Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-05 / 285. szám
Mikiink a lakásokkal! a t ezer tőre futó „>akástermelésben” változatlanul a nemzetközi élmezőnybe tartozunk. Előttünk! Finnország. Spanyolország. Csehszlovákia és F ranciaország, .tóval mögöttünk Ausztria, Anglia és az NSZK áll. A hetvenes évek elején az európai rangsor 12. helyét foglaltuk el, az évtized közepétől pedig egyetlen évben sem kerültünk hátrább a 7. helynél. Az újonnan épített lakások átlagos nagyságát tekintve a nemzetközi középmezőnyhöz tartozunk. (Belgium-: 156, Svédország: 115. Ausztria: 89, Csehszlovákia: 70, és Magyarország: 65 négyzet- méter.) Lakáselosztási, illetve lakásgazdálkodási rendszerünk pedig alighanem egyedülállóan elavult a nálunk fejlettebb vagy a hozzánk hasonló fejlettségű országok között. S nemcsak elavult. hanem bonyolult és áttekinthetetlen is. E három tényt , egymás mellé téve, és együttesen vizsgálva valamivel közelebb juthatunk egy sokakat izgató kérdés megválaszolásához, amit így '• lehetne összefoglalni: minden erőfeszítés és minden ismétlődő nagy elhatározás ellenére miért nem szűnik meg a lakáshiány, miért nem enyhülnek az ezzel kapcsolatos társadalmi gondok? Több lakást építeni elsősorban pénzkérdés. Magyar- ország ezzel kapcsolatos teljesítőképességének felső határát valószínűleg 1960 és 1975 között érte el, amikor a tervezett egymillió helyett annál néhány tízezerrel több lakást épített föl. Ez volt a „minden mennyiségi igényt kielégítünk” jelszóval indított első 15 éves építési program. Ami a tervezett meny- nyiséget illeti: a célt elértük, a lakáshiány pedig még nagyobb lett. Következett a második 15 éves program — ez már 1,2 millió lakás fölépítésével számol, s időarányos részét ugyancsak jócskán túlteljesítette az építőipar: az elmúlt öt esztendőben a tervezett 400 ezer helyett 453 ezer új lakás készült el. A laikus rs beláthatja: ennél többre valóban nem futja. A mainál nagyobb alapterületű lakásokat építem — szintén többnyire pénzkérdés. Az imént jelzett 65 négyzetméteres átlag, három-. esetleg négytagú család számára kezdetben és viszonylag rövid ideig elegendőnek látszó lakástér. Ám e 65 négyzetméter eiőbb- -utóbb szűknek bizonyul. Mert vagy jön a következő gyerek, vagy a különnemű gyerekek felnőnek, esetleg az egyetlen gyerek családot alapít, s jobb híján két család kényszerül a lakasba vagy a nagyszülőket kell elhelyezni. De nem sorolom az egyéni és családi okok számtalan variációját. Mindegy: kényszerű helyzetek, kényszerű Icompromisszu- mokkal. Gyökeres változtatás csakis tengernyi pénz órán képzelhető el. Kiszámították : a lakások átlagos alapterületének egyetlen négyzetméterrel való növelése annyiba kerülne, teny abból az összegből évente több mint tiztezer új lakás épülhet. Ügy látszik tehát: sem sokkal többet, sem sokkal nagyobbat nem tudunk építeni. Ám ez az állítás megkérdőjelezhető. Mert például : korszerűvé varázsolt építőiparunk csakis tökéletesen letarolt területeken képes a tömeges „lakástermeiési’e”. A harmadik ötéves tervidőszakban1 59 ezer lakás épült például a fővárosban, s ez.- zel szemben 5150 lakást bontottak le. A következő tervidőszakban már 78 ezret építettek. s lebontottak 16 ezret. A mostani tervidőszakban pedig 24 ezer lakás lebontása ellenében áll 86 ezer új lakás építése. Vagyis: az elmúlt öt év tényleges lakásgyarapodása jóval kisebb, mint amit a korábbi tervidőszakokban regisztrálhattunk. És 1990-ig — 300 ezer lakás építése mellett — további 110 ezer lebontását tervezik. Még ennél is nagyobb gond az egész lakásépítési és legfőképpen1 a lakásgazdálkodási rendszer. A legszélsőségesebb — és ma már csak nehezen érthető — aránytalanságok a különböző társadalmi csoportok lakáshoz jutás esélyeit illetően tapasztalhatók. Sőt: egyes foglalkozni csoportok között is óriási különbségek Urbanisztikai tanácskozás Kisvárosi gondok a Dél-Dunántúton A dél-dunántúli kisvárosok vezetői jöttek össze véleménycserére tegnap délelőtt Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban, a Magyar Urbanisztikai Társaság regionális csoportjának és a városi tanácsnak a meghívására. A kisvárosok fejlesztési, üzemeltetési feladatai a VI. ötéves tervben címmel tartottak, konferenciát. Hamvas János, a városi pártbizottság első titkára megnyitójában elmondta: fontos volt összehívni ezt az értekezletet, hiszen alapvető gondjaik azonosak. Uitz Ferencné, a városi taros! tanács elnöke bevezető előadásában a nagyatádi tapasztalatokat összegezte, Stadler József, a Somogy- terv főmérnöke korunk „népvándorlásáról” beszélt, s hangsúlyozta, hogy a tervezők és a tanácsok munkatársai közötti jobb együttműködőére volna szükség, hiszen ©nélkül aligha beszélhetünk érdemleges területfejlesztésről. Kovács Gáspár, a Véti tervezője Nagyatád rendezési terveit ismertette. Beszámolt arról is, hogy a közelmúltban pozsonyi szakemberek jártak a városban, és egyetlen nap alatt kidolgoztak egy javaslatot a Rinya környékének hasznosítására. Horváth Józsefnek, a Lenti Városi Tanács elnökének felszólalását rendkívül nagy érdeklődés kísérte: hazánk legfiatalabb — és legkisebb — településének jelenét vázolta, s példákat említett, hogy az ipartelepítés milyen áldozatokat követel. Szigetvári György, a Somogyterv igazgatója vitába szállít vele, mint mondta: az urbanizációs folyamat nem állítható meg, nem fordítható vissza. Majd arról beszélt, hogy kisvárosaink fejlesztésében jelentős szerepet, játszanak a kivitetező vállalatok, s ezek akaratukat gyakorta rákényszerítik egy- egy településre, rontják annak arculatát. Példaként említette viszont a nagyatádi középmagas lakóházakat, amelyeknek felhúzása megváltoztatta a korábbi képet. Hosszan lehetne idézni a felszólalásokból, amelyek Nagyatád dicsérete mellett sajátos problémákat is említettek, Fischer János, a Mohácsi Városi Tanács elnöke például arról beszélt, hogy a város fejlesztéseknél megfeledkezünk a mezőgazdaságról és az arra építhető élelmiszeri parrök Az egyik legérdekesebb megállapítást a Barcsi Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjétől, Henger Jánostól hallhattuk: a kisvárosok gazdasági együttműködéséről is beszólni kellene, „nem csak provinciákban, hanem térségekben is”. Szervezzük együtt városaink fejlesztését, hiszen ezáltal könnyebben dolgozhatunk! E gondolatok igazságát nem tagadhatjuk. Bízunk benne, hogy valóra váltásukhoz alapul szolgálhat a nagyatádi tanácskozás. \ araiak. Például- kedvezőtlenebb feltételekkel kaphat alacsonyabb összegű anyagi támogatást az, aki a szövetkezeti szektorban dolgozik, mint aki az állami vállalat alkalmazottja. Egyébként, hogy mennyire tisztázatlanok a lakáshoz jutási esélyek és általában az egész építési rendszer, mi sem mutatja jobban, mint az ide vágó rendeletek szinte állandó — átlag másfél-kétévenkénti — módosítása. Ezekkel semmi lényeges változást nem sikerült elérni, már csak azért sem, meri: a lakásgazdálkodást mindig is befolyásolták a legkülönbözőbb társadalmi, szociálpolitikai, gazdasági és egyéb szempontok. 1 A lakásokkal való gazdálkodásról pedig ennyi jó sem imondh^ó. Magyarországon gyakorlatilag nincs lakás- gazdálkodás. Eltekintve a teljesen szabadjára engedett cserepiac valamiféle — és újabb keletű — számítógépes módszerekkel történő áttekintésétől. A cserepiac központilag már csak azért is befolyásolhatatlan, mert az azonos kategóriájú lakások a legkülönbözőbb anyagi terheket jelentik a lakóknak. Van, aki a két és fél szobás panellakásért nem túl magas bért fizet, s van. aki ugyanennek a bérnek a többszörösét fizeti az OTP- nek, ha lakása szövetkezeti öröklakásként ..szerepel; s van aki ennél is többet törleszt, ha ugyanez a panellakás OTP-örökla;kásként talált gazdára. Egymás között aligha cseréjnek, inkább Valamennyien olcsóbb, tágasabb, régebben — tehát jobban megépített — lakásba kívánkoznak. A régebbiek jáva viszont szintén olcsó bérű „tanácsi lakás”, bérlőik persze, hogy nem hagyják él. sőt ők azok, akik kijelentik, hogy „lakótelepi nem érdekel”. Az egyenlőtlen teherviselés tehát önmagában is fékezi a cserepiac kívánatos mozgását. Illetve: ameny- nyiben mozog e piac. az többnyire együtt jár a nem jelentéktelen haszonszerzéssel. M egannyi gond a lakások építésével, s még" inkább a lakásokkal való gazdálkodással kapcsolatban. E gondok mindegyike fölfedezhető jelzésszerűen a Központi Bizottság legutóbbi közleményében is. Ebben irányelvekről van szó. amelyek szakmai és társadalmi viták kereszttüzében kristályosodnak majd konkrét javaslatokká. E vitákra nincs túlzottan sok idő — már csak azért sem. mert mihamarabb meg kell teremteni a lakásépítés-, gazdálkodás-, elosztás- és fenntartás eddiginél egységesebb és főleg racionálisabb rendszerét. ▼. Cs. Nem öregszik a lakosság * Prognózis Marcaliban Két évvel ezelőtt tanácskozott a település munkaerőhelyzetéről a Marcali Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, s akkor úgy döntöttek, hogy el kell készíteni a népesség és a foglalkoztatottság várható alakuláséról szóló előrejelzést. Ez a fölmérő és elemző munka nemrég fejeződött be, s a jelentés a testület elé került. A település lakódról készített „fénykép”, a lakosság összetételének változásáról sízóló előrejelzés, valamint a Marcaliban meglevő munka- lehetőségek számbavétele után könnyebben és jobban dolgozhatnak a város alakítói. Marcali szerencsés település. 12 53Q lakójának több mint hatvan százaléka munkaképes korú, az ott élők fele 30 éven aluli és a munkaképes korúnál idősebbek csupán a város la- kosásigának 16,5 százalékát teszik ki. A város nem öregszik. A ma mumltiaerő- ként számításba vehető 7680 ember között 6860 , kereső van; ebben a tervidőszakban várhatóan a keresők hét százaléka megy nyugdíjba, ugyaniakkor ennél jóval több ifjú ember éri el azt a kort, amikor először munkába lép. A fenti számokból káderül, hogy munkaerőgond nem lesz a városban, mert a munkáskéz iránti igényeket fedezi a népesség gyarapodása. Marcaliban az üzemek fejlődése jelenti a munkaerő iránti igény növekedését, s erről a fejlődésről pontos ismeretek is vannak. A lélékszám kedvező alakulása azonban nem jelent I teljes gondtalanságot. Sok ! szó esett a tanácskozáson a cigánylakosság helyzetéről. 339 cigány él ma Marcaliban; közülük a nők 39 százaléka és a férfiak 86 százaléka munkavállaló. Állandó munkaviszonya a nők 28 százalékainak és a férfiak 68 százalékának van. A cigánylakosság minél nagyobb arányú munkábaállitásá- nak van néhány akadálya: elsősorban az, hogy képzettségük, iskolázottságuk •színvonala elmarad a meg- kívánhatótól, s így foglalkoztatásuk lehetősége korlátozott; 'különösen az amúgy is rosszabb helyzetben levő nőket várja kevés munkaalkalom, Az ülésen megállapították: ezeket a gondokat különösein nagy figyelemmel kell kísérni, . nem szabad belenyugodni a mai — kedvezőtlen — helyzetbe. A további gondok között említhető, ^ hogy a munkát vállalók és a munkaadók „szándékai” nem mindig esnek egybe. A számok szerint elvileg minden munkahelyre jut ember, s minden embernek jutna munkahely, mégis: kisebb munkaerőhiánnyal küszködik az ipar és az építőipar néhány szakterületen. Ugyanakkor előfordul, hogy egyes szakmákban több a képzett ember, mint amennyire szükség van. A szakmunkás-utánpótlás kétféleképpen oldható meg: iskolai oktatással és munkástovábbképzéssel. Marcaliban a szakmunkásképző intézetben nyolc szakmát oktatnak s * ez nagyjából összhangban van a városban működő vállalatok igényeivel, de ap- róbb-nagyobb — elsősorban a kellő előrelátás hiányát jelző — aránytalanságok előfordulnak, Volt olyan cég, amelyik több szakmában is jelentős igényeket jelzett a tanács illetékeseinél, viszont egyetlen tanuló képzését sem igényelte. S előfordul „túlbiztosítás” is: a vállalat több szakmunkástanstlS beiskolázását kéri, mint amennyit majd foglalkoztatná tud. A jelentés fölveti» hogy a munkaerő-szükséglet és az oktatás vállalati tervezését a legtöbb helyen jobban össze kell hangolni, 9 nagyobb figyelmet kellene fordítani a belső átképzésre, továbbképzésre. A prognózisban egyetlen területet jelűitek meg. ahol nem remélhető javulás, ez pedig a mezőgazdaság létszámszükségletének kielé- gítettensége. Az ipar munkaerővel való ellátása — előrelátó módszerek alkalmazása esetén — nem jelenthet gondot. A képzés arányainak javításéról már szóltunk, ennek lehetősége megvan, a Marcaliban működő üzemek és a tanács között napra kész az információáramlás. Arról is szó esett, hogy nem szabad megfeledkezni a városi tanács és a járasd hivatal közötti információ csatornákról. ■ A város mun- kaerőellátásánia'k kisebb, de nem elhanyagolható részét a Marcaliba bejáró emberek 'adják. Országos jelenség, hogy a kisebb településekein, a községekben is igyekeznek „megkötni” az embereket, s valószínűleg a mezőgazdaság sem nyugszik bele, hogy romlik a munkaerő helyzete. A bejárók „vissaaszáppantá- sának” szándékáról pontos jelzésekre van szüksége Marcalinak — nem azért, hogy akadályokat gördítsen a megvalósítás útjába, hanem, hogy ne érje a várost kínos meglepetés. Mindez „visszafelé is lejátszható”: a megnövekedő városi vonzásokról jó, ha tudnak a járásiak. A munkaerő-gazdálkodás ma már nem korlátozódik- városi és más településhatárok közé. I* P. Javítják a termőföldet A köveknek a földekről való eltávolítása mindenütt szükségessé válik, ahöl gyors és bonyolult agrotechnika segíti a mezőgazdasági munkát. Az NDK-beli szakembereknek sikerült először olyan gépegyüttest összeállítaniuk, amellyel hosszú időre megoldható egy-egy földdarab biztonságos „kőte- leníitése”. A .géprendszer első egysége a kőíorgató, amely hat, egymástól 30 cm távolságban elhelyezett „kardjával” 60 cm mélyen átfésüli a talajt, s a nagy köveket a felszínire hozza. A második egység a villas gyűjtő, a harmadik átrostálja a megtisztított termőréteget. Képünkön a köros- taio gépegységet látjuk — munka közben. A gép bogárhátszerűen hagyja maga mögött. " az átrostalt, kötelemtett földet. Igényes elemzés Egy körzeti pért alapszer vezet mérlege Mielőtt a részletes elemzésbe fogott volna, így minősítette az év mozgalmi- munkáját dr. Virág Ferencné, a siófoki II. körzet párt- alapszrevezetének titkára: a sikerek és a kudarcok egyensúlyban vannak. Ez a megállapítás persze lehet dicséret, sőt dicsekvés, és önkritikus elmarasztalása is a pártéletnek. Amint a későbbiekben kiderült, a vezetőség az utóbbinak szánta, azaz elégedetlenségéi nyilvánította ki a mérleg két nyelvének azonos állása miatt. A beszámoló taggyűlés sem cáfolta az értékítéletet, amiből az következik, ' hogy a helyzetelemzés hűen tükrözte a valóságot. A kívülálló azonban, meghallgatva az igényesen ősz- szeállított beszámolót, kevésbé hajlandó elfogadni ezt a lényegében kedvezőtlen minősítést. De a legilletékesebb szerv, a városi pártbizottság elismerő - értékelése is azt bizonyította: a körülményekhez képest jól dolgozik az aiapszer vezet. Még akkor is igaz ez, ha a párt- , építési tervük nem valósult meg vagy egyik-másik pártcsoport még nem alakította ki tevékenységének legcélszerűbb formáját. Mindez azonban csak akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük a pártszervezet összetételét, működési körülményeit. A 82 tagból 11-en fölmentettek, 17-en mozgásukban valamilyen ' ok miatt akadályoztatva lévén nem tudnak részt venni a rendezvényeken, illetve bekapcsolódni a párfmunkába. A többiek megoszlása is olyan, hogy senki sem csodálkozott, amikor az új vezetőségi tag ajánlását meghallgatva valaki azzal állt föl: mutatkozzék be a javasolt, mert nem ' ismerjük. Gyakori tehát a változás — sűrűn érkeznek új párttagok, távoznak régiek. Így igazi mozgalmi közösség aligha alakulhat ki. Túlzás is lenne olyan követelményeket támasztani pártéletük iránt, mint mondjuk egy munkahelyen, ahol viszonylag egységes szervezetben dolgoznak a kommunisták. Itt jóval nagyobb erőfeszítést kíván bármilyen rendezvény megszervezése. Ennek ellenére általában megfelelő aktivitással zajlott le a nyolc taggyűlés, egyre több javaslat érkezik a pártcsoportoktól, jelezve magukra találásukat. Jól sikerült a nyilvános pártnap, kedvelik a nők számára rendezett összejöveteleket, klubszerű foglalkozásokat, megkétszereződött a pártkiadványok forgalma és értékes munkát végzett az információs munkával megbízott csoport. S ne felejtsük a legfontosabbat, az idős, támogatásra szoruló párttagokkal való törődés különböző megnyilvánulásait; e kötelezettség központi helyet foglal ed a vezetőség munkájában. Megható módon fejezte ki ezt köszönetével az egyik idős kommunista asszony. A figyelem ezután lem csökkenhet irántuk — hangsúlyozta a beszámoló. Emellett több ólyan feladatot fogalmaztak meg, amelynek megvalósítása minden bizonnyal javítja a pártszervezet munkáját. Tervezik egy. közérdekű, elméleti jellegű. téma kifejtését külön napirend keretében, ismét rendeznek pártnapot, gazdagítják kapcsolatukat a területükön működő alapszervezetekkel. És ami a legfontosabb: a bizalmik részére egésznapos elméleti és módszertani fölkészítő foglalkozást tartanak. Mindezeket azonban csak úgy tudják . megvalósítani, ha minden párttag az eddiginél odaadóbban, következetesebben segíti a vezetőséget munkájában. Mindenekelőtt azzal, hogy színvonalasan eleget tesz pártmegbízatásának. Ezt kérte a szervezet titkára, s hasonlóan nyilatkoztak a hozzászólók is. Ha ezt megszívlelik, minden bizonnyal a sikerek túlsúlyát jelzi majd a mérleg két nyelve a jövő évi beszámoló taggyűlés«». P. L.
