Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

A városszépítők tervei >. / A magánházfelújítási pályázat díjai Közgyűlésen adott számot az 1981. évi munkaterv vég­rehajtásáról hétfőn este a Kaposvári Városszépítő Egyesület; a tagság megvi­tatta az idei programot és új tisztségviselőket válasz­tott. Megyeszékhelyünk belvá­rosa a fiatalodás első sza­kaszainak befejeztével csino­sabb köntöst öltött, a Kos­suth tér környéke és a Má­jus 1. utca ide torkolló ré­sze friss színekben díszük. Az idén a Csibi áruház épü­letével folytatódik a mun­ka, illetve dolgoznak a Má­jus 1. utca sétálóutcává ala­kításának előkészületein. A város és a környék értékei­nek megvédéséből, még jobb kiaknázásából a városszépí­tők is kivették részüket: az egyesület tagjai tavaly négyezer óra társadalmi munkát végeztek. Az egyesület fölhívással fordult a város üzemeihez, vállalataihoz, hogy terüle­tüket rendben tartsák. A pályázat meghirdetésére hu­szonkilenc üzem válaszolt környezetvédő és csinosító munkával, közülük négy hét­főn jutalmat kapott. Papp János, a városi tanács el­nökhelyettese harmincezer forintos jutalmat — első díj — adott; át a növényvédel­mi és agrokémiai állomás közösségiének, második díj­ként húszezer forintot az ingatlankezelő vállalatnak, tíz-tízezer forintot érő har­madik díjat a Volánnak és a Paimutlönó-ipari Vállalat­nak. A parkok gondozását pat­ronáló iskolák, üzemek vál­laltak; ám — elhangzott a közgyűlésen — nehéz meg­fékezni a garázdákat. (A Jókai ligetben épült új ven­déglátóhelyhez vezető út mellett fölállított világító­testek java része már nem működik, mert bezúzták a lámpákat.) Nagy igyekezet­tel próbálják megvédeni a Noszlopy Gáspár utcai pla­tánsort a kipusztulástól. A nemrég megalakult törté­nelmi emlékbizottság meg­kezdte az előkészületeket a kaposvári munkásturista- egyesület megalakulása het­venedik évfordulójának méltó megünneplésére. Mit ígér a városszépítő egyesület 1982-es program­ja? Nagyszabású rendezvény színhelye lesz Kaposvár az ősszel: itt tartják a város­szépítő egyesület második országos tanácskozását. Szélesíteni kívánják az egye­sület táborát is, hiszen mindössze háromszáznegy­ven tagjuk van a városazé- pí tőknek. Mind több társadalmi munkát igényel a város kör­nyékének rendezése. A de- sedai szabadidőközpont to­vábbfejlesztéséről adott tá­jékoztatást a városi tanács elnökhelyettese; elmondta, hogy a nyolc éve tartó mun­kálatokat az idén egymillió forintos beruházással foly­tatják, elsősorban utakat építenek, fejlesztik a szabad­strandot, megkezdik a vízi sporttelep építését, tanul­mányterv készül egy kem­ping építésére. A toponári zártkertek rendezésére is sor kerül 1982-ben. — Az egymillió forintos beruházás megháromszorozható a tár­sadalmi munkával — álla­pította meg a tanácselnök­helyettes. A város környéki park­erdők, kirándulóhelyek kar­bantartása, rendezése a fon­tos feladatok között kapott helyet, hiszen mind na­gyobb az igény a szabad idő szabadban való eltölté­sére. A közgyűlés megválasz­totta az egyesület új alelnö- két Papp János személyé­ben. E tisztében nyújtotta át a tavaly meghirdetett csa- ládiház-felújítási pályázat nyerteseinek a pénzjutalmat. Huszonkét pályázat érkezett erre a fölhívásra, öt sze­rencsés nyertes kilencven­ezer forintot kapott össze­sen házuk ízléses felújításá­ért. Első díjjal ismerték el Fülöp Gyuláné magánhá- zónak a felújítását, máso­dik díjjal Schneider Józsefét és Kovács Józsefét, harma­dik díjjal jutalmazták Sze- recz Lászlót, Bárdos Tamást és Hernesz Jánost. A közgyűlés dr. Tarján Lá szlónénak, az egyesület elnökéinek zárszavával ért véget, majd a résztvevők megtekintették a Somogy- ország című filmet. H. B. A magyar film egy éve Ripacsok kontra Néptanítók Hamarosan összeülnek a filmkritikusok, hogy eldönt­sék: melyiket díjazzák az 1981-es év magyar filmjei közül. Egyszerre lesz köny- nyű és nehéz dolguk. Nem hinném, hogy kétséges vol­na: a pálma a már harminc­nyolc országban vetített, óriási sikert arató — Can- nes-ban két díjat is elnyerő — nagyszerű Szabó István- filmé, a Mephistóé, melyet Klaus Mann kulcsregényéből forgatott. Nehéz lesz viszont a döntés, ami a színészi já­tékot illeti, hiszen — miután nem valószínű, hogy magyar filmben játszó külföldi mű­vész kapja a díjat —, több magyar munka hazai szerep­lője egyforma eséllyel pá­lyázhat. De ne vágjunk a szavazás eredménye elé! Faggassuk meg az 1981-es év filmtermését ezúttal a műfaj, a téma szemszögéből. Huszonhárom alkotásról van szó. Ügy vélem, az átlagszint valamivel a korábbi év nívó­ja alatt marad, hiszen 1980- ban olyan filmeket mutattak be, mint a Vasárnapi szülök, az Ajándék ez a nap, a Harcmodor, A kis Valenti­no, az Allegro Barbara, a Békeidő, a Csontváry, a Po­fonok völgye, a Psyché stb. Ami a felsorolásból is kitű­nik: a dokumentarista irány­zat rendkívül erős vonulatot képezett, akár annak szigo­rúan vett dokumentumfilm kategóriáját, akár az eszte- tizáló, artisztikus válfaját tekintjük... A tavalyi évben stúdió is alakult a műfajban úttörő­munkát vállalt rendezőkiből. S néhány premierre is sor került. Ezt a szociografikus látásmódú játékfilmeket fel­vonultató műfajt képviselte a Köszönöm, megvagyunk, a Boldogtalan kalap, a Dédel­getett kedvenceink, és bizo­nyos értelemben a Kopasz­kutya, illetve a Ballagás is. Az eigyneműbb dokumen- tumfilm-kategória bemuta­tója volt az Autóversenyzők címtjj Róna Péter-alkotás, és Sára Sándor megyénkben még nem játszott, de rövide­sen vetítésre kerülő, somo­gyi vonatkozású Néptanítók­ig­A két illeszkedő, híddal rendelkező irányzat —• még egyszer hangsúlyozom: a Néptanítókat még nem lát­hattuk! —, noha egy-egy al­kotást illetően kvalitásos müvekkel jelentkezett (lásd Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című markáns, kegyetlen „munkásfilmje”, vagy Szalai Györgyi részlet­eredményeket felmutató Dé­delgetett kedvencei, illetve Sós Mária Boldogtalan kalap című munkája), olyan mi­nőségű és hatású filmmel nem tudott jelen lenni, mint korábban a Békeidő, a Harcmodor, az Aján.dék ez a nap vagy a Vasárnapi szü­lők. Talán csak a Köszönöm, megvagyunk közelítette meg a soroltakat: ebben azt a szinte tipikus, önlkizsákmá- nyolö, magát a József Atti- la-i szellemben m.indenséggel mérni nem képes, eszmélke- désig nem jutó munkást látjuk viszont, aki szabad­ságot — és életet — áldoz valamiért, ami nem ér meg ennyit. Talán nem véletlen, hogy sokan nem is a doku­mentarista alkotásokhoz sorolják, hanem kkmara filmdrámának értékelik. A színvonal- és problémaérzé­kenység csökkenése bennem kérdőjelet rajzol meg a SZAPUDI ANDRÁS 2. — Érdekes levél — mond­ja. — A jó öreg kollégának igaza volt: egy Árpád-kori faluról van szó, amely el­pusztult, mint annyi más Árpád-kori falu. Kőtemplo­ma volt, az is biztos. Két prédikátor elődöm is följe­gyezte, hogy a szétrombolt szentegyház köveit a XVII. század elején ide hordták és beépítették a templomunk íalaba. De azt, hogy milyen náció pusztította el a falut, nem tudjuk. Talán tatár, ta­lán török, talán német. Mindegy. Tény, hogy íöl- égették, lerombolták, lakói nagy részét megölték; de akik megmaradtak, egy fél kilométerrel odább újra föl­építették a falujukat. Elsi­ratták, eltemették az áldo­zatokat, azután ásót, kapát, fejszét fogtak, vályogot ve­tettek, falat raktak. Megmű­velték a földet, fizették a földesúr járandóságát, a pa­pi tizedet, állatokat tartot­tak, szaporodtak. András- vagy Andorfalva helyén meg mostanában is fölvet a föld emberi kéz formálta kődarabokat. Hozzák, mu­tatják ; „Nézze, tiszteletes úr, ezt a furcsa követ'. Ügye ez a régi falu maradéka?” És néhanyan hozzáteszik: „Mondja, a mi falunk helyén is szántóföld lesz valami­kor?" Bizonyára, ha rajta­tok múlik, telelem. Mert a tatár, a török kismiska volt ahhoz képest, amit ti maga­tok műveltetek itt az utób­bi kétszáz évben. Ti és apáitok. De szerencsére a jövőhöz nincs közötök. Meg­öregedtetek, akár csak a papotok (általában öregek­kel beszélgetek, mert nálunk elég ritka a fiatal), fiaitokat, lányaitokat, egykéiteket szélnek eresztettétek, akár­csak a papotok (csakhogy nekem három gyerekem van!), hát most ne kesereg­jetek! Békéljetek meg ön­magatokkal. sorsotok kai és bízzatok Isten irgalmában. Nyugodjatok bele, hogy a falu jövője nem tartozik rátok. Akik utánatok jön­nek, majd gondoskodnak a folytatásról. Én bízom ben­nük ... Mondja, hallotta hírét a Soproni Nemes Magyar Tár­saságnak? Jgen? Örülök ne­ki. Nos, diák koromban ez a társaság nevelt engem. És Móricz Zsigmond, Németh László, Kodolányi, Illyés, Veres Péter. Parasztszülök gyermeke vagyok, s azzal az eltökélt szándékkal jöt­tem ide, hogy a régi, igaz prédikátorok példája szerint minden erőmmel, tehetsé­gemmel a népet istápolóm. Mindenekelőtt offenzívat indítottam a rokoni házas­ságok és az egykézés ellen. Evekig tartott ez az offen- zíva, szinte az egesz fiatal­ságom ráment. Hiába. A fa­lu ellenállt. A temetések meg egymást érték. Temetés, mindig csak temetés ...' A keresztelőmedencénk vize elapadt, ónfedelének súlyá­ra alig emlékszik a karom. A há-borúba küldött férfiak többsége a fronton veszett. A következő korosztályok továbbtanultak vagy gyá­rakban, építkezéseken pró­báltak boldogulni. Elmene­kültek az ötvenes évek tor­túrái elől (itt legalább két­szer annyian kerültek ku- láklistára, mint a sűrűbben lakott szomszéd faluban), s aki egyszer elszánja magát és odébbáll, nehezen talál vissza. Persze ilyenek is akadtak. De csak a hatvanas évek végétől, mióta a szom­széd falu szövetkezetével egyesült a tsz-ünk (közigaz­gatásilag már 45 előtt is ehhez a községhez tartoz­tunk) és az autóbuszok is sűrűbben járnak errefelé, mint azelőtt... Azt mondtam, bízom a jö­vőben. Igen. A Soproni Ne­mes Magyar Társaság egy­kori neveltje még mindig vallja, hogy az Isten által gondjára bízott falu nem tűnik, nem tűnhet el a föld színéről. Bár kétségtelen, sok a baljós jel. Ez a halot­ti csönd ... A temetések ... De jöjjön el egyszer nyá­ron, amikor a városi uno­kák itthon vannak! Ilyenkor ezek a kopasz fák az ablak alatt, a kopár kertek a há­zak végében, a holtágak a kert ük Híján velem együtt a nyárról álmodoznak, ók biztosan megérik a jövő nyarat, s talán én is ... ha az Ür megengedi... Hat unokám van, panel­házakban laknak, s ha ki­szabadulnak ide, megtelik a falu, a táj a boldogságuk­kal. Ezek a gyerekek nagyon szeretik a falut. Merem re­mélni, hogy később, felnőtt korukban még jobban — és okosan — fogják szeretni. Bennük bízom! A legidő­sebb fiam, a kutatómérnök (bejárta a fél világot) azt mondja: közel az idő, apus, amikor a váro6d emberek mindent el fognak követni azért, hogy legalább a hét­végeket természetes környe­zetben tölthessék. Az én Pis­tám nem várta meg „azt az időt”: már vásárolt a csa­ládjának hétvégi házat itt, a szülőfalujában. Jókora kert tartozik hozzá, sok szép gyü­mölcsfával. Bagóért meg­kapta. Régebben, ha elár­vult egy-egy porta, az örö­kösök lebontották a házat. Építőanyagként értékesítet­ték vagy elszállították a használható téglát, gerendát, cserepet valamelyik üdülő­helyre. Nem egy balatoni, velencei villa épült idevaló­si téglákból. Most már más a módi. Két-három jobb sorsú háziról is tudok ... Az örökösök renováltatták az épületeket, megművelik a kertet, rendszeresen kijár­nak a városból, Persze au­tójuk van. De hát előbb- utóbb mindenkinek lesz au­tója ... Mi, öregek pedig küzdelmeink, csődjeink em­lékével elballagunk szegény Nanica után a falu végére, ahol majd megbékélünk va­lamennyien. Amen. (Fol utaljuk.) cinéma vértté módszerrel al­kotók új munkáinak láttán: lehet, hotgy egy stúdió már a műfaj „leszálló ágában” jött létre? A Köszönöm, megvagyunk már átvezet bennünket az év filmdrámáihoz. Gaál Ist­ván Cserepek című munká­ját Canines-ban is játszot­ták, általában kielégítette a várakozást. Hőse, Vígh And­rás meghasonlott értelmiségi, margón kívülre rekedt en- tellektüell. Ahogy Létay Vera fogalmazott: „sorsának alakulásában szinte semmi meglepő, igazán személyes mozzanat nincs, ő az a bizo­nyos kikopott, félreszorult, célját vesztett értelmiségi általában”. Valószínűleg emiatt az általánosság miatt nem lehet Gaál filmje jelen­tősebb mű. A filmdrámákban gyakran a történelmi háttér is olyan aktív erő, amely a hősök sorsát. viaszként formálja. Jó néhány ilyen alkotást láttunk tavaly. Gondoljunk csak Kősó Ferenc A mérkő­zés című eléggé eklektikus, kronológiát és tényeket kis­sé öncélúan kezelő filmjére, mely az úgynevezett szemé­lyi kultusz idején játszódik, és e sofekolóan erős drámai jelenetsorokat váltogatja az ironikus ábrázolásmód kép­soraival, így természetesen a hatás — ellenhatás törvé­nye érvényesül... Ugyanez a korszak áll Gábor Pál Ket­tévált mennyezet című drá­májának középpontjában. A személyi kultusz love sto- ryja szintén elnagyolt« rész­leteiben nem eléggé meg­győzőmű; de jó alkalom volt egy fiatal tehetség, Básti Juli felfedezéséhez. ,A máso­dik világháború időszaka a háttere Kovács András — hadd használjam újra ezt a kifejezést! — love story já­rtak, melyben egy menekült francia katona és egy elvájt magyar fiatalasszony kö­zött szövődik szerelem. A kétszer használt idegen kife­jezéssel nyomatékosítani sze­rettem volna: bizonyos mér­tékben az érzelmesség kezd jelentkezni a magyar film­gyártásban, s ez utóbbi al­kotásban sajnos a legalább Ilyen fontos cselekmény- részletek rovására, lásd Jacques szlovákiai partizán- kodásának már-már nevetsé­gesen elnagyolt jelenetsora! A fasizmus hatása egy né­met színészre — így foglal­hatnánk össze a Mephisto témáját. A gyengét ábrázol­ja Szabó István remekmű­ve; azt az embert, aki ön­maga karrierjéért hajlandó feladatot vállalni akár a bűn órán is. Nincs mit ír­nunk erről a filmről, meg­tettük már korábban és mél­tó terjedelemben, „csak” annyit: a magyar filmgyár­tás (iit idegen tökével) egyik csúcsa ez. Olyan alkotások­hoz mérhető, mint Visconti, Bertolucci, Bergman hasonló időszakban játszódó müvei. örvendetes jelenség, hogy szaporodott a szórakoztató filmek száma. Közülük a pálmát Bujtor István Pogány Madonnájának ítélném, amely — noha a Piedone- íilmek inspirálták — origi' nál magyar kalandfilmmé sikeredett. Nem aratott si­kert viszont a svéd—magyar Bacsó-krimi, A svéd, akinek nyoma veszeti, tempótlansá- ga, erőtlensége miatt. Ugyan­csak bukást jelentett Bán Róbert Fogadó az Örök Vi­lágossághoz című, az egyko­ri Fernandel-íilm, a Vörös kocsma ötletéből született alkotása. A Transzport — Szurdi András első munkája — scl-finek indult, de végül is alig több lett belőle, mint egy Hernádi Gyula-ötlet, noha nem ő írta a forgató- könyvet: a spanyol náthá­nak, mint biológiai fegyver­nek feltüntetése ... Igényeket bizonyít két popfilm, a Kopaszkutya és A koncert című alkotás. Ta­lán lesz jobb folytatás is. A pixillációs eljárással készült Suli-buli, és a bájos Vük először képernyőn jelentke­zett, majd a vásznon, is si­kert aratott. A Fehérlófia — Jankovich Marcell rajzfilm-- je — vegyes fogadtatásra talált. Az azonban már bi­zonyosság, hogy a filmgyár­tás egyre többször gondol a gyerekekre, ez a soroltakon kívül A szeleljurdi család című Palásthy György-lilm jelzi. Végül, két kategóriák ke­retei közé nem fogható mű: Sándor Pál Ripacsok ja, és Jancsó Miklós A zsarnok szí­ve, avagy Boccaccio Magyar- országon című alkotása. Sándor olyan szuverén vilá­got teremt, mely egyre ke­vesebb nézőt vonz, egyre periférikusabb, egyre inkább Vart pour Vart. A nézőnek úgy tűnik, alkotói válságban van. Jancsó klausztroíó- biát okozó, áltörténelmi pa­rabolája üzenetét — ha volt — negj sikerült megfej le­nünk. Lehet, hogy nem ben­nünk van a hiba. A merre tovább? — nyi­tott kérdés. Választ hoz rá 1982-ben Gazdag Gyula, Ba­csó Péter, Sára Sándor, Go- tfíár Péter, Böszörményi Gé­za, Kézdi-Kovács Zsolt, Fáb- ry Zoltán, Kovács András, Rózsa János stb. ú.i filmje. Leskó László Barokk a könyvtárban E rendezvényt nem hir­dették öles plakátok a há­zak falán, „csak” egy ízlé­ses hirdetmény a megyei könyvtár bejáratánál, mégis szép számú közönség gyűlt össze hétfőn este a nagyte­remben, hogy meghallgassa a népszerű kaposvári Ba­rokk Együttes hangverse­nyét. A Liszt Ferenc Zene­iskola hat tanára — élükön vezetőjükkel, Csupor László­val — ismét nagyszerű aján­dékot nyújtott a közönség­nek: Gervaise, Corelli, Do­menico Scarlatti és Vivaldi muzsikáját szűni nem aka­ró taps jutalmazta. A tehet­ségéről, fölfedezőkedvéről és fáradhatatlanságáról ismert kis együttes műsorának méltatása helyett hadd szóljunk ezúttal egy másik tényről, mely hírrovatunk­ban föl-fölbukkan ugyan, ám jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. A megyei könyvtár veze­tőinek szemléletmódjára gondolunk. A tudományé és a művészetek komp le \i fásának fölismerése ez. Ha továbbképzést, tudományos tanácskozást vagy irodalmi estet akarunk rendezni, a megyei könyvtár vállalja; ha kamarakoncertet — azt is. Az igazgató sohasem adja ki a vállalkozást: ál­landóan ott van, a megnyi­tást is szíves-örömest vál­lalja. Otthonra találnak itt képzőművészeti és fotókiál­lítások is. Egy vezető nép­művelő nemrég így jelle­mezte e könyvtárt: „... könnyen kezelhető cég, lehet és érdemes vele tárgyalni.” Magyarán: nemcsak az írott szónak van becsülete itt, hanem a társművészeteknek is. E szemléletmódot nem véletlenül épp a Barokk Együttes szép hangverse­nyének ürügyén — bízvást ajánlhatjuk néhány más, a megyei könyvtárnál jóval előnyösebb helyzetet élvező intézmény figyelmébe. L. A. ✓

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom