Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-02 / 282. szám
Kisiparosok termékkiállítása Kaposváron Boltot nyitott a Titán Kaposváron Nem hiánycikkeket árusít Száznál több kisiparos termékeiből rendezett kiállítást a Kiosz Somogy megyei szervezete a kaposvári Kil- lián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. A termékbemutató tegnapi megnyitóján megjelent Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese és Kovács László, a megyei párt- bizottság munkatársa. Tóth Károly méltatta az ötezernél is több somogyi kisiparos munkájának jelentőségét. Elmondta, hogy számuk — gazdaságpolitikánk célkitűzéseivel összhangban — 1975 óta egyenletesen nő, s fontos szerepük van, s lesz továbbra is a lakossági igények kielégítésében, s a hiánycikkek megszüntetésében. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a somogyi kisiparosok tavalyi teljesítménye elérte a 850 millió forintot, s ennek az értéknek a kétharmadát a lakossági szolgáltatásokért kifizetett összegek tették ki. Jelenleg is mintegy száz kisiparos dolgozik a Kisipari Termeltető Vállalat számára, főként hiánycikknek számító árut állítanak elő. A kiállításon Cserneczki István táskái szíjgyártómester remekbe menő lószerszámától a könyvkötészeti munkákig sok minden látható. Különösen sok az iparművészeti jellegű fafaragás és a fazekasmunka. A dísztárgyak közül elsősorban a mindennapi használatra is alkalmasak érdemelnek figyelmet, így Papp kérdeztük az igazgatóhelyettestől. — így megfelelő körülmények között tudjuk bemutatni a raktárban levő árukészletet. A lakosság is látja, hogy milyen cikkek között válogathat. Az is ösztönöz bennünket erre a tevékenységre, hogy tapasztaltuk: a kiskereskedelmi boltokból gyakran hiányzik az az áru, amely nálunk raktáron van. A másik dolog, amiért megéri, az, hogy jobban megismerjük a lakosság igényét választékban is, mennyiségben is. Végül azt is várjuk az ilyen boltoktól, hogy javítják a vállalat gazdasági eredményeit, és ez lehetővé teszi újabb üzletek megnyitását. — Tehát nem csak ez az egy bolt lesz? — A vállalat működési területén ez már .a második. Az elsőt Pécsen nyitottuk meg. Terveink között szerepel, hogy — legkésőbb a jövő év első felében — Kaposváron a Füredi úton, az új házak földszintjén nyitunk egy üzletet, ahol gázkészülékeket, tévét, mosógépet, hűtőszekrényeket, fűtőberendezéseket minta után árusítunk, és forgalomba hozzuk azokat a napi műszaki cikkeket, amelyekre a lakótelepen élő embereknek szükségük van. Elsősorban a közületeknek és a magánépítőknek kívánunk segíteni azzal, hogy a jövő nyárig megnyitjuk a Jutái úton a vasraktárat, ahol hengerelt árut, beton- és szögvasat, kerítésdrótot stb, árusítunk majd. Kiskereskedelmi boltot nyitott Kaposváron a Titán Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. A Zalka Máté utcában nem egészen 300 ezer forintos költséggel alakítottak át egy régi raktárai, s ezt rendezték be. A bolt mától azokat a cikkeket árusítja, amelyeket a vállalat a megyében forgalomba hoz. Az új üzletet tegnap a szakembereknek mutatták be, és elmondták: nem árusítanak itt olyan termékeket, amelyek tartósan vagy átmenetileg a hiánycikklistán szerepelnek, illetve olyan kevés van belőlük, hogy a megye kiskereskedelmi boltjait nem tudják ellátni készletükből. Edit siófoki üvegcsiszoló valóban szép munkái — ő egyébként e ritka szakma egyetlen somogyi művelője — s Burucz András szennai fazekas fűszeres- és boroskészlete. A népi iparművészet lényegi motívumait használó mesterségek képviselői mintha többen állítottak volna ki, mint ameny- nvit az egyszerű látogató ízlése elvisel. Szerencsére, a kötök, a hurkolok és a műhímzők a mai ruházati kereslethez közel álló cikkeket hoztak el, s még estélyi ruhával is színesítették a kínálatot. Kár, hogy ez a választék sem teljes. A műszaki áruk kiállítása a bádogosok, gumisok, műszerészek és öntők termékeiből állt E tevékenységek valóban alkalmasak a hiánycikklista csökkentésére. Érdekesség, hogy itt két szabadalmaztatott termék is látható, s ez egyben a még szunnyadó lehetőségekre utal. Figyelemre méltó Demény Rezső anyatejgyűjtő készüléke, amelyet a kaposvári kórházban is használnak. Kuriózumnak számit, de roppant praktikus Horváth Mihály marcali bádogos felmosóvödre, amely egy elmés szerkezet segítségével kicsavarja a felmosórongyot, így megkímél a hajiongástól és a vízbe nyúlkálástól. A december 9-ig nyitva tartó kiállítás alatt szombat-vasárnap ajándékvásár is lesz. A bemutatón — amelyen reszt vett Dóri János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Te' mesi Józsefné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára is — Lukács Vince, a Titán igazgatóhelyettese azt hangsúlyozta, hogy ennek az üzletnek az árukészlete a vállalat kaposvári kirendeltségének raktáraiból kerül ki. A bolt vevői sok újdonságot is találnak itt: a Videoton és az Orion Hi-Fi tornyai mellett a színes tv- készülékektől a háztartási gépeken és konyhai felszereléseken keresztül a villa- mosszerelési cikkekig. A vállalat által forgalomba hozott cikkek száma eléri a 18—20 ezret. — Miért éri meg egy nagykereskedelmi vállalatnak „apró" tételekkel foglalkozni, kiskereskedelmi tevékenységet folytatni? — Filmek és képek a baráti országról A Szovjetuniót bemutató kiállítás nyílt Nagyatádon Sokat tudunk a 22,4 millió négyzetkilométer területű országról, s ez nem a véletlen műve. A szovjet emberek mindennapjainak megismertetéséért, a legváltozatosabb tájak bemutatásáért sokat tesznek a szovjet hír- ügynökségek, a különböző nyelveken megjelenő újságok szerkesztőségei. A magyar nyelven is megjelenő Fáklya című lap például rendszeresen közöl érdekes riportokat a baráti országról, gyakorta szervez kiállításokat, találkozókat és filmvetítéseket az ország különböző részeiben. Most Somogyba látogattak el. Tegnap délután Képek a Szovjetunióról címmel kiállítást nyitottak meg Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központban, ahol megjelent Jurij Petrovics Okimov, a Fáklya főszerkesztője, az APN szovjet hírügynökség budapesti irodájának vezetője, valamint dr. Horváth Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Hamvas János, a városi pártbizottság első titkára. Aí érdekes programot Simon Ferenc, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese nyitotta megaki többek között elmondta: hasonló rendezvénysorozatot tartottak eddig Szolnok, Ha.i- dú-Bihar, Borsod és Békés megyében. Kiállítást rendeztek, könyv- és folyóiratvásárokat szerveztek, találkozókat hirdettek a Fáklya munkatársainak közreműködésével. . Ma Magyarországon hét szovjet folyóirat jelenik meg összesen hatszázezer példányban, így ezeknek a lapoknak több milliós olvasótábora van. Különösen nagy népszerűségnek örvend a Fáklya, amelynek százezer , az előfizetője. Amikor azt mondjuk, hogy az SZKP es az MSZMP barátsága és együttműködése természetes, akkor természetesnek kell tartanunk azt is, hogy hírközlő eszközeink, újsá®iaink rendszeresen foglalkoznak a hatalmas ország mindennapjainak bemutatásával. A Fáklya például állandóan tudósít a testvérmegyék életéről. A magyar nyelvű kiadásban gyakran olvashatunk arról, hogy mit csinálnak, Kali- n.vinban, míg a szovjet nyelvű kiadás Somogyról és Nagyatádról is rendszeresen hírt ad. Egymás megismerésének része a mostani kiállítás es a hozzá kapcsolódó esemény- sorozat. A tablókon megany- nyi fényképfelvételt láthatunk a szovjet emberek életéről. Megtudhatjuk például, hogy a Szovjetunió tizedik ötéves tervidőszakában a dolgozók reáljövedelme ti - zenhét százalékkal nőtt. A munkások és az alkalmazottak fizetése több mint 15, a kolhozparasztoké pedig huszonhat százalékkal emelkedett. Ezzel egyidejűleg javultak a munka- és életkörülmények is; ezt bizonyítják a fényképek. Mesélnek a BAM építéséről és arról, hogy folytatódik a KGST komplex programjának, megvalósítása. A Szovjetunió mezőgazda sásáról ugyancsak érdekes felvételeket láthatunk. Megtudhatjuk. hogy a laia.i.iavitas eredményeként 35 millió hektár vált jobban termővé, hogy most először sikerült 200 millió tonna gabonával többet termelni, és azt is, hogy a mezőgazdasági termelést az elmúlt öt évben 1,8 millió ú.i traktorral^ 1,2 millió teherautóval és 540 000 modern kombájnnal segítették. A kiállításról nem hiányzik az űrkutatás bemutatása sem. A Szojuz T—3 legénységét és kabinját láthatjuk. A megnyitót követően a Fáklya és az APN munkatársai kisíilmeket mutattak be a Szovjetunióról. Láthattuk többek között az olimpia kulturális eseményeiről, az art.veki úttörőtáborról. az orosz téli fesztiválról készített szalagokat. A Képek a Szovjetunióról című tárlat egyébként december 7-ig délutánonként látható Nagyatádon. December 8-tól pedig a barcsiak ismerkedhetnek meg a baráti ország életéből ízelítőt adó kiállítással. Nagy Jen« „KiáliráiiÉiItak" M essziről indulva szeretnék ma eljutni napjainkig. Messziről, hiszen a távlatok hitelesebbé teszik történelmi igazságainkat. Emberekről beszélek — anélkül, hogy megnevezném őket —, alkatokról és jellemekről, az akkori „kiábrándultakról”, akik nemcsak saját elhatározásukból, hanem a körülmények folytán (ezeket politikának is nevezhetem) jutottak vissza a rég választott útra. Tehát arról lesz szó: miért „ábrándultak ki” és hogyan „ábrándultak vissza” huszonöt év alatt azok az emberek (javarészt közéleti szereplők), akik a legnehezebb időkben megfutamodtak, hátat fordítottak; azaz keresték és megtalálták a szélvédett helyét, ahol semmiféle veszély nem fenyegette őket. Késő ősz volt, s bár a három tavasz történelmi tanúság'té- tele ellentmondani látszott, mégis most kellett újra indítani az életet, nem várva rügyfakadásra, tavaszi fuvallatra. Végtére is nem új társadalmi formáció volt kibontakozóban, hanem a régi megtisztítása a vadhajtásoktól, a torzulások leküzdése, s a mindennapi élet, tehát a munka megindítása, a rendteremtés. Nem állítom, hogy csak azok „ábrándultak ki”, akiknek közvetlen közük volt az átmeneti, de nagyon súlyos veszélyhelyzet kialakulásához. Inkább a gyengék, a félénkek, a gyávák. Emlékszem, az első napon kocsik járták a várost. Hívták azokat, akikre azonnal szükség lett volna. Többségük azt sem tudta, hogyan kapkodja magára a ruháit, nem is kérdezett, csak ment, rohant dolgozni, mert érezte a felelősséget. És akadtak olyanok, akik elsápadtak a hívó szóra. Meghúzódtak kis családi vackaikban és mondták: Most nem mehetek, beteg a gyerek. Még megfontolom, ne siessük el a dolgot, hátha.., Nem megyek, kiábrándultam a pártból. Hagyjatok békén... Szerencsére ők voltak kevesebben. De már akkor is elgondolkoztató volt: miféle emberek lehetnek ők? Hiszen joga volt bárkinek nyíltan azt mondani: nem, elég volt, tovább nem vállalom. Emiatt legföljebb szomorú lett volna az ember. A kibúvókeresés, a meghátrálás, a viszolygás azonban már akkor is feltűnő volt. A negyedszázados távlat sem változtat ezen, csupán arra mutat; hogy ez a nagy közösség mennyire tud felejteni, s a politika utat mutatni a visszatéréshez. Csakugyan zűrzavaros idők járták akkoriban. A józanul gondolkodók csak azt érezték, hogy a törekvések más irányba mutatnak, mint amiért eddig fáradoztak. Gyorsan peregtek az események. A tisztességes ember mindig és hittel, odaadással akar jobbítani. Ezt a belső feszültséget, a tenniakarást is ügyesen ragadták meg azok, akik elérkezettnek látták az időt a gyökeres fordulatra. Hamarosan azonban kimutatták a foguk fehérjét. S a gyengék, a tántoríthatok nem a párt egyes vezetőiből, azok eluralkodott módszereiből, hanem a pártból „ábrándultak ki”. Ez volt a kényelmesebb, a biztonságosnak látszó magatartás. A rettenet napjai voltak azok. Ilyenkor mindig tisztán felismerhető a vízválasztó. A többség számára a szocialista rend, mások számára önmaguk jövőjének féltése okozott rettenetét. Tagadhatatlan, hogy sok ezer ember hite rendült meg. Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a nagyrészt jogos aggodalmakat, hiszen végigéltem a kort, benyomásaim nem a történelemkönyvekből származnak. S hogy egyetlen családon belül is menynyire kuszáit lehetett a helyzet, mennyire más érzéseket, gondolatokat válthatott ki, ahhoz hadd mondjak el egy személyes élményt Amikor néhány napig otthon tartózkodtam önként vállalt „vesztegzár’’ alatt, jóanyám kétségbeesetten sír- dogált, féltett. „Nem kellene mégis bemenned, kisfiam?” Apám rejtett kiskaput ácsolt a hátsó udvar deszkakerítésén: legyen hol menekülnöm, ha netán értem jönnek. És egy novemberi napon jöttek. A civilruhás férfi mellén dobtáras géppisztoly volt Anyám nyitott kaput a csöngetésre. Ahogy meglátta az idegent, elsápadt, és nekiesett a falnak. Apám már nyitotta volna a rejtett kiskaput, de az idegen barátságosán megszólalt. Ne tessék megijedni, néni; csak dolgozni hívjuk a fiát. Megnyugodhat. E zekben a szavakban akkor — csaknem gyerekfejjel — magam is fölfedeztem valamit abból, ami e másutt vérzivataros napok, hetek után következett Voltak, akik „kiábrándultak ”. Elgondolkoztam. Miért is lehetne elítélni azokat, akik megfontolják, hogy milyen ügy mellé állnak; akik nem döntenek azonnal, tudni akarják, látni és tapasztalni, hogy lesz-e erő a pártban visszatérni az eredendően vallott elvekhez? Tud-e majd a fensőséges pátosz, a kinyilatkoztatás, a kincstári optimizmus után a földön maradni, valósághűen értékelni- mindennapi örömünket, gondunkat? Vissza tudja.e nyerni a tömegek bizalmát, és kiirtani mindent az életünkből, ami embertelen, megalázó volt, és mégis kényszeredett vastapsot indukált? A marxizmus meggyőződésre sarkall. Tudom, hogy hit nélkül nincs meggyőződés! Hinni is kell abban, hogy amit elhatározunk, az jó, meg valósít ható;" de meg kell győződnünk róla, hogy csakugyan a tömegek érdekében való-e. Mondom, hajlamos volnék arra. hogy megértsem a „kiábrándultak” viszolygását, hirtelen félreállását Ámbár nem ok nélkül való az a gyanú, hogy inkább személyes egzisztenciájuk féltése, a következményektől való aggódás és nem egészen szilárd világnézetük vezette őket a „kiábránduláshoz”. Ne vegyék zokon, de az is utal erre, hogy jó néhány embert ismerek, aki funkciójában „hithű" kommunistának vallotta magát, s amint — valamilyen okból — leváltották, egy csapásra szembefordult mindennel, még azzal is, amit valaha ő kezdeményezett vagy képviselt. Mondanom sem kell: ebben nem a politika, hanem a jellem, a .,meggyőződést” egyéni érdekből vállaló magatartás a főszereplő. / A kiábrándultak” nagy része azonban visszatalált. Mindaz, ami kétséges volt a számukra; a tömegek megnyerése, a tiszta légkör, a rend helyreállítása, az előremutató politika kialakítása a tömegek bevonásával — viszonylag rövid idő alatt megvalósult. Lehet, hogy nem vállalt vezető posztokat. Elképzelhető, hogy vállalt, de ha azóta leváltották is, már nem áb- rándult ki. A meggyőző és hiteles politika nem tört tehetséges és a közösségért tevékenykedő emberekre. Azokra sem, akik fölött már eljárt az idő. Megbecsüli addigi erőfeszítéseiket, és gondoskodik róluk. Vagyis több hitele van a szónak, mint negyedszázaddal ezelőtt. Ha előfordul kivétel, az sohasem a politikának, legfeljebb néhány képviselőjének a bűne. Ezért találtak vissza a régi emberek. Nem bizonyos, hogy jellemük gyökeresen megváltozott, de be kellett látniuk: korábbi kétségeikkel magukra maradnának. M egkérdezhetnék, miért beszélek ma erről? Két oka van. A múlt ismerete nélkül nem lehet hittel, odaadással jövőt építeni. S a másik: ma is nélkülözhetetlen követelmény, hogy ne csak a hovatartozás deklarálását, a szakmai tudást, a rátermettséget vegyük figyelembe akkor, amikor közéleti szereplőkre voksolunk az élet legkülönbözőbb területén, hanem azt is, milyen az illető jelleme, magatartása; mennyire hiteles és igaz, amit mond; mennyire ellenőrizhető, amit cselekszik. És meggyőződése mellett milyen erős a hite abban, hogy amit akarunk — hiszen az elvek sohasem valósulnak meg tisztán és azonnal —, az egyszer (többek között az ő munkája révén is) valósággá lesz. Jávori Béla
