Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

Kisiparosok termékkiállítása Kaposváron Boltot nyitott a Titán Kaposváron Nem hiánycikkeket árusít Száznál több kisiparos termékeiből rendezett kiállí­tást a Kiosz Somogy megyei szervezete a kaposvári Kil- lián György Ifjúsági és Út­törő Művelődési Központ­ban. A termékbemutató teg­napi megnyitóján megjelent Tóth Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Ko­vács László, a megyei párt- bizottság munkatársa. Tóth Károly méltatta az ötezernél is több somogyi kisiparos munkájának jelentőségét. Elmondta, hogy számuk — gazdaságpolitikánk célki­tűzéseivel összhangban — 1975 óta egyenletesen nő, s fontos szerepük van, s lesz továbbra is a lakossági igé­nyek kielégítésében, s a hi­ánycikkek megszüntetésé­ben. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a somogyi kis­iparosok tavalyi teljesítmé­nye elérte a 850 millió fo­rintot, s ennek az értéknek a kétharmadát a lakossági szolgáltatásokért kifizetett összegek tették ki. Jelenleg is mintegy száz kisiparos dolgozik a Kisipari Termel­tető Vállalat számára, főként hiánycikknek számító árut állítanak elő. A kiállításon Cserneczki István táskái szíjgyártómes­ter remekbe menő lószerszá­mától a könyvkötészeti munkákig sok minden lát­ható. Különösen sok az iparművészeti jellegű fafa­ragás és a fazekasmunka. A dísztárgyak közül elsősor­ban a mindennapi haszná­latra is alkalmasak érde­melnek figyelmet, így Papp kérdeztük az igazgatóhelyet­testől. — így megfelelő körül­mények között tudjuk be­mutatni a raktárban levő árukészletet. A lakosság is látja, hogy milyen cikkek között válogathat. Az is ösz­tönöz bennünket erre a te­vékenységre, hogy tapasz­taltuk: a kiskereskedelmi boltokból gyakran hiányzik az az áru, amely nálunk raktáron van. A másik do­log, amiért megéri, az, hogy jobban megismerjük a la­kosság igényét választékban is, mennyiségben is. Végül azt is várjuk az ilyen bol­toktól, hogy javítják a vál­lalat gazdasági eredménye­it, és ez lehetővé teszi újabb üzletek megnyitását. — Tehát nem csak ez az egy bolt lesz? — A vállalat működési területén ez már .a máso­dik. Az elsőt Pécsen nyitot­tuk meg. Terveink között szerepel, hogy — legkésőbb a jövő év első felében — Kaposváron a Füredi úton, az új házak földszintjén nyitunk egy üzletet, ahol gázkészülékeket, tévét, mo­sógépet, hűtőszekrényeket, fűtőberendezéseket minta után árusítunk, és forga­lomba hozzuk azokat a na­pi műszaki cikkeket, ame­lyekre a lakótelepen élő embereknek szükségük van. Elsősorban a közületeknek és a magánépítőknek kívá­nunk segíteni azzal, hogy a jövő nyárig megnyitjuk a Jutái úton a vasraktárat, ahol hengerelt árut, beton- és szögvasat, kerítésdrótot stb, árusítunk majd. Kiskereskedelmi boltot nyitott Kaposváron a Titán Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat. A Zalka Máté utcában nem egészen 300 ezer forintos költséggel alakítottak át egy régi rak­tárai, s ezt rendezték be. A bolt mától azokat a cikke­ket árusítja, amelyeket a vállalat a megyében forga­lomba hoz. Az új üzletet tegnap a szakembereknek mutatták be, és elmondták: nem árusítanak itt olyan termékeket, amelyek tartó­san vagy átmenetileg a hi­ánycikklistán szerepelnek, illetve olyan kevés van be­lőlük, hogy a megye kiske­reskedelmi boltjait nem tudják ellátni készletükből. Edit siófoki üvegcsiszoló va­lóban szép munkái — ő egyébként e ritka szakma egyetlen somogyi művelője — s Burucz András szen­nai fazekas fűszeres- és bo­roskészlete. A népi iparmű­vészet lényegi motívumait használó mesterségek képvi­selői mintha többen állítot­tak volna ki, mint ameny- nvit az egyszerű látogató íz­lése elvisel. Szerencsére, a kötök, a hurkolok és a mű­hímzők a mai ruházati ke­reslethez közel álló cikke­ket hoztak el, s még esté­lyi ruhával is színesítették a kínálatot. Kár, hogy ez a választék sem teljes. A műszaki áruk kiállítá­sa a bádogosok, gumisok, műszerészek és öntők ter­mékeiből állt E tevékeny­ségek valóban alkalmasak a hiánycikklista csökkenté­sére. Érdekesség, hogy itt két szabadalmaztatott ter­mék is látható, s ez egyben a még szunnyadó lehetősé­gekre utal. Figyelemre mél­tó Demény Rezső anyatej­gyűjtő készüléke, amelyet a kaposvári kórházban is használnak. Kuriózumnak számit, de roppant prakti­kus Horváth Mihály mar­cali bádogos felmosóvödre, amely egy elmés szerkezet segítségével kicsavarja a felmosórongyot, így megkí­mél a hajiongástól és a víz­be nyúlkálástól. A december 9-ig nyitva tartó kiállítás alatt szom­bat-vasárnap ajándékvásár is lesz. A bemutatón — amelyen reszt vett Dóri János, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Te' mesi Józsefné, a KPVDSZ megyei bizottságának titká­ra is — Lukács Vince, a Ti­tán igazgatóhelyettese azt hangsúlyozta, hogy ennek az üzletnek az árukészlete a vállalat kaposvári kiren­deltségének raktáraiból ke­rül ki. A bolt vevői sok újdonsá­got is találnak itt: a Video­ton és az Orion Hi-Fi tor­nyai mellett a színes tv- készülékektől a háztartási gépeken és konyhai felsze­reléseken keresztül a villa- mosszerelési cikkekig. A vállalat által forgalomba ho­zott cikkek száma eléri a 18—20 ezret. — Miért éri meg egy nagykereskedelmi vállalat­nak „apró" tételekkel fog­lalkozni, kiskereskedelmi te­vékenységet folytatni? — Filmek és képek a baráti országról A Szovjetuniót bemutató kiállítás nyílt Nagyatádon Sokat tudunk a 22,4 mil­lió négyzetkilométer területű országról, s ez nem a vélet­len műve. A szovjet embe­rek mindennapjainak megis­mertetéséért, a legváltozato­sabb tájak bemutatásáért so­kat tesznek a szovjet hír- ügynökségek, a különböző nyelveken megjelenő újságok szerkesztőségei. A magyar nyelven is megjelenő Fáklya című lap például rendszere­sen közöl érdekes riportokat a baráti országról, gyakorta szervez kiállításokat, találko­zókat és filmvetítéseket az ország különböző részeiben. Most Somogyba látogattak el. Tegnap délután Képek a Szovjetunióról címmel kiállí­tást nyitottak meg Nagyatá­don, a Gábor Andor Műve­lődési Központban, ahol megjelent Jurij Petrovics Okimov, a Fáklya főszerkesz­tője, az APN szovjet hírügy­nökség budapesti irodájának vezetője, valamint dr. Hor­váth Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Hamvas János, a városi párt­bizottság első titkára. Aí ér­dekes programot Simon Fe­renc, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese nyitotta meg­aki többek között elmondta: hasonló rendezvénysorozatot tartottak eddig Szolnok, Ha.i- dú-Bihar, Borsod és Békés megyében. Kiállítást rendez­tek, könyv- és folyóiratvá­sárokat szerveztek, találkozó­kat hirdettek a Fáklya mun­katársainak közreműködésé­vel. . Ma Magyarországon hét szovjet folyóirat jelenik meg összesen hatszázezer példány­ban, így ezeknek a lapoknak több milliós olvasótábora van. Különösen nagy nép­szerűségnek örvend a Fák­lya, amelynek százezer , az előfizetője. Amikor azt mondjuk, hogy az SZKP es az MSZMP barátsága és együttműködése természetes, akkor természetesnek kell tartanunk azt is, hogy hír­közlő eszközeink, újsá®iaink rendszeresen foglalkoznak a hatalmas ország mindennap­jainak bemutatásával. A Fák­lya például állandóan tudó­sít a testvérmegyék életéről. A magyar nyelvű kiadásban gyakran olvashatunk arról, hogy mit csinálnak, Kali- n.vinban, míg a szovjet nyel­vű kiadás Somogyról és Nagyatádról is rendszeresen hírt ad. Egymás megismerésének része a mostani kiállítás es a hozzá kapcsolódó esemény- sorozat. A tablókon megany- nyi fényképfelvételt látha­tunk a szovjet emberek éle­téről. Megtudhatjuk például, hogy a Szovjetunió tizedik ötéves tervidőszakában a dolgozók reáljövedelme ti - zenhét százalékkal nőtt. A munkások és az alkalmazot­tak fizetése több mint 15, a kolhozparasztoké pedig hu­szonhat százalékkal emelke­dett. Ezzel egyidejűleg javul­tak a munka- és életkörül­mények is; ezt bizonyítják a fényképek. Mesélnek a BAM építéséről és arról, hogy foly­tatódik a KGST komplex programjának, megvalósítása. A Szovjetunió mezőgazda sásáról ugyancsak érdekes felvételeket láthatunk. Meg­tudhatjuk. hogy a laia.i.iavi­tas eredményeként 35 millió hektár vált jobban termővé, hogy most először sikerült 200 millió tonna gabonával többet termelni, és azt is, hogy a mezőgazdasági ter­melést az elmúlt öt évben 1,8 millió ú.i traktorral^ 1,2 millió teherautóval és 540 000 modern kombájnnal segítet­ték. A kiállításról nem hi­ányzik az űrkutatás bemuta­tása sem. A Szojuz T—3 le­génységét és kabinját láthat­juk. A megnyitót követően a Fáklya és az APN munkatár­sai kisíilmeket mutattak be a Szovjetunióról. Láthattuk többek között az olimpia kulturális eseményeiről, az art.veki úttörőtáborról. az orosz téli fesztiválról készí­tett szalagokat. A Képek a Szovjetunióról című tárlat egyébként de­cember 7-ig délutánonként látható Nagyatádon. Decem­ber 8-tól pedig a barcsiak is­merkedhetnek meg a baráti ország életéből ízelítőt adó kiállítással. Nagy Jen« „KiáliráiiÉiItak" M essziről indulva szeretnék ma eljutni napjainkig. Messziről, hiszen a távlatok hitelesebbé teszik törté­nelmi igazságainkat. Emberekről beszélek — anélkül, hogy megnevezném őket —, alkatokról és jellemekről, az ak­kori „kiábrándultakról”, akik nemcsak saját elhatározásukból, hanem a körülmények folytán (ezeket politikának is nevezhe­tem) jutottak vissza a rég választott útra. Tehát arról lesz szó: miért „ábrándultak ki” és hogyan „ábrándultak vissza” huszonöt év alatt azok az emberek (javarészt közéleti szerep­lők), akik a legnehezebb időkben megfutamodtak, hátat for­dítottak; azaz keresték és megtalálták a szélvédett helyét, ahol semmiféle veszély nem fenyegette őket. Késő ősz volt, s bár a három tavasz történelmi tanúság'té- tele ellentmondani látszott, mégis most kellett újra indítani az életet, nem várva rügyfakadásra, tavaszi fuvallatra. Végtére is nem új társadalmi formáció volt kibontakozóban, hanem a ré­gi megtisztítása a vadhajtásoktól, a torzulások leküzdése, s a mindennapi élet, tehát a munka megindítása, a rendteremtés. Nem állítom, hogy csak azok „ábrándultak ki”, akiknek köz­vetlen közük volt az átmeneti, de nagyon súlyos veszélyhely­zet kialakulásához. Inkább a gyengék, a félénkek, a gyávák. Emlékszem, az első napon kocsik járták a várost. Hívták azokat, akikre azonnal szükség lett volna. Többségük azt sem tudta, hogyan kapkodja magára a ruháit, nem is kérdezett, csak ment, rohant dolgozni, mert érezte a felelősséget. És akadtak olyanok, akik elsápadtak a hívó szóra. Meghúzódtak kis családi vackaikban és mondták: Most nem mehetek, beteg a gyerek. Még megfontolom, ne siessük el a dolgot, hátha.., Nem megyek, kiábrándultam a pártból. Hagyjatok békén... Szerencsére ők voltak kevesebben. De már akkor is elgondol­koztató volt: miféle emberek lehetnek ők? Hiszen joga volt bárkinek nyíltan azt mondani: nem, elég volt, tovább nem vállalom. Emiatt legföljebb szomorú lett volna az ember. A ki­búvókeresés, a meghátrálás, a viszolygás azonban már akkor is feltűnő volt. A negyedszázados távlat sem változtat ezen, csupán arra mutat; hogy ez a nagy közösség mennyire tud fe­lejteni, s a politika utat mutatni a visszatéréshez. Csakugyan zűrzavaros idők járták akkoriban. A józanul gondolkodók csak azt érezték, hogy a törekvések más irányba mutatnak, mint amiért eddig fáradoztak. Gyorsan peregtek az események. A tisztességes ember mindig és hittel, odaadással akar jobbítani. Ezt a belső feszültséget, a tenniakarást is ügye­sen ragadták meg azok, akik elérkezettnek látták az időt a gyökeres fordulatra. Hamarosan azonban kimutatták a foguk fehérjét. S a gyengék, a tántoríthatok nem a párt egyes veze­tőiből, azok eluralkodott módszereiből, hanem a pártból „áb­rándultak ki”. Ez volt a kényelmesebb, a biztonságosnak lát­szó magatartás. A rettenet napjai voltak azok. Ilyenkor mindig tisztán fel­ismerhető a vízválasztó. A többség számára a szocialista rend, mások számára önmaguk jövőjének féltése okozott rettenetét. Tagadhatatlan, hogy sok ezer ember hite rendült meg. Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a nagyrészt jogos aggodalmakat, hiszen végigéltem a kort, benyomásaim nem a történelemköny­vekből származnak. S hogy egyetlen családon belül is meny­nyire kuszáit lehetett a helyzet, mennyire más érzéseket, gon­dolatokat válthatott ki, ahhoz hadd mondjak el egy szemé­lyes élményt Amikor néhány napig otthon tartózkodtam ön­ként vállalt „vesztegzár’’ alatt, jóanyám kétségbeesetten sír- dogált, féltett. „Nem kellene mégis bemenned, kisfiam?” Apám rejtett kiskaput ácsolt a hátsó udvar deszkakerítésén: legyen hol menekülnöm, ha netán értem jönnek. És egy no­vemberi napon jöttek. A civilruhás férfi mellén dobtáras gép­pisztoly volt Anyám nyitott kaput a csöngetésre. Ahogy meg­látta az idegent, elsápadt, és nekiesett a falnak. Apám már nyitotta volna a rejtett kiskaput, de az idegen barátságosán megszólalt. Ne tessék megijedni, néni; csak dolgozni hívjuk a fiát. Megnyugodhat. E zekben a szavakban akkor — csaknem gyerekfejjel — magam is fölfedeztem valamit abból, ami e másutt vérzivataros napok, hetek után következett Voltak, akik „kiábrándultak ”. Elgondolkoztam. Miért is lehetne elítélni azokat, akik megfontolják, hogy milyen ügy mellé állnak; akik nem döntenek azonnal, tudni akarják, látni és tapasztalni, hogy lesz-e erő a pártban visszatérni az ere­dendően vallott elvekhez? Tud-e majd a fensőséges pátosz, a ki­nyilatkoztatás, a kincstári optimizmus után a földön maradni, valósághűen értékelni- mindennapi örömünket, gondunkat? Vissza tudja.e nyerni a tömegek bizalmát, és kiirtani mindent az életünkből, ami embertelen, megalázó volt, és mégis kény­szeredett vastapsot indukált? A marxizmus meggyőződésre sarkall. Tudom, hogy hit nélkül nincs meggyőződés! Hinni is kell abban, hogy amit elhatározunk, az jó, meg valósít ható;" de meg kell győződnünk róla, hogy csakugyan a tömegek érdeké­ben való-e. Mondom, hajlamos volnék arra. hogy megértsem a „kiáb­rándultak” viszolygását, hirtelen félreállását Ámbár nem ok nélkül való az a gyanú, hogy inkább személyes egzisztenciájuk féltése, a következményektől való aggódás és nem egészen szi­lárd világnézetük vezette őket a „kiábránduláshoz”. Ne vegyék zokon, de az is utal erre, hogy jó néhány embert is­merek, aki funkciójában „hithű" kommunistának vallotta ma­gát, s amint — valamilyen okból — leváltották, egy csapásra szembefordult mindennel, még azzal is, amit valaha ő kezde­ményezett vagy képviselt. Mondanom sem kell: ebben nem a politika, hanem a jellem, a .,meggyőződést” egyéni érdekből vállaló magatartás a főszereplő. / A kiábrándultak” nagy része azonban visszatalált. Mind­az, ami kétséges volt a számukra; a tömegek megnyerése, a tisz­ta légkör, a rend helyreállítása, az előremutató politika kiala­kítása a tömegek bevonásával — viszonylag rövid idő alatt megvalósult. Lehet, hogy nem vállalt vezető posztokat. Elkép­zelhető, hogy vállalt, de ha azóta leváltották is, már nem áb- rándult ki. A meggyőző és hiteles politika nem tört tehetsé­ges és a közösségért tevékenykedő emberekre. Azokra sem, akik fölött már eljárt az idő. Megbecsüli addigi erőfeszítései­ket, és gondoskodik róluk. Vagyis több hitele van a szónak, mint negyedszázaddal ezelőtt. Ha előfordul kivétel, az soha­sem a politikának, legfeljebb néhány képviselőjének a bűne. Ezért találtak vissza a régi emberek. Nem bizonyos, hogy jel­lemük gyökeresen megváltozott, de be kellett látniuk: koráb­bi kétségeikkel magukra maradnának. M egkérdezhetnék, miért beszélek ma erről? Két oka van. A múlt ismerete nélkül nem lehet hittel, odaadással jövőt építeni. S a másik: ma is nélkülözhetetlen köve­telmény, hogy ne csak a hovatartozás deklarálását, a szakmai tudást, a rátermettséget vegyük figyelembe akkor, amikor közéleti szereplőkre voksolunk az élet legkülönbözőbb terüle­tén, hanem azt is, milyen az illető jelleme, magatartása; mennyire hiteles és igaz, amit mond; mennyire ellenőrizhető, amit cselekszik. És meggyőződése mellett milyen erős a hite abban, hogy amit akarunk — hiszen az elvek sohasem való­sulnak meg tisztán és azonnal —, az egyszer (többek között az ő munkája révén is) valósággá lesz. Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom