Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

Ismerkedés az öt nappal Szervezettebb a munka a Medicor tapsonyi üzemében A Medicor Művek rönt­gengyára jó évet zárt 1981- ben, s a tapsonyi üzemben dolgozók sem panaszkodnak a tavalyi- hónapokra — bár azt emlegetik, hogy nem volt teljesen ütemes a terhelés, többször kellett hajrázniuk, igaz; nemhiába; egy komoly algériai exportüzlet miatt kellett gyorsan átállítani az üzemet. A végeredmény — rugalmasságuk hatására — szép lett, s ezért nem oly szúrósak az emlékek. Barka József üzemvezető mondta: — A röntgengyár 651 mil­lió forint termelési értéket állított elő tavaly, 'és ennek körülbelül a felét adta a két vidéki üzem: Tapsony és Iharosberény. Az idén közel hétszázmillió a terv, és ez azt jelenti, hogy nem mara­dunk munka nélkül. Az első negyedévre megvannak a pontosan ütemezett kötele­zettségeink, és további mun­káink hetven százalékáról is vannak már részletesebb is­mereteink. A harmincszáza­lékos „bizonytalanság” sem tart már sokáig. — Export-kötelezettségeik is változatlanok, s áttértek az ötnapos munkahétre. Tudják-e tartani a határidő­ket? — Tavaly is tartottuk, és az idén is tartjuk. Nemcsak az export, hanem a belföldi szállítások esetében is. A DdiliSernleti településjegyzék Egységesítették és kibőví­tették az országos jelentősé­gű üdülőterülettel, rendelkező városok és községek jegyzé­két. Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter most megjelent rendeletének mel­léklete tetelesen felsorolja ezeket a településeket. A ko­rábbi .jegyzékektől eltérően húsz város is szerepel a fel­sorolásban, s a községek kö­zül összesen hetvenhármat vettek föl a névjegyzékbe. A megjelölt települések a balatoni, a velencei-tavi, a Duna-kanyari, a különböző hegyvidéki, gyógyüdülési és más országos üdülőterületek körzeti központjai. Üdülési és üdülőterület ellátási le­hetőségeik kihasználására te­hát megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak. Termé­szeti értékeik védelme és tervszerű hasznosítása érde­kében az általánosnál szi­gorúbb előírások szabályoz­zák az ilyen települések fej­lesztését, rendezését; beépí­tését, telekgazdálkodását, az ingatlanok értékesítését stb. Ez a jegyzék lényegében az eddig jól ismert üdülőte­rületi helyzet szerint jelölte ki a településeket, de meg­kezdődött már az a részletes vizsgálat is, amely szerint az egész országban felmérik a pihenés kedvező természeti és egyéb lehetőségeit, s en­nek alapján ez év végére, jövő év elejére kidolgozzák az országos üdülőterületi ter­vet. heti munkaidő két órával lett kevesebb, ám ha nem egv számítógép pontosságá­val kalkulálunk, akkor azért ez a két óra valamivel több­nek számít. Egy szombat; műszak azért mégiscsak egy nappal többet jelentett. Ezért nemcsak a kiesett két órát kellett valamiképpen vissza­hoznunk, hanem — ha lehet — a dupláját. — Sikerül? — Tavaly 13 százalékos normaszigorítás volt az üzemben. Az ötnapos mun­kahét bevezetésével egyidő- ben ezt még öt százalékkal tetéztük. — Népszerűtlen intézkedés. Az üzemvezető helyett Horváth István géplakatos, a szakszervezeti főbizalmi vá­laszolt : — Akkor népszerűtlen, ha hirtelen és kényszerrel vál­toztatják meg a normákat. De itt nem így történt. El­fogadtuk az intézkedés szük­ségességét, és magunk szol­gáltattuk a legjobb érvet a szigorításhoz: a megemelt normát is túlteljesítettük. Nem könnyen, de sikerült. A normarendezéssel alap- béremelés is járt, és a moz­góbér is jó lehet, ha rákap­csolunk. Megérd vállalni, mert a két nap pihenő igen jólesik minden hétvégén. — Sokan féltették az em­bereket, hogy a szabadnavo- kon majd még többet dol­goznak a háztájiban, és így nem pihennek, tehát nem éri el célját • kedvezőbb munkarend. — ‘ Szerintem kár félni. Egyrészt azért, mert az is pihenés, ha nem a gyárban dolgozunk, hanem otthon. Másrészt pedig azért, mert az otthoni munka nem lett több. úgyhogy aki ésszerű­en használja szabad óráit, annak most mindenképpen több ideje marad pihenésre, szórakozásra. Az üzemvezető azt is el­mondta: — Való igaz, hogy az új normát is teljesítik az em­berek, de még korántsem ideális egy-egy műhely ké­pe. Vannak még tartaléka­ink, vannak meg elvesztett percek, félórák. Ám a haté­konyabb munka, a nyolc óra teljes kihasználása most már csak a vezetők rátermettsé­gétől függ. Mi korábban azt is mondtuk: ha égy ember lóg, az a hibás szervezés miatt történhet meg. emunak persze fortélyok, amelyekkel bárki csinálhat magának egy kis szabad időt, de senki sem nyúl ilyen fogásokhoz, ha nem éri meg neki, ha több forintot hoz a munka. És abban a legendában, hogy Magyarország a lógósok ha­zája, már megszületésekor sem hittünk! Még szerencse, hogy nem hittek. Ha elhiszik, akkor mo6t a tapsonyi üzemben nem készülne végtermék. Ez tavalyi „nagy ugrásuk” volt. Fotóriporterünk is büsz­keségüket, a „Mediront-h” berendezést kapta lencse­végre. Ez a tapsonyiak első, önálló, komplett, sorozat ban gyártott készüléke. Készre szerelve, exportra csomagol­va hagyja el a gyáregységet. Amikor ott jártunk, ter­melési tanácskozásra készült az üzem minden dolgozója. A vitatéma nem volt vitás. Az összehívandó beszélgeté­sen mindenki arról akart szólni: miként lehet öt nap alatt is többet termelni, mint tavaly, amikor még hatnapos volt a hét. L. P. A javaslatok többségét etfapáták Munkamegosztás a bizottságok között A múlt évben végzett munkát értékelték a héten a Somogy megyei Népi Ellen­őrző Bizottság ülésén. A be­számolóból kitűnik: a tava­lyi vizsgálatok elsősorban a gazdaságpolitikánkkal kap­csolatos intézkedéseket, azok hatását érintették. A NEB célja az volt, hogy kevesebb téma vizsgálatára kerüljön sor, ugyan altkor rendszeres­sé váljanak az utóellenőrzé­sek. A megyei és az egyes járási bizottságok között bi­zonyos munkamegosztás jcitt létre; ez eredményezte, hogy egy-egy járási szintű vizs­gálat után olyan képet kap­hattak az ellenőrök, amely­ből az egész megyére érvé­nyes tapasztalatokat szűrhet­tek le. Az egyes bizottságok vég­rehajtották munkatervi fel­adataikat. Összesen 4L! té­mában zajlott le vizsgálat, s ez 893 különféle egységet, gazdálkodó szervet érintett. ■A vizsgálatok során sok ta­pasztalatot szereztek az el­lenőrök, olyanokat, amelye­ket a különböző szervek na­pi munkájuk során haszno­síthatnak. Utóvizsgálat al­kalmával megállapította a NEB, hogy például a tel­jesítményhez kötött bérezési formák alakulásában jó irá­nyú változás tapasztalható. Egy nagyobb vizsgálat so­rán arra kerestek választ, hogyan működik az üzemi demokrácia fórumrendszere. Vállalatoknál, intézmények­nél. szövetkezeteknél jártak a népi ellenőrök, s azt ta­pasztalták.: megtermtödtek a fórumrendszer keretei, am tartalmasságról még nem beszélhetünk. Igazán csak ott látszik, mit jelentenek ezek a fórumok, ahol a ve­zetők nemcsak hangoztatják, hogy mennyit fejlődött az üzemi demokrácia, hanem valóban igénylik is a dolgo­zók véleményét, javaslatait. Ehhez tartozik,, hogy több helyen a munkahelyi veze­tők személyük elleni vizsgá­latnak fogták föl azt a tár- sadalompoli tikai vizsgáló­dást, amelyet a NEB a szak- szervezetekkel közösen vég­zett. Elemezte a bizottság me­gyénk ipari es mezőgazdasá­gi üzemeinek exporttevé­kenységét, s megállapította, hogy a külpiaci igények gyors változásaihoz vállalataink még nem tudnak megfelelő­en alkalmazkodni. Több já­rási vizsgálat foglalkozott a mezőgazdasági üzemek mun­kaerőhelyzetével . Azt ta­pasztallak az ellenőrök, hogy a tsz-ekben kevés az állat­tenyésztő szakember, holott megvannak a * lehetőségei felnőtüszakrrrunicás-képzés- nek. A lakosság életkörülmé­nyeit befolyásoló tényezők közül fontos vizsgálat volt a kereskedelmi vállalatok, fogyasztási szövetkezetek árubeszerzési és értékesítési tevékenységének ellenőrzése. Ennek során kiderült, hogy megyénk kiskereskedelmi forgalma az országos átlaig- nál mérsékeltebb ütemben fejlődött. Az alapellátást megfelelőnek találták ugyan, ám jó néhány áru csak idő­szakosan jelent meg az üzle­tekben. Javult viszont a kds- és nagykereskedelem között a piackutatás összehangolá­sa, a lakosság igényeinek fölmérése. Ez jellemző az értékesítés, a kiszolgálás kulturáltságára is­A vizsgálatokat követő ja­vaslatok zömét a vizsgálati és felügyeleti szervek elfogad­ták, sőt az egységek vezetői­nek többsége örömmel fo­gadta a népi ellenőrök meg­állapításait is. (Ez viszont nem érvényes akkor, ha a vizsgálat tárgya közvetlenül az irányító munkához kap­csolódik.) Sok helyen már a vizsgálat során, a jegyző­könyv felvétele előtt intéz­kedtek a föltárt hiányossá­gok megszüntetésére. A NEB munkáját nem egyedül végzi, hanem az egyes állami és társadalmi szervek segítségével. A szak- szervezetek, a népfront ak­tivistái gyakran bekapcso­lódnak ebbe a munkába. A NEB-nél úgy tervezik, hogy a javaslatok megvalósulásá­nak ellenőrzésébe is bevon­ják majd az alap- és utó­vizsgálatban résztvevő társ­szervek képviselőit. Fehér termékek Az új „védjegy”: malacpersely Szolid ár, nagy forgalom Üj fogalom a fehér ter­mék, sejthető azonban, hogy hamarosan közismert lesz. Az ötlet Belgiumból szárma­zik, ahol a GB-INNO-BM áruházak ma is a „szolid ár, nagy forgalom” jelszóval uralják a piacot. A fehér termek név olyan jé minő­ségű, korszerű élelmiszert vagy más árucikket jelöl, »mely a felhasználás céljá­nak megfelel — anélkül, hogy bárminemű luxus­igényt kielégítene. Ára 5— 40 százalékkal kisebb, mint az ugyanazon célt szolgáló, de mutatósabb cikkeké. A vevő pénztárcáját gazdagító megtakarítást el lehet érni a csomagolása költségek mérséklésével, a tömeges beszerzéssel, az egységcso­mag-rendszerrel, a reklám- költségek csökkentésével, a raktári tárolás kiiktatásával vagy a gyártási technológia egyszerűsítésével. Az első magyar fehér tér­fegyünk rá egy lapáttá Sok tanácsházán úgy tartják, hogy a címben is említett szerszám a társa­dalmi munka egyik legfon­tosabb eszköze. Amikor utat. járdát építenek, az árkot tisztítják, nagytakarítást szerveznek az utcában, min­denki fogja a lapátot, s in­dul segíteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fog­ják meg az ásót, a csákányt, a fűrészt, a kalapácsot is. A változást jelzi, hogy egyre inkább szükség van egy má­sik „szerszámra”, a fejre is, hiszen van, aki tervet raj­zol otthon, más különféle számításokat végez el tár­sadalmi munkában. A böhönyei tanácselnök büszkélkedett el azzal né- háhv héttel ezelőtt, hoev milyen összefogással épül meg a jáVd^ László-majortó! a falusi vásártérig. A tanács anyagot ad meg egy szak­embert az irányításhoz, minden mást a lakossá" vállal a Zöldért-telep érde­kelt dolgozóival együtt. Még a legnehezebb helye­ién — így például Kapos­vár bel vámsában — is lehet számítani az emberekre, ha pontosan tudjak, mivel szé­píthetik, fejleszthetik a kör­nyezetüket. Az emberek egymás között, aztán taná­csi, népfromtíórumokon el­sősorban a rossz szervezést, a nem értelmes munkát bí­rálják. Sokat emlegetik azt az „akciót”, amikor az egyik vállalat dolgozóival gödröt ásattak, a másik cég embe­reivel pedig betemettették, s mindenkinek „elszámol­tatták” később a köz érde­kében végzett munkáját. A mostani sokkal nehe­zebb gazdasági körülmények között többszörösére nőtt a társadalmi munka értéke. Most, amikor a tanácsok el­számolnák a tavalyi pénzek felhasználásával, kimutat­ják, mennyit adott hozzá a lakosság pénzben. munká­ban a település illesztésé­hez, különösen fontos az őszinte, a nyílt mérlegelés. Éneikül elképzelhetetlen ugyanis, hogy még több kö­zösség, brigád, utca értse meg: a tanács forintjait meg lehet sokszorozni, ha min­denki tudása, képessége, jó szándékú segítőkészsége szerint járul hozzá az együtt , meghatározott feladatok megóktásáheK. Nem új igén?', sok tanács­tagi beszámolón, városrészi fórumon elhangzott már, hogy kapjon sokkal nagyobb nyilvánosságot a tanács el­képzelése. A tanácstag a sa­ját véleményén kívül mond­ja el a többségi, sőt esetleg a kisebbségi javaslatot is. Ez a megnyugtató döntéshez mindenkeppen szükséges. Az emberek többsége — ha ve­szik a fáradságot a tájékoz­tatására, a meggyőzésére — megérti a számára kedve­zőtlen döntést is. A szocialista demokrácia kiteljesedéseben egyre na­gyobb szerepe van annak is, hogy a tanácsok mind szo­rosabbra fűzik a kapcsola­tukat a népfrontbizottságok­kal, a szakmaközi bizottsá­gokkal. Így nagyobb a tes­tület hatósugara. sokkal több helyről érkezik véle­mény, javaslat is; a tervek megvalósításához pedig könnyebb megnyerni a la­kosságot a népírontosok, a szakszervezetek közremű­ködésével. S most ez létkér­dés is, hiszen ahány lapát­tal ráteszünk, annyival több valósulhat meg min­den teieputosea. L. G. mék a nagykőrösi konzerv­gyár 450 grammos ribizli- dzseme volt, amely import­ból származó sűrítő anyagok nélkül, egyszerű fehér cím­kével (alighanem innen a fehér termék név), 14,40 he­lyett 10 forintért is kapható a boltokban, A „fehér-ter- mék-jellegű” előnyök kiak­názásában ma a budapesti Expo-áruház ad több jó pél­dát. Az olcsóság itt legtöbb­ször abból fakad, hogy a vevő voltaképpen a raktár­ból szolgálja ki magát, nemegyszer a boltinál egy­szerűbben csomagolt termé­kekből. A fenti, a Belkereskedel­mi Minisztérium által támo­gatott kezdeményezés jelen­tőségét aligha kell magya­rázni. A jövőben számolha­tunk azzal, hogy az extra igények mellett egyre töb­ben keresik majd az ol­csóbb cikkeket. A fehér termék létjogo­sultsága és elterjesztésének lehetősége első pillantásra magától értetődő. Valójában korántsem egyértelmű, hogy milyenek a feltételek a ma- lacperselyes védjegyű ter­mékek hazai elterjedéséhez. Ezzel kapcsolatban közöl iz­galmas vitát a Marketing, Piackutatás című folyóirat legutóbbi száma. A kerek- asztal-beszélgetésen a Belke­reskedelmi Minisztérium osztályveaetője, a Skála- Coop-háiózat és a Centrum­áruházak vezérigazgatója, a MLBM csoportvezetője és a Csemege Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója mond véleményt a fehér termékekről. Érdemes idézni a vita né­hány elgondolkodtató meg­állapítását. Az első megfon­tolandó akadály a vevők szemléletével kapcsolatos. Az elmúlt években a ma­gas árhoz a jó minőség képzete tapadt, az olcsó dol­gokkal szemben az emberek nagy többségének voltak előítéletei. A boltokban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szerényebb jövedel­mű vásárlók közül is sokan többre tartják a minőséget, mint az olcsóságot. A fehér termékek széles körű beve­zetésének így egyik feltéte­le a körültekintő propagar. da — annak bizonyítása, hogy a feher termek nem bóvli. A nyugati országokban, a kereskedelmi árrés gyakran 40—50 százalék; a hazai szakemberek szerint ebből jóval könnyebb 15—20 szá­zalékot engedni, mint a ha­zai bolthálózat tízszázalékos árréséből. A csomagolás növelése sem biztos megoldás. Pél­dául az Amo szappant cso­magolás nélkül egy forinttal olcsóbban is árulhatnák; ha azonban a vevők tapasztal­nák, hogy ugyanolyan, mint a csomagolt, elöbb-utóbb mindenki ezt venné, ez pe­dig egyaránt ' ütközne az ipar és a kereskedelem érde­keltségével. Az utóbbinak ma inkább érdeke, hogy * száz vevőnek drága dolgo­kat adjon eL, mint ezernek olcsóbbat. Jól mutatja ezt, hogy a hat forint helyett csak négybe kerülő 1,5 szá­zalékos tejből a boltok ugyanúgy nem szívesen ren­delnek, mint a különféle ol­csó húsokból. Egy közel­múltban lezajlott somogyi vita is bizonyította, a keres­kedelemnek még az sem mindegy, hogy a zsírpapírba téli szalámit' vagy húsos csontot csomagol-e .., A Belkereskedelmi Mi­nisztérium képviselője sze­rencsére a vázolt aggályok ellenére is bízik a fehér ter­mékek jövőjében. Mint él­mond ía, sok még a tartalék az ipari gyártástechnológiák költségében, s a kereskede­lem számára hamarosan fontosabb lesz az áru gyors eladhatósága, mint a na­gyobb ár. A vita a folyóirat, követ­kező számában tovább foly­tatódik. Időközben azonban már a boltokba kerül né­hány újabb fehér termék. Á Pest -v Komárom tt- Nógrád megyei Faszért szárított tésztákat és szobi vegyes szörpöt hoz forgalomba ma- lacperselyes címkével. Az első somogyi- jó példával pedig a Somogy—Zala me­gyei Fűszért szolgál: ötlite­res műanyag kannákban árusít „fehér” étolajat. b. r. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom