbször élet elleni bűncselekmények (tárgyalásán veszek részt, ák­12., Havas eső. locspocs, két- harom utcai lámpa dermedt fénye. Nyakig begombolkoz­tam, a fejemen csuklya. Gyuri bőrkabátot, kalapot, csizmát visel. — Rohadt idő — mondja. — Szétmállik a csont is: Mindent elborít a sár és a rosszkedv. ■ — Hát jobb volna, ha csikorogna — jegyzem meg. — Ha ítél, hát legyen tél... — Elkelne mar egy ki­adós hóesés is. Azt hiszem, jobb kedvem .lenne. Szere­tem a havat. Ha esik a hó, én legszívesebbén dalolnék, mint gyerekkoromban. Ha nem szégyellném, bizonyis­ten dalolnék. — Én is szferetem a havat — mondom. — Gyerekko­romban volt szánunk. Hó­esésben mindig hallom a szánunkkal vágtató lovak csengetését. , — Mostanában alig van hó. Ha nagy ritkán esik, mindjárt 'elolvad, belevész a sértengerbe. Az embernek olyankor futni .támad ked­ve. Menekülni. Minél mesz­esebb ettől a sárfészektől. A kocsma kerítésénél megmozdul egy árnyék. — Jó estét! — duruzsoló, kedveskedő öregeanber-hang, Gyuri megtorpan, de csak egy pillanatig áll a csata- kos, keskeny úton. — Jó estét, Laci bátyám! Hát maga? Nem fázik itt? *— Á ... Jól vagyok öltöz­ve — lép az ..utcai lámpa alá az öreg. Kucsmát, bekecset visel. — Sétálgat? — Levegőzöm. Nem jó egész nap a kuckóban lenni. Köll ez az áldott friss le­vegő. Ügy érzem, illene megáll­nunk egy kézfogás erejéig, de Gyuri továbbmegy. Már elhaladtunk az öregember mellett, amikor a főihajtott gallér mögül visszaszól. — Hát csak levegőzzön, Laci bátyám, de azért vi­gyázzon az egészségére. Jó éjszakát 1 — Jó éjszakát! — duru­zsolja az öreg. — Magára volt kiváncsi -— mondja Gyuri csendesen. — Kíváncsi? Miért? — Mert kíváncsi termé­szetű. • — Maga szerint azért áll­dogált itt, ebben ? lélekáz­tató időben, mert engem akart látni? —' Ahogy mondja. Sőt! A nyakamat teszem rá, hogy mióta maga a faluban van. ' aci bácsi félóránként ki- báttyogott az utcára. — Nem értem, Gyun nevetve szol. Neki minden idegent lát­nia kell. Addig nincs nyug­ta, míg nem találkozott ve­le, nem köszönt neki, nem hallotta a hangját. Ha egy autó befut a faluba, a kö­vetkező percben ő kinn te­rem az utcán, s figyeli, ki­nek a' háza előtt áll meg. Ha az autós tájékozatlan, kérdezősködni szeretne, Laci bácsi készséggel eligazítja. Ebben a faluban ritkán lát­ni embert az utcán. Magá- nek nem tűnt föl? I.tt nem szokás tereferélni a szom­szédokkal. Kispadok sincse­nek a házak előtt és széke­ket sem visznek az utcára tavasza estéken vagy vasár­nap délutánonként. Magá­nak való nép ez ... — Kivéve Laci bácsit. — Az. — Gyuri hangjá­ban némi gúnyt érzek. — Megszokta az öreg az ötve­nes években ... — Mit szokott meg? — Azt, hogy őneki min­denkiről mindent tudnia kell. Nemcsak a helybeliek­ről. hanem azokról is, akik például rokont látogattak, a faluban vagy ide udvarol­tak. Az öreg volt a kocs- máros, a párttitkár, a tó- tumfaktum. Akkoriban autós vendég csak hozzá jött. De olyankor reszketett az egész falu. ö kísérte • a végrehajtókat. Az államvé- deteusek m tőle kérdezték meg, hogy kit kell elvinni. Az éjszakai sétákhoz, ahogy ő mondja, a „levegőzéshez” is . a Rák06i-idökben szokott hozzá. Beosont az udvarok­ba, az ablakok alá’ állt, és haLlgatózott. Sokszor rajta­kapták. de nem mertek ne­ki szólni. A kocsmaajtóból vissza­nézek. Laci bácsi lassú, ne­hézkes léptekkel közelédik. — Jó . estét,* kocsméros! Van-e jó bora eladó? Gyuri kurjantására a pult mögött bóbiskoló Dénes bá­csi fölkapja a fejét. Hunyorog, mereszti a sze­mét. Végül elmosolyodik. — Hát ide találtak ebben a bolond időben? — Igazán nem volt nehéz — mondom. — Mit innának? — Én bort szeretnék. De elöljáróban valami szíverö- sí'tőt. — Cseresznye, barack, rum, konyak. Persze kom­mersz. — Jó lesz a barack — mondom. — Hát te? — néz Gyuri­ra Dénes bácsi. — Nekem is barackot ad­jon, papa. Maga mit iszik? — Én? Nem köll nekem semmi — vonja a vál­lát az öregember. —- Dehogynem papa. Tölt­sön magának egy deci csá­szárkörtét! Tudom, hogy sze­reti. Dénes bácsi nem ellenke­zik. Kitölti az italokat, .ma­gának is -a császárkörtét — No. hát akkor kedves egészségünkre! — emeli Gyuri a poharat (Folytatjuk.) kor viszont a társadalmi tu­lajdont károsítok eseteit tár­gyaltuk. Ahány eset, annyiféle. És annyiféle ember — gondok­kal, megbánással vagy két­ségbeeséssel. — Minden ügy külön ta­nulmány. Bár a végkövet­keztetés gyakran ugyanaz, az út, amelyen eljut ide. más; ezt nem szabad elfe­lejteni. Sokszor megesik, hogy az ítélethirdetés után még hosszú ideig gondolko­dom a történteken. Az ember nehezen szaba­dul bizony06 érzésektől, az előítéleteitől. Pedig ha vala­hol mindettől szabadulni keil, az az igazságszolgálta­tás. Tényeket mérlegelni, emberek sorsáról dönteni ne­héz, felelősségteljes fela'dat. — Amikor beülök egy tár­gyalásra, ismerem az ügyet, s nincs bennem semmi más elhatározás, mint az, hogy minden részletében megis­merjem. Megismerjem az in­dítékot! Mert ez a legfonto­sabb; megtalálni a .,miért?”- re a választ. S nemcsak a terhelő dolgokat kell ke­resni. A tárgyalás során a bíró, az ügyész, az ügyvéd kérdésed, a vádlottak, a ta­núk vallomásai alapján, ap­ró mozaikokból lassan ösz- szeáli a kép. Persze ez a kép néha változik, de a végére jól látható. Az ember bele­éli magát a bíró pervezeté­sébe, átveszi azt a logikát, amit követ, mert csak így láthat világosan. Tárgyal; után tanácskozunk. Tudju milyen határoík között léh< * büntetés. A szakbíró áita iabam először a ani vélemé­nyünkét kérdezi, mielőtt 6 maga véleményt nyilvánít»- ' na..Az eddigi kilenc év alatt nem volt egyetlen olyan ese­tem sem, hogy lényeges lett volna a véleménykülönbség. Természetesen akadhat el­térés, de ha így van, mindig megvitatjuk, kinek miért van igaza, s mire az ítélet- hirdetésre kerül a sör, már hármunk — a tanács — vé­leménye. döntése hangzik el. — Az ítéletnek nevelnie is kell.. . — Természetesen ez az el­sődleges célja. Épp ezért so­, ha nem tekintem úgy a vád­lottat, mint elvetemült bű­nözőt. Embernek tartom, akit meg kell ismerni, meg­érteni, hiszen a sorsáról dön­tünk. — A főiskolai tanár és az ülnök egyaránt a fiatalok gondjaival foglalkozik. Ta­náriként mindennapi gon­dokkal, ülnökként olyanok­kal, amelyek a vádlottak padjára juttatják a fiatalo­kat. Vajon melyek ezek? — Ügy látom, hogy leg­gyakoribb a tömeghatás. ,A gyerekek nem tudják min­dig, hol és hogyan töltsék el az idejüket, ilyenkor köny- nyen csapódnak rossz társa­ságba, és nem akarnak le­maradni a többitől. Gyakran megesik, hogy ebben a rossz családi körülmények játsza­nak szerepet, ám ez nem ki­zárólagos tényező. — Volt rá eset, hogy viss- szagondolva egy-egy ügyre később úgy találta: most nem az akkori ítéletre sza­vazna ? — Ilyen nem volt. Az vi- sz.ont megesett, hogy később úgy láttam: egyik ügyben túl szigorúak voltunk, a másik­ban viszont egy kicsit eny­hébb ítéletet hoztunk. — Az ülnök nem jogász, ő a közvéleményt képviseli. Munkájához, viszont elenged­hetetlenül szükségesek bi­zonyos jogi ismeretek. Vajon mi kell ahhoz, hogy közre­működése valóban része le­gyen az igazságszolgáltatás­nak? — Először is: az ügy elő­zetes ismeretei Az. hogy a nehezebb pereknél ne csak a tárgyalás napjának regge­lén tudja’ meg, mire kell beülnie; már előtte ismer­kedjen meg az anyaggal. So­kat tanulhat a téli ülnöki akadémiákon, és természete­sen a szakirodalomból. Egy­szóval : képeznie kell magát, Persze hasznos lenne min­den esetben áttanulmányoz­ni a Legfelsőbb Bíróság dön­téseit, vajon jóváhagyták-e á mi ítéletünket vagy meg­változtatták, s ha igen, miért. Az igazságot keresni ne­héz feladat. Emberek fölött ítélkezni szóban, következ­mények nélkül egyszerű, de sorsakat alakítani nagy fe­lelősség. Olyan, amire csak emberséges ember képes. Dán Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom