Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-20 / 16. szám
IT Évente 400 vagon burgonyapép A krumplis kenyérhez gyártja a Zöldért Egv somogyi találmány somogyi hasznosításának kezdetét láttuk tegnap; ezért gyűltek össze az érdekeltek a Zöldért zákányi tartósítóüzemében. A Somogy megyei Sütőipari Vállalat köz- gazdasági osztályvezetőjének, dr. Langer Lászlónak a találmányát rövid idő alatt megvalósították: a krumplis kenyér gyártásához szükséges burgonyapehely he- lyettesítésére alkalmas burgonyapép tömeges előállítására vállalkozott a Zöldért. A zákányi tartósító üzem burgonyafeidolgozóján ak avatásán jelen volt dr. Ko" vács Sándor, a Szövosz elnökhelyettese. dr. Kiss József, a Mészöv' elnöke, valamint dr. Győri József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. A Zöldért igazgatója, Báli Gyula rövid tájékoztatójában elmondta, hogy az üzemet mintegy három és fél millió forintos költséggel, példásan rövid idő — hat hónap — alatt sikerült átalakítani, s igy január elején már megtarthatták a próbaüzemet. A gépsor óránként másfél tonna burgonyából készít pépet, s akár három műszakban is üzemelhet, így előreláthatólag a dunántúli sütőipari vállalatok igényét kielégíti. Az alapanyag a somogyi burgonya, megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésükre áll. Az üzem évente mintegy négyezer’ tonna pépet tud előállítani, s ez 44 millió forint bevételt jelent a vállalatnak. Az igazgató tájékoztatóiában kiemelte, hogy mostantól megszűnik a burgonyás kenyér gyártását akadályozó adalékanyaghiány, s mivel a csemege vekni állami dotációja nagyobb a krumplis kenyérénél, népgazdasági szempontból sem lényegtelen. hogy a költségvetési kiadások ezúton is mérsékelhetők. A péppel készített kenyér ízéről, állagáról a szakértők es a fogyasztók egyaránt elismerően nyilatkoztak. A pép nyolc napig tartható el, de nincs akadálya az időtartam meghosszabbításának sem. A zákányi üzem megközelítési lehetőségei vasúton és közúton egyaránt kedvezőek, így a burgonyapépet a sütőipari vállalatok gyorsan megkaphatják. A számítások szerint ötödét a megyei sütőipari vállalat kenyérgyáraiban használ jak föl, a többire néhány hónappal ezelőtt, termékbemutatón szereztek vevőt. A tájékoztató után a meghívottak Báli Gyulának és Bánkúti Bélának, a megyei sütőipari vállalat igazgatójának kalauzolásával megtekintették a burgonya- pép-gyártó gépsort. Most még kezzel végzik ugyan a válogatást, de mar megrendeltek a fárasztó munka gépesítésére szolgáló berendezéseket is. A gyártósor végén a burgonyapürére hasonlító pépet polietilénfóliába csomagolják. A burgonvapépgyártó sor átadásán részt vett az Alkotó Ifjúság Egyesülés vezetője, Marosi György és jog- tanácsösa. dr. Bőle Dezső — nekik jelentős szerepük volt a találmány hasznosításában. Érdeklődésünkre elmondták, a hasonló ttjdon- ságoknak az adminisztratív elfogadtatása okoz gondot. E találmány hasznosítása során sok tapasztalatra tettek szert, s vállalkozó kedvű, gyors partnerekkel ismerkedtek meg. Az egyesülés a hasonló találmányok bevezetésére valószínűleg majd eljárási modelleket is ajánl, s elsősorban közvetítőként segít. A találmányt, a gyártástechnológiai eljárást szabadalmi oltalom védi. a lényeg: ezentúl a fogyasztói igényeknek megfelelő mennyiségű krumpliskenyér kerülhet a boltokba. Az üzem jelentőségét értékelve elhangzott az is, hogy a vajszlói burgonya- pehelygyár nem versenytársa a zákányi üzemnek. A pehely a kenyérgyártásból mostantól kiiktatható, s így több jut belőle más élelmiszeri eldől gozó ágazatoknak. Cs. L. Új kerékvágásban „Éjjel két óra tájban, ha már nagyon fáradtak vágj' unk, olykor belevezetjük a kereket a barázdába, majd pedig rögzítjük a gázt. Ha elég hosszú a tábla, négy-öt percet is lehet így szunyókálni, fordulótól fordulóig. A tábla végén nagyot döc- cen a gép, arra mindig föl- ébredünk.” A kaposfői tsz- ben járva jutottak eszembe az egyik észak-somogyi nagyüzem éjszakai műszakos traktorosának szavai. A gazdaság helyzetéről beszélgetve egyre inkább úgy éreztem, hogy az utóbbi egykét évben a kaposfői tsz is ilyen magárahagyott géphez hasonlít. Megfáradt, s nem is mindig egyet akaró „traktorosai” csupán arra törekedtek, hogy megleljék a réigi kerékvágást, azután mindegy hogyan, csak ne álljon a motor. Tavaly szeptemberben új vezető ült a volánhoz. Nem tartja magát jobb szántóvetőnek, mint elődei; ha van különbség. csupán annyi, hogy határozottabban markolja a kormányt s egy kicsivel több gázt adagol. Jó magágyat szeretne készíteni a holnapi termés alá, hiszen neki kell majd betakarítani ... Az új vezetőség munkába áiása óta sem történtek itt nagy változások. Természetes dolog, hogv kombinátort vagy körbálázót vásárol az a tsz, ahol addig nem volt, s magától értetődő, hogy gépre szabott -üzemanyag- normákat dolgoznak ki. Az is, hogy meszet szórnak a savanyodásra ha jlamos homokosabb táblákra. Semmi különös nincs abban, hogy teljesítménybéreket vezetnek be a több munkahelyen máig alkalmazott órabér helyett. 1982-ben — gondolhatnánk — szóra sem érdemes dolgok ezek. A kaposfői tsz-ben soha sem voltak nagy bukások. Még csak az sem mondható, hogy nem fejlődött a gazdaság. Előbbre jutottak itt, csakhogy rendkívül lassan. .A gazdálkodás eredménye több év átlagában az alap- egyensúly volt. A jelzett apró változások mintha megannyi féket lazítanának föl a gazdálkodás gépezetében. A gazdaság vezetői jól látják. hogy alaposan megcsappantak a gyönge tsz-ek láb- raállításához: rendelkezésre álló összegek. Maguknak kell hát eredményt elérniük, s minél előbb! Az elnököt főként arról faggattam, milyen esélyeket és megoldási módokat lát, hogy a gazdaság fokozhassa a tempót. A hallottak alapján meggyőződésemmé lett; a gyönge talajadottságok eigenere is képesek javítani az eredményt. Eddig semmiféle ipari melléktevékenység nem volt a tsz-ben, márpedig biztos nyereséget ma csak ettől várhatnak. Különösen kecsegtető a komlói Karbon Könnyűipari Vállalattal való együttműködés. Egy üresen álló maioimépüiet átalakításával tavasszal 80—100 asszonyt foglalkoztató, bérmunkában exportra termelő varrodát nyitnak. A dolgozok betanítása már a napokban elkezdődik. Ugyanebben az épületben alakítanak ki egy fémforgácsoló műhelyt. IS egy gépet működtetnek majd két műszakban. Megrendelésekben — jóllehet még csak két gép áll a műhelyben — nincs hiány. Több nagyvállalat, köztük a Transzvill tett kölcsönösen előnyös ajánlatot rendkívül finom megmunkálást igénylő részegységek gyártására. E két melléküzemág életrehozása legföljebb 600 ezer forintba kerül, s az elérhető évi nyereség a legóvatosabb számítás szerint is 4—5 millió. Javítani kívánjak az.alaptevékenység eredmenyessé- gét is. Módosították a növénytermesztés szerkezetét ; elsősorban a kukorica rovására nő a repce, a napraforgó és a kalászosok vetésterülete. Már a múlt őszön 300 hektáron alkalmazták — a lazább talajokon sok költséget megtakarító — szántás nélküli művelési módokat, ötszáz hektáron meszeztek, és szerves trágya is került a földekre. Zöldségféléket továbbra'is 25 hektáron termelnek, ösz- szességében: olcsóbban próbálnak majd nyereségesebb növényeket termelni. A sertéságazatban már akkor kétezer fölé emelkedik a jelenleg 1700-as hízókibocsátás, ha elejét veszik a korábbi veszteségeknek. Ehhez persze elengedhetetlen a dolgozók érdekeltségének a fokozása és a technológia módosítása. A Ka-hyb rendszer útmutatásai alapján kívánják korszerűsíteni, s. végre egy helyre összevonni ezt az ágazatot. A szarvasmarha-ágazat lehetőségeiről önmagában is sokat elárul, hogy részben már hoisteiníríz állományuk tejtermelési átlaga mindösz- sze 2700 liter. Ez az állomány — megfelelő takarmányozással — a tejtermelés évi 30 százalékos növelésére is lehetőséget ad. Apró változás, a tagok mégis fontosnak érzik az új üsző-, illetve kocakihelyezési akciót, s azt is, hoay a gazdaság maga gondoskodik a háztáji állatok inszeminálá- sáról. Nem kétséges, hogy mindez kedvezően hat majd a háztáji termelésre. A február 15-i zárszámadáson sok lesz a terv, a bejelentendő változtatás és kevés a kiosztható nyereség. Mégis már új kerékvágásban, jó cél felé haiad a gazCÍéAíb <*■§£. Biré Ferenc Bővülő választék Az épitőanyagipar legfontosabb feladata az idén, hogy a keresletnek megfelelően gondoskodjon az építők anyagellátásáról. Összességében a termelés 1 százalékos növelésével számolnak, ám ezen belül főként a lakosság építkezéseihez és a felújításokhoz szükséges anyagok, többségükben szakipari termékek kínálatát bővítik. Az alapvető építőanyagokból összességében a kínálat, nagyobb a keresletnél, ezért a választék bővítésére és a termékek minőségének javítására törekednek. A hazai termelésen túl 815 ezer tonna cementet szocialista partnerektől szerzünk be, s ennek , túlnyomó része a belkereskedelem közvetítésével a lakossági építkezések ellátását szolgálja. A beremendi új üzem belépésével bővítik a keresett mészhidrát hazai termelését, s a kiegyensúlyozott ellátás érdekében még külföldről is behozunk 30 ezer tonnát. Falazóan.yagból várhatóan ugyanannyira lesz szükség mint tavaly, de a választékot bővítik kis téglagyártó üzemek jobb kihasználásával. Gazdagítják a kínálatot az energiatakarékos, a szokásosnál jobb hőszigetelő thermoton és uniform kézi falazóblokkal, amelyek mérete 5—6 kisméretű téglának felel meg. Növelik idén a színezett és mázas tetöcserép, a színes azbesztcement tetőfedőlemezek termelésének arányát. A keresett azbesztcement hullámlemez hazai termelését szocialista importtal egészítik ki. s így 2.6 millió négyzetméter hul- lámiemezt vásárolunk a szovjet partnerektől. Dózismérő M ost is ott lapul az órazsebben a sokak által ismeretlen dózismérő, pedig már nem teljesíti „küldetését”. A panaszos — és sértett — férfi szerint ez a műszer a koronatanú. Azt mondta, hogy még nem játszotta ki sehol. Ha már semmi reménye sem lesz, majd akkor veszi elő, hogy „üssön az adujával". Pedig nem kell ütnie. A „játszma” ugyanis az ő javára áll, nem veszíthet. És mégis veszített. Emiatt jött hozzám. A kép ellentmondások sorozatából állt össze. Igaza volt még akkor is, ha mindenki meg tudta indokolni tettét vagy hibáját. A panaszos ügyében a mulasztások és a túlzott óvatosság, a tájékozottság és a tájékoztatás hiánya éppúgy közrejátszott, mint egyéni sértődése, amely az esetek többségében nem a legjobb tanácsadó ... Tények. Molnár Ferenc, a megyei kórház—rendelőintézeti egység mozgó képernyőszűrő szolgálatának gépkocsivezetője 1931. november 30-án nyugdíjba vonult. A munkaviszonyá- r.aa megszüntetéséről szóló dokumentum augusztus 27-én született. Idézem a döntés befejező sorait: „Távozása kapcsán megköszönöm intézményünknél eltöltött sok éves, becsületes, szorgalmas munkáját, és az elkövetkező nyugdíjas- évekre jó pihenést és egészséget kívánok". Megértő, emberi hangú búcsúztatás. Molnár Ferenc azonban nem kap nyugdijat. Huzavona van az ügyben, szerinte nem akarják elismerni, hogy korkedvezményre jogosult... Menjünk sorjában. Molnár Ferenc igazságának tudatában 1981. június 1-én kérte a megyei társadalombiztosítási igazgatóságtól korkedvezményes nyugdíj iránti igényjogosultságának megállapítását. Időben! Az igazgatóság illetékese dilemma előtt állt. Miért kaphat korkedvezményt egy gépkocsivezető? Ez a szakma nincs a listán. Megindult a levelezés. a bürokrácia varázskereke. Az igazgatóságon kételkedtek abban, hogy ‘jogos a korkedvezmény, pedig egy évvel korábban — egy másik esetben (Orsik Zoltán gépkocsivezető) — minden további nélkül elismerték. Bizonyítékul kérték a kórháztól Molnár Ferenc munkaköri leírását. A panaszos tudta, hogy nincs ilyen. Utánajártam. A kórház gazdasági osztályvezetője, Tóth István szerint egészségügyi intézményükben 1977-tel, az integrációval kezdődik az időszámítás. A jogfolytonosságot nehéz elismerni. De azt tudja, hogy a tüdőgondozónál — ahol korábban gazdasági vezető volt — még neki sem volt munkaköri leírása, miért adtak volna a gépkocsivezetőknek. Molnár Ferenc egyébként elmondta: amikor 1964-ben munkába állt. beadta a munkakönyvét, és kész. Szerződést sem kötöttek vele. Kezdetben csak a gépkocsivezetés volt a feladata, tudniillik a tüdőszűrő teamben négy ember dolgozott. Egyszer megbetegedett vagy kivált az egyik, s.akkor mondták hogy a gépkocsivezető — aki rakódó és járművezető is egyben, hiszen a röntgenkészüléket ki kell raknia és fölszerelnie a szűrés színhelyén — asszisztensi munkára is használható. Ekkor egy emberrel csökkent a létszám. De munkaköri leírás? Nem volt szokásban... Molnár úgy tudta, hogy a munkaerő-megtakarítás révén a bér ötven százalékát ki lehetett volna adni a dolgozóknak, de ez is elmaradt. Kapott — és a többiek is kaptak — 30 százalék veszélyességi pótlékot és 300 forintot havonta a rakodásért, illetve a szűrésért. Ez utóbbi azért érdekes — és nyilvánvalóan félrevezethette a gépkocsivezetőt —. mert az 1978-as átsorolási papíron szűrés és rakodási pótlék címén szerepel a 300 forint, az 1979-esen viszont már csak rakodási pótlékként. Nyilvánvalóan arra gondolt, hogy a szűrést, a képesítés nélkül ellátott asszisztensi feladatot (amelytől a korkedvezmény függ) megtagadják tőle. Tudni kell, hogy a sugárveszélynek kitett dolgozót (képesítéstől függetlenül) ötévenként egy év korkedvezmény illeti meg. S miután Molnár Ferenc tizenhat évet és 356 napot töltött e munkakörben, kedvezménye nem vitatható. T udta ezt a kórház illetékes osztálya, nem is vitatta egy percig sem (annak ellenére, hogy az azonos beosztású gépkocsivezetőknek ma sincs munkaköri leírásuk!). Nevezetesen: nincs és nem volt bizonyíték arra, hogy a korkedvezmény jogos. Adminisztratív tévedés lenne csupán? A munkaköri előírások hiánya rendszerint akkor derül ki, amikor nyugdíjba vonul a dolgozó. Akkor, amikor tisztességgel, becsülettel, jó szóval és kívánsággal megköszönik élete munkáját. Egyedi példáról beszélek, de tanulságai általánosak ... Mit tett a Társadalombiztosítási Igazgatóság? Két te a kórháztól a munkaköri leírást. S ami tizenhat évig nem volt, azt hirtelenében 1981. július 4-én, felszólításra megírták, elküldték. A gépkocsivezető azonban nem írta alá, s az osztályvezető főorvos sem. Augusztus 15-én megszületett az igazgatóság határozata, mellyel elismerték korkedvezményre jogosultságát. A határozatot minden illetékes megkapta, jogerőre emelkedett, senki sem föllebbezte meg, ám az igazgatóság szakembere óvatoskodott: még mindig nem értette, hogy miért jár egy gépkocsivezetőnek korkedvezmény, miért mehet 57 éves korában nyugdíjba? Ezért túlzott óvatosság-• bál a határozatot felfüggesztették, és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság állásfoglalását kérték, hogy helyes volt-e a megyei szerv eljárása? Mikor történt ez? 1981. szeptember 14-én. Azóta — 1982. január 10-ig! — a főigazgatóságnak nem volt ideje válaszolni. Márpedig egy főhatóságot sürgetni kényes dolog. Visszaüthet. Még kényesebb, ha valaki november 30-án nyugdíjba vonul, és nem kap nyugdíjat. S hogy Molnár Ferenc bizalmatlanná vált? Bizalmatlanná mindenkihez? Csodálkozhat-e ezen bárki? A kórházban — 16 év után — végre elkészült a munkaköri leírása. Magába foglalja mindazt, amit másfél évtizedig tennie kellett, amiért a fizetését, a pótszabadságát kapta s amiért három év korkedvezmény jár. Azaz 57 éves korában teljes joggal kérte nyugdíjaztatását. Ezt a késve született dokumentumot azonban már nem írta alá. Elege volt! A felmondási határozatba is mindent beleírtak, ami a javára szólt, mégsem elégedett. Mitől lenne az, hiszen nem kap nyugdíjat? Kielégitheti-e. hogy a papírok a javára szólnak, csak éppen pénzt nem hoz a postás? Hallottam: nyugdíjasként is akarta foglalkoztatni őt a kórház, éjszakai ügyeletre kérték — szóba sem állt velük. Nem csodálkozom. A bürokrácia, a túlzott óvatosság, az évtizedekkel ezelőtt elkövetett hibák sorozata megkeserítette nyugdíjaséletének első hónapjait. Ilyenkor érzékenyebb az ember. A múlt héten érdekes cikket olvastam a Somogyi Néplapban. Arról szólt, hogy ..Segítséget várnak a nyugdíjasok a munkahelyektől”. „Jogos kívánság — írta a cikk szerzője —, hogy a nyugdíjat az esedékes bérfizetés idejére kapják meg”. Nos, hát Molnár Ferenc az egyik, aki nem kapta meg... És keserű szájízzel távozott munkahelyéről. A dózismérőre azonban nincs szüksége bizonyítékul, ugyanis váratlan fordulat történt. Az oknyomozás tudatában — úgy látszik — mégsem volt „kényes dolog” sürgetni a főhatóságot („aki” szeptembertől a minisztérium és a szakszervezet válaszára várt...) Megszületett az újabb határozat is, e jegyzet megjelenése előtti napokban. Értesítettek. tudom: Molnár Ferenc ügye — némi késéssel — sínre jutott. ' Bárcsak minden visszás ügy „időben”, azaz írásaink megjelenése előtt — vagy nélkül — rendeződne! Jávori Bét*
