Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
K ilencéves voltam, amikor anyámat apam — mint harmadik feleségét — eltemette. A .-három feleséget hiába vette körül a szőlőhegyi lakásosok üde, friss, pormentes levegője, hiába volt a virágos rét. amin jártak, az illatos gyümölcsfák sokasága, a mézed es szőlőfürtök, amikben terülj asztalkámként részük volt, mert apám a halál keze. egyiknél sem tudta lefogni. Ezért — törvényes feleségként — negyedszer is asszonyt hozott a házhoz. Ilyen eset a környékünkön még nem történt. De talán Marcaliban sem. ahova egyébkent tartoztunk. — Nagy merészég a részedről — mondták apámnak az ismerősök — negyedszer is megnősülni. Hogyan mered . . . ? Apámnak megvolt a kérdésükre a válasza, hiszen az elhalt három asszonytól ösz- szesen heten maradtunk ár- vák.Ezért bárki bármit mondott, asszony kéllett a házhoz. Méghozzá olyan erős és fiattá. aki a családban, a földeken, főleg a szőlő rnűve- , lésében meg tudja majd áll- ■ ni a helyét. Eljött a nagy nap. Én ott álltam a házunk sarkától valamivel távolabb, közvetlen az út mellett egy fa alatt, amikor a kocsi — fehér kendővel a lovak kantárján — a házunk elé ért. Az új asszony játszi köny- nyedséggel ugrott le a hátsó ülésről. Utána apám kászálódott le. Ez a leszállása azonban már jól mutatta, hogy az, ötvenhat év — ami -a vállát nyomta, 'és ami már az arcán is jól látszott — nem huszonhat, mint ameny- nyinek az új asszony mondhatta magát. — Ez igen— jegyezte meg az egyik szomszéd, amikor apámék már a házban voltok. Ügy látom — tette még hozzá —, hogy ez a nőszeCsobod Árpád Gyermeksors mély bírni fogja az öreg mellett a munkát. A szomszéd nem tévedett. Mert a helybeli grófnak a gőzekéje nem szántott mélyebben, mint ahogy ez az erős új asszony, vagyis ezek után már a mostohám. De a fejsze, a fűrész sem volt ismeretlen nála. Ügy járt apámmal a gróf erdejébe fát irtani, mint egy férfi. Nagy nyers erő volt benne. A gróf cselédei közül hozta apám. S most. hogy a maga gazdája lehetett, nem kímélte az erejét. Több esetben megtörtént, hogy a munka nehezebbjénél félretolta apámat. — Na majd én — mondta, s teljes erejével kapaszkodott bele. Közben a bátyám — ki előbb, ki utóbb — elhagyták a szülőházat. Már csak én maradtam otthon a nővéremmel. aki két évvel volt tőlem idősebb. S zeretet dolgában rettenetes űr tátongott köztünk és a mostohánk között. Semmiképpen nem tudtunk összemelegedni vele. Nagyobb mérget nem szerezhettünk néki. mint mikor kint. sírtunk az udvaron a szomszédok füle hallatára. Ha valami miatt csak egy kicsit is ránk tette a kezét, máris szaladtunk ki az udvarra, s olyan ordításba kezdtünk, mint akiket nyúznak. — Nagyon megszenvednek ezek a szegény árvák — mondták ilyenkor a szomszédok a mostohánkra utalva. Aztán még meg is toldották : a bestia. A mostohánkkal szemben tanúsított viselkedésünket apánk nem vette tőlünk jó néven. De nemegyszer a ' mostohánkat is mérséklésre intette. Nagyon szeretett volna közelebb hozni bennünket egymáshoz. Ebben leginkább rám számított. Gondolta, én még elég gyermek vagyok ahhoz, hogy a mostohámban amolyan édesanyafélét leljek. Viszont erőszakhoz nem akart folyamodni. Bizonyára a bátyáimnál lehetett rá példa, hogy ezzel csak tovább rontotta a már úgy is rossz helyzetet. Ezért más megoldást próbált találni. K éső ősz vök. november vége. Ekkor már korán sötétedett. Mind a négyen a kisszobá- ban voltunk. Apám, a mostohám és mi ketten a nővéremmel. Egyébként ezt a kisebbik szobát konyhának is használtuk. A petróleumos lámpa ott égett az asztal fölött a falon. Apám fél könyökére támaszkodva az asztalnál ült. A mostohánk vele szemben a falióra alatt foglalt helyet. Mi a nővéreimmel apánk csizmáját tisztítottuk. Ez a munka minden esetben minket illetett. Sokat kínlódtam miatta. A karom jóval rövidebb volt, mint a csizma szára. Soha nem tudtam úgy tisztítani, hogy belenyúlhattam volna Mindig sokáig tartott, mire rendbe tudtam tenni. A csizmatisztítás után a kukorica morzsolása következett. Ebből mindkettőnknek minden este egv-egv szakajtóval jutott. Ennyi volt a sertések másnapi Egymás megismerésének csapdái Csobod Árpád elbeszéléskötetéről A Somogyból fiatal kólában elszármazott, azóta Öz- don élő Csobod Árpád rövid néhány év alatt harmadik elbeszéléskötetével jelentkezett. A l'.i. évebe lépett. nyugdíjas munkás ez alkalommal is meggyőzi olvasóit arról, hogy környezetet az átlagosnál élesebb szemmel figyelte — és figyeli változatlanul —, a vele történt vagy hallott eseményeket úgy élte át, úgy őrizgette, formálgatta. hogy azok évek múltán valóság- ízű mesékké kerekedlek benne. Természetes, hogy a kis írások szerzőjének szerkesztési, stiláris, cselekményszövő készsége nem vetekedhet a hivatásos toliforgatók for- maigén vess égével. Nem is ezt kérem számon a tisztelet hangján egykori földim- től. Azt kifogásolom, hogy az írások között, sajnos, több olyan is található, amelyikben az utánérzés vezette e tőle idegen mondanivaló, téma megválasztásában és a cselekmény bonyolításában is. A kötetnek ezek a darabjai mesterkéltek, és erőltetett érdekességük ellenére sem tudjuk elfogadni őkét. Ilyenek egyebek között a boccacciói ihletésű Egy buta kérdés és a Víkendházi történet. (Néhány írásában a jól felvázolt szereplők által megteremtett feszültség feloldása ellenkezik a szereplők jellemével, és így az egesz mondanivalót hiteltelenné teszi. Pedig A hajdúszo- boszlói gyógyvíz korunk egyik feszítő etikai problémájával —, az idős szülök kizsarolása a gyors anyagi gyarapodásra törekvő felnőtt gyermekeik által — foglalkozik, csak éppen megfelelő motiváció nélkül lágyítja meg a kemény ítéletet tartalmazó indító helyzetet, illetve „javítja meg” önkényesen a szereplőket. A kötetnek azok az írásai hitelesek és hatnak a valóságos megtörténés élményével, melyek szülőfaluja, Marcali szőlőhegyének lakóiról szólnak, munkájuk, szórakozásuk, kapcsolataik, egy-egy mozzanatát villantják fel. (Szőlőhegyi sláger, Reza.) Más oldalról vizsgálva pedig: melyeknek a szereplői — éppen a személyes átélésnek köszönhetően — a maguk bonyolult, zárt egyéniségében jelennek meg. és ezért okoz valóságos gondot számukra a velük kapcsolatba kerülők megismerése, elfogadása; amelyeknek a végén kiderül, hogy tévútra y'ezettek a külsőségek, a társadalmi konvenciók. (Tóparti nimfák, Az elmaradt kiáltás.) Az együtt élók kapcsolatainak súlyos gondjaival foglalkozik az itt közölt írás is, amelyben mindkét főszereplőnek csak egy apró gesztust kellene tenni, egy mondattal, egy szemvillanással megtoldani jó irányú lépeseit, hogy a másik el- es befogadja. Ezáltal az egesz cselekmény új fordulatot venne, és mindkét emberben újabb értékeket szabadítana fel. útravalót adva a további élethez. Hányán és hányszor jutunk ilyen helyzetbe, amikor akaratunknak egy továbbleodítő eleme hiányzik csak ahhoz, hogy sorsiunk új kerékvágásba jusson, kapcsolataink rendeződjenek, érzelmeink gazdagodjanak. Mondanivalójának e széles körű érvényessége miatt tartom a kötet egyik legjobb darabjának ezt az írást. r. l. adagra Végdl az esti hwa következett. Ezt soha nem az agyban mondtuk el, hanem a két szoba küszöbén lérden állva. S mikor mindezzel végeztünk, akkor a kiságyon — lelógatott lábakkal — mi is elfoglaltuk helyünket. A sparhertben égett a tűz. Az akácfa hasábok erős füzétől a hamuslyukból olykor szikra pattant, mely mint picurka .csillag bejárta a fel szobát., aztán megsemmisült, miközben a mostohánk feje fölött az óra egyenletesen liktakolt. A lámpa is sercegett. Ezalatt olyan érzésünk volt, mintha készülőben lenne valami. Mintha váratlan esemény lógna a levegőben. Már azt is fur- csállottam, hogy a mostohám időnként rám-rám néz. Kü/o?n ujjai közt egy barna, vékony, kb. tízcentis noteszba való ceruzát forgatott. Mintha malmozott volna vele. Fogalmam se volt, hogy az a ceruza honnan került hozzá. Vette vagy találta? Lehet. S ahogy ismét rám nézett, így szólt: — Ha idejössz és megcsókolsz — mutatta föl a ceruzát —, akkor ezt néked adom. Az ajánlat váratlanul ért. Ettől az asszonytól semmi ilyent nem vártam. Híz lett volna az első csók, amiről apám is azt gondolhatta, megtöri köztünk a jeget. — Na gyere — biztatott a mostohám másodszor is. Apám mozdulatlanul ült a helyén. Én pedig a nővéremre néztem. De láttam, hogy őt is meglepte a kérés. A másodpercek rohamosan teltek, ami már kezdett kínossá válni. S ekkor — talán nem is annyira a ceruza miatt — lecsúsztam az ágyról, és a mostohámhoz mentem. Megálltam előtte, aztán közel hajoltam hozzá, és mintha csak a falat csókoltam volna meg a számat a hideg arcához érintettem. Majd a ceruzát átvéve visszamentem a helyemre. Közben a sparhertben is kialudt a tűz. Csak az óra ketyegett még mindig a megszokott módján. A zóta tudom, ha ez az egyetlen csók, ez a mostohámhoz való közeledés másképpen zajlik le, talán a gyermekkorom se lett volna olyan sivár. Ha én akkor szeretettel a mostohám nyakába fonom a karomat, és úgy csókolom meg. aztán a térdére ülve még vele maradok egy kicsit, bizonyára melegebb lett volna köztünk a viszony. Vagy ha ő emelt volna fel magához. és mindketten megcsókoltuk volna egymás arcát! Igen, ez az utóbbi lett volna talán a legjobb. De nem így történt. Apánk megunva a mindnyájunkra nehezedő csendet, fölállt, a falról leakasztotta a lámpát, és kiadta a parancsot: — Feküdni! — mondta, aztán kezében a lámpával a másik szobába ment. Ettől kezdve minden a megszokott mederben foly- dogált. A mostohánk tovább mosott, varrt, takarított, kapált, mi pedig ellenvetés nélkül tettük, amit parancsolt. Bonifacio Birne Domingo Muhika Ott halt meg ő a tengerpart-szegélyen; foszlott mar épp az éjnek néma árnya — tudta, meghal! s félelmet mégsem érzett: erősek végveszélyben is a bátrak. Akik látták, megkínzott nyomorultak, e gaztettét a hitvány embereknek, jobban teszik akkor, ha térdre hullnak a hős előtt, fájón a porba esnek. Látta: távol a tenger csíkja kéken, szelíd hullámok örök tánca ring, s a nappal fénye nem fullad sötétbe. így halt meg ő, hősként vállalva sorsát, s már a szabadság fénylett rá megint — az ég álján notion nőtt a vörös sáv. Pnpr Andrej Logvinov A ZSENI Figyelj csak ide, Blinov — mondta a részleg főnöke.— Adok neked egy speciális jegyzetfüzetet. Ebbe beírod, hogy a munkanap folyamon milyen melót végeztél el, és azt is, hogy hány órát töltöttél a részlegben ... Blinov, az esztergályos, vett egy mély lélegzetet, és hanyag eleganciával dobta be a s-peciális jegyzetfüzetet az esztergapad fiókjába. A munkanap végén elővette a frissen kapott speciális jegyzetfüzetet, és a következő szöveget véste bele: — „Pontosan nyolc órát töltöttem a munkadarabok esztergálásával...” — Hogy képzeled az egészet, Blinov — dorgálta meg főnöke az esztergályost. — Ez így nem elég kifejező. Nem elég részletes. Nem eleg világos, hogy tulajdonképpen miért is kapod a prémiumot! A következő napon Blinov ezt jegyezte be speciális jegyzetfüze tébe: „— A 258 41/B. tervrajz szerint esztergáltam egész nap, és becsületesen letakarítottam az esztergapadot. — Így már jobb — dicsérte a főnöke. — De gondolkozz csak egy kicsit, Blinov. A 258 41. B-s tervrajz által előírt munka a fogyasztási szövetkezeti tröszt határidős megrendelése. Az esztergapad rendbetétele pedig munkaköri kötelességed, vagy ha úgy tetszik, harc a jobb minőségű termékek előállításáért! Blinov vett egy mély lélegzetet. és a munkanap végén ezt jegyezte be immár munkanaplóvá vált jegyzetfüzetébe: Mészáros Dezső szobrai Kibontotta a természeti formát Mészáros Dezső fehér kőoszlopai a visegrádi várromok és az esztergomi bazilika szomszédságában magaslatiak. Amikor a műterme kertjében jártam, kiállításra készült. Szállítás közben eltörött az egyik figura. A szobrászban is elpattant valami. Mint ahogy akkor is, amikor Szegeden vagy Salgótarjánban a vandálok összetörték, feldöntöttek szobrait. Megsemmisült a mű, s egy kissé a szobrász is vele halt. — A szobrász nem magának csinálja a szobrot. Olykor megnézem Visegrá- don vagy Esztergomban, e két történelmi helyen felállított szobraimat — bírják-e még az emberek kemény ítéletét, talpukon állnak-e még „szellemileg”. Az alkotásban az ember jelentéktelenné válik, az elkészült műtől valamiféle megnyugvást kap. S ez visszahat, és lehetőséget ad az esetleges továbblépésre. De vállalom a bukást is. Olyan kezdeményezésekkel, művekkel, amelyek, ha dadognak is, ha nem is találkoznak a közízléssel, ám ha igazak, mégis előbbfevivők. Mészáros Dezsőt nem kényeztették el megrendelésekkel, elismerésekkel. Megkapta ugyan a Munkácsy- díjat, volt néhány kiállítása Rómában, Pesten, Szegeden, köztéren felállították szobrait — de olykor anyagi gondokkal küzd. Az elismerést a legnagyobbaktól kapta meg. Pályatársaktól, szobrászoktól, festőktől és az értő közönségtől. Amikor a főiskolán Medgyessy meglátta, amint formáz, rámulatott: „ebből a fiúból szobrász lesz”. A zárkózott ember hírében álló Venturi, az olaszok legnaA friss levegőjű csarnokban a munka frontján harcba vetettem magam a jobb minőségű termékek előállításáért. A munkapadot pedig előkészítettem az újabb feladatok leküzdéséhez ...” — Ez már igen! Derék legény vagy, Blinov! — dicsérte meg a főnök, miután elolvasta a bejegyzés't. — Ehhez még csak az kellene, hogy legyél egy kicsit politikusabb . .. Másnap Blinov a következő bejegyzést eszközölte: „Az éjszaka hűvös volt.. A gép túlságosan lehűlt. A hajnali indítás után a kés magas fordulaton élesen sípolt. Végül a munkadarab megadta magát. A fémforgács csak úgy gyűrűzött a gép feltüzesedett, és megvilágította a holnapi munka- lehetőségeket is. Ezzel' bizonyította a Hazának, a Népnek, a szorgos munka gyümölcsét . ..” . . .* Egy hónap múlva Bliiior esztergályos leszámolt a részlegnél, és belépett az Írószövetségbe . .. gVurdilotta: Sigér Imre) gyobb szobrásza, megismerve műveit, meghívta, faragjon együtt vele. Pedig azt mondja, nem akart szobrász lenni. A véletlen vezette erre a pályára, amikor alig tízévesen elkezdte formázni a tapasztás- ból kimaradt anyagot. Azóta az életét tette fel a szobrászatra. Szó szerint is, amikor a hatalriias kövekkel birkózik, s a kő szeméit, kezét, testét felsértve, sebezve, ellenáll. Egyszer a szállító- munkás elrántotta az egyik több mázsás kőszobrát. Alá- állt, testével fogta fel, mentette meg a művet a végzetes eséstől. Szerszámai, a véső, a kalapács, nem akármilyenek.' Maga tervezte, maga edzette Itáliában. Michelangelo szobrain mérte-kutatta, milyen lehetett a szerszám, amellyel a művészén ás dolgozott. Mészáros Dezső csavart nyelű kalapácsával, nem csorbuló vésőjével gyorsan faragja a kemény követ. Nem kell a szerszámra ügyelnie, csak a szobrászattal foglalkozhat. Rómában volt ösztöndíjas. Hat hónap alatt harminc szobrot faragott. Éjjelente rajzolt. Áll egy kútja Rómában, a Via Giulián. Első kiállítását is Rómában rendezte : portrékból — a széles szájú zöldségesnőről és barátnőjéről, gyerekekről — és leegyszerűsített formájú alakzatokból. Láttam néhány portréját. Az egyiknek vésővel átdöfte a szemét, fülét, különös gonosz szobor. Medgyessytől tanulta a térképezést. Azt, hogy a far- ■mát ne oktrojálja a térre. A szobor úgy szorítsa ki saját terét, mint ahogy a fa szorítja ki a magáét a természetben. Előbb kis méretekkel dolgozott. aztán léptéket váltott. Eljutott a kétméteres, tíztonnás figurákig. Végsőkig leegyszerűsített már-már elnagyolt formák, súlyos mondanivalók. Egy kőből faragott, hármas alakzat. — Mindig érdekelt a család, az emberi összetartozás. A reneszánsz mesterek alaposságával tanulmányozta emberi koponyákon a fül csontjait, járatait. Fél évig mikroszkópokkal, metszetekkel vizsgálódott. S kibontotta a természeti formát. Ügy. hogy hiteles, és közben önálló téri forma is legyen. Felállította az emberi hallójáratokat; a szobor híven mintázza a csigát, a kalapácsot, az üllőt; önálló életre kelve, szoborrá válva. A budapesti fülész-világkong- resszusra tervezte. Közepes és nagyobb méretű kövei a harmóniát, a megtalált szobrászi utat jelzik. K. M.
