Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
Jó közérzet a VBKM-ben Dicsérik az üzemi A kaposvári villamossági gyár Somogy egyik legnagyobb üzeme. Ezernégyszáz ember dolgozik ott, és a gvár helyzete nemcsak a kerítésen belül érdekli az embereket — az innen származó ió és rossz hírekre élénken reagál a megyeszékhely sok lakó.ia is. A gyár sikere vagy kudarca így közvetve Kaposváron a közérzet egyik befol.yásoló.ia. Az emberek, ha a villamos- sági gyárról van szó, általánosítanak. Valahogy így: „Kaposvár most megmutatta, mit tud...” Avagy: „Hát ez a Kaposvár már megint lecsúszott; mit szólnak rólunk az országban..." Magunkénak érezzük e nagyüzemet, s amikor az ott dolgozók helyzetét elemezzük, megállapításaink mindig egy kicsit az egész városhoz szólnak, a többi g'árnak, vállalatnak is mutatnak valamiféle mércét, összehasonlítási alapot. Derűt ad az ebéd is Nemrég arról gyűjtöttünk ismereteket, hogy a Villamos Berendezés és Készülék Művek Kaposvári Villamos- sági Gyárában miként gondoskodnak a dolgozókról: mit adnak az embereknek a munkán és az érte .iáró fizetésen kívül. Riskó Sándor gépbeállító, a szakszervezeti szociális munkabizottság vezetője elmondta: — Igen nehéz volna mindazt fölsorolni, amit a gyár „borítékon kívül” ad munkásainak. A juttatások között megtalálható minden, ami ma már természetes — üzemi ebéd, orvosi ellátás és hasonlók —, valamint néhány különlegesség, amit csak mi nyújtunk. Égető hiányosságaink nincsenek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs mit javítani, hanem azt, hogy az alapot mindenhez megteremtettük. Ma már elsősorban a minél jobb minőség a céL — Kezdjük a sort az üzemi ebeddel! Jóllakottan és derűsen, avagy éhesen és mérgesen kelnek-e föl az emberek az ebédlőben az asztaloktól? — Korszerű konyhában főznek itt a szakácsok. Nemcsak magunknak, hanem más cegeknek is készítünk ebédet. Jó hírű konyhánk van, típusmenű és étlapról választható ennivaló várja az embereket. Mindkettőhöz ad a vállalat hozzájárulást. Gondoskodunk a nyugdíjasainkról is, régi dolgozóink szintén kedvezményes üzemi étkeztetésben részesülhetnek. Ezt nem sok helyen csinálják. konyhát, az orvosi Az ebédlő tiszta, kellemes. Néhány napja fejeződött be a felújítása. Halványzöldre festették — ez a szín, állítólag. többet ér, mint két nyugtató tabletta. Az adagok pedig nagyok. És aki még itt sem lakik jól, azt várja a büfé. Erről azért érdemes szót ejteni, mert a gyári boltocskában olyan a választék, hogy a napi bevásárlást is el lehet végezni, így időt takarítanak meg a háziasszonyok. Egészség, sport Az irodaépület földszintjén vannak az orvosi rendelők is. Ezekre nagyon büszkék a gyáriak. Helyben megtalálható a fogászat, a szemészet, a nőgyógyászat, a belgyógyászat és a fizikoterápia. Rákszűrést és terhestanácsadást is végeznek... Vitkai Sándorné munka- versenyíelelős, aki a szociális ellátással is sokat foglalkozik, elmondta: — Most épp nincs fogászunk és szemészünk. Elmentek az orvosaink. De nem lesz hosszú a szünet, úgy hírlik, hamarosan érkeznek az utódok. Dr. Cser Frigyes üzemorvost arról kérdeztük, van-e speciális gyári betegség. — Nincs. Munkánk azonban bőven van: a ..népbetegségek” a gyáriakat sem kerülik el. Sok a neurotikus, az ízületi bánta! makkal küszködő, a rossz fogú és egyéb bajokkal „megáldott' ember. Itt a gyógyítás feltételei jók. Technikai fölszereltségünk kitűnő, nem tudunk olyan orvosi műszert és egyéb szükséges holmit kérni, amit ne kapnánk meg A rendelőkből az öltözőkbe vezetett utunk. Egyszerűen fölszerelt de tiszta, kellemesen meleg fürdők, öltözőszobák vannak. Riskó Sándor tette hozzá 4 nézelődéshez: — Valaha sok bajunk volt azokkal, akik nem törődtek semmivei, rongálták az öltözőket. ma már ilyen nincs. Stabilizálódik a gárda, mindenki vigyáz a gyárra: arra, ami a sajátja. Arról is sokan beszélnek, hogy mióta új gondnokságvezető került ide — néhány hónappal ezelőtt —, megszépült a környezet . Kívül és belül is „csinosabb” lett a gyár; jobb érzés belépni a kapun, mint korábban. És a környék nemsokára új, szintén a dolgozókat szolgáló létesítménnyel gyarapodik. Vitkainé beszélt erről; — Sportkombinátot építünk a gyár mellett. Több ellátást,.. pálya is lesz ott és egy kondicionálóterem. Méghozzá külső bejárattal, hogy a munkások hozzátartozói is könnyen bejuthassanak, ne kelljen a portán mindenféle papírokat írni és a munkát se zavarják az idegenek”. Ugyanitt nyári napközit, óvodát is működtetünk majd. Ez azért fontos, mert sok kisgyerekes dolgozónk van s ők általában „kényszerszabadságra” mennek, amikor a városi óvodákat, bölcsődéket nyáron felújítják. Ha itt megoldható lesz a gyerekek napközije, akkor jobban gazdálkodhatnak maid az emberek a szabadságukkal. Ezeket az építkezéseket természetesen rengeteg társadalmi munkával segítik az itteniek. Vizsgajutalom és telek Zelenka Béla, a gyár igazgatási osztályvezetője is szolgált néhány adalékkal arról, hogy miképp gondoskodnak az emberekről: — Nehéz anyagi helyzetben levő dolgozóinkat a segélyeken kívül úgy is támogatjuk, hogy üzemen belül biztosítunk nekik másodállást. Ezt többen igénylik. Fiatal a gyár. sokan várnak lakásra vagy kezdenek családi fészket építeni. Tavaly hét munkáslakáshoz adtunk támogatást. A vállalati kőművesbrigád olcsón segít az építkezőknek. Volt a gyárban maradék tégla egy építkezésből, azt is a megfelelő helyre juttattuk, kedvezményesen. Több millió forintot költöttünk az előző ötéves tervben arra, hogy a városi óvoda- és bölcsőde- építkezéseket támogassuk, természetesen annak fejében. hogy a gyári gyerekek bekerülnek a gyermekintézményekbe. Sorolhatnánk még a kedvezményeket. A tanulás támogatásáról és a jó vizsgákért járó pénzről, a könyvtárról. az ifjúsági klubról, a gyári sportkörről és sok egyébről esett szó. Például kertbaráttelkeket is „szerzett” a vállalat az érdeklődőknek. A kaposvári villamossági gyárban az apróbb és mindenütt mindennap előforduló gondoktól, keserűségektől eltekintve az nem érzi jól magát, aki nem akarja. Ez persze enyhe túlzás, de ilyen „túlzásokat” sűrűn hallhat az, aki a gyáriakkal beszélget. Elismerően bólinthatnak tehát a kaposváriak, és ez azért is öröm, mert néhány éve még inkább a fejüket csóválták, amikor hasonló kérdések szóba kerültek, Luthár Péter Á tizenévesek és a társadalom A z általános iskolák felső osztályaiban, a középiskolákban és a s zakm u nkástanuló-intéze lekben több mint másfélmillió tizenéves fiú és lány készül a felnőttéletre. Különös, sajátos, érdekes a tizenévesek kamaszvilága. Fő jellemzője az átmenetiség, a nyugtalanság, vibráló feszültség. Testi, lelki életmódbeli változásokról van szó, pontosabban azok egymásba fonódó, gyakran kibogozhatatlan halmazatá- ról, és ez kisebb-nagyobb konfliktusok, nem egyszer szomorú tragédiák hordozója. A testi változásokat kezdetben még a szülők sem észlelik. Aztán egyszerre rádöbbennek, hogy gyermekűk megnőtt, ifjúvá érett. Furcsák és nem egyszer riasztóak a serdülőkort jellemző lelki problémák is. A későbbi jótulajdonságok, pozitív jellemvonások gyakran fonák módon jelentkeznek a tinédzsereknél. A leendő erős akarat, jellemsziiárdság gyakran a makacs türelmetlenség, követelőzés arcát ölti; a majdani egészséges kritikai érték, ebben a korban a min- ient lekicsinylő, mindent •ossznak tartó tagadásban is cifejezódhet. Ráadásul a tényleges jellemvonások tizenéves korban amúgyis fokozott hevességgel ütköznek ki. Csak nagy tóeelenamei,. sok-sok megértéssel segíthetjük át gyermekeinket ezen a nyugtalan időszakon. A tinédzserek érdeklődése mindenre kiterjed, mindent tudni, tapasztalni akarnak. Érdeklődésük, szorgalmuk, türelmük, elképzeléseik, ideáljaik is gyakran változnak. Mivel még kevés élettapasztalattal rendelkeznek, könnyen belolyásolhatók. A nyugati propagandaszervek nem véletlenül fordítanak oly sok időt, energiát fiataljaink ideológiai, politikai „megdolgozására”. A nyugati életforma túlértékelése, hazai gondjaink fölnagyítása, az ellenzékieskedés elhintése, a múlt és közelmúlt történelmének egyoldalú tálalása, meghamisítása, a szabadosság, a mának élés dicsőítése — ilyen és ezekhez hasonló módszerekkel dolgoznak. Nem is hatástalanul. I Már csak ezért is fontos, hogy nyíltan és őszintén — egyenrangú partnerként — foglalkozzunk serdülő gyermekeinkkel. A tinédzser ifieoyli * aatbeezedet, szeret vitatkozni, őszintén és jó szándékkal keresi a választ élete nagy kérdéseire. Azonnal észleli és jelzi, ha valahol megbillen a társadalmi egyensúly, és nekünk, felnőtteknek igenis komolyan kell venni a jelzéseket. Csak hát a tizenévesek nem ismerik eléggé képességeiket,. adottságaikat, s az ország helyzetéből adódó reális lehetőségeket sem. Legtöbbjük természetesnek tartja — elvárja —, hogy mindent megkapjon, minden vágya teljesüljön, azt a pályát, életmódot válassza, amit az egyéni és a társadalmi realitásoktól függetlenül magának elképzel. S itt ismét csak a szülők, a felnőttek felelősségére kell utalni. A kényeztetés, a szülői nagyvonalúság épp olyan káros, mint a nemtörődömség. A kamaszgyerek igényli, éhezi a törődést, a szeretetet, de a majomszerelet csak árt neki, meg kell, hogy értse már tizenéves korban, hogy nem körülötte forog a világ, nem rmodén ágy tormáik, ahogy Levéltári napok Tanácskozás az üzemtörténet-írásról A levéltári napok tegnapi rendezvényét az SZMT-szék- házában tartották. Varga József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára köszöntötte a résztvevőket: a vállalati szakszervezeti bizottságok képviselőit. A tanácskozáson Incze Miklós kandidátus, a Történettudományi Intézet osztályvezetője tartott előadást az üzem- történet-írás elvi és módszertani kérdéseiről. Bevezetőként vázolta e tudomány helyét, szerepét, s fölhívta a figyelmet sajátos elhelyezkedésére és sokoldalú kapcsolatára számos más tudományággal. — A hely- történet meghatározó részeként kell kezeim — hangsúlyozta —, hiszen egy-egy fontosabb üzemnek, gazdaságnak jelentős környezetalakító, településformáló hatása van. E tevékenység ugyanakkor szervesen beépül a közmüvelés rendszerébe. Szólt arról a vitáról is, amely akörül alakult ki a szakemberek között: meddig célszerű eljutni a föltárásban és összegzésben az üzemtörténet-írás során. Az előadó úgy foglalt állást, mind a vizsgált egység dolgozói, mind a közművelődés szempontjai azt igénylik, hogy egy-egy gyár, tsz stb. történetének feldolgozásában a megalakulástól napjainkig kell követni a folyamatokat. Az ellenérvek között szerepel a történelmi távlat hiánya és a szubjektív megítélés veszélye. Ezek azonban kellő körültekintéssel és sokoldalú forrásfölhasználással elkerülhetők. Részletesen hallottunk olyan fontos módszertani kérdésekről is, amelyek az úgynevezett kortörténet, az 1945 utáni időszak kutatását segítik. Mindenekelőtt természetesen a levéltári dokumentumok fölhasználása került szóba. Ezeket jól kiegészíti a korabeli sajtó; közléseit azonban indirekt forrásoknak kell tekintenünk, amelyek csak a jelenség szintjén adnak eligazítást. A visszaemlékezések ugyancsak értékesek lehetnek, de fokozott ellenőrzésre szorulnak. Mindezeken kívül újfajta forrásanyagok tömegével is találkozik a kutató, hiszen az elmúlt évek, évtizedek rengeteg írásos anyagot termeltek. A helytörténésznek az okoz gondot, hogy eligazodjék az információk tömegében. Az előadó arra is rámutatott: az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a társtudományok szerepe az üzemtörténet-írásban. Ma már nemcsak a társadalomtudományok legújabb eredszeretné. A korai 1 pályaválasztás, a lassanként már böl- esődéskorban elkezdődő „fölvesznek—nem vesznek” stresszhatása épp a kamaszgyerek érzékenységét irritálja a legjobban. A szülői, tanári lelkizés, a példabeszédek mit sem érnek, ha nem teremtjük meg a tanulás, az iskolai, a tanműhelyi munka tárgyi és alanyi feltételeit, ha nem gondoskodunk iskolarendszerünk folyamatos megújításáról, ha nevelési módszereinket nem alkalmazzuk az élet folyamatos változásaihoz. A tanulás mellett, a szabad idő értelmes eltöltésének kérdése az, amellyel a szülőnek, az iskolának, ifjúsági szervezeteknek, kulturális és sportvezetésünknek szembe kell néznie. A ráolvasás, a jelszavak önmagukban itt sem segítenek, annál inkább a sokoldalú, érdekes, hasznos szórakoztató programok. Ezek keretében alakulhatnak ki a közös érdeklődésen, érzelmeken alapuló úttörő-, KISZ- baráti közösségek. Sok-sok konkrét intézkedésre, folyamatos figyelemre van szükség. Példamutatás, következetesség, türelem és megértés — ezek a felnőttek és a tizenévesek közti bizalom kulcssaaÄ.-y í V#' t. E. ményeit kell figyelembe venni, hanem a természettudományok, a műszaki és technikai ismeretek, a művelődés- és üzemszociológiai elemzések stb. is nélkülözhetetlenek egy-egy gyár, gazdaság történetének igényes megírásához. Az üzemtörténet-írás tehát egyszerre komplex és interdiszciplináris tudomány, vagyis rendkívül összetett és számos tudományággal van kölcsönös kapcsolata. Incze Miklós befejezésül arról adott tájékoztatást, hol milyen anyagok lelhetők fel, amelyek segíthetik az üzemtörténet-írók munkáját A referátum után Hozza- szólások következtek. Bessere dy Győző pécsi muzeológus azt mutatta be kiselőadásában, milyen szerepe van a korabeli tárgyi emlékeknek a munkáséletmód kutatásában. Szili Ferenc levéltáros hozzászólásába a történelmi, nemzeti és nemzedéki tudat összefüggésének néhány kérdését -vetette föl. A tanácskozás Kanyar József kandidátusnak, a megyei levéltár igazgatójának zárszavával ért véget. Eredményesnek és hasznosnak minősítette a kétnapos levéltári rendezvényt P. L. A Ganz-Mávag Vörösmarty Művelődési Központban a napokban nyitották meg a palesztin festészeti kiállítást. A palesztin forradalmi festészetet tükröző tárlaton több mint hatvan alkotás szerepel. Képünkön: Joseplu Armen „Anya és gyermek.” Több mint kétszázezer vendég Igáiban Üdülőszövetkezet alakul Igáiban tartotta ülését tegnap a Somogy megyei Termálfürdő-bizottság. Több fontos napirendje volt a programnak, s ezek mindegyike az igali fürdő működéséhez, korszerűsítéséhez kapcsolódott. Értékelték az idei tapasztalatokat is. Az üzemeltetéssel kapcsolatban a legfontosabb feladat az előkészítés volt: a tereprendezés, a parkosítás. Sor került medenceielú j í tasra és új öltözők létesítésére —ezzel a korábbi zsúfoltság enyhítése volt a cél. S hogy a kisebb-nagyobb változtatások mit jelentettek a fürdő forgalma szempontjából, azt két adat bizonyítja: tavaly egész évben 194 ezer ember fordult meg itt, az idén októberig pedig már 210 ezer. A fürdő fejlesztésére majdnem négymillió forintot fordítottak. A közeli jövő legfontosabb feladatai között kell megemlíteni a termálvízkutatás szorgalmazását. Nem dőlt még el véglegesen a szennyvíztisztító-telep létesítésének kérdése. Jelenleg két terv között kell választani. Ami viszont már épül, az az új kereskedelmi és vendéglátóközpont. Kétszáz négyzetméteren öt üzletet helyeznek el, s ez a jelenlegi igényeket kielégíti. Ám a forgalom évről évre nő, úgyhogy máris fölvetődött egy új, nagyobb egység létesítésének gondolata. A köztisztasági, kömye zetvódelmi kérdések mellett többen szóvá tették ar igali benzinkút ügyét. Tarthatatlan a [lapok hogy » több százezer embert fogadó fürdő közeléb«i nincs benzinkút. A helyi termelőszövetkezet pályázatot nyújtott be egy kút és egy szerviz létesítésére a megyei tanácshoz. Ez mintegy tízmillió forintba kerülne, s az összeg felét a gazdaság állná. A pá- lvázatról még nincs döntés, holott az üzemanyagtöltő állomásra — csakúgy, mint a boszváróra, a buszfordulóra — sürgősen szükség lenne. A rövid távú és a távlati tervek mellett a tegnapi ülésen tájékoztató hangzott el az üdülőszövetkezet alakításáról. Erre már létrejött a szervező bizottság, s most a tagság szervezése, illetve a tervkészítés következik. Négy, egyenként 24 lataé- saes üdülő épülne itt, másfél-, illetve egyszobás egységekkel. Ügy tervezik, hogy egy-egy lakrész üdülési jogát kilenc család kapja egy- egy hónapra, három hónaprg pedig az idegenforgalmi hivatalok szerveznek ide vendégeket. A tegnapi ülésen részt vettek a zalakarosi termálfürdő vezetői is. Tapasztalataikkal, észrevételeikkel kívánták segíteni az igadi fürdő fejlesztését, azt, hogy itt is a karoshoz hasonló üdülési központ jöjjön létre. n. T. SOMOGYI NÉPLAP
