Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-29 / 24. szám

» Nyílt nap az ivódéban A TERMÉSZET HANGJAI A Pécsi Filharmonikus Zenekar hangversenye Világszerte hódít a késóro- mantíka. Ahogyan a városi lakók ismét fölfedezik ma­guknak a hegyek, erdők, ré­tek nyugalmát, úgy válnak lassanként a koncertreper- loár állandó darabjaivá Bruckner, Brahms, Mahler és Richard Strauss gazdagon hangszerelt, szinte megszál­lott természetimádatot su­gárzó kompozíciói. S az, aki jószerivel csupán lakása és munkahelye között közleke­dik naponta, ráadásul számos veszéllyel dacolva, boldogan éli bele magát legalább egy­két órácskára az egyszerű parasztembereknek, harmatos lelkű hegyi vagy mezei szü­zeknek, álmodozó vándorle­gényeknek abba a lelkiálla­potába, melybe ezek a nyolc­van-száz esztendeje keletke­zőit alkotások is megfogan­tak. E hazánkat is. már-már el­árasztó későromantika-hul- lam szellemében adott hang­versenyt szerdán megyeszék­helyünkön, a Latinca műve­lődési központban a Pécsi Filharmonikus Zenekar. Kar­mesterük, Breitner Tamás aligha vádolható kishitűség- geL, az a mű ugyanis, mely a koncert gerincét alkotta — (Tus tó v Mahlernek Dal a földről című hetvenperces mo­numentális kompozíciója — sűrített állapotban tartal­mazza mindazokat a dallam- fordulatokat, buja hangsze­relési effektusokat, me­lyekre a századfordu­ló eme szomorú életű nagy muzsikusának dalciklusaiban es szimfóniáiban külön-külön rábukkanhatunk. Eredetisége akkor -sem vitatható, ha jó néhány fordulatot már isme­rünk Brahmstól vagy Wag­nertől — az utolsó, Búcsú cí­mű tétel előképét például nyilvánvalóan Izolda neveze- les szőreim! halál jelenetében lelhetjük — hiszen a hang­szerelésnek ilyen színpompá- ia valószínűleg példátlan a zeneirodalomban. Igazi cse­mege volt hát ez a mű a klasszikus és romantikus „slágerekhez” szoktatott ka­posvári közönségnek. v Kár, hogy maga az előadás csupán részletszépségek élve­zésére adott lehetőséget. A természet pici rezzenéseit jelképező fafúvósszólók ugyan rendre sikerültek, meggyőz­vén valamennyiünket arról, hogy a pécsi, zenekarban nem egv, s nem két klasszismu­zsikus tevékenykedik. Fuvo­lásaik, oboásaik és fagotto­saik technikai felkészültségé­10. — Mert agyonhajszolják magukat. Mert mindig töb­bel és többet akarnak. Az.t, amit a divat kitalál. Most lakás, aztán garázs, aztán autó, aztán szőlő pincével vagy hétvégi nyaralóval, s közben lélegezni is alig jut idejük. De gürcölnek, • mert látják, hogy a másiknak ez is van, meg az is van, hogy a szomszédjuk akkora házat épített a Balaton-parton, hogy régen az uraságok dió­val kisebbel is beérték vol­na, s nem veszik észre a maflák, hogy manapság sem mindenki az arca verítékével keresi a kastélyra valót. — Hát istenem, igyekez­nek szegények. Ha olyan jól állunk mi is, mint so­kan mások ebbein a falu­ban, többet adhattunk volna nekik. Akkor .nem kellene annyit gürcölniük. —- Akiinek sok van. az még többet akar — szól in­dulatosan Dénes bácsi, —j Régi igazság ez, Irén. 1VH becsülettel, tisztességgel lül - .neveltük őket. Ami tőlünk tellett, megadtuk nekik. Nem l'iirödhettek tejben, vajban, ben és stílűsérzékében hibák­ra vadászni annyit jelentene, mint a kákán csomót keresni. Vonósaik játékának kemény­sége és merevsége azonban aligha illik Mahler éterien tiszta, rezignált világához, s a • hangszerelés finomságait1 sem sikerült igazán kibonta­nia a kimért jelzésekre szo­rítkozó dirigensnek. A hat „természet dal” interpretálá­sára vállalkozó két operaházi szólista produkciója ugyan­csak vegyes érzelmeket kel­tett. Fülöp Attila ugyan fö­lényes' technikai biztonság­gal énekelte nehéz szólamát, magas hangjai azonban for­szírozottak és erőtlenek, s be­leélő,si képessége sem bizo­nyult tökéletesnek ezen az estén. Barlay Zsuzsa egykori bársonyos althangjából — legalább szerdán úgy tetszett — kevéske maradt, vivőereje sem hatott oly jelentékeny­nek, mint két esztendeje, amikor Brahms altrapszódiá­jának előadásával szerzett emlékezetes élményt megye- székhelyünk közönségének. Muzikalitása, stílusismerete és empátiaérzéke viszont ma is csodálatra érdemes. A Dal, a földről műsorra tűzése ily módon a pécsi ze­nekar dicséretes útkeresésé- egyik fázisát jelentette, s ugyanezt mondhatjuk el a koncert másik számáról, Ar­nold Schönberg Megdicsőült éj című, Richard Dehmel költeményére készített művé­ről. Témája — a megesett leány históriája — részint a német népköltészetből, ré­szint Lessingtől, Goethétől, Lenaútői eredeztethető, s a század eleji recept alapján kikevert zenei anyagban is bőségesen fedezhetünk föl ro­mantikus ízeket: szenvedélyes fokozásokat, hátborzongató unisonókat, vad tremolókat, kísérteties természeti látomá­sokat az éjszakában — mert ugyebár a romantikában min­dén éjszaka történik . . . Nos, eme komor hangulatok visz- szaadását inkább korrektnek kell tartanunk, mint ihletett- nek, ismét a csiszolatlan, hellyel-közzel durva vonós hangzás okán. Legfeljebb az együttes gordonkásait emel­hetjük ki a két szélső tétel­ben nyújtott kitűnő teljesít­ményükért. S elkönyvelhet­jük a Vertlärte Nacht tolmá­csolását is egy más stíluso­kon iskolázott együttes foly­tatásra feltétlenül méltó próbálkozásaként. Lengyel András nem vettünk motorbiciklit, autót a valaguk alá, de ki­taníttattuk mind a hármat. Mindegyiknek szakma van a kezében, s a szgkma az ke­nyér. Azt hiszed, ha agyon - kényeztetjük őket. segítettek voAna a gázépítésben? A fenét. Még a párnát is ki- cibálnák a fejünk’ alól, el­hiheted. Nézd az István meg a Bálint gyerekeit! Mekko­ra bolondot csináltak azok a szüléikből?! Felém fordul. — István az idősebb. Bá­lint a fiatalabbik bátyám — magyarázza. Mindegyik­nek van egy lánya. Az Ist­ván fölépített egy négyszo­bás házat a lányáéknak a járási székhelyen, aztán amikor • az idősebb unokája megnősült, annak is egyet, a megyeszékhelyen. A lány unokájának Balatonszeme- sen vett villát, mert az oda ment férjhez. Ezenkívül minden esküvőt, ballagást ő állt. Autóra fizetett be a lá­nyáéknak, autót ajándéko­zott az, unokáinak, amikor leérettségiztek. A vejének, aki valami tisz.tviselőféle a járásnál, 6 vette meg a va- tdászföiszereiést. sörétes pus­kát, golyós puskát, távcsö­vet, s az isten tudj* még Megmutattam a gyerekek fényképéit nemrég egy idős rokon néninek. Jó alaposan megvizsgálta a fotográfiákat, azután ítélt.. A fizimiskájuk helyeske, a formájuk vi­szont csenevész. A nagyob­bik különösen vézna. Kap­nak-e eleget enni,? S mon­dott még hasonlókat. Majd­nem megsértődtem, de még idejében eszembe jutott, hogy elmagyarázzam: ma­napság _ nem a gömbölyű, liszten, cukron fölpuffasz­tott gyerek a derék gyerek, hanem a fürge, mozgékony csemetét mondják szépnek. De hiába. A néne kötötte magát: mutatja á kép. hogy véznák azok. Nem a kövér­ség hiányzik. Más az inas. szíjas, erős gyerek, és más az egyszálbélű. Különben is szeretetből mondja, idegen­nek nem mondaná, annak a csúnya gyereket is magasz­talná. És nagy baj nincs, mert szépek. Csak hát gyen­gék. Akkor ezt öreges aggoda­lomnak tartottam, és elen­gedtem a fülem mellett. Eléggé vékony az egész csa­lád, mitől lennének robosz­tus, nagy csontú, dagadó iz- mú és nagy termetű fickók épp ők? Bár néha voltak bajok az evéssel, egy-két ki­ló még elférne rajtuk, de egészségesek, fürgéi:, nem fáradékonyak. Nincs, itt hi­ba — nyugtatgattam ma­gam. De titkon egy Ricsit alaposabban nézegettem őket fürdetéskor, megint gyorsain elhessentve a rosz- szabb gondolatokat. Tartott ez egészen addig, amíg a minap eleget tet­tünk néhány szülő-társsal egyetemben az óvoda ked­ves meghívásának. Nyílt napra invitálták az anyuká­kat és az apukákat. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a szü­lök beülhettek az óvodai te­rembe, egy padra szépen sorjában, és végignézhették a foglalkozásokat. Jó az ilyesmi, mert a kölyök ott­hon néha egy kicsit lódít, néha fantáziadús költemé­nyeket mesél óvodai való­ságként, nem mindig em­lékszik pontosan a rajz vagy az atematika — így mondja a számolás tudományát, m nélkül — feladatokra, a tor- nagvakorlatokina. Érdekes volt nézni, milyen az élet gyerekeink „munka­helyén”. Jópofa dolgokat csináltak, még otthonra is kaptunk ötleteket. Nyilván akadt néhány dolog, amit viszont mi nem úgy csinál­nánk. És következett a tornaóra. Lekerültek a sokat eltitkoló ruhák, és ekkor meg'nt eszembe jutott az öreg néni. Miközben a tornadresszeket vették föl a kölykök — több-kevesebb sikerrel bir­kózva a cipőfűzők, -i csatok micsodát, amikor bevették a társaságba. Hogy mennyi ál­latot, bikát, disznót, nyulat, baromfit gondozott az én bátyám meg az a nyiszlett felesége, nem tudnám meg­mondani, de az biztos, hogy sokat. Olyan sokat uram, hogy azt még elképzelni is borzasztó. És mi volt! a köszönet? Hát most figyel­jen . . . Egy délután a vejük váratlanul beállított, és kért ötvenezer forintot. Azt mondta, most tudna magá­nak egy nyugati kocsit sze­rezni, arra kellene az a kis pénz. Az 1500-as Hadát ió áron-xladhalná, pár ezer fo­rintja a takarékban is van, szóval csak ez az ötvenezer hiányzik. A bátyám egy ideig hallgatott. Gondolom röstellte kimondani. hogy épp most és most az egy­szer * nem ' tud adni, hogy novemberig vagy decembe­rig várni kellene, bár az sem biztos, hogy év végéig előteremthet ennyi pénzt. Aztán kimondta.' ,A veje a konyhájukban ült vadász- ruhában, úgy festett, mint régen egy szolgabíró. Tojást evett, azt sütött neki az anyósa, tojást, kolbásszal. Nos, amikor a bátyám meg­mondta, hogy nem tud pénzt és a gombok adta fogós fel­adatokkal —, „rehabilitál­nom” kellett ót. Nem öreges aggodalom volt az, hanem a sokat tapasztalt, gyere*-, unoka- és dédunoka-neve.’ö szem biztos ítélete. A néhány formás, erős gyerek mellett a legtöbbről kiderült a tornaruhában, hogy bizony véznák, véko- nvak, kpvés izmúak. girhe­sek az enyémmel együtt. S először persze megint a védekező reflex: összesúg­tunk, ha a többi is olyan vékonyka, mint a miénk, akkor nincs nagy. baj. Az­után az önáltatás elmúltá­val „ugrott be”, hogy de­hogy nincs baj. Ha. ilyen sok a vézna gye­rek, az nem véletlenség. Ennivalónk van, ha akar­juk, még korszerű is a táp­lálkozásunk. Lakáskörül­ményeink azon a lakótele­pen kielégítőek, senki sem lakik vizes, sötét, levegőtlen odúban. A fizikai nyomort, mint okot, semmisnek te­kinthetjük. Hát akkor? Időzavar és lakótelep. Er­re lyukadtunk ki. Sportolni, futni, focimi, síelni kellene gyerekeinkkel együtt. (Ne­künk sem ártana.) Otthon expanderezni, gumikötelez­ni, bukfencet hányni és té­vétornázni. És még sorol­hatnám. (Persze megfogad­tuk.) De mikor és hol? A szabad térre — nem az el­rontott lakótelepire — mire hétköznap kijutnánk, for­dulhatnánk is vissza, mert későre jár. És még ott a há­zimunka, az olvasás, a té­vé... Mentegetőzés. Épp a gye­rekekre ne lenne időnk ? De csak mentegetőzés? Kifogás­keresés? Okos időbeosztással és több energiával bizonyá­ra érhetnénk el eredménye­ket. (El is érünk, ha a fene fenét eszik, akkor is.) De némi segítség nem ártana. Mondjuk az, hogy a lakóte­lepen is legyen jól használ­ható szabad tér. És egyebek is. Például ’csak egyetlent: milyen boldogok voltunk, hogy a lakótelepi iskola (a kaposvári gyakorló) uszo­dával együtt épül föl. Az­után kiderült, hogy az csak két icipici tanmedence, ahol a lakótelepiek nem úszhat­nak. Pedig valószínűleg alig került volna többe, ha a tervező normális i méretű uszít „álmodik” az épület­be... Magunknak is jobban kell- igyekeznünk. De minden­képpen tárgyi, anyagi se­gítségre is szorul a lakóte­lep — a lakótelepek — kö- , zössége, hogy egészségeseb­ben élhessen. Hogy ne kell­jen azt mondani: azért véz­nák a gyerekek, mert lakó­telepiek. L. P. adni, ez az űriember fogta a, tányért és a falhoz csap­fa. Aztán elment. Köszönés-: képpen olyan erővel vágta be maga mögött az ajtót, hogy potyogni kezdett a va­kolat. Hát hogyne potyogott volna. Még csoda, hogv nem dőlt ki a tömésfal. Mert a bátyám háza . nem olyan, rangos ám, mint amilyet a lányáéknak meg az unokái­nak épített, öreg, rozoga al­kotmány áz, nem különb, mint a miénk volt. Az asz- szony öröksége. Oda nősült a bátyám annak idején egy ingben, egy gatyában, s az­óta csak tatarozgatta. Is­tállót, ólakat épített a por­táján, de a házzal nemigen törődött. Kérdeztem néha: hát ha annyit dolgozol, miért nem laksz legalább kényelmesebben?. Az uno­káidnak palotát építettél, te meg a konyhában mosako- dol lavórban9 Se vízveze­ték, se fürdőszoba . .. Erre csak legyintett. Jó ez ne­künk, öregeknek, mondta. Ezt szoktuk, nem kívánunk különbet... Amikor aztán a drágalátos veie megköszönte az adományait, napokig en­ni sem tudptt a bánattól. Nézd csak, mutogatta a rán­totta foltját. Ezt kaptam, ezt érdemeltem ... Sajnál­tam a szerencsétlenjét, -de azért nem állhattam meg. hogy no mondjak őszinte véleményt az esetről fFolytatjnk.) HÉTVÉGI / TÍJ°^ Bizonyára sokan választ­ják a havas domboldalakat, a tavak befagyott tükrét ezen a szombaton és vasár­napon. Mégis; lesznek majd, akik szakítanak időt arra is, hogy egy-egy rendezvényre betérjenek a megye művelő­dési intézményeibe. Barcs­ról Krisztián Ferenc szer­vező értesített bennünket, hogy a Szentendrei Műhely grafikáiból rendezett kiállí­tást a Móricz Zsi gmond Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pont. A kamarateremben február tizedikéig láthatók a- művek. Szalagavató bált rendez szombaton 18 óra­kor a vízügyi szakközépis­kola a kulturális központ­ban, ezen a lemezváromá­nyos, rendkívül népszerű bajai Fórum együttes mű­ködik közre. Vasárnap este: diszkó ... A siófoki Dél-Balatoni Kulturális Központ kiállí­tást kínál: három kaposvári fotós — Csonka Béla, Gyer- tyás László és Tóth Béla — munkáit. Vasárnap este zár a kiállítás. Másfajta szóra­kozásit ajánl ezúttal a tahi művelődési központ: szom­baton 20 órától a Mezőgép- KlSZ-alapszervezet far­sangestet rendez a Blokk- együttes közreműködésé­vel. Nagybajomban, a Páló- czi Horváth Ádám Művelő­dési Házban ma szintén a fiatalokat várják; az ifjúsá­gi klub tart összejövetelt 19 órától. Tibol László és Sörös József képzőművészeti kiál­lítását rendezte meg a nagyatádi Gábor Andor Mű­velődési Központ. Erre vár­nak érdeklődőket. A Helyőr­ségi Művelődési Központban viszont a Magyar- Néphadse­reg Művészegyüttesének iro­dalmi műsorát élvezhetik ma a nézők. A kaposvári KilTián György Ifjúsági és Ütbörő Művelődési Központ javas­latai között válogattunk egy csokorra valót. Ma 18 óra­kor a rock-klubban Révész Sándor lesz a vendég. A fiatal utazók ugyancsak 18 ólára gyülekeznek. Ebben a klubban Péntek István, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vezetője az idei lehetőségekről tart tá­jékoztatóit, majd útifilme­ket vetítenek. Műsoron sze­repel a Bátorliget, A mohá­csi titok, a Különös szige­tek és A jeli arborétum ci­ntű kisfikn. Szombation a fiatalok házában 6—14 éve­seknek rendeznek játékos sportvetélkedőt. Az intéz­ményben egyébként szomba­tig még megtekinthető 10 és 18 óra között a Pécsi Grafikai Műhely kiállítása. Dr. Kanyar József, a le­véltár igazgatója tart elő­adást ma a nyugdíjas peda­gógusok klubjában, mely a Latinca Művelődési Házban, működik. Az előadás címe: Megyénk iskolaügye a levél­tári anyagokból. Holnap a mozgássérülteket is várják klubjukba. Tizenöt órakor kezdődik a program. A Pe­tőfi emlékkönyvtárban ma 18 ólakor az ifjúsági kiub rendez vers-zene témakör­ben vetélkedőt.. , A kaposvári Osiky Ger­gely Színház ma 19 órakor Feydeau bohózatát, a Tök- filkót játssza Koltai Róbert rendezésében. A főbb szere­peket Jordán Tamás, Lázár Kati, Básti Juli, Spindler Béla. Bezerédy Zoltán, Cser- nák Árpád, Czakó Klára, Dánffy Sándor. Csákányi F.szter és Rdcz Kati alakítja. Szombaton este — a Marat haláía helyett — ugyancsak a Tökfilkó lesz műsoron az Uray-bérleteseknek. Vasár­nap Feydeau vigjátékából két előadást is tartanak: 15 és 19 órai kezdettel. Képün­kön Spindler Béla és Si- mány Andrea jelenete. A kaposvári mozik közül a Vörös Csillagban A biro­dalom visszavág című ame­rikai szélesvásznú, színes scifit játsszák. Ez a nagy sikerű Csillagok háborújá­nak a folytatása. Megjelent könyvben, s a . napokban képregény formájában is. Vasárnaptól viszont a Sas­szárny című angol western szerepel a programban. A Szabad Ifjúság ajánlata új magyar film. Básti Juli játssza Gábor Pál — Vészi Endre Kettévált mennyezet című alkotásának női fősze­repét. Mellette Jan Nowicz- kit látjuk. Szerepel a film­ben' Szabó Éva, He fényi Pál, Simorjay Emese, Horváth László és Almást Éva is. A Latinca mozi szovjet kaland­filmet játszik: A korona el­rablása, avagy újra a bosz- szúállók — ez a címe. J Változott s program szom­bat—vasárnap a Mozi mú ze- umiban. Nem a Szamurájok és banditák cirrvű két részes japán kalandfilmet vetítik, hanem a Zorán, a zsoké fia című jugoszláv alkotást. Szép magyar beszéd Ap idén is ■vetélkedésre hívják az irodalmat szerető, anyanyelvi műveltségüket gazdagító középiskolai diá­kokat : országszerte megren­dezik a következő hónapok­ban a Kazinczyról elneve­zett szép magyar beszéd versenyt. Péchy Blanka szín- művésznő 1960-ban tett ala­pítványa az elmúlt évtize­dekben országos mozgalom­má terebélyesedett A versenyen <** etszá g valamennyi énrnáznimá ­nak, szakközépiskolájának és szakmunkásképző intéze­tének növendékei részt ve­hetnek, kivéve a már érett­ségizett szakmunkástanuló­kat Az országos döntőt áp­rilis 23. és 25. között ren­dezik meg Győrben. SOMOGYI NÉPLAP a Csutkáink esebeea

Next

/
Oldalképek
Tartalom