Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
75 éves a Szépművészeti Múzeum A Szépművészeti Múzeum, a legrangosabb hazai gyűjtemény, több mint másfélszázezer értékes műtárgyat őriz. A madridi Prado után itt létható a legnagyobb spanyol festészeti anyag, világhírű a rajzgyűjteménye es számos speciális kollekciója. Már Pet.rovics Elek. a múzeum nagy hírű igazgatója a Louvre-hoz mérve igy jellemezte a gyűjteményt: ..Különösen figyelemreméltó különlegességek az olasz trecento kepei szamotttevó sorozata, a reneszánszbeli olasz arcképíestészet kiváló alkotásai, a gazdag spanyol gyűjtemény, a kisebb német- alföldi művészek elsőrendű munkai Különbségek Amikor a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről szóló törvény 1896- ■ ban kimondta az Országos Szépművészeti Múzeum létesítésének szükségességét, már évtizedek óta súrgett- ték, szorgalmaztak a szakemberek, a lapok ilyen intézmény felállítását. Országos pályázatot hirdettek, s a második díjas Schickedanz tartozó 78 olajfestmény került a múzeumba. Így Lucas Cranach három remekműve, Dürer „Féríiportré”-ja, Tintoretto két arcképe. Megalakult a második gazdag gyűjtemény, az Országos Képtár, amely a Nemzeti Múzeum Képtárától függetlenül jött létre. Gerincét az 1870-ben állami tulajdonba került világhírű Esterházy-képtár alkotta. Az Esterházy család művészet iránt érdeklődő főárai már a 17. századtól gyűjtik a műalkotásokat. Fényes • Miklós, Fertőd építője szerezte meg Raffaello „Madonna” című képét, ezt ma is Esterházy-madonnaként tartják számon. De a képtár igazi megalapítója Esterházy Miklós herceg völt, aki egymaga ezer festményt három és fél ezer rajzot és ötvenezer metszetet vásárolt. Olaszországi útján szerezte meg Correggio „Madonmá”- ját, amelyről a korábban Nápolyban járt Goethe is megemlékezik „Itáliai utazásáéban. Gyűjteménye Raffaello-, Leonardo-, Rembrandt-, Vermeer-, Hals-, Claude Latrain-, Cranach-festményekkel dicsekedhet. Spanyol remekműM. Liehermann: Amszterdami utcarészlet Albert és Herzog Fülöp némileg módosított tervei alapján 1900 nyarán megkezdték az építkezést. A Szépművészeti Múzeumot 1906. december elsején nyitották meg Ferenc József király jelenlétében. S bár épülete még csak 71 éves, páratlan értékű gyűjteménye jóval korábbi. Az európai művészeti gyűjteményektől például abban különbözik, hogy a legtöbb európai képtár a polgári forradalmak idején, királyi gyűjteményekből alakult. Hazánkban a törökdú- lás és több nemzeti szabadságharc során pusztultak műkincseink. Az első hazai múzeum anyaga a Széchenyi Ferenc által 1802-ben a Nemzeti Múzeum létesítésére felajánlott könyv-, címer- és érem gyűj temenybői teremtődött. Ebben a Szé- chenyi-fele anyagban volt néhány festmény is — ezek a Nemzeti Múzeum Képtárának első darabjai. (Még 14 övvel később is csak 20 festményből állott a képtár.) Az 1832—36-os ország- gyűlés a képtárral kapcsolatban is hozott határozatokat: megszavazta a nagy-, részt régiségeket, köztük hatvan festményt és szobrot is tartalmazó J&nkovich-féle gyűjtemény megszerzéséhez szükséges összeget, és törvénybe iktatta Pyrker János egri érsek adományát. Pyrker 190 festményből álló kollekciót ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak, köztük számos olyan képet, amely ma is a Szépművészeti Múzeum legnagyobb értéke: Bellini „Cornaro Ka- talim”-ját, Giorgione „Férfi- portré'’-jé t, Ixnenzo Lotto. Palma Vecchio. Veronese. Strozzi, Guardi festményeit. A szabadságharc idején, Kossuth utasítására, a ma- jwr kincstári elnöki lakhoz veket szerez: Goya-, Ribera-, Murillo-, Velaquez-, Tiepolo-, Alonso Gano-, Zurbarán -képeket. 1870-ben a család a gyűjteményt eladja az államnak, s ettől fogva, Országos Képtár nevet viselve, „az ország elidegeníthetetlen javai közé soroltatok és Pest városából, mint az ország központjából soha el nem vitethetik”. Pulszky Ferencnek, a Nemzeti Múzeum igazgatójának javaslatára átrendezték a képtárakat. A Nemzeti Múzeum képtárában újabbkori festményeket gyűjtöttek, az Országos KépPaul Cezanne: Büfé rol, értékeket szerez a gyűjteménynek. Az időközben megnyílt Szépművészeti Múzeum 1912-ben vette át a Pálffy János által adományozott gyűjteményt; Tizian, Veronese, Tintoretto, 17. századi holland és a barbizoni festők műveit. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt Petro- vics Eleket nevezik ki a múzeum ’igazgatójává. Az a 21 év, amelyet ebben a tisztében eltöltött, a Szépművészeti Múzeum első fénykora. Munkájának célja a gyűjtemények fejlesztése és tudományos rendezése volt. A múzeumnak új osztályai, új kiállításai születtek. Elveti a múzeumi vásárlások alkalmi jellegét, amely éppen csak egy üresen álló helynek betöltését, egy hiányzó névnek pótlását jelenti. Ha nem volt fedezet, mindig megtalálta a módját, hogy a kiszemelt műtárgy a múzeum tulajdonába kerüljön. „Micsoda mágikus erő volt Petrovicsban — írja Szomo- ry Dezső —, hogy még a Nemzeti Bank is mellé állott, és segítette, hogy egy Van Dycket vehessen ... Kollektív adakozók álltak mellé, egész társaságok, hogy álmait és vágyait és reményeit megvalósítsák. Ezeket név szerint nem is lehet felsorolni. .Ezekről csak egy Lorenzo Costa, egy Palma Vecchio és Ferrari Gau- denzio beszélnek — egy Delacroix, egy Corot, egy Courbet, egy Manet, egy Monet, egy Carriere a Szépművészeti Múzeum falán, a Petrovics birodalmában!” Háború után A háború vihara feldúlta a múzeum életét. A múkin- ■ cseket csomagolás nélkül rakták vagonokba, teherautókra. Egy részük hónapokig hányódott a lebombázott grazi pályaudvaron, más részüket a szentgotthárdi apátság pincéjében őrizték. Az anyag csaknem hiG. Romainov: Szerelmespár tárban régi műveket. Az Országos Képtár 1878-as kiállításán már 726 14—18. századbeli festmény szerepelt. Pulszky Károly, a képtár nagy képzettségű igazgatója átrendezi a kiállítást; ő a képtár első vezetője, aki a gondjaira bízott műkincseket magas színvonalú mű- történeti előadások során ismerteti meg a közönséggel. ; Pulszky készíti el a Szép- tűvészeti Múzeum alapítá- 4rol szóló részletes tervezetet. Számos műkincset vasaánytalanul 1947-ben került vissza. A helyreállítás után 1946- ban az első időszaki, 1949- ben pedig az újra rendezett állandó kiállítások is megnyíltak. S tovább gyarapodott a képtár két magángyűjtemény beolvasztásával, a Ráth György-alapít- vány képtárával és Zichy Jenő gróf hagyatékával. Dr. Garas Klára főigazgató szerint a Szépművészeti Múzeumnak napjainkban is szerencsesén sikerül gyarapítania gyűjteményét. A Szépművészeti Múzeum gyűjtőkre igen széles — az ókortól napjaink művészetéig terjed (egyiptom, görög—római, regi európai, modem európai festményeket, szobrokat és grafikákat gyűjt). Kollekcióját hazai forrásokból is sikerül új szerzeményekkel gazdagítania. Csak a legutóbbi időben számos értékes mű került vásárlás révén a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. Különösen az 1970 óta tervszerűen gyűjtött kortárs művészet kollekciója bővült ajándékozások révén. Külföldön élő, világhírű magyarok — Vasarely, Etienne Hajdú, Amerigo Tot — ajándékozták műveiket a Szépművészeti Múzeumnak. A tudományos feldolgozással — felismeréssel, meghatározással, azonosítással, a hazai és külföldi publikálással — nyer „polgárjogot” a múzeumba került új szerzemény. A műtörténetírás hamar felfigyel az értékes újdonságokra, s gyakran hivatkoznak a Szépművészeti Múzeum új szerzeményeire külföldi szaklapokban is. „Ezüstérmesen” Gyakran , szerepelnek a múzeum kincsei külföldi kiállításokon : idézik, hivatkoznak, reprodukálják a külföldi szakirodalomban, folyóiratokban, könyvekben. A Szépművészeti Múzeumot Európa legjelentősebb köz- gyűjteményei között tartják számon, nem a legnagyobbak között, de — sporthasonlattal élve — az ezüstérmesek között. Kádár Márta Iván Canev NOÉ Elszundított-e hanyagul a megmentő a mennyben, mikor az őserő kitört, s széjjeltépte a gátat? De uram, nyakig az emberi drámába süllyedten vétkes az emlékezetünk is, mert rövid, csak pár nap. Elfeledve minden bibliai történet végét, kitárulkoztunk, mert belül kopogtatott a rossz már. Akkor a nagy, fekete száj kinyílt, mutatta mélyét, honnan ördögi hang tört föl, özönvíz zuhogott ránk. Pletyka és gyűlölet zavaros hullámai zúgtak, és egyre bűzösebben áradt a világ mocsara. Mosoly, suttogás, fényképek, mind emlékké fakulton, s karácsonyi ajándékok — mindent elöntött sara. A kidülledt, fehér hasú. döglött halak tavába ledőlt puhán a vízbefált, szobra a hallgatásnak. Én pedig az általános üvöltésben mióta bolyongok már riadtan, hogy otthonomra találjak. Amint a lábam a megmentő szárazföldre toppan, (ha egyáltalán egyszer élve úszom én ki innen) — megállók némán a kapu előtt, és hallgatom csak, ahogy három galambom a fészkén fölbúg szelíden. Mikor átlépem otthonom küszöbét, és megérzem a nyugalom ízét, illatát a simogatásnak, bárcsak újra fölzúgnának az égi hangok bennem, bárcsak fölidézhetném az ősi szavakat, bárcsak. UtxsKy József fordítása Uj könyvek A szociológia viszonylag friss tudomány, szülőhazája Nyugat-Európa. Kialakulása, fejlődése egybeesik a com- te-i pozitivizmus térhódításával. A szociológia kezdeteit az 1840-es évekre teszik. Hozzánk közel fél évszázaddal megkésve érkezett meg. Bár — ha jól meggondoljuk — Kölcsey- nek A szatmári adózó nép állapotáról írt „jelentése” már valóságos szociológiai tanulmány volt. A hazai szociológiai irodalom kibontakozását az 1900-as évektől számítjuk, története pedig — különösen a kezdetekben — párhuzamos a Magyar Társadalomtudományi Társaság működésével. Rendkívül érdekes és értékes kötetet bocsátott közre a Kossuth Kiadó e témában: Értelmiség-szociológiai írások Magyarországon 1900—1945 címmel. Huszár Tibor válogatta, írt hozzá tudományos igényű, s minden (irodalmi, politikai, műfajtörténeti) szempontból eligazító előszót. Az értelmiség mint középosztály jelent meg a fel- szabadulás előtti írásokban, lett légyenek azok társadalomelméleti vagy társadalomstatisztikád fogantatásunk. Sok olyan, ma már nem vagy alig hozzáférhető műből válogatott a szerkesztő fontos, lényegre törő részleteket, mint ]>éldául Szekfű Gyula Három nemzedéke, Szabó Zoltán Cifra nyomorúsága stb. Az összeállítás másik csoportjában az egyes értelmiségi csoportok, szakmák helyzetét tárgyaié írásokból ad ízelítőt. Benedek Marcell a középiskolai tanárokról, Szende Pál az ügyvédekről, Varga Jenő a tisztviselőkről írt annak idejében valóban progresszív szellemű írásokat. E szociológiai írások bemutatják, milyen szerepe volt. illetve lehetett egy viszonylag heterogén rétegnek közel fél évszázadon, keresztül. Két város — két regény — két értékvilág: olvasható az érdeklődést kiváltó cím a Gondolat Kiadó egyik legújabb kiadványának címlapján. A szociológia műfajába tartozik, s látszólag szűk területen, az olvasásszociológia mezején mozog. Két tudományos kutató, a magyar Jóasa Péter és a francia Jacques Leenhardt, illetve francia és magyar kulturális intézmények együttműködésének eredményeként született meg ez a körtet. Egy nemzetközi összehasonlító olvasásszociológiai vizsgálat anyagát dolgozza fel. Jevgenyij Leonyenko rr KÉSŐI REVÁNS Vovka Krjukov az udvaron a szemeteslapáttal baj- molódott. Egyszer csak gondolt egyet, és a szemétlapáttal fültövön csapott. Az ütés fájt, és sírva fakadtam. Vovka nagypapája nem hitte el, hogy unokája lapáttal vérér kedett. — No, várj csak, Vovka — mondtam neki. — Bejössz te még az én utcámba. A tény az, hogy nem akartam vele huzakodni a nagyapja jelenlétében. Elhatároztam, hogy kivárom az alkalmas időpontot. Telt-múlt az idő. És vártam. Vártam türelmesen. Végre aztán kínálkozott a lehetőség a revánsra... Miközben Vovka Krjukov magába mélyedten olvasta az újságot, észrevétlen odalopakodtam mellé. Mielőtt valagiit is észre vett volna, csak úgy tenyérrel, de istenigazából fültövön csaptam. Engem természetesen az önkéntes rendörök ott nyomban letartóztattak. Így hát az újabb kellemetlenség ismét Vovka miatt ért. Amikor ő lapáttal esett nekem, annak nem volt folytatása semmiféle őrszobán... A rendőrségen az ügyeletes hadnagy felvette az adataimat. Felírta a nevemet, a foglalkozásomat, a munkahelyemet. Ezalatt Vovka Krjukov ott ült az őrszoba másik sarkában egy széken, és dör- zsölgette a fülét. — Miért ütötte fültövön Krjukov polgártársat? — kérdezte a hadnagy. — Hát az úgy kezdődött, hogy én csak visszaadtam. Először ö ütött meg engem. — A tanúk egybehangzóan azt állítják, hogy ön odasettenkedett a sértetthez, és nagy erővel helyezte el ütését a füle környékére. A tanúk nem látták, hogy a sértett megütötte volna önt! — Ez természetes, mivel nem is láthatták! Az évekkel korábban történt — mo- solyodtam el. — Krjukov polgártárs, ön ismeri ezt az embert, aki önt megütötte? — Ne-eem ... Nem! Nincs szerencsém ismerni... — Hazudik! Ö akkor vas- lapáttal taszított engem fültövön. Mindez a kiszlovszki kerületben, a nagyapja házának udvarán történt... — Aljoska! Te vagy az, te sárkány)ajzat?! Hova tűntél el az utóbbi évtizedekben? — Vovka szinte odacsúszott- mászott hozzám és átölelt. — Hadnagy elvtárs! Vallani akarok! Valóban én ütöttem meg először ... Akkor... — Mikor? — kérdezte élesen a hadnagy. — m7-ben. Á hadnagy rosszallóan nézett előbb Vovkara, majd rám. — Önök aztán megérik a pénzüket. Különben is; éltes családos emberek... És mire nem vetemednek a város közepén! Mindenki szeme láttára tettlegességre, és ráadásul még a hatóságot is rá akarták szedni. Ezért büntetés jár ... Fizetnek, mint egy gavallér! Kifizettük a büntetést és eltávoztunk az ügyeletről. Hogy fut az idő. Több mint harminc év telt el, de ez az eset, a szemétlapáttal megesett eset mélyen az emlékezetembe vésődött. Vovja Krjukovval bementünk a Gorkij utcában a kávéházba. Gyermekkorunkat idéztük, az udvar, gyermekkorunk udvarának akkori életét elevenítettük fel... Távozásunkkor a ruhatárban Vovka Krjukov kanya- rintva magára a felöltőjét, annak az ujjúval a szemembe csapott. Lehet, hogy véletlenül?! A ruhatáros látva az esetet, hogy mentse a helyzetet, egészen a tér közepéig, Jurij Dolgorukij szobráig kísért bennünket. Itt barátsággal váltunk el egymástól, leszámítva azt, hogy a bal szemem éktelenül sajgóit, könnyezett... „No, várj csak, Vovka Krjukov, jössz még te az én utcámban” — gondoltam, miközben mentem lefelé az aluljáró lépcsőjén... Fordította: Sigér hon
