Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
FJÜSAG.IWIISAG FUUSAG »IFUüSÄGi IKTOSÄG EJUSAG* ÉLETE Amíg a vacsora elkészül A házsorok között ritka a zöld folt. A borongás, esős napokon sokan szívesen tőlük inkább a szobában a napokat. vannak azonban, akik másként gondolkodnak. Kaposváron, a Béke-Füredi lakótelep egyik sokemeletes háza előtt, hetente többször gyülekezik egy nagyobb társaság. Többségében tíz év körüliek. de van közöttük két felnőtt is. Pákozdi Péter és Sallai László, mindketten családosak. egy-egy nagy iparválla- latnál dolgoznak. — Budapesti, születésűek vagyunk, tudjuk mit jelent egy gyereknek a bezártság, amikor csak teng-leng és nem tudja feltalálni magát. Kétségtelen, hogy a különböző kulturális intézmények sok és többségében jó programról gondoskodnak, természetjáró szakosztály is működik a városban. Ennek ellenére az a tapasztalatom f— hiszen nekem is két alsó- tagozatos gyerekem van —, hogy az ilyen elfoglaltságok mellett a srácok hajlamosak mellőzni a tanulást Az ötletet jogász barátom adta. Ő kért meg arra, hogy egy-két rázósabb matematikai témában foglalkozzak a fiával. Cserében elvállalta az én kisebbik lányomat akinek viszont a magyar nem erős oldala. Hamar rájöttünk, hogy a gyerekekkel sok órás iskolai elfoglaltság . után szinte eredménytelen a szobába bezárva tovább gyötörni a tantárgyakat. Sallai László: — M.ár tavaly észrevettem, mennyivel több eredményre lehet jutni, ha a gyerekekkel egy séta, kirándulás közben beszélgetünk egyes témákról, így a matematikáról. Ez adta az ötletet: amíg odahaza készül a vacsora mi elvisszük a gyerekeket levegőzni. s közben egyszerűen. számon kérhető a másnapra föladott lecke. Tapasztalatom szerint nagyon jó hatása van a nagyobb társaságnak. A gyerekek szinte egymást túlkiabálva igyekeznek a kérdésekre válaszolni. — Nem túl fárasztó ezt naponta csaknem tíz, olykor még több gyerekkel végigcsinálni? — Nekem ez kikapcsoló- dás, hiszen közben jut idő Izgulok érte, és bízom benne Portrévázlat egy ifjúsági klub vezetőjéről Megismerkedtem egy kasfiúval Nem riportalanyként kerestem meg — ó kopogott be hozzám. Elmondta, hogy a vései ifjúsági klub vezetője és szeretve meghívni hozzájuk egy kis beszélgetésre. Szívesen mentem, és ' ha nem is jöttek el túl sokan — el sem fértek volna a maguk kialakította, parányi, de jól felszerelt szobácskábán —, a tucatnyi fiatal kérdések özönével tisztelt meg. De nem is erről akarok írni. Hanem a kis csoport vezetőjéről, Berták Lászlóról. Nem a közéleti, társadalmi tisztségéről, bár önmagában az is figyelemre méltó, hogy valaki — különösképpen falun, ahol tudvalévőén nehéz a különböző helyeken tanuló, dolgozói fiatalokat összefogni — vállalkozik társai szervezésére, a programok összeállítására, a mozgósításra, számolva e mozgalmi, közművelődési tevékenységet kísérő, sűrűn felbukkanó kudarcokkal. Ahogy okos, lényegbe vágó kérdéséit, megjegyzéseit, véleményét hallgattam, arra gondoltam: széles körű érdeklődése nem csupán a tisztéből illendő aktivitásából ered. Valóban kiváncsi a tájékoztatás műhelytitkaira, ezzel együtt társadalmi életünk folyamataira, jelenségeire, és nem csupán ezt az alkalmat használja fel ismeretei bővítésére. Később örömmel tapasztaltam: feltételezésem nem volt alaptalan. Megtudtam róla, hogy tanult szakmája villany- szerelő, a helyi tsz sörpalackozójának karbantartójaként dolgozik. Munkája mellett azonban váltakozva két irányba utazik — tanulni: a csurgói szakmunkásképző intézetben erősáramú elektroműszerész szakmát szerez, kiegészítésként — munkakörének ellátásához elsősorban erre van szüksége — ugyanakkor a marcali gimnázium levelem tagozatán érettségire készül Mondanom sem kell, hogy mindkét iskolába heti so' órás utazással tud eljutni. Nemrég pedig klubvezetői tanfolyamra járt Kaposvárra, ahol jelenlegi társadalmi munkájához C-kategóriás oklevelet szerzett. Lehet, hogy mindezeket, életének ilyen megszervezését természetesnek tartja, gondolva: miért ne használja ki ifjú éveit, értelme pallérozására, ismeretei gazdagítására? Miért ne keresse önmaga — adottságai, képességei — kibontakoztatásának és hasznosításának legjobb, bár anyagi hasznot a legkevésbé kínáló lehetőségeit? Miért ne közösségben, kulturált, tartalmasabb társas kapcsolatokban találjon örömet? Szurkolok Berták Lászlónak. Hogy ne csökkenjen érdeklődésének ereje, ne szűküljön köre, ne szegje kedvét sikertelenségek sorozata ne térítsék el útjáról becsmérlő megjegyzések, környezetének közömbössége, a ragályos fásultság, a léhaság, a tudást, a szellemi gyarapodást semmibe vevő felfogás. Izgulok érte, és bízom benne, hogy felnőtt éveit, évtizedeit is változatlan nyitottsággal, az igazi értékek iránti fogéj konysággal, az állandó megújulás készségétől hajtva, önmaga fejlődéséért és társai boldogulásáért egyként felelősséget érezve éli le. P. L. A DRW SOMOGY MEGYEI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA felvételre keres egyetemi vagy vízügyi főiskolai végzettséggel rendelkező személyt víz- és szennyviztechnológusi munkakörbe, Fizetés megegyezés szerint ■Jelentkezni lehet:' az üzemigazgatóság (kaposvár, Béke u. 41.) műszaki vezetőjénél. <3041231 játékra, megállunk egy játszótéren, sőt amíg jobb volt az idő, még „hátizsákos túrákat” is tettünk. Különben is, mig az ember a harminc közelében van, ettől nem szabad elfáradni — mondja nevetve. — Tapasztalataik szerint jelentősen emelkedett a gyerekek tanulmányi eredménye, azelőtt ez a társaság inkább galerinek lett volna nevezhető, akik nap mint nap iskola után, a lakótelepen csatangoltak. Lementek a térre, ahol az iskolai tananyaggal foglalkoztak legkevésbé. Szerencsére jó közösség van ebben a házban, a családok többsége fiatal, akik, bár a gyerekek nem egy iskolába járnak, időben észrevették, hogy itt csak a „radikális” megoldás segíthet. — Miért vállalják mindezt? — Egyrészt mert szakképzettség tekintetében mi ketten vagyunk erre a legalkalmasabbak, másrészt én valamikor pedagógusnak készültem, tehát szívesen teszem, ezzel a gyerekkori vágyamat elégíthetem ki. A többi szülő másban segít nekünk. Az az apa, aki villanyszerelő, * maga módján, meg az is, aki kőműves, sőt a vasipari technikus is. Ez' azt hiszem a dolgok természetes rendje. Ebben nem találhat senki kivetni valót. — Mindaddig szükség lesz erre a módszerre, amíg a gyerekeikben ki nem alakú a felelősségérzet, bár szerintem azután sem haszontalan ez a fajta számonkérés. K. Z*. Fiatalok Mikor a csarnokba beléptünk, még csend van. Délután két óra, múszakváltás. Fülsiketítő visítással elindul egy gép, majd rázendít a kissé mélyebb hangú, de ugyanolyan zajos társa. Lassan megszokjuk, hogy föl kell emelni a hangunkat, ha érteni akarjuk egymást Három beszélgető- társam jobban takai'ékoskodik az energiával, ők már ismerik a bútorgyártás „zenéjét”. Sallai Attila, a Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyáregységének tmk-művezetője, az ötvennégy fiatalból álló KISZ- alapszervezet titkára értékes elismerést vehetett át december 2-án a városi tanácson. A mamut-alapszervezet a Kaposvárért végzett társadalmi munkáért kapott oklevelet. A városban négy közösséget értékeltek és jutalmaztak, köztük KlSZ-alapszervezetüket. — Mi van az elismerés mögött? — A városi tanács ez év elején adott ki egy felhívást. Olyan feladatokat vállaltunk, ami kapcsolódik a gyár tevékenységéhez, munkánk jellegéhez. Játékokat készítettünk, rendbe hoztuk a vállalat előtt levő játszóteret, festettünk, füvesítettünk. Az erdőgazdasággal közösen csináltunk két kézilabdakaput és több játszótéri játékot, amelynek terveit a városgazdálkodási vállalat adta. Kötélhinták, mászókák, mérleghinták kerültek ki a fiatalok keze alól. — Hány óra társadalmi mttnJcót végeztek és milyen értékben? — Ezt nem összesítettük, pontosan nem is lehet meghatározni az értéket. Csupán egy adatot jegyeztünk meg: a Sorház utcai óvodát régóta pártfogoljuk. Itt, mint minden évben mo6t is 30—40 ezer forint értékű munkát végeztünk. Vállaltuk az asztalos és kárpitos munkákat, egyedi tervezésű bútorokat készítünk; tavaly például egy sa- , ját tervezésű faházat állítottunk fel. E tevékenységbe az ipari tanulók is bekapcsolódnak. Gyakran fölkeresnek bennünket a KISZ-szervezetek, a városi KISZ-bizottság, hogy különböző kellékeket kérjenek. Szívesen vállaltunk mindent, ami a szakmánkhoz kapcsolódik. Ügy érzem, az oklevelet nem csak az idei tevékenységért kaptuk, ez nem is lehet akciójellegű feladat. Krum István ipari tanulóként kezdett a vállalatnál hét évvel ezelőtt. Azt mondja, Orosz nyelvi olimpia A 17 éves amerikai Sheila Van Dun egyike a IV. Nemzetközi moszkvai orosz nyelvi olimpia aranyérmeseinek. „Bár előzőleg már sokat hallottam e népszerű vetélkedőről, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen érdekes és szórakoztató legyen” — nyilatkozta. A diákok öt kontinens 42 országából érkeztek, miután hazájukban győztek az országos orosz nyelvi versenyeken. A múlt tanévben 33 millióan tanulmányozták az orosz nyelvet, szerte a világon. Jelenleg 98 országban folyik orosz nyelvi oktatás. Moszkvában a legjobbak gyűltek össze. Mint Mihály Szoták csehszlovák orosznyelv és irodalom professzor, az orosz nyelvi és irodalmi tanárok nemzetközi szövetségének elnökhelyettese, az olimpia ünnepélyes megnyitásán mondotta: „A moszkvai olimpián való részvétel már önmagában győzelem”. A versenyeken valóban nem voltak vesztesek. Nemcsak azért, mert a kiosztott 123 arany, 71 ezüst, és 38 bronzérem minden várakozást felülmúlt, hanem azért is, mert minden versenyző a legnagyobb igyekezetével tett bizonyságot tudásáról a beszédkészség, az olvasás és az országismeret tárgykörében. Egy idegen nyelv tudásának szintjét nem egyszerű megállapítani. Ezért az olimpia szervezői öt nyelvtudás: szintet határoztak meg: a tanulmányi időtől, a tanáriok felkészítésétől, az egyes orszaSbeita Van Du« gok oktatási rendszerétől függően. A nemzetközi zsűri tagjai a legtapasztaltabb szovjet russzisták és a részt vevő országok szakemberei voltak. Véleményük egységes: az előző olimpia óta eltelt 3 évben a résztvevők tudása összehasonlíthatatlanul megnőtt. Ez magyarázza a kiadott érmek nagy számát. Az orosz nyelv tekintélye mind jobban nő a világban. Az orosz az ENSZ, a KGST és má6 tekintélyes nemzetközi szervezetek munkanyelvévé vált. Ma ha valaki tud oroszul, számára a világ egész információrendszerének 75 százaléka hozzáférhetővé válik. a városért hogy a brigádjuk jól összeszokott társaság. — Részt vesz az egész brigád a társadalmi munkában? — A közösség kilencvenöt százalékára lehet számítani. Mindig megbeszéljük, mi az, amit „elbírunk”, csak olyan feladatokat vállalunk, aminek értelmét látjuk. Azt például senki nem szereti, ha arra kérnek, hogy dolgozzunk egy szabad szombaton és majd valahova felajánljuk. Legyen konkrét a felkérés, akkor senki sem vonakodik. Szívesen segítünk óvodáknak, iskoláknak, annak biztosan hasznát látják a gyerekek. így készültek el a homokozó köré a padok, a radiátorburkolatok, most éppen faállatokon dolgozunk. — Mikor kerítenek időt erre? — Vagy a délutános műszak előtt, vagy a délelőtti után maradunk bent — mondja Léner József, a Kossuth szo- cialistá brigád másik fiatalja. — Mi vállaltuk a sportpálya rendben tartását. Ez mindenkinek szívügye, hisz szeretünk focizni. Persze nemcsak más intézményeknek dolgozunk társadalmi munkában, • saját környezetünket, a gyár területét is szépítgetjük, * munkahelyeket takarítjuk. — A munkára tehát nem nehéz megszervezni a fiatalokat. Milyen az egyéb KlSZ-es tevékenység? — kérdezem a KISZ-titkártól. — Száz fiatal dolgozója van a gyáregységnek, fele tagja az ifjúsági mozgalomnak. Az aránnyal meg lehetünk elégedve, persze ennél jóval több KISZ-es van, de sokan a lakóhelyükön tevékenykednek. Elég összetett a társaság, sokan vidéken laknak, így egy kissé nehéz összetartani őket. A fiatalok a három évvel ezelőtti ifjúsági parlamenten hiányolták a klubot, azóta elkészült. Sajnos, a kihasználtsága nem teljes. Amire biztosan eljön mindenki, az a sportrendezvény. Ebben szép eredményeket értünk el. Remélem, hogy a most kapott oklevél újabb lendítője lesz a mozgalmi munkának. L S. Szélesre tárul az ablak Népszerű irodalmi hetilapunk, az Élet és Irodalom utolsó oldalán olvashattunk nemrég terjedelmes riportot a fiatal agrárértelmiségről. A cikk summázata: aki ma a mezőgazdaságban dolgozik, szakmai sikereket, eredményeket akar elérni, emellett családja van, otthont akar teremteni, az nem ér rá közművelődni. Az egész oldalas írás még azt a következtetést is megkockáztatja: ebben a kérdésben középút sincs ... Mindezek már azután jutottak eszembe, amikor a siófoki November 7. Termelőszövetkezetben meggyőztek az ellenkezőjéről. — Az agrárklub megalakításának gondolata már régóta foglalkoztat bennünket, mindezideig a helyigég- gond késztetett várakozásra bennünket — sorolja az alakulás körülményeit Mester- házy Tihamér főkertész-he- lyettes, a klub egyik szorgalmazója. — Az új Irodaépületben minden lehetőség adott. Több mint félszáz felső fokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezetben. Többségük fiatal — s mint kinyilvánították — tele vannak ambícióval, szeretnének minél nagyobb ablakon „kinézni” a világra. Ráadásul a szövetkezet tevékenysége nagyon sokrétű, tehát szükség van a szélesebb látókörre. Nekem meggyőződésem, hogy ha csak azt használjuk ki. amit egymástól tanulhatunk. akkor is sokat tettünk. Mindenki abban vegyen részt, ami érdekli őt, amiben úgy érzi, segítséget tud nyújtani a másiknak, hiszen van közöttünk jogász, közgazdász. műszaki és sok jól képzett agrárszakember. — Természetesen szeretnénk igénybe venni külső előadókat is. Elképzeléseink szerint hetente találkoznánk. Ez sem azt jelenti, hogy mindenkinek minden összejövetelen részt kell ''ennie. Ügy gondoltuk, beiktatunk havonként egy-egy kötetlen beszélgetést, ha igény van rá. akkor zenés, esetleg táncos összejöveteleket. Hangsúlyozom, ha igény van rá! — Manapság sok helyen szóba kerül, hogy az agrár- értelmiségnek alig jut ideje kultúrál ód ni. — Kétségtelen. Mi is tapasztaljuk ezt. Igaz ugyan, hogy a mi helyzetünk nem mondható átlagosnak, hiszen városban vagyunk, tevékenységünk egy bizonyos kényszerpályán tart bennünket. Ennek ellenére nem hiszem, hogy máshol hasonlóképp mindezt ne lehetne megvalósítani. Nem hiszem el, hogy havonta egy vagy két alkalommal nincs egy-két óra arra, ami igazán érdekli ókét. Szerintem ez pusztán hivatkozási alap. — Hallhatnánk valamit a klub programjáról? — Széchenyi Istvánról szóló előadással „indítottunk”. Hogy miért? Ügy gondoljuk, hogy az agrár- szakemberek nagy többsége az egyetemi tanulmányai során nem nagyon foglalkozott irodalommal, történelemmel. Szeretném megemlíteni, hogy a magunk tartotta előadásokkal célunk a beszédkészség javítása is. Szomorúan tapasztaljuk, hogy némelyeknek milyen gondot okoz, ha nagyobb nyilvánosság előtt meg kell szólalnia. Ezenkívül szeretnénk foglalkozni szakmai kérdésekkel, üzemszervezéssel, vezetéskultúrával, építészettel, városrendezéssel, parképítéssel. Sok fantáziát látunk a helytörténeti kutatásban, a környező települések múltjának, népművészetének megismerésében. A klubban mindenkit szívesen látunk, akár más üzemek, vállalatok dolgozóit. Ügy érezzük, hogy igazán kitárhassuk a kapukat, még egy esztendő szüksége«. K. Z*. SOMOGYI NÉPLAP Y, F.
