Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-04 / 284. szám
Négyszemközt Catherine Alric nemrég Budapest vendége volt. 'Ahogy az esti körúton .végi glépdelt háromnegyedes szőrmebundájában, kackiás csizmájában, sikkes fehér pantallóban, bizony, megakadt rajta a járókelők szeme. Méghozzá nemcsak a férfiaké. Kevesen tudják csak, hogy már találkoztunk vele filmen is, hiszen a Luxusbordély Párizsban című filmben ő alakította a lecsúszott orosz hercegnőt, s még inkább emlékszik rá az, aki megnézte az Ellopták Jupiter fenekét című komédiát. Alric ebben a régiségkutató meglehetősen laza erkölcsű és lazán öltöző hitvesét játssza, aki egy szépséges görög ifjú kezére juttatja íérjeura ritka értékű leletét, illetve azt a bizonyos részt a leletből, amire a szókimondó cím utal. — Nagyon szerettem ezt a Momédiát — mondotta a színésznő —; részben mert magam is jól szórakoztam már a forgatókönyv olvasásánál, másrészt mert lehetőséget adott arra, hogy ■ ismét összekerüljek régi barátaimmal, Annie Girardot- val és Philippe Noiret-vel, alakét a mai francia film legnagyobb egyéniségeinek tartok. Nagyszerű dolog ugyanis olyan kollégákkal együtt játszani, akiket már „civilből” is jól ismerünk; ezért van talán az, hogy maguk a rendezők is visz- sza-visszatémek egy-egy olyan színészhez, akivel már forgattak közösen. Philippe de Broca például négy filmet készített eddig Girar- dot-val, ötöt Belmondóval (vele kétszer álltam a kamerák elé, így a Magyarországi«! is játszott Javíthatatlanban), de sorolhatnám Truffaut, Claude Lelouche partnereit is. Persze sokan neheztelnek is ezért, hiszen szerintük a filmezés baráti alapon folyik, de ilyenkor bizonyára hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ez mindenekelőtt csapatmunka: itt mindenki egyaránt vásárra. viszi a bőrét! Az Ellopták Jupiter fenekét című filmet például Görögországban vettük föl, s több mint két hónapig élt összezárva a stáb; ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy mindenki mindenkiről mindent megtudjon. Márpedig veszekedés nélkül csak a kölcsönös tisztelet és szeretet segítségével tudtuk ezt az aránylag hosszú időt átvészelni... Sok híres színésszel filmezett eddig: Girardot mellett Bruno Cremer a modern színjátszás nagy mestere és a szakma öreg rókája, Peter Ustinov volt rá a legnagyobb hatással. — Azt hiszem, a színészet az a mesterség, amit sohasem tud tökéletesen elsajátítani az ember. Sohasem beszélhetünk arról, hogy valami jó, amikor kiderül minduntalan, hogy lehet jobban is. Örök sztárok nincsenek: a népszerűségért minden filmmel meg kell küzdeni. Emlékszem, hogy színiiskolás koromban egyszer módomban állt erről Michel Piccoiival beszélgetni. Azt mondta, nálunk soha senki nem érezheti magát beérkezettnek. Erre nincs semmiféle garancia. És most, hogy kilencedik filmem, A szűz és a magándetektív bemutatásra vár Párizsban, úgy érzem, Piccolinak mélységesen igaza van._ A színésznő, aki bizony, kevés „honi” ismerettel érkezett Budapestre, tagadhatatlanul jól érezte nálunk magát, és csöppet sem az udvariaskodás mondatta vele: egyszer igazán szívesen eijönne hozzánk. Nemcsak turistaként, hanem vendégszerepelni is! Talán erre egyszer lesz is mód, hiszen Alric kisasszony olyan fiatal... N. G. Mm\ és Borisz Sztmgackij I istennek 111 lenni — Azt kérdem, hol a narancs? — rivallt rá Rumata. ' — Nem tudom . .. nem tudom ... Kérem a következőt! Rumata füle fölött szuszo- gás hallatszott. Félrehúzódott. Újra dón Pytha furako- dott az asztalhoz. — Nem megy rá — mondta nyafogva. A hivatalnok ködös tekintettel nézett rá. — Neve? Rangja? — kérdezte. — Nem megy rá —mondta ismét dón Pytha. s a karperecét rángatta, amely három vaskos' ui.iára is alig ment. fel. — Nem megy rá — düny- nyögte a hivatalnok, és hirtelen magához húzta az asztal jobb oldalán fekvő vastag könyvet. Baljós külseje volt — zsírpecsétes, fekete kötésű. Don Pytha néhány pillanatig meghökkenve nézte, aztán egyszerre sarkon fordult, és szó nélkül a kijárat felé igyekezett. Rumata megkerülte az asztalt, mindkét kezét a karpereces ládába mélvesztette, felmarkolt, amennyit tudott, s odébb ált, —• Hé, hé — szólt rá W- íejeaéstelgn hangon a hivatalnok. —' Á jogosítványt? — Az Űr nevében — felelte sokatmondóan Rumata. A hivatalnok és Ti bak téstvér egy emberként felállt; „Az ő nevében.” Rumata kilépett a kancelláriából, lassan a Vidám Torony felé tartott, s útközben rákattintgatta bal kezére a karpereceket. Kiderült, hogy kilenc van, bal csuklójára pedig csak öt fért rá. A többi négyet a jobb kezére kapcsolta. Rumata a kapuhoz törtetett, rári Rakodott az útját álló őrre, áthaladt az udvaron, majd a csúszós, csorba lépcsőfokon lefelé ereszkedett a kormozó fáklyákkal megvilágított félhomályba. Itt volt a hajdani koronavédelmi minisztérium legrejtettebb zuga, a királyi börtön a vizsgálati cellákkal. A boltíves folyosókon tízlépésenként bűzös fáklya állt ki a falban levő rozsdás mélyedésből. A folyosó tele volt emberrel. Tolakodtak. futkostak, vezényszavakat harsogtak ... Reteszek csikorogtak, ajtók csapódtak, valakit vertek, s az illető .ia.iveszé- kelt. valakit vonszoltak, és az kapálózott, valakit egy amúgy is zsúfolt cellába tuszkoltak, valakit megpróbáltak kirángatni a cellából, de a fogoly éktelenül ordított. A szenfbe.iövő szerzetesek arca bősz ügybuzgalmat árult el. Mindenki sietett, mindenki fontos államügyekben járt. Rumata jól kinyitotta a szemét, s ráérősen rótta a folyosókat. Az alsó szinteken nem volt olyan nyüzsgés. Itt a Hazafias Iskola végzős növendékei vizsgázták. Félmeztelen, börköté- n.yes kamaszok álltak csoportosan a kínzókamrák ajtajai előtt, a mocskos kézikönyveket lapozgatták, és időnként inni mentek a nagy úy&e!mskki$nyv@kF@! Mondák a török Időkről és a kuruc korról Mérhetetlenek az apák kínjai, ha a fiúgyermek idejekorán elsajátítja a hagyományos férfiszerepet, s már hátulgombolósként elhatározza: felnőttként a gyengék védelmezője, a haza oltalmazó.] a lesz, s a szabadság bajnoka .. . Az ifjú ember ilyenkor példaképek gyűjtésébe kezd, s férfi legyen a talpán, aki jól tudja lakatni kíváncsiságát, megbízható tényismerettel, teljes részletességgel képes tájékoztatni csemetéjét Attila kardjának alakjáról, á hét vezér testmagasságáról, a török hadsereg szerkezeti felépítéséről vagy Buda visszafoglalásának harcászati részleteiről. Kevés az olyan szülő, akinek ne kellene ilyen és hasonló ostromokat értelmes válaszokkal visszavernie, akár a legváltozatosabb időpontokban, mosakodás, cipőtiáztítás vagy vacsorázás közben is. Néha a házi könyvtárat kell feltúrni egy-egy hiteles információért. Mert valljuk meg, bizony nem „dúskálunk” a gyermekeknek készített, s a gyermekek nyelvén írott történelmi ismeretterjesztő munkákban ... Hatalmas kő esett le tehát nemrégiben a szülők szívéről, amidőn a Móra kiadó — javított és bővített változatban — ismét közrebocsátotta, Lengyel Dénes összeállításában a török időkről és a kuruc korról fennmaradt mondáink gyűjteményét- folytatásaként a korábban megjelent, s szinte napok alatt elkapkodott Régi magyar mondák című kötetnek. A könyv, melyet bőséges illusztráció- és jegyzetanyag egészít ki. az utóbbi évek gyermekkönyvkiadásának egyik csúcsteljesítménye. Elsősorban a választék okán. Nincsen talán egyetlen olyan fontos monda vagy a historikusok által hitelesített történet sem a tizenhatodik és a tizenhetedik századi Magyarországról és az erdélyi fejedelemségről. melyet ne találnánk meg a szép kötetben.. De — tegyük hozzá — nemcsak a hadjáratok, a várostromok, a hőstettek ismertetésére szorítkozott a figyelmes szerkesztő: a középkor hétköznapjairól is ezernyi tényt tudhatnak meg a kis olvasók, egyszersmind „példakép-éhségüket” is „elveri” a Dózsáról, az egri és drégelyi hősökről, a Zrínyiekről és a Rákócziakról. a többi neves és ismeretlen török- és labanc-verőről közölt számtalan igaz történet, monda, legenda. S még egy szempont, melyet azok értékelhetnek különösképpen, akik ismerik az alsó tagozatos tankönyvek históriai témájú olvasmányait: Lengj-el Dénes következetesen kerüli a kegyetlenség, a brutalitás ábrázolását, inkább az események formálta emberi magatartásformák ismertetésére, és elemzésére ügyel, természetesen csak csínján, tudva, hogy olvasói gyerekek. Persze, leegyszerűsítő, infantilis gügyögés, fölösleges „körül- mag.yarázások” nélkül. Nem mesél a szó tradicionális értelmében, és — korunk divatjával ellentétben — nem elegyíti a mondákkal a néprajz és a históriatudomány által azóta feltárt tényeket. Híven ragaszkodik — természetesen a szükséges stilisztikai átalakításokkal és ki-, hagyásokkal ■— Horváth Mihály, Istvánfy Miklós és másak krónikáihoz, s a mondákat — a korhűség fokozása érdekében — olykor Tinódi, Balassi, Zrínyi szépliteratúrai munkáinak legizgalmasabb részleteivel is „megspékeli”, ily módon szinte ösztönzést ad arra, hogy a gyermekek a török- és a kuruc korról írott népszerű történeti munkákat és a nagy i költők alkotásait is kezükbe i vegyék. Nem titkolhatjuk azonban, hogy a kötet elolvasása „komoly veszélyekkel” is jár. E sorok szerzőjének az utóbbi napokban ilyen kérdésekre kell rendre válaszolnia: mikor nézzük meg az egri várat, elmegyünk-e Fülekre, lesz-e pénzünk a jövő nyáron arra, hogy Nagyenyedre és Gyulafehérvárra utazzunk, lövünk-e az ágyúkkal Mako- vica várának bástyáiról..-. I„ A. víztartályhoz, amelyről bögre lógott. A cellákból iszonyú ordítás. ütések za.ia hallatszott, égett szag áradt. És micsoda beszélgetés folyt az ajtók előtt! — A csonttörőnek van fölül egy olyan csavarja, az eltört. Hát én tehetek róla? Ö meg kiebrudalt. — Jó volna megtudni, ki fog , verni, talán valamelyik társunk. — Röhej. testvérek! Bemegyek, nézem, ki van ott megbilincselve? Vörös Fika, a mészáros a mi utcánkból, aki részegen folyton a fülemet cibálta. No. jól vigyázz, gondolom, most majd én szórakozom el veled ... Nézzétek, barátaim, nézzétek. gondolta Rumata. miközben lassan forgatta a fejét. Ez nem elmélet. Ezt még senki sem látta az emberek közül. Nézzétek, hallgassátok, vegyétek filmre a távolban.; Figyeljétek ezeket a fiatal, bárgyú, mindenféle bestiális kegyetlenséghez hozzászokott pofákat, de ne fintorítsátok az orrotokat, hiszen a ti őseitek sem voltak különbek ... No, nekem ennyi elég, gondolta Rumata. Már nekikészülődött. hogy elkapja egy arra szaladó barát csuháját, akkor azonban észrevett egyszerre hármat. Bottal csépeltek egy hóhért, nyilván a hanyagsága miatt. — Az Ür nevében — mondta Rumata halkan, s megcsörrentette a karperecéit. A szerzetesek leeresztették botjukat, es szemügyre vették. — Az Ö nevében — válaszolt a legmagasabb, — Nos, atyák — mondta Rumata —, kísérjetek a folyós ófeiügyelőh öz. A szeizetesek összeneztek. — D« mit akarsz- tóle? —• kérdezte a magas barát. Rumata szótlanul eléje tartotta az írást. — Ahá — mondta a szerzetes. — Most én vagyok a folyosófelügyelő. — Pompás — felelte Rumata, és összecsavarta az írást. — Don Rumata vagyok. őeminenciája nekem ajándékozta Budah doktort. Eredj, és vezesd ide. — Budah? — kérdezte elgondolkozva. — Ugyan melyik az a Budah? A liliom- tipró? — Dehogy — mondta a másik barát. — A liliomtipró Budah? öt még az éjjel kiengedték. — Badarság! — vágott közbe türelmetlenül Rumata. — Budah. Aki megmérgezte a királyt. — A-há __— mondta a f elügyelő. — Tudom. De őt már alighanem karóba húzták ... Pakka testvér, eredj a tizenkettesbe. nézd meg No és te, elviszed? — fordult Rumatához. — Természetesen — felelte az. — Az enyém. — Akkor az írásocskát add ide. Az írás az aktához csa- tolódik. Rumata odaadta a papírt. Vagy öt perc múlva előtűnt a fogolyért küldött szerzetes: kötélen vonszolt maga után egy sötét ruhás, sovány öregembert. — Itt van Budah! — kiáltotta örömmel a szerzetes már messziről. — Nem húzták karóba, él és egészséges! Egy kicsikét legyengült, az igaz ... Rumata elébük lépett, kitépte a kötelet a barát kezéből, levette a hurkot az óreg nyakából. — Ön Irukaní Budah? — kérdezte. HÉTVÉGI Á TÁJÖUÖ Hótakaró borítja a tájat, a tél örömeivel hívogat a természet. A téli kirándulást ésszerű kötni a szelleäni örömökkel. A megye múzeumhálózatának honismereti gyűjteményei, tájházai, emlékmúzeumai külön ezúttal egy megyeszékhely-közelire, a Noszlopy-emlékmú- zeumra hívjuk föl a figyelmet: az újvárfalvi szép épület festői tájon közelíthető meg — Somogysárd felőL A megye történelmének egyik legradikálisabb hőse volt Noszlopy Gáspár; az 1843— 49-es események aktív szereplőjének adózik Somogy a múzeummal. Peter Weiss Marat halála című drámájának bemutatóját tartja ma este a kaposvári Csiky Gergely Színház. Az Ács János rendezte előadás főszerepeit Lu- káts Andor, Jordán Tamás, Pogány Judit, Lázár Kati, Csernák Árpád, Bezerédy Zoltán, Csákányi Eszter, Czanó Klára, Gőz István, Karácsonyi Tamás játssza. A narrátor: Máté Gábor. Képünkön Jordán Tamás és Lulíáts Andor látható. Szombaton 14 órakor a gyerekeknek a Hóki- rálynöt játsszák, 19 órakor a Marat halála lesz műsoron, vasárnap Peter Weiss drámájából 15 órától tartanak előadást. Több olyan közművelődési intézmény van megyénkben, amelynek vezetői napra készen megküldik rovatunknak a hét végi kulturális programot. Így a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ is. Bihari- né Asbóth Emőke igazgató arról tájékoztatott bennünket, hogy a Szociális Foglalkoztató ma a művelődési intézményben rendez mikulásünnepséget a dolgozók gyermekeinek ; ezen föllépnek a gimnázium- és óvónőképző szakközépiskola tanulói is. A gyermekkönyvhét alkalmából — mint már hírt adtunk róla — G. Szabó Judit ifjúsági író, humorista találkozik a csurgói gyerek olvasókkal ma 10 órakor, Berzencére pedig 14 órakor látogat. Egyébként a művelődési központ a szocialista brigádok hathatós közreműködésével jutalomelőadásra készül Csurgón: nyolca- dikán 10 és 14 órakor Télapómese címmel a gyerekeknek játszik a Meseszínház társulata. A rendezvény jó példa arra, hogyan működhetnek együtt a sikerért jó szervezéssel a szocialista brigádok, illetve az üzemi szakszervezeti bizottságok. Barcsról, a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központból szintén rendszeres a tájékoztatás. Krisztián Ferenc most arról értesített bennünket, hogy szombaton 11 órakor kezdődik az intézményben a város felszabadulásának alkalmából rendezett ünnepség; ezt az I. és II. számú általános iskola műsora, illetve a városi pedagógus-énekkar hangversenye követi. Szombaton és vasárnap este a fiatalokat várják -a szokásos diszkóra. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központból kaptuk a hírt, hogy több program időpontja megváltozik. Ma nem tartanak kiállitas- megnyitót Szőke György festményeiből; képeit és Szabó György munkáit majd december 16-ától lehet megtekinteni. Nyolcádikán technikai okok miatt elmarad Sólyom Kati gyermekműsora. Karinthy Ferenc írót viszont nyolcádikán 13 órától köszönthetik olvasói a siófoki könyvtárban, mely a kulturális központtal egy épületben található. A kaposvári Killián György' Ifjúsági és Üttörő- művelődési Központban ma 18 órakor a rockklub tagjai gyűlnek össze. Holnap 10 órától vetítés színhelye lesz az intézmény: A kiskacsa bánata című mesét ajánlják a gyerekeknek. Ugyanakkor játszóházat is tartanak, tizennyolc órától pedig zenés irodalmi estet. Az intézményben látható a Kir szöv kiállítása is. A mozik közül a Vörös Csillag a Vérvonal című színes amerikai krimit játssza Terence Young rendezésében. A főszerepeket a tegnap sztárjai, Audrey Hepburn, James Mason, Iréné Papas, Romy Schneider, Omar Sharif alakítják. A családi konszern tagjai egymás után esnek áldozatul a gyilkosnak. Vajon az új igazgatónak, Elizabeth Rof- íenak sikerül-e ép bőrrel megúsznia a pozícióval járó veszélyeket ? A Szabad Ifjúság ajánlata a délutáni előadáson az Irány Belgrád című jugoszláv alkotás. Az esti két előadáson az S. O. S. Concorde című olasz—francia kalandfilm szerepel műsoron: merénylet áldozatává válnak a Concorde repülő utasai, s az eset megismétlődhet, így indul az izgalmas cselekmény. A Mozimúzeumban szombaton előjátszásban kerül a közönség elé A kék laguna című szines amerikai film. egy modem Robinson- történet. Kiállítás szovjet szerzők müveiből A Szovjetunióban megjelenő, távközlési és híradás- technikai újdonságokkal foglalkozó szakkönyvekből nyílik kiállítás a közeljövőben Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A tárlat anyagát szovjet szerzők könyveiből, monográfiáiból, kutatási tanulmányaiból, albumaiból válogatták össze a rendezők. A szovjet rádió- és híradástechnika, valamint a távközlés eredményeinek átfogó megismertetését szolgáló kötetek érdeklődésre tartanak számot a magyar szakemberek körében is, hiszen hű képet mutatnak a Szovjetunióban folyó kutatásokról. A Szovjetunióban s tudományos és technikai témákkal kapcsolatos szakkönyvek többségét a Szvjaz es a Szovjetszkoje Radio kiadó összevonásává! 1981-ben létrejött Radio is Szvjaz adja ki. Az utóbbi öt esztendőben a két kiadó mintegy másfél ezer könyvet indított útjára — 32 millió példányban. Az új kiadó terveiben — a szovjet szakemberek mellett — szép számmal megtalálhatók a külföldi szerzők is. Elsősorban a szocialista országokkal kialakított gyümölcsöző kapcsolat eredményeként az utóbbi években rendszeressé vált a különböző nemzetisegű szakírók közösen írt köteteinek megjelentetése. Sikeresen fejlődik a magyar műszaki könyvkiadóval kialakított kapcsolat is: (Folytatjuk,)
