Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
Gazdasági közérzetünk M! a véleménye az embernek az életszínvonal mindenkori alakulásáról? Miként vélekednek az ország gazdasági helyzetéről, s az ehhez kapcsolódó konkrét kormányzati és egyéb intézkedésekről ? Végül is: milyen véleményekkel jellemezhető az ország gazdasági közérzete? Választ ad e kérdésekre a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének negyedévenként ismétlődő reprezentatív vizsgálata. Az első kérdéscsoport minden esetben az életszínvonallal kapcsolatos, s ez ügyben érdemes visszalapozni a régebbi elemzésekre. 1976- ban például a megkérdezettek 92 százaléka az életszínvonal emelkedésére számított; a múlt év első felében már csak 16 százaléka, s a második félévben száz ember közül csupán hat. (Az említett időszakban a megkérdezettek 36 százaléka remélte a változatlanságot, 51 százaléka pedig az életszínvonal csökkenésére számított.) Mondhatnánk most, hogy a közvélemény érzékenyen reagál a gazdasági helyzet változásaira. Mi több, fölismerte — s úgy látszik, hogy megértette és elfogadta — a gazdasági változások élet- színvonal-befolyásoló hatásait. Csakhogy a jelek — pontosabban: a további adaA Nagyatádi Konzervgyár párt-végrehajtóbizottsága 1977-ben tárgyalt az üzemben működő pártcsoportok munkájáról, s meghatározta a tevékenységük továbbfejlesztésének feladatait. Az utóbbi négy évben végzett munkáról, a tapasztalatokról kérdeztük Jámbor Lászlót, az üzemi pártbizottság titkárát. — Négy pártalapszerveze- tünkben 17 pártcsoport tevékenykedik — mondotta. — Létrehozásuknál azt az elvet követtük, hogy az azonos gazdasági területen dolgozó párttagok egy pártcsoportot alkossanak. A határozatok végrehajtása nyomán jelentősen fejlődött a pártcsoportok irányítása: valamennyiben dolgozik alapszervezeti vezetőségi tag, aki segíti a csoportvezető munkáját, tájékoztatást ad a vezetőség állásfoglalásairól, az alapszervezet-előtt all» feladatoktól» tok — szerint nem egyszerűen mechanikus tudati reakcióról van szó. Amikor még az újságok, a rádió és a televízió, a politikai beszédek és egyéb megnyilatkozások az anyag- és energiaárak „begyűrűzését” jelölték meg gazdasági problémáink fő okaként, a közvélemény már akkor is másként reagált és értékelt. A megkérdezettek többsége ge (1979 harmadik negyedében 57 százaléka) elsőként a munkaszervezési hiányosságokat, a fegyelmezetlen munkát és a rossz termék- minőséget kifogásolta. S csak ezután következtek a „külföldi árhatások” (a jelzett időpontban 24, egy évvel később pedig csak 19 százalékuk.) Nincs mit tenni, mint elismerni: a közvélemény értékítélete — amely az emberek mindennapi es gyakorlati tapasztalatait összegezi — végül is nem minősíthető irreális melléfogásnak. S persze nem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel sem, mondván: „Hja, kérem, az összefüggések sokkal bonyolultabbak annál, minthogy ilyen egyszerű következtetéseket lehetne levonni”. Sokan így reagáltak még másfél, két éve is a takarékosságról kialakult — mellesleg a tömegkommunikációs eszközök által is képviA pártcsoportok megtervezik tevékenységüket az alapszervezetek programjaiban. Ennek alapján rendszeresen, havonta vannak csoportmegbeszélések, megvitatják a taggyűlés elé kerüli témákat, kialakítják az azokkal kapcsolatos véleményt. Tapasztalataik szerint a pártcsoport-értekezle- teken élénk vita alakul ki, s ez segíti a kérdések tisztázását. Ennek ellenére a pártcsoportoknak változatlanul arra kell törekedniük, hogy fejlesszék a tagok vitakészségét, bátor és őszinte véleményalkotását. — Milyen feladatok állnak elsősorban a pártcsoportok előtt? — Munkájuk jelentős része a gazdasági, termelési feladatok megoldásának a segítése, tanácskozásaikon és mindennapi munkájuk során ezzel foglalkoznak a téggyakrabtoen. ha plőbbt seit ■— közvéleményre, amely ez esetben kritikus volt. Mert 1979-ben a megkérdezettek 25 százaléka úgy vélte, hogy a takarékossági intézkedések formálisak. További 22 százaléka szérint ezek az intézkedések nem haszontalanok, de végrehajtásuk közben más értékek mennek tönkre; 31 százalék csekélynek minősítette a kampány eredményeit és csak 15 százalékuk nyilatkozott egyetértőén az akkoriban propagált takarékos- kodási ötletekről, célokról. A múlt évben 93 százalékra emelkedett azok aránya, akik úgy tartották, hogy a takarékos kodási intézkedések változatlanul formálisak és csekély eredménnyel járnak. Talán azért is, mert e propaganda első számú célpontja változatlanul az állampolgár. Aki gyorsan gyorsítja az autóját és eléggé el nem ítélhető módon százwattos villanyégővel világít 60 wattos helyett; aki nem kapcsolja ki a hűtő- szekrényét, miközben a porszívót használja — pedig tudnia kell, hiszen annyit magyarázzák neki —, hogy az energiával takarékoskodni kell. Tudja. Annyira, hogy szóvá is teszi, például az ilyen közvéleménykutatásók alkalmával : szigorúbban kellene kezelni az anyagnormákat és jobban kellene ösztönözni a hulladék hasznosítására. A megkérdezettek 70 százaléka szerint a gyárakban olyan nagy fokú az anyagpazarlás, hogy a hulladék értéke gyakorta majdnem annyi, mint a kész terméké. Az ilyenfajta takarékosság híveinek becslése szerint csak a racionálisabb anyagíölhasználással 5—25 százalékkal csökkenthetnék a termelési költségeket. A megkérdezettek közül szinte mindenki (1980 végén 82 százalék) úgy véli, hogy olcsóbbak lehetnének a termékek, ha a termelőmunkában hasznosítanák végre az úgynevezett „belső tartalékokat”. E tartalékok hasznosításának gyakorlati lehetőségeit illetően viszont már erősen megoszlik a közvélemény. Csak egy kisebbség hiszi, hogy mindez elsősorban elhatározás dolga. A többség — gazdálkodási körülményeinket mérlegelve — úgy véli, hogy a racionalizálással föltárható tartalékok hasznosítása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy sokan hiszik. S ha ezzel kapcsolatban semmi másra, csak a szigorú — s a teljesítmények visszafogására ösztönző — bérszabályozásra gondolunk, megint csak azt mondhatjuk: a közvélemény értékítélete aligha minősíthető meggondolatlan melléfogásnak. években elősegítették az ütemesebb nyersanyagszállítást, növekedett a gyártóvonalak termelékenysége, szervezettebb lett a készáru csomagolása és szállítása, takarékosabb az anyag- és energiafelhasználás, javult a termékeink minősébe. Mindezek ellenére a gazdasági munkához kapcsolódó pártmunka operativitását javítanunk, gyorsaságát fokoznunk kell. A pártcsoportoknak fontos feladata a párttaggá nevelés is: ezt korábban túlságosan „központosították” a vezetőségek. Ma már a kiválasztásban, a javaslattételben, a párttaggá nevelés egész folyamatában a pártcsoportoké a döntő szerep. Javuló munkájuknak köszönhető, hogy minden évben sikerült az alkalmasakat felveiínünk a párt soraiba. — Miként ítéli meg a pártcsoportvezetők lona. ísenysegéfc? , Téli üzemek a Balatonon Akik nyáron az üdülővendégeket szolgálták a Balatonnál, télre más munka után néztek, avagy „gazdájuknál” maradva találtak más elfoglaltságot. A Pannónia és a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága jó néhány éve foglalkoztatja nyári munkásainak nagy részét téli üzemekben. A legtöbb ilyen idénygyárban már megkezdődött a termelés. A Pannónia a székesfehérvári hűtőházzal, valamint a baranyai és a Somogy—zalai Fűszérttel van kapcsolatban. A hűtőháznak kocsonyát készítenek Siófokon a Hableány étteremben, itt október elsején kezdtek dolgozni, szintén kocsonyát főznek péntektől a földvári önkiszolgáló étterem konyháján. Összesen 130 vagon remegő téli csemegét gyártanak. Csinálnak még gombócot, vajastésztát, ételalapot, vadas és burgundi mártást, s mától majonézt is. A fűszérteknek pedig négyféle pannónia-desszertet készítenek: 40—50 mázsát. Mintegy háromszáz ember talál munkát a vállalat téli üzemeiben. A SZOT 250 dolgozója változik szakácsból, mosogatóból, felszolgálóból gyári munkássá. Csokoládé és édesipari gyáraknak, valamint az esztergomi Granvi- sus szemüvegkeret-gyárnak dolgoznak. Bogláron konyakos meggyet, Lellén csokoládét csomagolnak, Földváron a központi étteremben keksz kerül dobozokba, a Csepel üdülőben Siófokon szaloncukorral és egyebekkel készülnek karácsonyra. A 1 szemüvegkeretek a siófoki Szikra üdülőben adnak munkát az embereknek. A Kapos völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat működési területének határa megegyezik a kaposvári járáséval. Ebben az időszakban a társulat dolgozói Fonóban például törpe vízmüvet építenek, Batéban vasúti rakodóteret készítenek: Nagyberki térségében a Tüskés-patak rendezésén munkálkodnak, Szennában alagcsövezést végeznek — ezeknél a munkáknál található most a fizikai dolgozók zöme. A gépkezelők, a munkavezetők és még né- hányan vállalati motorkerékpárral járnak a munkahelyükre. legtöbben azonban a társulat személyszállító járműveit veszik igénybe. Munkásszállítás költségeire az idén 650 ezer forintot — A közösségek nagy gonddal választották ki azokat, akik politikailag képzettek, az emberekkel való foglalkozáshoz is értenek és tekintélyük van az üzemben. Rendszeres továbbképzésükről gondoskodunk. És örömmel állapítjuk meg, hogy egyre nagyobb felelősséget éreznek közösségük tagjai iránt, nagy figyelemmel foglalkoznak az egyéni gondok megoldásával is. Végül hadd jegyezzem meg: a pártcsoportvezetőknek fontos szerepük lesz azoknak az eszmecseréknek a lebonyolításában, amelyeket az éves munka értékelésének elősegítéseként szerveznek. E beszélgetések céljaként a párt egységének további erősítését, az alapszervezeti munka fejlesztéséi. tűiák ki. SZHKCS0P01ÍÖK KORSZERŰBBEN Megyénkben ez ideig döntő módon a fogyasztási szövetkezetek szervezésében működtek szakcsoportok. Az utóbbi évtizedben számuk ' csalcnem megkétszereződött, ma már mintegy tízezren foglalkoznak különböző termékek előállításával szakcsoportokba tömörülve. A közelmúltban megjelent, január elsejétől életbe lépő rendelkezés sok tekintetben változtat e gazdálkodási formán, tágabb lehetőséget teremt, hogy tevékenységük továbbfejlődjön, rugalma- sabbbá, szervezettebbé váljon. Űj és igen kedvező változás. hogy a jövő évtől nemcsak a fogyasztási és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, hanem az állami gazdaságok és az erdő- gazdaságok szervezésében is működhetnek szakcsoportok. Eddig minimum tíz fő alakíthatott szakcsoportot, most öten is létrehozhatják. És ha a taglétszám vagy a tevékenységi kör ezt nem indokolja, akkor nem kell feltétlenül intéző-, illetve ellenőrző bizottságot alakítani. ' Jelentősen módosul az érdekeltség is. Eddig a szakcsoport tagok vagyoni hozzájárulása és a munkavégzésen alapuló vagyonszapo- rulat szövetkezeti tulajdonba került — most nem válik szövetkezeti tulajdonná. Az új jogszabály ugyanis módot teremt arra, hogy a kapcsolatokat a szakcsoport és a szövetkezet közös megállapodásban rendezze. A szakcsoport a korábbiakkal ellentétben használhatja a szövetkezet tulajdonában — vagy használatában — levő vagyontárgyakat (példáterveztek, de ez az összeg várhatóan „fölkerekedik” hétszázezerre. — Vannak, akiket Buzsák- ról yisz a Robour rendszeresen Fonóba, s még az a jó, hogy a gépkocsivezető is buzsáki, így nem Kaposvárról kell indulnia, hogy ösz- szeszedje az embereket — mondja Jetter Sándor ügyvezető igazgató. — Szeretnénk elérni minden munka- területünkön azt, ami az egyik brigádunknál már sikerült: az egyik brigádtag ül a személyszállító gépkocsi volánja mögött, s miután a helyszínre vitte társait, maga is velük dolgozik, és munka végeztével hazaviszi őket. A társulat gondoskodik róla, hogy mind az ötven— hatvan fizikai dolgozóját eljuttassa a munkahelyére, mégha ez számottevő kiadással is jár. Ez azonban, csak egy, a körülmények javításával összefüggő ■ igény, amelynek teljesítésével nem maradtak adósak. Közétkeztetésben például csaknem negyvenen részesülnek; a társulat az idén 40 ezer forintot fizet étkezési hozzájárulásként. A területen levő termelőszövetkezetekkel egyetértésben megoldották, hogy a társulat dolgozói is fogyaszthassák a tsz-kony- hák főztjét: így van ez most Fonóban, s így volt Batéban és, az igali fürdőnél végzett munkák idején. Vállalati részről csaknem 180 ezer forint áll rendelkezésre az idén szociális és kulturális célokra — ebből támogatják egyebek között a közös kirándulásokat, a testvértársulatokkal együtt tartott rendezvényeket, a sport- tevékenységet — s ehhez jön még a szakszervezet segítsége. Bandur András szb- titkár erről így tájékoztatott: — Megközelíti a 24 ezer forintot az az összeg, amit segélyekre, a nyugdíj előtt állók üdülési hozzájárulásaként, a sportrendezvények támogatására ebben as ovmaí kommentárunk ul a földet, az eszközöket, az épületeket, az ültetvényeket), s az ezekre vonatkozó elszámolást is az előbb említett megállapodásban kell rögzíteni. Figyelemre méltó változtatás ez, mivel eddig például egy állami támogatással létesített épületet akkor sem adhatott át — használatra — a szövetkezet, ha gazdaságosan, ésszerűen üzemeltetni nem tudta. így több kisebb, ma már üresen álló épületet állíthatnak új- ra a termelés szolgálatába. Viszonylag szigorúbb a rendelkezés az állami gazdaságok esetében. Meghatározott időre a szakcsoporttagoknak ők is átengedhetnek földet, de írásban kell rögzítem a föld hasznosításának módját. Ha ettől el. tér a szakcsoport-tag, az állami gazdaság azonnal fölmondhatja a megállapodást. A teljesség igénye nélkül idéztük a rendelkezés legfontosabb jellemzőit. A szakcsoporti termelés továbbfejlesztéséhez, a nagyüzemileg nem hasznosítható földterületek, eszközök. épületek termelésbe állításához széles körű és igen kedvező lehetőséget teremt ez a jogszabály. Egyrészt a kistermelők, másrészt a nagyüzemek kezdeményezőkészségétől függ, hogy mennyire élnek a lehetőséggel. A rendelet életbe lépéséig van idő a gondolkodásra, a szervezésre, a lehetőségek fölmérésére és a szükséges előkészületek megtételére. Eddigi működésükkel már bizonyították hasznukat a szakcsoportok, az új jogszabály most még tágabb teret enged értéket teremtő tevékenységüknek. ben fölhasználhatunk. De ebből a pénzből jut a gyerekek télapóünnepségére, nőnapi megemlékezésre, újságok előfizetésére és más célokra is. Dolgozóink 86,4 százaléka Medosz-tag, évente hatan kapnak szakszervezeti beutalót. A beutalók elosztásánál és a segélyeknél is megkülönböztetett figyelmet fordítunk azokra a nő dolgozókra, akik egyedül nevetik a gyermeküket. A munkaidőt meglehetősen rugalmasan alkalmazzák a Kapos völgyi társulatnál, pontosabban: a huszonnégy alkalmazott közül tizennyolcnál, Jetter Sándor így mutatta be módszerüket: — A vízügyi igazgatóságnál, ahol előzőleg dolgoztam, a rugalmasan kezelt munkaidőnek több éves hagyománya volt, s ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen a rendelet módot ád rá. Abból indultunk ki, hogy a társulat alkalmazottai között sok a nő, előfordulhatnak problémák a gyerekekkel és egyéb, csak munkaidőben elintézhető dolguk is akadhat, melyet sürgősen meg kell oldaniuk. Minthogy többnyire irodai dolgozókról van szó. lehetővé tettük számukra, hogy kilenc óra előtt vagy délután három óra után intézzék ügyes-bajos dolgaikat. Aki él ezzel a lehetőséggel, annak a tárgyhéten belül, de legkésőbb a hónap végéig le kell dolgoznia a kiesett órákat — ezt viszont szigorúan ellenőrizzük. Elgondolásunk találkozott a dolgozók igényével, s akadnak, akik már reggel hétkor kezdenek, hogy nyolctól kilencig elintézhessék magánügyeiket vagy ötig bennmaradnak, mert három után akadt dolguk a városban, H. F. A műtrágyaárak egyre több gazdaságban Jelentenek problémát, a szervestrágya-hasznosítás viszont technikai nehézségekbe ütközik. A Szigetvári Állami Gazdaságban gépesítéssel oldották meg a hígtrágyából a szervestrágya előállítását. A gazdaság már ipari méretekben biztosítja a jó minőségű szervestrágyát. Évente tizennyolcezer tonna szerves- trágyát állítanak elő kétmillió forint értékben, de ennél sokkal nagyobb érték a termőterület humuszának megóvása a visszajuttatott szervesanyag révén (MTI-fotó — Káknándy Ferenc felv.) ▼ . CB. Hatékonyabbá vált a pártcsoportok munkája Konzervgyári tapasztalatok Javuló munkakörülmények « Százezrek a szállításra IK S.
