Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-31 / 256. szám
,,Kaposváron megvárták a réz dobot" Egy érdekes kiadványról Régi óhaja teljesült a napokban azoknak a kis- és nagydiákoknak, szakkörve- zetőknek, óvónőknek és pedagógusoknak, akik fontosnak tartják a néphagyományok, a népművészet ápolását és terjesztését. Megjelent végre, a Somogy megyei múzeumok igazgatóságának gondozásában, az a — száz somogyi népdal kottáját és szövegét tartalmazó — szép kiállítású kis kötet, melyet Egyiid Árpád állított össze, Olsvai Imre lektorált és Várnai Ferenc szerkesztett. A gyűjtemény igazi csemege, minden korosztálynak. Nincs az a fogékony óvodás vagy kisiskolás, s nincs az a gyermekfejjel gondolkodni képes felnőtt sem, aki ne lelkesülne fel az altatók, hívogatok, hintáztatok, párválasztók, fogókergetők, mondókák és bo- gár-röppentők „ízlelgetésekor”, s az ilyen, a költői tömörítés iskolapéldájául szolgáló sorok olvastán: „Mosdjál, mosdjál, kis menyecske./ Kendőzz, kendőzz, kis menyecske./ Kis tehened fejetlen!/ A szobád is söpretlen./ ölelj, csókolj, akit szeretsz./ Ezt szeretem legjobban, ezzel táncolok jóban./ Vége, vége mindennek, vége a szerelemnek.” Az esztétikai értékeken túl seregnyi népszokás megismerésére adnak lehetőséget a szerelmes és lakodalmi dalok, a hajdani juhászok és kanászok életmódjának tanulmányozására az úgynevezett foglalkozásdalok. Bene Vendel, Juhász Andris, Nád János és más somogyi betyárok tetteit idézik a drámai lüktetésű balladák, s ugyanebből a műfajból kínál a kötet három páratlan szépségű, s a folklórtudomány szempontjából is ritka becsű darabot: a Rákóczi kis úrfi...- nak egy Somogyzsitfán gyűjtött variánsát, valamint a Fehér László somogyi változataiból kettőt. Gondos szerkesztői munkára vall a jelesnapi énekek összeállítása is. Húshagyókeddi vén- lánycsúfolótól karácsonyi köszöntőig sok mindent találunk, ami a népélet legjelesebb ünnepeinek felidézéséhez nélkülözhetetlen. Áhítatot és szellemességet bőven, humort is, minden mennyiségben. Imigyen: „Elmúlott a hosszú farsang, mi haszna, sirassuk. Sirassák a lányok az ittholmara- dásuk.J Akiknek a sok méregtől ráncos a szoknyájuk./ Hegyes-begyes disznóláb, hegyes-begyes szarkalábj Ru-ku-ku-ku-kuj Természetesen — mert a kö(et népszerűsítő kiadvány — nem volt lehetőség arra, hogy a szerzők a megyénkben föllelhető több mint ötven műfajból ízelítőt adjanak. Az a több tízezer méternyi magnószalag, mely Kodály Zoltán. Lajtha László, Dávid Gyula és szellemi örököseik jóvoltából megtelt a somogyi folklór kincseivel, szigorú válogatást tett szükségessé, s mindenekelőtt a gyerekek, fiatalok gondolkodásának és ízlésének ismeretét — hiszen a kötet elsősorban nekik készült. Ott van hát a helye minden énekkar-, szakkör- és tánccsoportvezető, minden óvónő asztalán vagy szekrényében, a könyvtárak polcain, minden gyerekszobában. A recenzens pedig csak azt remélheti ti tikon: a „Kaposváron megverték a rézdobot” csupán az első kötete lesz egy olyan sorozatnak, amely a somogyi folklórkincs egyes részterületeit ismerteti majd meg. népszerű formában, kicsinyekkel és nagyokkal. L. A. Hamuka, a jövő embere Amikor tiv évvel ezelőtt Hamuka Győző az Általános Hacacáré Művekhez került, szenzációs jövőt jósoltak neki a vállalat autodidakta zugcsillagászai. Azt' mondták, Albert Einstein zsenialitása és Sherlock Holmes kitartó szorgalma ötvöződött benne. S ha még azt is számításba vesszük, hogy a bika jegyében született, akkor Hamuka Győzőnek tüneményes ívelésű életutat jövendölhettek az üzemi könyvtárban található álmoskönyvek alapján. És valóban, Hamuka mérnök ur zsenialitása hamar iitat töri magának; csak úgy ontotta, szórta ki elméjéből a sziporkázóan szellemes műszaki megoldásokat, öreg, nyugdíjas hacacárésok füstös talponállókban még ma is legendaként mesélik, hogy Hamuka órák. napok alatt rájött olyan műszaki megoldásokra, amelyeket elölte hónapokig mérnökök, technikusok hada kutatott eredménytelenül. Egyszer aztán becsapott a bomba. Fontos szakmai tanácskozásra vitte magával az igazgató a mindentudó Hamukát, és az elnök még javában mbndta a megnyitó szöveget, amikor Hamuka hangosan horkolni kezdett. Ugyanis ebben a zseniális férfiúban az évek során sajátos védekezési mechanizmus alakult ki az idegrendszert károsító külső hatások ellen. Az üres, semmitmondó szöveg például az alvási reflexeit hozta működésbe, s a legképtelenebb testhelyzetben is tudott horkolni. A Hacacáré Műveket ért szégyen ellenére még egykét alkalommal az értekezleten megpróbálták Hamuka Győzőt ébren tartani, de minden kísérlet kudarcba fulladt. Egy vállalati bulin pedig, ahgl kitudódott, hogy Iamuka nem iszik alkoholt, iem tagja a Vak Bottyán ,’adásztársaságnak, és ráadásul a félkezes ulti szabályait sem ismeri, a félreismert zseni sorsa megpecsételődött, pedig főmérnököt akartak belőle csinálni. — Túl kell adni ezen a hatökrön! — mondta az igazgató egy elfogadott piros rebetli után bizalmasainak. A hatökör szó eléggé degradáló hangsúlyt kapott, de az ultizok nem mertek ellenkezni. mert a főnök volt a legképzettebb köztük: két éve summa cum laude minősítéssel végezte cl levelező tagozaton az általános iskola nyolcadik osztályát. — Van egy zseniális mérnököm, es el akarják csábítani! — panaszolta egy hajtóvadászat után rendezett halvacsorán a Hacacáré Művek főnöke tagtársainak, akik közt nem kevesebb mint tizenkét vezérigazgató lövöldözte a vadlibákat rangrejtve. Égre-földre dicsérte Hamukát, a kitalált mesére felfigyelt az egyik borgőzös lőtárs, és amikor kijózanodott, Hamuka Győzőt valóban átcsábította a vállalatához. Mindössze hat hónapot töltött Hamuka új munkahelyén, az Országos Kötő- anyaggyártó Vállalatnál. Mivel kiderült róla, hogy nincs kocsija, szaunába se jár, s nem hajlandó vállalati anyagból többszintes hétvégi házat építeni a Dunakanyarban, bizonyos vállalati körök kinézték maguk közül, túladtak rajta egy újabb vadvacsorán. Innét, a Hacacáré Művekből nem lehetett tovább követni Hamuka életútját. Suttogták, hogy a harmadik munkahelyén már csak technikusként alkalmazták. ' Mondták azt is, hogy elment benzinkutasnak, meg hogy benősült egy belvárosi kötődés családjába, és most vásárokra jár, pulóvereket árul. Őszintén bevallom, én nem hittem ezeknek a rémhíreknek, és lám, nekem lett igazam. Most, ahogy itt ülök az irodában, a központi folyosón külföldi delegációt kísérnek a Hacacáré Művek fökorifeusai. És kit látnak szemeim a kísérők között? Hamuka Győzőt! Hihetetlen, de igaz: visszajött a Hacacáré Művekhez főosztályvezetői beosztásba. A vállalat autodidakta zugcsillagászai nagy karriert jósolnak neki. Nem csoda, ö a jövő embere. Vezetőségi tag lett a Vak Bottyán Vadásztársaságban, vett egy telket a Dunakanyarban, a piros terített durchmars-húsz száz ultit három aduval is meg tudja játszani. Állítólag az új igazgató bukkant rá a szaunában két vadlibavadá- szat között. Kiss György Mihály A Noszlopy-kúria : múzeum II reformkor és a szabadságharc somogyi emlékei A reformkor és az 1848-as 1849-es forradalom és szabadságharc somogyi emlékeit idézi a megye új múzeuma, melyet a vértanú Noszlopy Gáspár szülőházában, Űjvárfalván tegnap avattak föl. A település határában levő Korokna várát 1555-bem a törökök elfoglalták, egy év múlva Zrínyi Miklós vette vissza. 1908-ig Vrácsik néven volt ismert a község, amelynek a 18—19. századi birtokosai között volt a Somssich, a Berzsenyi, a Noszlopy család. Noszlopy Antal 4802-ben örökölte a vracsiki birtokot, itt született hat lánya és nyolc fia, köztük a somogyi forradalmi mozgalmakban nagy szerepet játszó Gáspár és Antal. Az ország haladó gondolkodású nemesei a rendi országgyűléseket használták föl a nemzeti gondolat és a társadalmi haladás eszméjének megfogalmazására. Az 1825. évi első, úgynevezett rendi országgyűléssel Magyarország elindult a fejlődésnek azon az útján, amely a polgári forradalmakhoz vezetett. Somogy megye országgyűlési követei útján csatlakozott a reformgondolatokhoz; e korszakban alapítottak gimnáziumot, létrejött a Megyei Olvasó Társaság, újszerű mezőgazdasági reformokat vezettek be, megkezdődött a Balaton hasznosításának a tervezése, a folyók szabályozása. Nagy- váthy, Pálóczi, Berzsenyi Dániel, Beszédes József a korszak nagy alakjai. Jellasics 1848. szeptember 11-én negyvenezer fős seregével átkelt a Dráván, és megtámadta az országot. A népfelkelők raj laütésekkel zavarták az ellenséget, majd Perczel vezetésével Ozoránál Álomváros A városka aludt. Aluszékony város volt. Mintha állandó kábulatban tartotta volna a savanyító üzemből alattomosan terjengő édeskés illat, melyet a rothadás határáig érett paprika, paradicsom, uborka és a tartósítok, fűszerfélék árasztottak. Kábán, mégis nyugtalanul aludt a város. Fel-felsírtak a nyűgös csecsemők; ilyenkor az apák szitkozódva fordultak másik oldalukra, az anyák meg- adóan csitítgatták nyál langyos szavakkal a hüppögő- ket. Hamuszürke, szenvedő arccal aludtak a szívbetegek. A magányosok magzat tartásban, meg-megrándulva álmodtak. Gyöngyházfényűre izzadt testüket kitakarva szunnyadtak a szeretők, öreg emberek éber álomban cuppogtak fogatlan ínyükkel: elvált szomszédasszonyt, serdülő leánykát, fiatal menyet hazudott eléjük a nap közben láncon tartott vágy. (Ha felriadnak. • szorongva szégyenük álmukat. ...) Éj- íliszekrényükön ellenseges- U'degen csillog a vizespohár. Aludtam én is. Álmomban megelevenedett a vasárnap délutáni korzó — mi, kék sapkás gimnazisták friss latin „tudásunkat” fitogtatva fórumnak hívtuk —; ott sétált méltóságteljes lassúsággal körbe-körbe mindenki, aki számított: Mókus bácsi, a gimnázium igazgatója, akit mindig saját horkantá- sai riasztottak föl álmából az „ellenőrzött” történelem- órán; Pálinka állomásíőnök úr és ulánus-őrmester tar- tású neje, csúnyaságában is kívánatos lányukkal; Kiska elvtárs városi titkár a kelleténél egy számmal kisebb öltönyben, két kitüntetéssel — emberi sleppje élén —; az egy kitüntetéses Lajtos tanácselnök, akivel nem szenvedhették egymást; Ze- lenka Tihamér, a savanyító üzem vezetője; a pufadt Sovány tiszteletes; Kanca Elza üzletszerűen kéjelgő és Spi- nispió, a kisváros bolondja... Meg mi, szerelemre éhes kamaszok. (Ha Fellini nem járt az ötvenes évek második felében a városunkban, Nekeresden. akkor hogyan juthatott eszébe a Nyolc és lél fináléja, amelyben körbejár a manézsban mindenki, aki számít!?) Köd gomolygott körös-körül, de a korzó napfényes maradt almomban. Lassan, egymást köszöntgetve sétáltak a kisvárosiak egen, a délutáni verőfényes °"k'ény- szerpályan. Werner Elemér földrajz—történelem szakos tanár nyájas orcáján övig lógó vörös szakállal — mikor növeszthette? tegnap még olyan sima volt ott, mint a csecsemópopsi — odalépdelt hozzánk; ő is holdjáró, tétova lebegéssel. Agglegény volt, és — van itt valami megfejthetetlen összefüggés — kedvelte az érett, elviselhetetlen szagú sajtokat. Kisfiúsán fésült, gyér haj, megnyomnivaló orr — bip! bip! —, reményszínű szemek, amelyeket vízilólátószervévé nagyítottak a szemüveg lencséi. (Miért ők, a derűs szeműek halnak meg idő előtt!?) Álmomban köszöntöttük őt. Én vettem a bátorságot — nem kellett belőle dugovicstituszi adag —, és megkérdeztem Töhötöm tanár urat. (Így hívtuk, tisztelve a hagyományt. . .) — Tanár úr kérem, érzi ezt az illatot? Még besavanyodunk mi is. Beleszimatolt a levegőbe, amely az erjedés bodító illatától volt terhes. Fölemelte mutatóujját, ahogy egy- egy fontosabb összefüggés kimondásakor szokta az órákon: — Az élet, édes fiam, egy nagy Savanyító Üzem. Búcsúzóul megemelte sok- dioptriás szemüvegét, és belelebegett a ködbe. Nem éb- . redtem föl. Akkor még nem. Leskő László fegyverletételre kényszerítették az utóvédet. A somogyi népfelkelők harcaiban jelentős szerepe volt Noszlopy Gáspárnak, a fő sereget 1848. szeptember 29-én Pákozdnál győzték le. 1849 tavaszán a magyar szabadságharcnak már a megszálló császári csapatokkal kellett felvennie a küzdelmet. Az Országos Honvédelmi Bizottmány elfogadta Noszlopy Gáspár és Antal tervét a Dél-Dunántúl felszabadítására, 1849. március 19-én Kossuth kinevezte Noszlopy Gáspárt a megye kormány- biztosává. A császár azonban a cári segítséggel katonai fölénybe került, Temesvár után Világosnál bekövetkezett a szabadságharc utolsó órája. Noszlopy Gáspár a fegyverletétel hírére szabadjára engedte csapatát, maga pedig bujdosásra indult. Körözést adtak ki ellene, 1850-ben sikerült elfogni, de a katonai börtönből megszökött. Földalatti szervezkedésbe fogott. 1852- ben ismét elfogták és halálra ítélték. Az ítéletet 1853. március 3-án hajtották végre. Történeti tabló a kiállítás. Noszlopy hazaszeretetén és szabadságharcos magatartásán, cselekedetein keresztül eleven képet ad a korról a megvet múzeumi hálózat legújabb létesítménye. Az emlékhelyen kitágul előttünk a megye történelemben gazdag múltja, a Noszlopy család életmódját érzékelteti az egyiic teremben berendezett, 19. századi kis birtokú köznemesi szoba, A jobbágyság, a zsellérek nehéz hétköznapjaira is gondolhatunk a kiállított tárgyak, emlékek birodal- máoan. Több száz korabeli tárgy ad útbaigazítást, s a fotókról ránk tekintenek a reformkor nagyjai; Eötvös József, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István és Deák Ferenc és a forradalom es a szabadság- harc kiemelkedő alakjai. Noszlopy fölhívásai, a kiváló somogyi kormánybiztos intézkedései meüett az életére törő császári iratok között a lesújtó körözőlevél... A volt Noszlopy-kúria falán a múzeumavatáskor leleplezték a kaposvári szobrászművész, Weeber Klára alkotását, amely a község szülöttét ábrázolja. A Somogy megye a reformkorban és az 1848-as 1849-es szabadságharc’ idején című állandó kiállítást dr. Szi- kossy Ferenc, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgató-helyettese nyitotta meg. Vancsura Miklós, a So- mogysárdi Községi Közös Tanács elnöke méltatta Űj- várfalva szülöttének forradalmi útját. Az ünneplők közül elsőként dr. Nagy La- josné, a Noszlopy család leszármazottja helyezte el az emlékezet koszorúját a múzeum falára, majd a munkásőrség, a kaposvári Noszlopy és a helyi általános iskola tanulói rótták le kegyeletüket. Fölolvasták Noszlopy Antalnak, Noszlopy Gáspár szépunokájának a levelét, melyben a család nevében köszönetét mondott a felújított és szépen berendezett múzeumért. Horányi Barna Őszi-téli utak Marcaliból Jól szervez a Siotour A Siotour marcali irodájában már az év végi értékeléseket, összesítéseket végzik. December 20-tól ugyanis a következő évi programok szervezését kezdik meg: akkortól jelentkezhetnek Marcali és környékének lakói külföldi és belföldi utakra. Az idei év nem várt eredménnyel zárult: a forgalom megkétszereződött, s így a bevétel is. Külföldi társasutazásokra kétszázhúszezer forintot fizettek be a marcaliak, belföldi túrákra ötszázezer forintot költöttek. A valutaeladás meghaladta a kétmillió- négyszázezer forintot. Eredményesen működött a fizetővendég-szolgálat: több mint egymillió forint volt a forgalma. A belföldi túrákra kilencszázötvenen jelentkeztek, külföldre ötvenötén utaztak. Többen mentek az idén Bulgáriába, Csehszlovákiába. az NDK-ba, mint az elmúlt években. A marcali járás valamennyi általános iskolájának osztálykirándulásait ez az iroda bonyolítja le. A húszs-zázaléko« kedvezmény mellett az sem mindegy, hogy az ügyintézéssel nem a pedagógusoknak kell bajlódniuk: elvégzik az iroda dolgozód. A marcali iroda őszi—téli programajánlatában londoni, ausztriai. NDK-beli utak is szerepelnek azoknak. Decemberben, . januárban a környező szocialista országokba, de akár Egyiptomba is utazhatnak a jelentkezők. Az iroda újdonságként egynapos kirándulásokat szervez Szántódpusztára. Pécsre, Szombathelyre; elsősorban az iskolásokra gondoltak. amikor egy szentjaka- bi és szennai kirándulással egybekötött kaposvári városnézést is terveztek. A szekszárdi programon vállalatok szocialista brigádjainak érdemes résztvenni. Általános iskolásoknak ajánlják a kétnapos alföldi túrát, a veszprémi és a zirci kirándulást SOMOGYI NÉPLAP
