Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
t JJcr * fata# te®st sem m a régi — mondják. •'* Ki tudja? Éjiéi elmúlt. A nagy ponyvasátor alatt tetőfokra hág a hangulat. A zenekar — „nem cigánybanda már ez, hanem igazi dzsessz; ez kell a fiataloknak”— tust húz. Föl- , to ben a ponyva oldala, az ifjú asszony jön, pettyes kendőben. Vőfély kíséri, verses mondókával kínálja a táncra. Mindenkit megelőzve zománcozott lábasba dobja ötszázasát. Mércét szabva vagy csak a rezet kivág\'a? Egyre megy. (... a vőfény a násznagyoktól kikérte a menyasz- szonyt. Fordult vele egyet- kettőt, majd elkiáltotta magát: Eladó a menyasszony —— Bogdán István: Régi magyar mulatságok, Magvető 1978.) A zenekar gwons csárdásba csap. A szaxofon botladozva próbálkozik a gitár dallamát követni. Bortól ázott ' hangszálak segítik a hangos „dzsesszbamdát”. — Eladó a menyasszony! — kurjantja valaki. Üjabb százasok, ötszázasok hullanak a tálba. Az ifiasszony széles jókedvet mutatva lopva a tálat lesi, telik-e. Van, aki kétszer is táncra kap, mások csak a notázásig jutnak. Asztalszomszédom — télig városi (gyárban segédmunkás), inkább falusi (háztájit kapál, disznót hizlal) — nem mozdul a táncra. „Régi, ósdi szokás, hát csak csinálják. Én ugyan nem adok erre a formára — mondja, talán viselkedését magyarázandó —; van benne valami koldulás féle. Bár erre még divatozik, de jobbára csak azért, hogy a kiadás egy része megtérüljön. Ez, a régi szokás szerint úgy vöt’, hogy no, kinek menynyit érne a menyasszony. Olyan kíváncsiságféle, osz- tán az újdonsült férjnek kellett az egészet überojni, mármint, hogy neki éri a legtöbbet. Megvettem a nászajándékot, a porszívót, és jónapot. Hát ezért ülök; kivárom amíg vége, akkor forgatom meg az asszonykát csak magáért a táncért”. Nem nyíl* rá mólja, mert a fiatalok autóra kaptáik, s átmentek a szomszédos faluba a lányos háznál levő vigalomba, hogy ott se maradjanak le eerormről. A zománcozott tél hajnalra negyvenhánomeaer forintot ért. ..Lazítani, próbálj meg ía-» zítam” — ásítja a dróttal nyakba erősített mikrofonba a tangóhaimórwka kezelője. Láthatóan szusszanna már, de a násznép hangulata nem csökkent az igencsak föl- hangosíiott unszolásra sem. Hol van már a szokásos cigány banda? Dob, szakszofon, gitár, tangóharmónika adja a ritmust, noha a hangnem egyre ritkábban találkozik. Ki figyel oda? zenekarvezető — ötvenesnek saccoiom több hangszeren is próbálkozik. Időnként hegedűre cseréli a harmonikát. Megállás nélkül csapnak át egyik nótából a másikba. Már-már megsajnálom őket» rájuk férne a pihenés. Délután még pluszakban voltak — egyenesen a gyárból hozta őket a fogadott autó. Amolyan alkalmi társulás a fizetés kiegészítésére, mert hallhatóan nem a zene imádata tartja őket össze. Ahogy végignéznek a sokadalmon, pengethetnek, de addig... A háromezer forintos tíiszteletdijért meg kell raenvette) — minderád- nek Mar a Léna vem soron (Isfe óvja az Omega együttest!). A gitáros szemeit pihentetve énekel, énekel... Az egészből őt már aligha érdekli valami. A dobos — úgy érzi, ritmusban van — tekintetével egy harminc év körüli asszonykát fal, aki asztaira borult férjét vigyázza nem nagy buzgalommal. Végié szünet. Van, aki leül, mások meg éppen föl- állnak. Még látom, amint a sátor ponyvája egyet lebben a dobos mögött. Hajnali három ó^a. A vigadótok között futótűzként terjed a hír; itt az Elnök! Akárha féket húztak volna Látó János Lagzi-maradéholi A (Bodri Ferenc rajza) be egy gyorsvonata szerelvényen, úgy lassul a forgatag. Némi zavar támad hely ügyében, meid az ülésrend már légen fölborult. Többen kínálják egyszerre az érkel zőt és háznépét. Űj teríték, régi bor is kerül. A téesz elnöke körbe- tekint, mosolyog; ez mindenkit megnyugtat. Lassan ismét eredeti kerékvágásba zökken minden, de azért... Lányáért; asszonyáért sonte sorban állnak. Meg kell forgatni az éhlökné asszonyt, panasz ne legyen. Azok meg pen derülnek is, ahogy illik. Hajnali fél négykor, nem tudni honnan, pezsgő is kerül „Megmondom őszintén — fogad bizalmába —, nem volt kedvem az egész mai naphoz, mert estére színházbérletem van. De nekem ne mondják, hogy felvágós vagyok. Végiglátogattam mind a három lagzit”. Ennyi volt hirtelenjében, aHová el kellett mennie. El is ment, mert ő nem olyan. Hiába no, a falusi ember nagyon érzékeny. A kapu előtt a parancsnoki GAZ. A sofőr ülése mögé egy üveg bort dug az ifjú férj. Mindenki megtette a magáét. A „lasők” — így mondják a bámészt — a kerítésen át nézik a vigadalmat. Van, aki följebb húzódik, az ismeretlen ismerőst várva, aki talán beinvitálja. Fontos személyiségek ők: tőlük is függ a háziak hírneve. Mert ha egy leső másnap csak legyint, oda a tor tekintélye. Jól tudja ezt a ház népe is, mert hárman indulnak a kerítésen túlra. megrakva mindenből egy kicsivel. Bor, oá&nfca..«: «né* porcelán- tálban raégaleves is. Az elismerő bólintás, csettintés nyugtatódag hat; nagy baj már nem lehet. Bent a sátor aílatt áll a bál. Pedrett bajszú, jól szabott öltönyös férfi inti ácsira a zenekart, ötszázast dob elébük a porba, hogy azt húzzák, hogy... A Gyula — így mondták —, jónevű ügyvéd egy kis városban. Szülei meghívott vendégek, velük jött. bér valamikor ő is itt szaladgált klottgatvában a libák után. De azóta „városi ember’ lett. A zenészek belegabalyodnak a melódiába. Gyulát, az úriembert hárman fékezik abban, hogy szétzúzza az alkalmi zenekant berendezésével együtt. Azok próbálnak vidám abrázatot vágni — nem nagy ered - ménnyel. A megfékezés* akció is félsikerrel zárul, mert Gyula azért földhöz vág egy üveg bont. aztán maga dú- dolta csárdásba csap. A többiek megkönnyebbülve veszik föl a nóta fonalát. A „szólótáncos” ötszázast ragaszt saját homlokára .., Hajnali hatkor már csak a kitartóbbak állják. Alig né- hányan. Hol van már a tegnapi elegancia? A zenészek — mentik a menthetőt (?) —, demizsonba töltik a maradék bor egy részét, a tortái reklámszatyor nyeli el. Jut is, marad is. A valamikor fehér asztalterítőt — tizenhat lepedő kellett, hogy mindenki elé jusson — vörös borim“.>k, íe.dőrc vagy félig k.'ivott poharak, torta, rántott hús maradékai teszik jellegzetessé. A hosszú asztal végén tőiétresathetet- lenül szundít valaki. A vőfély, szolgálata elmúltával, a szilvapálinkával barátkozik, csak úgy az üvegből. A kerítésnél hárman dicsérik az ifjú pár szépségét. Egy hevenyészett leltár, miszerint felhasználva:, 1 darab nagyméretű ponyvasátor, 16 darab lepedő (asztalterítő gyanánt), 100 liter bor (Hegyaljai fehér), 40 liter pálinka (kisüsti), 40 kiló kenyér (házi sütés), 43 Déle torta, sütemény, kalács, 1 darab sertés (220 kiló súlyban), 30 darab tyúk, illetve csirke, 120 darab boros pohár (ebből megmaradt néhány). 86 darab meghívott vendég (ebből is maradt néhány talpon). ■él hét körül már csak egyedi# ülök a sátor alatt. Töltök a savas borból. Megkésve — vagy éppen korán — az utolsó résztvevő érkezik a hátsó bejáraton. Megáll, körülnéz, peckesen végigsétál a táncplacc közepén, aztán egy félig evett tortaszeletre bámul, ö a leltár egyik tételének harmincegyedik darabja. Akt. Grigor Grigorov (bolgár) szobra. Göbölös Sándor Hagyaték Az út végén lerakni csöndben a terheket, s átadni másnak: „Vigyétek tovább ti, ifjak és erősek, és hódítsátok meg a végtelent!” Halottak kezét fogják az élők, végenincs tánc ez, meg Aem szakadhat, ha csak az ember el nem aljasul! Ki általunk fogant, s kilép majd a fényre Örök örömre szülessen végre, ne halljon harci zajt! Hagyatékunk a tegnap: kinek útja véget ért, de a kör újra összezár, s a múló időben a jelen gyorsan siet tovább — jót is, rosszat is hagyva örökül. Belőlünk bomlik ki a holnap virága, összefogunk múlt és jövő évezredeket; batyuinkból a jót vigyétek tovább, ti emberarcú modern istenek. Art Buchwald AZ UJ VESZÉLY F Az országra leselkedő legújabb veszélyt — ha jól értem az „erkölcsös többséget” és a tv-prédikátorokat — nem a kommunisták vagy a velük szimpatizálók jelentik, hanem az elvilágiasult, a „szekularizált humanisták”. Ezek az elvilágiasodott humanisták végeznek agymosást a gyermekeinken a fejlődéselméletről, a szexről, a fajok közötti kapcsolatokról szóló, mocskos szavú könyvekkel. Ezeket a nézeteket ki kell sepernünk a könyvekből, az iskolákból és a könyvtárak- bőL A könyvek cenzorai munkához is láttak, megindult az erkölcsi keresztes- hadjárat és a hajtóvadászat a szekularizált humanisták ellen. A könyvégelők közeli ismerőseim, ezért elhatároztam, mielőbb csatlakozom kampányukhoz. Csupán az a problémám, hogy a MacCarthy-korszak vörös boszorkányüldözésével ellentétben most fogalmam sincs róla, miről ismerhetők föl az elvilágiasodott humanisták. Könnyű volt az ötvenes években valakit komcsinak vagy szimpatizánsnak nevezni, hiszen állandóan Daily Worker! szorongatott a hóna alatt, és nem sokat bajmoló- dott a cipőfényesítéssel. Sosem volt egy jó szava Mac- Carthy szenátorról vagy Roy Cohnról, és az ötödik parancsolatot emlegette, ha megidézték az Amerikaellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság elé. Szóval, konyájáén kideríthető volt, járt-e valaha a többszáz szervezetnek akárcsak a környékén is, amelyeket a kormány fölvett az erőszakos fölforgató tevékenységgel vádolt szervezetek listájára. Egy elvilágiasodott humanista azonban egészen más tészta. Honnan tudhatnám meg valakiről például, hogy egészen értelmesnek tartja a Darwin-elméletet, ha ezt nyíltan nem vallja be. És az elvilágiasodott humanisták nem egyen letesdn/.- nek. Nincsenek sejtjeik, ahol összeesküsznek Amerika ellen, és nem folytatnak vallásellenes propagandát. Legtöbbjük egyedül dolgozik, történelmi kutatásokat végez, könyveket és regényeket ír, megmagyarázza, hogyan születnek a bébik. Azzal fertőzik a gyerekek tudatát, hogy elmondják nekik, milyen a világ, de azt ritkán, hogv egy elvilágiasodott humanista szerint milyennek kellene lennie. Szerintem a szekularizált humanistákat az teszi nagyon veszélyessé, hogy pontosan olyanok, mint önök vagy Tor mai László A szendvicsember Pata Klee. 11321) Vim Ottó nem tudta, hogy a Fővárosi Tanács illetékesei úgy döntöttek: Budapest száz különböző pontján hirdetőtáblákat helyeznek el, s az emberek csak ezekre ragaszthatják a hirdetéseiket, Vim Ottó egy hirdetöoszlop mellett álldogált, s a menyasszonyát várta. Hamarosan meg is jelent a hirdetőoszlopnál özvegy Két- krajcár Vilmosné, hetvennyolc éves rövidlátó, aki előbb tudott a rendeletről, mint a Fővárosi Tanács. — Bocsánat. Szabad? — kérdezte Vim Ottót. — Már foglalt vagyok — hebegte Vim. — Áh, van még itt hely! — mondta özvegy Kétkraj- cárné, és az oszlop helyett Ottó melléreb ragasztotta a kövciftező hirdetést: „Eltűnt Brune von Zeppelin kétéves kan kanári. Kérem a becsületes megtalálót, hogy a Trapacska Lőrinc utca hétben vagy a legközelebbi szervnél adja át!” A dioptriás néni után egy középkorú férfi állt meg Vim Ottó előtt. Elolvasta a hirdetést, aztan rajzszöggel az alábbi cetlit szúrta Vim Ottó fülébe: „Eltűnt Trapéz Dénesné, a feleségem. Kérem a becsületes megtalálót, hogy nagy jutalom ellenében tartsa meg!” Majd egy öregember jött a múlt rendszerből, és leragasztotta Vim Ottó lapockáját: „Mindenféle állat sétáltató sát vállalom. Munkakezdés és kutyapisiltetés ennél a hirdetőoszlopnál. Marhák kíméljenek!" Vim Ottó ezt nem tudta elolvasni, de azért már feszengeni kezdett. Igaz, a saját menyasszonyáért a legtöbb férfi mindent megtesz. A máséért is. Ezért egy sörillatú férfi bekente halenyvvel Vim Ottó fejét. Utána versikét is mellékelt Ottó orrára: „Ha a parkettája hörög, én azonnal jövök. Ha a plafonja lecsüng, mi máris megyünk! Álmos Falradirozó és társa” Nem sokkal később Vim Ottó térdkalácsa is betelt: „Ne fojtsa meg hűtlen diszkrécióval kedvesét; mi dolgozunk! Mid néni Magándetektív-ügynökség”. Amikor Vim Ottónak már csak a nyakkendője lógott ki a hirdetések közül, egy sápadt fiatalember is rátette: „Biológiakorrepetálást ágy- rajárásért vállalok. Pályakezdő kórboncnok Köztemető 6.” Végül megjött Vim Ottó menyasszonya. Nézte a hirdetéseket, s azt mondta nekik: — Alig késtem másfél órát! — Nem baj, drága; fő, hogy itt vagy — mondták a hirdetések. Csakhogy Hegyező Piroska, leendő Vim Ottóné, még sohasem kezdett viszonyt hirdetőoszloppal. Ezért elővett egy cetlit és rágógumival Ottóra ragasztotta: „Piroska várja a farkast a nagymamánál! Nagy Erdő utca 3., 1V/S., 5 csengetés”. A hirdetésre először egy negyventagú férfikórus jelentkezett. Vim Ottó pedig azóta is ott áll a lakosság szolgála Iában — teleragasztva. én. Némelyikük akár a legjobb barátjuk is lehet, és még csak nem ás sejtik róla, hogy humanista. Meglátogatja önöket, játszik. • a gyerekeikkel, eszik az ételükből, önökkel együtt még meccset is néz a tévében, és soha nem tudják róla, hogy olvasta a Szép ú.i világot és a Huckleberry Finnt. Persze, akad köztük, aki kérkedik a humanizmussal, s azzal henceg, hogy helyesli az abortuszt, és ellenzi, hogy az állami iskolákban imádkozzanak Őket rövid úton kidobhatják a lakásukból. Egyébként minden szekularizált humanistára, aki fundamentalistának vallja magát, legalább tíz másik jut. a.ki ugyancsak funda- meiáalistának adja ki magát. ám közben az amerikai család szétzüllesztésén mesterkedik. Semmi sincs többé biztonságban, ha a kongresszus tagjaiból alakult Antiszekü- larizációs Humanista Bizottság nem irtja ki mindennek a gyökereit is. Tanúkat keli kihallgatni, akiket kötelezzenek a többi, ismeretségi körükbe tartozó elvilágiasodott humanista megnevezésére. A könyvtárosoknak és a tanároknak felelniük kell a polcaikon található könyvekért. A kiadok legyenek felelősek mindazért, amit kinyomtatnak. Az írókat büntessék az írásaikért! Az elvilágiasodott humanisták tudomására kell hozni, hogy szint kell vallaniuk az első parancsolatról Vissza kell térniük azokhoz a régi erkölcsi értékekhez, amel.yek naggyá tették ezt az országot. Még akkor is. ha kő kövön nem marad. Először is el kell égetnünk a könyveket, és ha ez nem elég — az embereket is meg kell égetni. (Fordította: Homoródt József) Kalapos kislány. Ottó Madersohn festménye
