Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-28 / 253. szám
Szovjet-jemeni tárgyalások Tartós közel-keleti békét vezető testületek adtak kedden a Kremlben a hivatalos baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Ali Abdullah Szaleh, a Jemeni Arab Köztársaság elnöki tanácsának elnöke tiszteletére. A „nehéz mesterség” jelöltjei — Nagyon örülünk annak, hogy a Szovjetunió és a Jemeni Arab Köztársaság álláspontja számos nemzetközi kérdésben, s mindenek előtt a Közel-Kelet tartós és igazságos békéje megteremtésének kérdésében közel áll egymáshoz. A Szovjetunió és a Jemeni Arab Köztársaság politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatait, a nemzetközi helyezet, s elsősorban a Közel- Kelet időszerű kérdéseit tekintette át a Leonyid Brezs- nyev vezette szovjet, valamint az észak-jemeni küldöttség, élén Ali Abdullah Szalemmel, az elnöki tanács elnökével. A Kremlben tegnap délelőtt, baráti légkörben végbement tárgyaláson szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke mellett jelen, volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Dmitrij Usztyi- nov, az SZKP KB PB tagja, honvédelmi miniszter és Szem jón Szkacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke. Jemeni részről az államfő vezette küldöttség tagja volt többek között Abdel Aziz Abdel Ghani, az elnöki tanács alel- nöke, Mudzsahid Abu Sva- reb miniszterelnök-helyettes és Ali Lutfi Szaur külügyminiszter. Leonyid Brezsnyev és Ali Abdullah Szalem elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy a két ország kapcsolatai — az 1964. évi barátsági szerződés alapján — sikeresen fejlődnek, s mindketten síkA madridi rászállták a kapcsolatok további, mindkét nép javát szolgáló elmélyítése és bővítése mellett. Nemzetközi kérdéseket áttekintve a szovjet és az észak-jemeni államfő egyaránt aggodalmát fejezte ki a feszültség növekedése miatt, s hangsúlyozta: a világ valamennyi békeszerető erőinek aktívan kell cselekednie a fegyverkezési verseny megfékezése, a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a béke biztosítása érdekében. A megbeszélés részvevői különleges figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzetnek. Megállapították, hogy a feszültség további éleződése a térségben következik Izrael és a felette gyámkodó imperialista erőik agresszív politikájából. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a mielőbbi átfogó közel-keleti rendezés szükségességét. E rendezéshez vezető reális út nemzetközi értekezlet megtartása valamennyi érdekelt fél részvételével beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, amely a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője. A felek határozottan elítélték a különalkut. amely gyökeresen ellentmond az arab népek és államok érdekeinek. Kifejezésre juttatták azt az eltökélt folytatás Három hónap nyári szünet után ismét megkezdte munkáját az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi konferencia. Az elmúlt három hónap azonban korántsem' volt uborkaszezon a világpolitikában; olyan lényeges, események követték egymást, amelyek növelik annak jelentőségét is, hogy a madridi, konferencia jelenlegi, harmadik szakasza végre sikeresen záruljon. Madrid jelképesen is, szervezetileg is az emlékezetes helsinki tanácskozás folytatása, mégpedig egy olyan helyzetben, amelyet éppúgy jellemez az Egyesült Államok fegyverkezési, erőpolitikai kampánya, mint az ellene vívott és örvendetesen növekvő világméretű küzdelem, s éppen ezért minden korábbinál nagyobb szükség van az enyhülési tendencia legalább részleges továbbélését bizonyító lépésekre. Madrid sikere ilyen lépés lenne. A spanyol fővárosban most már egy esztendeje folyó tanácskozás sorsa azonban — természetesen — nem Madridban dől el: a konferencia sikere attól függ, vajon Washingtonban vagy éppen a brüsszeli NATO-központban megszületik-e az alapvető politikai döntés a továbblépésre. Erre sajnos, az ismert esemenyek — neutron- döntés, a Szovjetunió szüntelen rágalmazása stb. — egyelőre kevés reményt nyújtanak. Hiába áll készen a madridi záródokumentumok mintegy nyolcvan százaléka, a célegyenes sikere attól függ, akarják-e Nyugaton is a hátralévő vitatott húsz százalék közös kidolgozását és azzal együtt a konferencia sikerét. Éppen a szovjet hírügynökség, a TASZSZ emlékeztet a következőkre: „Még komoly feladatok vannak hátra. Nem jött létre megállapodás az enyhülést érintő egyik legfontosabb kérdésben; az európai katonai és leszerelési témákkal foglalkozó konferencia ügyében.” Iljicsov külügyminiszterhelyettes, a szovjet delegáció vezetője a spanyol fővárosba való visszatérésekor nem hagyott kétséget küldöttsége szándékait illetően: „A tanácskozás sikere elengedhetetlen!” — mondotta. Kiáltó kontrasztként hat Kampelmann amerikai delegációvezető nyilatkozata, aki egyszerűen megismételte a szovjetellenes rágalmakat, ezzel mintegy megadva további magatartása alaphangját. Ez a hozzállás azonban változhat. Nem egy madridi megfigyelő úgy látja: a nyugat-európai nagy békemozgalmak, a ..korlátozott” atomháborúval kapcsolatos Reagan-nvilatkozat visszhangja talán megérteti a Fehér Házzal azt az egyszerű tényt, hogy a saját szempontjából sem tartható fenn a végtelenségig a hidegháborút idéző politika. Némi egyszerűsítéssel: ez az amerikai felismerés a madridi siker döntő feltétele. H. E. A nemzetközi politika konfliktusai, a világ helyi és átfogó jellegű problémái mellett tegnap óta egy fontos személyi kérdés is szerepel a Biztonsági Tanács napirendjén: határozni kell a világszervezet főtitkári posztjának betöltéséről. Kurt Waldheim megbízatása az év végéig szól, december 31-ig el kell tehát dönteni; ismét meghosszabbítják-e az osztrák diplomata mandátumát vagy újabb politikust jelölnek. Természetesen nem pusztán — és nem is elsősorban — személyi kérdésről van szó: az ENSZ szerepe a mai feszült világhelyzetben önmagában is indokolja a választás politikai súlyát Azok a diplomáciai lehetőségek, az a közvetítő, befolyásoló és nem utolsósorban presz- tizs-szerep, amellyel e magas poszt tulajdonosa rendelkezik, azt is megmagyarázza, hogy miért nem ígérkezik sima ügynek a mostani, főtitkári jelölés. E kérdésben ugyanis — mint cseppben a tenger — éppúgy tükröződik a világszervezet tagállamainak jómé- hány ellentéte, mint sok más vitában, heves felszólalásban. Az ENSZ alapokmánya értelmében a főtitkárt — a BT javaslatára — a közgyűlés választja meg. A jelöltséghez azonban a 15 tagú BT-ben legalább 9 szavazat elnyerése szükséges, mégpedig úgy, hogy az öt állandó tagállam (Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Kína) egyike se emeljen kifogást. Kurt Waldheim —, aki egyébként az ENSZ negyedik főtitkára —, 1972. január 1. óla látja el felelősségteljes hivatalát, s nemrég jelezte: kész harmadszor is elvállalni a funkciót. Erre még nem volt példa a világszervezet történetében, igaz, nincs semmilyen korlátozás sem, ami egy újabb ötéves megbízatás ellen szólna. Waidheimmel szemben viszont hivatalos ellenjelöltet szándékukat, hogy kimunkálják a tartós és igazságos békét a Közel-Keleten, amelynek alapja az izraeli csapatok teljes kivonása az 1967-ben megszállt valamennyi arab területről, s a palesztin népet megillető törvényes jogok elismerése, egyebek között önálló független állam alapításának jogát. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak sosem volt és most sincs semmiféle rossz szándéka a közel-keleti országok iránt, mint ahogy a világ más térségeinek országai iránt sem. A Szovjetunió valamennyi arab nép őszinte, következetes és önzetlen barátja, nem kíván katonai támaszpontokat szerezni magának az arab országok területén. A Szovjetunió csupán egyet akar: azt, hogy a vele szomszédos Közel-Keleten tartós legyen a béke. és a térség kivétel nélkül valamennyi országával jó viszonyt alakítson ki. A tárgyalásokon több más szovjet és észak-jemeni személyiség is résztvett. A tárgyalásokról közös közleményt adnak ki. A békeszerető népek ösz- szefogásával meg lehet hiúsítani az új háború terveit, meg lehet fékezni a háborús kalandok kedvelőit — jelentette ki többek között Leonyid Brezsnyev azon az ebéden, amelyet a szovjet Főtitkárválasztás az ENSZ-ben — Általánosságban az a véleményem — mondotta Brezsnyev —, hogy a történelemben még sohasem létezett olyan korszak, amikor ilyen felelőtlenül és cinikusan, ilyen nyílt egoizmussal játszottak volna egész népek sorsával minden földrészen, mint ahogy ezt most az imperializmus agresszív erői teszik. Ennek a veszélyes játéknak a tétje a világméretű nukleáris háború kirobbantása, sok százmillió ■ ember megsemmisítése. Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök válaszbeszédében hangoztatta: a jemeni nép, s általában az arab nép nagyra értékeli a Szovjetunió elvi, őszinte és határozott álláspontját, amellyel támogatja az arab népek igazságos, földjük felszabadításáért, jogaik helyreállításáért az izraeli agresszió ellen vívott harcát. Izraelnek az arab nép ellen folytatódó agressziója, az izraeli megszállóknak a palesztin és a libanoni nép ellen naponta végrehajtott hadműveletei nemcsak a Közel-Kelet békéjét veszélyeztetik, hanem az egyetemes békét és a nemzetközi biztonságot is. állított az el nem kötelezettek csoportja Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminiszter személyében. A 95 országot tömörítő tömb képviselői az Afrikai Egységszervezet felhívása alapján úgy vélik: itt az. ideje, hogy a fekete kontinens egyik diplomatája nyerje el a megbízatást. (Salifn mellesleg viszonylag fiatal kora — 39 éves — ellenére tapasztalt politikus, egyszer már betöltötte az ENSZ közgyűlés elnöki tisztét is.) A jelenleg 156 tagállamot számláló ENSZ-bén az el nem kötelezettek elegendő többseggel rendelkeznek ahhoz, hogy szembehelyezkedjenek u BT-vel, amennyiben az kívánságuk ellenére mégis Waldheim újraválasztását javasolja. Arra szinte biztosan lehet számítani, hogy Kína — éppen a harmadik világ felé tett gesztusként — vétójával az első menetben mindenképpen megakadályozza Waldheim jelölését, még akkor is, ha Pekingben tudjak: Salim megválasztását viszont a BT más állandó tagjainak varható ellen- szavazata teszi lehetetlenné. A bonyolult szembenállás több megoldást is elképzelhetővé tesz. Amennyiben Kina (az 1976-os helyzethez hasonlóan, amikor Peking Echeverria volt mexikói elnököt támogatta) a második szavazási menetben mégis visszavonja vétóját, akkor Urho Kekkonen nyugállományba vonul Urho Kaleva Kekkonen államfő, egészségi állapotára való tekintettel, nyugállományba vonul — jelentette be tegnap a finn kormány. Helsinkiben bejelentették, hogy az új elnök megválasztására hivatott elektorok választására 1983. január 17—18-án kerül sor. A 301 tagú elcktori tanács január 26-án szavaz az új államfőről. Addig Mauno Koivislo miniszterelnök a megbízott elnök. Dr. Urho Kaleva Kekkonen 1900. szeptember 3-án született a Helsinkitől mintegy 600 kilométerre északra levő Pielauesi községben, kisbirtokosi családban. 1919-töl a helsinki egyetem jogi karán tanult, s hamarosan a finn nemzeti diákmozgalom egyik vezetője lett, 1926-ban diplomát szerzett, majd az agrár szövetség jogászaként valószínűleg mégis Waldheim jelölése kerül a közgyűlés elé. Ez esetben kéfdés, hogy az el nem kötelezettek saját jelöltjükhöz mennyire ragaszkodnak. Ha viszont a Waldheim—Sahm párharc a RT-ben esetleg zsákutcába jut, úgy a megfigyelők nem zárják ki egy kompromisszumos jelölt, feltehetőleg egy latin-amerikai diplomata előtérbe kerülését sem. A jelek szerint tehát nem ígérkezik problémamentesnek sem a jelöles, sem a választás. ..Nehéz mesterség” — ez volt Kurt Waldhemi könyvének a címe. amelyben o.y szemleletesen, sokoldalúan írt a v.lágszervezet főtitkári posztjáról, a feladatával ;.áró gongokról. Láthatjuk: e ichéz funkciónak már az elnyerése sem megy köny- nyen. Sz. G. dolgozott. 1936-ban a jogtudományok doktora lett. Politikai pályafutása 1936- ban kezdődött, amikor az agrar szövetség képviselőjeként beválasztották a parlamentbe, ,amelynek 1936-ig, elnökké választásáig tagja volt. 1940—47-ben a parlament első alelnöke, 1946—5U- ben elnöke. 1936—1956 között különféle posztokat töltött be a finn kormányok- ban, Volt külügy-, belügy- es igazságügyi miniszter. 1950— . 53 és 1954—56 között miniszterelnök. Antifasiszta, háborúellenes elkötelezettsége már 1939-ben megnyilvánult. Mint igazságügyminiszter feloszlatta a nyíltan fasiszta hazafias nemzeti mozgalom nevű partot. 1933 és 1944 között, a szélsőjobboldali alöretörós éveiben, nem hajlandó tisztséget vállalni a finn kormányban, sőt, egy időre emigrálni kényszerül a semleges Svédországba. Kekkonen 1956. március 1.-től — hazája történetében páratlan hosszú időn át — töltötte be az elnöki tisztet. Többször, lcgult{jb 1976 februárjában választották ujja. Meg.bíza,tása 1984-ben járt volna le. Államfőként az eltelt több. mint negyed században Finnország politikáját meghatározó személyiségnek bizonyult. Szilárd és elkötelezett híve volt a Skandináv országok semlegességének és a Szovjetunióval való jó kapcsolatok kialakításának és ápolásának. Kekkonen neve összeforrott a békés egymás melleit élés, a népek közötti bizalom, a nemzetközi biztonság és béke megteremtéséért folytatott harccal. Ez irányú tevékenységének betetőzése volt az első európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésében es lebonyolításában vállalt kL emelkedő szerepe. Urho Kekkonen a magyar nép őszinte barátja. Először 1929-ben. mint sportoló járt hazánkban. Elnöki minőségben 1963-ban nem hivatalos, 1969-ben pedig hivatalos látogatást tett Magyarországon, 1975-ben — jugoszláviai útja alkalmából — utazását megszakítva kétszer is találkozott Budapesten Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával és Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével. A Somogy megyei Élelmiszer-, háztartási-, és Vegyiáru- Kiskereskedelmi Vallalal felvételre keres a siófoki Állami Gazdaság 444. számú boltjába két élelmiszereladőt. Jelentkezni a vállalat siófoki kirendeltségen lehet. Siófok. Bethlen Gábor u. 3 (85039) SOMOGYI NÉPLAP
