Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-06 / 261. szám
RÉTEGEK ÉS ÉRDEKEK Eefoníerm ékek útépítéshez A KISZ Központi Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a rétegtanácsok, megalakításával. Apropónak ennyi is elég, hogy az ifjúsági szövetség rétegpolitikai tevékenységéről szóljunk. Valójában a téma mindenkor időszerű, hiszen a mozgalmi élet állandó jellemzője a rétegek szerinti differenciálás. Egyszerűen azért, mert az ifjúság, a KISZ-tagság korántsem homogén; más az érdeklődése, a fölkészültsége példának okáért a szakmunkástanulónak és a mérnöknek.. Ami az egyiknek túlságosan bonyolult. a másiknak untató közhely. Másként él, más kérdések foglalkoztatják a még eltartott diákot és a kereső, önálló, családot alapító dolgozó fiatalt, Jól tükrözte a különbözőséget a KISZ X. kongresz- szusa is, amelyen a több mint háromszáz hozzászóló többnyire egy-egy réteg céljairól, gondjairól adott számot. Mégpedig jórészt a hat szekcióülés valamelyikén. Egységes ifjúsági szervezet és differenciálás. Nincs a kettő között ellentmondás? Az ifjúsági mozgalom újjászervezéséig érdemes visz- szatekintenünk a válaszért. Az ellenforradalom után, 1957-ben szükségszerűen az egység kapott nagyobb hangsúlyt. A politikai egység! Akkor sem gondolta persze’ senki sem,, hogy valamemy- nyi alapszervezet „uniformizálta»” működhet; más feladatokat oldottak meg a diákok, mást a dolgozó fiatalok. Az üzemekben akkor is főként a gazdasági tennivalóikhoz kötődtek a KISZ akciói, a tanintézetekben a megítélés mércéje akikor is az volt, hogy ki • miként tesz eleget tanulmányi kötelezettségeinek. Csak a differenciálás szervezeti keretei hiányoztak. Az akkori tizen- és huszonévesek a megmondhatói, hogy e hiány olykor mennyire nehezítette a tartalmi munkát. Megfogalmazódtak kérdések, feladatok Egyre többször mondjuk, hogy nyílt várospolitikát hirdetett meg a tanács. Sokan ásít' gondolhatják e kifejezés olvasásakor, hogy ugyan mi új van ebben a törekvésben. Jogos a kérdésföltevés, hiszen, több mint két évtizedes gyakorlat összegezése ez a kifejezés. Egész megyénk közéletében nyomon követhető a szocialista demokrácia kibontakozása. A város- és községpolitika kialakításában különösen érződik, hogy a lakosság igényeire, véleményére, javaslataira építve terveznek, s így természetesen sakkal könnyebb mozgósítani az embereket a megvalósításra. A tanácsok két és fél évtized alatt sokat fejlődtek a i nárt politikájának szelleméin. Elsősorban a nagyobb önállóság, a népképviselet színvonalának emelkedése alapozta meg a jó kapcsolatot a testületek és a lakosság között. Amikor még fentről határozták meg mit tervezzen egy-egy tanács; nyilván nem volt lehetőség arra, hogy figyelembe vegyék a javaslatokat. Amikor azonban a helyi körülmények, igények alapján tervezhettek, - megnőtt a szerepe annak, mit szólnak az emberek az elképzelésekhez, mit tartanak fontosabbnak. Különösen megfigyelhető volt a tanácsok ötéves tervének készítésekor a szoros kapcsolat a választópolgárokkal. Minden fórumot felhasználtak arra, hogy ösz- szegyűjtsék a javaslatokat. Több gyűlésen részt vettem, ahol a megyei tanács vezetői ismertették az elképzeléseiket. Minden véleményre figyeltek, amely a népfront- mozgaloaa» * «saksaerveze— és késett a válasz, a megoldás. Óhatatlanul késett, hiszen az általános tennivalók háttérbe szorították a részleteket. Nem jutott rájuk elegendő energia, kimunkálásra vártak a módszerek; ott is a sablon érvényesült, ahol sajátos, csak egy bizonyos rétegre érvényes megoldást kellett volna keresni. Sok múlt,, persze, az alapszervezeteken, a választott tisztségviselőkön, a kezdeményezőkészségen. Bizonyos azonban, hogy az évek múlásával fölhalmozódtak az igények. Az ifjúsági szövetségnek különféle kívánságokra kellett reagálni. A feladatok meghatározásakor is figyelembe kellett vennie a rétegsajátosságokat. Csak utalásként: a központi akcióprogramok jó néhány éve már külön fejezetet szentelnek az alapvető ifjúsági rétegeknek. És megfelelő fórummá váltak a rétegtanácsok. Javaslatok, elemzések jelzik munkájuk eredményességét. A mostani központi bizottsági ülésről kiadott közlemény szerint a frissen kialakult tanácsok első teendője, „...hogy az intéző bizottságnak az egyes rétegtanácsok feladat- és hatáskörére vonatkozó elképzeléseit véleményezzék.” Mint ismeretes, a rétegtanácsok tagjainak egy részét a KISZ- szervezetek közvetlen javaslatai alapján bízták meg. Azaz: a KISZ Központi Bizottsága áttételek nélkül is kap jelzéseket a tagságtól. A Központi Bizottság ülésein pedig napirendre kerül egy-egy ifjúsági réteg helyzete. A cél világos: ralameny- nyd KISZ-alapszervezet alakítson ki olyan programot, amelyet a tagság magáének vall. Mellőzzék a formális vállalásokat, vegyék tekintetbe a KISZ-tagok fölkészültségét, teherbírását, érdeklődését. Mindenütt elérték már e célt? Ha unalomba fulladó taggyűlésekre tek, a műszaki szakemberek vagy az ifjúság részéről elhangzott. A falugyűléseién, a városrészi fórumokon ugyancsak ilyen szellemben ismertették az anyagi lehetőségeket, vázolták a terveket — megindokolva, hogy mit miért kívánnak bevenni a tervbe. Megszámlálhatatlan, szakember, közéleti személy előzetes véleményének birtokában álltak össze az előzetes elképzelések is. Egy időben heves viták dúltak akörül, hogy milyen szerepe lehet az úgynevezett „laikus” testületi tagnak az egész lakosságot érintő döntések előkészítésében. Ez a vita azóta elcsitult, mivel többségéhein, gyakorlott közéleti emberek kerültek a bizottságokba, s együtt a meghívott szakemberekkel jól képviselik a lakosság érdekeit. Kialakult az a gyakorlat, hogy a szakmai szempontból megalapozott előterjesztéseket a nem szakemberek elsősorban olyan szempontból „véleményezik” : benne van-e, amit vár a lakosság. A szakemberek pedig elmagyarázzák a bizottságok ülésén, olykor a tanács testületében, sőt különféle fórumokon is, hogy mire alapozzák a terveket. Emlékszem például, hogy egy orvos milyen határozottan felszólalt több nénfront- fórumon is annak érdekében: csökkentsék azoknak, a somogyi községeknek a számát, ahol nem egészséges az ivóvíz. A végleges terv elkészítésékor ezt a javaslatot is figyelembe vették. Vagy például a szakszervezetek véleményét a lakásépítés és -elosztás pontosabb meghasározasaba*. gondolunk, ha fölidézünk papírízű előadásokat, ha a passzív KISZ-tagokat próbáljuk összeszámolni — melyik alapszervezetnek hány százalékát alkotják vajon? —, akkor a válasz nyilvánvaló. Elérhető-e egyáltalán az optimális állapot? Több okból sem. Részben azért nem, mert a KISZ-tagság folytonosan cserélődik, újabb és újabb korosztály tanulja a szervezeti életet, ismerkedik politikai fogalmakkal, a politizálás gyakorlatával. Másrészt a fejlődés velejárója, hogy a megoldott feladatok helyébe újakat teremt a valóság. Nincs mindenre hathatós recept. Ami korábban bevált, mára elavult. Példával illusztrálva: bő tíz évvel ezelőtt leggyakrabban a közösségi helyiségek hiányát panaszolták a fiatalok. Okkal. A KISZ X. kongresszusán elhangzott vélemények, javaslatok is bizonyítják, hogy minden ifjúsági rétegnek van kielégítésre váró igénye. Számon tartott igénye. Ahogy az október 6-i központi bizottsági ülésről kiadott közleményben olvashatjuk: „A Központi Bizottság külön dokumentumban foglalta össze a KISZ X. kongresszusán elfogadott azon feladatokat, amelyek megvalósítása az illetékes állami szervek segítségét, intézkedését is igényli, valamint azokat a javaslatokat, amelyek a fiatalok etetés munkaikörülményeinek, tanulási lehetőségeinek, pályakezdésének, családalapításának, művelődési és sportlehetőségeinek javításával kapcsolatosaik. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy ezt a dokumentumot eljuttatja a Minisztertanácshoz.” Bizonyost a helyzetfölméréshez az is hozzájárult, hogy a rétegek sajátosságaira a korábbinál nagyobb figyelmet fordít az ifjúsági szövetség. Következésképpen az érdekeiket is hathatósabban képviselheti. M. D. Megfigyeltem például, hogy a tanácsok sokkal figyelmesebbek, mint régebben voltak. Azonkívül, hogy megköszönik a javaslatokat, amikor elhangzanak, minden lehetőséget megragadnak, hogy ismertessék sorsukat. Azt is, ha megvalósítják, azt is, ha pénzhiány miatt egyelőre nem. S itt kanyarodnék vissza a cikk elején, jelzett nyílt várospolitikára. Elsősorban az az új ebben, hogy a tanács — Kaposváron és a többi somogyi városban is — növeli azoknak a számát, akiket bekapcsol az együttes gondolkozásba. A népfront- bizottsággal együtt szervezett városrészi fórumok, falugyűlések például különösen alkalmasak arra, hogy átfogóan ismertessék a terveket, a tanácstagok munkáját, ugyanakkor megismerjék az emberek véleményét, fölkérjék őket a társadalmi munkára. Érdemes kiemelni azt az elhatározást, hogy a tanácsrendeletek előkészítésébe az eddigiednél - sokkal jobban bevonják a lakosságot, A párt XII. kongresszusa szerint a tanácsok népképviseleti. önkormányzati és államigazgatási szerepüknek megfelelően önállóbban vesznek részt a társadalmi feladatok megoldásában. Erre alapozva tűzték ki azt a célt,' hogy építsenek jobban a lakosság véleményére, cselekvőkészségére. E feladat megoldásához jó indítást adott a VI. ötéves tervek készítésének időszaka. Most az a fontos, hogy ne lanyhuljon a kapcsolat, még gyakoribb legyen a párbeszéd a tanács és a lakosság között. Regebben is készítettek kis mennyiségben betonterméket Barcson a tanács költségvetési üzemeben. Ezért határozták el, hogy más vállalatok részére is gyártanak, s e célból hozták létre új betonelemüzemüket Az idén kezdték meg a munkát. Jelenleg tizennyolcféle betontermek készül a Barcsi Városi Tanács költségvetési üzemében az idén mintegy hatmillió forint értékben. Legtöbbet — harmincezer darabot — járda- és mederlapból gyártanak, aztán készítenek kútgyűrűt, útszegélykövet. parkolóelemeket, aknaszűkítőt is. Ez utóbbi a legújabb termék. A költBalatonendréd népe nagyon várta ezt az üzletet. Fölépítését társadalmi munkában segítette: pontosan 960 órányi munkát végzett a lakosság, s ebből 300 órányit az áfész helyi tagsága, mert a korszerű, minden igényt kielégítő ABC-t a Siófok és Vidéke Áfész építette a Zamárdi Közös Községi Tanács támogatásával. Az új létesítmény (melyet júliusban kezdtek építeni) a modem berendezéssel együtt egymillió-háromszázezer forintba kerül s ebből ötszázezret a tanács adott. Az építómunka nagy részét az áfész részlege vállalta, a könnyűszerkezetű, hőszitge- télt önkiszolgálóbolt fölép ionén y ének összeszerelését pedig a dombóvári Unió Ktsz szakemberei végezték. — Eddig két elavult boltja volt a falunak — mondta Bíró Zoltán, a szövetkezet elnöke, akinek rövid avatóbeszédét szerdán délután a falu apraja^ nagy ja meghallgatta. A két kis hagyományos vegyesboltnak — ösz- szesen mintegy 30 négyzetméternyi . volt az eladótere, az új önkiszolgáló kereskedelmi része viszont a raktárakkal és a fölvásárlóval együtt kétszázötven négyzet- méternyi, s ebből az eladótér száz. — Eddig öt-hatszázezer forint volt á két bolt havi forgalma, most kilencszáz- ezer körül kell gondolkodnunk — jegyezte meg Probszt István üzletvezető. — Ehhez a forgalomhoz készültünk munkaerővel is. A két megszüntetett boltban hárman dolgoztak, itt öten állunk a vásárlók rendelkezésére. — Az üzlet áteresztő képessége a kétmilliós forgalmat is elbírná, természetesen némi átalakítás után — mondták a szakemberek. — Tehát ez az üzlet nemcsak a jelennek épült. — Mennyi árukészlettel várja a vásárlókat az első napon? — kérdeztem Probszt Istvántól. | j _ Myoáesaáaeaer forint éra barcsi költségvetési üzemből tékű portéka van a polcokon és a raktárakban... Az endrédieket nem kellett biztatni a vásárlásra, az áfész szákemberei _ előrelátóan, a megnyitó utáni munkára kihozták a Sió Áruház legjobb pénztárosát, s ugyancsak keményen kellett dolgoznia. Vásárlás közben a falusiak nézegették a boltot, s büszkén hivatkoztak társadalmi munkájukra. Várossá lenni rangot jelent egy lakóközösség életében. Az urbanizáció világjelenséggé nőtt. Városaink arculata pedig oly mértékben változott az utóbbi évtizedekben, hogy áld régen járt például Salgótarjánban vagy Zalaegerszegen, könnyen eltévedhet. A városiasodás folyamata korántsem mentes az ellentmondásoktól. Az önvizsgálatra, értékelésre különös alkalmat kínál, hogy november nyolcadika — immár hagyományosan — 1949 óta a városrendezés napja. Idén tíz éve, hogy kialakították Magyarország első, átfogó településhálózat-fejlesztési koncepcióját. Akkor ezt a programot sokhelyütt a világon követendő példaként emlegették. A magunk mögött hagyott évtized során azonban nem várt módon változtak a gazdasági körülmények: csökkentek a_ települések emberléptékűvé formálásához szükséges anyagi erőforráson. Ugyanakkor megváltoztak a társadalom igényei is. Előtérbe került, hogy ne csupán lakhatók legyenek épületeink, hanem egész környezetünk szebbé, kényelmesebbé, célszerűbbé váljon a korábbinál. A városi cím elérése — a történelmi hagyományoknak megfelelően — továbbra is olyan célként lebegett a fejlődő települések előtt, amiért semmilyen áldozat nem drága. Ráadásul az 1971-e6 koncepció pontos»» meghatározta a várossá fájás fettételeit Eb- fev■ségvetési üzem és más vállalatok részére útépítéshez is szállítanak betont Az idén vásárolták másfél millió forintért, és közvetlenül a Dráva partján állították föl a nagy teljesítményű NDK-gyártmányú betonkeverőt. Ez igen gazdaságos, mert a folyón érkező kavicsot azonnal- föl tudják dolgozni. Néhány méterre van onnan a betonüzem, így sok pénzt megtakarítanak. A költségvetési üzem elsősorban a barcsi és a környékbeli munkákhoz készít betonelemeket, s több somogyi és megyén kívüli vállalat igényeit is kielégíti. Legnagyobb megrendelője a Délviép, a kaposvári városgazdálkodási vállalat. A megye tüzép-telepei ugyancsak innen kapnak többféle betonterméket. Az igények alaposabb fölmérése, a tervszerűbb piackutatás folytán termelési értékük jövőre már meghaíSd- ja a tízmillió forintot. A munka könnyítésére, gyorsítására bevezették a rakla- pos, egységcsomagos szállítást. Emelőtargoncáik mellé még ebben az évben újabbakat is vásárolnak. szik az óvodára? Az sem lenne ilyen a mi munkánk nélkül. Egy Kapor Ferenc nevű kőművest emlegettek, aki egy hétig dolgozott az építkezésen társadalmi munkában négy emberével, akit természetesen ő fizetett. — Körülbelül tízezer forintot tett le ez a Feri a köz asztalára — mondták elismerő íejbólogatással. gyorsította a települések fejlődését, ám egyúttal aránytalanságokhoz vezetett. Sok helyütt bizony a falvak rovására gyarapodtak a fölfelé törekvők, ami oda vezetett, hogy ma már deklaráljak: minden eszközt meg kell ragadni, hogy a kis településekből ne vándoroljanak él az emberek. Az urbanizációval foglalkozó szakemberekre jogos társadalmi nyomás nehezedik. Hiszen' ma már nem lehet a tapasztalatok hiányára, vagy az építési technoló gia kezdetlegességére hivatkozni, mikor szürke, végé- hossza sincs házsorok nőnek ki a földből, vagy akkor, ha’ egy új lakótelepen hónapokig nincs elegendő üzlet, esetleg évekig nincs mozi ■'.■agy könyvtár. Vannak biztató jelek, melyek, arra utalnak. hogy jóirányú szemléletváltás tapasztalható. Házgyári elemekből családi házak is épülnek, több célú oktatási-kulturális központokat adnak át, lehetne sorolni még a példákat. Ami a lényeg: a városkép alakítása nemcsak a tervezőasztalon dől el. Abban a társadalom- tudóstól kezdve a kertészág, avagy a leendő lakókig mindenkinek részt kell vennie. Ehhez pedig alapvető feltétel. hogy értsük egymás szavát. SOMOGYI NÉPLAP Együtt a lakossággal Az új betonkeverő Új üzlet Balatonendréden — Összetartó nép az end- rédd — mondták. — EmlékSz, A. Városi rang L G.
