Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

Friss csirke az üzleteknek Zalaegerszegen vágják, Kaposváréi darabalfák A hét végén, s különösen a nagyobb ünnepek előtt nehezen elégítette ki az Igé­nyeket Kaposvár egyetlen, a Május 1. utcában levő ba- romfiszaküzlete. Igaz, vá­gott, fagyasztott, csomagolt baromfit árusítottak más élelmiszerüzletekben is, ám a legtöbb vevő a friss csir­két kereste. Ezen segít, s várhatóan lényeges változást idéz elő Kaposvár baromfival való ellátásában a Zala megyei Baromfifeldolgozó és -érté­kesítő Közös Vállalat. Kiss Ferenctöl, a kapos­vári kirendeltség vezetőjé­től kértünk tájékoztatást: hogyan kívánják a somogyi megyeszékhely ellátását javítani, a választékot to­vább bővíteni. • — Megállapodtunk a me­gyei élelmiszer-kiskereske- delrpt vállalattal, és a ka­posvári vásárcsarnokban nyitottunk egy csirkedara­boló részleget. A csirkét éj­szaka vágják Zalaegersze­gen, onnan hozzák Kapos­várra, s hajnalban megkezd­jük feldarabolását. A com­bot, mellet és az aprólékot a piacon is meg a barom­fiboltban is árusítjuk, de kap belőle valamennyi olyan kaposvári élelmiszerüzlet, ahol tőkehúst árusítanak, összesen 15 üzletnek szállí­tunk majd. — Mennyi csirkét dara­bolnak föl naponta? — Kezdetben 5—6 mázsát — vasárnap és hétfő kivé­telével —, de ha az igé­nyek nagyobbak lesznek, akkor ennek a mennyiség­nek a dupláját is. Tervez­zük, hogy hasonló módon oldjuk meg a kirendeltsé­günkhöz tartozó Nagyatád és Barcs ellátását is. — Karácsonykor és újév­kor bizonyára a szokottnál nagyobb lesz a baromfi iránti igény. Készülnek er­re? — Igen, az ilyen ünnepek­re minden évben nagy gond­dal készülünk. Kirendelt­ségünk körzetében évente különben 110—120 vagon vágott baromfit értékesí­tünk, a legtöbbet ebből a karácsonyi ünnepek előtt hozzuk forgalomba. Lesz frissen vágott tyúk, előhű­tött pulyka, de pecsenyeka­csából és bontatlan libából is biztosítunk elegendő mennyiséget. Sz. L. Tv*jegyzet 77 ÉN ÉLTEM!” Ma nincs az a magára adó regényíró, aki vállalni mer­né ezt a cselekményfordula- tot: az illegalitásban élő főhős, aki fél életén át a felszabadulás pillanatát várta, úgy éli meg azt, hogy közben elpusztul egész családja. Hasonlóan kiéle­zett sorsdrámákkal csak az ógörög irodalomban talál­kozunk. Azokban a művek­ben, melyekben a győztes is vesztes valamiképpen, az elbukott is diadalmas a ha­lálában ... Ül velünk szemben egy derűs, idősebb ember — „hátországa” néhány lexi­kon —, és életéről vall a Kolostor és barikád című kétrészes portréfilmben. Hatvanöt éves, de nem lát­szik annyinak; kondícióban tartja vibráló szelleme. Szemüvege mögül úgy néz ránk a képernyőről, mintha látna bennünket egyenként. Nekünk beszél, velünk oszt­ja meg életét. Olyan iro­dalmi művekből idéz a fo- lyóbeszód természetességé­vel vallomásában, melyekre ugyan gyakran hivatkozunk, de teljes terjedelmükben csak a bibliománok olvasták őket... Megbújhatott volna nevé­nek árnyékában a Horthy- érában. Újhelyi Szilárd ne­ve ugyanis úgynevezett tör­ténelmi név, mely egykori okiratokon gyakorta előfor­dult. Szakított osztályával, vállalta az illegális kommu­nista sorsát. Részt vett az antifasiszta Márciusi Front­ban, kínvallatást viselt el a lebukások idején. Molnár Erik mellett államtitkár lett a felszabadulás után: most egyetlen mondattal teljes képet mutat föl Molnárról, aki „közélete" néhány pri­ces szünetében lopva törté­nelmi forrásmunkákat olvas a félig kihúzott fiókból. Rendkívül meggyőzően, tárta elénk a koncepciós perek vádépítkezésének mechanizmusát, illetve a rehabilitáció meglehetősen kétértelmű szituációját. So­rolhatnánk, milyen fontos szerepköröket töltött be Üj- helyi Szilárd pályája során, s idézhetnénk „kolostori” éveit is. Nem tesszük. De töret lenséget, bizonyossá­got és hitet sugárzó mon­datát igen: „Én éltem!” Sylvester András, a ha­sonló korú „riporter” part­ner volt ehhez a beszélge­téshez; ritkán kérdezett, de az egjész életsorsból alapo­san felkészült, ezt éreztük kérdéseiből. A portréfilmet Zolnay Pál rendezte. ú. L. XXXVII. évfolyam, 292. szám 1981. december 13., vasárnap A célszerűség és a takaréxesság szolgálatáén A szegedi építőanyag-áruház Kereskedői szemszögből a legkedvezőbb helyen, a piac és az autóbuszállomás tő­szomszédságában van az új építőanyag-áruház a Tisza- parti nagyvárosban. A Marx tér egyik sarkában emelke­dik a nemrég átadott, több emelet magas, hullámos fém­lemezzel borított létesítmény. A könnyűszerkezetes elemek­ből készített, betonalapú épü­letbe lépve a vásárló rögtön látja, hogy itt minden a cél­szerűséget, a takarékosságot és az egyszerűséget szolgálja. A nyílászáróknak és az eső­csatornáknak nem kell lég­kondicionálás. A lakásfel­szerelési cikkek árusításához elegendő a tető, a bemutató­tér és a tágas raktár. Ebben az igazi vertikális nagyáru­házban a kőműveskalapács­tól a tetőtéri ablakig kap­ható minden, a házépítéshez szükséges szerelvényáru. Az építtetők örök gondja az aj­tó és az ablak beszerzése. Valódi, jó fából készült hazai és import ajtókból tízfélét számoltam meg. A kilenc be­épített fürdőszobában — mintaként — öt színárnyalat­ban pompáztak a berendezési tárgyak, s tengernyi volt a csempék és a padlóburko­lók szín- és mintaválasztéka. S az okos kereskedők úgy állították össze a fürdőszo­bablokkokat, hogy kedvükre válogathattak belőlük a kü­lönféle komfortfokozatú la­kások tulajdonosai is: volt közöttük bojleres, gázkon- vektoros, központi fűtéses változat is. A magasraktári szempon­tok szerint épített, könnyű- szerkezetes csarnokban nagy mennyiségű hőtechmikai cikk is gazdára várt. Kis és nagy kazánok, radiátorok, gáz­tűzhelyek, konvektorok kí­nálták magukat a vásárlók­nak. A csaptelepek, a csö­vek és a szelepek között or­szágosan is jegyzett hiány­cikkeket lehetett találni. S egymást támogatva, külön kupacban álltak az igényte­lenebb kivitelű ajtók-abla- kok, s előttük a sztár, a hu­szonötezer forintos Hungür ropan toló-bukó ajtó. Régi igazság, hogy az áru bemütatásához terület is kell. A szegedi építőanyag-áruház raktárszerű részlegeiben órá­kig elbolyonghat az építkez­ni vágyó ember. S ha vásá­rolni akar, az egyes blokkok végében elhelyezett kis bó­dék valamelyikében közöl­heti kívánságát a kereske­dővel, s fizetés után viheti az árut. Nincs vita, mivel minden cikken ott az ára, még az összeállított, komp­lett felszerelések mellett is ott a cédula, rajta a tételes felsorolás: melyik elem meny­nyibe kerül. Cs. L. Vízözön, csőtörés Megnyíltak az ég csator­nái tegnap Kaposváron, a földbe fektetettek pedig el­törtek. A Kinizsi-lakótelep kazánháza fölött levő néhány házban már napok óta érez­hetően gyengébb volt a fű­tés, amikor szerdán megálla­pították, hogy a 130 fokos gőzt szállító cső betoncsator­náját hideg víz tölti ki. Emiatt a víz fölmelegedett, a radiátorok pedig lehűltek, miközben a 14. számú ház hőközpontjából kiáramló víz­gőz a falakra lecsapódva elektromos zárlatot okozott. Az IKV dolgozói többször is megkísérelték kiszivattyúz­ni a csatornában potyára melegedő vizet, de az még a vízmű szakembereinek sem sikerült, mert a meleg víz megolvasztotta a szivattyú műanyag csövét. A csőtörés helyét sem sikerült megta­lálni szombatig, mert — mint utóbbi kiderült —, a lakótelep építésekor hatmé­teres földréteget hordtak a vezetékre, s a DRW ilyen hosszú gémű kotrógéppel Ka­posváron nem rendelkezik. Ezért a Délviéptől kértek kölcsön egyet, hogy megke­reshessék a csőtörés helyét. A hibaelhárítás szombaton még folyt. Amíg be nem fe­jeződik, a kazánház kénysze­rűségből pazarolja az ener­giát. De érkezett más hír is tegnap délután szerkesztő­ségünkbe. Eltörött a fonyódi regionális vízvezetókrendszer kaposvári fogadóállomásán egy hatszáz milliméteres to­lózár. A víznyomás már érez­hetően csökkent a belváros­ban, mikorra sikerült elhárí­tani a hibát. így az észak- nyugati városrész lakód el­kerülhették azt a bosszantó helyzetet, hogy míg kint öm­lik az eső, addig bent a la­kásban csak csordogálnak a csapok. A cipőipar termékeit így is próbára tette az utcá­kon lezúduló víztömeg. Az északnyugati városrész alul­járójáról vagy az Achim András utcáról nem is be­szélve, ahol legfeljebb bú­várruhában vagy gólyalába­kon lehetett közlekedni. Fantáziagazdag lovasrajzok Hegyen-völgyön, a cirkusz porondján, istállóban, meg­rakott kocsi előtt, a város forgatagában és falusi zsúp- tetős házak között él a ló, meg annak a több tucat ál­talános iskolásnak a képze­letében, akik rajzaikban, vízfestményeikben elénk va­rázsoltak pacit, paripát, de olykor még gebét is. A mezőgazdasági főiskola lovasklubja hirdetett gyer­mekraj z-pályázatot Ló a gyermekek világában cím­mel, s hét kaposvári általá­nos iskolából érkeztek fan­táziagazdag pályaművek. Neoton-siker Japánban Ezüstlemez átvételével, ün­nepélyes keretek között fejez­te be nagy si kerű ja páni hangverseny-kőrútját a Neo- ton együttes, külföldön is­mertebb nevén a Newton fa­mily. A szigetországban nagy népszerűségnek örvendő ma­gyar könnyűzenészek har­mincnyolc városban összesen negyvenkét alkalommal lép­tek fel. Az NHK japán televízió egyórás sztereo-műsort su­gárzott az együttesről, amely különböző japárf tévéállomá­sokkal 12 felvételt készített. Az ország legnagyobb pél­dányszámú napilapja, a Jo- í íniz ú Simbun, valamint a szintén tekintélyes Mainicsi Simbun igen elismerően írt a magyar együttes játékáról. Jaszukocsi Maszatosi, az RVC hanglemezgyár elnöke a sikeres turné emlékére ezüst­lemez-kitüntetést nyújtott át a magyar együttesnek, amely­nek Marathon című nagyle­meze 150 ezer példányban kelt el a szigetországi piacon. Korábbi kislemezeiből 200 ezer darabot adtak el. A Ma­gyar Népköztársaság tokiói nagykövetségén megrendezett ünnepségen még egy elisme­résben részesült a Neoton: Hutára Josidata, a Toshiba EMI zeneműkiadó igazgatója emlékplakettet adott át az együttesnek. Egy-két kivételtől eltekint­ve bebizonyosodott, hogy az alsó tagozatosoknak mennyi­vel szabadabban szárnyal a képzeletük, mennyivel öafe- ledtebben tudnak rajzolni. A szakemberekből álló zsűri is ezen a véleményen volt, amit kor a dijakat odaítélte. A kiállítás az általános isko­lákban folyó rajztanán mun­káról is sokat elárul. A Bar­tókban, a tanítóképző főis­kola gyakorló iskolájában, az új. Kinizsi-lakótelepi iskolá­ban, valamint a Krénuszban tanuló gyerekektől sok szép. a mindennapok valóságát tükröző munkát láthattunk. A bírálók természetesen ab­ból indultak ki, miként él a városi gyerek képzeletében a ló. Különösen tetszett Hor­váth József és Vince Renáta első osztályosok, a harmadi­kos Lőrincz Balázs rajza, s okvetlen kiemelésre kívánko­zik három nyolcadikos kis­lány a Porondon című alko­tása. A legjobb munkák bekül­dőit a rendezők könyvjuta­lomban részesitették, sőt a főiskola lovardájában ingye­nes lovagló tanfolyamon is részt vehetnek. A kiállítás Kaposváron a Killián György Hiúsági és Úttörő Művelődési Központ­ban látható, e hónap 17-ig. / K. Zs. Tar|«a, SOROK Éjfél után Éjfél után egy vidám, de kissé tántorgó férfi hosszan, kitartóan nyom­ja a vidéki patika csen­gőjét. Nehány perc múlva a redőny nyílásában meg­jelenik az ügyeletes pati­kus álmos arca. — Mit óhajt? A részeg, ujját fölemel­ve, harsányan: — Piócája van? — Megőrült? Éjfél után akar piócát? A részeg nem hagyja magát, ismét fölteszi a kérdést. — Piócája van? — Van — feleli dühö­sen a patikus. — Hányat adjak? — Nem kell ■— mondja a részeg — Csak azt aka­rom mondani, hogy te­gye őket vízbe, mert megdöglenek. Jó — rossz A kérdés az, ná Jobbt ha a borba vizet öntögetnek vagy ha a vízbe bort? Felelet: — Ha a rábe bort öntögetnek. — És miért? — Mert ha a vízbe bort öntögetnek, az egyre jobb lesz, míg ha a borin vizet öntenek, egyse eosezabb ... Ki büntethet? Kovács csúnyán etverto. a feleségét, és az aassony följelentette. — Hogy merte megütni a feleségét? — förmedt rá a rendőr tisztviselő. —; hát nem tudja, hogy bta- tefcni csak a hatóságnak van joga? — Hát nem bánom — feleli Kovács. — Itt a bo­tom, üsse maga.. Álom és valóság Egy férj, aki gyakran látogatja a lóversenyeket, álmában felkiált: — Lujza! Lujza* Felesége reggel megkér­di tőle: — Ki az a Lujza, akinek nevét álmodban emleget­ted? A kedvenc lovam, ame­lyik első lett legutóbb. Néhány nap múlva a fe­leség feltűnően hidegen fogadja a férjét. A férj csodálkozva kérdezi, hogy mi történt. — Semmi különös, csak levelet írt a kedvenc lo­vad. SQMQQ/r^ Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: Paál László Szerkesztőség: Kaposvár. Latinra Sándor u 2. Postacím: Kaposvár PL: 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511. 11-512 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinca Sándor tL 2. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 74M. Felelős kiadó: BaLajcza János. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 34 Ft. negyedévre 102 Ft, fél évre 204 Ft, egy évre 400 Ft Index: 25 967 ISSN 0133—0608 Készült a Somogy megyei Wyonv daipari Vállalat kaposvári üze­mében. Kaposvár. Május 1. u. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató Kéziratokat nem őrzürvk meg. ég nem aéutnk vissz*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom