Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-26 / 277. szám

Erős pártszervezet, egészséges közhangulat — Igen, amikor titkár lettem a szuloki pártalan- szervezet legutóbbi vezető­ségválasztásakor, azt hatá­roztuk el: erősítjük sorain­kat. Így kommunistáink se­gítségével egészséges köz­hangulatot tudunk kialakí­tani a községben. Következetes munka A szuloki párttitkár. Gom­bos László szavait bizonyít­ja az a tervszerű, követke­zetes munka, amit a kis lét­számú alapszervezet vég­zett. Két évvel ezelőtt mind­össze tizennégyen voltak: többsége idős, nyugdíjas ember, akinek a munkájára már nem nagyon számíthat­tak. Elsősorban fiatalokat igye­keztek bevonni a pártszer­vezetbe, negyven év alatti kommunista ugyanis nem volt az alapszervezetben. S eredményeket értek el: két év alatt öt új taggal erősöd­tek Említésre méltó, hogy csaknem valamennyien KISZ-ajánlással kerültek a pártszervezetbe. S jelenleg is van két-három olyan fia­tal. aki aktívan tevékenyke­dik az egyre javuló munkát végző KlSZ-alapszervezet- ben. Ez Víg József KISZ- titkár érdeme. — Feladatunknak tartjuk, hogy kommunistáink min­denütt ott legyenek; érvé­nyesüljön a községben, s va­lamennyi tömeg- és társa­dalmi szervezetben a párt irányító szerepe. Amióta a helyi tanács megszűnt — Szülök Homokszentgyörgy- höz tartozik —, nekünk kell foglalkoznunk az embereket érdeklő kérdésekkel. Szeret­nénk, ha látnák: községpoli­tikai céljaink változatlanok, az itt lakóknak jó életkörül­ményeket kívánunk teremte­ni. Segítünk, hogy a német ajkúak ápolhassák hagyo­mányaikat, az idősebbeknek és a fiataloknak legyen megfelelő művelődési-szó­rakozási lehetőségük. Figyelemmel kísérik az el­látást is. Ha azt tapasztal­ják. hogy rendszertelen a szállítás vagy a dohány és burgonya átvétele, felvásár­lása akadozik, intézkednek. Együttműködés, kapcsolat — A Hazafias Népfronttal igen jó kapcsolatot alakí­tottunk ki — mondja a tit­kár. — Meghívtuk a Dráva múzeum igazgatóját. Szilá­gyi Jánost, aki a német és délszláv nemzetiség hagyo­mányairól, kultúrájáról tar­tott, nagy számú érdeklődő előtt, jól sikerült előadást. A kommunisták a KISZ- ben, az MHSZ-klubban, a vöröskeresztben, a sportkör­ben, a tűzoltóegyesületben és a táncegyüttesben is tevé­kenykednek. Mindenütt te­hát, ahol találkozhatnak a község lakóival. S úgy szer­vezik a politikai oktatást, hogy a társadalmi szervek, üzemek vezetőit, a pedagó­gusokat is bevonják; ők elő­adásokat tartanak. A párt- szervezet tagsága az idén is teljes létszámban részt vesz az oktatásban, s ezen kívül tizenöt pártonkívüli. Megfelelő politikai képzést kapnak azok a fiatal párton- kívüliek, akik a jövőben párttagként jöhetnek számí­tásba. Ez jó alkalom arra is, hogy a különböző terüle­teken dolgozók kicseréljék tapasztalataikat, megismer­jék egymás munkáját, gond­jait, és segítsenek. Gombos László 1958-tól több mint másfél évtizedig volt a szuloki tanács vb-tit- kára. A községben lett kom­munista; jól ismeri a köz­ség gondjait. Barcson lakik, munkahelye azonban Ho- mokszentgyörgyön van: ő a közö6 tanács pénzügyi cso­portvezetője. Gyakran késő este végez Szulokban a pártmunkával, s éjszaka ér haza. — Nem fárasztó? — Vállaltam, s úgy ér­Falugyűlés az őszinteség jegyében Több falugyűlésen te lár­tunk az idén Dél -Somogy - ban. S bizony, nagyon is vegyes a kép. A falugyűlése­ket — ez előírás — minden­képpen mee kell tartani; a kérdés csupán az. hogy ho­gyan teszik. Mert lehet iái. de lehet rosszul is. Lehet ígérni, ígérgetni — és őszin­tén szólni, mint ahogy hét­főn este Rrnyaszeretki rálvon tapasztatta*, ahová Bubán Sándorral, a járási hivatal elnökével látogattunk ei. A csaknem zsótf olásig te« teremben elsőként Csatot István, a Gongete^ Közös Községi Tanács elnöke kért szót; ismertette Görgeteg és a két társközség — Kunte­lep meg Rinyaszerrödrál.v — utóbbi öt évét. azt, hogy mit tették választóik: érdekében, mire fordították azt a 24 müfiS 38 ezer forintot, ameBteeS az elázó időszakban gazdéffisodtafc. Ezek után tör­tént valami, aminek egyéb­ként természetesnek kellene lennie mindenütt. A tanács­elnök visszatért a tavalyi falugyűlésen fölvetett gon­dokra. Elmondta: az akkori felszólalásokban szóvá tet­ték az egykori tanácsház környékének rendetlensé­gét meg azt, hogy föl kell újítani a Hunyadi utcát, egészséges ivóvízre van szükség, az áfész-bolt tata­rozásra szorul, rossz a va­sárnapi buszközleke.lés. Mi történt a felszólalások után? Az egykori tanácsházat fel­újították, termeit csinosítot­ták. de a környezet azon­ban máig nem változott", a tanácsnak újból intézkednie kell. A Hunyadi utca felújí­tását befejezték (a jövőben is gondolnak rá), s a közle­kedés sem került le a napi­rendre. Gond azonban a bolt ügye: itt elsősorban az áfésznek kell »lépnie”. No, és az ivóvíz? — Tudjuk, hogy rossz a rinyaszentkirályi víz — mon­dotta —, javítani kell a helyzeten. Elképzeléseink vannak:; sajnos, egyelőre nincs pénzünk. Az út alig több mint három kilométer Görgeteg és a fata között, elképzelhető tehát hogy a központi községből vezetjük ide a vizet. Ez azonban költ­séges. Gondoltunk arra is, hogy a rinyaszentkirályi szarvasmarhatelepnél levő kútról látjuk el a fatert— A rajyaszentkirályiafc újabb és újabb ötletekkel álltak elő. Volt olyan javas­lat is, amely drágább lenne az említettekénél (mint pél­dául a törpe vízmű építé­se), ám látszott, hogy min­denki fontosnak tartja a vizet, és segíteni akar. Az őszinte szóért őszinte szó jár. Nem került sor a „tyúkper” fontosságúakra — pedig ilyenekben sem szű­kölködtek régebben a rinya- szentkirályiak. Megértették, hogy a tanács anyagi esz­közei sem végtelenek, hát együtt kell keresni a meg­oldást. Mert ha holnap nem is. de holnapután már talán orvosolhatják fő gondjukat. Pár mondatban ennyit a rinyaszentkirályi falugyű­lésről. Őszintesége, célszerű­sége azonban talán okulásul •szolgál másoknak is — a közös munka érdekében. K. J. I zem, kötelességem, hogy be­csülettel csináljam. A párt­vezetőség két másik tagja, dr. Szecsei Béla és Horváth György a községben él. így megosztjuk a munkát. Azért is törekszünk a párt politi­kája, a közélet iránt érdek­lődő fiatalok kommunistává nevelésére, hogy legyenek helyben olyanok, akiknek nyugodt lelkiismerettel át­adhatjuk majd a pártszer­vezet irányítását. Tudja, egyszerű cselédgyerek vol­tam, munkásonként is szol­gáltam 13 évet, s úgy ér­zem. ezzel is tartozom a pártnak. Erősítik a biztonságot — Valami elkezdődött Szulokban. Két év eredmé­nyei alapján azt mondha­tom, hogy jó úton haladunk. Az együttműködést a társa­dalmi, a tömegszervezetek­kel a jövőben is folytatjuk, s tovább erősítjük soraikat — fogalmazta meg Király György, a barcsi városi pártbizottság titkára véle­ményét ennek az alapszer­vezetnek a tevékenységéről. Van feladat, gond bőven. A pártszervezet erősíteni kí­vánja a szuloki emberek­ben a biztonságérzést: ott kell megalapozni jövőjüket. Ezért segítik a háztáji ter­melést, kívánják jobban ki­aknázni a községi fürdő nyújtotta lehetőségeket, ki­építeni a fizetővendég-szol­gálatot, korszerűsíteni a vendéglátást. — Sajnos, Barcs. Sziget­vár, Pécs közelsége, az otta­ni lehetőségek vonzzák az embereket, főképp a fiatalo­kat. Az 1950-es népszámlá­lásnál még 2000 volt Szülök lakossága, 1960-ban 1612, jelenleg már csak 950. Erősíteni szeretnék a köz­ség iránti szeretetek a szü­lőfaluhoz való ragaszkodást — ezt is fontosnak tartja a pártszervezet. Azt, hogy megállítsa az elvándorlást, munkalehetőséget, tsz-mel- léküzemáaat teremtve. A községért végzett nagy értékű társadalmi munká­ban, az utak-terek, a park szépítésében, a fásításban, az óvoda és az iskola pat- ronálásában, a községnek fölajánlott kommunista szombat önzetlen tevékeny­ségében jutott kifejezésre a lakóhely iránt erősödő sze­retet Szalui László — Elhiszem — mondta Rumata. — Mindjárt láttam, hogy nagyon elszánt ember. — Tehát beismeri ? — kérdezte azonnal dón Reba. — Mit? —■ csodálkozott Rumata. Egy ideig tarkasszemet néztek. — Folytatom — mondta dón Reba. — A lelkek meg- rontóinak megmentésére ön, dón Rumata legalábbis há- rom púd aranyat költött. Nem beszélek arról, hogy eközben örökre beszennyez­te magát a gonosszal való érintkezéssel. Arról sem be­szélek, hogy amióta az Ar- kanari Királyság területén tartózkodik, egyetlen rézga­rast sem kapott esztori bir­tokairól. De minek pénzt küldeni egy halottnak? De itt az ön aranyai Kinyitott egy dobozkát, amely az asztalon levő na­Hasznos javaslatok Lenipari újítók tanácskoztak Taben Több mint hatvan szakem­ber — vállalati és gyári műszaki vezető, újítási elő­adó, kiváló újító — vitatta meg a lenipar ez évi újítási tevékenységét, elemezte a Budaílax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat mozgalmá­nak helyzetét a múlt hét végén Tabon. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál az V. ötéves tervben mintegy 1900 újítást hasznosítottak; az ebből származó haszon meghaladta a 43 millió fo- -rintot, s újítási díjként csaknem hárommilliót fi­zettek ki. A vállalati újítási mozga­lom sikerét jelenti, hogy a tavalyi eredmények alapján — az iparági versenyben — a II. helyezést érték el. Az idén még nagyobb lelkese­déssel kezdték az évet. Ezt az is mutatja, hogy eddig 14 százalékkal nőtt az elfo­gadott s mintegy nyolc szá­zalékkal a hasznosított ja­vaslatok száma. Az 1980. évi kilencvennel szemben az idén_ már több mint száz fiatal (harminc éven aluli) újító nyújtott be javaslatot. A kifizetett újítási díj ősz- szege pedig 29 százalékkal emelkedett Több jelentős újítást is tevezettek: így a szombathelyi fonógyárban, a zsinegfonalak alapanyagá­nak gazdaságosabb fölhasz­nálásával kétmillió forint az utókalkulációs megtakarí­tás. Mintegy 4,5 millió fo­rintos eredményt várnak a zalai lenárugyárban megva­lósított szennyvíztisztító újí­tástól; a vállalat komáromi lenárugyái'ában a bútorlap­üzemben bevezetett újítással import anyagot helyettesíte­nek, a budakalászi szövő­gyárban a kazánhiba jelző­rendszerének kiépítésével kapcsolatos újítás az üzem- biztonság fokozása mellett energiatakarékosságot is je­lent. Mivel érték el ezeket az eredményeket? Mindenek­előtt szükség volt a műsza­ki szakemberek, fizikai dol­gozók, újítási előadók, szak- véleményezők, gazdasági ve­zetők, az új iránt érdeklő- ' dók együttműködésére, pro­pagandamunkájára, s egy­más biztatására, bátorításá­ra. No, és egy Jő ú$tási szabályzatra, ami a gyor­sabb ügyintézés, a mielőbbi hasznosítás . érdekében bőví­tette a gyárak hatáskörében eldönthető javaslatok körét. Ennek eredményeként a tavalyi 99 napos átfutási idő 68-ra csökkent. A problémákra való gyors reagálás, az új iránti fogé­konyság, a megalapozott döntés, a vállalkozó kedvű emberek támogatása külö­nösen fontos napjainkban. Csak ez segítheti elő az újítómozgalom továbbfejlő­dését, növelheti a termelés és gazdálkodás hatékonysá­gát. Persze a sikerek mel­lett esetenként hiányossá­gok is előfordultak a len­iparban dolgozók újítási munkájában; a múlt évhez viszonyítva 1981-ben 12 szá­zalékkal csökkent a női és fizikai újítók száma. Ez részben abból adódott, hogy az újítási íeladattervekben kiirt javaslatok, témák nem voltak elég konkrétak, illet­ve időszerűek. Az év eddig eltelt időszakában — a ta­valyi évhez képest — ugyan­csak csökkent az utókalku­lált gazdasági eredmény, va­lamint a díjazott javaslatok száma. Mindez azért fordul­hatott elő, mert az egysze­mélyi elbírálók az újítások jelentős százalékát eszmeileg díjazták, ez csökkentette az adminisztrációt, mellőzte a szélesebb körű gazdasági elemzést. Csakhogy sok eset­ben sértette az újítók érde­két is! Fontos feladat tehat, hogy az illetékesek áz el­fogadott javaslatoknál ala­posan elemezzék és mutas­sak be a gazdasági ered­ményt, s csak végső esetben döntsenek az eszmei díj mellett. Természetesen az újítók érdekét figyelembe véve — ha az utókalkulált érték nagyon alacsony — továbbra is célszerű olyan eszmei díj megállapítása, ami előmozdítja több újítás beadását, a mozgalom to­vábblépését. „A tanácskozás résztvevői, a hozzászólók egyetértetté!-., ■ hogy még jobb szervezéssel,' hatékonyabb propaganda- munkával — esetleg műsza­kiak és újítók klubjának létrehozásával —, a kivite­lezésben fölmerülő gondok megszüntetésével, a szellemi kapacitások még jobb ki­használásával, a gyárak kö­zötti szorosabb együttműkö­déssel szélesítik az úillő- mozgalmat. S különösen nagy figyelmet fordítanak az ön­költségcsökkentő. takaré­kosságot eredményező és a munkavédelem javítását szolgáló ésszerű újításokra. Krutek József Budapesten a Szentendrei úti Hermes Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet kertészeti és barkácsáruházából kertbarátok, kistermelők egyaránt kölcsönözhetnek — de vá­sárolhatnak is — mezőgazdasági kisgépeket. Évente ötszáz— hatszáz kertitraktort, kapálógépet, motoros permetezőgépet adnak el. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) 1 tok alá volt temetve, és elővett belőle egy maréknyi aranypénzt, amelyet Hatodik Pi-tz képmása díszített. — Pusztán ez az arany elegendő volna ahhoz, hogy máglyán égessék el önt! — jajdult fel. — Ez ördögi arany! Emberkéz nem képes ilyen tisztaságú fémet ké­szíteni ! Rumatába fúrta a tekinte­tét. Hát igen, gondolta nagylelkűen Rumata, derék legény! Talán ő az első, aki észrevette. Ezt tekintetbe kell venni ... Reba hangjá­ból részvét csendült: — És egyébként is ön na­gyon elővigyázatlanul visel­kedik, dón Rumata. Állan­dóan izgultam ön miatt... Ön párbajhős, kötekedő! Százhuszonhat párbaj öt év alatt! És egyetlen halott sincs ... ön kétségtelenül a Birodalom legkülönb kard­forgatója, kétségtelenül el­adta a lelkét az ördögnek, mivel csak a pokolban lehet megtanulni ezeket a való­színűtlen, meseszerű fogáso­kat. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy ez a tudás az­zal a feltétellel adatott ön­nek, hogy nem szabad ölnie. 24. Sivítás' szakította félbe. Reba rosszallóan nézett a lila ajtófüggönyre, amely mögött verekedtek. Tompa ütések hallatszottak, rekedt hangok, szitkok, kiáltások. Azután a függöny elsza­kadt és lehullott. A dolgo­zószobába rontott és négy- kézlábra rogyott egy véres állú, kopasz ember. A füg­göny mögül hatalmas man­csok nyúltak ki, megragad­ták az embert a lábánál és visszahúzták. Rumata ráismert Budahra. Vadul kiabált: — Becsaptak!... Becsap­tak!... Hiszen méreg volt! Miért? ... Elhurcolták a sötétbe. Egy fekete ruhás alak gyorsan fölkapta és helyére akasz­totta a függönyt. A beálló csendben undorító hangok hallatszottak a függöny mö­gül. Rumata mindent meg­értett. — Hol van Budah ? — kérdezte élesen. — Mint látja, valami sze­rencsétlenség történt vele — válaszolta dón Reba, de szemlátomást zavarban volt — Ne tegyen bolonddá — mondta Rumata. — Hol van az igazi Budah? — Ah, dón Rumata — fe­lelte fejcsóválva dón Reba. — Mit akar Budádtól? Ta­lán rokona? — Ide ha Ugasson, Reba? — mondta Rumata bőszen. — En nem tréfálok! Ha va­lami történik Budahhal, ak­kor maga. megdöglik, mint a kutya. Eltiprom. ’■— Nem less ideje hozzá — mondta gyorsan dón Re­ba. — Maga ostoba, Reba Ta­pasztalt intrikus, mégsem ért semmit. Soha életeben nem fogott még ilyen ve­szélyes játékba, mint most. Don Reba összehúzta ma­gát az asztal mellett. Ru­mata érezte, hogy ő maga sem állt még soha ilyen kö­zel a halálhoz. Rumata meg­feszítette izmait, ugrásra készült. Semmilyen fegyver — sem lándzsa, sem nyíl­vessző — nem öl azonnal. Ez a gondolat lerítt dón Re­ba ábrázatáról. Áz arany- eres öregember élni akart. — Ugyan már, igazán — mondta nyafogva. — Elül­dögéltünk, beszélgettünk ... De hiszen él az ön Budahja, éi és egészséges. Még gyó­gyítani is fog engem. — Hol van Budah? — A Vidám Toronyban. — Ide hallgasson, Reba — felelte Rumata —, ne bosz- szantson. És hagyja abba a színlelést. Hiszen, fél tőlem. És helyesen teszi. Budah az enyém, érti? Az enyém! Reba ijesztő volt. Arca elkéküit, ajka görcsösen rángatózott. — Kölyök! — sziszegte. — Én senkitől sem félek! El­taposhatlak, akár a piócát. Hirtelen megfordult, és le­tépte a háta mögött lógó go­belint. Széles ablak bukkant elő. — Otemézz! (Fotytatjnk) Kölcsöoizhető és negvásárolbató Nehéz istennek lenni Map] és Borisz Szfrogackij

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom