Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

Boros/ fotók A 24, óráiban A mozgásszegény életmód következményei A természet egyensúlyát, nem lehet büntetlenül meg­bontani. Minden olyan tö­rekvés. amely életünket szebbé és jobbá teheti, egy­úttal veszélyes következmé­nyekkel is járhat. A civili­záció kiteljesedésével az emberiség súlyos helyzet­be került. A tudományos és technikai forradalom min­den vívmánya visszaüthet, ha az egyensúly felbomlá­sát nem akadályozzák meg hatásos intézkedésekkel. Ez tortérit a kemizációval, a levegő és a víz szennyeződé­sével stb. Ennél sokkal je­lentősebb az a kár, amit az ember életéből elmaradt természetes ingerek hiánya és az új „negatív” ingerek megjelenése okoz. A kérdés elemzése bonyolult feladat, de a szakirodalomban ta­lálható kutatási eredmények segítenek a tájékozódásban. Az emberi szervezetnek csodálatos képessége, hogy az őt körülvevő világ inge­reire, hatásaira reagál, azok­hoz alkalmazkodik- Az in­ger erősségétől- terjedelmé­től és az érintett szervrend­szer alkalmazkodóképessé­gétől függően ez a folya­mat az esetek többségében viszonylag gyorsan bonyoló­dik le. Az ma már egyértel­mű. hogy az emberiség a fizikai korcsosodás szaka­szában van, melyből csak dolgainak bölcs rendezésé­vel kerülhet ki. Az emberi test egységét elismerve ezt nagyobb távlatokban a szel­lemi degeneráció is követ­heti. A folyamatot sietteti a természetes kiválasztódás hiánya- Az orvostudomány fejlődésével olyan egyebek is átörökítik tulajdonságai­kat utódaikba, akiknek csak egy emberöltővel ezelőtt ilyesmire nem volt lehető­ségük. Az emberi életkor meghosszabbodása is csaló­ka kép. Ennek oka elsősor­ban a csecsemőhalandóság jelentős csökkentése és sok olyan járványos és egyéb betegség megszüntetése, mely nem Is olyan régen még milbószám szedte ál­dozatait. Az mst már egyértelmően bizonyítva van, hogy az ember mindazon szervei és szervrendszerei, melyeket * természetes állapotokhoz vi­szonyítva csökkent mérték­ben használ- visszafejlőd­nek. veszítve működőképes­ségükből. Grobert végzett ezzel kapcsolatban vizsgála­tokat. Megmérte az egy ős­től származó természetes és házi. »civilizált” körülmé­nyek között élő állatok (vadkacsa—házikacsa, vad­nyúl—házinyúl) testsúly- kilogrammra eső szívsúlyát. arra az eredményre jutott, hogy a háziállatok szívének súlya kb. fele a „rokonoké­nak". A szív működőképes­ségét egészséges körülmé­nyek között izomzatúnak tö­mege is meghatározza. A civilizációban élő ember őseihez viszonyítva ma a házikacsa szintién „totyog”. Ennek kialakítása már kis­gyermekkorban megkezdő­dik. Iskolarendszerünk hiá­nyosságaiból eredően az lett eg\’ik fő pedagógiai törek­vésünk, hogy áz egészséges mozgásigénnyel rendelkező gyermek 18—20 éves korára tudjon naponta 10—12 órát ülni, kialakítva a homo se- dens, az ülő ember típusát. Az ingerek hiányában be­következő gyorsabb vissza­fejlődésnek néhány évtized alatt is tanúi lehetünk. A fizikai munka háttérbe szo­rulásával a mozgatórend­szerben' részt vevő izmok tömege jelentősen csökkent. Közismert jelenség a gyen­ge izomzatú, de magasra nőtt ifjúság. Egyre nő a tar­táshibás, ferjdült gerincű fiatalok száma, s ez az ál­lapot további súlyos követ­kezményekkel járhat. A fi­zikai aktivitás hiánya más szervrendszereink vissza­fejlődését is eredményezi. Ezek közül a legkritikusabb helyzetbe a szív és a kerin­gési rendszer került, amely­nek betegségei ma a halálo­zási statisztika élén talál­hatók. Az infarktus napja­inknak gyakran emlegetett és riasztó kérdése. Az or­vostudomány sokat tud mondani erről, annak elle­nére. hogy a tudományos kutatásnak még jelentős fel­adatokat kell megoldania. A felismert un. rizikófaktorok között az elsők között em­legetik a mozgásszegény életmódot, az idegrendszer feszített állapotát, a korsze­rűtlen táplálkozási szokáso­kat, a dohányzást stb. A gondolkodó ember tenni sze­retne valamit a megelőzés érdekében. Az Egyesült Ál­lamokban pl. a dohányzók számának kb. 20 milliós csők kenésével és a fizikai aktivitás elsősorban futás­sal történő növekedésével jelentősen csökkent az in­farktusos halálesetek száma. A szaktanácsadás és a felvilágosító munka hazánk­ban még nem elég hatásos. Orvosok, biológusok és test­nevelő tanárok közös mun­kálkodással jelentősen hozzá­járulhatnának a kritikus helyzet megszüntetéséhez. So­kat ártanak viszont a szaksze­rűtlen megnyilatkozások, új­ságcikkek. ahol olcsó élcelő­désekről és kétértelmű álta­lánosságokról olvashatunk. (Folytat jttfcj IV. Oswváth Ferenc Jöhet a tél Kamarakiállilást rendez­tek a barcsi fotókör pályá­zati anyagából a helyi Mó* ritz Zsigmond Ifjúsági és Művelődési Központban. A fotók meggyőző erővel bizo­nyítják. hogy ismét lépett egyet előre a klubszerűén működő közösség. A kiállításon az is bebi­zonyosodott, hogy Győri Vilmos — aki már számta­lan nagyobb kiállításon le­adta a névjegyét — olyan egyéniség, aki köré csopor­tosulni érdemes. Most a leg­több fotóval ő van jelen. Munkái közül az igényes, olykor groteszkbe forduló alkotásokat emeljük ki — annak elhallgatása nélkül, hogy olykor túlzásokba esik, amikor az ollót részesíti előnyben. Ez néha technikai­lag sem kamatozik jól; egyik munkája, a Jöhet a tél jól bizonyítja ezt: egy csípőre tett kezű, termetes falusi asszonyság szinte diadalma­sam áll a dugig tömött kam­ra előterében. Az ötlet re­mek, a mondandó világos, ám rontja a hatást bennünk a technikai fogyatékosság: a-z a fehér csík, amely árul­kodik a montírozásról. Kotta című fotóján a hangvonalak villanydrótok, a kottafejek: fecskék. Szép Dr. Notheisz János: Várakozás. az Enyészet is: az időtlen­séget asszociáltam homok­ban egy rothadó, kígyófor­ma kötéldarab . . . Elkapott pillanat az Égi áldás, ame­lyen virágos tájban álló vastraverz — bánya föld­felszíni vezetékének része — látható, s éppen bond a megbillent csilléből a szén. Humora van a Mosolygó talpaltnak. A Kataklizma — repedezett táj, iparvidék, bábutorzók — idegen ihle­tést sugall. Nagyon tetszik a Barátság hidja kiállításon már látott Gabona című fo­tója. Gabonatárolókat lá­tunk, amelyeknek alapját sokmillió búzaszemből „épí­tette” Győri Vilmos. Itt a technika nem zavar', sőt... ! Egyébként a Gyertyánfa cí­mű képével második díjat kapott Az elsőt dr. Notheisz Já­nos érdemelte ki Várakozás című fotójával. Lírai kép, egy falusi öregasszony •— mindnyájunk anyja — áll­dogál az öreg ház falánál, kezével támaszkodik, hogy ei ne essen — és várja a távollévőket: a fiút, a lányt. .. Fölötte Damoklész kardjaként jégcsapok lóg­nak. mintegy érzékeltetve sorsát.. . Az alkotó egyéb­ként olyan kitűnő képekkel is fölhívta magára figyel­münket, mint a Páros, az Agyagos kéz. A harmadik di­jat Heiszler József Cím nél­kül című munkájáért kap­ta. Krúdys világ, fehér han­gulat, tüllfátyol-technika — ezek a jellemzői a képnek: dús aljnövényzetben fehér ló — mint jelenés —, mögötte elmosódott fa sziluettje. Ö fotózta a Széllovast — „azért a víz afc úr!” —, a Téli nádast és a Közönséget is, ez utóbbit „kaposvári stílusban": egy embert kiemelt, a tömeget viszont beszürkítette. A kiállítás sikeréhez já­rult Csokor József Erdélyi pásztorával, Bogdán György Találkozás, Végh Ferenc Leszerelés dmű fotójával. I„ I„ Győri Vilmos: Gyertyánfa. Polgárpukkasztó Gfanni bácsi könyvespolc Ha a gyerekek tudnák, a nyakatekert felnőttnyelv­ben mit jelent, ha egy könyvről azt mondjuk: filo­zófiai mélységekbe vezeti ol­vasóját, bizonyára hosszas elemző vitákba bonyolód­nának Gianni Rodari leg­újabb könyvének elolvasása után. Végül értelmi csúcs­teljesítményükről meggyőz­ve azzal kelnének föl az asztaltól: most aztán akko­ra nagyokat mondtunk, hogy egy évszázadra elég lesz böl­csességből. S persze egyikük sem merné bevallani, hogy a mély-értelmű és magas röptű társalgást követően épp olyan önfejű, igazában és tévedéseiben megingatha­tatlan, befejezett és fejlődés­re képtelen „egyed" maradt, iránt volt. (Legföljebb a nagyképűsége emelkedett né­hány fokkal) Persze ha a gyerekek mindezt tudnák, akkor épp nem gyerekek volnának, ha­nem felnőttek. S mivel nem azok. vita helyett inkább el­olvassák a könyvet, jókat mulatnak rajta, és valÓ6zí­noHeg egy sor bölcsességgel gazdagodnak. Okoskodnak — anélkül, hogy ezt min­denáron széjjel akarnák kürtölni. A Zongora Bili és a wva­dárijesztők című kötet a Móra Ferenc Könyvkiadó egyik legújabb ajándéka, tartalmához illően, ritka jó külsővel (Fordítója Karsai Lucia, illusztrátora Kós Pé­ter volt. Hét éven felüliek­nek ajánlják; ez körülbelül megfelelő meghatározás. Hozzá tennénk: fej löd őképes (ha van ilyen) és így egy kissé mindenképpen gyer­meteg lelkületű felnőtteknek szülőktől ükökig jó olvas­mány lehet. S kiváltképp ajánlható még zsarnokok­nak. fafejűeknek és begyö­pösödött kispolgároknak. Érteni ugyan nem fogják egészen, de remélhetőleg ol­vasás közben lesz néhány kellemetlen percük. A féktelenül irigy taná­csos és igazgató úr. a zene­gyűlölő és rosszindulatú se­riff. a gyermekbutrtó Alfio úr és társaik történeteit ne adják a gyermekek kezébe azok, akik félnek, hogy ki» nyűik a nebuló csipája és véletlenül észre találja ven­ni : a tévedhetetlen felnőtt „istenségek” körül nincs egé­szen rendben valami. A fenti mesehősök és a velük együtt szereplő galambsze­líd, jóságos Giovanni köny­velő, a legerősebb, de igen szerény dvitavecchiai pos­tás, a fegyvertelen és zené­vel igazságot tevő cowboy, a furfangos és gyerekpárti Ramo sógor történeteit pe­dig gyorsan adják a gyere­kek kezébe azok, akik nem félnek, mert még egyszer sem hitték kisistennek ma­gukat; és így bizonyára ész­revették, hogy az utálatos alakokon kívül egyéb em­berek is szerepelnek a húsz ■ éven felülj nemzedékről nem mindig hízelgőén szóló kö­tetben. A polgárpukkasttó Gianni Rodari (bácsi) korábbi köny­vei mellé méltó társként ke­rülhet föl ez is a családi gyerekkönyvtár polcára. Ki­lenc jobbnál jobb tórtjénetre könyvespolc egy tizenkét miniremekből álló Minden hónapra egy mese című csokor ebben a könyvben a ráadás. A tar­talma kivonatoiás sajnos, le­hetetlen, mert mindenkép­pen csúffá szürkített torzó lenne a dologból. Így továb­bi szószaporítás helyett néz­zünk inkább egyet a befe­jező mese tizenkét részéből! Július: A lánc. A lánc szégyellte magát. „Tessék — gondolta —, mindenki kerül engem, és igazuk is van: az emberek szeretik a szabad­ságot, és gyűlölik a lánco­kat”. Arra men* egy ember, megfogta a láncot, felmá­szott egy fára, egy erős ág­ra ráerősítette a lánc két végét, és hintát csinált be­lőle. A lánc most arra szolgál, hogy annak az embernek a gyerekeit a magasba repít­se, és nagyon-nagyon bol­dog. Hát ennyit Rodariról. A lobbi is megismerhető. 21 forintért. r„ p. Egyetemi oktatók jutalmazása Tegnap a Parlamentben átadták a SZOT, a KISZ KB és a Művelődési Minisztéri­um jutalmait annak a 31 egyetemi oktatónak, akik a felvételeket előkészítő bi­zottságok és a szakmunká­sokat előkészítő tanfolyamok munkáját irányítják. Az idei tanévben 22 500 középiskolást levelező úton, 11 700-at oktató táborokban készítenek föl egyetemi fel­vételikre. E munkában több mint 5000 egyetemi és főis­kolai hallgató és mintegy 1500 oktató vett részt A SZET-en idén 450 fia­tal kezdte meg tanulmánya­it. A tavalyiak közül 230-an tettek sikeres felvételi vizs­gát és kezdték meg tanul­mányaikat a különböző fel­sőoktatási intézményekbe Ebben az évben 202 olya” szakmunkás szerzett diplo­mát aki korábban e tanfo Ivam résztvevője volt. HZ ESTI HÍRLAP JUBILEUMÁRA Űj napilap került az utcá­ra negyedszázaddal ezelőtt, 1956 karácsonyán; sokat szenvedett fővárosunk lé- lekpezsdítő karácsonyi aján­dékot kapott, az Esti Hírla­pot. Nehéz eldönteni, hogy a jubileum melyik napra esik pontosan, mert a de­cember 24-i dátummal meg­jelenő újságot már a 23-i. aranyvasárnap hajnalán kézhez kaphatta az olvasó; ennél azonban fontosabb, amit akkor az új lap szol­gált és sugalit, amit ma kon­szolidációnak nevezünk, és ami akkor azt jelentette, hogy végre megkezdődött a társadalmi béke helyreállí­tása, hogy rend lesz, hogy ismét melegek lesznek a la­kások, hogy helyükre kerül­nek a föllépett sínek, hogy majd az iskolákban is föté­nek. Bízott és biztatott az új lap, szolgálta és jelezte a konszolidációt, amelynek je­lentőségét akkor érzékelhet­jük igazán, ha ebbe az első Esti Hírlapba huszonöt év múltán belelapozunk. „Ha­marosan elkészül és a Mi­nisztertanács elé kerül a kormány részletes program­ja", tudhatjuk meg a lapból, meg azt, hogy „karácsony­kor nem lesz áramkorláto­zás", hogy „kevés a hómuna kás, de biztosítják a bánya­vidékek útjait”, hogy az üz­letekben „van hús, hal, zsír, liszt, cukor, konzerváru” bő­ven, s „az ünnepekre tejkon- zervet adnak az utalványom fogyasztóknak”, hogy „a Bánk bánnal njdtják a helyreállított Nemzetit”, hogy rövidesen „megnyílnak a napközik és a tanulószo­bák”, hogy „Becsből hazain­dult az MTK labdarúgó-csa­pata”, hogy „az induló totó negyedmillió forintos főnye­reményt” ígér hogy „kéthó­napos kényszerpihenő után hétfőn megkezdődnek az ügetőversenyek”, hogy „lö­vés által okozott sérülés már harmadik napja nem fordult elő”, és hogy „az ét­termekből a szilveszteri ko­csonyát — betét ellenében. — tállal együtt haza lehet majd vinni”. „Üj és szívünk szerint friss újsággal szeretnénk jelent­kezni, hogy a súlyos alélt- ság után éledező élet hűsé­ges tükre legyünk.” — Ezt ígérte az első Esti Hírlap olvasókat köszöntő, alig egy gépelt oldalnyi szer­kesztőségi vezércikke. S hu­szonöt év után is állítható, hogy az Esti Hírlap friss maradt, és hűen tükrözve mind teljesebbé váló életün­ket. A lap jellege sem vál­tozott sokat: cikkei, riport­jai, információi röviden, tö­mören, az országos lapoknál kissé könnyedebben, olvas­mányosabban tájékoztatják az olvasókat. Valamely eset többet foglalkozik a jogpo­litikával., a bűnüldözéssel, mint reggeli laptársai, s ami a legtöbb újságtól megkü­lönbözteti : elsőként olvas­ható benne az éjféltől dé­lig terjedő időszak teljes híranyaga. Az Esti Hírlap huszonöt év alatt megtízsze­rezte olvasótáborát, s ma naponta 260 ezer példánnyal igazolja, hogy mindvégig ér­dekes, sajátos arculatú új­ság maradt Ama negyedszázaddal ez­előtti karácsonyi Esti Hírla­pot még csak Budapesten terjesztették, az idei kará­csonyi számot —-, amelyben a lap egyebek között a saját múltjáról ad egy érdekesnek ígérkező összeállítást — már negyvenezernél több vidéki olvasó is várja,, de ez a szám sem fejezi ki igazán, hogy e kedvelt politikai napilap milyen rangos és fóntos he­lyet vívott ki magának a ha-' zai tömegkommunikáció rendszerében. A jubileum alkalmából szeretettel köszöntjük kollé­gáinkat, és mindennapos munkájuk eredményét: a huszonöt éves Esti Hirla­SOMOGYI NÉPLAP 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom