Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

Két műszakban

Teniszsartsk az HSZX-ba

Kwszerusííesi Serveiuek

Töriiiíink az idis elvtársakkal

Sok szó esett a beszámoló

taggyűlések ideje® arról, hogy sokkal jobban figyeljék; egymás gondjait a kommunisták. Bíró Sándorné, a Marcali II-es számú körzeti partszervezet vezetőségi tagja elsősorban arról írt szerkesztőségünknek, milyen igényeik vannak az idősebb párttagoknak.

Az alapszerveaet tagságának zonae olyan életkorú, hogy a felszabadulástól részt vett az országépító munkában. Többségük még ma is tettre kész, igyekszik hasznosítani több évtizedes tapasztalatát. Természetesen olyan is van, aki idős kora, betegsége miatt már nem képes erre.

A tagok kétharmada ötven év fölötti, sokan hatvannál is idősebbek. Nagyon fontos, hogy az alapszervezet törődjön az idős és beteg elvtár- sakkal. Náluk szociális bizottság tevékenykedik a vezetőség egyik tagjának irányításával. Többek között meglátogatták az egészségi állapot miatt a taggyűlés látogatása alól fölmentett tizenhárom elvtársat. Tájékoztatták őket a munkáról. Két kommunista a látogatás során tapasztaltak alapján jutott szociális segélyhez.

E látogatásokat rendszeressé teszik, mert azt tapasztalták, hogy a figyelmesség jó hatással volt mindenkire, így például a hetvenöt éves Leitmer Viktor szinte megfiatalodva beszélt arról az i dóról, amikor párttitkár volt Bodrogban. Horn Jenő elbüszkélkedett azzal, hogy volt munkatársai meglátogatják, sőt elviszik a téglagyárba. A kenyérgyár volt dolgozói a lakosság érdekében a kemence mellett töltött nehéz éjszakai órákat idézték föl. Olyan is akadt, aid elsírta magát, szinte nem akarta elengedni a látogatókat. A bizottság tagjai szép emlékként tartják számon ezeket a látogatásokat.

Megszületett egy olyan elgondolás, hogy a következő alkalommal már a volt munkahely képviselőit is elviszik magukkal a látogatásra. „Nem szabad megfeledkezni arról — irta Bíró Sándorné —, hogy a ma még tenni tudók mennyit köszönhetnek ezeknek az eivtáfsaknak."

idei. Az ezeregyszázötven dolgozó naponta átlagosan 310 vagon répából gyártott cukrot. Minden eddiginél takarékosabb volt a tüzelőanyag-felhasználás. Száz kilogramm répát 7,03 kilogramm normál f ütőértékű

szőrmék megfelelő energia- mennyiséggel dolgoztak fel, s ez az előző évi tüzelőanyag-felhasználáshoz képest ötszázalékos energiamegtakarítást jelent. Rekord a gyár történetében a napi 310 vagonos répafeldolgozás is. A napi feldolgozási csúcsot november elsején érték el, amikor a kültéri tárolókból 356 vagon répát emésztett meg a gyár gyomra, s 45 vagon kész cukor került a raktárakba.

Segítik a kisgazdaságok termelőm unkáját

Mintegy két és fél ezer

szak csoportúig képviseletében tanácskoztak a napokban a kaposvári áfész szakcsoportjainak elnökei és könyvelői. Foglalkoztak az idei év munkájával, és tervezték a jövőt azon a 82 településen, ahol ez az áfész szeryezi a kisgazdaságok termeltetését. A tanácskozás után Szánté Györggyel, az áfész felvásárlási osztályvezetőjével beszélgettünk.

— Hogyan teljesültek az 1981. évi feladatok?

— 53 millió forint értéket, az előző étinél egymillió forinttal többet vásároltunk föl a kisgazdaságoktól. Ezenkívül 33 millió forint értékben adtunk el tápot és szemes takarmányt az állattartó gazdáknak, többet, mint az előző évben. Azt tapasztaljuk, hogy nő az állattenyésztési kedv. Eredménynek tartjuk, hogy a kistermelők 70 százaléka szerződéses alapon értékesítette az áruját. 60 fóliás termelőnk egy része közvetlenül az üzleteinkbe szállította a primőröket. Gyümölcsből 105 vagonnal vettünk meg szállítottunk el. Rekordtermés volt meggyből. A szamócaérés idején viszont az időjárás kedvezőtlen volt, ezért csak 22 vagonnal tudtunk felvásárolni. Nagy mennyiségben jelentkezett a szilva is. de a gyenge minőség miatt nem vehettük át mindet, a gaadák

nem fordítottak kellő gondot a növényvédelemre. Szeretnénk, ha ez tanulságul szolgálna. Az egyéb cikkek területén a legtöbb a 34 vagon nyúl, a 30 vagon méz, a 14 vagon szárazbab, az 1,8 millió tojás volt. A mi áfészünk- nél a felvásárlási tevékenység nyereséges.

— Hogyan segítik az 1982. évi termeltetést?

— 15 ezer darab facsemetét és csaknem 20 ezer darab szőlőoltványt adtunk, illetve adunk el az őszi és tavaszi szezonban, 1,5 millió forint értékben. A szamócá- sok palántát kapnak, a termelők kérésére 15 vagon fémzárolt vetőburgonyát hozatunk. Különböző zöldségpalántát termesztünk a so- mogysárdi szaporítóanyag- telepünkön, es ebből látjuk el a fóliás es szabadföldi zöldségtermesztőket. Kiadtunk 10 ezer tő málsnasarjat és 15 ezer tő fekete ribiszke tövet. A felmért igények alapján csaknem félmillió napos-, illetve előnevelt csirkét és 60 naposkacsát hozatunk 1982 első hat hónapjában. Ismeretterjesztő előadásokat szervezünk, azon vagyunk, hogy minél jobban közvetítsük a termelőkhöz a piac igényeit.

— Szervező, támogató munkájuk alapján milyen felvásárlási célokat tűztek mattak étéi?

— 55 millió forint értékű árut várunk a kisgazdaságoktól; ebből 38 vagon a zöldség, 76 vagon a gyümölcs. 30 vagon a méz, 34 vagon a nyúl, 15 vagon a szárazbab, egymillió forint értékű a gyógynövény. Az áruk 80 százalékára szerződéseket kötünk, mintegy négy és fél —ötezer termelővel írunk alá megállapodásokat. De ezenkívül tízezer gazdával van a felvásárlás területén kapcsolatunk. A boltjainkon keresztül igyekszünk ellátni a kisgazdaságokat kisgépekkel, növényvédő szerekkel és fóliaborítással.

— Évzáró megbeszélésükön minderről szó volt.

— Igen, és tizenegyen mondtak véleményt a munkáról. Közülük érdemes kiemelni Papp Józsefnek, azal- söbogáti nyúl tenyésztő szakcsoport elnökének, valamint Vancsura Jánosnak, a zöldség-gyümölcstermesztő szakcsoport elnökének észrevételét. Az előbbi a takarmány- ellátásról, a minőség javításáról, a tenyészanyag-ellátás- ról, az utóbbi a szaporítóanyag és a fóliapalásttal való ellátással foglalkozott. Összességében elemeztük mindazokat a részkérdéseket és teendő intézkedéseket, melyek elősegítik a jövő év céíjatoaife elérését.

Nyolcmillió forintos termelési éi-téket állított elő ebben az évben nyolcvan asszony és leány az Elegancia Ipari Szövetkezet Somogy vári üzemében: ez

több mint 120 ezer különböző ruhának felel meg.

Az asszonyok fele bedolgozó. Ágoston Lajos üzemvezető elmondta: a szövetkezeten belül nekik jut a legtöbb exportmegrendelés, s a legkevesebb munkákkal bízzák meg őket. Jelenleg egy nyugatnémet cégnek különleges anyagból teniszsortokat gyártanak háromféle színben, két műszakban. Naponta fölkeresik őket még távoli vidékekről is. hogy munkát vállaljanak náluk. Legjobb bedolgozóik egvébként a háromezer forintot is megkeresik havonta. hasonlóan a műszakba járókkal, akiket naponta saját mikrobuszával szállít munkába, illetve haza a szövetkezet. Aki szorgalmas, és pontos, s a minőségre is ügyel, az megtalálja itt a számítását.

A bedolgozók elsősorban szovjet exportra és hazai piacra készítenek gyerek- és kamaszruhákat, nadrágokat, blúzokat, szoknyákat. Az üzemben a legkorszerűbb gépeken — egyre javuló körülményele között — dolgozhatnak. Jövőre szeretnék korszerűsíteni az öltözőt és a fürdőt is.

Bőségesen el vannak látva munkával. Ha tartják a minőség szánvonalat, és ügyelnek a pontos szállításra — ami hetente általában kétszer történik —, akkor szép eredményekkel zárhatják a jövő esztendőt.

Szilveszterre véget őr a kampány

A reierdik éve a Kaposvári Cilirifiriio

December 28-án befutott az utolsó répaszállító vasúti szerelvény a Kaposvári Cukorgyárba, s közúton is véget ért az édes növény fuvarozása Somogy megyében. Ez egyben a répafeldolgozás finisét is jelentette. Kopp Károly igazgató elmondta, hogy emberi számítás szerint szilveszter éjszakáján már csak négy-öt dolgozó tartózkodik majd a gyárban; 114 nap után akkorra fejeződik be a 89. kampány. A Kaposvári Cukorgyárban a kampány során mintegy 35 ezer-egyszáz vagon répából negyvenezer tonna cukrot állítottak elő. December harmincegyedikére kiürülnek a gyár szabadtéri tárolói, sűrűiéből is csak minimális készlet marad.

Sok szempontból is a rekordok kampánya volt az

Camssa-járás

M

ai mondanivalómnak nincs közvetlen köze az Appe- nin-hegységben megbúvó észak-itáliai várhoz, s a kiközösített IV. Henrik német császár vezeklő Canossa-járásához. A kifejezés azonban olyannyira átment a köztudatba, hogy közte és mai témánk között párhuzam vonható. Tárgyalások, testületi döntések, tervezések és kudarcok, újra kezdés és egyre meredekebb gátak sorozata jelzi az utat. Tudom, hogy Barcs egyáltalán nincs kiközösítve, ellenkezőleg. Tudom, hogy Barcsnak nem kell sehol sem vezekelnie. Mégis a Canossa-járáshoz hasonlítható az a csekély reménnyel kecsegtető erőfeszítés, amelyet két évtizede folytatnak. a könyvtár megépítéséért. Se szeri, se száma azoknak, akik ebben az ügyben már többször is elkötelezték magukat. Pénz is ment rá. jó néhány százezer. Az idő is pénz; két évtized alatt milliókkal mérhető. És most legutóbb úgy vettem észre; a város vezetői, lakói már a közvéleményhez folyamodnak megértésért.

Mérlegelők című írásomban megígértem, ezért vissz»-' térek a témára. „Azt hallottam (tehát nem nevezhetem ténynek), a barcsi könyvtár megint veszélyben van” — írtam november végén, és ma már tudom: a hír igaz! Idézni fogok majd különböző dokumentumokból, amelyek választott testületek döntéseit rögzítették, s talán nyomon követhetjük az elbizonytalanodás útkereszteződéseit is. Mindezt kísérjük végig megértőén, nem csapkodva és ágálva, nem követelőzve (ahhoz senkinek sincs joga), csupán az összefüggéseket feltárva próbáljunk most Canossát járni a közvélemény színe elé.

Mondom: két évtized van mögöttünk. Húsz évvel ezelőtt vetődött fel először a gondolat: új, korszerű könyvtárat kell építeni Barcson. Nem ok nélkül. 1954-től egy rozoga magánházban négy szobácskát bérel a tanács, ma is itt senyved a könyvtár. A körülmények leírását nem ismétlem. Egyrészt elképzelhető, másrészt visszalapozható a mi újságunk, a Könyvtáros és más sajtóorgánumok lapjairól. Az ország kisvárosaiban a barcsi intézmény mutatja a leg- silánvabb képet. Ma már szinte lehetetlen itt a munka, az olvasók befogadása, igényeik kielégítése. A Könyvtáros több oldalas cikkét (1979) ez a cím vezeti- be: „Az ország legkisebb városi—járási könyvtárának gondjai”. De messzebb kell mennünk. Először dióhéjban sorolom föl az állomásokat. 1. Könyvtár lesz a zsidótemplom épületében. (Bútoráruház lett.) Új könyvtár épül, gyönyörű, hatszögletű, a művelődési házzal szembeni sarkon, tízmillióért (A négymillió, amit a község adott volna, megvolt, a hatmilliós támogatás elmaradt.) 3. Átalakítják majd a ruhagyár barcsi épületét. (Elmaradt.) 4. Szóba jöhet az akkori járási hivatal nagyterme is. (Nem jöhetett szóba). 5. Végre lesz belőle valami; egyetlen közművelődési beruházásként szerepel Somogy VI. ötéves tervében. (Ennél az ,,állomásnál” is megállt a vonat.) Ez már több annál, mint amennyit — társadalompolitikai feszültség lévén — el lehet viselni.

Lapunk először 1970. február 11-én számolt be nagy örömmel arról, hogy a párt- és a tanács-vb döntött: 1973- ban kezdik építeni az új létesítményt. A kiviteli terv alapján részletesen bemutattuk a házat. Nem titkolom: lelkesedtünk érte, jóllehet örömünk aligha érhetett föl a barcsiakéval. A könyvtár tehát tervcél volt. Kihúzták. Nem azért, mert akkoriban épült a siófoki meg a nagyatádi művelődési központ, hanem azért, mert már akkor sem tudtunk határidőre és a megtervezett összegből építkezni. Tudomásom szerint a két épület nem is azzal a hatmillióval került többe, amelyik hiányzott, illetve am^.-et nem kapott meg a barcsi könyvtár. Meg kellett érteni. Közben törvényszerűen fejlődött a könyvállomány: évi száz-, illetve százhúszezer forintot fordítottak beszerzésre. A feszültség egyre nőtt. Átmeneti megoldást kerestünk volna. 1976-ban vita bontakozott ki a két vezető szerv között, megegyezés és tűrhető megoldás nem született. Lezárult az ötödik ötéves terv időszaka is. Na, majd legközelebb,

r

E

s újra megkezdődött a Canossa-járás. Figyelemre méltó pikantériája az ügynek, hogy ismereteim szerint soha és sehol, senki nem vitatta e beruházás szükségességét. De anyagi nehézségeink egyre szaporodtak. S ha nincs elég pénzünk — nem tudom miért? — mindig és következetesen a művelődési beruházások szenvednek csorbát. (Vagy elsősorban azok.) A világért sem vitatnám, hogy a termelés, a lakásépítés, az egészségügy előbbre való. Fájdalmam, hogy úgyis olyan keveset kap a kultúra...

Nos hát megindult az újabb Canossa-járás. Átmeneti sikerrel. A barcsi pártértekezlet határozatai között olvasom; „Kulturális fejlesztésünkben nem tűr halasztást a városi könyvtár építése”. Határozott és reményt keltő mondat. Felelősséggel szavazták meg a kommunisták. S a megyei tanácsülés 1981. június 30-án elfogadta Somogy megye VI. ötéves területfejlesztési tervét. Ebben szó szerint ez áll: „A közművelődési igények kielégítésére csak nagyon szegényes lehetőségeink vannak. Fejlesztési és felújítási eszközök egyidejű felhasználásával megkezdődik a kaposvári színház rekonstrukciója, Barcson közművelődési könyvtár épül.” A döntésnek hitele van! Igaz. hogy 1981—82-ről már el kellett halasztani a könyvtárépítés tervét 1984—35-re, mert az iskola csakugyan sürgősebbnek bizonyult.

Dráva-parti városunk új központjában előkészített, közművesített terület áll rendelkezésre. S a programerv 1980 szeptemberére elkészült, igaz, huszonnégymilliós költségre számítva, amelyet ismert nehézségeink miatt 18 millióra „le kellett alkudni”. A többit majd valahogy összeszedik a helyiek. (A társadalmi munkákból sincs hiány Barcson.) Kiviteli tervet még nem rendelhettek, de szóbeli megállapodást kötöttek arra, hogy a PTV fél év alatt kész terveket szállít, ha elhárulnak az akadályok. Nem hárultak el.

November végén, az 1982. évi tervtárgyaláson újabb viharfelhők gyülekeztek. „A könyvtárépítés kimarad a tervből”. Kissé furfangos áttétellel, de lényegében ugyanezt olvastam a december 22-i tanácsülés anyagában, szó szerint így; „A barcsi könyvtár megvalósításának feltételeit, a későbbi intézkedések függvényében kell megvizsgálni”. Azaz egyelőre — és újra — „lóg a levegőben”. A városkörnyék megyei tanácstagja szót kért. Ilyesfajta választ kapott: később vb elé kell tárni az ügyet. Azt, amit a megyei tanács testületé mér elfogadott. Feltehetően újra kezdődik hát a Canossa-járás.

Megértődének kell lennünk. A mai v&ággazdasági helyzetben csakugyan nehéz öt évre előre látni. Szinte félévenként, évenként nem éppen kedvező változások tanúi vagyunk. Aligha vitathatja bárki, hogy ha kevesebb a pénz, valamihez hozzá kell nyúlni, valamit el kell odázni. De mindig a közművelődési beruházást? Akkor is, ha az ágazatban egyetlen létesítményt terveztünk, s ez a több mil- liárdböl mindössze tizemtyotem&Boba kerülne?

N

incs *s6 JflwteKaésrffl-, nem akar senki számlát benyújtani a népgazdaságnak. Csak elgondolkoztatni volna jő azokat, akiknek a döntés a tisztük. Mert mérlegelni a könyvtár javára is lehet, nem csak ellene. Ezért gondoltam hát, hogy építsünk a közvélemény Canos- sa-jár ásóra. A barett könyvtár állapota mar a tűréshatárt ostnsnoíja.

B. 35.

Jávori Béla