Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
Eímény és dokumentum Simon Cy. Ferenc: Történetek a művészettörténetből A nyertes Njegus A közelmúlt és a jelen képzőművészeti világában tájékozódik és tájékoztatja olvasóit a szerző, alti — könyvéből megtudhatjuk — valaha művészettörténésznek készült, s ehelyett újságíró lett, mégpedig a kulturális riportózs egyik ismert, hazai képviselője. Nos. ha az egykori kaposvári gimnazista érettségi után régi elhatározásához híven művészettörténész szakra iratkozik (végül magyar-történelem szakot végzett), lehet, hogy ma egy kitűnő művészettörténésszel több végez kutató munkát, viszont a közélet egy közművelő tí- pusú-lelkületű újságíróval szegényebb lenne. Mert Simon Cy. Ferenc — legalábbis könyve tanúsága szerint — nem pályázik kritikusi babérokra, nem hoz esztétikai ítéleteket, ehelyett meglógja a nyájas olvasó kezét, és elvezeti Medgyessy Ferenchez. Nem véletlen írtam le a könyvben szereplő művészek közül először Medgyessy nevét, hiszen mindjárt az első történetben megszólal a kitűnő szobrász, úgy is, mint a kaposvári Rippl-Rónai szobor alkotója. Mert kaposvári származású szerzőről lévén szó, természetes, hogy Rippl-Rónai a kezdet is ét n befejezés is ebben a könyvben, az egykori Somssich- gimnazástát a Róma-villa halhatatlan lakója terelgette a képzőművészet felé. Mégpedig a már szoborrá lett Rippl-Rónai, akinek eleven szelleme lépten-nyomon hatott a régi utcákat tereket városszéli zugokat Járó diákra. Medgyessymek levelet ír, s művészeti kérdésekről faggatja, majd üres zsebfl mecénásként rajzot terakottát rendel a* idős mestertőt aki JSimoa úrnak” szólítja leveleiben. mert úgy véli, megFHeadeges lenne egyebütt keresni Luchino Visconti által az emberiségnek hagyott végrendeletét, mint éppen filmjeiben: utolsó filmjeinek halni készülő hősei minduntalan legyőzték az elmúlást méghozzá úgy, hogy egyre inkább hasonlatossá váltak mesterükhöz... Pusztuló figurái megtört tekintetében a világ fonákságait egyre kevésbé értő, az eluralkodott káoszon felülemelkedni képtelen értelmiségi néz ránk. Egy művész, aki enged belső démonai sugallatának. Voltaképpen egyfajta diszkrét visszatérése ez Vis- continak önmagához, kicsit a megfáradt harcos takaró- dója is, aki a fiatalság lendületét vesztve immár inkább a világ csendes, rezignált vizsgálatába menekül'. A marxizmus fiatal megszállottja, aki a negyvenes évek elején a fasiszta rezsim hivatalos kultúrpolitikája ellenében teremt művészetet, akár egy Amerikából importált krimiből is. Ügy lázad Mussolini ellen, hogy a James Cain regény elemeire hagyatkozva egyfajta új népiséget hirdetve nyúl az olasz művészet fertőzetlen rétegéhez, s mint a film Bartókja, már-már folklórhagyományokra építve indít útjára új irányzatot., amely aztán a következő évtizedben meghatározója lesz nemcsak hazája filmművészetének, de amely nélkül másként alakult volna, bizonyára még a magyar film sorsa is. A neorealizmus, amely hivatalosan is a Megszállottak című Visconti-film bemutatójától datálódik — Új fejezet a hetedik művészet. históriájában. Utána már senki sem forgathatott, úgy filmet — m-uit előtte. lett férfival, kereső családapával áll „üzleti kapcsolatban”. A népi kollégistát redakcióba vezeti sorsa, s onnét egyre többször és egyre határozottabb elképzelésekkel a műtermek felé. Interjúkat készít a már életükben művészettörténeti fogalommá nőtt idős mesterekkel, s közben mohón figyeli környezetüket, gesztusaikat, szokásaikat, megismeri, s írásaiban egyre erőteljesebben érzékelteti az interjúalanyok sajátos közegét. Helyenként, például Afed- gyessynél, Lyka Károlynál, Csók Istvánnál, szívesen tovább időznénk. Az írások végén hiányérzetünk támad, többet szeretnénk olvasni ezekről a csodálatos emberekről, s az a gyanúnk, hogy a szerző tudna még egyet- mást közölni róluk. Bár munkáját szigorúan dokumentumkötetnek szánta, s valóban meghatározó szerep jut benne az egykor már megjelent interjúknak, a megőrzött leveleknek, vallomásoknak, ám kevésbé hatnának ezek a dokumentumok az „összeköti szöveg" nélkül. Simon Gy. Ferenc ugyan» nem elégszik meg a kapott anyaggal, annak stilizálásával. hanem saját megfigyelésed, hangulatait is rögzíti a meglátogatott s általa megkedvelt művésszel, annak sajátos világéval kapcsolatban. Következésképpen ezekből a fejezetekből nemcsak az interjúalanyok egyéniségét, közegét ismerhetjük meg, hanem Simon Gy, Ferencet is, aki, szerényen a háttérben ugyan, de mindig jelen van kérdéseivel, gondolataival. A könyv néhány részlete — például a Hippi-Rónai vat kapcsolatos diákköri élmények mec- idézéae vagy Caóbei Béla portréja — írásművéért avat. Az amfifasizmus, a verirarma iskoláján nevelkedett, természetesen a politikai, gazdasági feltételektől megszabott irányzat valóságigénye, veló6ágábrázolása azonban nemcsak valami ellen született meg, hanem valami miatt is: az egyszerű emberek világában való hit, újfajta humanizmus kopogtatott ezzel az 1942-es művel, amelyet aztán a Vihar előtt, a Szépek szépe követett. Aztán ahogy múltak az évtizedek, úgy vesztette el az olasz mester egyre inkább hitét abban, amit a jelen ígért számára. Kései nagy tablói azonban nem múltba zárkózásról árulkodnak, hanem a régi értékek felmutatásával tilakoznak a ma elsfvárodása ellen. Hajdani civilizációk nemes eszményeit felidézve mondta el véleményét az egyre inkább széteső társadalomról. Már a Párducban is ott kísért mindez a balsejtelem, s bizonyára ez hatotta volna át azt a Proust-filmet is, amelyre annyira készült, és amelynek forgatása mégsem adatott meg neki. Voltaképpen a Meghitt családi kör foglalja össze legpontosabban a nagyműveltségű tudós-művész reménytelen vergődését, aki kultúrája védelmében is kiszolgáltatottja az erőszak és a pénz , hangos és győzedelmes of- fenzívá,iának. Talán sehol másutt nem ilyen nyilvánvaló, mennyire is Visconti tekint ránk, szól hozzánk a főhős professzor alakjából. Amikor Burt Lancaster ho- t mályosuló szemével magát figyeli az antik tükörben, a rendező búcsúzik századától. Az olasz társadalom már olyan idegen, olyan értbe (Talán nem veszi rossz néven a szerző, ha megjegyzem, hogy könyve olvasása közben Kellér Andor kitűnő íróportréi jutottak eszembe. Kellér sem esztétizál. s mégis teljes képet ad Szo- mory Dezsőről, vagy a Szibériai gamizon egykor világhírű, ma már elfeledett szerzőjéről, Markovits Ro- dionról. Szerintem Simon Gy. Ferencnek van tehetsége s elég élménye, tapasztalata ahhoz, hogy kedves képzőművészeiről megalkothassa nagyobb lélegzetű portréit is.) Vérbeli újságíróra valló ötlet és lebilincselő olvasmány a nagy festők modelljeiről készített riportsorozat. Benczúr Ida, Feszty Masa, Martyn Ferenc (róla Rippl-Rónai festett arcképet), a műgyűjtő Révész István, akit Vaszary János örökített meg, Derkovits Gyu- láné, Dési Huber Istvánná, Csók Julianna és Szép Bözsi (Glatz Oszkár modellje) emlékezik a múltra, a festő apára, férjre, barátra, emberre. Döbbenetes és mégis harmóniát sugalló a bénultsággal sújtott Ferenczi Béniről szóló írás. (A beszélgetésben a mester mindösz- sze három szóval, az igennel, a nemmel és az óh-val vehetett Túszt...) Izgalma* — bár más formában » el tudnám képzelni — a Szi- nyei Merse Pál Majálisának háborús viszontagságait ismertető fejezetet. Aki elolvassa, bizonyára hosszabb ideig álldogál majd a Szépművészeti Múzeumban látható remekmű előtt, * talán máa festmények, »robtok sugárzásában ». A kötet képanyaga t* Jo- lentfs. Kiadója, a Népművelési Propaganda Iroda a munka célját, lényegét sejtető borítót terveztetett hor- tá Bányai István írafakusVisconti egy sajtóértekezleten tétlen Visconti számára, mint amilyen megfoghatatlan Pasolininek. Sem egyik, sem másik nem ismer rá azokra az értékekre, amelyeket oly nagy hévvel védett valamikor, s mindkettőben az alkotás az egyetlen mód a felemelkedésre, a csömör, a hazugság, a valóságtól való menekülés kikerülésére. A valamikori romantika egyre inkább felolvadt a pénz utáni hajszában, és azok a hősök, akik még a Rocco és társaiban új életet reméltek, Visconti műhelyében egyre ritkábban jelentkeztek, s helyüket a d’Annunzio műve alapján készült Ártatlanban szóhoz jutó keserű, csalódott arisztokraták és más előkelőségek veszik át. Valahogy a rendező beletörődött abba. hogy kor- társainak inkább gyönyörű képes albumokra van szüksége, mint. felrázó dokumen- hunokra. Bumfordi hercegfi, fél rési skult koronában: kondásgyerek maradt fenségként is. Deviáns herceg, dudoros krumpliember. Ha megszólal, minden mondatnak úgy készül neki, mint izzasztó erőmutatványnak; egész testével képezi a szavkat. A gyerekek utánozzák a Hó- királynö előadásának szünetében. Ö kissé fáradtan leteszi a koronáját a színészklubban egy sörösüveg mellé. Furcsa csendélet. Ha behemót alkat lenne, Calibant játszaná a Shakes - peare-darabban Bezerédy Zoltán, mivel azonban markáns arca vékony fiútestet koronáz, ő magyar Mickey Rooneyként Pucakot játszik. Ha jobban ismerném, talán érteném, hogy a nagy sikerek közben miért éppen ez a szerep nyomja a lelkét. Ö elégedetlen — mi nem! — a tavalyi évadban formált csintalan kölyöktündérrel. — Életem legnehezebb munkája volt Puck megformálása. Soha annyit nem dolgoztam egy figurával menet közben, a negyvennyolc előadásból álló széria idején, mint Puckkal. Huszonhat éve*, éa máris van mire visszapillantania. Azok közül való, akiket az élet érlelt Nincs ezen a pályán családi előzménye, „se rokona, se boldog őse”: apja katonatiszt anyja távirász — már nyugdíjasak. Pesti, de gyerekével egy részét Haj- dú-Biharban, egy Komádi nevű helységben, nagyanyái védőszárnyak alatt töltötte. Szakközépiskolai érettségi után két évig elektrotechnikusként dolgozott. Játszott a Perem Színpad előadásain, aztán csodálatos főiskolás évek következtek. — Kétszeresen aaerenctes vagyok: egyrészt olyan tanáraim voltak, mint Simon Zsuzsa osztályfőnök. Major Tamás, Székely Gábor, Ba- barczy László, akiktől szi- nészmesterséget tanultam. Gáti József és Ronyecz Mária beszédet oktatott; másVisaont a Fehér éjszakákban a visszafogott, .elemi nagy érzelmeknek talán szinte Puccinihez fogható költője volt, öregkori munkáiban megadóan hajtott fejet a környezet cinizmusa, közönye előtt, s a stúdió félreeső sarkából, kényelmes foteléből igyekezett emlékeztetni a világot arra, hogy talán még nem késő visszafordulni önnön sutba vágott értékeiért, a feledés csöppet sem teszi könnyűvé a nagyon is bizonytalan holnapba való száguldást. Most, hogy hetvenöt éves születésnapját ünnepeljük, egyre tökéletesebben tapasztaljuk hiányát, nélküle óhatatlanul szegényebb lett a mozik filmkínálata, talán mert tudjuk, 1981 Olaszországéban Luchino Visconti emberi, művészi példájára nagyobb szükség lenne, mint bármikor. Nemi ah* György Nem féltem • sikerektől. részt olyan osztály tagja lehettem. amilyen évekig nem jön. össze: Básti Juli, Máté Gábor, Eperjes Karcsi... Székely a főiskolán is megrendezte Örkény Kulcs- keresők darabját: Bezerédy Zoltánra — kire másra oszthatta volna? — Bolyongót hifin. Egy-egy jelenetet úgy pihentek ki, hogy másikhoz kezdtek. Kapott instrukciókat Babarczy „tanár úrtól” is. így vált sikeres vizsgájává a figura. Trissotánként Moliére Tudós nők című vígjátékában az egész ország láthatta: ezt a főiskolai előadást a Magyar Televízió is rögzítette. A hozományvadász rímkovácsot pokolian mulatságossá formálta Bezerédy, az előadás végén pedig érte, Máté Gáborért Básti Juliért 6zólt tizenölt percig a lábdobogá- *os vastaps; olyan siker volt ez, amilyen húsz évben egy- •zer születik a főiskolán. — A Tudós nőket Major Tamás rendezte, ö olyan zseniálisan játszott elő nekünk, hogy meg sem kíséreltük az utánzást úgysem sikerült volna. • Harmadévesként öt-hat szerepet játszhatott a Nemzeti Színházban, a Nagy Változás idején. Negyedévre Babarczy négyüket Kaposvárra invitálta. Jöttek boldogan. Már a nyári Paraszt Hamlet ben szerepet kapott Bezerédy Zoltán. És sorjáztak a szerepek: Peti parasztlegény a Don Jüanban, Sróf mester a Berzsián és Dide- kiben, Tanító a Nehéz Barbarában. cowboy a Silver Queen Saioonban, Merlin a Sir Gawain és n Zöld Lovagban, Lamb A melegházban, Alain A nők iskolájában. Beszélgetésünk aktualitását káprázatos Njegusa — a legfrissebb siker, talán az eddigi legnagyobb! — szolgáltatja^ A víg özvegy köMegjelent a Dunatáj cí- • mű, Szekszárdon szerkesztett tudományos és művészeti szemle új száma. Somogyi vonatkozású esszék, cikkek is napvilágot láttak a szomszéd megyeszékhely folyóiratában. Ezek közül kiemelkedik Domokos Mátyás tanulmánya Takáts Gyula költészetéről, költői világáról, A költészet megmentett szabadsága címmel. Fodor András Futárposta című esszégyűjteményét Kerék Imre szemlézi a Duna tájban, testületi ragaszko dússal, lényegretörőem. Mini írja: „Verselemzéseiben Fo dór mellőzi a strukturálizvetségS esmovmyikja absao- lút kisember — ennél kisebb már csak egy daxli lelkű figura lehet —. egy „vizes- nyolcas”, nimand a köbön-j ilyenné formálja Bezerédy. Gyér haja mérnöki pontossággal, nedves fésűvel elrendezve, seprűszemöldök; bajuszkötövel „idomított* bajuszpamacs. Tehát: kopott ruhában bejön egy lenyalt frizura, két sűrű szemöldök, egy bajusz... A két lábon járó jellegtelenség. Aki azonban a zsebében tartja váltók formájában a díszes úri társaságot. Ez a balkáni — asztal alatti — gospodár az egyetlen hazafi az „előkelő”. hazaffyas kompániában, Ha megszólal a kólómuzsika, ennek könnybe lábad a szeme, darazsak kezdenek raj zárni az ereiben, két lúdtalpával verni kezdi a padlót, majd hieroglifákat ír lábával, miközben mellét a nemzeti érzés hordónyira dagasztja, arca lázban ég,.; Óriási ez a kisember, aikí: — Csak a főpróbákéiért született meg ilyenre. Gazdag Gyula, a rendezőm ismer, hagyta, hadd érleljem. Koltai Róbert pedig profidolgokra tanított meg, egy tucat poént „megcsinálva nekem”. Ez a kólózó Njegus nincs a darabban: kértem Gazdagot, hadd táncoljak! Gessler György készítette a koreográfiát, én meg végre 'kiélhettem magamból az egykori táncversenyzőt. Kicsit tart a sikertől. Fortuna bizony kokott istennő. A színész meg hamar „elszállhat”, ha megkábul a sikertől. Felfedezte a film is Bezerédy Zoltánt: a Bizalom egyik főszerepe után, dobozban vár televíziós bemutatásra a Bambini di Prága, most forgat egy krimiben, a Nyom nélkülben. Nyáron nősült, felesége is tagja a színháznak. mus divatos hangstatisztikáé eljárásait éppúgy, mint a felszínes impresszionista megközelítésmódot; a mű belső világából indul ki minden esetben, a yens gondolatvilágának leglénye- ftére tapintó utalásokkal indítja meg az olvasó képzeletét,” Kelemen Lajos ka^ poevári költő Virraszl a kéz című kötetét is Kerék elemzi. SOMOGYI NÉPLAP művésszel. RmiMMtl András A neorealtzmus mestere 75 éve született Luchino Visconti Leskó László DUNATÁJ Takáts Gyula költészetéről Vastaps
